Az orosz barát avagy egy generáció szelíden beszól
Hetek óta készültem erre az estére, Kemény Lili bemutatójára az Örkényben. Élete első drámája úgy kezdődik, hogy Csákányi Eszter, Mácsai és Znamenák ülnek a színpadon — nem rossz, határozottan nem rossz.
Kemény Lili 1993. február 23-án született, máris bő egy héttel túlélte József Attilát, ha esetleg a kedves Olvasó azt gondolná, hogy mégis hogy képzeli a Lili. Hát úgy, mint Attila, pont úgy. Big JC pedig mutatja, hogy ő sem töltött sokkal több időt a bolygón.
Miről szól a darab? Egy olyan Magyarországról, amelyet egy orosz szakos bölcsész tesz zsebre: ő érez rá Putyin erejére, ő találja ki Orbán Viktort, és ő csinál az országból valamiféle újorosz gyarmatot. Elvileg erről.
Számomra ez az egész az SZFE elfoglalásáról szól — annak előzményeiről és utózmányairól, Kemény Lili élete nagy élményéről. Én így néztem ezt a harmadik rész után (a darab négy részből áll, egy szünettel játsszák), és hát Dohy Balázs 2031 rendezése és Kemény Lili regénye után. Így tudom a legkönnyebben összerakni.
A harmadik rész egyetlen Kerekes Éva-monológ: egy tanórányi Zoom a Covid-időkből. A téma: Harry Potter morálfilozófiája. Már csak ezért is érdemes megnézni az Orosz barátot.
Azt hiszem, a negyedik részt fogják a legtöbben kritizálni: hogy csak úgy vége lesz a darabnak, pedig „így nem szabad, hogy bárminek vége legyen”. Tényleg? Majd pont meg fogják tőlünk kérdezni, hogy minek milyen legyen a vége? Hogy hogyan nyomjanak el rajtunk egy csikket, hogyan vegyék el egy generáció jövőjét, mint egy harmadikos gyerektől a gumicukrát?
Jaj, kedves Olvasó, ne mondjuk meg a Lilinek, hogy mi a stájsz, miről szoktunk olyan fontosakat írni a Facebookon, hogyan is kell az ún. dolgokat helyesen nézni. Kurvára ne tudjuk már jobban, hogy veszik el az ő gumicukrát. Ne magyarázzuk el neki, hogy a mi narratívánk mennyivel jobb, mint az övé. Ne tanítgassuk a magyar nyelvre, mert tuti jobban beszéli nálunk. Ne mondjuk meg a Lilinek, hogy mit kellett volna másképp. Ő írta — olyannak, amilyennek akarta.
Ez az az előadás, amely után kicsit megváltozik az ember, mert nincs más választása. Aki szereti az ilyen kicsi változásokat magán, az esetleg nézze meg a Lili darabját.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532573-69e2816548541' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532573&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532573-69e2816548541&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532573-69e2816548541' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Kár, mármint nekem, hogy minden előadásre minden jegy elkelt.
Háh, csak jól láttam, hogy JT is ott ült. Bevallom őszintén, még mindig nem értem a harmadik rész szerepét az egészben.
Meg kell nézni. Jó érzés úgy kijönni a színházból, hogy érzi magán az ember a változást. A némacsend is ilyen volt.
@jack_of_all_trades: a hatalom -és a hatalom elleni védekezés természete. az SZFE. és Kemény Lili szereti az ilyet, lásd a könyvében a filmszkeccset.
Nagyon megy szerzőnknek ez a műfaj. Úgy döntöttem, hogy ha kiadóvállalatom lesz, ezek a színházi szösszenetek külön kötetbe kerülnek. (Milyen világ az, ahol Havas Henriknek harmincvalahány kötete jelenik meg és fogy el, nyilván nem teljesen érdemtelenül, Jótündérnek, Fügedi Ubulnak meg egy se? Hát ilyen.) Ebben az írásban egyébként azt állítja Jótündér, hogy Kemény Lili zseni, a zseniket megillető kiváltságokkal és előjogokkal. Nevezhetjük ezt rajongásnak.
@vattablz: nem hiszem, hogy azzal kell frusztrálni a fiatalokat, hogy így zsenik, meg úgy. hagyni kell őket dolgozni, aztán majd kiderül. amúgy fogalmam sincs, hol végződik kemény lili és hol kezdődik dohy balázs, aki 28 éves. írtam egyszer samudovszky adriánról, aki a szaja nevű szerepet játszotta, a loupében láttuk főszerepben znamenákkal. nagyon jó, tényleg nagyon jó. hát ez az örkény választa tarnóczy jakab dolgaira, nem mindenki fogja szeretni, de aki szeretni fogja, az esetleg nagyon fogja szeretni.
@jack_of_all_trades:
A harmadik rész az én olvasatomban arról szól, hogy az emberiség már nagyon régóta pontosan ismeri az utat, ahogy a bármiféle hatalom átalakítja az emberi természetet, és a megoldást, a kiutat is pontosan ennyi ideje próbálja az irodalom, a művészet megmutatni ebből a csapdából, ez benne van az ókori drámákban, a bibliában, és a Harry Potterben is többek között, egyelőre azonban ezt a tudást a gyakorlatban még nem tudtuk használni. Pedig tehetnénk.
(Nekem azért is tetszett ez az előadás, mert végre személyes színház. Amit úgy értek, hogy mindenkinek lehet egy személyes értelmezése, ahogy egyéb színházi élmény esetén is, viszont ezek az értelmezések állhatnak nagyon távol egymástól, és ennek ellenére lehetnek igazak. A értelmezések egy szokásos darabnál nem állnak ennyire távol egymástól, és leginkább azt mutatják, hogy a néző mennyire értette az alkotók koncepcióját. Pesze egy ilyen személyes színház esetén az értelmezéseinkkel leginkább önmagunkról beszélünk, és innen lehetne egy végtelen beszélgetést kezdeni. 🙂 . A milleniál meg a Z generáció világszemlélete nekem nagyon érdekes, nagyon tetszik, nagyon más, sokszor egyáltalán nem kellemes a tükör amit tartanak, de akkor is.)
@jotunder: A kritikus – magyarul Ítész – abban más, mint az egyszerű műélvező, hogy nem vár az utókor ítéletére. (És igyekszik megérteni, vagy legalábbis megmagyarázni, hogy ami jó, az mitől jó. ) Az ítész tehát ítél, sőt kinyilatkoztat, még ha kockázatos is. Legföljebb téved, és az utókor őt röhögi ki. (Ld. Ormay Imre: Megbukott zenekritikák, Zeneműkiadó, Budapest 1958.) Ha valaki megrészegül a korai sikereitől, hát az bizony szomorú, de lelke rajta. A valódi tehetség mindig elégedetlen a saját teljesítményével.
„…amúgy fogalmam sincs, hol végződik kemény lili és hol kezdődik dohy balázs” – néha a kor ontja magából a koraérett géniuszokat, akik egymást inspirálják.
Azzal szoktalak ugratni, hogy milyen javíthatatlan optimista vagy, a legpesszimistább írásaid után is. De az ilyen színházi élménybeszámolóid még engem is reménykedővé tesznek. Legalábbis egy időre. Na igen.
Úgy irigyellek titeket. Én annyira nem tudok mit kezdeni a kortárs magyar (mondjuk a nemzetközivel is csak elvétve) irodalommal és színházzal, hogy csak na. Nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon.
@Tyto:
Ezt simán egy lehetséges olvasatnak tartom (és érteni vélem a kapcsolatot a darab egészével), viszont kifejezésmódjában meg kb. mindenhogy nagyon nehezen illeszkedik számomra a többi részhez, amelyek ráadásul helyenként kifejezetten didaktikusak, sőt, szájbarágósak (l. a monológokat a negyedik részben); bennem azt a benyomást keltette, hogy ez egy önálló valaminek indult (mármint a Harry Potter kvázi-monológ), ami el lett sütve ide.
Kíváncsi leszek, hogy a kritikák hogyan fognak ezzel megbirkózni, és érkezik-e bele valaki páros lábbal, mint Margócsy a Nem elemzésével anno.
: @jack_of_all_trades:
Hát nanáhogy más, hiszen a covid évéről beszél, ami mindenben más volt. Akár megérthettünk volna valamit, akár ráláthattunk volna a történésekre, kitalálhattuk volna menekülő utakat…stb. Egyfajta elvonulás lehetett volna..akár…mármint az én olvasatomban. És ahogy a 4. részben láthatjuk, ki is találtak a fiatalok valamit….talán épp azok, akik beszólogattak az irodalom előadásba. És amennyire megértették/félreértették/elértették a Harry Potter üzenetét, és annak gyökereit, pont olyan lett az, amit végül kitaláltak. Vagy nem ??? 🙂 😉
@muaddib00:](#comment-348823) Te akkor egy ízléskonzervatív vagy. Legalábbis irodalmilag. El tudom képzelni, hogy a kortárs komolyzenének viszont elkötelezett rajongója vagy, és a Scalaban az első sorban tomboltál a Kurtág-opera premierjén. Az ember nem egyszerű szerkezet. És így kell elviselnünk egymást.
@Tyto: Teljes bizonyossággal állíthatom, hogy nem tudom 😀 Gondolom, hogy a darab megengedi ezt az interpretációt is – ahogy fogalmaztál, személyes színház – viszont ezt én ezzel együtt is rém távolinak érzem a többi rész elég világos témájától, illetve attól is, amit a darab fő üzenetének érzek. (De lehet, hogy csak arról van szó, hogy jobban szeretem a szokványosabb darabokat, ahol a lehetséges interpretációk köre ennél azért szűkebbre van engedve 🙂 ).
@jack_of_all_trades:
Szerintem a 3. rész a kulcsa a darabnak: egyszerre mutat rá arra, hogy lehet Harry Potter-parafrázisként is olvasni/nézni a darabot (ahol Olga HP anyja, HP a csecsemő, aki aztán tíz évesen a színre lép stb.), és egyben bohóctréfa is. Nincs diadaktikusabb annál, mint egy egyetemi tanóra, ahol a tanárnő elmondja, hogy mindenki hülye, ő pedig helikopter. Ja bocs, ezt az egyik diák mondja, a Harry Potterre rímelve, miközben hiába várjuk, a végén mégsem jön el az, amit vártunk, azaz vártak, mármint a lázadó fiatalok).
@vattablz:: Talán az lehet a különbség, hogy Kurtág zenei világa nagyon is betartja a zene klasszikus szabályait, azt újítja meg radikálisan és ha nem ezt tenné, egyszerűen hallatszana a hamisság (én spec nem a Scalaban, hanem Amszterdamban néztem meg, nem akartam összefutni kellemetlen alakokkal, akik ott is szotyiznak, biztos azért…), míg a színpad vagy a könyvek jobban bírják a kóklerkedést vagy pózolás (ezt nem az itt tárgyalt darabra mondom, azt nem láttam, de korábbiakban azért volt ennek helyenként nyoma). Ennek vélhető oka a médium maga: túl közvetlen a betű és a szó, a posztmodernnek nevezett hablazyok óta egyre kevébé regulál, a hangszer mégiscsak. Talán ezért is lesznek az írók gyakrabban váteszek, amitől a Jóisten mentsen meg, ár ez is inkább tradícionális szerep, manapság inkább aláírók.
Meg is érkezett a kritika a revizoronline-on Nyomokban színházat is címmel 🙂
@muaddib00:
Irodalom meg csak-csak, de szinhaz?! En mar azt se ertem, hogy egy matematikus hogy poroghetett ra ennyire a temara. 🙂
(azt meg mar leirni is alig merem, hogy szinhazi darabot en akkor voltam kepes megerteni kb, hogyha az Alfoldi rendezte, ezert azt gondolom/-tam, hogy jo rendezo, de lehet hogy most nagyon mellelovok es ez olyan, mintha valaki valamilyen komoly filmes forumon azzal jonne, hogy a Transformers a legjobb film evör.)
@fortin2: A zenében sem minden maradandó csiszolt gyémánt. Egykor nagyon tisztelt mesterek is kikopnak a köztudatból. Ahogy egyik paleontológusunk Géczy Barnabás mondotta volt, „kérem, a fosszilizálódáshoz szerencse kell”. Kedvenc példám, hogy az ifjú W.A.Mozart és Jozef Haydn arról ábrándozott, hogy egyszer talán majd ők is olyan nagy zeneszerzők lesznek, mint Hasse. A kortárs szerzőkkel sem lesz ez másként. Egyes műveket talán még évek múlva is fognak játszani, és nem csak a zenei versenyek kötelező penzumaként.
Triesztben most vasárnap a „nagy csatorna” mentén bolhapiac. Már a második asztalnál két kincset találok. Az egyik album címe: Turner Whistler Monet
a másiké:
Da Giotto a Malevič
la reciproca meraviglia alcímmel (a kölcsönös ámulat, vagy csoda)
A képzőművészetben is hasonlóan megy ez
(a jó állapotú könyvekért – alig hitem a szememnek – 12 eurót kért az eladó)
alig hitem: alig hittem
@ATCG: Nagyon jó az „alig hitem” is, Pl. a „Sion-hegy alatt”-ba simán beleférne: Lámpás volt reszkető kezemben / És rongyolt lelkemben alig-hitem / S eszemben a régi ifjuság
Hiv.: @steinerzsiga:
Köszönöm szépen a megtisztelő „párhuzamot”
Hiv.: @steinerzsiga:
Tényleg szinte pontosan befér Ady versében „a Hit” helyére, és még rímel is az előtte lévő sorral
Na viszont Pintér Bélának sikerült átlépnie az ingerküszöböt.
@annokkk: Szerintem is elképesztő
@nyulambator:
Ezmiez ? Valami vicc ?
@annokkk: Ez egy másik Pintér Béla akinek sikerült átlépnie az ingerküszöböt.
Gulyás már ott tart, hogy államhatalmilag betiltaná a Jancsi és Juliskát, mert ilyen csúnya megalázást nem művelhet senki a boszorkánnyal.
Menetközben lett egy kis értelmiségi purparlé, aminek egyik főszereplője Sípos Balázs irodalomár, az „Az orosz barát” színházi előadásnak kiemelt alkotója.
.
Diétás Magyar Múzsa (=DMM) és azon belül Panamajack problémát látott Sípos Balázs eszenciaképzésében „Kertész Imre és NER” topikban. Nem tisztem, hogy mások érzékenységét mérlegeljem, minősítsem, ezt a vonalat el is engedném.
.
Ami másfelől említésreméltóbb lehet, hogy megvolt az emlegetett darab mentén létrejövő pódiumbeszélgetések sorozat első darabja, pár napja. Szégyen ide vagy oda, Sípos Balázs számomra teljesen szétfolyó szöveggenerálása végtelenül irritáló volt. Számomra majdnem sikerült tönkretenni az egészet, pedig kiváló meghívott résztvevők, érdekeseket mondtak.
.
LINKEK:
.
Az orosz barát – pódiumbeszélgetések: Oroszország menetelése a háborúba
v=AL9DHhwpoAo
.
Panamajack: Miért fingottam bele a nulláslisztbe (már megint)
https://www.facebook.com/dmagyarmuzsa/posts/pfbid0Kg43xhY1vvmGu4kNrE9VXDZaLrwddR33RP3cA4uUuw5kyczjX1pThtPu66hMPgrEl
.
Mérce; Sípos Balázs irodalmár: Kertész Imre és a NER közössége
https://www.facebook.com/magyarinfo/posts/pfbid02QM7ScVtUi6ZpkPR4bvzgsCh9z4YT6aY1DpGmJD5yZoDRBdRYv1b3DNCK7saHnCVhl
.
Litera: A szuverenitás védelmében – Kertész Imre: Lét és írás. Feljegyzések 1959–1973 című kötetéről
https://litera.hu/magazin/kritika/a-szuverenitas-vedelmeben-kertesz-imre-let-es-iras-feljegyzesek-19591973-cimu-koteterol.html