A New York Times esete a szóval
Eredeti szerző: jotunder
Kirúgtak egy újságírót a New York Timestól mert egy szót használt. Az újságíró Peruban megkérdezte valakitől, hogy egy személy használta-e a szót. Az volt a verdikt, hogy a szót szándéktól függetlenül nem szabad használni. Amennyiben az újságíró visszakérdezett volna, hogy akkor most mondják meg neki, hogy egészen pontosan melyik szót nem szabad használni, akkor nem mondhatták volna meg neki, hiszen a szót nem szabad még arra sem használni, hogy kimondjuk, a szót nem szabad használni.
Amikor a Schmidt Máriáktól, Szilvayktól, GFG-ktől kell tartani, az egy normális világ, azt már megszoktam, de amikor már az ún. progresszív liberálisoktól is félnem kell, legszívesebben elmennék remetének.
Kirúgtak egy trumpista ex-ketrecharcos nőt a Mandalorian című sorozatból mert feltett egy fényképet ukrajnai zsidók elleni erőszakról, a republikánus érzelmű emberek helyzetére célozva. Nem feltétlenül a legélesebb kés a hölgy a fiókban, de az teljesen világos volt, hogy itt antiszemitizmusról szó nem lehetett. Még az ütődött Demeter Szilárd szintjének a közelében sem volt, csak azt mondta, sok más aránylag ártatlan hülyeséggel egyetemben, hogy valamiféle pogrom folyik a konzervatív érzelmű emberek ellen Amerikában. Amit egyébként akkor is jogában áll gondolni, ha nem igaz.
Egyre biztosabb vagyok, hogy előbb vagy utóbb ki fogom húzni a progresszív liberális gyufát. Is. Szegény jogi képviselőnknek fel fogom emelni a duplájára a fizetését, mert egyre több lesz a munkája. Ő amúgy abban sem biztos, hogy ezt a posztot feltétlenül meg kellene írnom.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517890-6ae3956729023' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517890&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517890-6ae3956729023&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517890-6ae3956729023' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Érvsebész:
Az ön dolgozata 5ös.:D
@kemény keleti kommentelő: Én Hari Seldon akartam lenni.
@aronsatie:
Melyik tv híradót szokja maga nézni?:D
@látjátok feleim szümtükkel: A magyar irodalomoktatás régen is szar volt, most még szarabb, és ennél még szarabb is lesz. És nem csak azért, mert hogy tanítják már a nemi szerepeket, és nem is csak azért, mert a közoktatás mániákus bolondok és politikai karrierista gazemberek kezében van.
Mindannyian látjuk, hogy a mai gyerekek nem olvasnak, az attention span-jük két-három perc és egyszerre játszanak a telefonon és sorozatot néznek a tableten. Nem csak az a probléma, hogy a klasszikus magyar irodalmi művek érthetetlenek, lassúak, érdektelenek és fárasztóak a számukra. A lányomnak a Koppányi aga testamentuma a kötelező olvasmány. For fuck’s sake, a négy szavas címből hármat nem ért, az első oldal tapasztalatai alapján ez vár rá az utolsó oldalig… Valaki tényleg azt hiszi, hogy így kell a gyerekekkel megszerettetni az olvasást? 🙁
Mi boomerek és X-generációsok olyan természetesnek vesszük, hogy a kommunikáció és a kultúraközvetítés alapja az írás és az olvasás, mint ahogy levegőt veszünk. Azt is természetesnek vesszük, hogy kulturális termékeket abban a műfajban kell elfogyasztani, ahogy megalkották őket.
Lehet, hogy venni kéne egy mély levegőt, és elengedni ezt az írás-olvasás dolgot, és kitalálni, hogy tudjuk átadni a klasszikus kultúrát a Z-generációnak azon a kommunikációs protokollon és azokban a műfajokban, amiket hajlandóak befogadni. Ez azért egy kicsivel súlyosabb probléma, mint hogy az Aranyemberben a női önfeladást propagálják.
Vagy lehet erőltetni a Koppányi aga testamentumát könyvben, és dühöngeni, hogy milyen kis bunkeszek a mai fiatalok.
@Kettes: Mondjuk már feltalálták egy ideje a mozit, amire beülhetnek Vukot nézni, Keménykalap és krumpliorrt, aztán Mézga Gézát, Abigélt. Akad azért olyan, ami hosszú, de végig tudja nézni egy mai gyerek. Lehet olvasni is, meg átgondolni, és nem kell közben belepusztulni. Az olvasásértéshez, helyesíráshoz meg vannak rövidebb műfajok. Kisebbeknél az illusztrált mesék, mint Janikovszky Évánál, segítik az olvasást.
Nagyobbaknál már aktív fejtörőkkel, térképekkel lehet feldobni. Az ÉN TE Ő sem egy mai csirke, de még mindig tarol.
De mégis az olvasásnál a mozizás élmény lenne a fő. Hogy puszta szavakra képek nyíljanak a fejükben, mint az ovisoknak a mesére. Mert ez lenne az értő olvasás.
Mondjuk hogy papírról át lehetne térni a képernyőre, az anyagi kérdés. Amíg az iskola nem ad alapfelszereltséget az ezt igénylőknek, addig biztos hogy nem. Marad a papír, amit ad.
@Kettes: A lányodról jutott eszembe…Az én problémám egyenesen az volt, hogy – ilyen régen történt – a gyerek óvodásként annyira rászokott a Donkey Kong-ra, hogy már akkor is a pályán ment, amikor nem. Egy évre eltiltottam. Azóta is majomugráltatásnak hívja, ha valakit beszippant a gép és nem tudja elengedni.
@Kettes: Irodában dolgozva (huszadik éve itthon) némi rálátásom van az iroda lomra. 🙂 Egyre csak terebélyesedik. 🙂 Komolyra fordítva.
A legtömörebb infó az írott.
Lehet nézni az Agát és a testamentumát filmen, vagy hallgatni a rock operát (az istván a király, a jános a vitéz miazmás), az egyszerű szövegnél nincs jobb, tömörebb infó átadás. Szerintem.
Na ezért kell olvasni. Szerintem.
@Kettes:
Na látod, megy ez neked: „Lehet, hogy venni kéne egy mély levegőt, és elengedni ezt az írás-olvasás dolgot, és kitalálni, hogy tudjuk átadni a klasszikus kultúrát a Z-generációnak azon a kommunikációs protokollon és azokban a műfajokban, amiket hajlandóak befogadni. Ez azért egy kicsivel súlyosabb probléma, mint hogy az Aranyemberben a női önfeladást propagálják.”
Ha belegondolsz, az európai oktatás is ment már át ilyenen, pl. amikor klasszikus latin nyelvű oktatásról áttértek a nemzeti nyelvű oktatásra. A generációs elleentmondás sem új keletű jelenség, csak a fidesz nem akar haladni előre.
Azzal nem értek egyet, hogy az Aranyember a női önfeladásról szól. Ma is hasonló a nők többségének a helyzete, mert nem mindenkinek jut milliárdokat kereső és találó férj, sok nő csak a párkapcsolatában – házasságban – jön rá, hogy nem ilyen lovat akart, pl. ezért válnak a fiszes potentátok is nyakra-főre, de van sok nő , és férfi, aki belegondol a jövőbe, és feladja az álmait azért, hogy a családja egyben maradjon ilyen ló mellett is. De ez miért önfeldás? Hol van az kötelezővé téve, hogy minden elképzelésünknek valóra kell válnia, és nem lehet az életünket olyannak elfogadni, amilyen adódott? Szerintem aki az Aranyember női szereplőinél az önfladást látja, az nem tud magyarul, és nem érti az irodalmat. Talán még egy népmesét sem.
@látjátok feleim szümtükkel: Nincs is nekik családjuk.
A magyar kötelezőben a családban élő ember sosem téma. Ha jól emlékszem, nincsen egy működő család sem köztük.
@Kettes: Na jó, erre csak Asimov Az ősi és felülmúlhatatlan c. esszéjét tudom felhozni, ami akkor is igaz volt, amikor írta, most meg még inkább.
@látjátok feleim szümtükkel: Egész pontosan mi is a különbség a te hozzáállásod és Reviczkyé között?
@Kettes: @rdos: Na milyen jó kis hype lett ebből 🙂
Hogy mivel tudod megszerettetni az rejtély. Én ötéves koromban már tudtam olvasni. Nagyanyám tanítgatott (a szent énekeskönyvecskéjéből), méghozzá azért mert ÉN akartam. Roppant mód bosszantott, hogy másokra szorulok. Ebből lett is némi gond (mármint az olvasásból), mert tantónéni aztán rosszallotta, hogy a „szótagolva tanulunk” c. lépésben nem igazán voltam partner.
A fiam viszont messze esett a fától. Aztán már úgy 13 éves korában, egy nagytakarításnál a kezébe került és ott is ragadt a Sindzse szeme első kiadása, és Lőrinc L. Lászlóval átszakadt a gát 😀
@Kettes:
Nem foglalkozok a Reviczky hozzáállásával, csak a magaméval, meg azokkal, akik itt kommnetelnek. Mindenki nem fér bele az életembe, de nincs is rá szükség. Rádásul nincs is időm ezen filózni, hogy van-e különbség a hozzáállások közt. Az tény, neked nem felel meg a mai irodalom oktatás, de jobbat nem kínálsz.
Egy biztos, ezt már megtapasztaltam, a fejlődés nem köthető egy-egy területhez, mert az élet teljes egészében fejlődik. Aki maradi, az lemarad. A mai információ áramlás ütemében meg ki tudja megmondani, hogy a jövőben milyen tudásra lesz szüksége egy embernek? Kell-e ismernie az Aranyembert, vagy csak elég tudni, hogy volt egy író, aki írt egy ilyen című regényt. Sőt akkor sem dől össze a világ, ha ezt nem tudja valaki. A lexikális tudás jó, és fontos, de csak egy mértékig használható. Ezt érzik a fiatalok, csak még nem tudják szavakba foglalni. Az idősebb korosztál meg becsontosodott, és ezt nem akarja megérteni.
@látjátok feleim szümtükkel: Az a körülmény, hogy nem kínálok jobb megoldást, semennyiben nem gyengíti a véleményemet, gondolom, ezt nem kell külön elmagyarázni.
Mindegy, csak arra utaltam, hogy mi, akik itt kommentelünk, szinte kizárólag boomerek és X-generációsok vagyunk (ajvé, elöregszik a Vincent, mint a Fidesz szavazóbázisa. :-)), és semennyire sem meglepő, hogy az ember olyan véleményekkel találkozik, hogy „mi bajuk van ezeknek, mi se szerettük a kötelező olvasmányokat, mégis valahogy megszerettük az olvasást”.
Egyébként még mindig van anyag a Koppányi aga-rantomban. Szóval az első oldal közös olvasását meg kellett szakítanunk a tinta-lúdtoll-írásbeliség kontextus kifejtésére, a lefejezős gyilkosságok, mint régen „normális” vitarendezési eljárás elmagyarázására (itt már izzadtam, mert amikor Európában legutoljára lefejeztek valakit, a végén betiltották a radikális iszlámot és zavargások törtek ki, ezek meg itt fasz méregetnek gyertyafénynél), és a középkori magyar naptárrendszer sajátosságaira. Hát basszátok meg a kötelező olvasmányaitokat, de tényleg.
@ijontichy: Azt mondják, a huszonévesek közt divat olvasni. Sokat is költenek rá. De szinte csak kortársat.
@Kettes:
Egyetértek, hogy egy könyvön át nem lehet megtenni, hogy minden oldalt magyarázni kell órákig. Viszont visszakérdezek: nagy baj, hogy a gyerek most megtudott egy csomó olyan történelmi dolgot, ami valószínűleg így nem kerül elő történelemórán, viszont kontextusba helyezi az milyen is volt az élet akkortájt?
Szóval nehéz dolog ez.
Caranonál ez a sokadik figyelmeztetés volt. A nő az összes QAnon faszságot osztotta tavaly ősz óta, ez már csak a pont volt az i-n.
Önmagában ennyiért nem kellett volna kiírni a sorozatból, de ha a sokadik figyelmeztetést is leszarja, akkor hadd döntsön már úgy az őt alkalmazó cég, akinek igenis forintosítható kárt okoz a social mediás örjöngésével, hogy köszönik, de ennyi elég volt nekik belőle.
@Muad’Dib: Nem nagy baj, ha társadalomtörténetet is tanul a gyerek, azt meg töriórán kevésbé veszik komolyan, mint a politika- meg hadtörténetet. A baj az, hogy akkora mennyiségű tananyag (lexikális) van előírva, hogy nem fér bele az időbe, hogy 1-1 regényt ilyen mélységben, alapossággal át lehessen venni (neadjisten közösen, órán vagy csoportmunkában stb.). Ha – teszem azt – évi 2 könyvet tárgyalnának meg ilyen alaposan, az nagyon faja lenne.
@Kettes: És a Koppányi egy kiváló könyv, hányszor olvastam már újra. Sajnállak, hogy nem megy, átadni sem.
@Zebrateve: No meg ha lenne nekik szánt széljegyzetelt verzió, ahol mindezt a kiegészítő anyagot hitelesen megtalálja, és nem arra bazírozna a rendszer, hogy hátha a szülő okosabb mint egy ötödikes.
@ijontichy: Az enyémek úgy kaptak rá az olvasásra, hogy este 8-kor villanyoltás volt, de a gyerekeknek volt olvasó lámpája és csendben olvashattak. 🙂 Volt hogy éjfélkor kellett megszakítani a csendes olvasásukat. 🙂
@ámbátor:
Bizony, az király volna.
@Kettes: Mondjuk nekem magyar nyelv és irodalomból felmentésem volt, amit ki is használtam (és azóta is bánom). 🙁 Pedagógus sem vagyok, szóval bátran beleszólok. 🙂
A gyerek játszani szeret. Ha az irodalmat (bármelyik tárgyat) játékként tudod tálalni a nebulóknak, habzsolni fogják. 🙂
Volt a gimiben az átkosban egy orosz tanárunk, aki bevezette a szópárbajt. Bárki az orosz óra alatt jelentkezés után felállhatott és bárkit kihívhatott szópárbajra (azért egymás képességeivel eléggé tisztában voltunk, de a játék az játék :-)) Sokszor volt is aki vállalkozott a párbajra. A párbaj egyszerű volt, egymástól kérdezgettük az orosz szavakat, válaszolni magyarul kellett (az osztály pedig a szótár füzetből ellenőrizte). 🙂 Aki először hibázott, kapott egy darab egyeset, a másik egy darab ötöst. 🙂 15 éves koromra egészen jól beszéltem oroszul, aztán kaptunk egy másik orosz tanárt. 🙁
444.hu/2021/02/22/a-saturday-night-live-izraeli-oltasokrol-szolo-vicce-tobbek-szerint-antiszemita-volt
Újabb tabu: zsidókkal sem szabad viccelni, mert az antiszemitizmus, függetlenül attól, hogy nem az.
@rdos: „bármelyik tárgyat” bezony. volt egy kiváló edzőm is (nem, nem fociztam, kézilabda, csak a térdem besokallt 🙁 ) mi több, az érettségiig engem 80-90%-ban a szó legjobb és leghagyományosabb értelmében vett pedagógusokkal hozott össze a jósorsom. Az egyetemen az arány megfordult. 80-90%-ban szaralakok (emberileg, nem szakmailag értve) domináltak. Egyfajta felszabadulásként éltem meg a dipót. Onnantól én döntöm el kivel állok szóba, kivel nem. Pár kalap pénzt biztos kihagytam az évtizedek alatt, de jól alszom :-).
@Kettes: Szvsz. „Arsen Ostrovsky emberi jogi ügyvéd” vagy pénzt szagol a buliban, vagy személyiségfejlődésében kicsit visszamaradott :-).
@ijontichy: A legnagyobb üzlet az oktatás. Ja? Csak ki kell várni a hasznát. 🙂 Valami hasonló történt velem is, középisiben jobbára kiváló tanáraim voltak, később ez megfordult. 🙁 Mindegy is. Az egyedem alatt megtanultam magamtól tanulni. Végül is erre treníroztak minket még ha sokszor nem is az volt a kérdés a vizsgán hogy mit tudsz, hanem az, hogy mit nem. 🙁
1.évesen a 2. félévben hibátlan ábrázoló geometria írásbeli vizsgát tettem (90 fős évfolyamunkból ketten léptük meg ezt a szintet a Fülöp Mikivel, ha olvas minket, felismer :-)). Ja? De ez nem úgy ment az ábris tanszéken hogy az ötöst csak írásbelire, kellett mennem az ötösért szóbelire.
Kaptam egy szerintem alul határozott feladatot a Petrich tankönyvből. Mondtam a vizsgáztató Bencsik? tanárúrnak hogy a feladat alul határozott, szerintem ezért megoldhatatlan.
Mondta, hogy tévedtem, sajnos csak 4-est tud adni a teljesítményemre. Mondtam, hogy jaja.
És vártam. Tanár úr kérdezi, miért nem megyek már el? Görbült örüljek neki.
Mondtam, engem érdekelne a megoldás.
Üvöltve zavart ki (a seregben az üvöltést megszoktam, pulzusom sem vert gyorsabban) de a megoldásra a mai napig kíváncsi vagyok. 🙂
Na. Ez volt a hazai „felsőfok”. 🙁 Nem ma, ma fogalmam sincs milyen. 🙁
@Kettes:
Nagyon belestél az agába, ki kéne mászni belőle.
Miért kell olvasni a régi magyar és nem magyar irodalmat?
Nos azért, mert attól bővül a szókincs, még az Aranyembertől is, és érzelmileg is fejlődik a gyerök. Közben megismer sok olyan élethelyzetet, ami az előttünk járók korábban nem volt „tájidegen”. Megtanulja, hogy az élet nem mindenkinek fenkig tejföl, megatnulja, hogy kompromisszumok közt élik az emberek az életüket kortól, nemtől és vagyoni helyzettől függetlenül. Ha te is korábban könyvet nyomkodsz a gyereked kezébe, akkor már nem kéne neki magyarázni az agát.
Ugyan ezen okok miatt az idősebbeknek is célszerű olvasni a mai magyar, és nem magyar irodalmat. Megismerhetik az utódok gondolkodásvilágát, érzelmeit, kínjait.
Nekem nagy kedvenc egy olasz tanár könyve, akik a gyerekek dolgozatait szedte sorba. Figyelemre méltó dolgokat lehet benne olvasni.
@rdos:
Ez majdnem olyan, mint amikor a szegedi jogászok írásban kérdéseket tehettek ki az asztalra a pszichológiát tanító Geréb tanár úrnak, aki szóban meg is válaszolta. Egyszer valaki megkérdezte, hogy mi a különbség a pszichopata és a lópata közt. Rögtön vége lett a kérdezősködés ilyen formájának.
@ijontichy: Vagy úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy visszavágjon a fekete cancel culture-ért. 🙁
@látjátok feleim szümtükkel: You don’t say. A gyerek tizenkét évesen két nyelven beszél folyékonyan. Hamarosan elkezd egy harmadik nyelvet is tanulni, amint megengedi neki az elkúrt magyar közoktatás, de az nem a középkori magyar lesz.
@Kettes: Repatriáltál?
@beavereater: Ja. 🙁
@látjátok feleim szümtükkel: „Nos azért, mert attól bővül a szókincs” Ezért van nálam első helyen Arany János, a legszebb magyar nyelvével (A másodikon Dr. Réthy László, aki „annak teljes vertikumában bővíti a nyelvi horizontot” :-DDD).
Viccet félretéve, ebben a témában nekem egyedül a „kötelező” szavacskával van problémám. Tuti siker, ha enélkül is megy.
@látjátok feleim szümtükkel: Rohadtul nehezek ezek a szövegek. Nekem még voltak nagyszüleim, akik azért hasonlóan beszéltek, de ha a magyartanár nem tölt el néhány órát gyakorlatilag minden oldallal, akkor nem lehet követni a mai ifjúságnak. Kis leányomnak a Szent Péter esernyőjét kellett (volna) elolvasnia. A gyerek benyom önszorgalomból néhány tucat könyvet évente, mert szeret olvasni. Jókai-féle szarokat viszont nem bírja. Ezt pl. meg kellett neki magyarázni:
„Így is volt a dolog vagy tíz napig, amikor aztán egyszerre híre ment, hogy Billeghi Máté és Koczka Ferenc uraimék Besztercebányára viszik eladni a búzájukat (merthogy azt mondják, arrafelé még nem oly okosak a zsidók, mint minálunk).”
Ugyanis nem tudta, hogy a zsidó a kereskedő szinonimája a régi magyar irodalomban (progresszív családban nőtt fel :). Vagy pl. ebben ki hány ismeretlen szót talál:
„A felsővég fehérnépjei pogácsát, marcifánkot sütöttek az árva kis jószágnak az útra a borzasztó idegen világba, és teleraktak egy szeredást aszalt körtével, szilvával, és mikor a nehéz szekér megindult, még meg is siratták a parányi gyereket, aki nem tudta, hova viszik, miért viszik, csak azt látta, nagy mosolygással, hogy a cocók megindulnak és ő nem mozdul egy zsák tetejéről, a kosárból, de a házak, kertek, mezők és fák idébb jönnek. ” Nekem csak a marcifánk, a szeredás, meg a cocó nem ugrik be elsőre.
Arról nem is beszélve, hogy a magyarórában szövegértelmezés meg -elemzés a fontos, nem pedig a magyar irodalom története. De az inkább ne legyen, mert akkor önállóan gondolkozó állampolgárokká válnának.
@Miki Telepi: [vagy mikszáth persze]
@Miki Telepi: ” a marcifánk, a szeredás, meg a cocó nem ugrik be elsőre” Nem is kell. De ugye van elképzelésed? Na ugye. És mi alapján van elképzelésed? Na ugye. Ennyi erővel Rejtőt sem ajánlod?
„Rohadtul nehezek ezek a szövegek.” Ja. Mint pl. „Az Úr hangja” első huszonpár oldala.
Ezzel együtt, én úgy tudom, hogy a szövegértés színvonala rettenetesen rossz a srácoknál. Be kell valljam, hogy annakidején, mikor a kölöknél a suliban feltűnt ez fogalom : „szövegértés” (így különálló módon), először értetlenül néztem ki a fejemből: ez meg mi a fene?
„ha a magyartanár nem tölt el néhány órát gyakorlatilag minden oldallal” Ha a magyartanár órákat tölt minden oldallal, akkor rossz a módszere. Ha a kölök – főleg az internet korában – nem tud úgy menetközben lazán „kinyúlni” néhány fogalom után, akkor hogy a retekben tanul mást? Ahogy @rdos olvtárs mondotta volt „megtanultam magamtól tanulni”. Megtanítani tanulni. Valahol a szülő és az iskola közös dolga a kezdet kezdetén.
Mellesleg úgy veszem észre, itt sokaknak van ippeg pont Jókaival baja. Nem mással, Jókaival! Megértem. Tizenévesektől megértem. Akkor én is pokolba kívántam. De ha valaki még 20+ ezen rugózik, akkor szvsz. nem volt igazán sikeres a magyar nyelvi oktatása. (Pedig én csak egy nyüves programozó vagyok, nem irodalmár).
@Kettes: De csakis kalandvágyból, remélem!, hát, kissé kemény visszatérni egy civilizált világból ide mordor-alsóra, nekem se volt eccerű visszaszokni anno.
@Kettes:
Szégyellni kell a középkori múltunkat? Nem kell azon a nyelven beszélni, de nem lesz tőle kevesebb a gyereked, ha ismeri.
@ijontichy:
Nálam az első hely Móra Ferencé.
Ezt pedig talán Kettes és Miki Telepi gyereke is megérti a szüléjével együtt.
http://www.keresztenyelet.hu/mora-ferenc-setalni-megy-panka/
@látjátok feleim szümtükkel: „Nálam az első hely Móra Ferencé.” Ezen nem fogunk összeveszni :-).
Amúgy elismerem, van olyan, amit – bár minden szava érthető – érdemes közösen értelmezni. Erre például (mármint a versre magára, a nóta később keletkezett) mi is rászántunk egy kevés időt anno, Ildikó nénivel:
http://www.youtube.com/watch?v=szSV-o35MY0
Btw. a witchcraft milyen genderszerep? :-DDD
@ijontichy: Utálok kimaradni dolgokból. Egy Jókai-rajongót meg is kértem egyszer, olvastasson velem Jókait és mondja meg, hogy kell olvasni, hogy jó legyen. De nem lett jó. Walt Whitman a kortársa volt, az meg például jó.
@látjátok feleim szümtükkel: Figyelj nagyon. Én elengedtem Magyarországot. Most itt élek, mert ezt dobta a gép, de nem tartozom ide. Ismerem a történelmét, a kultúráját, a nyelvét, a szokásait – de nem érdekel többé. Nincsenek olyan ambícióim, hogy megszerettessem a gyerekeimmel. Nem szégyellem, csak ballasztnak tartom. És ne törd magad a gyerekeim miatt, ha van sajátod, foglalkozz azokkal.
@Kettes: „A gyerek tizenkét évesen két nyelven beszél folyékonyan. Hamarosan elkezd egy harmadik nyelvet is tanulni, amint megengedi neki az elkúrt magyar közoktatás, de az nem a középkori magyar lesz.”
Szerintem tévesen fogod fel a dolgot.
Orbánék kétszavas oktatásügyi mantrája, a maszlag, amivel a szavazótáborukat etetik, a „hazaszeretetre nevelés”. De nem azért akarnak „hazaszeretetre nevelni”, mert fontosnak tartják a haza szeretetét, hanem azért, mert tudják, hogy ez a mantra jegeli NER-re veszélyes irodalmat, és pontosan ez a céljuk. Annak a gyereknek, akivel már kisiskolás korában megutáltatják régi magyar szerzőket, nem fog veszélyes mértékben beleégni az agyába, hogy „haza csak ott van, hol jog is van”, és egy ilyen gyerek nem fogja a jelenre vonatkoztatva értelmezni, hogy „majd ha a jognak asztalánál… „ stb. stb.. És Petőfi csak egy példa a sok közül.
Nyilván fontos, hogy régi szövegek túltengése ne vegye el az energiát a modern nyelvek tanulásától, de ha nem becsülöd értékükhöz méltón a régi szerzőket, azzal lemondasz egy nagy erejű fegyverről. Nem hinném, hogy ez jó ötlet. (Röviden: nagyon is indokolt, hogy a gyerekek megtanulják becsülni a régi szerzőket. Csak éppen nem úgy, ahogy Orbánék szeretnék.)
@Kettes: @szatmárynéirénke: „…ez a mantra jegeli a NER-re veszélyes irodalmat, és pontosan ez a céljuk. Annak a gyereknek, akivel már kisiskolás korában megutáltatják a régi magyar szerzőket…” (hülye klavi, beragad néha az „a” betű)
@szatmárynéirénke: +1. Nekem a magyarságomat leginkább az anyanyelvem jelenti. Nem az ország. Fantasztikus nyelv, fantasztikus képességekkel.
@mafi mushkila: „mondja meg, hogy kell olvasni, hogy jó legyen.” Ne mondja meg. Vagy bejön, vagy nem. Ha nem, ne olvass Jókait (de az is lehet, hogy n év múlva épp kezedbe kerül valamelyik műve, és bejön). Az irodalom is művészet, ahogy a zene is. Ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen, az „ábécéjét” (szókincs) nem árt fejleszteni. Hangulatomtól/helyzettől is függ, mikor mit hallgatok, nézek, olvasok. Munka közben nem lehet Pink Floydot/operát hallgatni (legalábbis nekem), mert muszáj rá odafigyelni, de príma kísérő pölö a tradit jazz (dixie) és a pop. És ha már elcseszett magyar közoktatás… tény, hogy nehéz 45 percekbe szorítva megidézni Arany, Ady, József Attila, horrible dictu Jevtusenko, Ahmatova szellemét (igen, a magyar fordítások is megérnek egy kevés figyelmet, pl a Holló Babits-Kosztolányi-Tóth Árpád tolmácsolásában, vagy Árpi bá’ Gyűrűk ura fordítása), plusz leszarni a hivatalos anyagot és Kodályt keverni a Beatles-el… de ez a pedagógus. Akinek nem jutott ki ilyenekből, az sajnálhatja. Vicrotten országában pedig egyre esélytelenebb is lesz.
Legkedvencebb műfajom az SF, de nem mondanám, hogy Jókai „A jövő század regénye” a legnagyobb favoritom lenne. Sokkal inkább érdekesség (de hát Mary Shelley is az, sőt ha úgy veszem Poe is). Akinek a kor (Jókai) nyelvezete a fő probléma, bele se fogjon. Btw. (ha már említettem a „két nagy menekülőt”), hogy álltok Shakespeare-el? Melyik fordítás elég modern? Vagy kizárólag eredetiben való a kölöknek (idegen nyelv tanulás)? De hát az az angol nem „középkori”?
@Kettes:
Te nem Magyarországot engedted el, hanem magadat. Te dolgod, csak majd valaha meg ne bánd.
@mafi mushkila:
10-12 éves koromban nagyon szerettem Jókait, végigolvastam a másfél méternyi könyvét, amit apám könyvespolcán találtam. Simán átugrottam az esetleg nem ismert szavakat, viszont nagyon megkapott a mese, a romantikus korrajz, az idealizmus, hazaszeretet, ilyesmik. Még ma is azt gondolom, hogy Jókai a fogékony kiskamaszkorban lehet érdekes, felnőttként már bonyolultabb, komplexebb leírásokra van igényünk a világról.
Mostanság olvastam egy kb 1845-ben eredetileg füzetekben sorozatként megjelent vadromantikus regényt, amiben a regényszál kb 20 fillért se ér. Viszont a szerző saját bevallása szerint nem is azért írta, hanem éleképeket akart írni a korabeli pestről, úgyhogy lépten nyomon otthagyja a történetet és ezeket a korrajzokat, életképeket hozza hosszú oldalakon át, ami hihetetlen érdekes. Ha egy szereplő börtönbe kerül, megtudjuk de alaposan ám, hogy akkoriban hogy is állt a fogvatartottak jogainak tiszteletbentartása, ha kórházba kerül, a kórházak állapotárol kapunk képet, ha bérkocsiba szál, akkor arról. Állandóan lábjegyzetelek magamnak, (nem írom le persze), kikeresem a térképen, hogy vajon a váci úton kifele milyen temetőbe mennek, mikor ma arra nincs is temető, hogy hol volt az Országút és azon hol volt zöldségpiac, hogy működött a hajóhíd és a városi vám. Elképesztő érdekes kaland a 170 évvel ezelötti Pesten. Jókait is érdmes ezzel a szemmel olvasni, csak hozzá ő még jól is írt. Konkrétan az aranyemberben amiket a komáromi erőd építése körüli panamákról meg a katonaság beszerzési gyakorlatairól ír, máig érvényes mintákat adnak hogy mást ne mondjak az audi vagy a mercedes ipartelepinek kialakításhoz vagy éppen az öveges program beszerzéseihez.
@Külsős: @ámbátor: Próbálok visszatérni abba a koromba, amikor olvastam a kőszivűt, vagy aranyembert, fácia negrát, vagy a tóth marit, a különös házasságot, de csak egy rémálomszerű világ jön elő, amiben velejéig gonosz emberek gyötrik egymást anélkül, hogy kicsit is megismernék bárkit közülük. Azóta is ezt az üresen kongó, idegen-érthetetlen, egydimenziós gonoszságot tartom hazának, és ez Ottlikkal se változott később. Mondjuk Móránál is.
Ami magyar klasszikusból érdekes és nem nyomasztó emléket hagyott, az a láthatatlan ember. De sose olvastatnék magyar klasszikust a srácokkal. Lélektelen horror. Női szereplőkre visszatérve. Lányoknak a magyar klasszikus olyan, mint a horror. Csak áldozatként szerepelnek benne.
@kemény keleti kommentelő:
Miért, nem áldozatok voltak? Ezt nem kellene titkolni a mai fiaalok előtt. Most is sok nő áldozat. Igaz férfi is, de azt még jobban titkolják.
Azért elolvashatnád Maupassant Eg asszony élete című regényét, és belátnád, hogy a nőkről nem csak, mint áldozatokról írt. Egészen jó, ma már fiatal korban aktuális téma is van benne.