A rettenthetetlen hülyeség kora (esettanulmány)
Eredeti szerző: jotunder
„Rettenthetetlen hülyék kora jõ.
Pojácák vagy gazemberek? Is-is.
Egyszerre félem és röhögöm általlátni:
a szikla óhatatlan visszafelé görög.“(Petri György: Sziszifosz visszalép, 1989)
Jogi képviselőnk tanácsára a posztban szereplőkre a bümbike kifejezést fogom használni.
2001. október 29-én a Népszabadságban jelent meg Aczél Endre egy cikke.
Tisztelettel kérem Magyarország miniszterelnökét és az ő gazdasági miniszterét, hogy nevezzék meg nekem azt a két számot (az egyik az Európai Unió
tagországainak átlagos gazdasági növekedése, a másik a miénk), amely mellett mi tizenöt év alatt „felzárkózunk” az unióhoz, illetve annak az átlagához. (Nem Görögországhoz vagy Portugáliához, hanem az átlaghoz.) Az utóbbi szám legyen kétszerese az előbbinek, azaz mi fejlődjünk kétszerte gyorsabban. Ezt a feltételt egyébként ők maguk, Orbán és Matolcsy urak jelölték meg. A magyar GDP-t 7000, az EU-st 20000 dollár körülinek véve szinte lélegzet-visszafojtva várom elöljáróim számait. De tudják mit, megkímélem őket a fáradságtól. Előre megmondom, akármilyen számot neveznek is meg (mondjuk 2-4, mondjuk 4-8, mondjuk 5-10, mondjuk – de inkább ne mondjuk – 10-20), mindannyiszor az jön ki, hogy a távolság miközöttünk nem csökken, hanem nő! Ha mi csak kétszerte gyorsabban fejlődünk, mint az unió, nem felzárkózunk, hanem még jobban lemaradunk. A mi négy százalékunk ugyanis csak 280 dollár, miközben az ő kettőjük 400; a mi 10 százalékunk 700, miközben az ő ötük 1000 és így tovább. Szíveskedjenek elővenni papírt és ceruzát, s számolni. A százalékszámításban való jártasságot, gondolom, e lap szinte minden olvasója elsajátította.Tehát: ha valaki azt mondja a magyar dolgozó népnek, hogy mi dupla akkora növekedéssel, mint amennyi az EU-ban tapasztalható, akárhány év alatt utolérjük őket, az a hallgatóságát iskolázatlan, számolni nem tudó nyájnak tekinti. Az ilyen: gátlástalan, szemérmetlen és zabolátlan.
Én napilapban ilyen szintű hülyeséget addig a pillanatig nem olvastam. Megtudtam azonban, hogy Aczél nem az ujjából szopta ezt az okosságot, hanem egy Gazdag László nevű pécsi közgazdásztól. Gazdag docens teljesen hibátlan bümbike, aki soha semmit nem ért, de mindig ír róla egy könyvet. Hol baloldali, hol jobboldali lapokban publikál, mikor kik vevők a bümbikeségeire.
Minap hallottam egy másik Gazdag Lászlóról, aki Relativitáselmélet és szuperfolyékony vákuum címmel közölt a bümbike lét határait feszegető művet. Megdöbbenésemre kiderült, a két Gazdag László ugyanaz a személy (a nyolcadik oldalt tessék nézni).
Gazdag docens egyik fontos gondolatát, aminél jóval kevesebbért is kapott ember már sajátos szabású ruhadarabot, szó szerint szeretném idézni:
Úgy vettem észre, hogy A teremtés titkától a matematikai képletek riasztották el az
olvasóközönséget. Ezért megírtam ennek a matematikamentes változatát. Készen
van a kézirat, és remélhetõleg hamarosan megjelenik. A fõ kérdés ebben a
mûben továbbra is az, hogy magyarázható-e kvantummechanika útján, hogy a halál
után az agyról leválik a lélek.
De térjünk vissza a szuperfolyékony bümbikeséghez!
Azt írja Gazdag docens, hogy:
László Ervin (1932-) Olaszországban élő magyar filozófus fejti ki Kozmikus
kapcsolatok (Magyar Könyvklub, 1996) c. művében azt a gondolatmenetet,
hogy a tudat, a psziché talán az emberi agy és a vákuum kölcsönhatásának az
eredménye. (László Ervin a Schrödinger-féle pszí-függvény alapján pszímezőnek
nevezi a vákuumot.) Úgy gondolja, hogy a lélek talán agyunk háromdimenziós hologramlenyomata ebben a vákuumkontinuumban.
László Ervin zongoraművész, szovjetológus és gyakorló bümbike. Minő véletlen, 2002-ben a pécsi tudományegyetemen lett díszdoktor, majd 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Igen, ő az, aki a Kozmosz Akasha mezejéről delirált, mint valami Klauzál téri aurafényező Reiki-árus.
Gazdag László társszerzője Kristóf Miklós. Ő tudományos elméletei mellett egy életrajzi művet is írt, ebből szeretnék idézni. Ő az egyetlen ártatlan ember ebben a történetben. Ő az, aki nem lett akadémikus, nem publikál napilapokban.
Most őrületesen felpörögtek az események, reggel 5–től éjfélig csinálom a dolgomat, könyveket írok, amiket egyenlőre a MEK–be teszek fel (Magyar Elektronikus Könyvtár), de 6 év után újra megtalált a Gazdag László, aki több könyv szerzője (A
relativitáson túl, A homályos zóna, A teremtés titka, A világűr meghódításának első 50 éve), és felajánlotta hogy adjunk ki egy közös könyvet. Ez a Bölcselet vége – Az éter konzisztens elmélete, amit már elküldtem neki, és kíváncsian várom a folytatást.
Szerintem már itt értek olyan behatások, amiket csak az ufonauták számlájára lehet írni, mert nagyon fura emlékképeim vannak ebből az időből. Pl. egy ezüstből és fehér csempéből álló szoba, ahol üveghengerekben embriók vannak, és én tudtam kommunikálni is velük, nem tudom hogyan, hiszen még akkor beszélni se tudtam!
A Jucuska-klubban, a Belső Út Ezoterikus Klubban most a Krizanténüzeneteket
elemezzük. Ezek elég érdekes üzenetek, a végidőkről szólnak, na erről nekem az a véleményem hogy nem lesznek végidők, változott a menetrend, az emberiség olyan magas rezgésszintre emelkedett, hogy nincs már szükség holmi Armageddónra meg Végítéletre, hanem egy békés átmenet lesz az új korba, melynek nyitánya 2012 lesz.
Végre valamennyire kialudtam magam, így ma már egész jól voltam, és most estére végleg elmúlt minden bajom. Túléltem a nagy válságot. Én mindig túlélem. Volt már rosszabb is. Pl. június 29-én, akkor se aludtam, ráadásul nem vettem be a Hunperdálomat, így kitört rajtam a pszichózis, és úgy éreztem hogy
az egész világ ellenem esküszik, mindenki az ellenségem, és sunyin szövögetik a terveiket ellenem.
Ennyi. A kör bezárult.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521914-6ae30f1b491da' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521914&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521914-6ae30f1b491da&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521914-6ae30f1b491da' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@ipartelep: Az a baj, hogy ez eléggé általános. Nekem semmi gondom azzal, ha valaki valami olyan tudást illeszt bele egy saját narratívába, aminek a hitelességével nincs egészen tisztában, csak akkor viselkedjen is ehhez mérten. Ésszel hülyézzünk le másokat, csak akkor, ha nagyon biztosak vagyunk a dolgunkban, de a legjobb, ha még akkor se. Mit lehessen tudni, hátha mégis tévedtünk. 🙂
@HaKohen: Aczél Endre szegény, illusztráció a történethez. Nincs szó gazdasági növekedésről. Arról van szó, hogyan ver át egy kókler tömegével embereket.
a „bümbikék” csak a „mosoly országában” érnek többet, mint móka és kacagás… tudományos fokozataik: „Dr Zottyant”, „dr. Kattant” és a kedvencünk: Pihentagyú Elvtárs aki még soha semmire sem használta amiről mindig azt hitte van neki
és a legfőbb, a kedves „befogadó” közönség tátott lábbal várja az újabb betolást
Látszólag csak kicsit tartozik ide, de mégsem a következő történet.
Több évtizede forgalmaznak olyan falszárítókat, amikhez nem kell áram, csak le kell lógatni a vizes pincében a plafonról, majd a millióba kerülő doboz veszi a földből jövő sugárzást, amit az akár 8 méterre lévő vizes falak felé adóként továbbít, így a falakból a nedvesség eltávozik (!). (Erről sok éve vita van az Index fórumán, amit a gravomágnes szó beírásával lehet megtalálni.)
A Gazdasági Versenyhivatal azért utasította el a készülék elleni bejelentést, mert a gyártó-forgalmazó egy pécsi egyetemi tanszékvezető, kandidátus szakvéleményét csatolta. Tehát a hivatal meghajolt a tudományos fokozat előtt, bár azt az illető más szakterületen szerezte.
Tehát meg lehet érteni mind Aczél Endrét, mind a GVH-t, amikor bíztak egy autentikusnak gondolt tudományos rendszerben, azaz hogy ott csak arra érdemesek kapnak fokozatot. Az már persze baj, ha a tudományos címeket osztogatók a jelzésre nem kezdenek vizsgálódni, ezzel lejáratják az egész rendszert.
@Bird:
bakker, ez nem bizalom kérdése, hanem azé, hogy legalább fél percet rászánjon az ember arra, hogy ellenőrizze, amit mondanak neki. akiben megbízok, annak is ellenőrzöm a beszólásait, csak kevesebb időt szánok rá. speciel ez a sztori hatvanmilliárd kilométer távolságból bűzlik, tehát aczél nagyon bümbike volt, amikor átvette
@waszabi: Ebben teljesen igazad van, és tényleg elmebeteg a Matolcsy-Orbán-féle gazdpol, de ez egy rövidtávú kérdés. A növekedés/jólét pedig hosszútávú.
Magyarország nem azért nem gazdag, mert nem takarítunk meg eleget, nagyobb megtakarítással se lennénk sokkal előrébb, inkább azzal ha hatékonyabban termelnénk. Utóbbinak akadálya hogy sok mindenhez hatékony közösségi döntéseket kellene hozni, és nagyon úgy látszik hogy ez nekünk nem megy. Jól példa erre az oktatás, ami pénzkérdés is, de nem csak az, sok mindent meg lehetne csinálni sokkal kisebb pénzekkel mint amit egy átlagos Matolcsy-féle intézkedés kihajít az ablakon. A „technológia” elérhető (másolhatnánk sok helyről), mégse mozdulunk. Ezek intézményi/kulturális akadályok, nagyon úgy látszik hogy mélyen bele vannak égve az országba, középtávon ez azt jelenti hogy megbízhatóan az EU éllovas országainak fix százalékát tudjuk megtermelni, ennyit tudunk befogadni a világból, az élvonalat szisztematikusan nem tudjuk elérni.
@mavo: falszarito.net/mukoedesi-elv
egészen hihetetlen történet, szintén pécsi tanerővel ahogy Bird is mondja. Pécsett működik amúgy a híres Horányi Özséb féle papírgyár is, ahol elsősorban két típus kaphat doktori címet: a boldog illetve a boldogtalan. és Pécs egyáltalán nem a magyar felsőoktatás alján helyezkedik el. a Károli borzalmaival időnként megtalálnak bennünket, na ott tanít a Bogárlászló.
@jotunder: És hogy teljes legyen a vertikum a középiskolai tanárok között is össze bírtam futni olyanokkal, hogy a zártosztályon is elkerülné őket finnyásabb ápolt.
@jotunder:
direkt megnéztem, és a referenciáik között (parlament inklúdid) fél milliméter falszárítás sincs, csak és kizárólag a tényleg működő technológiák, mint vízszigetelés vagy salétrommentesítés.
(szegény wilhelm mohorn nevét elsőre moronnak olvastam)
a bogárizmussal önmagában nem lenne baj, amíg csak a törzsközönségnek birodalmaznának meg rohatneolibeznének a fiúkák, az én bajom az, hogy lassan hivatalos doktrína lesz belőle.
mondjuk egy szempontból szurkolok neki: érdekelne az eu képviselők tekintete, amikor orbán száján először kiesik a birodalom.
egy echte „polgári” bümbike
hetivalasz.hu/jegyzet/lakni-kell-valahol-40377/
és az ostoba még be is vallja, hogy ő is frankhiteles volt. mondjuk egy bümbikétől ez szinte természetes.
(nem tudom, emlékezik-e rá valaki, de volt banki akció frankhitelről eurohitelre konvertálással. mit ne mondjak, tolongtak az emberek, most meg nyígnak, hogy szemét bankok)
@mavo: Michnai Attila ócskásból képezte át magát „közgazdásszá”. Időnként a HV adószakértőjeként nyilvánul meg. A barikad.hu ifjúfasisztáját Téchet Pétert viszont zsidóügyi szakemberknek vették fel. Persze nálunk a kormánypárti ultrakonzervatív Magyar Hírlap vezető újságírója lehet Thürmer Gyula junior a Baloldali Front egykori sztálinista vezetője, aki apjával együtt próbálta újraépíteni a kommunista pártot. :))
Egy megjegyzésem lenne. Ha jól értelmezem Aczél cikkét, ő valamit bírált (eközben elszaladt a tolla persze, hogy milyen okból, azt tudjuk/hagyjuk, lényeg, hogy matematikailag hülyeséget írt – az adott peremfeltételeknél, konstans 2/4 % esetén ugyanis 54 év múlva, de 7,8/15,6 % – hehe – esetén már tényleg 15 év alatt elérhető az EU átlag). A bírálat tárgyai az akkori kormány számai voltak, amelyek viszont szintén a hülyeség kategóriájába sorolhatók, azaz a bírálat lényege a kormány adatait illetően jogos. Na most, Aczél egy ellenzéki újságíró, a kormány meg országunk útirányának, jólétének, fejlődésének letéteményese, az ő hülyesége (már persze a saját szubjektív véleményem szerint) össze sem hasonlítható egy „napilapban megjelent hülyeség”-gel, ugyanis annál, matematikailag kifejezvén magam, hatványozottan nagyobb hatású, mégpedig a kitevőt illetően bőven 5 feletti értékkel (sajnos).
A valahogy idekavarodott Gazdag nevű pécsi docens, a László nevű külföldön élő filozófus és a Kristóf nevű társszerző a fentiek fényében teljesen hidegen hagy.
@vakapad: Marpedig ez a poszt nem a ballerjobber szarsagrol szo hanem a koklerekrol. Ahol egy Bogarlaszlo, Lorantkaroly, Gazdag tenyezo lehet, ott nagyon nagy baj van. Mindenfele oldalon hetedtudasu figurak nyomulnak, es nincs semmifele intellektualis ellenallas, a baromsagaikkal szemben. Ha valaki olyasmit mond, ami az aktualis oldal szamara felhasznalhato egy nyari delutan, akkor ki lesz nevezve kivalo szakembernek. Akkoris ha pszichiatriai eset.
@jotunder:
Hogy miről szól a poszt, az nem titok nekem sem, viszont a „tényezők” szó nálam egy adott vonal feletti beosztást jelent. Az alattiaknak nincs lehetőségük a vonalvastagságot meghaladó hatás elérésére, fenti okból nem látom szükségét az ellenük való küzdelemnek. Ez természetesen magánvélemény, amit a magánsors erősen befolyásol, melyet viszont jelenleg a tényleges „tényezők” alakítanak (nem a legjobb irányba).
@vakapad: Orban Viktornak es tarsaiknak alakitjak a velemenyet. Van egy jobboldali tudas-halozat, ahogy volt ballib tudas-halozat is. Ezekben a halozatokban fontos pontokon talalhatunk koklereket. Tekintelyes emberek szerepe az ilyen informal knowledge networkokben, nem feltetlenul a tanacsadas, hanem a kontroll. Magyarorszagon alig vannak politikatol fuggetlen tekintelyek (olyan emberek akiknek a tekintelyet nem a politikatol kapta kolcsonbe), ezzel szemben figyelemremelto mennyisegben vannak remiszto koklerek.
@jotunder:
lórántkároly wazeg … meg a másik, amelyik ment neki bólogatni 2005-ben. na azok konkrétan pszichopaták, de a mandineren ezt már lejátszottuk.
Több Humperdált a zilletékeseknek!
@maroz: Nem akarom túllihegni ezt a témát, de az a véleményem, hogy ha árnyaltan akarjuk nézni a világot, akkor észre kell venni, hogy a „bümbikeségnek” fokozatai vannak. Ja és védeni sem akarom Aczélt, csak ez az elvi egybemosás…
Minden ember elhisz különösebb-, vagy minimális ellenőrzés nélkül is rengeteg dolgot. Egyszerűen nincs idő, képesség, lehetőség mindent ellenőrizni. De a hitek, vagy tévhitek súlya, és következményei között azért nagy különbségek vannak. Továbbá a konkrét történések között is. Aczél mondanivalója, vagyis a cikkének a lényege (a gazdpolt csináló bümbikék vagy hazudtak, vagy hülyeségeket beszéltek) alapvetően igaz volt akkor is, ha Acélnak az azt megalapozó érve hamis volt. Na most persze az nem szép dolog, ha annyira biztos volt a hamis érve igazában, hogy az egészet egy arrogáns köntösbe csomagolta bele. De mindettől még mindig kevésbé lesz bümbike (vagy kisebb bümbike lesz) mint a cikkben említett egyéb jóemberek, vagyis azok, akiknek nem csak premisszáik (mint Aczélé), hanem a konklúzióik is tévesek.
@ipartelep: Öhmmm. Nézzük akkor meg ezt a dolgot, mert érzek benne egy kis valamit. Olyan aprócska izét, ami azért mégiscsak inkább szóra érdemes, mint nem.
Van nekem egy olyan érzésem, hogy jóval kevesebb fanyalgó hozzászólás lett volna akkor, ha jotunder történetesen nem Aczél Endrét használja fel demostrációs segédeszköznek, hanem mondjuk Fricz Tamást. Vagy egy másik, a közbeszédben, nehezen érthető okból jobboldalinak tartott megmondót/publicistát. Ez, tekintettel arra, hogy ezt a blogot érzésem szerint leginkább olyanok olvassák, akik önreflexiójuk szerint baloldaliként gondolnak magukra (alternatíva: ballib) talán még érthető is, hiszen Aczél mégiscsak egyike lenne az úgynevezett baloldal egyik emblematikus megmondójának, sajtófronton.
Ez végső soron egy érthető viszonyulás, nagyon is emberi, hiszen arról szól, hogy a hozzám érzelmileg közelebb állóval szemben elnézőbb vagyok, és legyünk őszinték: így vagyunk ezzel mindahányan, a szorgos hétköznapjainkban meg pláne. Emberi, érthető, de vannak kockázatai. Ha engedünk annak az emberi gyarlóságnak, hogy az embert összemossuk a hibáival, akkor előbb-utóbb eljuthatunk oda, hogy kényszerűségből a hibákat is elkezdjük elfogadni, sőt, meggyőzzük magunkat, hogy ez nem is hiba, hanem jól van ez így, mert egyrésztmásrészt.
És ez már baj, mert kontraproduktív. Esterházy írta, hogy náluk a gyereket szerették, a gyerek hibáit nemszerették, és ez egy nagyon lényeges distinkció. Vannak értékeink, vannak elképzeléseink arról, hogy mi a jó és mi a rossz, és a hibázás pont arról szól, hogy valaki egy konkrét helyzetben valami olyasmit csinál, amit mi ellentétesnek ítélünk az értékeinkkel és azzal, amit mi a jóról gondolunk. Annak, akit kedvelünk akkor teszünk jót, ha ügyesen, okosan a tudomására hozzuk, hogy biza hibázott, és mi a hibát nagyon nemszeressük. Őt igen, de a hibát, azt aztán nem.
Ebből tanulhat az illető is, ha akar: tessék szíves lenni iparkodni, és tartózkodni az ilyen ostobácska és elkerülhető hibák elkövetésétől. És ennyi. Nem kell ide egy centi egyrésztmásrészt se. Mottó: „Ha egy barát hibát követ el, a barát barát marad, és a hiba hiba marad.” Simon Perez
@ipartelep: Aczéllal nem az a baj, hogy elhitt egy hibás, de nagyon intuitív matematikai érvelést, hanem hogy a cikke alapjául szolgáló állítást nem ellenőriztette le egy független forrással, ami pedig az újságírói szakma alapvetése lenne (hogy Magyarországon nincsen újságírói szakmai, az nem mentség). Ha egy újságíró a magyar állam pénzügyi startégiáját szándékozik kritizálni, akkor elvárható, hogy megforduljon a fejében, hogy hátha ezt a stratégiát újságíróinál mélyebb hozzáértéssel rendelkező emberek írták, és maga is ilyen emberek után nézzen. Az újságírót elvégre nem azért szeretjük, mert szellemi titán, aki a vakondtenyésztéstől a kvantumszíndinamikáig mindenben profi egy személyben, hanem mert egy olyan, megbízható szakemberekből álló informátori hálózatot épített ki maga köré, akiknek a révén sokféle kérdésben viszonylag megbízható véleményt tud kialakítani. Ha úgy tetszik, az újságírói szakma felerészt ennek a hálózatnak a kialakításáról és karbantartásáról szól (a másik fele a vélemény tetszetős csomagolása); aki ezt megspórolja, vagy nem képes a megbízható és a megbízhatatlan források között különbséget tenni, az éppúgy kókler a maga a szakmájában, mint a mértani sortól zavarba jövő közgazdász az övében. A különbség csak az, hogy Gazdag negyedrendű oktató egy harmadrendű egyetemen, Aczél meg a legismertebb magyar újságírók egyike.
@maroz: „Esterházy írta, hogy náluk a gyereket szerették, a gyerek hibáit nemszerették”… . Mottó: „Ha egy barát hibát követ el, a barát barát marad, és a hiba hiba marad.” Simon Perez „
A tétel rokonszenves, és voltaképpen a hivatkozott adatközlő is, bár néha van egy olyan érzésem, hogy a manírjai mögött – legalábbis vakfoltszerűen – butaság lapul, de nem állja ki a mélyebb vizsgálat próbáját.
Ez akkor vált világossá a számomra, amikor az a nyomorult Bakács Tibor mosakodott hasonlóképpen és kérte számon az ő halhatatlan lelkének és az általa elkövetett hibának (amit egyébként a metafizikai elbukás és a bűnhődés általi megtisztulás keretébe állított, mintha mondjuk Antigoné lett volna, és nem csak egy piti, egyre kínosabb hazugságokat egyre kínosabb kenetteljességgel mentegető tolvaj, lásd az abszurd gegként nem is rossz, de az adott kontextusban köpedelem szöveget: „engedtem a hús csábításának”… ) a megítélésbeni elválasztását.
Nem tűnik antropológiailag vagy hogy mondják, megalapozottnak egy olyan humán modell, amiben van egy érintetlen és romolhatatlan lényeg, amely magával a személlyel azonos, meg van a viselkedése, amely ennek a romolhatatlan lényegnek a strukturáltságától, tartalmaitól, azok rendezettségétől, céljaitól és morális meg mindenféle egyéb meghatározottságaitól független lenne. A „bűn” vagy a „hiba”sokkal inkább egyenes folyománya és kifejeződése annak, amit végső soron az illető lénye és az adott döntési helyzet interakciójának tekinthetünk, és ennek nem mond ellent az, hogy bizonyos ritualizált társadalmi gyakorlatokkal a bűn következményeit illetve a bűnként vagy hibaként meg felismert következményre vezető döntési mechanizmusokat – egyébként alighanem alacsony hatásfokkal – korrigálni szokás.
Mottó: „Ha egy barát hibát követ el, a barát barát marad, és a hiba hiba marad.” Simon Perez „
Ez egészen más állítás, pontos és tisztességes és nem misztifikál. Nem állítja azt, hogy el tudja vagy el akarja különíteni a hibát attól, aki a hibát elkövette, csak azt, hogy őt, mint barátot, a hiba elkövetése nem befolyásolja abban, hogy továbbra is barátként, hibát elkövetett barátként tekintsen az érintettre.
Valahogy mindenki (én is) feltételezi, hogy az x%-os növekedés azt jelenti, hogy minden évben az előző évinél x %-kal nagyobb lesz (bármiről is van szó). Ez matematikailag értelmezhető, és erre igaz, hogy a soha utol nem érés matematikai nonszensz.
Aczél „számítása” akkor korrekt, ha minden évben a bázisévi x %-ával nő. Statisztikában ismert a láncindex és a bázisindex fogalma (ha jól emlékszem a megnevezésekre).
Persze ha nem matematikai értekezésnek tekintjük a cikket, hanem figyelembe vesszük azt is, hogy gazdasági növekedésről szól, akkor azt kell megnézni, hogy melyik verzió valószínű.
@Kuviklacz: Gazdasági növekedést mindig az előző évhez viszonyítunk, a másik alternatíva teljességgel értelmetlen.
Egy cikknek nem kell matematikai értekezésnek lenni ahhoz, hogy egy elemi matematikát alkalmazó kérdésben korrekt legyen.
Nem tudom miért nem lehet elfogadni, hogy Aczél ebben szimplán hülyeséget beszélt. Van amikor felesleges magyarázni a bizonyítványt.
@Kuviklacz: Régi mániám, hogy a százalék afféle isten: egyrészt fölösleges lépéseket iktat be a helyes gondolatmenetekbe (vonjunk ki egyet, szorozzunk százzal, ill. ugyanez vissza), másrészt túlegyszerűsítésre csábít, azt az érzetet kelti, hogy a dolog nem is olyan bonyolult, azazhogy összeadásról meg különbségekről van szó, holott szorzásról, arányról (meg hatványozásról, gyökvonásról, logaritmusról).
Százalék nélkül mire Aczél végiggondolta volna a példáját, valami olyasmi maradt volna, hogy ,,Tegyük fel, hogy a magyar egy főre jutó GDP kisebb a nyugatiénál, mondjuk annak 7/20-a, az éves növekedés aránya viszont nagyobb, mondjuk minden évben a nyugati növekedés 52/51-e; ekkor 52/51-alapú logaritmus 20/7, azaz 54 év alatt érjük utol a nyugatot (ha végig tudjuk tartani az 52/51-et). Számolhatunk persze 52/51 helyett 27/26-dal, 22/21-del vagy akár 12/11-del (de ezt talán mégse), akkor a végeredmény persze más lesz (rendre 28, 22 és fél, ill. 12), de a számítás ugyanaz.” Bonyolultabban hangzik, csúnyábbak a számok, viszont egyrészt helyes, másrészt lerí róla, hogy a tényleges számolást nem fejben kell elvégezni, harmadrészt meg talán aki nem érti, az tudja is, hogy nem érti.
(És akkor még a százalékpontról és társairól nem is beszéltem.)
@dr Brcskzf Gröőő: Logszázalékot kell használni, és máris minden egyszerű.
@tollaszerge: Node a százalékot csak azért megtanítani, hogy értsük, miért ez a neve a logszázaléknak 🙂 amit egyébként egyáltalán nem tanítanak az iskolában, a százalékot viszont jóval a logaritmus előtt.
@tollaszerge: Ezt szerintem Gazdag proftól tanultad, vagy pedig tényleg nagyon szar a közgazdászképzés. Arra gondolni se merek, hogy közgazdasági végzettség nélkül vetemedsz ilyen ex katedra kijelentésre.
@Kuviklacz: Nem értem miről beszélsz. Eléggé ismert közhely a növekedési irodalomban hogy az előző évhez viszonyított növekedés az, ami nagyjából konstans hosszú távon (pl Kaldor 1957), tehát ezzel érdemes kis Aczél-féle játékszámításokat végezni, és emiatt évenkénti növekedést valami bázisévre vetíteni 0 értelme van, mert az úgyse lesz konstans (sőt, konvergál szegényke a végtelenhez). Ez nem ex katedra, ezek nagyjából alapismeretek a gazdasági növekedésről, bármelyik intro graduate könyvben megtalálod őket.
mandiner.hu/cikk/20110830_mi_a_devizahitel_valsag_megoldasa
Gazdag Laszlo szakember megmond.
@jotunder: Ez az ember komolyan azt hiszi, hogy az államnak csak el kell határozni, és elkezdheti „felzárkóztatni” a béreket. Ez az ő megoldása, megtalálta Kolombusz tojását, ezt simán meg lehet csinálni, csak erre eddig senki nem jött rá. Bérek, emelkedjetek!
PS.: Az eredeti, teljes szöveget is érdemes elolvasni, van benne Jánossy Ferenc, mint ismerendő modern elméleti eredmény, csak szegény se nem modern, se nem foglalkozott elmélettel, de ez nem baj.
@jotunder:
„Ott kellene folytatni, ahol Medgyessy Péter abbahagyta. […] Lásd: minimálbér-emelés.”
vessetek a mókusok elé …
Na ide is illik: http://www.portfolio.hu/gazdasag/adozas/sok_embert_megmentett_az_egykulcsos_ado.154534.html
Kis vidámság délutánra:
index.hu/belfold/2011/08/30/tabornok_statisztalt_a_rock_ballada_parasztjai_kozott/
Avagy örökké tart a móka, ahol komplett bolond a főnök.
@Kettes: Elindítottam a beágyazott videót és egyből rámugrott egy hatalmas déja vu: ülünk mi, szülők úgy, ahogyan a közönség a rockballadán, előttünk a csoportszobában kábé hasonló igényességgel kialakított színpadon ácsingóznak teljesen elveszetten a kisdedeink, miközben az óvónéni szelíden próbálja rávenni a kis marozkát, hogy ugyan, énekelné már el a „Hejj, Vargáné, káposztát főz” kezdetű dalocskát, amit a büdös kölök nagyon nem akar, de némi noszogatásra mégis. A többi nagycsoportos pedig adja hozzá hátulról a koreográfiát.
Hú, a youtube-on 10 részes videósorozat van a műből, érdemes megnézni a színészvezetést, a színpadi mozgást is.
@tollaszerge: Én nem törekedtem ilyen elméleti magasságokba (Nobel díj ide vagy oda, kétlem, hogy hosszabb időn át exponenciális növekedésre sok példa lett volna, még kevesebb arra, hogy ilyen körülmények között jelenősen elmaradt térség vay ország lehagyott volna egy másikat külső tényezők nélkül (Marsall segély, az arany árának jelentős esése plusz a gyarmatokról származó gazdagság rossz kihasználása csak két példa).
Viszont teljesen földhözragadt módon arról van szó, hogy a két főbűnös nem százalékszámításból nem tudja az alapokat, hanem egy másfajta (egyenletes) növekedést vesz alapul. Ha ez nem felel meg a közhelyeknek, az más kérdés.
Annyiban hibát követtem el, hogy a mondanivaló oldaláról tekintettem a dolgot: reális-e, hogy Magyarország (hogy behozzak egy másik elméletet: a periféria) belátható időn belül utolérje a régi EU tagállamokat (a centrumot).
@tollaszerge: Ja, és a (Kaldor 1975)-höz az eredetiben tartozott egy lábjegyzet is, ahol a hivatkozást megadták. Arra az esetre, ha Káldor lord esetleg nem csak egyet publikált volna 1975-ben.
@Kuviklacz: Pár megjegyzés:
1. Ezek nem „elméleti magasságok”, hanem standard tananyag (ezért évszám alapján is megtalálod ezt az alapcikket, fogalmam sincs mi az „eredeti” nálad, sajnos megint nem értelek),
2. Amit te „közhelynek” nevezel, az egy elég jól dokumentált tény (fura módon használod a szavakat, meg kell hagyni),
3. Az „egyenletes” növekedésnél nem tudom mire gondolsz, ha arra hogy a GDP lineárisan nő, akkor az abszurd; nagyon jól dokumentált az egyenletes log trendvonal, ami bizony exponenciális növekedés, és – kapaszkodj meg – számos jel utal arra, hogy hosszabb távon _még_ konvexebb, azaz gyorsul.
4. Aczél nem a mondanivaló oldaláról közelítette meg, hanem gúnyolódott másokon, a verembe ásóval kezében pottyant, innentől epic fail, elég reménytelen védeni, pedig látom hogy ez vmiért nagyon fontos neked.
@Kuviklacz: az ember nem all le lokdosodni japan szumoiskolak novendekeivel. ertsd meg, ha valakit kikepeztek valamire a legjobb helyen, hosszu eveken keresztul, azzal az ember nem hercigeskedik. nyilvan kellemetlenebb egy szazhetven kilos fiatalemberrol lepattanni es repulni ot-hat metert mint okitast kapni valamilyen makrokozgazdasagtani izebol, de a dolog lenyege ugyanaz.
@jotunder: Kösz. Én nem villogtam azzal, hogymit csináltam és mit tudok. Viszont ha egy szumós dzsúdózni vagy karatézni akar, az nagyon vicces tud lenni.
@tollaszerge: Kár, hogy a közhely kifejezést Te használtad.
Egyébként más hozzászólásaidból arrakell következtetnem, hogy -megint csak a dolog llényegét illetően -, hogy az alapkérdést azonosan ítéljük meg, csak Te más érvelést vártál volna.
nem érzitek úgy ennyi idő után,h tartoztok egy bocsánatkéréssel?
@BISMARCK:
Miért is?
Kitől is?
@tollaszerge (törölt):
„_ Ez nem ex katedra, ezek nagyjából alapismeretek a gazdasági növekedésről, bármelyik intro graduate könyvben megtalálod őket. _”
Nem bazmeg. Úgy hívják, hogy statisztika.
Mélyedj el a statisztikai módszertanban, hogy mire használják és mit mivel lehet összehasonlítani, és hogy valamely bemutatni kívánt változást milyen eljárással, és milyen mutatószámokkal lehet bemutatni, jellemezni.
Gazdasági alapismeretek?! Hülye. Tudálékoskodsz intro graduate faszodbaszod! Ostoba csinovnyik.
Közgazdasági szakközépiskola 2. osztály. Statisztika.
Ja ismered 1 kalapács, 2 kalapács 100 % -os növekedés. Aztán lehet fokozni…, bűvészkedni az időszakok, időtartamok, és a körülmények elhallgatásával, vagy manipulálásával.
Amúgy egyetértek veled, menjen mindenki a picsába!
de! kéhlek, tsak, uthánad, khedves, bhahátom.
@jaegtoer: „Mélyedj el a statisztikai módszertanban”
OMG
@jotunder: vajon miért törölte magát :))
@jotunder: Ha még érdekel Gazdag
nepszava.hu/cikk/1116890-orban-levaltasanak-utja
(Nem a politikai hablaty az érdekes – azt megteszi bárki, bármikor) – hanem a gazdasági rész, pl. BCS, adósságráta alakulása
Aczel hulyeseget ismetli Rona Peter a Nepszavaban.
„Fontos leszögezni, hogy a 4 százalékos növekedés sem biztosítaná a felzárkózást. Az osztrák egy főre jutó GDP a magyar két és félszerese, tehát az arány száz a negyvenhez. Tavaly az osztrák GDP 2,8 százalékkal, a magyar pedig 4 százalékkal nőtt, azaz az osztrák 102,8-ra, a magyar pedig 41,6-ra nőtt. A távolság tehát nem csökkent, hanem 60-ról 61,2-re emelkedett.”
nepszava.hu/3000736_magyarorszag-ne-varjon-semmifele-joakaratot-europa-reszerol
@dvhr: Oh, istenem…. Pont amikor szegeny Aczel meghalt. Oxfordi professzor… mondjuk nem a szazalekszamitas professzora, az teny.
@jotunder: Boldogok a sajtkeszitok… Nem professzor, talan fellow, inkabb nyugdijas fellow.