A szennyvizet szivattyúzni, a demokráciát működtetni
Eredeti szerző: Pásztörperc
Már megint egy olyan förmedvény, amit válasznak kezdtem el írni egy vitában, csak egyre hosszabb lett. A konkrét hozzászólás, amire billentyűt ragadtam, imígyen szól:
„.. kellene egy „Alkotmányos Köztársasági Pártot” vagy valami ilyesféle nevű szervezetet alapítani, kifejezetten azoknak, akik a majdani szűk választékból senkire sem kívánnak szavazni, hangsúlyosan a magukat jobboldaliaknak tekintőkre is számítva kialakítani a profilt. Világossá kell tenni, hogy a jelen alaptörvény és választási rendszer keretei nem alkalmasak a programok és értékrendek alapján történő választás lebonyolítására…” (nem lenne helyes egy adott hozzászólóra hivatkoznom; ez az álláspont megdöbbentően elterjedt).
Szóval, ez teljes tévedés.
Annak, hogy ilyen a jelenlegi választék, (és ilyen lesz 2014-ben is) nincsenek szervezeti-alkotmányos okai. Jelenlegi jogrendünk tökéletesen alkalmas a demokratikus döntéshozatalra, és (még?) annak intézményrendszere is létezik.
Nem, az oxemélyes: Ti magatok vagy az ok. Ti, fanyalgók, aki ölbe tett kézzel várjátok, hogy „jöjjön egy hiteles ember” stb., fanyalogtok azon, hogy nem jön, és ezért hibáztattok mindenkit saját magatokon kívül.
Hát nem: a csodára (hiteles személyre, intézményi reformra, szaxerűségre stb.) várni diktatúrában kell — tudom, abban szocializálódtatok. A demokráciát csinálnotok kéne: Neked meg a többi fanyalgónak. Ja, hogy az nem túl gusztusos, meg fárasztó is. Igen; a pöcegödröt is pucolni kell valakinek. Tudod, van nekünk a birtokon egy átemelő szivattyúnk, ami folyton elakad: jóformán már egy hajszál is képes rátekeredni, és akkor hiába erőlködik. Bizony, akkor ki kell emelnem az aknából, ki kell szabadítanom azt a rohadt propellert, és utána vissza kell ügyeskednem a helyére (ami persze nem látszik a trágyalében). Mert ha nem csinálom, csak panaszkodom a szar szivattyúra, akkor a szar elönti a kertet.
A politikában ez úgy néz ki, hogy a választható figurákat a pártokban jelölik ki (választják meg házon belül) — mert a demokráciában a politikai intézményrendszer elemei a pártok. Ezért azok, akiknek nem tetszik a választék, beléphetnek a pártokba, és ha azokban többségbe kerülnek — amiért rohadtul meg kell dolgozni — akkor majd olyanokat jelölnek/választanak jelöltnek, akik majd nekik tetszenek. Most ugyanis olyanok vannak ott többségben, akik a mostaniakat jelölik — mert nekik ők tetszenek, és ők tesznek is azért, hogy ezt az akaratukat érvényesítsék.
Ők (iszonyatosan kevesen; az összes pártot egybeszámolva mintegy ötvenezer ember) működtetik a demokráciát, Ti, fanyalgók meg kívül maradtok rajta — és még Nektek áll följebb?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520708-6ae588f522a7e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520708&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520708-6ae588f522a7e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520708-6ae588f522a7e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Montefiore: Javítás, reggel:
Ezekkel az állításokkal lehet és kellene is vitatkozni, de a megfogalmazás tényéhez társított negatív konnotációjú kifejezéssel elutasítani és a megfogalmazott állítások vizsgálata nélkül egyetlen hétmilliós csoportba sorolva lényegében egyenértékűnek kezelni minden véleményt – az igen reflektálatlan dolog, mely a társadalmi „eszmecserét” nem könnyíti, hanem nehezíti.
@Pásztörperc: „No de az felháborít, hogy azok, akik miatt nem működik, teleríják az internetet azzal, hogy jaj, hát nincs, aki helyettük megcsinálja.”
Nem azok miatt nem mukodik, akik teleirjak az internetet. Azok miatt nem mukodik, akik tesznek a jatekszabalyokra, illletve a szabalyokra csak mint hatalomervenyesito eszkozre tekintenek.
Az a baj ezekkel a modern jatekokkal (foci, uzlet, tudomany, es persze demokracia), hogy par ember teljesen szet tudja baszni azzal, ha tesz a szabalyokra. Nehez olyannal jatszani aki felrugdossa az ellenfelet, aki kezzel veszi le az atemelest, aki feldobja magat es utana orditva koveteli a 11-est. Ha nem kozositik ki oket, ha nincs egy eros biro, aki rendre utasitana vagy kiallitna oket, akkor abbol nem lesz ertelmes jatek. Ha meg kialakul egy brancs akik „sikeresek” ezzel, s meg a birot is ok hozzak – na akkor vegleg lottek a jateknak.
Mit tehet az aki valamennyire tud es szeret focizni? Vagy helyben megprobalja tanitgatni a tobbieket hogy mikent lehet jobban jatszani – es turi az elcsalt meccseket, hogy a kepebe rohogjenek egy-egy igazsagtalanul megitelt bunteto utan, hogy hulye balek szerepet jatszhatja. Vagy elmegy ket faluval arrebb focizni, s ha talalkozik az otthoniakkal, akkor megemliti, hogy mashol maskepp jatszanak, mint a hazai libalegelon.
S ez az egesz teljesen fuggetlen attol, hogy valaki jobb half, vagy bal half.
@Pásztörperc: nem akarom ismételni, amit eme hozzászólásod után már leírtak, illetve megbeszéltetek, de egy kérdés felmerült bennem:
mitől lesz valaki nemlaikus?
ha „civilként” pár évente szavazok OGY, önkori, EP, akármi választáson, plusz néha benézegetek egy-két pol. témájú blogba okoskodni, beszélgetni, akkor – ja jól értem – még a fanyalgó outsider kategória vagyok.
ám, ha ugyanezzel a tudással, felkészültséggel, képességekkel és készségekkel belépek egy pártba vagy netán pártot alapítok, akkor onnét kezdve már professzionális lennék?
ne haragudj, de továbbra sem értem, hogy miért nem elég, ha csak civilként veszek részt a demokráciában. ill. miért ne fanyaloghatnék ekkor.
@Vortumnus: nem a választási lehetőségek hiányára céloztam (ha a 17:10-es hsz-emre írtad, amit írtál. bár látom, nem arra mutat a „válasz erre” link), hanem az általam vázolt berendezkedés utáni mozgástérre.
ami igencsak szűk marad.
kb semmit nem változtathat az új garnitúra a fő, orbáni irányvonalon.
ha úgy tetszik, nem lehet leváltani az általa képviselt irányt.
és ha nem lehet választani, ill kb semmi tétje nincs a választásnak, az már nem kimondottan demokratikus.
@poszt: ismet rettenetesen egyetertek.
@Lasombra: nem kell politikussa valni.
Nincs ember aki valamilyen modon ne tudna besegiteni egy csapatnak, akit jonak tart. Tervezni-szervezni, programot irni, kopogtatot gyüjteni, mittudomen.
@Montefiore:
1. „Bárhol érvényesíted a politikai érdekeidet” — hát ez speciel egyszerűen nem igaz.
* A szemléletesség kedvéért: nem érvényesítheted pl. a fürdőkádban — az a gondolkodás helye.
* A tartalom kedvéért: ezt kiválóan igazolja, hogy nem sikerül politikai érdekeidet érvényesítened: ennek oka ugyanis az, hogy ezt nem a társadalom e célra szolgáló alrendszerében próbálod, hanem „bárhol”, azaz egyéb helyeken. Kesergésed alapján vélelmezhető, hogy aktuális politikai érdeked a választható személyexervezetek választékának javítása. Ez ugyebár csak az adott szervezetekben érhető el, úgyhogy bármennyit keserex is kívülük, nem érsz el vele semmit.
2. „A „megmondóember” kifejezés nem más, mint a negatív konnotációjú megnevezése annak, aki valamilyen kérdésben megfontolandónak és követendőnek gondolt állításokat fogalmaz meg” — ez szintén nem igaz. A megmondóember az, aki CSAK „megmondani” hajlandó, tehát bármikor és bárkinek kifejti, hogy mit kellene másoknak csinálniuk ahhoz, hogy neki jó legyen, de ő maga nem tesz keresztbe ennek érdekében két szalmaszálat se. A mi Jó Tündérünk pl. egyáltalán nem megmondóember: ő pontosan tudja, mit kell tennie annak érdekében, hogy neki jó legyen, és meg is teszi.
Abban maradéktalanul egyetértünk, hogy ehhez a szóhoz negatív képzeteket társítunk. „Mindössze” ott különbözünk, hogy ez a negatív képzettársítás nem a kifejezésből adódó, formai elítélés (ami ezzel a vitát nehezítené), hanem az ezzel a kifejezéssel plasztikusan ábrázolt viselkedés mélységesen indokolt, tartalmi elítélése: maga az általam kárhoztatott hozzáállás.
@Ellenpontok: egyetértek. én is segítek egy csapatnak: szavazok.
@Lasombra: Nem laikussá, azaz profivá akkor kezd válni, amikor elfogadja, hogy vmilyen javadalmazással járó politikai tisztségre megválasszák megválasszák (tehát nem akkor, amikor vmely szervezetbe belép vagy abban munkát vállal) Akkor válik ténylegesen profivá, amikor ez válik megélhetésének fő forrásává. Ezzel egy szót sem mondtunk arról, hogy jól csinálja-e: mindig voltak gyalázatosan rossz profik és egészen kiváló amatőrök (mint pl. amikor a vérprofikkal felvonuló magyar válogatott kikapott 1:0-ra Reykjavíkban).
Ehhez elkerülhetetlenül vállalnia kell a kollektív döntés joga mellé a személyes döntés kötelezettségét — ezzel jár a világ boldogabb részein a politikai felelősség, amit kis hazánkban a politikai felelőtlenség helyettesít.
@Pásztörperc: Ha sokadszor írod le, hogy én „kesergek”, hát sokadszor írom le, hogy nem, nem kesergek, egyáltalán semmiféle személyes érzelmemről, vágyamról, de még szándékaimról sem adtam számot, sőt, kifejezetten elmondtam, hogy ezeknek semmi jelentőséget nem tulajdonítok. Hogy a te repertoárodban pillanatnyilag egy „kesergő” számára adandó válasz van, az nem változtat a nemkesergés tényén.
Egy rendszerproblémát elemeztem és adtam rá egy megoldást, amelyről értelmes vitát lehetne folytatni, ha nem olyan színvonalú dolgokkal terelnéd el róla a szót, mint hogy a fürdőkádban nem lehet a politikai érdekeidet érvényesíteni. Természetesen lehet: a fürdőkádban több cikket írtam már, sok telefonbeszélgetést folytatok onnan, és a politikai érdekeim érvényesítése általában is kommunikáció útján zajlik.
Egy rendszerproblémát elemeztem, ezen felül rámutattam a politikai, ezen belül a pártpolitikai kommunikáció egy nagyon jelentős szegmensében használhatónak bizonyult megoldásokra. Mindennek esélyét az értelmes megvitatásra részben te vetted el, a fent illusztrált színvonalú tereléssel. Ez is politikai cselekvés, persze. Már csak azért is, mert arra a döntésre ösztönöz engem, és rajtam kersztül azokat, akik esetleg hallgatnak rám, hogy ahol ez az eljárás, ez a színvonal jellemzi azt a közeget, amely szándéka szerint meghatározó lehet az adott pártban, annak a pártnak még a potenciális szövetségeseire sem helyes szavazni, mert az erőszakos, figyelmetlen, önismétlő inkompetencia az, amire a legkevésbé van szükség.
Egy rendszerproblémát elemeztem, és adtam rá egy választ, aminél az egyébként rokonszenves mai posztjában kettes rosszabb megoldást adott, amit a kommentek egy része is jól illusztrál. Ha meg lehetett volna vitatni…na de mindegy.
Megmondás: a véleménynyilvánítás, különösen pedig a megfontolásokon alapuló, problémamegoldó igényű gondolatmenetek közlése természetesen maga is politikai cselekvés. Így aztán a „megmondóember” kifejezés pusztán negatív konnotációt társít egy véleménynyilvánító személyhez.
Arról már nem is szólva, hogy ismét teljesen megalapozatlan vélelmekkel élsz velem szemben. Nem ismersz, tehát nem tudhatod, hogy a politikai kommunikációval és – mint itt – felismert rendszerproblémákkal kapcsolatos megfontolásaim itt és máshol történő megírásán, mint politikai cselekvésként is értelmezhető tevékenységen túl mit és milyen körben teszek. És hogy sohasem vártam másra semmi olyan dologban, ami a magam kertei és lehetőségei között magam is elvégezhettem. De ez itt teljesen érdektelen, csak a te személyemre vonatkozó alaptalan vélelmeid miatt helyes leszögezni.
Egy nagyon aktuális és politikailag jelentős rendszerprobléma megvitatásra érdemes megoldását vázoltam fel, egy olyan blogban, amelyben egyébként többségében rokonszenves és értelmes megfontolásokat olvashatni. Ebből az énrám vonatkozó megalapozatlan vélelmek és a fürdőkádban való politikai cselekvés kérdésköre lett, miattad.
Sajnálom.
A továbbiakban nem fogok reagálni, ha ismét kesergés, fanyalgás, megmondás, vagy fürdőkád tárgykörben nyilatkoznál, vagy ismét személyemről és motivációimról vagy érzelmeimről fogalmaznál meg vélelmeket.
@Montefiore: Anélkül, hogy meg akarnám akasztani lebilincselő vitátokat a fürdőkádban bekövetkező vagy be nem következő metamorfózisról, megjegyzem, hogy épp az érdemi megvitatást – ahogy én azt értelmezem – próbáltam elősegíteni a magam szerény eszközeivel fentebb, amire mindössze annyi volt a válasz, hogy a pápuáknál mi a politikai helyzet… (Ezzel természetesen nem állítom, hogy lebecsülném a pápuakérdés elvi jelentőségét a maga helyén és idejében.)
De ha valóban égető a szándék a vitára, akkor ismét: az elemzésed kapcsán nem az az első kérdés, hogy abban a modellben, amiből a rendszerproblémát elemezted, az elemzés helytálló-e, hanem hogy a modell eléggé valósághű-e. Ilyen értelemben valóban nem érdemi vita, amit javaslok, mert nem magát az elemzést tárgyalja, hanem azt, hogy érdemes-e tárgyalni az elemzést.
Konkrétabban: annak a megvitatása már egy második lépés, hogy HA van elég akarat az alkotmányosság helyreállítására a magyar társadalomban, AKKOR azt nem az ellenzék összefogásával és Orbán leváltásának jelszavával kell indítani (á la Kettes), hanem egy semleges alkotmányozó párttal, ahova nyugodtan szavazhatnak a fidesz-zombiságból már félig kigyógyult választók is, és a valódi választás majd utána jön.
(Itt megjegyzem, hogy hibás az a kiindulás, hogy az alkotmányozás, vagy választási szabadság helyreállítása, vagy nevezzük bárhogy, egy politikailag semleges cél. Ez nincs így, a cél magában foglalja Orbán és közvetlen sleppje eltakarítását, és így potenciálisan a Fidesz jelentős meggyengülését. Vagyis nem egészen igaz, hogy a valódi választás majd csak ezután jön, hanem az Alkotmányozó Párt programja a demokratikus ellenzék felé lejt.)
Az elméletileg releváns első kérdés viszont az, hogy valóban az alkotmányosság helyreállítása-e az a cél és jelszó, amivel itt el kéne indulni, mielőtt az eseményeket a fürdőkádból elkezdjük irányítani. Másképp mondva, ez-e az a narratíva, amire a választók kellően nagy tömege rezonálni fog. Mert lehet csomagolni kommunikációsan így meg úgy, felszabadítóan és lelkesítően, de egy Alkotmányozó Párt választási kampánya végülis az alkotmányozásra kell, hogy épüljön, érdemi átfogalmazás nélkül.
Amire bátorkodtam azt írni fentebb, hogy ez így nem volna hatékony, mert a kutyát nem fogja (kellő tömegben) érdekelni az a kérdés, hogy a jelenlegi jogrendben mennyire érvényesül a választási szabadság. Értelmiségi idealizmus, hogy ez érdekli őket. Ha én oligarcha lennék négymilliárddal a zsebemben, akkor először is megkérdezném, hogy hol a piackutatás, miszerint valóban erre lesz itt elég vevő másfél éven belül, és amíg ez nincs, addig nem beszélgetnék arról, hogy egy pozitív válasz esetében mi a helyes eljárás. Azt kéne először igazolni, hogy többmilliónyi választóval felismertethető, hogy miért érdeke inkább az Alkotmányozó Pártra szavazni, mint arra, aki azt ígéri, hogy mondjuk a Cigány Józsi a jövő héten már nem fog betörni a fészerbe almát lopni, vagy hogy megalázzuk az IMF-et, vagy mittomén, amire rezonálni szokás manapság. Ha nem várható kellő nagyságú tömegtől, hogy ezt képes lesz felismerni, akkor az Alkotmányozó Párt ötlete bekerül a fiókba az olyan elmélkedések mellé, mint hogy hány angyal fér el egy tű hegyén.
Összefoglalva, számomra az alapja hiányzik a feltevésednek, miszerint a mi intellektuális-kulturális körünket mozgósító narratíva valóban alkalmas arra, hogy különböző, nagyszámú választót magában foglaló egyéb köröket is mozgósítson.
@Késes Szent Alia: Próba
@Montefiore: Sajnálom, hogy elsikkadt, de közben válaszoltam a javaslatra is, méghozzá azt, hogy új párt alapításához és felfuttatásához vagy nagyon lelkes mozgalmárok tömege kell, vagy sok pénz, és a visszademokratizálás érdekében egyikre sem számíthatsz.
A fürdőkádról külön leírtam, hogy CSAK a szemléletességet szolgálja, mint PÉLDA, úgy hogy nem túl tartalmi dolog erre kihegyezni a választ.
Engedelmeddel, mint gyakorló olvasószerkesztő egész egyszerűen nem tudok elmenni a meghatározások (megmondóember) pontatlanságai mellett: ezeket a jövőben is szóvá fogom tenni. Mindenkinek megvannak a maga hibái: nézd el!
@Pásztörperc: „nagyon lelkes mozgalmárok tömege kell, vagy sok pénz”
Ez már csak a harmadik megválaszolandó kérdés a sorban. Első az, hogy elég jól leképeztük-e a valóságot, második, hogy a leképezett helyzetben mi a vizsgált probléma megoldása, harmadik, hogy a megoldásnak mi a gyakorlati megvalósítási formája.
@Késes Szent Alia: No látod, mert Te tudományos, tartalmi oldalról állsz a kérdéshez, én meg mint mérnök: ha nem lehet megcsinálni, eleve fölösleges foglalkoznunk azzal, hogy jó lesz-e.
OFF: tegnap óta nem tudok hozzászólni a rektoros posztomhoz.
HaKohen kollégánaxeretném ott ezt válaszolni: Ki másról nevezhetnénk el egy műszaki egyetemet, mint a szökőkutak hasznosításának magyarországi úttörőjéről?
@Pásztörperc: Pénz kapcsán kivételesem osztom a Miniszterelnök Úr felfogását, miszerint a világ javarészt akaratból áll: tapasztalatom az, hogy jó helyen és időben, jól előadott ötletekre az esetek szinte száz százalékában megszerezhető a szükséges pénz.
Lazán, de kapcsolódik a poszthoz
nol.hu/atv__bajnai_uj_egyesuletet_alakit__urban_a_stabban
Lazán, de kapcsolódik a poszthoz
nol.hu/atv__bajnai_uj_egyesuletet_alakit__urban_a_stabban
@Késes Szent Alia: Abban a pillanatban, ahogy ezt Montefiore kolléga mexerzi, ünnepélyesen megkövetem.
@Késes Szent Alia: Abban a pillanatban, ahogy ezt Montefiore kolléga mexerzi, ünnepélyesen megkövetem.
@Pásztörperc:
1)
@Montefiore: „Sajnálom, hogy elsikkadt, de közben válaszoltam a javaslatra is, méghozzá azt, hogy új párt alapításához és felfuttatásához vagy nagyon lelkes mozgalmárok tömege kell, vagy sok pénz, és a visszademokratizálás érdekében egyikre sem számíthatsz.”
Nem sikkadt el, érdemben válaszoltam is. Az általad becsült négymilliárd forint nem sok pénz, ha az elgondolást megfelelően kialakították. A Magyarországon érdekelt burzsoáziának illetve működő tőkének nem jelentéktelen része közvetlenül érdekelt abban, hogy helyreálljon a vagyon- és jogbiztonság és a visszacsatolási illetve kontroll-lehetőségekkel, korlátozott közhatalmi rendszer, amely elismeri az euroatlanti eljárásrendet és tevékenysége értékelhető a gazdasági racionalitás terminusaiban. És ha ehhez – a burzsoá is ember – a polgári liberális hagyományok és jogrend, a vallás- és véleményszabadság, az európai közéleti kultúra iránti elkötelezettség, a populista despotizmus szagától való viszolygás is hozzájárul valamelyest, akkor a tizenkétmillió euró, azaz két jobb villa ára az Alpes Maritimes-i tengerparton, egy országért, az nem tétel.
Akiket szakszerűen lelkesítenek, azok meg lelkesedni fognak.
2) „A fürdőkádról külön leírtam, hogy CSAK a szemléletességet szolgálja, mint PÉLDA, úgy hogy nem túl tartalmi dolog erre kihegyezni a választ.”
A fürdőkádat a „bárhol lehet politikai érdeket érvényesíteni” tétel cáfolatául alkalmaztad. Az eredeti szövegben a „bárhol”-t a köznyelvi gyakorlatnak megfelelően nyilvánvalóan nem a szó ténylegesen minden kivétel nélkül minden egyes elképzelhető, akár extrém élethelyzetet is magában foglaló, és nem is kizárólag topográfiai értelmében alkalmaztam, hanem az általad alkalmazott, lényegében a politikai pártokra szűkítés ellenpontjaként. Ezért annak a leszögezése, hogy a politikai tevékenység az én értelmezésemben és gyakorlatomban első renden kommunikáció útján folyik, ami háborítatlanul végezhető fürdőkádból is (igen, a műtőasztalról, altatásban, a Mount Everest gleccsereibe vájt hókunyhóból nem, a cseppkőbarlangból pedig korlátozottan), az eredeti állítás érvényességét állította vissza.
3) „Engedelmeddel, mint gyakorló olvasószerkesztő egész egyszerűen nem tudok elmenni a meghatározások (megmondóember) pontatlanságai mellett: ezeket a jövőben is szóvá fogom tenni. Mindenkinek megvannak a maga hibái: nézd el!”
Engedelmeddel, mint gyakorló olvasószerkesztő-kritikus, jelzem, hogy a „megmondóember” meghatározásában, amennyiben a szójelentések metaforaelmélete (gyk. és kb. ” a szójelentés egymásra komplex módon ható metaforikus jelentéseknek azon összességét jelenti, amelyet az anyanyelvi beszélő közösség a szó használata során alkalmaz és megért” ) a „szójelentés” definíciós értelmezését egyáltalán megengedi, a „semmi mást nem tesz az érdekei érvényesítéséért, mint véleményt nyilvánít és várja, hogy más tegye meg ezeket az egyéb lépéseket” mozzanat nem jelenik meg szükségszerű, sine qua non jelentéselemként. Lehetséges és legitim, hogy a te nyelvváltozatodban ez a jelentésmozzanat megjelenjék, talán nem függetlenül attól a nem igazolt állásponttól, amelynek bírálatából kiindultam, azaz hogy a politikai cselekvésnek a pártpolitizálás volna valamiféle kitüntetett terepe, amelyen a megjelenés a politikai érdekérvényesítés során elvárható, míg a közéleti és nem pártpolitikai véleménynyilvánítás valójában nem politikai cselekvés.. Mivel azonban ezt a tételt egyebek mellett én is alapvető tévedésnek tartom, nyilvánvaló, hogy a „megmondóember” kifejezés használatában sem tekintem szükségszerűen megjelenő mozzanatnak. Másfelől meg, tekintettel arra, hogy semmit nem tudsz arról, hogy én a – szándékaim szerint – reflektált álláspontok nyilvános megfogalmazásán túl még milyen egyéb közéleti tevékenységet folytatok, rám a saját „meghatározásod” szerint nem is alkalmazhattad volna a kifejezést, legfeljebb vélelemként vagy ráolvasásként, a kontextusban pedig a kifejezés nem így szerepelt.
@Pásztörperc:
1)
@Montefiore: „Sajnálom, hogy elsikkadt, de közben válaszoltam a javaslatra is, méghozzá azt, hogy új párt alapításához és felfuttatásához vagy nagyon lelkes mozgalmárok tömege kell, vagy sok pénz, és a visszademokratizálás érdekében egyikre sem számíthatsz.”
Nem sikkadt el, érdemben válaszoltam is. Az általad becsült négymilliárd forint nem sok pénz, ha az elgondolást megfelelően kialakították. A Magyarországon érdekelt burzsoáziának illetve működő tőkének nem jelentéktelen része közvetlenül érdekelt abban, hogy helyreálljon a vagyon- és jogbiztonság és a visszacsatolási illetve kontroll-lehetőségekkel, korlátozott közhatalmi rendszer, amely elismeri az euroatlanti eljárásrendet és tevékenysége értékelhető a gazdasági racionalitás terminusaiban. És ha ehhez – a burzsoá is ember – a polgári liberális hagyományok és jogrend, a vallás- és véleményszabadság, az európai közéleti kultúra iránti elkötelezettség, a populista despotizmus szagától való viszolygás is hozzájárul valamelyest, akkor a tizenkétmillió euró, azaz két jobb villa ára az Alpes Maritimes-i tengerparton, egy országért, az nem tétel.
Akiket szakszerűen lelkesítenek, azok meg lelkesedni fognak.
2) „A fürdőkádról külön leírtam, hogy CSAK a szemléletességet szolgálja, mint PÉLDA, úgy hogy nem túl tartalmi dolog erre kihegyezni a választ.”
A fürdőkádat a „bárhol lehet politikai érdeket érvényesíteni” tétel cáfolatául alkalmaztad. Az eredeti szövegben a „bárhol”-t a köznyelvi gyakorlatnak megfelelően nyilvánvalóan nem a szó ténylegesen minden kivétel nélkül minden egyes elképzelhető, akár extrém élethelyzetet is magában foglaló, és nem is kizárólag topográfiai értelmében alkalmaztam, hanem az általad alkalmazott, lényegében a politikai pártokra szűkítés ellenpontjaként. Ezért annak a leszögezése, hogy a politikai tevékenység az én értelmezésemben és gyakorlatomban első renden kommunikáció útján folyik, ami háborítatlanul végezhető fürdőkádból is (igen, a műtőasztalról, altatásban, a Mount Everest gleccsereibe vájt hókunyhóból nem, a cseppkőbarlangból pedig korlátozottan), az eredeti állítás érvényességét állította vissza.
3) „Engedelmeddel, mint gyakorló olvasószerkesztő egész egyszerűen nem tudok elmenni a meghatározások (megmondóember) pontatlanságai mellett: ezeket a jövőben is szóvá fogom tenni. Mindenkinek megvannak a maga hibái: nézd el!”
Engedelmeddel, mint gyakorló olvasószerkesztő-kritikus, jelzem, hogy a „megmondóember” meghatározásában, amennyiben a szójelentések metaforaelmélete (gyk. és kb. ” a szójelentés egymásra komplex módon ható metaforikus jelentéseknek azon összességét jelenti, amelyet az anyanyelvi beszélő közösség a szó használata során alkalmaz és megért” ) a „szójelentés” definíciós értelmezését egyáltalán megengedi, a „semmi mást nem tesz az érdekei érvényesítéséért, mint véleményt nyilvánít és várja, hogy más tegye meg ezeket az egyéb lépéseket” mozzanat nem jelenik meg szükségszerű, sine qua non jelentéselemként. Lehetséges és legitim, hogy a te nyelvváltozatodban ez a jelentésmozzanat megjelenjék, talán nem függetlenül attól a nem igazolt állásponttól, amelynek bírálatából kiindultam, azaz hogy a politikai cselekvésnek a pártpolitizálás volna valamiféle kitüntetett terepe, amelyen a megjelenés a politikai érdekérvényesítés során elvárható, míg a közéleti és nem pártpolitikai véleménynyilvánítás valójában nem politikai cselekvés.. Mivel azonban ezt a tételt egyebek mellett én is alapvető tévedésnek tartom, nyilvánvaló, hogy a „megmondóember” kifejezés használatában sem tekintem szükségszerűen megjelenő mozzanatnak. Másfelől meg, tekintettel arra, hogy semmit nem tudsz arról, hogy én a – szándékaim szerint – reflektált álláspontok nyilvános megfogalmazásán túl még milyen egyéb közéleti tevékenységet folytatok, rám a saját „meghatározásod” szerint nem is alkalmazhattad volna a kifejezést, legfeljebb vélelemként vagy ráolvasásként, a kontextusban pedig a kifejezés nem így szerepelt.
@Késes Szent Alia: Kedves Alia, a hajnali órára tekintettel most csak egy összefoglaló válasz:
1) Az „Alkotmányos Köztársasági Párt” esetleges megjelenését és általam vázolt tevékenységének hasznosságát nem valamely elképzelt ideális helyzethez képest kell megítélni, hanem ahhoz a tényállapothoz képest, amelyben a jelenlegi ellenzéki formációk valószínűleg nemcsak „részben kiábrándul fideszdroidokat” nem tudnak megszólítani, hanem például a magamfajta, az antiglobalizmustól, a chávezizmustól, a baloldaltól, a neonyilasságtól és a kádárstichtől – különböző mértékben, de egyszerre – alkatilag távol álló – mondjuk – konzervatív liberálist sem. Egy magát ideológiailag üresnek, azaz befogadónak tételező, valójában persze nem üres, megszerzendő mandátumát a köztársasági alkotmányosság helyreállítására korlátozó párt, éppen azzal, hogy a legitim politikai érdekütköztetés feltételrendszerét oly módon ígéri helyreállítani, hogy nem kötelez el a most jelen lévő formációk és irányzatok egyike mellett sem, esetleg képes lehet erre, ha éppen jó napom van.
2) A csomagba számomra nyilvánvalóan beletartozik a „köztársasági alkotmányosság helyreállításának” tömegfogyasztás céljára szakszerűen előállított, sok különböző árnyalatot megjelenítő és megszólító prezentációja is, amelyben a „köztársasági alkotmányosság helyreállítása” nem ebben az elvont és kevéssé mozgósító formában jelenik meg, hanem közvetlenül, képszerűen és sokoldalúan illusztrálva mindazokat a hátrányokat, amelyeket a köztársasági alkotmányosság hiányára vissza lehet vezetni, természetesen a „bűnös” megnevezésével és a felé irányuló esetleges rokonszenv alacsony társadalmi és morális státuszúként való bemutatásával – adott esetben a „Gyurcsány a hibás” egykori professzionális plakátkampány megoldásaival a felületes szemlélő számára relevánsan összevethetőnek tűnő megoldásokat sem feltétlenül kizárva.
3) A megoldás eddig szándékosan nem említett kommunikációs előnye az, hogy az egyébként szakmailag kiválóan muzsikáló Habony-gárda valószínűleg nem rendelkezik kiforrott és hatékony megoldásokkal a semlegesítésére, mivel éppen ideológiai azonosíthatatlansága és asszociálhatatalansága, valamint a tevékenységébe bőven beleférő ellenzék-kritika miatt csak körülményesen alkalmazható vele szemben ideológiai támadás vagy a „guilt by association” típusú megközelítés. Az „egy a tábor, egy a zászló” előnyeit fejleszti tovább „egy a tábor, nincs zászló, te magad is kibonthatod a magadét, ha győztünk” irányban.
@Késes Szent Alia: Kedves Alia, a hajnali órára tekintettel most csak egy összefoglaló válasz:
1) Az „Alkotmányos Köztársasági Párt” esetleges megjelenését és általam vázolt tevékenységének hasznosságát nem valamely elképzelt ideális helyzethez képest kell megítélni, hanem ahhoz a tényállapothoz képest, amelyben a jelenlegi ellenzéki formációk valószínűleg nemcsak „részben kiábrándul fideszdroidokat” nem tudnak megszólítani, hanem például a magamfajta, az antiglobalizmustól, a chávezizmustól, a baloldaltól, a neonyilasságtól és a kádárstichtől – különböző mértékben, de egyszerre – alkatilag távol álló – mondjuk – konzervatív liberálist sem. Egy magát ideológiailag üresnek, azaz befogadónak tételező, valójában persze nem üres, megszerzendő mandátumát a köztársasági alkotmányosság helyreállítására korlátozó párt, éppen azzal, hogy a legitim politikai érdekütköztetés feltételrendszerét oly módon ígéri helyreállítani, hogy nem kötelez el a most jelen lévő formációk és irányzatok egyike mellett sem, esetleg képes lehet erre, ha éppen jó napom van.
2) A csomagba számomra nyilvánvalóan beletartozik a „köztársasági alkotmányosság helyreállításának” tömegfogyasztás céljára szakszerűen előállított, sok különböző árnyalatot megjelenítő és megszólító prezentációja is, amelyben a „köztársasági alkotmányosság helyreállítása” nem ebben az elvont és kevéssé mozgósító formában jelenik meg, hanem közvetlenül, képszerűen és sokoldalúan illusztrálva mindazokat a hátrányokat, amelyeket a köztársasági alkotmányosság hiányára vissza lehet vezetni, természetesen a „bűnös” megnevezésével és a felé irányuló esetleges rokonszenv alacsony társadalmi és morális státuszúként való bemutatásával – adott esetben a „Gyurcsány a hibás” egykori professzionális plakátkampány megoldásaival a felületes szemlélő számára relevánsan összevethetőnek tűnő megoldásokat sem feltétlenül kizárva.
3) A megoldás eddig szándékosan nem említett kommunikációs előnye az, hogy az egyébként szakmailag kiválóan muzsikáló Habony-gárda valószínűleg nem rendelkezik kiforrott és hatékony megoldásokkal a semlegesítésére, mivel éppen ideológiai azonosíthatatlansága és asszociálhatatalansága, valamint a tevékenységébe bőven beleférő ellenzék-kritika miatt csak körülményesen alkalmazható vele szemben ideológiai támadás vagy a „guilt by association” típusú megközelítés. Az „egy a tábor, egy a zászló” előnyeit fejleszti tovább „egy a tábor, nincs zászló, te magad is kibonthatod a magadét, ha győztünk” irányban.
@Montefiore: Szabó Dezső 1938ban tudta!
A történelmi kirakatban mutatós kakasviadal dühöngtetik a jobb-és baloldal, az általános és a korlátolt, a nyílt és a titkos, a közvetlen és a közvetett stb. szavazati jog harcosai közt. Ez a napjainkig elhúzódó véres gúnyú móka mind a két tábor sarlatánjaival: a népbánya további üzemét igyekszik biztosítani e történelmi Kalifornia aranyásói számára. Mert jobb-és baloldal ilyen és olyan szavazati jog nem két ellentétes tábor, hanem: az egyetlen történelmi élősdiség, az egyetlen zsákmány-párt kétarcú kóklerkedése, hogy az Államot továbbra is megtartsák a Nemzet nagy tömegét kitermelő gépnek. A szavazati jog a szavazás, a képviselő-választás ténye: nem jelent belső felkészülést a nemzeti munka tömegeinél: életérdekeik megszervezésére, védelmére, életakaratuk érvényesítésére a történelmi, az állami életben: nem jelent demokráciát. A nemzeti munka tömegeinek részéről a szavazati jog, a szavazás, a képviselőválasztás nem jelent egyebet: mint intézményessé gépesített felajánlkozást a kitermeltetésre a történelmi élősdiség számára:. Mert a demokrácia lényege: Olyan egyetemes történelmi életrendszer, mely az élet minden terén: a politikai, gazdasági, szociális, kulturális élet minden intézményével, minden percnyi minden tényével: önmaga sorsa irányítására neveli, a társadalmat.
De ha egyszer a behemót Német ország – ha egyenlőre csak államközösségnek csalétkezett, ölelkezés formájában is – rátenné a kezét Magyarországra: a feltámadás minden reménye hiú képzelgés volna.
@Montefiore: Szabó Dezső 1938ban tudta!
A történelmi kirakatban mutatós kakasviadal dühöngtetik a jobb-és baloldal, az általános és a korlátolt, a nyílt és a titkos, a közvetlen és a közvetett stb. szavazati jog harcosai közt. Ez a napjainkig elhúzódó véres gúnyú móka mind a két tábor sarlatánjaival: a népbánya további üzemét igyekszik biztosítani e történelmi Kalifornia aranyásói számára. Mert jobb-és baloldal ilyen és olyan szavazati jog nem két ellentétes tábor, hanem: az egyetlen történelmi élősdiség, az egyetlen zsákmány-párt kétarcú kóklerkedése, hogy az Államot továbbra is megtartsák a Nemzet nagy tömegét kitermelő gépnek. A szavazati jog a szavazás, a képviselő-választás ténye: nem jelent belső felkészülést a nemzeti munka tömegeinél: életérdekeik megszervezésére, védelmére, életakaratuk érvényesítésére a történelmi, az állami életben: nem jelent demokráciát. A nemzeti munka tömegeinek részéről a szavazati jog, a szavazás, a képviselőválasztás nem jelent egyebet: mint intézményessé gépesített felajánlkozást a kitermeltetésre a történelmi élősdiség számára:. Mert a demokrácia lényege: Olyan egyetemes történelmi életrendszer, mely az élet minden terén: a politikai, gazdasági, szociális, kulturális élet minden intézményével, minden percnyi minden tényével: önmaga sorsa irányítására neveli, a társadalmat.
De ha egyszer a behemót Német ország – ha egyenlőre csak államközösségnek csalétkezett, ölelkezés formájában is – rátenné a kezét Magyarországra: a feltámadás minden reménye hiú képzelgés volna.
@Montefiore: 1. Ebben igazad van, a jelenlegi sivár ellenzéki kínálathoz képest az Alkotmányos Köztársasági Párt egy korszakos ötlet. Ettől függetlenül bizonyítania kell a képzelt milliárdosunk előtt, hogy elégséges esélye van nyerni, mert őt az nem fogja érdekelni, hogy az ellenzéki kínálathoz képest jó a dolog, ha összességében még mindig a Fidesz a befutó.
Hogy téged vagy engem megszólít-e az új párt, az érdektelen. Ha kimutatható, hogy nem az alkotmányozással, hanem mondjuk egy erősen baloldalian populista formációval van legnagyobb esély legyőzni a Fideszt – mondjuk a nyugdíjasok durván demagóg megnyerésével vagy efféle -, akkor minden ezzel kapcsolatos ellenszenved tiszteletben tartásával is inkább ezt a kampánytervet érdemes prezentálni a milliárdos felé.
2. Egy kampány kellő hatékonyságához valóban muszáj megnevezni a bűnöst. Ha megnevezzük a bűnöst, akár név szerint, akár mint szellemiséget, akkor az „egy a tábor, nincsen zászló” szlogen alá odakerül az is, hogy „kivéve a Fidesz jelenlegi vezetését”. És esélyes, hogy az is odakerül, hogy „kivéve a Jobbikot”, mert az orbánizmus kritikája magában foglalja az EU/IMF-ellenesség és a bűnbakképzés kritikáját is.
Ilyen módon az Alkotmányos Köztársaság Párt mégiscsak a kétosztatú politikai tér részévé válik, a „balliberális ” oldalon. Nem lesz középen álló, semleges formáció, az orbánizmussal való szembenállása szükségszerűen pozicionálja egyrészt a teljes jelenlegi Fidesszel szemben (aminek, autoriter vezetésű párt lévén, a mai formájában nincs orbánmentes változata), meg hát igazából a Jobbikkal szemben is. Ezt érzékelni fogják a magukat jobboldaliként azonosító szavazók, és helyesen úgy értelmezik majd, hogy az Alkotmányos Pártra való szavazás Orbán bukását jelenti, ami után nem lehet tudni, hogy mi lesz a Fidesszel, még az is lehet, hogy végzetesen meggyengül, mindent maga alá temet a balliberálisok diadalmas visszatérése, és nemzeti nagyságunk örökre oda… És akkor már inkább mégiscsak legyen Orbán.
3. A második pont értelmében ezt nem látom igazoltnak, bár az ötlet jó.
@Montefiore: 1. Ebben igazad van, a jelenlegi sivár ellenzéki kínálathoz képest az Alkotmányos Köztársasági Párt egy korszakos ötlet. Ettől függetlenül bizonyítania kell a képzelt milliárdosunk előtt, hogy elégséges esélye van nyerni, mert őt az nem fogja érdekelni, hogy az ellenzéki kínálathoz képest jó a dolog, ha összességében még mindig a Fidesz a befutó.
Hogy téged vagy engem megszólít-e az új párt, az érdektelen. Ha kimutatható, hogy nem az alkotmányozással, hanem mondjuk egy erősen baloldalian populista formációval van legnagyobb esély legyőzni a Fideszt – mondjuk a nyugdíjasok durván demagóg megnyerésével vagy efféle -, akkor minden ezzel kapcsolatos ellenszenved tiszteletben tartásával is inkább ezt a kampánytervet érdemes prezentálni a milliárdos felé.
2. Egy kampány kellő hatékonyságához valóban muszáj megnevezni a bűnöst. Ha megnevezzük a bűnöst, akár név szerint, akár mint szellemiséget, akkor az „egy a tábor, nincsen zászló” szlogen alá odakerül az is, hogy „kivéve a Fidesz jelenlegi vezetését”. És esélyes, hogy az is odakerül, hogy „kivéve a Jobbikot”, mert az orbánizmus kritikája magában foglalja az EU/IMF-ellenesség és a bűnbakképzés kritikáját is.
Ilyen módon az Alkotmányos Köztársaság Párt mégiscsak a kétosztatú politikai tér részévé válik, a „balliberális ” oldalon. Nem lesz középen álló, semleges formáció, az orbánizmussal való szembenállása szükségszerűen pozicionálja egyrészt a teljes jelenlegi Fidesszel szemben (aminek, autoriter vezetésű párt lévén, a mai formájában nincs orbánmentes változata), meg hát igazából a Jobbikkal szemben is. Ezt érzékelni fogják a magukat jobboldaliként azonosító szavazók, és helyesen úgy értelmezik majd, hogy az Alkotmányos Pártra való szavazás Orbán bukását jelenti, ami után nem lehet tudni, hogy mi lesz a Fidesszel, még az is lehet, hogy végzetesen meggyengül, mindent maga alá temet a balliberálisok diadalmas visszatérése, és nemzeti nagyságunk örökre oda… És akkor már inkább mégiscsak legyen Orbán.
3. A második pont értelmében ezt nem látom igazoltnak, bár az ötlet jó.
@Montefiore:
Nekem valahogy a A halászkirály legendája ugrott be. Talán a feje tetejéről a talpára kéne fordítani – sommásan – ezt az egészet.
Az alkotmány, mint műfaj, elsősorban professzionális termék, mely a perifériát védi a centrumtól, szemben az alaptörvénnyel, mely – az abszurditást fokozandó – a centrális erőteret igyekszik megvédeni az őt létrehozó perifériától. Egy jó alkotmány egyben érvényes társadalmi szerződés is, mely utóbbi jelenleg Magyarországon nem létezik. Következésképp, a hagyományos alkotmányozásnak a társadalmi feltételrendszere hiányos. Ám vannak kitűnő alkotmányjogászok, nyelvészek és kulturális antropológiában jártas profik. Ahhoz nem kell négy milliárd, sem pártalapítás, hogy egy ilyen csapat – még ha önjelölt társaság is – megszervezze magát, meghirdesse, hogy mibe fog és el kezdjen nyilvánosan minőségi jogi szöveget gyártani.
Egyedül ennek a terméknek a minőségén és nem a címkeaggatáson múlik, hogy maga a szellemi produktum komoly integráló tényezővé váljék. Mert, azt hiszem, azzá válhat.
@Montefiore:
Nekem valahogy a A halászkirály legendája ugrott be. Talán a feje tetejéről a talpára kéne fordítani – sommásan – ezt az egészet.
Az alkotmány, mint műfaj, elsősorban professzionális termék, mely a perifériát védi a centrumtól, szemben az alaptörvénnyel, mely – az abszurditást fokozandó – a centrális erőteret igyekszik megvédeni az őt létrehozó perifériától. Egy jó alkotmány egyben érvényes társadalmi szerződés is, mely utóbbi jelenleg Magyarországon nem létezik. Következésképp, a hagyományos alkotmányozásnak a társadalmi feltételrendszere hiányos. Ám vannak kitűnő alkotmányjogászok, nyelvészek és kulturális antropológiában jártas profik. Ahhoz nem kell négy milliárd, sem pártalapítás, hogy egy ilyen csapat – még ha önjelölt társaság is – megszervezze magát, meghirdesse, hogy mibe fog és el kezdjen nyilvánosan minőségi jogi szöveget gyártani.
Egyedül ennek a terméknek a minőségén és nem a címkeaggatáson múlik, hogy maga a szellemi produktum komoly integráló tényezővé váljék. Mert, azt hiszem, azzá válhat.
@PR-küszöb: „el kezdjen nyilvánosan minőségi jogi szöveget gyártani.
Egyedül ennek a terméknek a minőségén és nem a címkeaggatáson múlik, hogy maga a szellemi produktum komoly integráló tényezővé váljék. Mert, azt hiszem, azzá válhat.”
Sajnos, mind a tapasztalat, mind a politikai kommunikációról szóló tudás ellentmond annak, amit hiszel. A termék, azaz jelen esetben egy alkotmányszöveg minőségét a választók többsége, de még a kifejezett politikai érdeklődéssel és ismeretekkel rendelkező igényes, művelt közönség, ezen belül még a jogásztársadalom nagyobbik hányada sem képes megítélni oly módon, hogy abból releváns, értett és megalapozott politikai döntésre juthasson. Az alkotmány-szövegezés is szakma, az alkotmányjogi bírálat alkotmánytörténetet, politikai filozófiát, kodifikálási gyakorlati és elméleti tudást és komparatív alkotmánytani tudást igényel, ezen felül az előzetes elkötelezettségeknek tudományos és elvi beágyazottságú megjelenítését.
De most könnyű dolgom volt: egészen nyilvánvaló, hogy egy olyan komplexitású jelenség, mint az alkotmány, közvetlenül, politikai és publicisztikai értelmezések, illetve ezek minősítése és szűrése, a bennük való eligazodás érdekeket és értékeket tükröző támogatása nélkül nem bocsátható releváns ítélet reményében a választó elé.
A helyzet azonban ennél rosszabb: még a legegyszerűbb társadalmi tények sem önmagukban hatnak, hanem komplex narratívákon belül, amelyekben tág tere van a manipulációnak. De erről már sokszor esett szó.
A tárgyhoz, az Alkotmányos Köztársasági Párt ideájához visszatérve, a mai Bajnai-beszéd megerősített abban, hogy a közélet szereplői nem ismerik fel a rendszerproblémát, aminek megoldásául ezt a pártot elgondoltam, és így a lehetséges eredményüket meg sem fogják közelíteni.
„Bajnai szerint az ország újraegyesítéséhez nincs szükség új, a többiekkel versengő pártra. „Nem új pártot alapítunk tehát, hanem összefogást, ahová szövetségbe hívunk mindenkit, akikkel a céljaink összekötnek. Akikkel a korszakváltás elvében, erkölcsében, programjában közös nevezőre tudunk jutni” – mondta. „A Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás egy ilyen, befogadó és nyitott mozgalom elindításáról döntött” – mondta az Együtt 2014-ről, aminek a megalakulását az előtte szónokló Juhász Péter, a Milla vezetője jelentett be. Bajnai a reménykedő baloldaliak mellett a csalódott jobboldaliakra is számít, ahogy „a politikailag elárvult szabadelvűekre” és a zöldekre is. „Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra is” – ismerte el. De a politikusoknak helyre kell állítaniuk a politika becsületét, a választóknak meg újra bízniuk kell a politikusokban. „Várjuk azokat a honfitársainkat, akik a maguk pártkötődését nem akarják megtagadni. Nem is kell megtagadniuk” – mondta.”
Túl a „mozgalmak” (ha tényleg nem pártról vagy pártszövetségről van szó) választási indíthatóságának súlyos kérdésén, a javaslatban alapvetően elhibázott, hogy három „balos” vagy ilyenként címkézett párt által alapított mozgalomba a „csalódott jobbosok” nyilván nem fognak belépni, hiszen az az alapítók ideológiai megkötöttségeit hordozza.
Ez a rendszerprobléma csak egy ideológiailag kizárólag a köztársasági alkotmányosság helyreállítására mandátumot kérő, ezt az igényt megfelelően fogyasztható politikai kontextusba helyező és az az utáni folyamatokkal és a majdani szabad politikai küzdelem résztvevőivel szemben semleges, esetleg enyhén a szabadelvű jobboldal felé hajló párt alapításával oldható meg, legalábbis én most így látom.
@PR-küszöb: „el kezdjen nyilvánosan minőségi jogi szöveget gyártani.
Egyedül ennek a terméknek a minőségén és nem a címkeaggatáson múlik, hogy maga a szellemi produktum komoly integráló tényezővé váljék. Mert, azt hiszem, azzá válhat.”
Sajnos, mind a tapasztalat, mind a politikai kommunikációról szóló tudás ellentmond annak, amit hiszel. A termék, azaz jelen esetben egy alkotmányszöveg minőségét a választók többsége, de még a kifejezett politikai érdeklődéssel és ismeretekkel rendelkező igényes, művelt közönség, ezen belül még a jogásztársadalom nagyobbik hányada sem képes megítélni oly módon, hogy abból releváns, értett és megalapozott politikai döntésre juthasson. Az alkotmány-szövegezés is szakma, az alkotmányjogi bírálat alkotmánytörténetet, politikai filozófiát, kodifikálási gyakorlati és elméleti tudást és komparatív alkotmánytani tudást igényel, ezen felül az előzetes elkötelezettségeknek tudományos és elvi beágyazottságú megjelenítését.
De most könnyű dolgom volt: egészen nyilvánvaló, hogy egy olyan komplexitású jelenség, mint az alkotmány, közvetlenül, politikai és publicisztikai értelmezések, illetve ezek minősítése és szűrése, a bennük való eligazodás érdekeket és értékeket tükröző támogatása nélkül nem bocsátható releváns ítélet reményében a választó elé.
A helyzet azonban ennél rosszabb: még a legegyszerűbb társadalmi tények sem önmagukban hatnak, hanem komplex narratívákon belül, amelyekben tág tere van a manipulációnak. De erről már sokszor esett szó.
A tárgyhoz, az Alkotmányos Köztársasági Párt ideájához visszatérve, a mai Bajnai-beszéd megerősített abban, hogy a közélet szereplői nem ismerik fel a rendszerproblémát, aminek megoldásául ezt a pártot elgondoltam, és így a lehetséges eredményüket meg sem fogják közelíteni.
„Bajnai szerint az ország újraegyesítéséhez nincs szükség új, a többiekkel versengő pártra. „Nem új pártot alapítunk tehát, hanem összefogást, ahová szövetségbe hívunk mindenkit, akikkel a céljaink összekötnek. Akikkel a korszakváltás elvében, erkölcsében, programjában közös nevezőre tudunk jutni” – mondta. „A Milla, a Szolidaritás és a Haza és Haladás egy ilyen, befogadó és nyitott mozgalom elindításáról döntött” – mondta az Együtt 2014-ről, aminek a megalakulását az előtte szónokló Juhász Péter, a Milla vezetője jelentett be. Bajnai a reménykedő baloldaliak mellett a csalódott jobboldaliakra is számít, ahogy „a politikailag elárvult szabadelvűekre” és a zöldekre is. „Ebben a szövetségben szükség lesz demokratikus pártokra és politikusokra is” – ismerte el. De a politikusoknak helyre kell állítaniuk a politika becsületét, a választóknak meg újra bízniuk kell a politikusokban. „Várjuk azokat a honfitársainkat, akik a maguk pártkötődését nem akarják megtagadni. Nem is kell megtagadniuk” – mondta.”
Túl a „mozgalmak” (ha tényleg nem pártról vagy pártszövetségről van szó) választási indíthatóságának súlyos kérdésén, a javaslatban alapvetően elhibázott, hogy három „balos” vagy ilyenként címkézett párt által alapított mozgalomba a „csalódott jobbosok” nyilván nem fognak belépni, hiszen az az alapítók ideológiai megkötöttségeit hordozza.
Ez a rendszerprobléma csak egy ideológiailag kizárólag a köztársasági alkotmányosság helyreállítására mandátumot kérő, ezt az igényt megfelelően fogyasztható politikai kontextusba helyező és az az utáni folyamatokkal és a majdani szabad politikai küzdelem résztvevőivel szemben semleges, esetleg enyhén a szabadelvű jobboldal felé hajló párt alapításával oldható meg, legalábbis én most így látom.
@Késes Szent Alia: „Egy kampány kellő hatékonyságához valóban muszáj megnevezni a bűnöst. Ha megnevezzük a bűnöst, akár név szerint, akár mint szellemiséget, akkor az „egy a tábor, nincsen zászló” szlogen alá odakerül az is, hogy „kivéve a Fidesz jelenlegi vezetését”. És esélyes, hogy az is odakerül, hogy „kivéve a Jobbikot”, mert az orbánizmus kritikája magában foglalja az EU/IMF-ellenesség és a bűnbakképzés kritikáját is.
Ilyen módon az Alkotmányos Köztársaság Párt mégiscsak a kétosztatú politikai tér részévé válik, a „balliberális ” oldalon. Nem lesz középen álló, semleges formáció, az orbánizmussal való szembenállása szükségszerűen pozicionálja egyrészt a teljes jelenlegi Fidesszel szemben…”
Semmi nem tiltja, hogy az Alkotmányos Köztársasági Párt a köztársasági alkotmányosság eszméjének nagyon fogyasztóbarát (szakszerű politikai kommunikációs eszközökkel történő) propagálása során kifejezetten jobboldali téziseket is figyelembe vegyen, sőt, valójában minél inkább jobboldali hangzású/tematizálású eszközökkel igazolja a köztársasági alkotmányosság helyreállításának szükségességét, annál nagyobb esélye van arra, hogy döntően hozzájárulhasson a kormányváltáshoz.
Az orbánizmus és a „teljes Fidesz” viszonya korántsem olyan egyértelmű és változhatatlan, mint írod. Még kevésbé áll ez a párt választóira. Ez egy dinamikus egyensúly, amelyet természetesen ki lehet billenteni, én személyesen azt gondolom, hogy a legnagyobb esélye éppen annak van, hogy a látványos működésképtelenség és létesélyrombolás egyre fokozódó jelei kiválthatják a vezetőségváltást.
A választók szempontjából pedig az orbánizmust, de magát az „Első Vezetőt” is egy brandnek kell tekinteni. A márkahűséget, az elkötelezettséget a fogyasztókban motiváló tényezőket pedig fel lehet mérni, és megfelelő eszközökkel ugyanebből a mixből illetve csak a tényleg egészen kártékony elemeit alacsony státuszúnak, veszélyesnek, károsnak felmutatva és újabbakkal pótolva el lehet érni a márkaváltás belső igényének megjelenését. Ezt fogalmazzák belátóbb politikai gondolkodók úgy, hogy „a jobboldal értékeiből is meg kell őriznünk és jelenítenünk mindazt, ami a demokratikus és nemzeti konszenzus része lehet”.
@Késes Szent Alia: „Egy kampány kellő hatékonyságához valóban muszáj megnevezni a bűnöst. Ha megnevezzük a bűnöst, akár név szerint, akár mint szellemiséget, akkor az „egy a tábor, nincsen zászló” szlogen alá odakerül az is, hogy „kivéve a Fidesz jelenlegi vezetését”. És esélyes, hogy az is odakerül, hogy „kivéve a Jobbikot”, mert az orbánizmus kritikája magában foglalja az EU/IMF-ellenesség és a bűnbakképzés kritikáját is.
Ilyen módon az Alkotmányos Köztársaság Párt mégiscsak a kétosztatú politikai tér részévé válik, a „balliberális ” oldalon. Nem lesz középen álló, semleges formáció, az orbánizmussal való szembenállása szükségszerűen pozicionálja egyrészt a teljes jelenlegi Fidesszel szemben…”
Semmi nem tiltja, hogy az Alkotmányos Köztársasági Párt a köztársasági alkotmányosság eszméjének nagyon fogyasztóbarát (szakszerű politikai kommunikációs eszközökkel történő) propagálása során kifejezetten jobboldali téziseket is figyelembe vegyen, sőt, valójában minél inkább jobboldali hangzású/tematizálású eszközökkel igazolja a köztársasági alkotmányosság helyreállításának szükségességét, annál nagyobb esélye van arra, hogy döntően hozzájárulhasson a kormányváltáshoz.
Az orbánizmus és a „teljes Fidesz” viszonya korántsem olyan egyértelmű és változhatatlan, mint írod. Még kevésbé áll ez a párt választóira. Ez egy dinamikus egyensúly, amelyet természetesen ki lehet billenteni, én személyesen azt gondolom, hogy a legnagyobb esélye éppen annak van, hogy a látványos működésképtelenség és létesélyrombolás egyre fokozódó jelei kiválthatják a vezetőségváltást.
A választók szempontjából pedig az orbánizmust, de magát az „Első Vezetőt” is egy brandnek kell tekinteni. A márkahűséget, az elkötelezettséget a fogyasztókban motiváló tényezőket pedig fel lehet mérni, és megfelelő eszközökkel ugyanebből a mixből illetve csak a tényleg egészen kártékony elemeit alacsony státuszúnak, veszélyesnek, károsnak felmutatva és újabbakkal pótolva el lehet érni a márkaváltás belső igényének megjelenését. Ezt fogalmazzák belátóbb politikai gondolkodók úgy, hogy „a jobboldal értékeiből is meg kell őriznünk és jelenítenünk mindazt, ami a demokratikus és nemzeti konszenzus része lehet”.
@Montefiore:
Köszönöm a részletes és hosszú választ. A kései órára való tekintettel szeretnék rá a későbbiekben válaszolni. Előlegezném, megállapításával („hogy a közélet szereplői nem ismerik fel a rendszerproblémát”) egyetértek.
@Montefiore:
Köszönöm a részletes és hosszú választ. A kései órára való tekintettel szeretnék rá a későbbiekben válaszolni. Előlegezném, megállapításával („hogy a közélet szereplői nem ismerik fel a rendszerproblémát”) egyetértek.
@Montefiore:
Ismeri azt a megállapítást, mely a FIDESz működési elvét
– mint egy gépezetét – karizmatikus egyházként határozza meg?
@Montefiore:
Ismeri azt a megállapítást, mely a FIDESz működési elvét
– mint egy gépezetét – karizmatikus egyházként határozza meg?
@PR-küszöb: ismerem, de nem tartom különösebben megvilágító erejűnek, vagy hatékony ellenstratégia kialakítására alkalmasnak. A lényegi különbség abban áll, hogy a Fidesz tevékenysége és üzeneteinek jó része nem a transzcendensre, hanem az evilágira irányul. Ennélfogva a tanítás nem zárt, nem (egészen) invariáns a tényekre, elvileg lehetséges más, ugyanarra a valóságelem-halmazra irányuló állításokkal és tevékenységgel való összevetése, illetve nem szükséges transzcendens hivatkozás (egy másik próféta megjelenése, medzsugorjei típusú látomás vagy az Idők egyéb Jele) a brand szétszedéséhez, majd más céltárgyra való átalakításához és újra összerakásához.
@PR-küszöb: ismerem, de nem tartom különösebben megvilágító erejűnek, vagy hatékony ellenstratégia kialakítására alkalmasnak. A lényegi különbség abban áll, hogy a Fidesz tevékenysége és üzeneteinek jó része nem a transzcendensre, hanem az evilágira irányul. Ennélfogva a tanítás nem zárt, nem (egészen) invariáns a tényekre, elvileg lehetséges más, ugyanarra a valóságelem-halmazra irányuló állításokkal és tevékenységgel való összevetése, illetve nem szükséges transzcendens hivatkozás (egy másik próféta megjelenése, medzsugorjei típusú látomás vagy az Idők egyéb Jele) a brand szétszedéséhez, majd más céltárgyra való átalakításához és újra összerakásához.
@Montefiore:
A transzcendens és az ‘evilági’ szembeállítása sokkal rövidebb időbeli családfára tekinthet vissza, mint az ellenkezője. Sőt: a muszlim kultúrákban ez még most, a jelenben is blaszfémiának minősül.
Az archetípusok ereje épp időbeli mélységükben rejlik. Ezzel nem szembenézni lehet hódolat a francia felvilágosodás nagyjainak teljesítménye előtt, ám – kicsit kifordítva Sántha Ferenc mondását – ‘a politikus hite az, hogy hat’ – vagyis egy dologról beszélünk. Csak épp két nyelvezettel. A cél viszont az, hogy a ‘langue’ egy maradjon.
Ennek a feltétel-rendszeréről kéne inkább eszmét cserélni…
@Montefiore:
A transzcendens és az ‘evilági’ szembeállítása sokkal rövidebb időbeli családfára tekinthet vissza, mint az ellenkezője. Sőt: a muszlim kultúrákban ez még most, a jelenben is blaszfémiának minősül.
Az archetípusok ereje épp időbeli mélységükben rejlik. Ezzel nem szembenézni lehet hódolat a francia felvilágosodás nagyjainak teljesítménye előtt, ám – kicsit kifordítva Sántha Ferenc mondását – ‘a politikus hite az, hogy hat’ – vagyis egy dologról beszélünk. Csak épp két nyelvezettel. A cél viszont az, hogy a ‘langue’ egy maradjon.
Ennek a feltétel-rendszeréről kéne inkább eszmét cserélni…
@Montefiore: én a Bajnai által mondottakat úgy értelmezem, hogy ők, mint baloldaliak, nem alapítanak (nem is alapíthatnak) pártot a jobboldaliaknak, de ha alakulna, akkor szívesen látnák a _rezsimváltásra_ irányuló szövetségben. még azt se túl nehéz belemagyaráznom, hogy ők nagyon várják, sőt létfontosságúnak tartják egy ilyen párt színrelépését.
@Montefiore: én a Bajnai által mondottakat úgy értelmezem, hogy ők, mint baloldaliak, nem alapítanak (nem is alapíthatnak) pártot a jobboldaliaknak, de ha alakulna, akkor szívesen látnák a _rezsimváltásra_ irányuló szövetségben. még azt se túl nehéz belemagyaráznom, hogy ők nagyon várják, sőt létfontosságúnak tartják egy ilyen párt színrelépését.
@dr Brcskzf Gröőő:
Ja, hogy „szívesen látnák”… talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a „ha alakulna, akkor szívesen látnák” álláspont az alapvető rendszerproblémák megoldására elégtelen, márpedig e nélkül bukás lesz. És azzal sem értek egyet, hogy egy „jobboldali párt kell”, mert a jobboldali párt tagsága és választói köre nem fogja engedni, hogy a jobboldali párt egy pártlistán induljon a Millával és Gyurcsánnyal – márpedig a választási törvény értelmében ez a megoldás áll fenn.
A jelen helyzet egyszerre több rendszerproblémát mutat fel. Az első: a köztársasági alkotmányosságot szétzúzó/kiüresítő párt alkotmányos, demokratikus választásokon került hatalomra, és a jelen állapotban is – bár erős és alkotmányosság szempontjából még erősebben kétséges megszorításokkal is – lehetséges szabad választásokról beszélnünk, is tehát a köztársasági alkotmányosság helyreállítását is legitim, választási úton kell elérni – most nem alkalmazható Független Jogász Fórum vagy Ellenzéki Kerekasztal típusú, legitim felhatalmazás nélküli megoldás, sem „mozgalmi”.
A második rendszerprobléma az, hogy a köztársasági alkotmányosság helyreállítását követelő politikai pártok valamennyien a baloldali címke alá sorolhatók – holott a jelen budapesti kormány éppen az úgynevezett jobboldali értékeket, illetve azok egy részét sajátította ki és ez akadályozza azok köztársasági-alkotmányos formában megjelenő reprezentációit. Ebből következően a köztársasági alkotmányosság helyreállítására irányuló szerveződésnek elsősorban és hangsúlyosan a magukat jobboldalinak tekintő választókat kell megszólítania – ez pedig nem lehetséges „Milla”, Mszp, LMP vagy DK szervezésű „mozgalmaknak”, hiszen olyan értéktartalmuk van, amely megalapozhatja a jobboldallal ellentétes oldalra való pozicionálásukat.
A harmadik rendszerprobléma, hogy a jelen helyzet (fenyegetettség, választási törvény, alaptörvényi bornírtságok, médiaviszonyok, az egyesítő nemzeti minimum megfogalmazatlansága, a választék egyenlőtlen és részben színvonal alatti jellege stb.) nem teszi lehetővé azt, hogy a köztársasági alkotmányosság értelmében érdekek és értékek reprezentatív pártválasztéka jelenjen meg a 2014-es választásra: a feladat tehát a jelen budapesti kormány centrális erőterének köztársasági alkotmányossággal való felváltása lehet.
A negyedik rendszerprobléma az, hogy a köztársasági alkotmányosság (joguralom) hiánya kritikusan és döntően befolyásolja ugyan az előállt gazdasági-társadalmi állapotokat és így az azokból származtatható elégedetlenséget, azonban az alkotmányossági kérdés mégis csak elvont, értelmiségi, balliberális maszlagként ( vagy sehogy sem) jelenik meg a választók jelentős hányadának tudatában és így közvetlenül alkalmatlan a mozgósításra.
Ezért, ha valaki meg kívánja oldani vagy válaszolni a fenti rendszerproblémákat, és vannak hozzá megfelelő eszközei, akkor a „mozgalmi” út – különösen pedig a „Milla” stb által alapított „mozgalom” útja – nem járható, hanem kell egy „Alkotmányos Köztársasági Pártot” vagy valami ilyesféle nevű szervezetet alapítania, kifejezetten azoknak, akik a majdani szűk választékból senkire sem kívánnak szavazni, hangsúlyosan a magukat jobboldaliaknak tekintőkre is számítva kialakítva a profilt, a köztársasági alkotmányosság helyreállításának választói fogyasztásra alkalmassá tett üzenetét kifejezetten nemzeti és jobboldalinak tekintett értékrend alapján vázolt problémakörökön is igazolva, és ugyanakkor nem fogalmazva meg markáns elképzeléseket az alkotmányosság helyreállítása utáni teendőkről. Világossá kell tennie, hogy a jelen alaptörvény és a választási rendszer keretei nem alkalmasak a programok és értékrendek alapján történő választás lebonyolítására, tehát hogy valójában aki rájuk szavaz, az magára a választás lehetőségére szavaz: arra, hogy a választás után újra alkotmányozás lesz, s majd az így kialakuló keretekben lehet újrakezdeni a pártok méltó versenyét. Tehát hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere csak két lépésben győzhető le. És aztán a választások előtt, a választási időponthoz viszonylag közel ez az Alkotmányos Köztársasági Párt választási koalícióra léphet minden ellenzéki párttal.
@dr Brcskzf Gröőő:
Ja, hogy „szívesen látnák”… talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez a „ha alakulna, akkor szívesen látnák” álláspont az alapvető rendszerproblémák megoldására elégtelen, márpedig e nélkül bukás lesz. És azzal sem értek egyet, hogy egy „jobboldali párt kell”, mert a jobboldali párt tagsága és választói köre nem fogja engedni, hogy a jobboldali párt egy pártlistán induljon a Millával és Gyurcsánnyal – márpedig a választási törvény értelmében ez a megoldás áll fenn.
A jelen helyzet egyszerre több rendszerproblémát mutat fel. Az első: a köztársasági alkotmányosságot szétzúzó/kiüresítő párt alkotmányos, demokratikus választásokon került hatalomra, és a jelen állapotban is – bár erős és alkotmányosság szempontjából még erősebben kétséges megszorításokkal is – lehetséges szabad választásokról beszélnünk, is tehát a köztársasági alkotmányosság helyreállítását is legitim, választási úton kell elérni – most nem alkalmazható Független Jogász Fórum vagy Ellenzéki Kerekasztal típusú, legitim felhatalmazás nélküli megoldás, sem „mozgalmi”.
A második rendszerprobléma az, hogy a köztársasági alkotmányosság helyreállítását követelő politikai pártok valamennyien a baloldali címke alá sorolhatók – holott a jelen budapesti kormány éppen az úgynevezett jobboldali értékeket, illetve azok egy részét sajátította ki és ez akadályozza azok köztársasági-alkotmányos formában megjelenő reprezentációit. Ebből következően a köztársasági alkotmányosság helyreállítására irányuló szerveződésnek elsősorban és hangsúlyosan a magukat jobboldalinak tekintő választókat kell megszólítania – ez pedig nem lehetséges „Milla”, Mszp, LMP vagy DK szervezésű „mozgalmaknak”, hiszen olyan értéktartalmuk van, amely megalapozhatja a jobboldallal ellentétes oldalra való pozicionálásukat.
A harmadik rendszerprobléma, hogy a jelen helyzet (fenyegetettség, választási törvény, alaptörvényi bornírtságok, médiaviszonyok, az egyesítő nemzeti minimum megfogalmazatlansága, a választék egyenlőtlen és részben színvonal alatti jellege stb.) nem teszi lehetővé azt, hogy a köztársasági alkotmányosság értelmében érdekek és értékek reprezentatív pártválasztéka jelenjen meg a 2014-es választásra: a feladat tehát a jelen budapesti kormány centrális erőterének köztársasági alkotmányossággal való felváltása lehet.
A negyedik rendszerprobléma az, hogy a köztársasági alkotmányosság (joguralom) hiánya kritikusan és döntően befolyásolja ugyan az előállt gazdasági-társadalmi állapotokat és így az azokból származtatható elégedetlenséget, azonban az alkotmányossági kérdés mégis csak elvont, értelmiségi, balliberális maszlagként ( vagy sehogy sem) jelenik meg a választók jelentős hányadának tudatában és így közvetlenül alkalmatlan a mozgósításra.
Ezért, ha valaki meg kívánja oldani vagy válaszolni a fenti rendszerproblémákat, és vannak hozzá megfelelő eszközei, akkor a „mozgalmi” út – különösen pedig a „Milla” stb által alapított „mozgalom” útja – nem járható, hanem kell egy „Alkotmányos Köztársasági Pártot” vagy valami ilyesféle nevű szervezetet alapítania, kifejezetten azoknak, akik a majdani szűk választékból senkire sem kívánnak szavazni, hangsúlyosan a magukat jobboldaliaknak tekintőkre is számítva kialakítva a profilt, a köztársasági alkotmányosság helyreállításának választói fogyasztásra alkalmassá tett üzenetét kifejezetten nemzeti és jobboldalinak tekintett értékrend alapján vázolt problémakörökön is igazolva, és ugyanakkor nem fogalmazva meg markáns elképzeléseket az alkotmányosság helyreállítása utáni teendőkről. Világossá kell tennie, hogy a jelen alaptörvény és a választási rendszer keretei nem alkalmasak a programok és értékrendek alapján történő választás lebonyolítására, tehát hogy valójában aki rájuk szavaz, az magára a választás lehetőségére szavaz: arra, hogy a választás után újra alkotmányozás lesz, s majd az így kialakuló keretekben lehet újrakezdeni a pártok méltó versenyét. Tehát hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere csak két lépésben győzhető le. És aztán a választások előtt, a választási időponthoz viszonylag közel ez az Alkotmányos Köztársasági Párt választási koalícióra léphet minden ellenzéki párttal.
@Montefiore: Ez, ha nem is részleteiben, de eléggé hajaz Ungváry elképzeléséhez ( mancs.ban ). És egész kereknek néz ki, higgadt fejjel nézve.
@Montefiore: Ez, ha nem is részleteiben, de eléggé hajaz Ungváry elképzeléséhez ( mancs.ban ). És egész kereknek néz ki, higgadt fejjel nézve.
@nerángass: köszönöm, elolvasom.
@nerángass: köszönöm, elolvasom.
@Montefiore: Ja, bocsi. Általában csatolom a linket…
magyarnarancs.hu/publicisztika/a-szembeszegules-az-elso-81971