Amerika esete az abortusszal
A Politico által kiszivárogtatott dokumentum szerint az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága hamarosan felülbírálja (overrules) azt az 1973-as Roe kontra Wade döntést, amelyben alkotmányellenesnek ítélték Texas államnak az abortuszt tiltó törvényét és ezáltal gyakorlatilag deklarálták a nők abortuszhoz való jogát. Ezt a döntést később a Planned Parenthood kontra Casey döntés finomította, de alapvetően az történt, hogy legalizálták a korai abortuszt.
A döntés azt jelentheti, hogy az amerikai államok nagyjából felében betiltják az abortuszt, aminek a következményeit nehéz megjósolni.
A Roe kontra Wade döntés a brit szokásjog elemzésével kezdődik. A középkori Angliában a magzat “lelkesülését” fiúk esetében a negyvenedik, lányok esetében a nyolcvanadik napra tették, amikor a magzat megmozdul (“quickening”). Ennek a szemléletnek a gyökere Aquinói Tamás Summa Theologica című munkájában kifejtett Arisztotelész munkájára alapozott életelmélete, mely szerint a magzat vegetatív állapotból kerül az animáció állapotába, ami után szerinte az abortuszt gyilkosságként kell kezelni (a középkori Angliában nem kezelték gyilkosságként az abortuszt, és Edward Coke az Erzsébet-kori Anglia leghíresebb jogtudósa explicite jelentette ki, hogy az abortusz nem tekinthető emberölésnek), de arról nem írt, hogy mégis minek kell kezelni a “vegetatív állapot”-ban lévő magzat esetében a terhesség megszakítását. Az első brit abortusztörvényt a tizenkilencedik század első éveiben fogadták el és az is megkülönböztette a “quickening” előtti és utáni abortuszt. Az első amerikai abortusztörvény (Connecticut) 1821-es (és tartalmazza a “quick with child” fordulatot).
A Roe kontra Wade kulcsfontosságú eleme az, hogy személyként kezeljék-e a magzatot a fogantatástól. A formális alperes érve az volt, hogy mivel a magzat személy, az Alkotmány tizennegyedik kiegészítésében nem érvényesíthető az anyának az államtól is védett különös szabadságjoga (ez lényegében az, amit a modern jog “right to privacy”-nek nevez). A Tizennegyedik Kiegészítésben háromszor szerepel a “person” szó, egyik sem vonatkoztatható egy magzatra, de az Alkotmányban sehol sem található olyan használata a szónak, ami alkalmazható lenne a születés előtt, pl.” born or naturalized”. A Legfelső Bíróság döntése meg is jegyzi, hogy ha Texas állam valóban személyként kezelné a magzatot, akkor semmilyen körülmények között nem engedélyezné az abortuszt, és erről azért nem volt szó. A döntésben elemzik a vallási elképzeléseket a magzat személyi, emberi státuszáról és megállapítják, hogy az élet fogantatástól való kezdetének felfogása igen modern, a tizenkilencedik században jelent csak meg a Katolikus Egyházban. A döntés kilencedik fejezetének utolsó bekezdésében a Legfelső Bíróság többségi álláspontja az, hogy, az amerikai törvények nem fogadják el személyként a magzatot. Később azonban megjegyzik, hogy az állam legitim módon vélelmezhet egy az anyától függetlenül életképes magzatot. Mindazonáltal, megállapítják, hogy az első trimeszterben a Tizennegyedik Kiegészítés jogszerű eljárás (“due process”) záradékába ütközne, ha az anyák abortuszhoz való jogát korlátoznák.
A Samuel Alito bírónak tulajdonított új szöveg megfordítja a bizonyítási terhet és azzal érvel, hogy az abortuszhoz való jog az, ami nem része a brit joghagyománynak és jelentősen szűkíti a right to privacy elv alkalmazását. Valójában azonban arról van szó, hogy a konzervatív bírák ellenzik az abortuszt, a liberálisok pedig nem. A konzervatív bírák szerint (noha ezt nem írják le) a magzat személy. A Roe kontra Wade döntés bevezetőjében idézik a legendás Oliver Wendell Holmes (a modern szólásszabadság felfogás atyja, és amúgy az eugenika lelkes támogatója) egy mondatát, ami arról szól, hogy az amerikai alkotmányt alapvetően különböző felfogású emberek számára írták és az, hogy egy konkrét törvényt természetesnek vagy éppen teljesen elfogadhatónak érzékelünk, nem szabad, hogy annak alkotmányosságáról szóló ítéletünket befolyásolja. Az amerikai alkotmány olyan véleményeket, sőt cselekedeteket véd, amelyek ellen az amerikai közfelfogás szerint minden erővel harcolni kell. Minden erővel, de nem törvényi tiltással.
Amerika ilyen, sokféle, egymással szinte teljesen összeegyezhetetlen vélemény él együtt, hol békében, hol kevésbé, és ezt a sokféleséget most a bőrén fogja érezni Amerika. Túl fogja élni, ennél sokkal félelmetesebb helyzeteket is túlélt, de a bőrén fogja érezni.
@jotunder:](#comment-317527 A jelenlegi katolikus felfogás egyértelmű: erkölcsi értelemben a fogantatástól ember, a korábbi (majd’ évezreddel ezelőtti) viták az animáció előtti időszakről szóltak. És ez nem csak elvont teológia: G. W. Bush nevezetes esetében, amikor bizonyos genetikai kutatásoktól megvonta a szövetségi pénzeket, az elnök azzal érvelt, hogy százmillió amerikai állampolgár a megtermékenyített petesejtek/embirók terminálását nem fogadja el, tehát az őket is képviselő elnökként eszerint kell cselekednie.
De sztem az itt úgyse megvitatható abortusz, vallás stb. ügy az érdekes, hanem amiről a SCOPUS felvetés szól: hogy kinek van joga dönteni, msáképpenm hogy a bíróság kiveheti-e a döntés jogát az államok demokratikusan megválasztott képviseleti szervei kezéből? Ez viszont még sokkal mélyebb ügyeket érint az USA-ban és egyes vonatkozásaiban a liberális (lehát korlátozott) demokrácia ügyében. Sztem emiatti zgalmas igazán az ügy.
@jotunder:
ha valaki egy nő terhességét tudatosan megszakítja, annak engedélye nélkül, azt azért nagyon súlyosan szokták büntetni
ez nem világos, hogy hogy jön ide, hát egy nő kétségkívül ember, és megilletik a testi önrendelkezés jogai
@jotunder:
én meg vmi olyat akartam ezzel mondani, hogy az érzékenységek maguk is érdemesek a vizsgálatra. nem lehet olyan nehéz, mert csak a mindkét oldali véres kezű hatalmaknál kell jobban csinálnunk
@fortin2:: “(…) hogy kinek van joga dönteni, msáképpenm hogy a bíróság kiveheti-e a döntés jogát az államok demokratikusan megválasztott képviseleti szervei kezéből? Ez viszont még sokkal mélyebb ügyeket érint az USA-ban és egyes vonatkozásaiban a liberális (lehát korlátozott) demokrácia ügyében.”
– Ha lehetek cinikus egy kicsit, akkor ugye attól függ, miről van szó. Ha az abortuszhoz való jogot korlátozza az állam, akkor az aszerint helyes vagy helytelen, hogy az ember konzervatív vagy progresszív, és ha a SCOTUS ebbe beleszól, akkor “hogy van pofája!?” vagy “még szép!”. Ha az abortusz szót kicseréljük fegyverviselésre, akkor meg pont fordítva. Az intézményrendszer intaktságánál fontosabbak a konkrét ügyek. Az intézményrendszer csak egy eszköz, amivel egyszer az általunk vallott jót megpróbáljuk másokra ráerőltetni, és amivel másszor védekezni akarunk az ellen, hogy mások ránk erőltessék az általuk vallott jót. Ilyenek vagyunk.
@Menkunagy Bundaskutya:](#comment-317532: Ez jogos és reális, csak jómagam ennél sokkal doktrinerebb liberális demokrácia-hívő vagyok, mert még mindig kisebb veszélyt látok az intézmények hatalmában, mint a személyekében/csoportokéban. Tudom, hogy a Zeitgeist most éppen másfele visz, de majd amikor kiderül, hogy az ember mégiscsak megfékezni való lény, visszatérünk ide. Ahogy Örkény mondta: Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.
@fortin2: n”hogy a bíróság kiveheti-e a döntés jogát az államok demokratikusan megválasztott képviseleti szervei kezéből? ”
az egyik “konzervatív” állami szenátor már fel is vetette, hogy az “interracial marriage” ügyben is vissza kellene adni a döntés jogát az államoknak. és egészen sok “konzervatív” követeli, hogy vonják vissza a griswold kontra connecticut döntést (a fogamzásgátlás legalitásáról). itt az egyén és az állam viszonyáról van szó. az államok demokratikusan megválasztott képviseleti szervei szinte tetszőleges módon tudják korlátozni az egyén jogait. egy 1933 március ötödikei választáson 43.9 százalékot szerzett párt pl. Amerikában a “state right” valójában dog whistle, és a Brown kontra Board of Educationről szól. nem volt az olyan régen, amikor Amerikában fekete nem ihatott fehéreknek fenntartott közkútból nem utazhatott a fehéreknek fenntartott villamoson, nem járhatott a fehéreknek fenntartott egyetemen. Amerikában majdnem polgárháborúhoz vezetett a faji megkülönböztetés eltörlése, szövetségi csapatok álltak szembe helyi nemzeti gárdákkal. Trump gyakorlatilag egy fegyveres amatőr puccskísérletet támogatott órákon keresztül, erre egyre több a bizonyíték, az amerikai demokrácia nincs fene jó állapotban. És a másik oldal radikálisainak is vannak ám érdekes ötletei.
@Menkunagy Bundaskutya: “Ha az abortuszhoz való jogot korlátozza az állam, akkor az aszerint helyes vagy helytelen, hogy az ember konzervatív vagy progresszív”
Igen, de nemcsak azért, mert magáról az abortuszról mást gondol egy konzervatív meg egy progresszív, hanem mert arról is mást gondol, hogy mennyire kell visszafogni a változást, azaz milyen mértékű progresszió lenne jó. És ebből a szempontból nem különbözik egymástól az abortusz és a fegyverviselés: az előbbi megengedése és az utóbbi korlátozása egyaránt változás a korábbi állapotokhoz képest.
Alito ugye azt mondja a kiszivárgott véleményében, hogy amikor az Alkotmányban nincs nevesítve egy szabadságjog, mondjuk az abortusz, akkor azt kell nézni, hogy az adott szabadságjog mennyire illeszkedik a nemzet történelmébe, mennyire “deeply rooted in the Nation’s history and traditions”. És ha nem deeply rooted, akkor szerinte a Legfelsőbb Bíróság ne vezesse le azt a szabadságjogot az Alkotmányból. Erről teljesen mást vall egy progresszív, a konkrét ügytől függetlenül, és progresszívként azt mondja, hogy ne legyen szempont, hogy milyen mélyen gyökerezik valami. Sőt, hogy a mélyen gyökerezés inkább azt jelzi, hogy valami bigott és előítéletes dologról van szó, amin változtatni kell.
@Késes Szent Alia: Deeply rooted, hogy az emberi életet NEM a fogantatástól számítják. És ez van leírva a döntésben. Arisztotelésztől, Aquinói Tamásig, az Erzsébet-kori brit jogtudósokig MIND azt mondták, hogy ez nincs így. Ő erre azt mondja, hogy ez nem jelenti azt, hogy a nőnek joga van a korai abortuszra. Alapvetően joga van arra, hogy a testével rendelkezzék, pl. akkor és úgy vághatja le a haját ahogy akarja, tetoválhatja magát, ahogy akarja. A default value az, hogy a testével egy személy szabadon rendelkezik, kurvára deeply rooted dologról van szó, ahogy valaki szabaddá válik, nem tulajdonná, szabadon rendelkezhet a teste felett. Erre mondja a jog, hogy igen, de ilyenkor nem csak a saját teste felett rendelkezik, hanem egy másik személy teste felett is. Igenám, de akkor a legalapvetőbb emberi jogot, a testtel való szabad rendelkezést korlátozzák, tehát az államnak erős indokot kell erre adnia, ezt mondta ki Roe. De az erős indok az, hogy a magzat a fogantatástól kezdve olyan mértékben emberi lény, amely vélemény nem deeply rooted. Egyszerűen megfordítja a bizonyítási kötelmet a Due Process záradék értelmezésében. Dehát akkor miért nem fordíthatja meg a Griswoldban, a Brown kontra Board of Educationben? Deeply rooted jog a fogamzásgátlás Amerikában? Ez sima ideológiai szar, semmi más.
@jotunder: “Deeply rooted, hogy az emberi életet NEM a fogantatástól számítják.”
Hát jó, de nem az amerikai nemzet történelmében gyökerezik mélyen – amit Alito kiemelt -, hanem Arisztotelésznél meg a többinél, amit leírtál. Persze teljesen csuszamlós, hogy mit nevezünk mély gyökereknek. Mondhatja például, hogy a függetlenségi háború után folyamatosan szigorodott az abortusz szabályozása lényegében a teljes tiltásig, és hogy ezt kell a valódi nemzeti hagyománynak tekinteni, nem pedig a brit örökséget.
Nem volt neked egy posztod arról, hogy Ruth Bader Ginsburg nem tartotta szerencsésnek, hogy a Roe v. Wade-re van alapozva az abortuszhoz való jog? Úgy emlékeztem, írtál erről, de most nem találom. Mindenesetre ő jogilag ezt nem tartotta igazán acélos érvelésnek, és hát lehet, hogy igaza volt.
Az élet lehetősége nem a fogantatástól kezdődik, hanem már jóval azelött. Szigorúan büntetni kéne, aki kanvággyal gondol egy nőre és aztán mégse. Hasonlóképp a nőt, aki nem hagyja magát azonnal és ott helyben. Hisz ott volt a lehetőség egy megszületendő új emberre, isten képmására és ezek feleltőtlenül, puszta önzésből, anyagi megfontolásból vagy más alantas okból megtagadták a gyermektől a lét jogát. Pfejj.
(Persze mindez csak házasságon belül. Máshol a kanvágy nyilván fel se merülhet.)
Azt nem szokták érteni az abortuszt tiltani akaró emberek, hogy ez a procedúra (az első trimeszterben legalábbis) manapság nem úgy néz ki, hogy felfekszel a műtőasztalra, és egy fehér köpenyes bácsi turkál benned egy kampóval, hanem kapsz egy doboz gyógyszert, néhány napig szeded, aztán lesz egy, a szokásosnál kicsit erősebb menstruációd. Ezt lehet gyilkosságnak deklarálni, de hogyan nyomozod ki vagy előzöd meg? Az állam felnyit minden postai küldeményt, hogy hátha mizoprosztol van benne?
@excombo: “azt is mellé kell mondani, hogy abortusz esetén jó eséllyel altatókon fogsz élni egy darabig (ugyanis ezt egy nőnek pszichésen nem olyan könnyű feldolgozni)”
Hát nekem volt távoli ismerősöm aki egy beszélgetés közben csak úgy megemlítette, hogy volt már 9 abortusza a két gyerek mellett. És egyáltalán nem úgy tűnt, hogy ez megviseli. Gyakorlatilag fogamzásgátló eszköznek tartotta.
[@fortin2:] (#comment-317512) lehet hogy akkor én vagyok az első pro-choice aki szerint a megszületésig nem gyerek?
@aerduloensamtonight:
Aha. És miért pont addig nem gyerek/élőlény/stb.? Miért nem mondjuk 1 éves koráig? Vagy tíz? Vagy húsz? Vagy ötven?
@aerduloensamtonight: Nagyon ajánlott irodalom: anglul vagy magyarul itt a 116. oldaltól.
@aerduloensamtonight:](#comment-317584: Azt jószerivel senki sem mondja, hogy a megszületésig gyerek volna. “Pusztán” azt, hogy magzat, amit az életvédelem szempontjából alig valami (no, a vita éppen abban van, hogy mi) különböztet meg egy gyerektől. De mondjuk azt is igen kevesen vallják, hogy pl. a 36. hetes magzat elpusztítható volna, pedig annak még általában négy hete van a megszületésig. A rengeteg “koraszületés” pedig megmutatja, hogy ennél jóval korábban is már életképes emberi lényről van szó. Az orvostudománynak ez a fejlődési fejleménye pl. a “pro-life” érveket egy körben meglehetősen erősítette.
@aerduloensamtonight: Peter Singer ausztrál filozófus szerint, akit be szoktak válogatni a legbefolyásosabb húsz élő filozófus közé, szerint megszületés után sem feltétlenül védendő a magzati élet (volt is belőle hatalmas botrány).
@Késes Szent Alia: szerinte az Equal Protection záradékot kellett volna használni. Ez ízlés dolga, ráadásul egy konkrét ügyről volt szó ( “Jane Roe”-nak meg kellett szülnie a gyereket és örökbe adta, “Jane Roe”-t meglehetősen rossz embernek tartották, a története elég durva, folyamatosan hazudozott és próbált minél több pénzt kiszedni a sztoriból, aztán ugye fanatikus anti-abortusz aktivistának adta ki magát és elmagyarázta, hogy ő nem is meleg, csak 36 évig együtt élt egy nővel)
Ugye, néhány hónapja voltak itt olyan vélemények, hogy a filozófia hülyeség, haszontalan, értelmetlen. Ez a vélemény mondjuk egy ennyire intellektuális fórumon önmagában vicc, de lépjünk túl ezen. Az itt szóban forgó téma pl. nagyon filozófiai téma. Azon belül is, etikai. Persze jogi is, hiszen a szabályt a jog tudja meghozni, de a filozófia dolga (lenne), hogy a szabály alapjául szolgáló érveket kitalálja, és utána a jog már csak vajon paragrafusba vési azokat..
Nem fogom most itt megoldani ezt az ügyet, de néhány kérdést, észrevételt mondok:
Tulképpen miért kell védeni az életet? És mikortól számít(son) életnek? A megszületéstől, vagy már előtte valahonnan? Itt mindenképpen önkényesen kell kitalálni valamely határt, ahonnan már igen, addig meg nem. De mi legyen ennek az önkényes szempontnak az alapja? Visszatérve az első kérdésre: azért kell védeni, mert az élőlények érző lények, tudnak szenvedni, és örülni? Vagy/és a tudat szintjével is összefügg ez a dolog? Ha igen, akkor egy nagyon alacsonyrendű élőlény (baktérium, féreg) élete értéktelenebb, mint egy nála magasabb rendűé. Valóban így van ez? (Ezt általában így gondolják a zenberek.) Akkor (ha ez így van: pontosabban: így legyen?), akkor itt fokozatok lesznek, az okosabb élőlényektől a butábbak felé, amelyeknek az élete értéktelenebb. Hurrá, a földön az ember a legokosabb élőlény. De várjunk csak: egyáltalán van értelme ilyen élet-érték sorrendet megállapítani? Nem lenne jobb azt mondani, hogy minden élet egyformán értékes, és punktum? Csak ugye az elég sok macerával járna, hiszen nem csak megesszük az állatokat, hanem mindenféle módokon pusztítjuk is őket, sőt vannak kártékony állatok is… Az ügy nehéz.
Visszatérve a filozófiára: a filozófia, legalábbis annak az etika része nem tényekkel foglalkozik, nem a világot próbálja leírni. Hanem szabályokat alkot, azon az alapon, hogy szerinte mi a jó, a rossz, a helyes, a helytelen. Ezt a részét az ügynek nagyon gyakran félreértik, vagy nem is tudják. Azt hiszik, hogy “van ott kint” egy abszolút (jó, helyes, igaz) megoldás, csak meg kell azt találni. Nem, ebben a témában olyan nincs. Itt legfeljebb objektíven jó megoldás lehetséges, amelyre az mondható, hogy viszonylag még így a legjobb, viszonylag ez jár a legkevesebb kárral, és a legtöbb haszonnal, vagy jótéteménnyel, úgy egyénileg, mint társadalmilag. A lényeg az, hogy a filozófia nem tud úgy megoldani dolgokat, mint egy tényleíró tudomány, mert más műfaj.
De egy kicsit még vissza az élet értékére. Ha a Földön az emberi élet a legértékesebb, akkor mi lenne, ha egy nálunk millió évvel fejlettebb civilizáció idejönne, és minket úgy kezelne, mint mi egy meztelencsigát? Nem tartaná értékesnek az életünket. Hát rendesen félreállna a szánk, azt hiszem. Helyes lenne ez esetben a fejlett lények etikája? De – metakérdés – egyáltalán mi az, hogy “helyes etika”, ha egyszer nincs mihez (tényekhez) viszonyítani? Nekik helyes, nekünk helytelen, hiszen megöletni nem kellemes (sőt, nagyon rossz) senkinek sem.
Ebből most persze úgy látszik, mintha valami zsákutca lenne ez a filozófiai etika dolog, pedig nem, nagyon nem, de… inkább nem is ragozom (mert lehetne hosszan), inkább a nagy költő szavaival fejezem ezt be (és ez tényleg így van): “Aki ezen elgondolkozik, s ügyel rá, hogy gondolatai ne kalandozzanak összevissza, hanem helyes irányban haladjanak, nagy igazságoknak jöhet a nyomára.”
@fortin2:
“A jelenlegi katolikus felfogás egyértelmű: erkölcsi értelemben a fogantatástól ember, a korábbi (majd’ évezreddel ezelőtti) viták az animáció előtti időszakről szóltak. És ez nem csak elvont teológia”
Pedig nekem pont úgy tűnik, hogy ez csak elvont teológia. Magyarországon még mindig van vagy 20 ezer abortusz évente. Ez katolikus szemszögből olyan, mint 20 ezer gyilkosság. Állami felhatalmazással, közreműködéssel és finanszírozással. Képzeljük el, hogy hoz a parlament egy törvényt, ami megengedi egy adott évben, mondjuk Dombóvár teljes lakosságának kiirtását. (Illetve lényegében bármennyi emberét, de évente csak ennyire van igény) És nemcsak megengedi, de az állam “szakembereket”, intézményeket és pénzt is biztosít ahhoz, hogy ha szeretnéd, megölhess egy dombóvárit.
Vajon annyi lenne a katolikus reakció, hogy egyesek ilyen-olyan fórumokon azt fejtegetnék, hogy szerintük a dombóváriak is emberek, és ők maguk semmiképp sem ölnének meg egyet sem, és ha tehetik, mást is lebeszélnének erről (persze csak tapintatosan), de közben vígan élnék az életüket, mintha semmi nem történt volna? Aligha. Amiből én arra következtetek, hogy azt, hogy a megtermékenyített petesejt ember, elpusztítása pedig gyilkosság, egyáltalán nem is gondolják komolyan. (Ami nem feltétlenül baj)
@grundigg:
“Vajon annyi lenne a katolikus reakció…”
Az attól függ, hogy ki hozza a törvényt. Ha Orbán, akkor a magyar katolikus egyház üdvözölné és támogatná – közben a “szellemi holdudvaruk” azt is levezetné, hogy Jézus szavaiból egyenesen következik a dombóváriak kiirtásának szükségessége és indokoltsága – ellenben felajánlana az ő végtelen jóságában 10% kedvezményt az utolsó kenet feladásának árából a dombóváriaknak (egy időben és egy helyen történő 100 fő feletti csoportos végrehajtásnál 20%)
@ipartelep: gondok az ilyen témák filozófiai ÉS gyakorlati megközelítésének kombinációjában (aka egy jogrendszer egy csomó ilyenből épül fel) ott van az a pont, amikor az elvi megközelítéseket át kell mindenféle gyakorlati eljárásba ültetni. Kit mit fog csinálni, hogy csinálja vagy nem csinálja, ki visel következményt, költséget, bármilyen más eredményt.
Ez a téma specifikálisan meg olyan, hogy ha már valamilyen cselekvés lehetősége vagy kívánatossága (aka VAN egy olyan kérdés h megtartod vagy nem), akkor ott már baj van, és kb. bármit csinálsz, az valamilyen irányú kármentés lesz (vagy a probléma tetézése) és igen, itt jön képbe a kockázatmenedzsment és mérlegelés, hogy még mivel jön a legkevesebb kár és gond, és annak következményeit ki és hogyan fogja viselni.
…and now something completely different: épp most nézzük élő adásban, hogy egy rakás különféle korú, már korábban megszületett ember éléshez való jogát olyan erősen megkérdőjelezik, hogy ez mindennemű modern és kórházi abortuszhoz képest is iszonyú módozatú kínhalálokhoz vezet. A filozófia ugyan már eléggé elrendezni igyekezett a kérdést, sőt a vallás is (ne ölj meg ilyenek), de valami hiba csak csúszott a dologba.
Abszolút kinyilatkoztatások helyett ennek a sok okos bácsinak lehet már ifjú korában talán risk managementet kéne tanítani. Vagy belenyugodni, hogy az ember egyrészt valamiféle állat, egy rakás ösztönnel, de ami még rosszabb: simán befér, hogy tudja, oszt mégis/mégse teszi.