Tehetséges ország? Károlyi Csaba vs. L.Simon László
Károlyi Csaba irodalomkritikus nemrég meglehetősen kesernyés hangvételű interjút adott az Indexnek, amelyre L. Simon László, volt kultúrpolitikus válaszolt A kozmopolita magányossága című írásával.
L. Simon leginkább azon háborodott fel, hogy Károlyi szerint az „úgymond jobboldalinak tűnő” írók „meg sem közelítik azt a színvonalat, amit azok képviselnek, akik csak azért nem kapnak díjakat, mert nem kormánypártiak, de egyébként kiváló munkát végeznek”. Szerinte igenis vannak kiváló jobboldali filozófusok, esztéták, közgazdászok stb., akik — idézem — „ugyan nagyon elégedetlenek a jelenlegi kormánnyal, de éppen azt nem akarják, hogy az az örökké SZDSZ-esnek nevezhető gőg és felsőbbrendűségi érzés, amely Károlyi szavait is jellemzi, még egyszer teret kapjon az ország irányításában.”
Nincsenek kiváló magyar jobboldali filozófusok, esztéták és közgazdászok. Satöbbi talán akad, de alapvetően igaz, hogy minél közelebb kerül egy elitértelmiségi a rezsimhez, annál kevésbé számít a teljesítménye. Egy idő után gyakorlatilag már csak az a „pozitívum”, ha valaki nem csinál semmit, hiszen így a legkisebb az esélye annak, hogy ellentmondjon az aktuális orbáni iránymutatásnak.
Azt, hogy mi számít jobboldalinak, valójában Orbán Viktor mondja meg, aki volt már kommunista, liberális, kereszténydemokrata — most pedig a „szuverenistának” becézett szoftfasiszta. (És előre látom, milyen kommenteket fogok én kapni ezért a „szoft”-ért a kedves Olvasótól.)
L. Simon László azt gondolja Ukrajnáról, amit éppen mondanak neki. Amikor pedig a teljesen dilinyós rezsimbanya azt állítja, hogy Bucsában nem mészároltak az oroszok civileket, ő egy kicsit hajlamos is elhinni, hogy ez így van. Meg van győződve arról is, hogy Fico és Le Pen képviseli az „igazi európaiságot” – vagy ha nem is teljesen hiszi, akkor ezt úgy nyomja el magában, mint a „szétbaszott zsidó kurvák seggét”. Ennek a sornak egyébként minden, L. Simonról szóló posztban ott kell lennie. Őszintén szólva még az is lehet, hogy ez objektíven egy egészen jó kis sor, bár klasszikus értelemben konzervatívnak azért nem feltétlenül nevezném.
Nem azért nincs kormánypárti elitértelmiség, mert a konzervativizmus alávaló világszemlélet lenne, hanem azért, mert 1. az orbánizmus annyira konzervatív, mint a kádárizmus: „a krumplileves legyen delfin sushi”. 2. A kohánmatyikra, megadjákra, megafonos ribikre alapozott barna ideológiai trutymótól Edmund Burke sírógörcsöt kapna. Azért nincs kormánypárti elitértelmiség, mert az „elitséghez” nem elég az, hogy meghívják az embert Kötcsére tarhonyázni.
Tehetségesnek kell lenni, nagyon-nagyon tehetségesnek. Aztán kell egy olyan környezet, ahol ebből a tehetségből felépül a teljesítmény lehetősége. És utána őrült sok elmélyült munka. Az anyagában buta, seholsem képzett, mindenféle komoly munkára képtelen figurák azok, akikre L.Simon kénytelen azt mondani, hogy na azért őket ne bántsuk. Pedig, jó őket kicsit bántani, bár azt hiszem, kicsit jobban bántani őket, még jobb lenne.
Valamivel be kellene ezt fejezni, és én egy régi kedves L.Simon posztommal fogom befejezni, amit akkor írtam, amikor még volt kedvem viccelődni.
**************************************************************
L.Simon László a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára interjút adott az Örülünk Vincent blognak, annak apropóján, hogy a hét elején jelent meg esszékötete a „Szétbaszott zsidó kurvák segge a magyar sajtó tükrében” címmel.
Vincent: Államtitkár úr, nem tudom szólíthatlak-e poézisünk őrangyalának, szelíden csibukoló kultúrpápánknak, vagy egyszerűen csak a mi Lacinknak. Azt írod egy helyütt, hogy megvádoltak azzal, hogy afrikai utad során nőket metéltél körül, miközben találtál egy marék végbélkúpot. Úgy érzem elevenedbe vágott ez a vád, beszéld ki nekünk a fájdalmad, a megtámadtatást, az igazságtalanság keselyűjének májat tépő vijjogását.
LSL: Tudod, amikor megtörlöm izzadtságtól sikamló homlokom, és kapámra támaszkodva zihálok kicsiny szőlőlugasomban, eszembe jut, hogy a magukat újságíróknak nevező hiénák, hogyan próbáltak lerántani a sárba pusztán azért mert segédkezet nyújtott nekem pár tucat ember a tőkék kötözésében, csak mert lábbilincs és korbács. Fáj ez nekem, de tűrök.
Vincent: Nehéz kérdéssel kezdek. Deutsch Tamás és a kecske. Hogy így ez, hogy ez így?
LSL: Én is ezt kérdezem, pontosan ugyanezt. Lehet-e szabad-e az az ország, ahol egy politikus és egy érett, majdhogynem gondolkodó lény között nem alakulhat ki szép, intellektuális kapcsolat. Miért fáj az a balliberális újságírónak, hogy Tamás és ez a gyönyörű, hófehér teremtés együtt fedezi fel az együttlét csodáját?
Vincent: Keressük a szavakat, olyan erős képek ezek. Lázár Jánost is szájára vette a sajtó, tudom, hogy ez is fáj neked, a te nagy szívednek.
LSL: János munkája során néha arra kényszerül, hogy Rembrandt Infánsnő gránátalmával című festményével gyújtson rá egy-egy havannai szivarra. Nagy teher ez a vállon. Ő értünk gyújt rá azokra a szivarokra, értünk vesz langyfürdőt 1963-as Chateau Lafite-ban. Tudod milyen az, amikor az ember teljesen egyedül van egy londoni luxushotel lakosztályában, egyedül mint az ujjam, eltekintve egy jamaicai sztriptíztáncosnőtől?
Vincent: Írod, egy turul és egy griff őrzi az álmod. Mégis hogyan magyarázza meg ez az álom azt, hogy Antal és Cecília egy éjszakai órán zsebükbe rakták a Dorottya utcát és felvitték a Pasa lakóparkba?
LSL: Nézd, mindenkinek tartoznia kell valakihez. A Dorottya utca csak egy üresség volt a város végtelen lelkében, zárvány, miskulancia, most pedig ott a szerény hajlékban, két gondoskodó szív között végre megnyugvást lelhet.
Vincent: Kósa Lajost azzal vádolták meg egyes orgánumok, hogy a Moulin Rouge tánckarával együtt utazott a Holdra? Vannak, akik szerint ez urizálás. Mit mondhat erről egy költő?
LSL: Ezek a sakálpofájú vérkakadúk Mr. 80 százaléknak nevezték Lalát, ezt az édesen bohó embert, aki a légynek sem árt, miközben azért örömökben részesíti, csak mert neki is csurran-cseppen. Néha. És az a húsz százalék ott fényesedik a köz bukszájában, ott integet a kisdedeknek, ott segíti fel az özvegyasszonyokat a járdáról, amikor azok félreértik Habony Árpád közeledését. Képtelenek őszintén örülni, büszkék lenni arra a húsz százalékra, ami csak a magyar népé, kivéve persze azt a négy és felet, ami az enyém meg a Dezsőé. Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, hát valamiből élni kell, kurva jól élni pedig csak nyolcvan százalékból lehet, tudja szerkesztő úr mennyibe van ma egy Lamborghini Aventador ? És most képzelje el, hogy mennyibe van tizenkilenc darab Lamborghini Aventador a kárpithoz színben és formában illő bódisylvivel.
Vincent: Búcsúznunk kell drága Lacink, téged vár a nemzet, akit szolgálsz. Szinte tűkön ül a nemzet, és hát nem lehet olcsó két-három órára ez a nemzet ezzel a seggel, amit gondolom, ahogy a költő mondja, szét fogsz hánytorgatni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532571-6933ef92b0bcc' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532571&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532571-6933ef92b0bcc&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532571-6933ef92b0bcc' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ne legyenek illúzióink, ezeket a legközelebbi gengszterváltás után is a magyar nép fogja eltartani valahogy. Ezek nem fognak kapálni, nem mennek német gyárakba rabszolgának, ne is csináljanak semmit, mert csak kárt okoznának. Jótündér írása ettől még kitűnő.
Villáminterjú L. Simon Lászlóval Bede Márton nyomdokain
Nyulambátor: L. Simon úr, mindenki jobban járt volna ha ön megmarad tehetségtelen írónak és költőnek, ahelyett, hogy beleártja magát a politikába és Demeter Szilárddal nemes versengésben próbál minél többet ártani a magyar kulturának és általában az országnak?
L. Simon László: Én nem.
Nyulambátor: Köszönöm az interjút!
Abszolút mellékszál, de Károlyi Csaba vajon miért nyilatkozik az Indexnek? Nem tudja, hogy az Index a Rogán-istálló része?
Egyébként azért itt nem lehet megkerülni szerintem, hoy mit értünk „jobboldali” alatt. Ha pl. azt értjük alatta, hogy az illetőnek klasszikus konzervatív ízlése, értékvilága, életvezetési elvei, szokásai vannak, akkor szerintem rengeteg kiváló jobboldali tudós van Magyarországon. Akik mondjuk fizikusok, kémikusok, nyelvészek stb., és emellett „privátim” jobboldaliak, de ennek a magánéleti jellegű jobboldaliságnak persze semmi köze a tudományos tevékenységükhöz, kb. a „családi élet” része, amit külön kezelnek a munkától. Persze ha a „jobboldali” alatt azt értjük, hogy teátrálisan a Fideszhez törleszkedő, akkor más a helyzet.
De hát Demeternek (vagy ki a tököm a NER kultúrfőlófasza, egyik hatuma olyan, mint a másik) csak ki kéne mondania: „Irók, írjatok remekműveket!” – és minden megoldódna. A meleg vizet feltalálták régen.
@steinerzsiga: Ezt nem értem kristálytisztán. Jobboldali izlésvilág és életvezetési elvek, klasszikus értékrend hogyan létezhet szerinted magánéleti síkon ?
Az írók kellően keresztények, vagy igazoltan vidékiek ? Öreg hetero férfiak ? Vagy csak közösségi témák érdeklik őket, mint a történelmi események és a vallási hagyományok, nemzeti sérelemkultúra és származási predesztinációk, vagy istennel lefolytatott társalgások ?
Egy nem konzervatív, tehát akár baloldali író izléstelenül az egyén problémáit állítja gondolkodásának középpontjába ? Vagy az emberiség, esetleg a Föld, vagy a társadalom leírása köti le a figyelmét ?
Szakíts félbe, mert a válasz érdekel, nem a tippjeim. Mitől konzervatívok magánéletileg azok az írók, szívsebészek és balettáncosok, akik nem Orbán politikáját támogatják, csak izlésben tartoznak a jobboldali táborba ?
Hiv.: @annokkk:
Korábban már többször beszélgettünk arról, hogy a „konzervativizmus” kétféle módon/síkon nyilvánulhat meg. Először is – bár ezt a konzervatívok általában tagadják, de ez a tagadás hamis – a konzervativizmus egy politikai ideológia (is). Vall bizonyos „értékeket”, azok közül választ, azokat tartja fontosnak (másokat meg elutasít), és a politikai, közéleti cselekedeteit azok mentén szervezi. Általában, ha konzervativizmusról beszélünk (egy politikai fórumon), akkor erre gondolunk.
Aztán van a „mindennapi konzervativizmus”, ami nem elvi síkon nyilvánul meg, hanem aszerint, hogy az ember a saját életében hogyan gondolkodik az őt közvetlenül érintő dolgokról, és hogyan, és mit csinál, milyen az ízlése, stb. Míg az első fajta konzervativizmus viszonyleg kevés zembert érint – ugye mivel az egy „elv”, csak azokat akiknek ez e „politikafilozófiai elve” -, addig a második (a köznapi) sokkal több zemberre érvényes. Akár még rád, vagy rám is (a múltkor írtam erről). Míg az első fajta, az elvi, eszmei konzervativizmus társadalom- és civilizációromboló hatású, addig a másodikkal, ha nem viszik túlzásba, nincs különösebb baj, sőt teljesen természetes. Általában is az van (ez rám azért kevésbé érvényes, és sok mindenben progresszívebb/avantgárdabb vagyok, mint egy 20 éves) hogy minél idősebb a zember, annál több ilyen konzervatív stichje van. Ez szódával elmegy. A politikafilozófiai, ideológiai konzervativizmus, az nem.
@ipartelep: létezik egy konzervativizmus nevű világszemlélet és létezik egy szociális konzervativizmus nevű társadalmi attitűd. a brit munkáspárt északi szavazói között elég sokan voltak szociálisan konzervatívok. nem nagyon létezik tiszta konzervativizmus, az sem világos, hogy egy mai konzervatívnak mi köze van burke-höz, vannak, akik modernnek tartják a konzervativizmust, vannak, akik a modernitás ellenfelének. azt állítani, hogy civilizációellenes lett volna roger scruton… elég bátor.
Hiv.: @jotunder:
A civilizációt csak úgy lehet fenntartani, ha kijavítjuk a hibáit. Ez a kijavítás állandó „társadalommérnökséget” igényel(ne), vagyis racionális tervezés alapú cselekvést. Az, hogy a civilizációnk veszélyben van, ma már egyértelmű, a vak is látja. A társadalmi, technológiai, és ökológiai tényezők el fogják pusztítani, hanem nem teszünk ellenük valamit. És egyelőre nagyon nem látszik, hogy az emberiség ezt hogyan tudná megoldani. A konzervativizmus egy olyan ideológia, ami lényegében azt mondja, hogy „jóvanazúgy”, a régi a jó, konzerválni kell, nem kell változtatni, majd maguktól „szervesen” megoldódnak a dolgok. Ez a lényege. Ez a világ legnagyobb, és legkárosabb tévedése. És ha még ha fel is ismerik a veszélyeket, akkor is fényévekre vannak attól, hogy azt mondják: radikálisan kell változtanunk gyakorlatilag mindenen: a globális politikai rendszeren, a termelés, és elosztás rendszerén, és a környezethez való hozzáállásunkon is. A konzervativizmus erre nem csak képtelen, de nem is akarja. Ezért veszélyes ez az ideológia a civilizációra.
@ipartelep: ” konzervativizmus egy olyan ideológia, ami lényegében azt mondja, hogy „jóvanazúgy”, a régi a jó, konzerválni kell, nem kell változtatni, majd maguktól „szervesen” megoldódnak a dolgok.” ez egy tévedés. Burke sem állította, hogy nem kell semmin változtatni, és a brit konzervatívok eleve úgy jelentek meg úgy különült el a konzervativizmus a toryzmustól, hogy az óvatos reform fontossága megjelent a Tamworst Manifesto-ban. a konzervatívok abban hisznek, hogy a változtatásoknak kell organikusnak lenni, és tartanak egy bizonyos típusú túlzottan racionális (ami általában a racionalitás illúzióját jelenti) megközelítéstől. a konzervatívok úgy gondolják, hogy a társadalom egy rendkívül komplikált entitás (Thatcher valójában nem tagadta a társadalom létezését, amikor azt mondta, hogy „There is no such thing as society”, csak azt állította, hogy a társadalom egyéneknek, családoknak egy végtelenül komplex hálózata és nem vizsgálható valamiféle egészként). ráadásul a konzervatívok egy része eleve a kultúrához való viszonyával határozza meg magát, pl. Daniel Bell, aki azt mondta, hogy gazdasági értelemben szocialista, pollitikai értelemben liberális és kulturálisan konzervatív.
@ipartelep: Nem igazán a konzervatív szó jelentését keresem, hiszen tényleg elég sokat beszéltetek róla. Inkább a besorolás módját. Ha mondjuk Steinerzsiga professzor azt mondja, hogy rengeteg konzervatív tudós van Magyarországon, aki nem pont politikai, hanem izlésbeli konzervatív, akkor azt a rengeteg tudóst mind patópálsággal vádolni, vagy azzal, hogy nem szeretne áttörést elérni a tudományterületén, mert megfelelőnek tartja a haladás csendes mederben csordogálását, nem tudom, hogy korrekt-e. Lehet, hogy az írók jobb példák. Krasznahorkai Nobel díja például közmegegyezéssel nem konzervatív siker, pedig abban is mindenki megegyezik, hogy írásai a pozitív várakozásokat annyira kizárják, hogy a katatón letargia kismiska hozzájuk. Így került be a progresszív dobozba. Én még önmarcangolok, hogy kell-e nekem ez a haladás, amerre mennek a dolgok, de ha kell, akkor egy AI alapú konzervatív birodalmat kell sürgetnem, ha progresszív akarok lenni, vagy a tudományos világvége elleni harcot az ökológiai lábnyomom lenullázásával, és kiköltözni egy jurtába ?
@annokkk: Sokszor nehéz értenem, hogy mit is akarsz mondani. Mindenesetre én magam pont azt írtam fentebb, hogy szerintem nagyon sok jobboldali tudós van, aki sikeres a szakmájában.
@steinerzsiga: Jó, de mondjunk akkor egyet, aki Kötcsén tarhonyázik, és közben szakmai áttörést ért el. Merthogy rengeteg van.