Amikor egy egészen picit felfeslik a hazugság szövete
Eredeti szerző: maroz
Egy szép napon azonban mindkét eb szempontjából módfelett kínos és meglepő esemény történt: a kerítés alapos javításra szorult, s e célból egy részét lebontották. A hegynek fel vezető tizenöt méteren megvolt, a Duna felé eső fél hosszon hiányzott. Bully meg én fentről lefelé baktattunk a főutcán. A spicc persze már messziről észrevett bennünket, és morogva, izgalomtól remegve várt a kert legfelső sarkában. Először, mint mindig, helyhez kötött szitokpárbaj bontakozott ki a kerítés végénél, aztán mindketten nekilódultak a szokásos frontális száguldozásnak a palánkon innen és túl. Ám rémület: túlhaladtak azon a ponton, ahonnan kezdve a kerítés hiányzott, de a hiányt már csak akkor észlelték, amikor a kert alsó végében, vagyis az újabb szópárbaj előírásos helyén kikötöttek. És íme, ott állt a két hős, égnek meredő szőrrel, vicsorgó fogakkal, a kerítés meg sehol! Egy csapásra elnémult az ugatás. Tétováztak vajon, eltűnődtek? Nem! Egy kutyaként fordultak sarkon, szoros párhuzamban visszavágtattak a kertnek abba a részébe, ahol még állt a kerítés, és örjöngő dühvel ugattak tovább.
Konrad Lorenz: Ember és kutya
Érettségi volt Romániában. Nagy mókamester az oktatási miniszterük, olyan vicceset csinált, hogy most egy egész ország csapkodja a térdét, de inkább fetreng a röhögéstől, ha lenne a témában Nobel-díj én biza Daniel Funeriunak adnám.
Adott az:
függvény.
a, Számítsd ki az f'(5)-öt!
b, Számítsd ki a
határértéket!
c, Igazold, hogy az f'(x)=0 egyenletnek pontosan három különböző valós megoldása van!
Mit is csinált ez a jóember valójában? Semmi különöset, csak annyit, hogy teljesen váratlanul és teljességgel meglepő módon egy nagyon picit felszaggatta a hazugság szövetét. Éltek a népek boldogan egy nagy, közös hazugságban, úgy tettek a tanárok, mint ha tényleg igaz lenne az, hogy ennyi diákot minden további nélkül el lehet juttatni egy olyan szintre, ahol az idézett matematika-feladatokat egy átlagos gyerek is legalább átlagos eredménnyel meg képes oldani. Senki nem tette szóvá komolyabban, hogy nem hogy integrálni-deriválni, de a valóságban írni-olvasni sem tanulnak meg, és hogy az érettségit több évtizedes hagyományok szerint úgy abszolválják, hogy bejön a tanár a terembe és alig leplezett módon leadja az érettségizőknek a megoldást. És még kismillió, hallgatólagos megegyezéssel tűrt-támogatott módszer volt a sikeresítésre, az egész érettségi inkább egy nagy-nagy össznépi összekacsintásnak tűnt, tegyünk úgy, mintha és mindenkinek jólesz.
No, ebbe az össznépi, nagy, közös hazugságba durrantott bele az oktatási miniszter, amikor egy váratlan és előzetesen senki által komolyan nem vett húzással egészen komolyan ellehetetlenítette a mindenféle csalási praktikákat, és ott állt tanár, diák a nagy kopasz való közepette, villantottak egy hatalmas ürességet, kikandikált a rövid nyári rokolya alól az a valódi tudás, amit a közoktatás nevű rendszer képes volt valóban elhelyezni a kölkek buksijában.
A román közoktatási rendszer zsinórtangát villantott.
Az érettségizők 56%-a eltaknyolt, volt olyan iskola, nem is egy, ahol egyetlen diáknak sem sikerült összekaparnia az átmenőt. Ennyi a valós tudás, ennyi volt mindig is, de eddig nagyon ügyesen becsapták magukat. Mondanom sem kell, beindult az ilyenkor szokásos mutogatósdi.
Hogy a diákok, mert ha valaki hibás lehet, az csak és kizárólag a diák. Mert ezek a mai diákok, bezzeg a mi időnkben! Az ellenzék persze teszi a dolgát, naná, hogy a kormány a hibás, a kormány pedig vonogatja a vállát, mi csak vicceltünk, de már bánjuk. Elgondolkodtam azon, hogy mi lehet, mi lesz egy ilyen ügynek a legvalószínűbb káeurópai megoldása, és erősen az a gyanúm, hogy Konrad Lorenz kutyáitól fognak a szomszédok is ötletet meríteni: szépen visszafoltozzák azt a felfeslett szövetet és máris lehet úgy tenni, mint ha minden a lehető legnagyobb rendben volna.
Mi ebben mintha egy icipicit előrébb járnánk, nálunk ma már nemzeti egység van azt illetően, hogy a rend a szőnyeg alá söpört szartól lesz. Izgalmas jövő elé nézünk, ha egyszer csak valami morcosabb szél lefújja rólunk ezt a toldozott-foldozott hazugság-gúnyát, és állunk majd a nagy büdös Kárpát-medencében, megszeppenten markolva a rengeteg hazugsászövet alatt valósan létezett, és immáron a szélben délcegül lengedező egyedüli valós dolgunkat.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521964-6a5d9d9ec3031' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521964&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521964-6a5d9d9ec3031&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521964-6a5d9d9ec3031' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@pont7: Amikor elkezdtem a posztot írni még azt hittem, hogy értem, de ez az érzés mostanra már eléggé elmúlt. Az M1, M2, M4 szintek az iskola típusa szerint differenciáltak, tehát ha egy tanítóképzőben (már ugye tanítóképző középiskola, mert ott ilyen is van) érettségizel akkor rád az M4 vonatkozik, legalábbis eddig ezt bírtam kihámozni.
Az egyetemi felvételi pedig eléggé kaotikus, van, ahol felvételi vizsgát szervez az intézmény, de van, ahol csak a benyújtott papírok alapján szelektálnak. Néztem, hogy van olyan intézmény, amelyik a középiskolai jegyeket veszi 80%-os súllyal figyelembe (például a legtöbb mérnöki szakra a matematikát) és az érettségit csak 20%-os súllyal. Lassan már nem is akarom érteni, annyira átláthatatlan. 🙁
Ha már ennyi matematikus összejött az oldalon,
itt fent vannak a régi Kürschák feladatok és díjazottak 1900-tól(!!)
2008-ig:
versenyvizsga.hu/external/vvszuro/vvszuro.php
@szempontpuska:
Te csak ne legyél ledöbbenve!
Legyél büszke arra, hogy egy Nobel-díjas tudós a te esetedet közölte a könyvében néhány évtizeddel ezelőtt. Ez azért nem semmi!
nol.hu/lap/hetvege/20110709-_az_altalanos_jolet_alapja_
egy érdekes cikk.
„Az első világháború előtti években a 10–18 éves korosztálynak 2,5-3%-a járt gimnázium ba vagy reál iskolába. „
A magyar felsőoktatásban ma évente úgy 1400 Ph.D-t adnak ki, ami a huszonöt év körüliek egy évfolyamának több mint az egy százaléka. A master szint tehát nyilván kevésbé exklúzívabb ma mint 1914-ben a gimnázium.
Halkan kérdezem meg, hogy ilyet miért is kellene tudnia egy érettségizőnek ? Értem, hogy tananyag, de gyakorlati értelme nincs… ilyesmit tessék egyetemen oktatni.
Ez a ló túlsó oldala.
@Kulics: 1. Romania kozoktatasi rendszererol van szo. 2. A kozepiskolaban eppenseggel lehet (van) szerepe a gyakorlatiasabb ismereteknek, de leginkabb az elme pallerozasarol szol. Franciaorszagban az elitegyetemi felvetelik ennel sokkal brutalisabbak. Az Egyesult Allamokban az SAT pedig osszehasonlithatatlanul gyengebb mint a magyar erettsegi. A problema nem az, hogy nem gyakorlati kerdesekrol van szo, hanem az, hogy irrealisnak bizonyultak a kovetelmenyek. Mar tavaly is volt egy kisebb botrany, akkor egy romaniai magyar gimnaziumban minden diak megbukott, most ez tobb helyen fordult elo.
Erdemes, megnezni Romsics cikket a mai Nepszabadsagban (fent linkelve). Magyarorszagon meg a huszadik szazad elejen is kizarolag elitkozepiskolai oktatas folyt. Romaniaban van par Fazekas jellegu gimnazium, az oroszoknal ma is letezik a Kolmogorov School rendszer, ahol nyolcadikos gyerekek is egyetemi kepzest kapnak. Romania elitkepzese szemlatomast mukodik (a mienk is, sot a mienk kicsit meg szelesebb kategoriaban minositheto vilagszinvonalunak) aztan hirtelen jonnek a bajok. Finnorszagban egyaltalan nincs elitkepzes (Hollandiaban sem nagyon es mindket orszagban elkezdett a dolog latszani az elitfelsooktatasban), de az altalanos kepzes szintje Europaban talan a legmagasabb. Hongkongban es Szingapurban pedig elkepeszto az altalanos kepzes szintje, de az egy masik kultura.
@jotunder: azt hogy érted, hogy kicsit szélesebb kategóriában is világszínvonalú?
talán igen. de a meglehetősen szegény thaiföld és irán elitgimnáziumai is nagyon erősek. Magyarország közoktatása a felső tíz százalék részére elég jónak tűnik. ezt nagyjából ex has mondom :)))
Azért nem semmi egy téma ez. Ahogy megpróbálok egy kicsit mélyebben beletúrni egyre elkeserítőbb a kép. Kismillió hivatal, hatóság, anyámkínja, és mindegyiknél addig lehet eljutni, hogy az oktatás, a kutatás, a fejlesztés, na, az aztán roppant fontos, és tenni kell annak érdekében, hogy még roppantabbul fontos legyen, mert európunijó, kutatás-fejlesztés, fontos, fontos, tenni kell, da capo ad libitum.
Jár az ember körbe-körbe, de egy kibaszott tényadatot már nem lehet megtalálni. Csak számok ne legyenek, megvan, Matolcsy Romániában készülhetett fel a kormányzásra! 🙂
Egy apró érdekesség: megkérdezték a vállalkozásokat, hogy ha felsőfokú végzettségű alkalmazottra lenne szükségük, akkor állami vagy magánegyetemen végzettet részesítenének-e előnyben.
Az állami nyert, olyan 90%-a a vállalkozásoknak inkább állami diplomásat kérne, szóval ez a Spiru Haret-dolog idővel csak-csak visszanyal, és ugye húzza magával a magánegyetemet, mint olyant, de legalább páran jól megszedik magukat addig is.
most olvastam a múlt heti HVG-ben, hogy
,,az oktatási miniszter a gyógyírt abban látja, hogy jövőre már nem tenné kötelezővé a kamerákat”.