A sólet geokémiája (vázlat)
Eredeti szerző: Pásztörperc
Hosszú és kalandos életemben eleddig egyetlen halálos ellenséget sem sikerült szereznem magamnak, úgyhogy ha nem akarok ilyen nélkül meghalni, rá kell hajtsak. Tehát barátaim buzdítására írok nektek a sóletről: ennél tutibb módszert keresve sem találhatnék.
Geokémiai szempontból a sólet a vashiányos vérszegénység (szideropénia) kezelésének egyik, bár nem túl jó módszere:
Kevésbé geokémikusan nagyon finom — már ha nem azt a kispolgári gazságot értjük alatta, amit konzervként és némely vendéglőkben ezen a néven tányérjaink megcsúfolására árusítanak.
Ugyancsak geokémiai szempontból a sólet elkészítése egy bimetaszomatikus folyamat: egy közvetítő közeg (oldószer) lehetővé teszi, hogy két drasztikusan különböző kemizmusú anyag (a húsféle, illetve a bab) ízanyagai átjárhassanak egymásba. Ez ugyebár azt jelenti, hogy itten 6 különféle dologról van szó: a 3 fő fázis és az adalékok összetételéről, a reakciókinetikáról (reakciósebességről és időről), valamint a rendszer jellegéről. Kezdjük hátulról!
A sólet többnyire valahol a félig zárt, illetve a zárt rendszer közti átmeneti sávban készül — itt alapvetően arról van szó, hogy a rendszerből mennyi fluidumot (gőzt) engedjünk ki és hol. Vannak, akik azt mondják, hogy csak fölül — ezek használnak mázas cserépedényt, illetve urambocsá’ fémfazekat. Vannak, akixerint a gőznek rendkívül korlátosan, de mindenfelé ki kell jutnia a rendszerből, ezek a mázatlan edények, mint pl. római tál hívei. Az én személyes megalkuvásom lényege, hogy a római tálat piszkosul kényelmetlen mosogatni, tehát az én sóletfőző fazekam mázas.
A kimenő mennyiséget minimalizálni kell — egyrészt, mert azzal értékes íz-és illatanyagok távoznak, amiknek a kajában lenne a helyük, másrészt, mert ha túl sok megy ki, akkor folyton után kell tölteni. A sólet alapvető iskolái (első, igazán fontos törésvonal) a gőz visszafogásának módszerében különböznek egymástól:
1. vannak, akik kuglit tesznek a tetejére (ennek hatalmas előnye, hogy a babos-húsos gőzöktől a tészta vmi eszetlen finomra érik; hátránya, hogy azt a tésztát azért meg is kell csinálni, és ha megvan, akkor is elveszi a hasznos térfogatot a babtól), és
2. vannak, akik különböző szelepféléket használnak. Azoknak, akik beérik a fémedénnyel, a kukta szelepe tökéletes. A hagyományos sóletfőző lábosnak afféle hattyúnyakhoz hasonló csőre van, hogy a görbületben kondenzálódó vízpára teremtse meg az edény fölött a kellő túlnyomást. Sajna, ilyent még nem tudtam venni magamnak, tehát az én fedőmön egyszerűen csak egy kis lyuk van — őszinte sajnálatomra.
A túl sok gőz egyébként pontosan jelzi, hogy túlmelengettük a kaját, csökkenteni kell a fűtést — és ezzel áttértünk a reakciósebesség témakörére. A gőzveszteség minimalizálása a hagyományos (ortodox) zsidó sóletben volt fontos, az ugyanis szombati étel volt: úgy készült, hogy péntek délután a háziasszony összerakta a hozzávalókat, aztán átküldte a gyereket a pékhez, a pék pedig betette a kemencébe a kenyerekkel. Szombat délelőtt, amikor a pék kinyitotta a kemenceajtót, a gyerek már ott toporgott előtte: fölkapta az edényt, és vitte haza; mehetett az asztalra. Itt és most le kell szögezzük, hogy jelen értelmezésünkben nem csak az ortodox, sőt, nemcsak a zsidó sólet a sólet: rengeteg olyasféle sólet van, amitől mi sem áll távolabb a kóserságnál — így például itt alant mindenféle disznóságokról is írni fogok.
Szóval, a reakciósebesség lényege, hogy minél kisebb legyen, de (kémiai értelemben vett) reakció azért legyen — nem jó, ha egyáltalán nem gyújtunk alá, mert akkor sose lesz kész. Ahhoz, hogy a bablé rendesen átjárja a husikát és viszont, az kell, hogy a bab ne főjön meg túl gyorsan. Alapvető kérdés, hogy meddig főzzük a babot (ez az éppen megpuhultól a jóformán szétfőig változó, ízlés szerint) — és ez azonmód átvezet minket a bab fajtájához.
A hagyományos fő szabály persze úgy hangzik, hogy olyan babot teszünk bele, amilyen van — amint ezt a gerslinél látni fogjuk, lehet/volt teljesen bab nélküli sólet is. A fogyasztó társadalomban azonban az ember megválaszthatja, hogy milyen babot rakjon bele — és meg is választja. A magyar közízlésben valahogy úgy alakult, hogy márpedig a sóletbe fehérbab dukál, és pont. Jelentem, ez hülyeség. Többször is kipróbáltam fehérbabbal — azért többször, mert az első után nem akartam elhinni, hogy ez lett volna az egyetlen oka annak, hogy így elbaltáztam a kaját, pedig de. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy fehérbabbal ne lenne/lehetne jó (frászt: éppen hogy azt akarom mondani), hanem csak annyit, hogy nekem úgy kevésbé ízlik. Nekem (hogy az előző pontot befejezzük) akkor a legjobb a sólet, amikor a megfövő babtól a leve sötétbarna lesz és besűrűsödik. Ehhez a fehérbab nem jó: nem lesz tőle barna a lé. Személyes kedvencem a tarkabab; jóban vagyok a lóbabbal, májbabbal. Szóval, gusztus dolga…
A másik fő komponens a husika, amivel nem volt semmi gond, amíg a sólet zsidó étel volt: kellett bele füstölt libacomb, meg kellett marhaszegy. Persze akkor is voltak / ott is vannak különféle trükkök, főleg a „kacsa” fogalomkör tájékán. (Nem, halas sóletről nem írok. Egész egyszerűen nem.) A sólet elnemzetköziesedése azonban elképesztő változékonyságot eredményezett: találjátok meg a Nektek megfelelő kombinációkat, és tomboljátok ki magatokat! A húst ne nagyon daraboljuk, mert akkor elveszti nyomtató funkcióját.
Azt, hogy a húsféléknek milyen körülményeknek kell megfelelniük, akkor érthetjük meg, ha belegondolunk, mire is kell az oldószer, azaz a közvetítő közeg.
1. Először is kell adni a babnak némi füstölt ízt (ez jóformán kötelező a sóletben), tehát kell valamiféle füstölt hús — hagyományosan ez a föntebb leírt libacomb. (Csak ne lenne ilyen piszkosul drága!) Ez az a pillanat, amikor vissza kell emlékezzünk seprűbajnok spenótos hőskölteményének bevezetőjére és arra, hogy márpedig a füstölt hús az sós. Van, amelyik kicsit, van, amelyik nagyon. Szóval, legalábbis a nagyon sósakat éppen úgy be kell áztatni, mint a babokat, különben ehetetlenné sózzuk velük az egész kaját, amiért pedig kár lenne.
2. Másrészt figyelembe kell venni, hogy az íz- és színanyagok jó része nem vízben, hanem zsírban oldódik (jól). Szükségképp abban löttyben, amiben a mindenféle ázik, meglehetősen sok zsiradéknak is lennie kell: az ortodox sóletben ez volt a marhaszegy funkciója. (Azokban a családokban, amelyek tagjai fellázadtak a marhaszegy ellen, a háziasszony ezt néhány kanál libazsír beleborogatásával hamisította.)
Fentiekből adódóan a „magyaros”, azaz füstölt tarját, illetve csülköt stb. tartalmazó sóletekben az egyéb húsfélék megválasztásában szinte teljes szabadságunk lehet — szégyentelenebb napjaimon még kockára vágott sonkaszalonnát is keverek a bab közé. A boltokban kolbászféléket tartalmazó konzerveket is lehet kapni „sólet” néven — korlátozottan valóban tehetünk bele száraz-, illetve lángolt kolbászt; zsiradékforrásnak megteszi. Erősen koleszterinérzékenyek, akik kizárólag sovány húsokat esznek, olivaolajat is önthetnek hozzá.
Végezetül az egyéb alkotóelemek között megkülönböztethetjük a kötelezőket és a fakultatívakat.
Kötelező (mondhatni, közmegegyezéssel) a tojás és a hagyma. Mindkettőt héjastól rakjuk bele: a hagymánál ez különösen fontos, mert a hagyma héjából olyan színezékek áznak ki, amik nélkül a sólet nem igazán sólet. Ezeket a cuccokat persze meg is kell mosni, tehát kerüljük a jóformán pucér, alig egy-két héjfoszlányt felmutató hagymákat: keressünk olyant, aminek vastag, sötét héja van (és lehetőleg nem olyan dög sáros, hogy a külső réteget teljesen el kelljen dobni). Csaknem kötelező elem a fokhagyma (nemcsak az íze mián, hanem mert szelénakkumulátor is). Egyesek ezt is héjastól rakják bele — szerintem nyugodtan pucolható, de a gerezdeket hagyjuk egészben!
A fakultatív elegyrészek közül a legismertebb és legvitatottabb a gersli: egyes ortodox sóletfőzőxerint az, amiben van „árpagyöngy”, az már eleve nem is lehet sólet. Ultragerslistáknál ennek mennyisége elérheti a babét — én 15% körül kezdtem, és kb. 30%-nál stabilizálódni látszom. Egy Izraelben élő barátom és szerzőtársam szerint ez az egész úgy alakult, hogy a középkor első felében a Pireneusi-félszigeten nem termesztettek babot, és az ott letelepült zsidók bab helyett gerslivel (teljesen bab nélkül) főzték nemzeti ételüket. Aztán amikor kiűzték őket a félszigetről, és elkeveredtek a babos vidékeken élő hittársaikkal, a sóletek is elkezdtek keveredni. Az igazi hagyományőrzők persze már akkor is utálták a gyüttmenteket és sóletjüket, és a véresszájú gersliellenesség hagyománya máig átöröklődött. Ha menet közben utántöltés nélkül akarjuk a sóletet, akkor a gerslit is be kell előtte áztatni — mert ha nem, akkor közben szívja föl a vizet, márpedig akkor a bab teteje szárazra kerül, és a konyhában előbb-utóbb kellemetlen, égett szag kezd el terjengeni… Az utántöltős változat további, igen jelentős előnye, hogy ellenőrzéskor megkóstolhatjuk a terméket, és adhatunk hozzá sót, ha az kevés (gerslit, ha sok). Itt hívnám fel figyelmeteket a jódozott sóra: a jód Magyarországon hiányelem.
Rakhatunk bele mindenféle zöldségeket: ez nálam a sárgarépát jelenti, ezzel pont. Ettől persze aki akarja, bolondíthatja egyéb leveszöldségekkel is: lelke rajta. A lengyel zsidók a tájegység jellegének megfelelően krumplit is tesznek bele — az emberiség nagyobbik része ezt a gyalázatot torz lelkületű elfajzásnak minősíti. (A zöldségeket persze meg kell pucolni, de ne daraboljuk őket, mert teljesen szétmállanak.)
A fűszerezés teljesen alkat és hangulat kérdése: még csak tippeket se akarok adni. Én mindig rakok bele petrezselymet és zellerlevelet (ezt a kettőt szinte mindenbe beleteszem), meg paprikát, amit egyébként elég kevés ételhez használok. Aztán, amikor „magyaros” napom van, akkor majoranna, kakukkfű, borsikafű, amikor „mediterrán” napom, akkor szurokfű, rozmaring, bazsalikom — vagy ahogy éppen jól esik…
Maga az elkészítése végtelenül egyszerű, nem is tudom, mit pampogtam itt róla ilyen hosszan:
Legelőször is beáztatjuk a babot (és a füstölt húst) 6–12 órára, amíg abba nem hagyja a vízfelvételt (lehet tovább is).
Megmossuk a tojást meg a hagymát, majd elkezdjük bepakolni az edénybe a hozzávalókat, méghozzá gondosan rétegezve. Valahányszor babot írok, a gerslisták mindixórjanak utána ízlésüknek megfelelő mennyiségű gerslit is! Minden réteg lerakása után mexórjuk egy adag fűszerrel (ezt is ízlés szerint, ugyebár). Ha kell sózzuk is a füstölt húsnál írtaxerint.
1. Vékony réteg babbal megágyazunk.
2. Rátesszük a tojást, a hagymát meg az esetleges egyéb zöldségeket. Ezeket (leginkább a hagymát) le kell nyomtatni, mert hajlamosak arra, hogy felússzanak, és ha kilógnak a vízből, akkor megégnek. Törekedjünk arra, hogy a rétegben az egyes darabok között, illetve a peremén a lerakott cuccok és az edény fala között legyen valamicske hely, de ne túl sok.
3. Leterítjük egy újabb réteg babbal, amíg többé-kevésbé el nem lepi.
4. A 2. pontban leírtaxerint rátesszük a húsokat: ezek fogják az alattuk levőket lenyomtatni.
5 Leterítjük az utolsó réteg babbal (a kuglisták ráteszik a tésztát a tetejére).
6. Felöntjük a vízzel, mehet a sütőbe.
7. A sütőben az első félóra mehet nagy lángon, amíg az egész át nem melexik, de utána vissza kell venni — a 130°C-t én már túlzásnak tartom; hamar sólet ritkán jó. Az ortodox sólet jellemző hőmérséklete állítólag (ezt azért kétlem) a 80°C volt; nekem úgy 110–120°C-on 8–9 óra általában elég.
8. A vízveszteség nélkül dolgozók hátradőlhetnek, a többiek 2–3 óránként nézzék meg, és töltsenek utána…
9. Jó étvágyat!
<
p style=”text-align: justify”>
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521497-6ae3d913411f4' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521497&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521497-6ae3d913411f4&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521497-6ae3d913411f4' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Na végre, végre! Jó sokat kéretted magad! 🙂
De tényleg kell zöldségféle a sóletbe?
@seprűbajnok:
Az efféle ízlésficamosoknak igen.
@HaKohen: zeller és bab két jóbarát .)
A só kimaradt!
@HaKohen: Ha megnézed, milyen képek vannak a wikiben a „sólet” kategóriában:
commons.wikimedia.org/wiki/Category:Cholent
alighanem át fogod értékelni ízlésficam-fogalmadat. Jámbor és béketűrő embernexeretném láttatni magam, de ami sokk, az sokk…
@stefan75: Leszámítva azt a két helyet, ahol értekezem róla, mármint.
@seprűbajnok: Azért van a „fakultatív” címszó alatt, mert ezzel kívánom jelezni, hogy nem kell.
érzem magamban az ingerenciát, hogy megcsináljam a magam sólet verzióját : )))
seprűbajnok spenótjához csak annyit, hogy kölyök koromban el lehetett engem üldözni a spenóttal, viszont csajom olyan fincsi fokhagymás spenótokat farag mostanában, hogy totál kész vagyok és egyre kevésbé tudom feldolgozni láthatóan hibás gyerekkori döntésem.
@Csubakka Mrozsek: Akkor már nem írtam itten hiába. A mottó változatlan: Hadd virágozzéxáz zöldség!
Étvágygerjesztő leírás; de be kell valljam, a fizkém résznél majdnem abbahagytam heveny utálat miatt… 🙂
@mizrolist: nem értek egyet, én nagyon hálás vagyok ezért a mondatért: „Csaknem kötelező elem a fokhagyma (nemcsak az íze mián, hanem mert szelénakkumulátor is).”
(Csak ne lennék olyan büdös tőle még másnap is.)
@Minor.Dragon: Élelmiszerexeléntartalma:
vitamin.dynanix.com/vitaminok-nyomelemek/szelen.php
P/c: Nekem van mázas és mázatlan edényem is, de egyiknek sincs nyílása a gőz kiengedésére. Mit csináljak?! Csak azt ne mondd, hogy fúrjak rájuk lyukat:)
@Zenovitz2: Fordítva tedd föl a födelet, tehát úgy, hogy a domború fele (füle) belelógjon az edénybe. Akkor a gőz meg tudja emelni. Vigyázz, nehogy nagy lángon felejtsd, mert akkor nagyot emel, kifröcsög a lé a fazék mellé, és beleég a sütőbe.
@Zenovitz2: @Pásztörperc:
És mind a mázas, mind a mázatlan edényt is fordítva tedd a sütőbe, lefelé a nyílásával. Akkor a fedél már nem probléma.
@HaKohen: :-DDD
@Pásztörperc: Igen, úgy értettem 🙂 Ha egy gyarló végfelhasználó csak a receptet írja ki a végéről, és nem sózott húst vesz, probléma adódhat.
Az értekezés egyébként abszolút hiánypótló, remekül rávilágít arra, hogy a sólet miként működik.
@stefan75: O.K., javítom
@Pásztörperc: Ez itten csak vázlat?
Jön még az értekezés?
(Nem szeretem a sólet, adódtak már ebből családi viták…khmm)
mcs
@Mezei kékcsillag: Itt ugyebár terjedelmi korlátok vannak: az egy-egy bekezdésben, sommásan elintézett pontokat szorgos és hozzáértő szerzők ennél sokkal hosszabban is fejtegethetnék — de akkor a műfaj jellegéből adódóan nem olvasná el senki. Ha megnézed, így is csak 7 embernek tetszik, ami egyértelműen jelzi, hogy túl hosszú lett.
@Pásztörperc:
Kedves Pasteur/c!
Most oktatlak utoljára, Édes Ecsém!
Legalapabb alapelvem: mindenki egyen, csináljon, propagáljon, ajánljon, adjon olyan sóletet, amilyet csak akar és amilyet szeret. Csak semmi erőszakoskodás!
Idáig tartott a messze földön híres toleranciám (vagy torelanciám?).
Merthogy mi az, hogy a hagyma héját a sóletbe, mert színesebb lesz? Színezzél teát hagymahéjjal!
Mi az, hogy tarkabot, mert attól lesz barna a sólet szaftja? Akkor még nem csináltál igazán jót fehérbabból!
Mi az, hogy zóccséget és fűszereket a sóletbe? Bablevesbe igen, sárgarépát, fehéret, zellert, krumplit (sznoboknak és vendéglősöknek: burgonyát), valamint tárkonyt. Na de sóletbe?
Mi az, hogy beáztatni a gerslit is? Mi a fenének, amikor éppen olyan jó pattanósra puhul, mire a sólet elkészül!
Mi az, hogy a tojástól lesz igazi a sólet? Fordítva: a sólettól lesz igazi a tojás! (De éppen ezért elhagyható.)
Mi az, hogy a qgli miatt kevés hely marad a babnak? Ugyanúgy, ahogy a gersli miatt is, mert ezek lazítják a töményen meglehetősen nehéz babot.
Mi az, hogy egészben a hagymát? Irgalom anyja (vagy atyja), ne hagyj el!
És tudod, hogy ki fogja megnézni a Wikit? Legfeljebb a Wikileakst, hogy megtudjak valamit az amerikai elnökök titkos, ámde kiszivárogtatott sóletfőzési szokásairól. (És ne is reménykedj, hogy magyar politikust is megnevezek!)
Btw. az etimológia sem érdekel, hogy csolent avagy cassoulet.
Idáig volt, hogy 1általán ismertük egymást.
Naésmostakkor ahogy én csinálom, roppant egyszerűen, de jól. (Glória föl a fejemre!)
Fehérbab éjjel ázik vízben vagy füstölthús levében. Reggel bele egy mázatlan római edénybe (Römertopf, ahogy a francia séfek híjják, ha tudnak németül). Bele min. egyféle jóféle húst (faggyú, mócsing és csont nélküli marha), ha vízben ázott a bab, akkor füstölt húst is. Bele gerslit jócskán, egy nagyfej hagymát kockákra aprítva, 2-3 girizd foghagymát összevágva. Az egészet felönteni vagy tiszta vízzel, vagy a füstölthús-lével. Só a füstöltizére figyelemmel mértékkel vagy el is hagyva. Kell még 1 evőkanálnyi grízes liszt a tetejére szórva (szanszkrit dialektusban: staubolva), és ugyanennyi pirospaprika (aki szereti, erősen). Tojás, qgli opcionális, férőhely kérdése. Rá a tetejét, be a sütőbe több órára.
Még 3 megjegyzés:
1. Az arányok érzés szerint (nem köpköd!); aki sokadszor csinálja, már nem kell mérje vagy arányosítsa a hozzávalókat.
2. Tisztátalan állatok húsa a kasrutot nem tartóknak megengedett, de inkább rontja, mint javítja a sólet ízét (pl. sertés, cápa, polip, kagyló stb.)
3. Amint ismeretes, hús-zőccségféle kombók esetén legalább fél napig pihentetni kell az elkészült ételt, hogy összeérjenek az ízek (pl. húsleves, töltött káposzta). Ez a sóletre is érvényes. Bár saját ideológiám, de szvsz a zsidó hagyományok ezért vannak úgy itt Káeurópában, hogy péntek du. elvitték a falusi pékhez a nyers sóletet, az berakta a kemencébe, reggel a gyerek hazavitte – de csak szombat délben ették meg, mert az volt az ünnepi ebéd.
@HaKohen: Nos, ennyit a bevezetőhöz…
(8-I)E
@HaKohen: 2. pontodhoz: a tarja/csülök nem a libacomb, hanem a marhaszegy helyett van. Ezzel azt akarom mondani, hogy igenis javítja az étel ízét…
Úgy látom, hogy egy szép barátság végjátékát láthatjuk 🙂
@seprűbajnok:
Majdnem így hangzik a Casablanka film egyik híres mondata ( Rick szájából a rendőrkapitánynak.) Halálosan fontos ügyben.
Habár a sólet-fortélyok is halálosan komoly dolgok, dehogy vitatom.
Sőlet-tudorok, vessetek meg mindahányan, de én gersli és zöldség nélkül, de füstölt csülökkel szeretném életem első sóletét abszolválni. Mit szól a cuccos a csontos csülökhöz, mert hogy én nyersen ki nem csontozom, az ziher! És ezek után jól teszem, ha marhahúst is teszek még bele?
@boborka: Ez volt a szándékom… 🙂
@Zenovitz2: szerintem az biztos nem árt, ha többféle hús van benne. Bár én is csak kacérkodom a sóletkészítéssel. 🙂
@HaKohen: „Kell még 1 evőkanálnyi grízes liszt a tetejére szórva (szanszkrit dialektusban: staubolva)…”
Mi az, hogy liszt? Hát ennek értelmét nem látom, a gersliből és babból rengeteg keményítő kerül a lébe főzés közben.
@Zenovitz2: Gersli és zöldség nélkül teljesen korrekt; mindkettő a fakultatív kategóriában van. Nem akarok én senkit rábeszélni a gerslire: kinek-kinek ízlése szerint. A csülköt viszont kimondottan ellenjavallt kicsontozni — ha már itten a keményítőről értekezünk, tegyük hozzá, hogy a lé besűrítéséhez a kollagén is nagyon kedvezően járul hozzá — ettől nem függetlenül a csont melletti hús a legfinomabb.
M. kcs-nak viszont maradéktalanul igaza van abban, a hogy a hús legalább kétféle legyen — füstölt csülök mellé a 2.(-3.) husikát teljesen szabadon választod, mert a csülökből füst is meg zsír is jön bőségesen.
@Zenovitz2: Gerslit bele! Ne térítsen el Pásztör/c óvatoskodása:-)!
inkább olyan sóletreceptet írjatok, amiben semmiképpen nincsen gersli, mert azt még a rizsnél is jobban utálom, és nincs benne bab se, mert azt meg szintén nem eszem. mert egészségtelen.
@sajtohuba: Annak idején az egyetemi menzán (még a megboldogult Dimitrov téren) gyakran szerepelt az étlapon ún. sólet, mely tulajdonképpen ízetlen szárazbabfőzelék volt gerslivel és valami virsli feltéttel, na, azóta engem is és a páromat is a világból ki lehet kergetni a gerslivel.
@tyto: Ez egy vallásos hitbe illő tévedés: amint a bevezetőben olvashatod, a bab nemcsak hogy egészséges, de a népbetegségnexámító szideropénia kezelésére kimondottan gyógyhatású (bár a babból a vas rosszul szívódik fel, de ha a husikát helyesen választod meg, messze hangzó eredményeket érhetsz el).
@Zenovitz2: Nem értem. Ezen az alapon a menzát, az üzemeltetőt és a szakácsot kéne utálni. A történet szereplői közül szegény gersli az egyetlen, aki nem tehet semmiről…
@HaKohen: Azt, hogy a fehérbab mekkora eltévelyedés, szépen jelzi Lajos Mari konyhája, amelyben ötféle sóletreceptet olvashatsz:
http://www.nosalty.hu/receptek/kategoria/egytaletelek/solet
Ezek közül 3 nevesítetten tarkababról szól, egy „bab”ról, aminek a linkje fejtett (tarka)babra mutat, egy pedig nevesítetlenül „száraz” babról…
@tyto: A bajai halászleves kell akkor neked.Késazítesz belőle egy bográccsal és ami eddig le volt írva,na azokat meg nem teszed bele.
@Pásztörperc: te valami avitt táplálkozástudományi könyvet kotortál elő. a babban lévő fitinsav megköti az ásványi anyagokat amik benne vannak, analízisben rég kiderült, hogy nem szívódnak fel. aztán van benne még szaponin, nem részletezem, de lebont valamennyit a sejtmembránból, így áteresztővé teszi pl a bélfalat, így a szaponinok meg a lektinek bekerülnek a véráramba. hát ez több mint nem jó. a magokat a növények a növényevők ellen gyakran ellátják ilyen méregszerű anyagokkal, hogy ne egyék annyira nagy kedvvel őket.
@V mint…: nem ok. a bajai halászlében ha jól tudom tészta van. na azt sem eszem. 🙂
@Pásztörperc: @HaKohen:
Süssetek már egymásnak egy böhöm adag sóletet! Bizonyítékként.
Tytot ki na hagyjátok a buliból. Hátha ráérez az ízére.
@tyto: Nyamm 🙂
Amúgy te mit eszel? Füvet? Pirított egérfarkat?
@tyto: SZVSZ egyszerűbb lenne azt leírnod, hogy mit eszel… A minden hatástól megóvott szervezet semmilyen hatásra nem tud reagálni: biztos, gyors út a temetőbe.
@tyto: Rakj bele lekvárt.Most erre nem tudok mit mondani.A sólet alapja a bab anélkül nem tudsz sóletet csinálni.
Igen a bajai (dunai) a tésztás.A tiszai (szegedi) meg alaplével készül és kenyérrel eszik.Viszont megéheztem.Amúgy tényleg érdekel mit eszel meg,mert gondolom az ráfér egy söralátétre.
@V mint…: ráfér. zöldség (kivéve a hüvelyeseket és krumplit) gyümölcs, hús, hal, tengeri izék. olajos magokból kevés. kemény sajt.
@Pásztörperc: tévedsz. megmutathatom a legutóbbi nagyrutinomat. kurvára frankó. és beteg se voltam évek óta. de versenyezhetünk. amit nem eszem tutira : cukrot, hüvelyest, gabonát, krumplit, tejfélét, kivéve a kemény sajtot. de nagyritkán bűnözök. például itt egészen különleges csokik vannak. néhányat megkóstoltam. és néha krumplit. kicsit. mert az volt a kedvencem mielőtt így kirafinálódtam.
@tyto:
Ha megengedsz magadnak néha egy-egy égbekiáltó vétket is, itt a mézesmadzag:
Juhtúrós sztrapacska szalonnapörccel.
Minden alapanyaga a tilalomfádról való.
Már az illatától megrészegülsz. Kivánom Neked.
@tyto: Hát téged jól átvertek.
Azt még megkérdezném az itteni receptek jobb vagy baloldali ételek? Merthogy nem vagyok eléggé képzett ideológiailag.A tarhonyát tudom.
@V mint…: Attól függ, hogy ha leülsz, merre fittyen:)
@V mint…: A lábasjószágból készültek tuti NER-kompatibilisek.
@jill.w.:
Na és a juhtúrós sztrapacska Pásztorpörccel?