A politikatudomány professzorai
Eredeti szerző: jotunder
A Heti Válasz a „politikatudomány professzorai” főcímmel hirdette meg Prof.Dr.Lánczi András és Prof.Dr. Körösényi András vitáját.
Nemrég Kéri László beszélt arról, hogy őt Körösényi rúgatta ki az állásából röviddel a FIDESZ 2010-es hatalomra jutása után. Török Gábor tette fel azt a képet Körösényiről, amint éppen tarhonyáért áll sorban Kötcsén egy Orbán Viktor nevű ember mellett. Az ilyesmiből hajlamosak vagyunk arra következtetni, hogy Körösényi valamiféle igen durván fideszes figura, és ezen következtetés tévutakra vinne bennünket.
Körösényi András ugyanis megfelel azoknak a sztenderdeknek, amelyet egy magyar politikatudós professzorral kapcsolatban ma felállíthatunk. Publikációs szokásai, idézettsége (figyelembe véve azt, hogy jellegzetesen magyar témában dolgozik) abszolút nyugatias, az, hogy kire szavaz a választásokon, szinte pontosan annyira fontos, mint az, hogy valóban szereti-e a tarhonyát, vagy egyszerűen csak nem volt más. Igen, tudom, hogy roppant idegesítő az, hogy erről beszélek, de most el is fogom magyarázni, hogy miért teszem.
Ezeknek a dolgoknak, a publikációs izéknek, kizárólag a tudományban van relevanciája és nem minden tudományban egyformán van relevanciája. Egyáltalán nem igaz az, hogy tökéletesen objektív mérőszámokról van szó, hogy pár számra lehet redukálni egy tudományos kutató értékét, tudni kell, hogy kiről, milyen szakmáról beszélünk, és általában nem kerülhető el az sem, hogy a számok mögé nézzünk. Amikor azonban egy ország tudományos életéről van szó, különösen egy olyan országról, amely országban a politika különös súlyt kapott és Nyugaton ismeretlen kontraszelekciós mechanizmusok működnek, ezek a számok különös, önálló életet kezdenek élni. Annak, hogy nem állt fel a teljes alkotmánytudós szakma, és nem küldte el egységesen a fenébe Rogán Antalt, van szerepe annak, hogy nemzetközileg értékelhetetlen munkásságok állnak szemben egy celebnő befolyásos férjével. Amikor egy szakmában szinte kizárólag a politikusokhoz fűződő viszony határozza meg a pecking ordert, abban a szakmában szinte bármi meg is történhet.
A magyar politikatudomány katasztrofális állapotban van, de a katasztrofális állapotoknak is vannak szintjei, vannak katasztrofálisabb és kevésbé katasztrofálisabb állapotban lévő területek az országban. Körösényi professzor személye a katasztrofális állapotokból kifelé mutat. Például azért, mert nyugatos mintákat követ, mert nyugatos módon mérhető és helyezhető el. Azok az unalmas számocskák itt jelennek meg a történetben.
A Heti Válasz egy másik egyetemi professzort is megszólított, akinek a tudományos tevékenysége teljes mértékben értékelhetetlen, akinek életműve sem éri el egy jobb Ph.D diák első cikkének szintjét. Lánczi kártékonysága felmérhetetlen, egy tehetségtelen akarnokról van szó, aki képtelen volt a szakmai alapok megszerzésére, és ennek ellenére élet-halál uraként funkcionál a jobboldali értelmiségi elitben. Az, hogy a rezsim bármit megtehet, bármilyen őrült beszéd elhangozhat, nem kis mértékben a láncziknak, maróthoknak, schmidtmáriáknak , a kizárólag a politikára támaszkodó karriereknek köszönhető.
Én nem hiszem azt, hogy sokkal beljebb lennénk, ha a fent említett Kéri László lenne Lánczi András helyében. Ennek az országnak arra lenne szüksége, ha politika által kitartott, a tekintélyét kizárólag a politikából nyerő elit megsemmisülne. Akkor a jobboldali és baloldali rogánok légüres térbe kerülnének, határokat szabna nekik a józan ész. Egy normálisan működő országban egy Kovács Ákos szintű hülyét is helyre lehet rakni. Ez az ország elvileg lehetne elviselhető ország, ehhez nagyon sok minden együttállása kellene, ezek közül az egyik, nyilván nem a legfontosabb dolog az lenne, hogy a körösényi-féle karriervonalak többségbe kerülnek a lánczi-féle karriervonalakkal szemben. Persze, azt sem tudom eldönteni, hogy ez ok vagy okozat lenne.
Hóman Bálint mögött legalább volt egy életmű, sok más szörnyűség is volt mögötte, de legalább volt egy komoly életmű is. A mai hómanok mögött csak Habony Árpád áll. Amíg ez így marad, addig ezt az országot szégyelleni fogjuk, már azok, akikben még maradt némi szégyenérzet.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518968-6ae5f8fdb10fe' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518968&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518968-6ae5f8fdb10fe&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518968-6ae5f8fdb10fe' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Csillagok haboruja :))
@The Game: Attól, hogy nincs egyetlen minőségi külföldi publikációja sem, nem meglepő módon nem ad elő neves konferenciákon és teljesen ismeretlen a nemzetközi szakmai közvéleményben.
Persze jobb mint pl. Török Gábor, aki még angolul sem tud rendesen, mégis egyetemi docens, de ez nem lehet mérce…
@Online Távmunkás: „semmilyen nyelven nem tud” khm… gyakran magyarul sem igazán 😉
@jotunder: Akkor Korosenyi, es TGM akin meglepdtel mikor angolul sem kevesbe kifejezo modon szolalt meg? Vagy lesz vmi k-eu spec kategoria is? 🙂
Hát ismét terítéken vagyunk … persze nagyon helyesen.
Hangyányit, engedelmükkel, pontosítanék. Természetesen egyetlen épelméjű kolléga sem gondolja, hogy a magyar nyelvű folyóiratok bármelyike egy nemzetközi ‘A’ kategória közelébe juthatna, úgy értem, valaha is, már csak nyelvi okokból. A hivatkozott folyóiratlista, ahogy az összes többi bizottságé is, teljesen külön kezeli ezért a nemzetközi és a hazai listát, szó sincs elegyítésről. Ez egyébként egyetlen – jóindulatú – pillantással átlátható. A két ABCD besorolás-rendszer nem ugyanarra a halmazra vonatkozik.
Továbbá értelemszerűen a doktori pályázatoknál, sőt, a phd védéseknél is a nemzetközi ‘A’ kategóriás folyóirat többet is ér, mint a hazai ‘A’, ugyanígy a többi kategóriánál. Nincs csalás vagy aránytévesztés.
Ettől függetlenül ha kívánatos, hogy legyen magyar nyelvű politikatudomány, akkor a két lista fenntartása nem irracionális.
Egyúttal jelzem, hogy az MTA Pol.tud. Bizottsága a saját listáját (amely finoman szólva pillanatnyilag nem a legjobb, ennek okait hadd ne ismertessem), teljes revízió alá vette, az alábbi elvek mentén:
„A hazai folyóiratok besorolásával kapcsolatban a következő fél év során szakértői véleményt fogalmaznak meg, [a Bizottság tagjai], amelyet eljuttatnak a titkár részére. Az új, aktuális besoroláshoz használandó bibliometriai adatok a hazai folyóiratok esetében a mindenkor elérhető legjobb indikátorokra alapozott mutatók. Ez utóbbiak köre a hazai folyóiratok értékelési célú feldolgozottságának előrehaladtával bővülhet. A jelenleg alkalmazott (elérhető információkra épülő) mérőszám a nemzetközi bibliometriai szakirodalomban validált h-típusú index, kétféle indikátorra alkalmazva. Az adatok tehát a következők:
i) az egyes folyóiratoknak az MTMT-ben található cikkszáma és idézetszáma alapján kiszámított „pszeudo-h-index” (ψh) érték (ψh= n1/3×2/3, ahol n a cikkek száma, x az egy cikkre eső átlagos idézetszám);
ii) az egyes folyóiratoknak a MATARKÁban található cikkszáma és megrendelésszáma alapján kiszámított „pszeudo-h-index” (ψh) érték (ψh= n1/3×2/3, ahol n a cikkek száma, x az egy cikkre eső átlagos megrendelésszám);
iii) a szakértői értékszámok.
A mutatók szakterületi eloszlása alapján validált tudománymetriai módszerrel (CSS: „characteristic scores and scales) A- B-C-D (1-2-3-4) kategorizáció készül, az egyes folyóiratok pedig ezen rangszámaik egyenlő súlyozásával, ezek átlagaként sorolódnak be.
A nemzetközi folyóiratok besorolásának logikája ugyanez, a fölhasználandó adatok a következők:
– a Thomson-Reuters Journal Citation Reports Impact Factor (IF) érték;
– a ScImago Journal Rank (SJR) érték;
– a ScImago h-index érték.”
Nyilván lehetne még jobbat mondani, különösen a hazai folyóiratok értékelését illetően, ha valakinek jobb ötlete van, hát mondja el… Higgyék el, dolgozunk…
b.z.
(vmiért más név ugrott elő fentebb, a fene se ismeri ki magát ezen)
Elhiszem,hogy a politológus professzorok válságban vannak,katasztrofálisnak értékelik a magyar politikatudomány helyzetét-főleg azok,akik a rendszerváltás időszakában az amerikai és a nyugat-európai szakirodalomra hivatkozva megalapozták a politikatudomány oktatását.Eljött az idő,amikor dönteniük kell:szembefordulnak az egyre durvábban eltorzuló fideszes politikával,vállalják a konfliktusokat(sokan ehhez már öregek és elegük van a meddő vitákból) vagy továbbra is hallgatnak vagy korábbi önmagukat megtagadva beállnak a bólogatók közé.Szakdolgozatom és választott kutatási területem a politikai kommunikációhoz kapcsolódott. Én is válságban érzem magam,úgy döntöttem,mivel nincs olyan szakirodalom,amelyik az orbáni unortodox politikai kommunikáció elemzésében segítene és már hányingerem van a Lázár-Rogán-Habony vonaltól – nem tudom tovább folytatni a munkámat. A professzorok feladata lenne,hogy egy-két írással besegítsenek,mi folyik itt tulajdonképpen.Nagyon fontos lenne,hogy ezek az évek ne múljanak el nyomtalanul…ne személyeskedéssel töltsék az idejüket.
@201512: Az első résszel én nagyrészt egyetértek; szerintem is figyelembe lehet és kell is venni a magyar nyelven született eredményeket. Ami itt szerintem lényeges, hogy a magyar nyelvű publikációk minősítését hogyan lehet a nemzetközi standerdhez közelíteni. Oké, hogy két külön lista, csak a „minőség” (tudománymetriailag ez egyenlő a potenciális, független idézetekben megmutatkozó hatással, ami már önmagában necces, de hát ez van) választója szvsz cikkszinten nem a magyar vs. angol, vagy a hazai vs. nemzetközi, hanem az indexált vs. nem-indexált. A külön magyar-nemzetközi listázást megtartva, ha nekem lenne beleszólásom ebbe az egész értékelésbe, biztos, h. csak azokat a lapokat tenném D-nél v. ‘Egyéb’-nél jobb helyre, amiket a WoS-ben vagy a Scopusban indexálták.
Persze sok olyan lap is van, ami ugyan nincs indexálva itt, de mégis jegyzik és mérhető, ezeknek a D-nél jobb besorolását is meg lehetne fontolni pl. egy meghatározott folyóiratszintű h-index, vagy összes cikk/idézett cikk arányszám felett. Rövid és kiragadott példa, az állítólagos házi lap Politikatudományi Szemle cikkeire a Scopusban (inkább ezt használjuk társtud területen, nem a WoS-t) 1992 óta több, mint 100 külső (nem poltudszemlés) hivatkozás érkezett úgy, hogy a Szemle nincs is benne az adatbázisban.
Az idézettségben nem tartom ideálisnak a nemzetközi idézettség abszolúte magasabb súlyozását, de neház ill. bonyolult lenne jobb rendszert csinálni ezt elismerem. De mondom mi a problémám:
Pl. a KARÁCSONY GERGELY–RÓNA DÁNIEL (2010): A Jobbik titka. A szélsőjobb magyarországi megerősödésének lehetséges okairól c. cikkre érkezett 4 hivatkozásból 2 nem magyar szerző által írt nem magyar nyelvű cikkből van, a Gyulai Attila (2007) Egy diszkurzív stratégia értelmében felfogott igazságról és hazugságról c. cikkre érkezett két hivatkozás mindegyike nem magyar szerző által írt nem magyar nyelvű cikkből van stb. Nem igaz tehát, hogy a magyar nyelvű cikkeket nem idézik, nem hasznosulnak magyar nyelvterületen kívül. Sőt, idézettség szempontjából ezek teljesen összemérhetőek pl. a már említett American Political Science Review-ban megjelent Owen, J.J. (2007)
‘The struggle between „religion and nonreligion”: Jefferson, Backus, and the dissonance of America’s founding principles’ cikk, vagy a Myers, P.C. (2010) ‘A good work for our race To-day: Interests, virtues, and the achievement of justice in frederick Douglass’s Freedmen’s monument speech’ c. cikk 4, illetve két hivatkozásával. Az én véleményem az, hogy ebben az esetben cikkszinten lehet az APSR-ben megjelent cikk értékesebb, mert szinte biztosan komolyabb szűrésen, kompetensebb bírálók által és szakmailag erősebb mezőnyben vívta ki a megjelenést, mint a poltudszemlések. Hatásügyileg (minőségileg) ugyanakkor én messze a poltudszemlés cikkek mellett tenném le a voksomat ebben az összehasonlításban, hiszen utóbbiak az APSR kifejezetten jó infrastruktúrája, kiemelkedő reputációja, magas olvasottsága stb. MELLETT kaptak mindössze 4, ill. 2 hivatkozást, míg a poltudszemlés cikkek a folyóirat relatív nemzetközi ismeretlensége, indexálatlansága, szűk potenciális olvasótábora stb. ELLENÉRE tudtak begyűjteni nemzetközi hivatkozásokat.
A másik, még az idézettség értékeléséhez kapcsolódó megjegyzésem, hogy az mtmt-ben szereplő cikkekből és hivatkozásokból érdemes lenne kiszűrni a predátor lapokban megjelent cikkeket, illetve az ilyen folyóiratcikkekből érkező hivatkozásokat (és természetesen intézeti szinten megbeszélni a munkatársakkal, hogy ne publikáljanak ilyen helyeken) .
@The Game: Sőt. Pedig majdnem húsz évvel fiatalabb vagyok.
De akurvaegyeletbe, az Akosrol akarok olvasni ! Valakit picsan rugok, ha bojkottalja!
Érdeklődéssel olvastam a fentieket; nem is hittem volna, hogy ilyen nagysodrú a hazai politikatudomány.
A második gondolatra elő is jött Énke azzal, hogy ha a balneológia megkapta jól, hogy miért okafogyott idehaza – és az okot a bálnák iránt még annyira szimpatizáló Greenpeace és Sir David Attenborough együttes erővel sem tudná cáfolni -, mi a búbánatos rozmaringot keres itt egy Politikatudományi Intézet.
Nem luxus ez, kérem?
@TothJanJ: „KARÁCSONY GERGELY–RÓNA DÁNIEL (2010): A Jobbik titka. A szélsőjobb magyarországi megerősödésének lehetséges okairól c. cikkre érkezett 4 hivatkozásból „
Nem lehet, hogy esetleg a Bíró Nagy András, Róna Dániel: Rational Radicalism: Jobbik’s Road to the Hungarian Parliament.In: Meseznikov G, Gyarfasova O, Butorova Z (szerk.): Alternative Politics?: The Rise of New Political Parties in Central Europe. Bratislava: Institute for Public Affairs, Bratislava, 2013. pp. 149-183.
cikkre gondolsz?
A Karácsony Gergely, Róna Dániel: The Secret of Jobbik: Reasons behind the rise of the Hungarian radical right, JOURNAL OF EAST-EUROPEAN AND ASIAN STUDIES 2:(1) pp. 61-92. (2011) cikkre (és annak magyar nyelvű eredeti megjelenésére) az mtmt nem jelez hivatkozást.
@TothJanJ: „a Gyulai Attila (2007) Egy diszkurzív stratégia értelmében felfogott igazságról és hazugságról c. cikkre érkezett két hivatkozás mindegyike nem magyar szerző által írt nem magyar nyelvű cikkből van stb.”
mtmt itt is mást mutat. Két külföldi hivatkozást jegyez, egyik szerzőjének a neve magyar, a másik finn Magyarország-szakértő. Attól még a cikk bőven lehet remek és kiváló – ugyanakkor a magyar nyelvű cikkek közönsége limitált, és ez ezen a listán is látszik.
@TothJanJ: „Owen, J.J. (2007):’The struggle between „religion and nonreligion”: Jefferson, Backus, and the dissonance of America’s founding principles’ cikk,”
Ajánlom a következő google-keresést:
Owen „The struggle between” „religion and nonreligion” political science review
És ezennel itt abba is hagyom.
@nickel head: Nem, a csatolt képen mutatom, h mire gondolok. imgur.com/x6wMIby
Én ezeket a Scopusban nézem, nem az MTMT-ben. Az egy plussz adminizstrációs követelmény és általában van annyira belőle elege sokunknak, hogy csak akkor töltjük fel, ha már nagyon muszáj.
@nickel head: én meg nem akarom túlmagyarázni. A google (scholar) adatbázisa sokkal szélesebb és szűretlen.
@TothJanJ: ugye itt arról van szó, hogy X.Y nyugati kutató ír egy cikket az európai szélsőjobbról és forrást keres a magyar politikában. általában igaz az, ha valaki csak pontos és jól idézhető statisztikai adatokat publikál Magyarországról, akkor is van esélye, hogy mindig az ő cikkére fognak hivatkozni, amikor valakinek szüksége lesz rá. a különböző tudományterületeken egészen különböző szokások és gyakorlatok vannak.
@TothJanJ: Parttalannak tűnik ez a vita. Viszonylag minimális gondolkodással belátható, hogy mivel a külföldiek nem beszélnek magyarul, ezért nem is fognak magyar nyelvű cikkeket olvasni. Ha egy külföldi tudományos kutató magyar témáról ír, akkor lehet, hogy lefordíttat magának néhány magyar nyelvű cikket, de egyébként egy általános témában írt magyar nyelvű cikknek – legyen bármilyen világszínvonalú is – soha nem lesz bármilyen nemzetközi impaktja.
Lehet arról morfondírozgatni, hogy milyen fontos, hogy legyen magyar nyelvű szakirodalom valamilyen tudományterületen, de aki magyarul publikál, az kizárja magát a nemzetközi diskurzusból. Innentől kezdve viszont minimálisan szórakoztatóak csak azok a kísérletek, amelyek megpróbálják azt bizonyítani, hogy a magyar nyelvű publikációk hatása összemérhető az angol nyelvűekével…
@capacete: amit a tudományban az idézettséggel mérnek, azt az idézettség alapján kell minősíteni; én kb. csak ennyit mondok.
@TothJanJ: Az impakt egyik – nagyon fontos – eleme az idézettség. De persze nem mindegy, hogy ki, hol és miért idéz valakit.
Még egyszer, nem hiszem, hogy vitatni lehetne, hogy egy magyar nyelvű cikk potenciális impaktja a nullához közelít, innentől kezdve ha valaki kiragad néhány speciális esetet és azokat felmutatva próbálja bizonygatni ennek ellenkezőjét az finoman szólva szerecsenmosdatásnak tűnik.
@capacete:igen. magyar nyelven publikálni (nem magyar folyóiratban, hanem magyar nyelven) nemzetközi érdeklődésre számítva, komoly hülyeség.
mindenki tudja, hogy itt sokszor olyan cikkekről beszélünk, amelyet valamilyen helyi kötelezettség teljesítése céljából írtak.
@capacete: @jotunder: nem hiszem, hogy tudtok nekem olyan közismert mutatókat mondani, aminek része az a kritérium, hogy angolul legyen akár a forrás, akár a célcikk v. folyóirat. IF, H-Index, gyöngytyúktaraja stb.; mindnél az a kérdés, hogy számszerűleg mennyi az annyi, és hogy az idéző és az idézett benne van-e X adatbázisban. Ha ezeketi német, spanyol, francia vagy urambocsá magyar cikkekből szerzi meg: hol a probléma? Ezek a cikkek másodrendűek? Sure, ha szeretnél egy egyetemi állást Angliában egészen biztosan, sőt konkrétan tudom is, hogy semmibe nem veszik a magyar nyelvű cikkeidet. De; ha azt mondod, hogy WoS alapján 8 a H-indexed, akkor nem fogják végigtúrni az adatbázist és kipécézni mondjuk azt a 2 cikket, amiben a megfelelő számok magyar cikkekből tett hivatkozásokból jönnek össze, nem fognak mutogatni hogy hohó, ez valójában csak 6-os H-index mert magyar cikkekből tett hivatkozást nem számítunk be. JT cáfolj ha mást tapasztaltál, vagy hallottál már ilyenről. A TR sem úgy osztja ki az IF-et, hogy kisujjeltartva böngészi az admin a listát hogy well, you know, ez madzsarul van, ez nem számít…
@TothJanJ: semmiféle másodrendűségről sincs szó. hülyeség magyarul megírni valamit, ha azt akarod, hogy külföldön is olvassák. a bölcsészeti területeken a konkrét méricskélés egyáltalán nem bevett dolog, de még nálunk sem az. nem nézik meg a Hirsch indexet, az impaktfaktort amikor felvesznek valakit. a nálunk az Egyesült Királyságot, és a matematikát jelenti. felvesznek egy harminc év körüli embert, akkor megnézik, hogy kb. hány cikke van, hol vannak azok a cikkek, és persze azt is, hogy mit csinál. senki sem néz scopust, scivalt, maximum scholar.google-t és teljesen informálisan.
@jotunder: Érdekes. És el is olvassák a cikkeit, vagy csak megnézik, hogy hol jelent meg oszt ha ismerem a folyóiratot oké, ha nem akkor hátezmegmicsoda?
@jotunder: meg még azt is megkérdezném, hogy a REF minősítésében hogyan alakulhat egy nem-angol nyelvű cikk értékelése. Egyáltalán nem veszik figyelembe tudományos teljesítményként? Kvantifikálva mekkora lehet a különbség egy angol és egy ceteris paribus nem-angol nyelvű cikk javára? Mi a helyzet pl. a walesi nyelven írt tudományos közleményekkel, már ha vannak ilyenek (ezek „potenciális impaktja” a nyelv miatt talán még a magyarul írtaknál is alacsonyabb, de mintha lenne erre valami törvény)?
@TothJanJ: Tényleg ne butáskodj már! Most komolyan a magyar sundám-bundám rendszert véded, ahol öt ember körbehivatkozza egymást és ebből kijön a fantasztikus impakt? Nem gondolod, hogy ezeknek a mutatóknak lenne egy célja, mégpedig az, hogy azt próbálják megmutatni, hogy TÉNYLEGESEN van-e valamilyen tudományos eredménye a szerzőnek?
Magyarországon gyönyörűen kihasználják ezt a rendszert, éppen ezért a külföldi publikációkat és idézettséget kb. ezerszeresen kellene felülreprezentálni bármilyen értékelésnél.
@TothJanJ: azon a listán, amit belinkeltél, a nemzetközi folyóiratok sorrendje lényegében teljesen pontosan megegyezik az ún ausztrál lista sorrendjével. franciaországban is ezt használták, de máshol is használták, sőt használják is, bizonyos területeken. láthatod van A*, A, B, C, és egyéb kategória, és amikor egy nemzetközi álláspályázat van, akkor a harminc körüli emberek tipikusan A és B kategóriás újságokban megjelenő cikkeket hoznak, nincs olyan, hogy ismerem az újságot vagy sem, nyilván ismerem. lánczinak ugye nincsenek ilyen cikkei, itt pedig mindenkinek vannak, kivétel nélkül. itt verseny van, ahol egy állásra száz ember is jelentkezhet, és hol van ez attól, amikor egy oxbridge vagy etzh keres csúcskategóriás állásra embert. lehet tudni azt is, hogy az illető konkrétan mit csinált meg, és ez hogyan helyezhető el, milyen kapcsolódási pontok vannak az illető tanszékkel. mindenki sokkal-sokkal erősebb, mint amiről lánczi valaha életében álmodhatott, mármint a harminc éves pályázók. olyan is van, hogy egy huszonnyolc éves fiatal a világ elsőszámú folyóiratában publikált, húsz éve megoldatlan problémát csinált meg, és van úgy, hogy ilyenből egynél több van. és még egyszer, nem az oxbridge csúcskategóriás állásnál, ahol esetleg tíz világsztár jelentkezik egyszerre, de még a második vonal is olyan erős, mint a teljes magyar politikatudomány együttvéve.
@TothJanJ: a REF a négy legerősebb cikket jelenti. van olyan egyetem, hálistennek nem a miénk, ahol dékáni körlevélben szólitották fe a tanszéket, hogy egy nagyon komoly nemzetközi folyóiratot (A kategóriás a listén) ne fogadjanak be, csak ha nagyon nagyon muszáj, mert még komolyabb folyóirattal kell pályázniuk (aztán kiderült, hogy túlspilázták a dolgot, mert a legmagasabb szintet sokkal többen érték el, úgy értem sokkal-sokkal többen, mint ahányan top-10 újságbeli publikációkkal indultak) egy magyar folyóiratot a helyi ref bizottság kiszűrne, de azonnal, teljesen kizárt, hogy ez valaha megtörtént. az biztos, Lánczi az értékelhetetlen kategóriába kerülne.
@capacete: Egy én ezt nem vezetném ezt vissza a magyar rendszerre, vehetünk bármely nem-anglofón országot, kettő a citációs kartellek mérhetőek és mérik is, ha adott esetben nem teszik akkor te vagy én vagy bárki megteheti mert nyilvánosak az adatok. Azt meg, hogy valami TÉNYLEGESEN tudományos eredmény-e vagy sem, meg nem én mondom meg és nem is te az általunk megfelelőnek tartott módszertan szerint, hanem a tudományos minősítő bizottságok az általuk megfelelőnek tartott módszertan szerint. Ha nekem kellene megmondanom, akkor ott kezdődne a minősítés, hogy elolvasom az adott cikket, de még egyszer, ezt nem én mondom meg. Szerintem is jó visszajelzés az olyan idézettség, ahol bármiféle személyes kapcsolat kevéssé valószínűsíthető a két szerző között, de elég paranoid mondjuk automatikusan erre gyanakodni, ha mondjuk egyik bp.-i intézmény kutatója idézi egy másik bp.-i intézmény kutatóját.
Kis adalék: egy mostanában hazajött, évekig egyesült államokbeli fontos egyetemen fontos pozíciót betöltő (magyar) jóember mesélte a következőt az ELTE-n: Náluk pl. az előléptetések úgy zajlottak, hogy mindig elolvasták a jelöltek publikációit, ugyanis a következő volt a helyzet: Ad1 X jelölt Y borostyánligás egyetem munkatársa, ad2 hát persze, hogy a legtöbb helyen tárt karokkal befogadnak akár egy gyenge cikket is tőle a kapcsolt reputáció (és az ebből összeszedhető plusz hivatkozások) miatt, ad3 nagyon nem minőségszignifikáns, hogy hol publikál, hanem az számít, hogy mi az, amit publikált.
@TothJanJ: egy jobb amerikai egyetemen a gyengébb jelöltek is ezerszer jobbak, mint láncziék. rohadt életbe, ne konzerváljunk egy korrupt, kontraszelektált, idióta rendszert.
@TothJanJ:
nagyon nem minőségszignifikáns, hogy hol publikál, hanem az számít, hogy mi az, amit publikált.”
minél inkább ideológiával áthatott a terület, annál problémásabb a minőséget értékelni akkor, ha nem egyenlően oszlanak meg a különböző ideológiákat képviselő bírálók, márpedig ez a gyakorlatban nem igazán tud működni.
@WiteNoir: ezzel kiválóan lehet védeni a közepesnél is gyengébb képességű embereket, egy olyan területen, ahol kimagasló képességű emberekkel kellene versenyezniük.
Végig olvastam az összes hozzászólást. Örömmel tapasztalom, hogy a politikatudomány címszó alatti néphülyítést, már tudományos szinten művelitek.
Csak egy picit elgondolkoztam, hogy vajon mi történne veletek, ha ezt a nagy szellemi kapacitást, az emberiség javára használnátok?
Vajon a mi nagy tudósaink milyen eredményt érnének el, ha az egészséges táplálkozás fontosságát igyekeznének az átlagemberrel megértetni?
Ha a nemzetközi ismereteket, a nagyszerű idegen nyelvtudás birtokában, a hazai lakosság tudomására hozná?
De hogy ne rébuszokban írjak, például a FAO 2013 INTERNATIONAL YEAR of QUINOA Master plan mondandóját legalább magatok között megvitatnátok!
Aztán hogy melyik Dörmögő Dömötör tudósít róla már mellékes, de a nyitottabb
átlagpolgár legalább tudna róla!
Sajnos az a meglátásom, hogy elvagytok ti a „nagy eszetekkel” egymás közt, és az
eredeti hivatását a tudománynak és a tudósoknak, már régen elfelejtettétek!
@WiteNoir: Szerintem ez nem végletesen elfogult bizottsági bírálóknál nem lehet lényegi probléma (illetve ha az, akkor a kérdés egy lépéssel előbb, a szakértői bírálatok szintjén is feltehető). Van egy csomó ideológiafüggetlen indikátor amivel a tudományosságnak való megfelelés mint alap követelmény belőhető, pl. megfelelően használja-e, ismeri-e a szakirodalmat? adekvát módszert használ-e a kutatáshoz és le is írja érthetően? megfelelően hivatkozik? megvannak-e a külső szakértői bíralatok és azok érdemiek voltak-e? stb. Ezt mind meg lehet nézni.
@TothJanJ: nem, nem az a lényeg, hogy ismeri a szakirodalmat, miről beszélünk, hanem az, hogy kiemelkedő képességű ember, aki valóban nagyon komoly eredményeket ért el, vagy nem. nem a rutinról van szó, még csak nem is arról, hogy valaki birtokában van a szükséges szakmai tudásnak, még szép, hogy birtokában van (mondjuk magyarországon egész szakmák vannak, ahol alig vannak ilyen emberek), hanem a valódi, átütő tehetségről. aminek egyébként még további szintjei is vannak.
magyarországon egy csomó láthatóan alacsony intellektusú, jó esetben közepes figura (és pár komplett idióta) szaladgál körbe-körbe azzal, hogy ő nagytudósember. nem minden területen persze. ezzel kellene valamit kezdeni.
@TothJanJ:
nyilván érdekes hogy általánosságban ez hogy működik, de mivel nagyjából tudom jótündér kikről beszél, írok neked egy konkrét példát.
képzeld el, hogy egy fiatal politológus sikeresen doktorál, teljes értékű kutatóvá vált, elvileg.
én odamegyek hozzá, azt mondom az éppen készülő tanulmányára, hogy : ócska, primitív semmi. érdekelni fogja? nem, mert én képzetlen vagyok a területen, semmilyen végzettségem nincs, jó eséllyel elhajt a francba.
hát akkor ki bírálhatja, ítélheti meg?
pl. olyasvalaki, aki szintén doktorált (anno kandidátus) ÉS ezt követően érdemi munkásságot folytatott.
lánczi ilyen, gfodor ilyen?és felesleges lenne sorolni az egymással jó viszonyt ápoló jórészt névtelen folyóiratokba publikált amúgy egészen véletlen többé-kevés jobbos kötődésű embereket.
ŐK ítélkeznek az említett posztdokról, ők, akikről azért kell elhinni hogy bármilyen mértékig is komoly szakemberek, mert egymásra rámondják, haveri alapon? hol mérették meg magukat, hol kvalifikálták magukat arra, hogy posztdok barátunkat megítéljék? hol? századvég, magyar nemzet, hol?
posztdok publikál egy B folyóiratban, ott lesz mint a hierarchiában jóval fölötte lévő habilitáltak meg dsc-k egynémelyike.
@WiteNoir: én nem ismerem a konkrét esetet, az tény, hogy Lánczit meg Géfodort nem a tudományos munkájuk miatt ismerem, hanem mert annyit vannak a médiában. Az én tapasztalataim szerint (szerkesztőként elég gyakran keresek bírálókat itthonról és külföldről is) az ilyen elfoglalt emberek szinte soha nem vállalnak szakmai bírálatot. Kivétel lehet, ha valakit épp át akarnak nyomni vagy épp el akarnak kaszálni; namost a szerkesztőnek ilyenkor pont az lenne a feladata -ebben a sorrendben-, hogy: Ne tudja meg a bíráló hogy kinek az anyagát bírálja. Ha valamiért mégis megtudja, akkor fel legyen hívva a figyelme, hogy szakmai bírálatot várnak tőle, nem mást. Ha valamiért mégsem ezt küldi vissza, akkor megköszöni a munkáját, esetleg kihúzza a felkérhető bírálók listájából, de mindenképp keres egy másik bírálót és a ciklust újrakezdi.
A szerző meg levonja a tanulságot és beküldi más folyóiratba az írását, ahogyan tenné ezt akkor is, ha top 10-es folyóiratból kapna elutasítást. Vagy még jobb, ha kísérőlevélbe leírja, hogy ilyen és ilyen okok miatt Lánczit és Géfodort nem szeretné bírálónak, ezt mindenhol figyelembe szokták venni. Amúgy sem akadhat az ember mindenhol Láncziakba meg Géfodorokba, ehhez még a magyar folyóiratpaletta is túl széles.
De végül akkor megbukott Orbán, nem?
@Laca1558: Nem, nem bukott meg, csak lehajolt hogy tovább nyalhasd a seggét.
@Kurt úrfi [teuto-nordikus paraszt legény]: Nem bukott meg!? De hát minden héten meg szokott bukni!
@WiteNoir: „ŐK ítélkeznek az említett posztdokról, ők, akikről azért kell elhinni hogy bármilyen mértékig is komoly szakemberek, mert egymásra rámondják, haveri alapon?”
Ez az egész nyamvadt ország egy változó amplitúdójú déja vu – a déja vuk enyhén tarkótájt borzongató, érdekes érzése nélkül.
Mértékadó értelmiségiek egymás mértékadó értelmiségi státuszban megerősítése után mások konkrét tudományos munkásságot ismernek el konkrét tudományos munkásság elismeréséért cserébe.
Oszt lehet lesni, hogy a wmikik osztódással szaporodnak.
@illaim: „De hogy ne rébuszokban írjak, például a FAO 2013 INTERNATIONAL YEAR of QUINOA Master plan mondandóját legalább magatok között megvitatnátok!
Aztán hogy melyik Dörmögő Dömötör tudósít róla már mellékes, de a nyitottabb
átlagpolgár legalább tudna róla!”
Igen primitív kifejezéssel etetve a google-t, kiderül, hogy a dörmögő dömötörök már évekkel ezelőtt elvégezték a munkát. Kipipálva.
Ettől függetlenül a fentebb betrollkodott szöveget félig komolyan gondolom: itt, ahol ezeréves történelem sem képes végre ideológiailag polarizálatlanul nyugvópontra jutni, komolytalan köpénzpocsékolás politikatudományról beszélni és azt finanszírozni.
Hamisított gyöngy a vaddisznók elé.
„Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája” – Prof. Dr. Lánczi András, 2015.
444.hu/2015/12/21/lanczi-tamas-amit-korrupcionak-neveznek-az-gyakorlatilag-a-fidesz-legfobb-politikaja
@labrys: Volt valakinek kétsége?
@labrys: @Érvsebész: meg kell böcsülni lánczit, meg gfg-t. ezek ketten csak azzal az aprósággal nincsenek tisztában maguk kapcsán, hogy nem tudnak fogalmazni (a használaton kívüli, egyre renyhülő agypályák, ugye), így mindkettővel gyakran előfordul, hogy az ebédlőasztalnál letolja a gatyát és rácsinál a terítékre, miközben szándéka szerint éppen dicsér.
@incze: Sokáig komolyan hittem, hogy a bal vagy melyik, szóval a másik oldal azért nem megy semmire, mert nincs a hátországában intellektuális teljesítmény.
Elnézve ezeket, belátom, hülyeség volt.