A New York Times esete a szóval
Eredeti szerző: jotunder
Kirúgtak egy újságírót a New York Timestól mert egy szót használt. Az újságíró Peruban megkérdezte valakitől, hogy egy személy használta-e a szót. Az volt a verdikt, hogy a szót szándéktól függetlenül nem szabad használni. Amennyiben az újságíró visszakérdezett volna, hogy akkor most mondják meg neki, hogy egészen pontosan melyik szót nem szabad használni, akkor nem mondhatták volna meg neki, hiszen a szót nem szabad még arra sem használni, hogy kimondjuk, a szót nem szabad használni.
Amikor a Schmidt Máriáktól, Szilvayktól, GFG-ktől kell tartani, az egy normális világ, azt már megszoktam, de amikor már az ún. progresszív liberálisoktól is félnem kell, legszívesebben elmennék remetének.
Kirúgtak egy trumpista ex-ketrecharcos nőt a Mandalorian című sorozatból mert feltett egy fényképet ukrajnai zsidók elleni erőszakról, a republikánus érzelmű emberek helyzetére célozva. Nem feltétlenül a legélesebb kés a hölgy a fiókban, de az teljesen világos volt, hogy itt antiszemitizmusról szó nem lehetett. Még az ütődött Demeter Szilárd szintjének a közelében sem volt, csak azt mondta, sok más aránylag ártatlan hülyeséggel egyetemben, hogy valamiféle pogrom folyik a konzervatív érzelmű emberek ellen Amerikában. Amit egyébként akkor is jogában áll gondolni, ha nem igaz.
Egyre biztosabb vagyok, hogy előbb vagy utóbb ki fogom húzni a progresszív liberális gyufát. Is. Szegény jogi képviselőnknek fel fogom emelni a duplájára a fizetését, mert egyre több lesz a munkája. Ő amúgy abban sem biztos, hogy ezt a posztot feltétlenül meg kellene írnom.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517890-6ae38a9d4ddf9' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517890&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517890-6ae38a9d4ddf9&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517890-6ae38a9d4ddf9' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@látjátok feleim szümtükkel: Nem jó szerintem, ha a lányok áldozatnak vannak felkészítve az életre. Ahogy másoknak sem jó, ha ezzel azonosulnak kiskorban, ugye.
Igen. Jobb lenne küzdő női hősöket látni, mint meggyalázottakat. A fiúknak sem Gyugyukat tolnak az arcába. Gondolom, nem véletlen.
@kemény keleti kommentelő: „de csak egy rémálomszerű világ jön elő, amiben velejéig gonosz emberek gyötrik egymást” Hát ez nem példa nélküli a kortárs művészetben sem 🙂 Mi több, nemcsak a magyarban. Mi több, nemcsak az irodalomban.
Az megvan, hogy a „Tom és Jerry” az egyik legdurvább, céltalan horror? 😉 Amerikai gimis sorozatok? Több bennük a cselszövés, mint a Borgiáknál 🙂 Harry Plotter (sic!) tán matyóhímzés (s akkor Grimmékről még nem esett szó… :-DDD)? Ám ha a kölkök rákapnak az olvasásra, nekem mindegy.
Én – az Egri csillagok kivételével – egyetlen kötelezőt sem akkor olvastam el, amikor soron volt. Mindig megéltem a kivonatolásból (és csak egyszer buktam meg a Noszty fiúnál, egy peches bekérdezésnél 🙂 ).
Jó emlékszem, hogy a Kőszívű kábé tíz oldalnál repült a sarokba (mert fárasztó), aztán vagy fél évvel később épp olyanom volt, és két éjszaka alatt letudtam. Nem lett a kedvencem, de a magyar irodalom értékes alkotása, ez nem képezi vita tárgyát.
A beszélt (irodalmi) magyar nyelv legjobb része a tiszta, szép hangzók. Sokan a jövevényszavaktól féltik, holott abban nincs semmi rossz; zseniálisan tudja magába olvasztani ezeket. Amiért kár, az a kiejtés igénytelenedése, szöszögés-pöszögés-hadarás-monotónia terjedése.
@ijontichy: A jövevényszavakról jut eszembe, hogy a kőszivűben, meg úgy jókaiban pont azt értékeltem – szerettem – egyedül, ahogy a különféle nyelvű kifejezéseket beleszövi a mesébe. Egyrészt minden ismeretlen szónak utánamentem az idegen szavak szótárában, vagy lexikonban, másrészt meg a külföldiek – franciák, románok, tótok, törökök voltak az egyedül érdekesek akkor. Rohadtul untam a fekete ruhás, fehérre meszelt udvarházas magyarokat. Ja és ahogy a fekete városban pont eltalálták a filmkészítők, hogy mit utálok legjobban bennük, az zseniális volt. Hogy mindegyik egydimenziós. Nem tudom, ezt hogy mondjam máshogy….
Valaki vagy tiszteletreméltó polgármester, várkapitány, hatalmas termettel és étvággyal, öblös hanggal, vagy nyomorult szoga, csenevész lábszárral, foszló ruhaujjal, ritkuló hajjal.
És hogy így első látásra mindent tudunk róla, azzal be is fejezhettük a karakter leírását. Kész. Jöhet a csapat, hogy hány emberből áll….
„Az egyes kormányzati udvari rangok versenytársai voltak egymásnak, s aszerint, amint egyikmásik a fejőstehenet maga felé fordítá, iparkodtak annak a szarvaival a fejőt megökleltetni s visszavitatni a bona vaccát a maguk reszortjának.
Ott volt a három udvari kancellária – azután az allgemeine Hofkammer für Finanz- und Handelsangelegenheiten, azután az oberste Justizstelle, azután a Hofkriegsrath, azután a Censur- und Polizeihofstelle, azután a geheime Haus-, Hof- und Staatskanzlei, végül a Generalrechnungsdirectorium.
Mármost azután csak az volt a bölcsek köve, kitudni, hogy az egymásba bonyolult
maschineriának melyik kerekét kell megmozdítani, hogy az a láda felnyíljék, amelyikbe bele szabad markolni a becsületes állampolgárnak. Mi van kapni való? és hol? és kinél? és mi segítséggel, és mi oknál fogva, és mi módon és mikor? És hogy ki barátja és ki ellensége ott a másiknak? és hogy kinek mi szenvedélye van? és hogy ki az, akin egyben meg másban minden megfordul.
Ez a fő-fő tudomány.”
Ha ez nem élő, mai napig érvényes szöveg, akkor nem tudom mi az.
@ámbátor: Ha már igen korán elszegődve jóanyjuk szoknyája mellül, serdületlen korban a nagyságos és tekintetes uraimék örökkétig hű szálgáiul szegődtek, tüntetőleg bizton számíthattak a szüntelen jószerencse kedvezésire, bármely indulatú szél is fújjon a palota huzatos ablakain, akármely égtáj felől hozva zivatarfelhőket kipárnázott szolgalétük készséges szorgossággal élt napjaira.
@ámbátor: @kemény keleti kommentelő: Gyönyörű. 🙂
Kétségtelen, hogy rohanó világunkban vannak akiket ez a fajta „szószátyárság” idegesít. Engem meg a Rap-műfaj féle „szószátyárság”. De azért nem dobnám a kukákba. Ennyit erről :-DDD
Btw. Tóth Krisztina magára vette:
index.hu/kultur/2021/02/23/toth-krisztina-facebook-jokai-mor/
Nu, kutyaszart nem teszek (innen macerás is lenne), de a véleményem (nekem is van) továbbra is:
a) TK. tudatosan remek self-markecinget adott elő;
b) ezt nem ismétlem meg 😉 de lényeg, hogy bármely művet (irodalmi, vagy képzőművészeti) először saját téridő-kontextjében nézzünk és értékeljünk. Dávid szobrára hajlamosak vagyunk örök darabként tekinteni, de Rubens nőalakjainak, Twiggy-korszak utáni „rehabilitálásáért” (de dög vagyok), épp napjainkban zajlik nagyon is helyeselhető mozgalom.
A megfelelő szemléletmód alakításához pedig nem árt, ha van „szemléltető eszköz” is. Szóval TK indoklásával – csakúgy mint a „kötelező” szócskával – továbbra sem értek egyet. Slussz.
Ja, és ha olyanom van, szívesen olvasok Jókait, Aranyt, hallgatok Verdit, Emersont, Ivan & the Parazolt, vagy nézegetek Borist (Vallejo), és ajánlom őket jó szívvel az ifjabb generácóknak (a „varietas delectat” jegyében :-DDD).
@kemény keleti kommentelő:
Értem. Merjünk nagyok lenni, merjünk nagyot álmodni?
Az miért baj, ha a gyerek megfelelő életkorban megismeri, hogy a környezetében látottakkal ellentétben vannak nők, akik áldozatok, és a fiúk, hogy vannak férfi áldozatok? Mindenki nem lehet szuper nő, és szuper férfi, átlag embeek is vannak. Ezt minél előbb jó megtudni, mert a késői felismerés nagy pofont tud jelenteni.
@kemény keleti kommentelő:
Kiről beszélsz?;D
@ámbátor: így van… olvasni kell Jókait, Mikszáth-ot, Móriczot, Illyést, Fejest stb. Sokkal érthetőbbé válik a jelenkor Magyarországa… mondjuk nem biztos, hogy 14-16 éves korban ideális Jókai, bár én elég jól boldogultam vele akkor, sőt még élveztem is, de tény, hogy addigra már elég sok betűn átrágtam magam…
@látjátok feleim szümtükkel: Mondjuk nekem a tevepata jobban bejön. 🙂 Már megint férfisovén voltam. 🙂 És lehet hogy ezért egyszer áldozat is leszek. 🙂
Szerintem nagyon fontos a tanár személye. Kőzetmechanika? tanárom kiváló szaki volt, de egy pökhendi kis hímtag volt. Nem szerettem, ezért a kőzetmechanikát sem. 🙁 Annyi tanultam csak hogy átmenjek. Vizsgán mondta, kollega, ez eddig csak kettes. Mondtam hogy írja be a telex-be, ja nem az indexbe és felejtsük el egymást (ez utóbbi félmondatot csak magamban mondtam). Furcsa állat az ember. Ahogy az állatoknak, úgy az embereknek is vannak érzelmei.
Most például érzem hogy éhes vagyok. 🙂
@deckard_r: Jaja. És Bondaváron? a bondaváry? részvényeket jó pénzen veszik a népek 🙂
Fekete gyémánt. 🙂
@látjátok feleim szümtükkel: Hogyan tudná egy gyerek is elkerülni az elcseszett életű átlagnő megismerését ?
Juhé… kitört a vihar a biliben. Egyre inkább az a) jelű tippem a valószínű. 🙂
index.hu/kultur/2021/02/23/jokai-noparti-volt-nem-kene-a-kotelezok-kozul-kivenni/
@ijontichy: Sztem ez egy létező dolog. Valakinek a lelkesedése vagy a szempontjai megközelíthetőbbé tesznek egy művet. Tanártól meg baráttól is kaptam már ilyet. És amikor én lehetek az, akkor meg majd kiugrok a bőrömből örömömben.
@Külsős: Ez járt a fejemben, amikor Whitmant említettem, nem az számít, hogy melyik korból jön egy mű, meg a mára egzotikussá vált szókincs, hanem hogy hogyan mesél, mi jár az ő fejében közben. Az is lehet, hogy ez kétféle módja az olvasásnak (mármint minimum :), hogy a dolgokra vagy kíváncsi, vagy a fószer gondolataira a dolgokról.
@kemény keleti kommentelő:
Nagyon adod a butát, pedig nem vagy az.
Esetleg onnan, hogy összehasonlítja a saját családja helyzetét és az olvasottakat. Miért feltételezet, hogy a gyerek buta, és nem lát különbségeket, illetve azt nem ismeri fel?
@ijontichy: ….Jajj….Aszongya, hogy megfosztanánk őket…
Jókai darabja 200 és 500 forint között. Legtöbbször olcsóbb egy buszjegynél.
http://www.jofogas.hu/magyarorszag?q=jokai%20osszes
Nem egy elérhetetlen passzió Jókait olvasni senkinek sem.
De…
Pont a fiatalok, és főleg a gyerekek mindenből a kortársat keresik. Irodalomból is. Én az irodalomtanárokkal értek egyet, nem a történész kedvéért kell olvasniuk…
168.hu/kultura/kotelezo-olvasmanyok-sok-kart-okoz-a-teljesen-elhibazott-rendszer-151606
Ha már vita van, akkor ezt mondom.
@kemény keleti kommentelő: Ez a kezdő idézet különben felhozott egy emléket…
„A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak (…) A díszes vendégkoszorú minden tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett tószt véghetetlen rakétájának végelpattanását (…) A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust.”
Ahogy gyerekként ezt olvastam, a – tószt – nak és a – tus- nak kellett utánanéznem rögtön, mert az elsőről azt gondoltam, hogy egy előétel, a másodikról meg hogy egy tinta, vagy toll. Mi még töltőtollal tanultunk írni és tussal kalligráfiát.
@ámbátor: No igen…
@kemény keleti kommentelő:
Mit is írtál? Utána néztél azoknak a szavaknak, amiket nem értettél. Emiatt egy kicsivel okosabb is lettél. Te megtanítottad a gyereked erre? Mert ez nem az iskola feldata.
@látjátok feleim szümtükkel: De lehetne az iskola feladata. Miért ne lehetne ?
Ha az a cél, hogy a gyerekek képesek legyenek bármilyen nehéz szöveg értélmezésére, akkor tegyék a padra az Idegen szavak szótárát, a pad mellé meg valamelyik nagylexikont, és izzítsák a Wikipédiát, aztán hajrá.
Biztos nagyobb sikere lenne a gyerekeknél, mint a zsugorított Aranyembernek meg a puskázott Kőszivűnek.
Elővehetnének egy-két szerződés szöveget, biztosítási kötvényt, vagy javítási útmutatót is, hogy biztosra menjenek az értő olvasással.
@kemény keleti kommentelő: Émmeg tudom a nyirettyűt, de nem innen! (Plusz hogy lehet a vonó, de lehet az egész hegedű értelmében is.)
@mafi mushkila: Én meg tudom az egyiptomi zenekart.
@kemény keleti kommentelő: aaa, mosmá én is, nem gondoltam bele
@kemény keleti kommentelő: „Ahogy gyerekként ezt olvastam, a – tószt – nak és a – tus- nak kellett utánanéznem rögtön” Akkor hiányos volt az oktatásod, keveset olvastál, vagy sokat lógtál. Sorry. 😉
@ijontichy: de milyen izé vagy! teringettét. egy ilyen kioktatósdiért feladod az örömöt, hogy mennnnnyire klassz, hogy gyerekek új dolgokat tanulnak. shame on you.
@ijontichy: Nem tudom, hány éves lehettem, de nem vittek eleget fogadásokra, az biztos. Amikor névnapozás volt a főnökeikkel, ezek vagy rokiztak, vagy nótáztak. Semmi emelkedettség. Mondjuk a lányokat elég jól dobálták. Nagy táncosok voltak a hatvanas-hetvenes években.
@kemény keleti kommentelő: Hú, ez nekem is nagyon élénk emlékem. Ugyanis pont addig olvastam el a könyvet, hogy a „Α nagytiszteletű úr a közepén volt a toast-nak.” Aki így kezd egy regényt az nem tud írni, döntöttem el. Pedig én tudtam, hogy mit jelent (talán még lábjegyet is volt). A tusig sose jutottam el.
@kemény keleti kommentelő: Ami a classic r’n’r-t illeti, én annak inkább csak a másodvirágzását éltem (az én világom inkább Mobil, Mini, East, SBB…). A Fenyőék akkortájt újítottak. Első bulijaik egyike május 1-én volt a Ligetben. V-Moto Rock-ra mentünk, Fenyőék voltak előttük. Először csak néztünk, de aztán óriási buli lett belőle, hiába no a „rákenroll” varázsa… (a VMR meg elmaradt, mert addigra zuhogni kezdett az eső).
Persze addigra már rég tudtam, mi az a tószt, és még sok mást is. Gyerekként ragadnak az emberre a dolgok (ha nem veszik el tőle a kedvét), és szinte mindenre jut idő. Például, nagyanyám jóvoltából – tősgyökeres Pestiként – egész jól bírtam az Őrség akcentusát és szókincsét is (így nyaranta nem lógtam ki a Vadásán a kölkök közül). Jópár tőle hallott dolog visszaköszönt később Moldova „Az Őrség Panaszából”. Basszus, még ilyeneket is olvastam 😉
@Miki Telepi: Mondjuk ez sztem pont egy kitünö kezdömondat.
(Még akkor is, ha pl. a hawai toast közepén speciel pap helyett ketchup van.)
Gyorsan beránt, sürü, mint a fene, nem is gondolná az ember, hogy késöbb milyen szinten fogja magát halálra unni. 🙂
Amugy azon sokak közé tartozom, akik „óvodás” korukban olvastak tömegesen Jókait, csak aztán nem nagyon ismételtem, de nem „haragból”. Az meg eszembe se jutott volna, hogy pár homályos kifejezés miatt berágjak, kontextus, hangalak, „késöbb kiderül”, meg egy ekkora könyvben pár szót el is lehet ám engedni. A cocóval megleptetek, azt hittem, azt mindenki tudja. (Korosztály vagy regionális?)
Par napja itt valaki viccbol mondta, hogy nemsokara majd az inkriminalt szavak kipontozott valtozataba is bele lehet bukni. Az a vicc, hogy ez mar nem vicc:
reason.com/volokh/2021/01/15/tenured-law-prof-apparently-suspended-for-racial-harassment-lawsuit-problem-on-a-civil-procedure-exam/
24.hu/kultura/2021/02/23/toth-krisztina-jokai-mor-arany-ember-stanning-botrany-lincselesde-miert-vesszuk-verre-meno-szemelyes-sertesnek-ha-valaki-leszolja-a-kedvenc-ironkat/
Nem hinném, hogy a tósztot mondó Jókai rajongók dugnának kutyaszart a postaládájába.
A lekurvázás sem a sok Jókai olvasás maradványa lehet náluk.
Ezek a szokásos fidesznyikek a maguk kis csapatszellemével.
Úgy fordulnak rá az ellenségre kaszával, kapával, ahogy otthonról jönnek.
A kutyaszar a neveltetésük, nem Jókai.
@kemény keleti kommentelő: Hmm, nekem ebből a nyirettyű lett volna zűrös, falusi középparasztok gyerekként a tószt és a tus is része volt a nyelvi készletnek, a vonó viszont vonó volt, (szerencsére a fogantyút a HÉVről ismertem). És biztos utánanéztem volna az egyiptomi zenekarnak, és máris többet tudok a világról. MInt ahogyan minden által, amit nem tudok, de utánanézek. Szóval, a világon semmi baj nincs Jókaival (ahogyan Homérosszal, Shakespearrel stb. sem), inkább a félművelt önpromótáló sajtónagyotmondókkal, akik persze nem tudják, hogy ezek a közhelyes modernkedések minimum húszévente megismétlődnek, legalább a hatvanas ével óta,. de ha utánamennénk, találnák ilyet régebbről is. Ők olvassanak bátran Allan Bloomot, üdvükre szolgál majd.
@fortin: telex.hu/belfold/2021/02/23/magyarerettsegi-eletmu-herczeg-jokai-wass-albert-magolas-felvidek
Az oktatás átrendezése nem húsz évenként történik ezeknél, hanem 20 naponként.
Még meg se száradt a tinta az szfe-n, már a vidéki egyetemekre ugrottak rá, aztán a magyar értettségire, és megyen tovább az agyrágóbogár.
Akkor az én véleményem: Keveredik itt a szórakoztató, ismeretterjesztő és „szépirodalom”. Mindenki másért olvas, más a kedvence.
Jókai szórakoztató/kortárs irodalomként indult anno, de már a gyerekkoromban is klasszikus volt nyelvezetével. Én még sok kifejezést ismertem, de bizony már többször megakadt a tű. A maiak pedig szótár nélkül bele se kezdjenek! (Pláne, ha nincs latinos előképzettségük)
A baj akkor van, ha a „kötelezők” között aránytalanság lesz v.melyik típus felé. Az olvasás megszerettetése a folyamatosan (megszakadás nélkül) érthető, meseszerűen áradó könyvekkel történhet. A készségszintű értő olvasás kialakulása egyénenként változik, egy merev, központi előírás csak ronthat rajta. Én eltörölném a „kötelezőt”, cserébe szabaddá tenném az „ajánlott” keretet, legalább negyedévenkénti/félévenkénti olvasmányismertetéssel az osztály előtt. (Olvasónapló, esszé, beszámoló, mindegy minek hívjuk.)
@acs63: „Én eltörölném a „kötelezőt”” Rokon lélek, erre utaltam többször is.
Az „ajánlott keret” is jó. És akkor jöjjön a wishful thinking… 😉
jó lenne ha az „önmegvalósítás”-ba nem csak a legújabb arcápoló/wargame unboxing/installing video készítés, ezek oda-vissza lájkolása, hanem az általad említett olvasmány-ismertetés készítés, illetve annak megvitatásában való aktív részvétel igénye is beletartozna.
@Kettes: Ha már antiszemitizmus meg szólásszabadság. Az IHRA definíciója is, amit az utcai harcosunkat példaként citáló EU-s antiszemitizmus kiskátéja is használ, is túlmegy azon ami még összeegyeztethető kutatói szabadsággal – nem kis részben csak Izraellel foglalkozik.
theconversation.com/criticizing-israel-is-not-antisemitic-its-academic-freedom-148864
@kemény keleti kommentelő: Ez sem most volt, de hosszas hallgatás után szóhoz jutottam egy nagyobb társaságban. Kérdeztem. Fiúk? Mondhatok tósztot? Mire mondták, hogy persze. Mire mondtam.
Tószt. 🙂
Ha már a szóval. 🙂 Tojáshéj még ott volt az ülepemen, de leginkább azért mert a cégnél még én értettem hozzá a legjobban, az egyik beruházásunknak én lettem a koordinátora.
3-4 külsős cég (misztérimmal megspékelve), meg a hazai műszaki állomány egy ötven fős tárgyaló teremben izzadott a feladaton reggeltől estig. Reggel az üzemvezető helyettest rettegett főnököm elküldte, hogy hát Csaba! Te mit keresel itt? Csaba fülig érő szájjal elment jobb dolgára. 🙂 Ebéd után a technológiai soron fölmerült hogy Csabára talán mégis csak szükség lenne a tárgyalóban.
Nagy főnököm velem szemben ült és mondta. Hát hülye vagyok, én küldtem el a Csabát reggel. Rutinból válaszoltam (szokványom volt), igen főnök? Utána síri csend, miközben szemeztem főnökömmel és rájöttem, hogy hibáztam.
Mire mondtam azzal a lendülettel. Helyesbítek! Nem főnök!
Mindenki dőlt a röhögéstől. Szerencsémre nagyfőnököm is. 🙂 Ha már meséltem akkor boccs a duplázásért. 🙂
Szóval. 🙂
@Miki Telepi:
Kicsit rontja a cikk mondanivalóját az, hogy az „IHRA-definíció használata miatt alaptalanul üldözött” egyik-másik szervezetről minimális utánajárással kiderül, hogy keményen antiszemiták, csak a — természetesen teljesen elfogulatlan — cikk egy ártatlanabbnak tekinthető megnyilvánulást „szemlézett” (Berkeley/SJP például). De már a „BDS is a movement for the freedom, justice and equality” is épp eleget elárul.
Persze, vannak, akik minden Izrael-kritikát (köztük teljesen jogosakat is, hajjaj, mennyi lehetne!) antiszemitázva próbálnak lesöpörni az asztalról, de legalább ugyanennyien (értsd: többen) vannak azok, akik antiszemitizmusukat próbálják Izrael kritikáján keresztül ki- és megélni; csak hát sajnos elég hamar ki szoktak esni a szerepből. Olyankor persze egyből jönni szokott, hogy az „izraeli politikával nem értek egyet, rohatttudodkik” típusú megnyilvánulások csak egy ország kritikái. Ühüm.
Összességében meg megvan a maga bája annak, hogy olyanok, akik a „8 éve egy magánbeszélgetésben aszonta, fekete” típusú ügyek hallatán ugranak a — még — virtuális vasvilláért, mennyire toleránsak, akadémiaiszabadságolók és „ha törölsz pár szót, egy-két mondatot, annyira nem is antiszemita”-k tudnak lenni, amikor tudodki{ázsiai,fehér}-ellenes szövegeket hallanak.
Kis kedvencem az, a „progresszív médiának” mennyire gondosan sikerült elhallgatnia pl. a tavaly nyári los angelesi minipogromot. Úgy értem, Izrael-kritikát. ( beverlypress.com/2020/06/jewish-community-unites-to-clean-up-after-protests/ )
@Kettes:
Á, az „a zsidók nem adják az araboknak a vakcinát, megtartják maguknak” sehol nem antiszemita, minőségi humor.
@kartoffel: Miért, te antiszemitának tartod?
@Érvsebész: Kicsit lassan reagálok, de most kezdett el motoszkálni ez a fejemben. Ez egyrészt jól hangzik, hogy gyerekként a szereplő nemétől (vagy akár fajától, mert állathősös könyvek is így működnek) függetlenül tudunk rezdülni az érzésekre és az értékekre. Nem teszünk szükségtelenül különbséget, lényeglátók vagyunk, bárkibe beleéljük magunkat. Win!
De ugyanekkor történik az is, hogy internalizáljuk, hogy a lányok és nők nem érdemesek arra, hogy főhősök legyenek és róluk szóljon a történet. Nem kell ezt kimondani, erről külön mesét írni, megindokolni, kifejezetten kedvezőtlen, mellőzött, érdektelen színben feltüntetni női szereplőket. Elég, hogy mennyivel kevesebb alkalmat kapunk megtapasztalni.
A patriarchátus ártalmainak a rejtettebb része, kb. ott vagyunk ezzel, mint amire a BLM mozgalom mutatott rá (számomra), hogy a társadalom nem privilegizált tagjaként simán oszthatod a rád vonatkozó előítéleteket. Hogy ezért alkot rendszert a rendszer, mert a részévé tesz, és úgy tesz a részévé, hogy az megfeleljen az uralkodó elfogultságoknak.
szabadnem.444.hu/2021/02/25/ha-nem-segitem-le-a-kabatjat-bunko-vagyok-ha-lesegitem-akkor-szexista
Hogy én mennyire örülök, hogy nem most kell ismerkednem, meg randizgatnom. Mellékesen kezdem is megérteni amikor fiatalabb kollégáim mondogatják (nők és férfiak is), hogy ők inkább egyedül maradnak mert ez az elcseszett túlmagyarázott baromkodás nem hiányzik nekik ami mostanában együtt jár a dolgokkal.
@Muad’Dib: Korábban meg más miatt volt problémás az ismerkedés. A linkelt cikkben az a jó, hogy leírja, hogy amit mostanában egyetemes és általános férfi és nő közötti kapcsolati rituálénak neveznek, és sajnálják, hogy kezd letűnni, valójában csak egy pár évtizedes divatjelenség volt.
@mafi mushkila: kész szerencse, hogy Jókai megírta a Kőszívűt is, ahol (sok egyéb mellett) a legaktívabb hősök (úgy a pozitívak mint a negatívak) mind nők.
@chrisred:
Ez oké, de amiket mostanában hallok az tényleg nagyon durva. A fiatalabbak elmondása szerint a legjobb amikor a két dolog keveredik. Tehát ő a bunkó ha előzékeny, de azért hamar kiderül, hogy a nőcike amúgy kis királylánynak képzeli magát és ő ugyan hatalmas feminista ha a kabátról, meg a péksütiről van szó, de azért nyaralni ide vigyél, meg oda vigyél, mert az ugye mindjárt más ha a pasi pénzén áztatja a seggét a tengerben.
Mellékesen szerintem ahhoz jó adag kisebbségi komplexus kell, hogy az előzékenység valakit zavarjon. De persze ez lehet csak szubjektív tapasztalat. Az én páromnak például nagyon jól esik, ha előzékeny vagyok vele, leveszem a kabátját, stb. Igaz a három diplomájával, nálam magasabb fizetésével nem nagyon kell koplexusosnak lennie…
@mafi mushkila: @dr Brcskzf Gröőő: gyorsan hozzáteszem, hogy alapvetően egyetértek veled; megpróbálom előkeresni azt az évekkel ezelőtt olvasott nemtudommit, miszerint a gyerekek 2 (3?) éves korukig remekül azonosulnak bármilyen nemű hőssel, 3 (5?) éves koruktól viszont már a saját nemük elsőrendű szempont az azonosulásnál.
@mafi mushkila: Azért még kötelező lehet Antigoné, aki szarik a hatalomra és egymaga is kiáll a női értékekért.
@dr Brcskzf Gröőő: @kemény keleti kommentelő: Én is mindenkivel egyetértek 🙂
Ezt nem is a Jókai-bashing jegyében írtam, hanem általánosabban, és igazából csak az arányokról szól, pontosabban hogy azokat készpénznek vesszük. Hogy egy-egy ellenpéldát fel tudunk hozni (egy szerzőtől vagy általában)… az kb. olyan, mint hogy van 1 emlékem, amikor gyerekkoromban a bánatomban megvigasztaltak és nem cikiztek a szüleim, hogy mien sírós vagyok már és hagyjak fel ezzel a viselkedéssel. Na most ez túl személyes lett, de ez jutott az eszembe 🙂 Nagyon megjegyeztem azt az egyet. Ha nem figyelek oda, ez a felcsillanó emlék olyan képet is festhet, hogy hú de szuper volt, hiszen ez az erőteljes emlékem van. Miközben a nyomasztás volt a norma.
@mafi mushkila: Fú. Nálunk pont fordítva. A nyugalomság volt a norma, de úgy évente egyszer-kétszer elszabadult az őrület. Az se jobb.