Az arkangyal esete a magyarokkal
Eredeti szerző: jotunder
(Alább részleteket közlünk egy olyan interjúból, amely teljes terjedelmében a Histoire-ban fog megjelenni. A Vincent szeretné köszönetét kifejezni Jean-Albert Casseux-nak, Dorothy Changnak és Rados Pierre-nek, hogy lehetővé tették az írás publikálását. Az interjúalany neve a teljes változatban sem fog megjelenni, az MS rövidítés nem valódi névre utal.)
…………..
JAC: Ferenc pápa április elején aláírta a Szent Mihály Rend prenullumát. Mi ennek a jelentősége?
MS: Az Ordo Fratrum Sancti Michaelis nem klasszikus értelemben vett szerzetesrend, hanem egy VII. Kelemen pápa által 1530-an létrehozott kongregáció. A Rend működését XII. Leó pápa felfüggesztette. Az áprilisi prenullum azt jelenti, hogy Őszentsége visszaállította az 1825-ös állapotot. A Rend és a Vatikán között már a kilencvenes évek végén megindult a közeledés, amikor II. (Szent) János Pál pápa instructort nevezett ki a Renddel való egyeztetések bonyolítására.
JAC: Jól értem, hogy itt elsősorban a Mihály-tekercsek tulajdoni helyzetéről van szó?
MS: A tekercsek a magyar király (szerk. megj.: MS itt Hunyadi Mátyás királyra gondol) örököseinek tulajdonában vannak. Ezt a tényt az Egyház sohasem vonta kétségbe. A tekercseket I. Szulejmán ajánlotta fel a pápának a jeruzsálemi szuffákért cserébe. A Rend vette fel a kapcsolatokat a szultán velencei követével, és ők adták át a szuffákat egy velencei hadihajón a törökök képviselőjének. A tekercsek ekkor kerültek a Rend oltalmába.
………………
JAC: Ön tavaly kapott engedélyt arra, hogy megvizsgálja a tekercseket. Milyen állapotban voltak?
MS: A szöveg rézlapokba van karcolva. A három tekercs összesen ötvenhét oldalt tartalmaz, amelyeket már a tizennyolcadik században felgöngyölítettek és bőrlapok között tároltak.
JAC: Madridban.
MS: Igen, a tekercseket a polgárháborús Vörös Terror elől menekítették Kubába, majd később Mexikóba.
JAC: Milyen nyelven írták a tekercseket?
MS: A klasszikus bibliai héber nyelv egy helyi dialektusában (Edesh-VIII-B type) íródtak, nem jelentett gondot az elolvasásuk.
………………….
JAC: Ön látta a Mihály-pecsétet a lapokon?
MS: Igen. Tizenkét lapon látható a ( infty ) jel. Ezeken a lapokon van a Mihály-kontraktus.
JAC: Ön saját szemével látta a kontraktust?
MS: Igen. A templom őrzői szövetséget kötöttek Mihály arkangyallal, vagy azzal a személlyel, akiket ők Mihály arkangyalnak hittek. Nem egyszerűen Isten képviselőjének tekintették az arkangyalt, hanem magának az Istennek. A szövetséget pedig Metatron és Szeráfim angyalok ellen kötötték meg, akiket bikafejjel ábrázoltak a tekercseken.
JAC: Egyértelműnek tartja a tekercsek autentikusságát?
MS: A rézlapokat az Első Templom pusztulása idején, plusz-mínusz ötven év, állították elő. A szerves festékanyagok izotópvizsgálata alapján ez nagyon nagy bizonyossággal állítható. Természetesen nem gondolom azt, hogy a templom (szerk. megj. : nem a jeruzsálemi templomról van szó, hanem egy kisebb templomról, amely valószínűleg a mai Szíria területén állt, és egy szektariánus csoport vezetése alatt állt) őrzői, azok a papok, akik a tekercseket őrizték valóban találkoztak Mihály arkangyallal. A szerződést, legalábbis az írás szerint, a tekercs mindenkori birtokosának kell szavatolnia. A Mihály-rend természetesen nem tekinti valóságosnak a szerződést, de elismeri a Mihály-pecsét, a legrégebbi ismert Mihály-pecsét eredetiségét.
…………………………….
JAC: Tudom, hogy blaszfémikusnak tűnik a kérdés, de mégis mennyit érhetnek a tekercsek.
MS: Ön nyilván Howard Hughes ajánlatára céloz. Ő röviddel a halála előtt egymilliárd dollárt ajánlott a Rendnek a tekercsekért. Ennél is nagyobb összeget kínált valaki a tekercsekért a kilencvenes években.
……………………………..
JAC: Hogyan került a király tulajdonába a tekercs?
MS: Ma már tudjuk, hogy a tizennegyedik-tizenötödik században a Mihály-pecsétes tárgyak adásvételére valóságos kereskedőházak alakultak. A keresztesek számos vésetet, gyűrűt, kelyhet szereztek meg a Szentföldön, ezek szinte minden esetben hamisítványoknak bizonyultak. Hat-nyolc eredetinek tűnő darabtól tudunk, ezek magángyűjteményekben vannak. A magyar királyt különös körülmények között koronázták meg. Ezen a szertartáson számos Mihály-pecsétes ékszer mellett voltak ott a tekercsek. A király egy hollót tekintett a jelképének, és a Mihály-pecsétet a középkorban a hollóval (Corvus Corax) azonosították.
1526-ban rabolták el a törökök a tekercseket egy dunai hajóról, és négy év múlva ajánlották fel Kelemen pápának.
…………………………………
JAC: A Vatikán hivatalosan nem fogadta el a tekercsek létezését, bár a vatikáni irattár legendás főkönyvtárnoka Jean-Baptiste Pitra megemlítette egy könyvében, és ez az egyetlen forrása a tekercsekről szóló tudásunknak. Változik majd a helyzet?
MS: Bocsásson meg, hogy kijavítom. Pitra előtt, már mások, köztük a Rend harmadik vezetője, Bartoglio mester is írtak a tekercsekről és az összetekert rézlapokon jól kivehető Mihály-pecsétekről. Ez utóbbi a legpontosabb leírás, vélhetően ez volt Pitra forrása is. A rézlapokat jövőre a Vatikánba szállítják és a Rend képviselője lesz a hivatalos őre. A Vatikán nem fog állást foglalni az írásról, de egyeztetések folynak arról, hogy a szöveg másolatát, legalábbis annak egy részét, nyilvánosságra hozzák. Természetesen mindenkit óvunk attól, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítson az úgynevezett szerződésnek.
JAC: Tehát nem állíthatja senki, hogy egy szerződés áll fent a Mihály-rend és Mihály arkangyal között?
MS : Ha létezne is a szerződés, az a prenullum értelmében a magyar király örökösei és az Arkangyal között állna fenn, a Rend már csak közvetítő. Ezt azonban sem az Egyház, sem a Rend, és remélhetőleg, a király esetleges örökösei sem fogják komolyan venni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519555-6ae7a49653511' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519555&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519555-6ae7a49653511&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519555-6ae7a49653511' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
hát ez meg mi?
Hogyan teremtsünk alternatív valóságot c. OKJ-s felsőfokú szaktanfolyam szöveggyűjtemény részlet?
vagy megy valahova?
majd valamelyik házibolond kezébe kerül eme írás, és eccercsak azt vesszük észre, hogy díszkötésben, arany betűkkel, lesz kifüggesztve minden lehető és lehetetlen helyekre, sőt akár még asztal is kerül hozzá.
szóval, nagy a te felelősséget, kedves jt, mert amikor majd műveid bekerülnek az érettségi anyagba, akkor diákok ezrei fogják mormolni a neved(érdekes jelzőkkel ellátva).
Ammen.
-wilson
„Kapcsoljuk a Szabadság teret, ahonnan helyszíni tudósítonk közvetíti élőben a mihályisták és a gábrielisták összecsapását.”
Azt már csak igen kevesen tudják, hogy HM-nek volt egy törvénytelen fia az udvari tenyérjóstól. Az ő leszármazottja volt a későbbi Felcsúti Győző néven ismert labancverő hős. Ő pedig nem más, mint ov üknagybátyja.
Ööö… ezek valóban olyan, eddig még nem föltárt részletek, amelyeket a nagyreményű Veritas múltaktualizáló és protohistórikus intézet majd jól beágyaz az aktuális igazságok rendszerébe. Alkalmasint párhuzamot lehet majd vonni egyrészt a VII Kelemen szakálla és a „Szent Mihály Rend” közti összefüggés, másrészt a magyarok és Gábriel arkangyal közti szoros kapcsolat között, amely utóbbit JT sajnálatos pongyolasággal „eset”-nek nevez. Mindazonáltal, JT itt leközölt interjúrészlete valóságos feltört ugar, ha használhatok ebben a szakrális környezetben ilyen profán, solohovi hasonlatot. )))))
Csak nehogy Dan Brown rátegye a mancsát erre az egészre és ismét bestsellert írjon…
@nerángass: miért ne? én kicsit ugyan szégyellem, de dan brown álműveltségi krimijeit rendszeresen ledarálom együltömben, annyira jól ír a csávó. majd jotunder indít pert plágium miatt, és a háttérben jól kiszámláz marketing-kampány címszó alatt egy összeget. jotunder ettől bekerül a magyarországi első decilisbe, és költözhet vissza budapestre.
@sárospataki lány: Miét szégyellnéd, az amcsik általában tudnak írni, ezt már a college-ban megtanulhatják. Abban én kételkedek ( egy kicsit ) hogy JT minden vágya az lenne, hogy a M.o-I ( anyagi ) felső decilisébe kerüljön, szerintem nem ettől függ a hazajövetele. Persze ez csak sacc, de asszem jó sacc )))
Mivel az írásban hibát véltem felfedezni (az arkangyalok hiteles pecsétjei:
archangelgabriel.hupont.hu/13/arkangyal-vedelmi-pecset), felhívtam M.S. mestert (hogy honnan tudom a számát, arról nem beszélhetek). Ő tájékoztatott arról, hogy a hibát már maguk is észrevették, és mivel ebből kiderült, hogy a tekercsek nem hitelesek, a rézlapokat eladták egy színesfém kereskedőnek (állítólag magyar az illető, erre I. Mátyás miatt ügyeltek, valami Johannus V. Kelet-Magyarországról). Nem fizetett érte ugyan sokat, de a Vatikán pénzügyi helyzetét végül sikerült javítani. Többet nem mondhat, mert a mexikói kormány már így is ideges. Mindenkit üdvözöl.
@sárospataki lány: dan brown nem tud jól írni. ha tudna, akkor nem tudná eladni a könyveit. a minőségi irodalmat az átlagamerikai nem tudja elolvasni, mert nincs meg hozzá a szókincse, olvasottsága, műveltsége.
salman rushdie írt valami olyat, hogy dan brown da vinci code-ja annyira rossz, hogy teljesen kompromittálja a rossz irodalmat, mint műfajt. :)) (gives bad novels a bad name). viszont érezhetően több amerikai turista látogatta meg a louvre-t.
@jotunder: maguk a könyvek azok rosszak, viszont jól vannak megírva. olyan, mintha egy nagyon pörgős tévésorozat (mondjuk a 24) forgatókönyvét olvasnád irodalmiasított formában, a fordulatos cselekmény közötti űr pedig egy nagyon vékony és felületes bédekker képaláírásaiból van összeollózva. a cselekmény egyszerű, minden fejezet végén kliffhenger, van legalább egy szereplő, akiről a cselekmény aranymetszésénél kiderül, hogy egyáltalán nem az, mint amit addig állított magáról, majd jön a bombasztikus finálé, és a szájbarágós levezetés. ja, és a szimpatikus, esendő, ugyanakkor nagyon okos és kreatív főszereplő.
szóval én a helyedben a fenti sztorit feldúsítanám ezekkel az elemekkel, és kész is a bestseller, amit kiadhatsz 500 példányban, saját költségen, majd kilincselhetsz az alexandránál, hogy 120%-os árrésért tegye már ki lécci valahova az alsó polcra. sok sikert.
@jotunder: Yep..
http://www.goodreads.com/quotes/160382-do-not-start-me-on-the-da-vinci-code
@nerángass: vagy „Dan Brown is the poor man’s Umberto Eco.”
@sárospataki lány: Vagy
„Opinions are like assholes. Everyone has one.”)))
Úgy gondolom, az, hogy Rushdie-nek nem tetszett a könyv (meg nekem se, de akkor a csapból is ez folyt, és vannak kötelező feladatok), a „jól írás” definíciójának sajnálatos hiánya miatt akkora jelentőséggel nem bír. Akiknek tetszett, azoknak ő jól ír, és azok bizony sokan vannak, tán súrolják még a kétharmadot is.
Mikoron kiskamaszként egy nyár folyamán távol kerültem az eredeti lakóhelyemtől, az ottani ifjúság körében népszerűség-növelési célból vicceket kezdtem mondani, mégpedig a jobbnál is jobbakat. Gondoltam én. Ezért aztán meglepetésként ért a majdhogynem fagyos közöny, amely csak a végén olvadt fel valamennyire, mikor elmondtam egy szerintem borzalmasat, amelynek hatására többen gurultak a röhögéstől. Valami nadrágtartós poénja volt, ha jól emlékezem. Több ilyet nem tudván végül nem lettem népszerű, és valószínűleg még a Louvre látogatottsága se növekedett, de ebből megtanultam, hogy mások vagyunk. Nagyon. És lehet ugyan vindikálni a jogot magunknak, hogy MI tudjuk, és még az is lehet, hogy kvantitatíve is van ebben valami, de a többség dönt. Ha nem tetszik, akkor is.
@nerángass: nekem olyan nincs, jó?
@vakapad: ó, hát ilyen keresztje sok mindenkinek van. Szüleim képzőművészek, csak és kizárólag a szakmailag legkevésbé kifogásolható, legkevésbé amatőr munkák mentek át a vizsgán, én így nevelkedtem. Sokáig nem értettem, hogy miért van nálam nagyobb sikere G.L.-nak az osztályból, aki meglehetősen élethű széttárt lábú meztelen nőket tudott rajzolni, de mondjuk nem volt tisztában a perspektíva szabályaival, sőt, szállkázva rajzolt, nem hosszú, egyenes vonalakból.
Aztán később elkezdtem gitározni, és ott még durvábban jön elő ez a dolog, a sokáig gyakorolt, félegész skálából indított, dópentatonnal folytatott és vicces idézetekkel dúsított blueskör-rázás alatt a lányok opálos tekintettel szürcsölték a vodkakólát, ha viszont összevissza hülyeségeket fogva, vagy akár csak egy hangon maradve, de 250-es tizenhatodos tempóban pengettem akkor felugrottak az asztal mellől, és táncikálni és sikongatni kezdtek.
Hozzá kell szokni, ez van.
@sárospataki lány: sőt, elég sok időnek el kellett múlnia, hogy nyaralás alatt, negyven fok fölött és fagyott korsóban felszolgált sör mellett kizárólag trash-irodalmat vagyok hajlandó olvasni, Dan Brown, Robert Ludlum, Mattyasovszky Jenő (ez már-már hipszter kategória), Jo Nesbø, stb. Jó, egy Vonnegut esetleg becsúszhat.
@sárospataki lány: Mid ? Véleményed vagy …))))
@nerángass: akkor inkább véleményem.
@sárospataki lány: Nna ugye !
Egy Raymond Chandler eredetiben….Dashiel Hammet…
@nerángass: +1l és +1t, bocs
Ez akkora blődli, hogy majdnem bevettem. A kulcs a misztifikációhoz a végtelen jel volt, mint Mihály arkangyal pecsétje. Javaslom legközelebb a %, vagy a @ jel használatát, mint arkangyalok félreismerhetetlen kézjegyét.
@balmoral: Ezek a jelek viszont nem utalnak a mindenkori magyar uralkodó uralmának tartamára, mint az égiek által garantált jogos jussra
@sárospataki lány: „olyan, mintha egy nagyon pörgős tévésorozat (mondjuk a 24) forgatókönyvét olvasnád irodalmiasított formában”
Nem vagyok az a szépirodalmat búvó alkat (szakbarbár programozó vagyok én is), de azért a föntit kicsit meredeknek tartom mint a „jó regény” egy definícióját. 🙂
@közösperonos átszállás: Egyébként mióta, hála a tableteknek, a strandon sem kell a szépirodalmasított forgatókönyvvel beérned, szerintem ennek az irányzatnak szép lassan befellegzett…
@közösperonos átszállás: idézet tőlem: „maguk a könyvek azok rosszak, viszont jól vannak megírva.”
@sárospataki lány: ” olyan, mintha egy nagyon pörgős tévésorozat (mondjuk a 24) forgatókönyvét olvasnád irodalmiasított formában, a fordulatos cselekmény közötti űr pedig egy nagyon vékony és felületes bédekker képaláírásaiból van összeollózva. a cselekmény egyszerű, minden fejezet végén kliffhenger, van legalább egy szereplő, akiről a cselekmény aranymetszésénél kiderül, hogy egyáltalán nem az, mint amit addig állított magáról, majd jön a bombasztikus finálé, és a szájbarágós levezetés. ja, és a szimpatikus, esendő, ugyanakkor nagyon okos és kreatív főszereplő. „
Ezt itt szó szerint a hogyan írjunk ponyvát című zsebkönyvből ollóztad? 🙂
@sárospataki lány: :-DDDDD
@sárospataki lány:
és ennek mi értelme?
szerintem eleve értelmetlen a szórakoztató irodalmon számonkérni azt az írástechnikát, amit a szépirodalomban használnak, nem arról szól ez a „műfaj”. rushide szépiroldalmat ír ,dan brown meg nem. brown mondatai ezen a kategórián belül is gyengébbek az átlagnál, tehát amit írsz, az éppen fordítva lehet igaz, jó történet gyengén megírva, bár tény, hogy én nem olvastam szóról szóra a da vinci kódot, inkább csak átfutottam.
ugyanakkor azok a csodálatos szövegek sem feltétlenül elterjedtek, mert hát hányan írnak igazán szépen és érdekesen egyszerre? nem is könnyű, keveseknek sikerül. ha megnézzük az istenített amerikai írókat, mondjuk oates viszonylag irodalmiasan ír, pynchon hol így hol úgy, de pl. de lillo, mccarthy, vagy az olyan kultírók mint ellroy vagy ellis, nyilván valamennyire értelmiségi regényeket írnak, eléggé kimunkált stílusban, de szépnek nem mondhatóak, kicsit sem.
amennyire beleolvastam, franzenre is igazak ezek.
meg mondhatom azt, hogy ezerszer többet érhet jó verseket, vagy non-fictiont olvasni ezek bármelyikénél, irodalmi értéküktől függetlenül.
főleg, mikor egyik-másikon iszonyúan érződik az izzadtságszag, hogy valami hű de értelmiségi könyvet alkossak, melytől fekvesz.rnak bizonyos irodalmi körök.
utálom dan brownt, de a sznobizmust is:)
@fuhur: nem. én ilyen jól írok.
@Deepblue Noir: nem kell utálni egyiket sem. a kertitörpe is lehet szép, nem? 🙂
@sárospataki lány:
csak írsz, csak írsz:)
@Deepblue Noir: 🙂
neil gaiman
dan brownt még nem olvastam.
illetve nem még.
szerintem soha.
@Deepblue Noir:
Mi van azzal, ami (aki) nem fér a megszokott skatulyákba.
Éppen most olvasom Ulickaja (világszerte kiadott írósztár) „Imágo” c. könyvét. Roppant érdekes, a történeteinek némelyike gyöngyszem, és aki nem élt ott és akkor (SzU Sztálin halála után), az jól megismerheti azt a világot. Valamit láttam belőle, és nagyon hitelesnek tartom.
Na most akkor hasonlítsam Dan Brownhoz? Vagy egy college-ban kinevelt ami íróhoz? Esetleg Parti Nagyhoz? Na ne!
Szóval, roppant érdekes, valszeg nem csak az értelmiség olvassa (talán nem is nekik írt). Nem a thrillerek vagy éppen Chandler, Hammett értelmében izgalmasak a történetei – ha érted, mire gondolok.
Na de a stílusa! Bár nem vagyok egy irodalomkritikus, de szerintem ahogy ír, nem üti meg egy másodosztályú újságíró színvonalát.
És mégis jó, ki tudja, miért?
Az információ téves.
Az interjú nem fedi a valóságot, még az elképzelt nevekkel sem.
Prenullumot, a szó igazi értelmében nem hitelesített a Katolikus Egyház kb. 500 éve.
Mentálisan egyedül az utolsó, elképzelt válasz van a valósághoz legközelebb:
„Ha létezne is a szerződés, az a prenullum értelmében a magyar király örökösei és az Arkangyal között állna fenn, a Rend már csak közvetítő. Ezt azonban sem az Egyház, sem a Rend, és remélhetőleg, a király esetleges örökösei sem fogják komolyan venni.”
az alábbi kiegészítésekkel:
– az arkangyal komolyan veszi
– a szerződés nem az említett felek közt köttetett
Amúgy rendben 🙂
Üdv. michael@earth.com
@HaKohen:
az a lényeg, hogy van benne valami ami jó illetve valami, ami miatt tetszik. a többi mit számít?:)
@sárospataki lány: A forgatókönyves jellemzésed meg pont a fordítottját hozta, jó történet (illetvehát sablonos, de engem pont nem zavar, ha valaki betartja az általa választott stílus szabályait), szarul megírva.
@sárospataki lány: a Da Vinci olvashatatlanul rossz, minden mondat, a logikája gyerekes, éppen ezért olvassák sokan (persze csak a hájpolás után), ugyanez áll a mindenféle „árnyalatokra” vagy mikre (csak fokozottan)
ettől még @vakapad:-nak egyáltalán nincs igaza, nem a többség dönt.
hol van már Herczeg Ferenc meg ezernyi lektűrtársa?
az idő folyamán az ilyen sz@r kiszelektálódik (és jön helyette másik, még rosszabb), aztán mégiscsak kialakul egy kánon (és nem, nem az irodalomtörténészek csinálják, ők ugyanúgy leképezik a véleményegyüttest, ahogy a nyelvész sem szól bele, csak figyeli a nyelvi jelenségeket)
olvassatok Rakovszky Zsuzsát!
@Mihint: Épp ez a lényeg. A magyaroknak annyi közük van Gábrielhez, amennyi a szakállas VII Kelemennek a SZent Mihály Rendhez ( amely pár országban magas kitüntetésl ) – magyarul : semmi.
@csársz: Sajnálom, hogy bár egy sort sem olvastam tőle, én hoztam be ide Dan Brownt és ezzel eltereltem a poszt lényegét ((((
@közösperonos átszállás: @csársz: gondolkodtam ezen a jó lektűr, rossz lektűr dolgon. Szerintem ez amolyan szellemi/intellektuális zaj, ha nem lenne, akkor azok az emberek, akik most ezt fogyasztják, innának, szomorúak lennének, vagy vernék a gyerekeiket. Jó, ezeket a bajokat nem gyógyítja a lektűr, de az ürességtől való rettegést sikeresen eltömíti. És mint ilyen, tökmindegy, hogy jó, vagy rossz. Kössön le, ennyi.
@csársz:
hát sajnos, még ez sem jelent olyan sokat, kiváló művek elsikkadhatnak legalábbis egy időre, mások, esetleg gyengébbek meg óriási kultuszban részesülnek.
@sárospataki lány:
egyszerűen el kell fogadni, hogy vannak írók, akik
-a koruk értelmes, de nem feltétlenül a legkifinomultabb ízlésű (vagy irodalmi berkekbe tartozó vagy nagyon mély és nehéz művekre éhes vagy éppen sznob) olvasókat szeretnék megcélozni
-viszonylag könnyen olvasható, valamennyire szórakoztató, nem túl nehéz és mély, de nem feltétlenül igénytelen és sekélyes, esetleg valamennyi érdekes megfigyelést, gondolatot, problémát is tartalmazó/felvető könyveket akarnak írni.
vannak akik meg tényleg csak szórakoztatni akarják esetleg az eléggé igénytelen közönséget is.
ez utóbbi persze nem túl szép dolog, de az előbbivel nem tudom mi a baj, miért kell azokat a műveket folyton ponyvázni, lektűrözni, zajozni, pláne, hogy azért az annyira istenített művek között is akadnak túlértékeltek, melyek vagy kiállnák egy tisztességes, komoly elemzés próbáját, vagy nem.
meg ez részben szubjektív is, persze nem teljesen.
@Deepblue Noir: semmi baj sincs velük, semmi baj sincs a pornóval sem, aki akarja olvassa a ponyvát, nézze a pornót
de miért akarod, hogy a pornót ne nevezzem pornónak, a lektűrt lektűrnek?
már a szó is fájdalmas: lektűrözés (persze rímel a szintén marhaság „fasisztázásra, antiszemitázásra”: ha valami fasiszta, ne mondjam rá, mert akkor megsértődik vagy „antiproduktív” leszek? ha valaki lektűrt ír, mondjam neki, hogy irodalom, és akkor majd jobbat-mást produkál)
De tényleg off, bocsánat @nerángass:
@csársz:
dedó
@csársz:
Be kell valljam, tényleg tévedtem. Abban, hogy ki a jó író, nem a többség dönt, hanem én.
@csársz:
Azért elég régen (Th. Szasz és az antipszichiátria óta) tudjuk, hogy a címkézés az égvilágon sehová sem vezet – mármint jóra. A lefasisztázás épp annyira értelmetlen, mint a lelektűrözés. No és persze igazságtalan és szakszerűtlen, mert egy vagy több bonyolult jelenséget, lelket, irányzatot stb. a végtelenségig leegyszerűsít. Egy címkére. Így inkább @Deepblue Noir:-ral értenék egyet. No és persze @vakapad:-dal: én döntök.
Konkrétan én egy antisznob vagyok, éppen ezért (vagy ki tudja miért) vállalom, hogy szeretem Chandlert, Hammettet és persze Agathe Christiet. Utóbbit megfilmesítve is, holott a ma áhitatos borzongással nézett skandináv filmkrimiken én csak borzongani tudok, áhitat nélkül.
Kodolányi Égő csipkebokorját izgatottan olvastam végig, miközben számos hasonló terjedelmű kánonbeli könyvön elalszom. Karinthy Ferenc novelláit és egyfelvonásosairól azt tartom, hogy a XX. század kiemelkedő alkotásai – miközben ezért a félmondatomért néhány tekintélyes irodalmár valszeg leköpne. Parti Nagy politikai meséit éveztem, de amikor kezembe adták egy novelláskötetét, a második novella után becsuktam és azóta sem nyitottam ki. Ulickajáról fentebb már írtam; irodalmi jövőjét nem merném megjósolni. A Da Vinci kódot nem bírtam letenni (kommentelőtársaim most höröghetnek!), de más könyve már nem érdekelt, a filmesítésről pedig szó se essék. Ha már Ulickaja: ki emlékszik még még Jurij Trifonovra, erre a szerintem klasszikus szovjet (orosz?) íróra, a sztálini kor hű krónikására?
Szóval az én Ars Lectoricám (bocs a ragozásért!) az, hogy olvasok, ami tetszik, amit szeretek. Ami érdek nélkül tetszik. És nem érdekelnek az ilyen-olyan kánonok. Legföljebb Palestrina (zsidózó félreolvasóknak: nem Palesztina) kánonjai.