Az egyetemeken nem folyik kutatómunka? (felfogokrobbanniposzt) UPDATE!!!
Eredeti szerző: jotunder
– Még az első polgári kormány idején vettem részt az oktatás és a kutatás kapcsolatát áttekintő fehér könyv kialakításában, ami sok tanulsággal járó munka volt. Kiderült, a felsőoktatás nem járul hozzá igazán a tudományos kutatásokhoz, részben azért, mert az oktatókat leköti a tanítás. Azt senki nem tagadja, hogy a kutatóintézeti hálózat, amely így ezt a tevékenységet szinte kizárólag végzi Magyarországon, jobban, hatékonyabban is működhet. (egy bizonyos ember nyilatkozata, ma)
„szinte kizárólag végzi”…..
Az egyetemeken csak alibiznek, nincs járulás, főleg nem hozzá. És ezt most én írom meg, ahogy tegnap is csak én írtam meg, hogy ötezer ember közalkalmazotti státusza tűnt el hirtelen egy bizonyos ember nyilatkozatában, hát istenem, ez van, eltűnnek státuszok, nincsenek járulások, mondjuk a Laczkovich Miklós sem oldotta meg a Tarski Sejtést, és nem is kapott érte Ostrowski Díjat, meg az összes csodálatos matematikus, aki engem tanított, a kiváló kollégák az ELTE-n, azok nem járulnak. Mert nem elég beletaposni az intézeti kutatók lelkébe, neeeem, az egyetemi oktatókat is meg kell alázni. És én nem mondhatom azt, meg azt, meg azt, meg azt, amit egy szabad Magyarországon, egy szabad Vincenten mondanék.
Én ebbe bele fogok halni.
………………………
UPDATE: A SciVal adatbázisban megkerestem a magyar tudományos outputot. Ez a 2017-es évre vonatkozik, és a nemzetközileg értékelhető publikációs teljesítményre alapul.
1. Az Akadémia Intézethálózata 3042
2. BME 1625
3. ELTE 1541
4. Szeged 1223
5. Debrecen 1219
6. Semmelweis 1211
és akkor jöjjön egy bizonyos ember egyeteme, a Pázmány 150 (százötven)
a bécsi egyetem (544 millió eurós budget, 6765 oktató, több mint 90000 diák) 3596
P.S Megnéztem a Scopus adatbázisban, tavaly 18-an idézték Palkovics László cikkeit, és egy (1) darab idézetet kapott az a bizonyos ember. Hány Vincent kommentelőt idéztek többször, mint Palkovics főtudóst?
P.P.S A bizonyos ember, gunyorosan írt egy bizonyos nép munkaerkölcséről. A magyar népről van szó, ha valakit még érdekelnek az ilyen finomságok.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518286-6ae3dd0e31e89' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518286&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518286-6ae3dd0e31e89&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518286-6ae3dd0e31e89' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@seol: ne, ne menj, te vagy az első, akit értek 🙂
@lmate: Tessék például egy:
longbets.org/126/
Aztán van ilyen is:
longbets.org/197/
Technically, Raphael wins. … Philosophically, there is no winner. 🙂
Sztem szeretni fogod ezt az oldalt… Vannak persze történelmibb léptékű fogadások is, de én nem zárnám ki a tíz-pártíz éves időtávúakat sem azzal, hogy kis minitáv, nem számít, mert ha oké a jóslat és az indoklás, akkor azért jelenthet valamit így példaszinten, hogy összejött. Milyenféle káoszok mekkora kondér levesben főnek…
@labrys: arrol van szo, hogy egy bizonyos trajektorian mozog a vilag es eszre sem veszed azokat a lehetseges alternativ trajektoriakat, amelyek adott ponton nagyon kozel voltak a valosaghoz. haboruk dolhettek volna el maskent, uralkodok uszhattak volna meg merenyleteket, vagy eppen vegezhettek volna veluk, stb stb stb.
@labrys: „pl. mint a statisztikában, ahol nemlineáris viszonyok is modellezhetők lineáris [regressziós] modellekkel stb.”
Attól, hogy két változó között nemlineáris összefüggés van, és ezt az összefüggést leírhatjuk pl. lineáris regresszióval, az nem jelenti azt, hogy a linearitás fogalmát megváltoztattuk volna. A linearitás a modell linearitására vonatkozik a modellparaméterek tekintetében, és pontosan ugyanolyan szigorúan ugyanazt jelenti, mint bármely más esetben.
Ez tényleg érdekes volt ez a linearitás, nemlinearitás, káosz és a történelem menetének megjósolhatósága…
A különböző lehetséges kimenetelek között folyó történelemhez, időhöz, az oksághoz, a káoszhoz és a linearitáshoz megidézhetném Asimov Alapítványának pszichohistóriáját, Hari Seldon munkásságát (miért ha @seol példája alapján 1950 után 100 év elteltével vagy 2000 után 50 év elteltével „meglehetős pontossággal” megjósolható, hogy 2050 következik, akkor Asimov is mondhatott nekünk valami fontosat a jövőnkről).
@ATCG: „Ez tényleg érdekes volt”
Én azt jósolom, hogy még nincs vége 🙂
…Egyébként a történelem bujkálása a jósolhatóság elől kicsit olyan, mint az emberi tudatosság bujkálása a meghatározása elől: ha találsz állatban vagy mesterséges intelligenciában (-szerűségben) olyan nyomot vagy képességet, amit az emberekhez tartozónak gondoltunk, akkor jön, hogy jó-jó, ez megvan az emberben is, de nem ez a veleje a jellegének, hanem a… És akkor innen megy tovább. Szóval most is izgatottan várom, hogy mi derül ki, hogy mi a történelem és mi nem az 🙂
@labrys: a múlt története nem nagyon hasonlítható a jelenkorhoz. sok földi rendszer mozgott szinte független pályán, sok volt a független történet, a mai világban olyan sűrűségű és mélységű az összekapcsolódás (szellemi és anyagi, közeli és távoli térben és időben, élő, élettelen és emberi), amire korábban nem volt példa. (így megszűnt pl. a természetnek is az a státusa, hogy egy kvázi végtelen erőforrás, és korlátlan kapacitású szemétnyelő.)
nem gondolom, hogy olyan világ van vagy jön, melyben nem tehetők majd ilyen-olyan jóslatok, de egyelőre szerintem egyáltalán nem értjük, mi folyik
@seol: :–)
@labrys: @kemény keleti kommentelő: Kösz, az elvi példáitok mind meggyőzően hangoznak, de jó lenne konkrét példákról (sikerel előrejelzésekről) is tudni. A konkrét példák meg azért fontosak, mert különben megmarad a JT kommentjében pontosan megfogalmazott probléma.
@mafi mushkila: Ez valóban egy szuper oldal, kösz. „én nem zárnám ki a tíz-pártíz éves időtávúakat” Én sem, szerintem az egy abszolút releváns lépték. Innen indult a thread is: ki és milyen alapon tudta megmondani már az első Orbán kormány idején, hogy 10 évvel később mikre lesznek képesek.
@fadrusz: Szerintem nem a terminológia a fontos. A jóslások szempontjából (ahonnan ez a thread kiindult) épp a statisztika számít. Lehetnek bármilyen nemlinearáisak egy dinamikai rendszert valóban leíró egyenletek, ha statisztikusan jól közelíthető lineárisan valamilyen (releváns) skálán, akkor az a predikcó szempontjából lineáris.
@lmate:
A leghíresebb jós Verne. A mai korra a legjobb jóslat a Hülyék paradicsoma volt. Teljesen betalált.
@furiRosa: Köszi 🙂 ráadásul most látom, hogy pontosan idézve még találóbb.
@jotunder: Hát nem feltétlenül. A törvények „szépen”néznek ki, de a kezdeti feltételek megválasztása után a megoldások lehetnek kaotikusak. @fadrusz rámutatott a gravitáció lehetséges kaotikus megoldásaira is (an egy kínai sci-fi is erről, nem jut eszembe a címe). Az ingamozgásnak is vannak kaotikus megoldásai (egy szegedi elm. fiz csoport mutatott erre példát). A kémiai reakciók „szép” egyenletei is adnak kaotikus megoldásokat, ha a kezdeti feltételek olyanok. S a „kaotikus”(-nak mondott) rendszereknek is vannak olyan alrendszerei (megint a kezdeti feltételektől függően), hogy a rendszer soha az életben nem megy bele a kaotikus tartományba.
Szerintem, hogy egy fizikai rendszer, s az azt leíró törvények mikor adnak kaotikus megoldást az még sok vizsgálat tárgya lesz. A történelem is hasonló lehet.
@jotunder: „arrol van szo, hogy egy bizonyos trajektorian mozog a vilag es eszre sem veszed azokat a lehetseges alternativ trajektoriakat, amelyek adott ponton nagyon kozel voltak a valosaghoz. haboruk dolhettek volna el maskent, uralkodok uszhattak volna meg merenyleteket, vagy eppen vegezhettek volna veluk, stb stb stb.”
Persze, ezzel tisztában vagyok. Épp ezért is emlegetem folyton a léptékeket és a skálát. Próbálom pár példával pegmutatni /áthúzva/ megmutatni:
1. Az európai perifériára (Kelet- és Közép-Európa, Balkán stb.) vonatkozó oszmán fennhatóság trajektóriája legkésőbb a XVII. század második felétől átkozottul …Ljapunov-stabil. Bizonyosra vehető. A Porta ugyan a szultanátus európai kipicsázásának folyamata során megnyer(hetet)t néhány csatát (nem háborút!), egy-két évtizedig – kétségbeesett erőfeszítéssel – próbál(hat)ta megtartani folyamatosan zsugorodó határait, néhánnyal több (vagy kevesebb) görög/bolgár/stb. nemzeti lázadást leverve késleltet(het)te (vagy megkönnyít[h]ette) az alávetett népek függetlenedését, de az európai államok (főképp a centrum államainak) társadalomfejlődési & technológiai előnye már pár száz éves intervallumban (lépték!) is _elkerülhetetlenné_ tette azt, hogy a társadalmi-technológiai-katonai stb. szempontból reménytelenül „befagyott”, egyre inkább anakronisztikus Oszmán Birodalom úgyszólván teljes európai területét elveszítse (és mellesleg később elherülhetetlenül önmaga is megsemmisüljön).
Ismétlem: mindez elkerülhetetlen volt („determinált”), és az egész folyamat akkor is lényegében erre az eredményre vezetett volna, ha mondjuk az oszmánok hattal több csatát nyernek meg (vagy veszítenek el), ha az Oszmán Birodalom hivatalos vallása nem az iszlám, hanem a zoroasztrianizmus, vagy ha II. Sándor orosz cárt nem akkor ölik meg, amikor stb.
.
2. Az Újvilág meghódítása során az amerikai magaskultúráknak – inka, maja, azték, Mississippi-völgyi stb. – esélyük sem volt az európai konkvisztádorokkal és gyarmatosítókkal szemben. Teljesen bizonyosan és elkerülhetetlenül érte mindegyiket hasonló vég.
Pedig az inkák több csatát is megnyertek a hódítók ellen (sőt, még 1780-ban[!] is robbant ki utóbbiak ellen „inka” lázadás II. Túpac Amaru vezetésével), az aztékok szintén ellenálltak (lásd pl. La noche triste), a maják pedig egészen a XVII. századig kitartottak (az icá törzs fővárosa csak 1697-ben[!] esett el) – és mégis, teljesen reménytelen, kikerülhetetlen volt az a kontinentális léptékű(!) folyamat, ami végül lezajlott.
Miért? Mert
1) az eurázsiai bacikkal és vírusokkal szemben semmiféle módon nem nyerhettek a beringiai bottleneck-effektus miatt genetikai szempontból egyébként is hátrányos helyzetben lévő újvilági populációk [becslések szerint az Újvilág népességének 50-90%-a[!] halt meg az európai kórokozók miatt a kontinens „felfedezését” követő száz évben, ez cca. tíz-tizenötmilliós hekatombát jelent];
2) a behozhatatlan kulturális-technológiai-társadalomszervezési hátrány okán (amikor az első vadászó-gyűjtögető – pre-Clovis – csoportok átkeltek nagyjából 15 000 évvel ezelőtt a beringiai földhídon, az eurázsiai kulturális központokban már növénytermesztéssel & állattenyésztéssel foglalkoztak, Göbekli Tepéket építettek a népek és a kispadon készülődtek az első igazi, fallal körülvett városok meg Çatal Höyükök);
3) a konkvisztádorokat kibocsátó államok struktúrája és technológiája elérhetetlenül meghaladta már az újvilági birodalmakra jellemzőket.
.
.
.
Disclaimer: persze mindez szerintem, én ott se vótam, milyen malac, nem volt taggyűlés stb. 🙂
@fadrusz: ezt is értem, igen. – De ugye jól látom, és ezek szerint nemlineáris összefüggések is modellezhetők (olykor) lineáris eszközökkel, igaz?
@incze: „nem gondolom, hogy olyan világ van vagy jön, melyben nem tehetők majd ilyen-olyan jóslatok, de egyelőre szerintem egyáltalán nem értjük, mi folyik”
Szerintem egészen a legutóbbi évtizedekig igenis meglehetősen pontosan lehetett (volna) jósolni történelmi síkon (is). – Azt viszont veled egyetértve én is úgy látom, hogy kb. 20-30 éve mind nehezebbé válik _elvileg is_ ez a tevékenység (másképp: a komplexitás mind nagyobb szintjein válnak előre jelezhetetlenné a trendek), mivel a közelmúltban átbuktunk az általunk, emberek által tévesen lineárisnak érzékelt, de valójában exponenciális ívű (technológiai) fejlődés exponenciális görbéjének ööö… inflexiós pontján (bocs, JT & egyéb matematikusok! 🙂 ).
[Ja, Kurzweil, igen.]
@lmate: mondhatnám, hogy a legjobb barátaim között is akadnak jósok (aka augur, futurológus, politológus), de nem mondanék igazat 🙂 – A (pl.) történelmi trendek előrejelezhetőségének elvi lehetőségét (a fenti korlátokkal) viszont továbbra is fenntartom.
@labrys: „a közelmúltban átbuktunk”
De ez ténylegesen egy újszerű esemény, egy különbség a jósolhatóság szempontjából? Vagy a szokásos érzékcsalódás, amikor minden korban úgy tartják, hogy most aztán igazán különös dolgok történülnek, ember már meg nem mondja, hogy mi lesz ebből (de ha mégis mond valamit, akkor a végromlásra szeret tippelni)?
Vagyis hogy mindig mindenki átbukott valamin, és akkor ők sem jósolhattak volna nagyobb magabiztossággal. Vagy nem, mert ez most tényleg más…
?
@labrys: Az én személyes tapasztalatom az, hogy a történész barátom meglepően jól jósolt meg előre (tudom, mert ott voltam) egy csomó fontos dolgot, amit én nem láttam jönni (pl. Ukrajna lerohanása, Brexit), és mint természettudós izgalmasnak tartom a kihívást, hogy ezt a fajta tudást (vagy ennek a tudásnak az elsajátítását) hogyan lehetne algoritmizálni. De lehet, hogy csak kellőképpen pesszimistának kell lenni hozzá, és az manapság már elég is…
@labrys: Igen, az említett esetben lineáris modellekkel jól jellemezhetők a nemlineáris összefüggések is (bár érdemes hozzátenni, hogy ez tulajdonképpen egy linearizáló transzformáció után érvényes, és csak az olyan esetekben, ahol létezik ilyen transzformáció). Én csak arra próbáltam reagálni, hogy ez nem jelenti azt, hogy a linearitás fogalmát „tágabban” értelmeznénk. Nincs kétféle linearitás. Az, hogy egy modell lineáris, az mindig ugyanazt jelenti.
@labrys: Kurzwell érvelése sánta. Egy exponenciális görbének bármely „nézete” exponenciális, vagyis a görbe minden skálán ugyanúgy „néz ki”. Ezért sem lehet benne szingularitás, s nincs is benne. A görbe amiről beszélni szeretne – szerintem – az un. növekedési görbe, vagy S görbe, amiben ugyan szintén van egy exponenciális tag, de a görbe menete tök más. Ez egy telítésbe menő görbe, s szemben az exponenciálissal ennek tényleg van inflexiós pontja. Ez azt írja le, amikor a külső források korlátosak. Pl. a bacik növekedése ilyen, de persze ennek sincs szingularitása. Szóval ennek az egész szingularitásos elméletnek nincs igazi alapja.
Egyébként a kaotikus és mégis előrejelezhető eseményeknek nem a történelem a legjobb példája, mert arra igen kevés az esély, hogy bizonyítható előrejelzést lehessen találni. Viszont pl. a foci egész biztosan kaotikus jellegű játék, azt, hogy ki, merre passzol, melyik időpillanatban hol lesz a labda szinte bizonyosan valamilyen kaotikus rendszerrel lehet leírni. Ugyanúgy, ahogy pl. a patak csobogását.
Ugyanakkor én pl. előre megjósoltam, hogy a Fradi hazai pályán ki fog kapni a Dinamo Zagreb-től, s arra is kevesen fogadnának, hogy a magyar válogatott megverné – mondjuk – a spanyol válogatottat. Ezért én @labrys-nak adok igazat, bizonyos esetekben elég jól megjósolhatók a kaotikus események is.
@labrys: az exponencialitás azt jelenti, hogy minden nő. a növekedés is nő, a növekedés növekedése is nő és a növekedés növekedésének növekedése is nő. az inflexiós pontban a növekedés növekedése rögtön meg is áll.
@jotunder: @Senki A.: @fadrusz: @lmate: kösz a kijavítást – akkor próbálom másképp megfogni. Mit szóltok ehhez a modellhez:
Míg a tényleges (technológiai) fejlődés exponenciális görbével írható le, addig az „emberiség”* jövőjósló/fejlődésérzékelő képessége inkább lineáris (de semmiképpen sem közelíti az exponenciálist). Az exponenciális görbe egy bizonyos kezdeti szakasza – megfelelő mértékű elhanyagolás mellett, illetve kellő mértékű rövidlátás/tudatlanság esetén – a felületes szemlélő („emberiség”) számára nagyjából fedésbe hozható a saját (kvázi lineáris) jövőjósló/fejlődésérzékelő képességét leíró görbével.
Állítás: pár évtizede meghaladtuk a két görbe azon pontját, amelytől kezdve – legalább a szaktudományok művelői számára – egyértelművé válhatott, hogy a faj jövőjósló/fejlődésérzékelő képessége (akármilyen görbe is írja le azt pontosan) semmiképpen sem hozható fedésbe a valós (technológiai) fejlődés exponenciális görbéjével, soha nem érheti utol azt. (Sőt, valójában egyre gyorsulva marad el attól.)
.
.
.
* Az „emberiségen” belül persze már vagy háromszáz éve mind erősebben külön kellene választanunk a vonatkozó szaktudományok és a közbeszédet/általános ismeretek jövőjósló/fejlődésérzékelő képességét, de az egyszerűség kedvéért tekintsük ezeket lényegükben azonosaknak. Azaz úgy, hogy bár a szaktudományok több nagyságrenddel hatékonyabb jövőjóslók/fejlődésérzékelők, de nem _annyira_ sok nagyságrenddel hatékonyabbak, hogy az az exponenciális növekmény által megkívánttal összemérhető legyen.
@mafi mushkila: nem, tényleg úgy gondolom, hogy ez egy újszerű esemény. (Volt, mivel már megtörtént, csak „nem vettük észre”.) Lásd fenn.
@labrys: Ha jól tudom (majd valaki kiigazít), az emberiség extenzív adatai (ld. népesség, energiafelhasználás, stb., méréssel megállapítható adatai) mind exponenciálisan növekednek, vagyis elég jól leírhatóak az eddig ismert adatok egy exponenciális görbével. Persze elég szűk időintervallumban vannak csak adataink.
Te ezek szerint ismersz egy olyan görbét, ami nem az („az „emberiség”* jövőjósló/fejlődésérzékelő képessége inkább lineáris”). Az első kérdés, hogy egyáltalán létezik-e ez a mennyiség, aztán meg az, hogy ez tényleg lineáris-e.
Én nem tudnám ezt a mennyiséget definiálni. Ezek után a linearitásáról meg se mernék mukkanni.
Másrészt, ha az „emberiség kialakulását” egy fix időpontnak vesszük, akkor ez a mennyiség ott (és előtte) nyilván zéró értékű volt, mert amíg nem volt „emberiség” addig előrelátó képessége sem lehetett. Mitől kezdett el növekedni? Ha az emberiség növekedésétől (ami exponenciális manapság), akkor ez mitől lineáris? Ha nem attól, akkor mitől és miért? Sok itt a probléma!
Aztán. Egy egyenesnek és egy exponenciálisnak 0, 1 vagy 2 metszéspontja lehet. Ha igazad lenne, akkor te a második metszéspontról beszélsz, tehát ebben az esetben kettő van. S akkor mi volt az első metszéspont előtt? A kettő között meg az emberiség sokkal inkább meg tudta jósolni a jövőt? Pl. Róma felemelkedését és világuralmát, Nagy Sándor hódításait, a nagy ipari forradalmat vagy a nagy francia forradalmat előre látta valaki? S mennyire előre? S mi erre a bizonyíték? Nem csak utólag látod előre?
Sok még itt a finomítani való!
@Senki A.: Javítás: 0 vagy 2 metszéspontja lehet!
@Senki A.: Javítás javítása: Már ha eltekintünk a vízszintes és függőleges egyenesektől.
@Senki A.: Bele fogok zavarodni a javításokba. Maradjunk a 0, 1, 2 értékeknél. Bocs!
@Senki A.: „Sok még itt a finomítani való!”
Igen, nagyon. 🙂
.
„Te ezek szerint ismersz egy olyan görbét, ami nem az […]. Az első kérdés, hogy egyáltalán létezik-e ez a mennyiség, aztán meg az, hogy ez tényleg lineáris-e.”
Pusztán azt feltételezem, hogy az emberiség mint entitás (akárhogy is definiáljuk most) jövőjósló képességét valami olyan görbe ír(hat)ja le, ami sokkal-sokkal közelebb van a lineárishoz, mint az exponenciálishoz. (De persze nem kellett volna hozzá nem értőként bekavarnom a matematikai fogalomkészlettel, csak hirtelen nem jutottak eszembe jobb eszközök annak megmutatására, amit gondolok.)
.
„Másrészt, ha az »emberiség kialakulását« egy fix időpontnak vesszük, akkor ez a mennyiség ott (és előtte) nyilván zéró értékű volt, mert amíg nem volt »emberiség« addig előrelátó képessége sem lehetett.”
Nyilván. Viszont szerintem az emberiség kialakulása ugyanúgy dinamikus folyamat, „intervallum” (tehát nem konkrét ponthoz köthető esemény) volt, mint mondjuk egy magzat kialakulása, vagy egy szimfónia. És az emberiség kialakulásával párhuzamosan „jött létre” vagy valósult meg jövőjósló/előrejelző képessége is.
.
„Mitől kezdett el növekedni? Ha az emberiség növekedésétől (ami exponenciális manapság), akkor ez mitől lineáris? Ha nem attól, akkor mitől és miért? Sok itt a probléma!”
A valóságmegismerési eszközeink (~ tudomány) bővülésétől és komplexebbé válásától kezdett el növekedni a jövőjósló képességünk. Utóbbi növekedésének linearitáshoz közeli jellegéért pedig szerintem kognitív képességeink tehetők felelőssé; egyszerű biológiai okoknál fogva (az emberi agy memória-, számítási és jeltovábbítási kapacitása nagyon konkrét korlátokkal bír) az emberiség jövőjósló képessége csak bizonyos ütemben növekedhet.
(Következésképp csak akkor kezdhet majd el ettől a „lineáristól” erősen eltérő ütemben növekedni, ha maga az emberiség minőségi változáson megy át, például biológiai jellegét AI-szerű mesterséges/technikai protézisekkel bővíti, „feloldja” – persze ebben az esetben meg azonnal fel fog vetődni a kérdés, hogy mennyiben és milyen határokig nevezhető még mindig emberiségnek az emberiség.)
.
„Egy egyenesnek és egy exponenciálisnak 0, 1 vagy 2 metszéspontja lehet. Ha igazad lenne, akkor te a második metszéspontról beszélsz, tehát ebben az esetben kettő van. S akkor mi volt az első metszéspont előtt? A kettő között meg az emberiség sokkal inkább meg tudta jósolni a jövőt? Pl. Róma felemelkedését és világuralmát, Nagy Sándor hódításait, a nagy ipari forradalmat vagy a nagy francia forradalmat előre látta valaki? S mennyire előre? S mi erre a bizonyíték? Nem csak utólag látod előre?”
Ha maradunk a szerencsétlen matematikai modellemnél, akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy a két görbe (akármilyenek is legyenek) egy ideig összemérhető tartományban mozgott, majd – az elmúlt 2-3 évtizedben már szerintem biztosan – reménytelenül elvált egymástól.
Természetesen csak utólag látok előre dolgokat, mivel kötve vagyok a saját létezésem idejéhez. 🙂 De attól, hogy valami elméleti, még nem biztos, hogy valótlan/alaptalan/nincs jó valóságleíró ereje.
Értelemszerűen nem tudom, az egyes korokban _konkrétan_ ki látott vagy láthatott és mennyire előre. Erre vonatkozóan nem is tettem állításokat.
Az állításom lényege az lett volna, hogy a klasszikus értelemben vett emberiség jövőjósló képessége az elmúlt évezredekben valamilyen ütemben bővült – tehát például egy akkád városállam papjaihoz képest a nagy földrajzi felfedezések korának tudósai sokkal több mindent és sokkal pontosabban képesek voltak megjósolni/belátni előre és így tovább –, de ennek a trendnek vége lett az elmúlt pár évtizedben, és az emberiség (jelenlegi formájában) mind kevésbé (lesz) képes megjósolni/belátni a jövőjét. Még egyszer: _elvileg_ elkerülhetetlen ez szerintem (is), nem csupán valamiféle technológiai elégtelenségről vagy hasonlóról van szó.