Az Orbán-álom
Eredeti szerző: jotunder
Ebben a posztban tudatosan próbálok annyira megértő lenni a miniszterelnökkel, amennyire tőlem telik. Olyan feltételezéseket teszek majd, amelyeket nemcsak Ön, kedves Olvasó, hanem általában én sem fogadok el, de ez a poszt csak így működik. A poszt alapfeltételezése az, hogy Orbán Viktor ennek az országnak jót akar, talán nem a lehető legjobbat, de aránylag jót. Nem magának, nem Simicska Lajosnak, hanem az országnak általában. A poszt azt is feltételezi, hogy Orbán alapjában véve egy teljesen normális ember, aki nagyjából ugyanolyan, mint én vagy Ön, kedves Olvasó, és ami igazán borzasztó valójában, az az ország helyzete, és ezért a borzasztó helyzetért, ebben a posztban legalábbis, senkit sem fognak felelőssé tenni.
Magyarország egy évi 130 milliárd dolláros GDP-t produkáló ország. Szomszédunk, a nyolc és félmilliós Ausztria, GDP-je 400 milliárd dollár. Magyarország ebben az értelemben jóval közelebb van Botswanához vagy Gabonhoz, mint Ausztriához.
2002-ben a relatíve sikeres Orbán-kormányt egy szocialista-szabaddemokrata koalícióra cserélték a választáson. Medgyessy kormányfő — választási ígéretét betartva — olyan politikába kezdett, amely az életszínvonal jelentős javítását célozta meg. Az ország gazdasági növekedése a következő öt évben négy százalék felett volt; a mai GDP kevesebb, mint 2006-ban volt. A magyar GDP növekedése ebben az időszakban lényegesen gyorsabb volt Németország GDP-jének növekedésénél (ott a gazdaság átlagos növekedése két százalék alatt volt). A GDP jelentős növekedése mögött a kedvező világgazdasági környezet és a költségvetési deficit komoly növekedése állt. Az ország növekedési pályája ekkor változott meg minőségileg.
Ez volt a Gyurcsány-álom kezdete. A Gyurcsány-álom lényege az volt, hogy a nyugati országok gazdasági növekedését Magyarország kiválóan ki tudja használni, a költségvetési deficit fokozatosan csökkenthető, az államadósságot pedig ki tudjuk növekedni. Ebben az időszakban erősödött meg a magyar középosztály eladósodása — olyan ingatlanok épültek, amelyeket Ausztriában is megirigyelhettek volna. A Gyurcsány-álom arról szólt, hogy Magyarország a győztesek oldalára került, és a magyarok győztesként kezdhetnek viselkedni, győztesként, majdnem osztrákként, majdnem hollandként, majdnem dánként.
A Gyurcsány-álom vége nem az őszödi beszéd volt, hanem a 2006-os választás utáni megszorítások (a kormány népszerűsége valójában ekkor zuhant le). A kormányfő abban bízott, hogy 2008 környékére újra három százalék fölött lesz a gazdasági növekedés, és esélye lehet a 2010-es választáson. A Lehman Brothers bukása azonban elsöpörte a Gyurcsány-álmot. A gazdasági válság nem volt bekódolva semmibe, 2007-ben lényegében mindenki meg volt győződve, hogy ilyesmi nem következhet be. Aztán mégis megtörtént, a magyar GDP 6,5 százalékkal csökkent egy év alatt, a munkanélküliség ráta 10 százalék felé ugrott az addig hét és fél százalék körüli értékről. Nemcsak a Gyurcsány-álomnak lett vége, hanem a tizenharmadik havi nyugdíjnak és a közalkalmazottak tizenharmadik havi fizetésének is. Ekkor kezdődött el az Orbán-álom.
Orbán Viktor gyakorlatilag egyetlen lépéssel stabilizálta a költségvetést: megszüntette a kötelező magánnyugdíj-pénztárakat. A magánnyugdíj-pénztári befizetések mintegy a GDP másfél százalékával járultak hozzá a deficithez, plusz a kormány kapott háromezer milliárd forintnyi laufot. Igen, Magyarországon ma nagyon kevesen számíthatnak békés öregkorra, de az álmok már ilyenek: az álmok természetéhez tartozik a hit abban, hogy valami majd csak történik. Orbán kormánya jelentős adókedvezményt adott a középosztálynak (igen, nekem is). Egy aránylag szűk felső-középosztálybeli réteget megmentett a devizahitel-krízis következményeitől. Az Orbán-álom is egy középosztályos álom, de a középosztály opinion leaderként ezt az álmot is szét tudta teríteni a társadalom egészére.
Az Orbán-álom az én értelmezésemben nagyon hasonlít a Gyurcsány-álomra. Hasonlít rá annak ellenére, hogy kormányzati álomideológiájuk jelentősen különbözik. Az Orbán-álom is egy lehetséges nyugati növekedést feltételez, és azt, hogy egy ilyen helyzetben a magyar gazdaság ki tudja használni komparatív előnyeit. Erről szólt Matolcsy hét százaléka, nem a keleti nyitásról.
Az Orbán-álom nem értelmezhető azonban a Gyurcsány-álom bukása nélkül. Az Orbán-álom része az, hogy bár valamivel nehezebb a helyzetünk, mint a Gyurcsány-álom idején, de a bankok és egyes multinacionális vállalatok (Ed Miliband 2011-es liverpooli beszédét érdemes megnézni, különösen a „producers vs. predators” részt) rákényszeríthetőek arra, hogy kiváltsák a szükségesnek látszó megszorításokat.
Az Orbán-álom teljesülhet. Teljesülhet, ha stabil gazdasági növekedés indul meg Nyugat-Európában, de még teljesülése esetén is valószínűsíthető, hogy az eddigi kormányzati intézkedések nehezebbé teszik a komparatív előnyök kihasználását. Én azt gondolom, hogy az Orbán-álom is meg fog bukni, és nem azért, mert Orbán rosszat akar, vagy hogy ő egy őrült diktátor lenne, hanem azért, mert általában nem tartják esélyesnek az álom teljesülésének feltételét. Nem lehetetlennek tartják, de az az általános nézet, hogy aránylag kicsi az esélye.
A Gyurcsány-álom fenntartásában érdekelt balliberális értelmiségi elit 2005–2006-ban totálisan negligálta az aggasztóan magas deficitet, az egyszerűen nem volt része a közbeszédnek (előfordulhatott, hogy valakinek egy televíziós műsor második részében hirtelen nem jutott szék, miután egy rossz pillanatában a költségvetés hiányáról kezdett beszélni). A Gyurcsány-álom fenntartásában érdekelt balliberális értelmiségi elitet ezért az álom névadója némileg kompenzálta.
Az Orbán-álom fenntartásában érdekelt jobbkonzervatív értelmiségi elit ma totálisan negligálja az aggasztóan alacsony beruházási rátát, az alig létező növekedési potenciált, a szegénységet, általában az orbáni politika azon következményeit, amelyek az álom beteljesülése ellen hatnak. Az Orbán-álom fenntartásában érdekelt jobbkonzervatív értelmiségi elitet ezért az álom névadója némileg kompenzálja.
Nem igaz, hogy az Orbán-álom teljes mértékben hazugságokra épül. Nem igaz, hogy az Orbán-álom kizárólag a miniszterelnök körüli oligarchák meggazdagodásáról szól. Az Orbán-álom összefonódik vállalhatatlan dolgokkal, de Orbán nem III.Richárd, ő nem döntött úgy, hogy gazember lesz, ez nem egy Shakespeare-dráma. Egyszerűbb lenne egy olyan világban élni, ahol Gyurcsány és/vagy Orbán pszichopata, akit Grazban kezelnek, ahol minden a különböző méretű és pártállású nokiás dobozok körül forog. Egyszerűbbek lennének a döntéseink is. Én ezt nem így gondolom. Az Orbán-álom, persze csak a nem túl reményteli álmok műfajában, az aránylag tűrhetőek közé tartozik.
Nem tudom, hogy Orbán hisz-e a saját álmában. Azt gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc hitt a sajátjában. Azt hiszem, hogy Orbán reménykedik az álmában, de elődjével szemben felkészült arra, hogy ebből az álomból is fel fog ébredni az ország. Tudomásul kell vennünk, hogy az ország nagyobbik részének már csak ez az álom maradt. Álom egy sikeres országról, békés, gazdag életről. A valóság azonban százötvenezer forint körüli nettó fizetés, vagy még annyi sem, csak egy olyan élet, amelyben elérhetetlen az, ami a brit, német, holland alsó-középosztálybeli számára természetes.
A fiatalok egy részét már nem érdeklik az álmok. tudják, hogy az osztrák per capita GDP megközelítése reménytelen az ország számára, de elérhető lehet az ő privát „capitájuk” számára. Egy másik részük már nem reménykedik semmiben, de nem képes menekülni az álom nélküli létből, belekeseredik, és sajnos néha belegonoszodik az illúziótlanságba. Sokkal rosszabb álmok is vannak. Olyan álmok, amelyeket már álmodni is alantas dolog.
Nehéz ezeket a posztokat befejezni. A legegyszerűbb az lenne, ha az ember csak kitenné a pontot. És ez lenne a legbecsületesebb is, mert a szerző csak ennyire képes, valójában nincs több mondanivalója.
Úgyhogy.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519979-6ae209bd4b06d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519979&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519979-6ae209bd4b06d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519979-6ae209bd4b06d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@tollaszerge: De ez is teljesen analog a gyurcsanyi grandiozus tervek garmadajaval. A szeteses nagy hasonlosagot mutat, de csak igy van esely egy kooperativabb alomra. En tehat varom az orban alom bukasat es nem felek tole. Nem nekunk kell megbuktatni oket, hanem Orbannak sajat magat.
Magyarországnak jelenleg nincs, és még sokáig nem is lesz elég hazai tőkéje (= magyar tőkése) az „innovatív” fejlődésre. Csak munkaerőnk van (amíg még itthon tartózkodnak). Más elképzelés, mint kiszolgáló személyzetként való hosszú és szívós felkapaszkodás nem lehetséges. Történtek (történnek) ugyan lépések a hazai tőkésgárda állami kitenyésztésére (Vegyépszer, Közgép), de amíg ezek kizárólag hazai piacon, támogatott és védett pozícióban, valamint kizárólag állami megrendelésből élnek, addig az nem tőkés, nem innovatív, és ha a kipárnázottság megszűnik, egyenes út a csődbe.
Az egyetlen lehetőség, a minél több külföldi cég idecsábítása, azok húzzák ugyanis magukkal a hazai beszállítókat a megrendeléseikkel (és persze a minőségi követelményeikből adódó munkakultúra fejlődés és innovációs kényszerrel). Ezek után következhetne a Zeit lassen időszak, amelynek időtartama (figyelembe véve, hogy nekünk 45 év kiesett) nem tehető rövidre.
Ennek a taktikának ma az ellenkezője folyik. Az okozott kár tetemes.
@jotunder: Ha gonosz lennék, akkor előkeresném a Századvég múltbéli előrejelzéseit, összevetném a megvalósult értékekkel (mondjuk egy lineáris regresszióval, intercept, intercept), és utána ez alapján előrejelezném. De lustább vagyok ehhez, mint amennyire gonosz.
@vakapad: Ez nem ilyen egyértelmű. Nincs ilyen mechanikus elméleti, se nagyon szoros empirikus összefüggés középtávra. Minden a beruházásoktól függ, a beruházások pedig a várható hozamoktól. Ha úgy modellezed az Orbán-kormány dúlását, mint egy sztochasztikus, de várható értékben bevételarányos adót (SZVSZ ez szerintem nem rossz közelítés), akkor exogén növekedési modellben lelök egy alacsonyabb pályára, endogén növekedés modellben pedig ehhez még jön az hogy csökkenteni fogja a növekedési ütemet (de nagyon nagy adó kell, hogy középtávon is 0 maradjon, és előbb-utóbb belép valamilyen konvergencia hatás ami ezt kiüti).
@jotunder: „egyszerűen nem adódnak össze a számok”
Szóval már tudod, hogy Orbán álmában és Hoffman meséiben az összeadás (és a szorzás) nem lesz kommutatív. A felcserélhetőség netán rossz (nemtelen? helytelen? NERtelen?) gondolatokat szülhet 🙂
@Érvsebész: fejen talalt szog…
@Wintermoots: „én ezidáig sehol sem láttam semmilyen meggyőző érvet a robbanás mellett.”
nem tudom, miket láttál; azt se, hogy mi győzne meg téged. én épp most úgy gondolom, hogy robbanás lesz, méghozzá azért, mert Orbán a hatalma megtartása érdekében minden egyéb módot ellehetetlenít arra, hogy leváltsák. egyik gyáva nyúl menetet játssza a másik után – szerintem egy karambol fog véget vetni ennek.
nem olvastam vissza minden eddigi hsz-t, valszeg vkit ismételni fogok.
a lőtéri kutyát nem érdekli, mi lehetett Orbán álma.
irreleváns.
de ha valakit mégis izgat, az is csak találgathat legfeljebb.
a lényeg, amit megvalósít(ott).
az számít. az érint.
és az nem találgatás, feltételezés, hanem tény.
avagy „ne azt nézzék, amit álmodok…”
a többi csak apologetika, maszatolás, Stockholm-szindróma, ahogy tetszik.
Orbánnak erre nincs szüksége. nekünk meg még kevésbé.
(és most elkezdek visszaolvasni, hátha kiderül, mi volt JT szándéka ezzel a poszttal. szerintem elveszített egy fogadást. :D)
@dr Brcskzf Gröőő:
Nem kell feltétlenül, hogy vége legyen.
Az afgánok az idők kezdetei óta harcosodnak és keményednek és tán sose lesz náluk más, mint belháború, vallás, szobordöntés, asszonyverés és függetlenségi harc az egész világ ellen.
Ezzel jól elvannak.
@tollaszerge:
Hát persze. Egyértelműségről a jövő esetében nem beszélhetünk. Csak valószínűsíthetjük. Akár elméletek által is.
Az adó kivetése egyébként nem sztochasztikus, hanem nagyonis jól meghatározott területeket érint, az AUDI-ra például nem vetett ki Orbán különadót (Gyurcsány kivétel, ő kivetett, igaz, ő válogatás nélkül). Mondhatni, sőt. A forintot is igyekszik Orbán minél értéktelenebbé tenni, és ehhez most már jegybanki ellenállás sincs, mint Medgyessy idejében, csak a szerencsétlen devizahitelesek vannak útban (barátok kimentve, többiek az útszélén). Ebből következően, ha én autógyár lennék, simán idehoznék egy üzemet, desajna a gazdasági képünk szubjektíve olyannyira leromlott a külföldi befektetők szemében (= nagyon nagy adó), hogy még azok se jönnek, akiket tutira tejben-vajban pátyolgatna a kormány.
Hogy középtávon (ez az én elképzeléseim szerint > 4- 5 év) mi lesz, arról persze a leghalványabb fogalmam sincs.
@Érvsebész: nagyon jól írsz, gratula! 😀
@poszt: Aki álmodni akar, az írja meg a legjobb könyvet a konzervateizmusról, ahogy várom ugyanezt a baloldalról már egy ideje, be volt ígérve.
Nem tudom Angela Merkelnek milyen álma volt/van, vagy Tony Blairnek, de kormányozni azt tudtak. Meg is lett az eredménye.
Amit Orbán művel, az nem kormányzás, hanem vezénylés.
@jotunder: „Nem a maffiaügyekről van szó, nem a trafikokról, nem a nepotizmusról, a stadionokról, a ráhelek vőlegényeiről, egyszerűen nem adódnak össze a számok. Kétezerötben senki sem tudott a deficitről, senkit sem érdekelt, nem volt téma, pedig folyt a túlzott deficiteljárás.”
Erről, és még egyszer a „relatíve sikeres” első orbánlásról.
Először is: 2002-ben még nem voltunk tagok, tehát nem folyhatott túlzottizé eljárás. A 2002 végi hiány 10% körül volt, amit a célzatosan kézbevett és karbantartott magyar emlékezet egészében a Medgyessy intézkedések számlájára ír, holott annak alig volt (1-2%) szerepe.
Igazából azt lehet mondani, hogy a 2002-es 10% és a 2006-os 10% tejtestvérek. Mindkettőben az ugrást főként az okozta, hogy visszavitték a költségvetésbe az így úgy elszámoláson kívül tartott tételeket, hogy tiszta lappal induljon a konszolidáció.
Egy nagy különbség volt:
– a „relatíve sikeres” orbánlás legnagyobb pénzügyi terhei gyakorlatilag mind 2002 után jelentkeztek (pl. lakáshitel, kamatfizetés),
– és a kifolyt pénz mögött lényegében 0 teljesítmény állt,
– társadalmilag (legalábbis akkor így lehetett gondolni) azonnal kezelendő helyzeteket eredményeztek (pl. a minimálbér kétszeri erőszakos fölrántása révén lényegében a közalkalmazotti réteg derékhada lett közel minimálbéres).
Ez utóbbi mindenféle értelemben értendő. Pl. a kiszervezett orbáni autópályák zéró hosszúra sikeredtek (viszont a7 1999-ben csődben lévő Vegyépterv 2002-ig föl tudta vásárolni a BÁV-ot, csaknem megvette a TV2-t, kiépült a fideszmédia gerince, jutott 1 Mrd még a Kulcsár porfólióba is – amely autópély pénzből duzzadt, és azon is bukott le, hogy az üdvös gyakorlatot folytatni kívánta). A „Széchenyi terv” nevű (onnan is jutott a Kucsár-féle Brittonba milliárdocska), és az elvesztett első választási forduló utáni pénzlapátolás (600 Mrd) gazdasági haszna 0, társadalmi haszna 0.
Ez utóbbival szemben a kiszervezett autópályapénzekből valódi autópályák készültek, és a „jóléti rendszerváltás” programjából is részesültek széles rétegek.
Ugyanakkor 2006-ra EU tagként már nem lehetett folytatni ezt a struktúrájában és pénzügyi mestekedéseiben sok szempontból hasonló, tartalmában azonban bődületesen különböző kormányzást.
Orbánnak ma nincsen semmiféle új álma, azt folytatja, amit abbahagyott, egy nagy különbséggel: megpróbálja jogilag is és hatalomtechnikailag megakadályozni a második leváltását.
Alapvetően két eszközzel.
1. Mindent centralizál, irányít, legfeljebb fügefalevélnek hagy meg egy-egy független intézményt, de azt is kiüríti, gazdaságilag sarokba szorítja, napi szinten szétmacerálja, és másfelé néz, amikor a belőle kinőtt széljobb ugat rájuk (igen, arról már valóban leszokott, hogy fátyolos szemmel babusgassa őket, de az ajtót kurvára nem vágta rájuk).
2. Miután lesett, hogy az 2000-2002 közti metodika nem megy, az alapvetően LAZA költségvetési működés (ami azt jelenti, hogy a pént igenis zúdul kifelé, a keménység csak a népjóléti szférákat érinti) miatt menetrendszerűen beálló nagy megszorításokat nem közvetlenül eszközli, hanem a gazdasági magánszereplőkre kivetett adók (sarc) formájában. Azok aztán választhatnak, hogy becsukják a boltot, vagy az apeh (nav) fiókintézményeként működnek a kötelező „sőt az én kurvanyámat” felkiáltással, amit a számlán föl is kell tüntetniök.
Ez utóbbiról lehet azt gondolni, hogy jó húzás, mert megőrzi a társadalmi békét (a Zemberek a bankokra, szolgáltatókra, külfüldiekre haragusznak, nem a kormányzatuk, kiváltságos honfitársaik ellen lázadnak, ld. Grögország). És ez, ha ördögi is, csaknem rendben lenne, ha magában hordozná a kibontakozást. Csakhogy közgépes kutyából nem lesz növekedési szalonna. Ezek a derék nemzeti oligarchák a gyakorlatilag költségvetésben garantált osztalékukat úgy kiveszik, mint a pinty (nem ám visszaforgatni, beruházni), sőt szerintem az aligha marad egyáltalán országon belül.
Az orbáni álom rekonstrukciója több ponton véres. A leglényegesebb ez, szó sincsen középréteg politikáról (AZ a középréteg egy mozgékony, független, teremtő elem). Vazallus rendszerről van szó, nem republikánus politika van, hanem türkménbasi. Ez a középréteg a vagyonát és megélhetését KAPJA (leosztással), és azért SZOLGÁL
A poszt sokféleképpen esik abba a nehezen elkerülhető csapdába (pl. Milliband idézésével), hogy a fideszes propaganda fölkap és meglovagol a világban máshol is megnyilvánuló ellenérzéseket (pl. a bankrendszerrel szemben). Merkeltől is lehetett volna a bankok kapcsán idézni. A világban vita, vetélkedés, diskurzus folyik. Orbánia propagandája abban a kényelmes helyzetben van, hogy bármit mondhat koherencia elvek nem vonatkoznak rá, elég ha célszerű indulatokat gerjeszt.
@Csumpitáz Béla: kösz 🙂
Tisztességes poszt. Lehet gondolkodni rajta.
Én a kulcsmondatnak ezt tartom: „Tudomásul kell vennünk, hogy az ország nagyobbik részének már csak ez az álom maradt.”
Az ország nagyobbik részének a csak Pandóra szelencéjének utolsó eleme maradt, és Prométheusz még mindig nem kapott öccse kezéhez.
De egy dolgon mindig hüledezek: miért hasonlítgatnak bennünket nagyhatalmak örököseihez? Amelyek évszázadokon át gyűjtötték így-úgy a világ javait?
(Csak egy aprócska példa: Hollandia, amely 150 évig Európa legnagyobb tengeri szállítmányozója volt, nagyobb flottával, mint Európa többi tengeri népe összesen? Nem elég? Akkor Dánia, Indonézia legnagyobb gyarmatosítója? A Habsburgokat október 6-án nem említeném.)
Magyarországon még 150 éve nem lehetett közlekedni novembertől májusig…
@incze: A gyurcsanyi alom arrol szolt hogy a nagy eloszto rendszerek reformja meg fogja hozni a vart egyensulyt, es a tokebearamlas automatan felzarkozast hoz. Ezzel szemben nem tudtunk semmit a refrmokrol, es ok sem, amit korabban megcsinaltak az el volt cseszve (vo nyugdijreform), a multikkal kettos gazdasag jott letre, es a nagy rendszereket rosszul menedzseltek. Nyilvanvalo volt hogy az alom mogott nincs semmi es onmagaban nem is garancia a felzarkozasra. Az orbani alom detto.
@sörtelen: Indonézia??? Az is Hollandia!
@sörtelen: hu.wikipedia.org/wiki/Finnorsz%C3%A1g_t%C3%B6rt%C3%A9nelme
csak mondom
@TG69: Régi véleményem, hogy Gyurcsány csak vezérelni akarta a változásokat. Nem kigondolni, megalapozni, megvalósítani: uralni.
Számomra a tipikus demagóg: annak viszont iskolapélda; az ókori görög képzés kiváló alanya, csak tudnám honnan szerzett be egy példányt?
Egykoron az volt a jelszó: „nem az akaratát, az érdekét!” Mára ez megfordult – igazad van, mindkét prominensnél.
@Kettes: @jotunder:
„Az 1991-es dátumot nem gondolhatod komolyan.
1993 tavaszán a FIDESZ népszerűbb volt, mint most, liberális pártként. A György Péter- és Gádor Iván-incidensek, majd a Hegedűs-Fodor balhé jelezte, hogy Orbán valamelyest változtatni akar a párt irányvonalán. Ekkor írt neki Fellegi, Such meg Bence, hogy vegyen egy kicsit vissza. Orbán felismerte, hogy a szocialisták erősödnek, és neki nem lesz helye a balliberális koalícióban. Ebben nincs semmi maffiásodás.”
Ez a Fideszről megismerhető információk alapvető nem ismeretéről tanúskodik.
„Valószínű, hogy a Simicska-Varga duó már 1991-ben elkezdett üzletelni az MDF-fel. Térnyerésük aggasztó volt. Mondtam Orbánnak, hogy nekem ez nem tetszik, mire azt válaszolta, ő megbízik bennük. Németh Zsoltot kinevezték a vagyonkezelő bizottság elnökének, de a tényleges munkát Simicskáék végezték, akik tevékenységét nem volt szabad sem megkérdőjelezni, sem firtatni. Az ügyekről senki nem tudott semmit. A székházról annyit hallottunk, hogy van még tárgyalnivaló. Néha választmányon Orbánék elmondták, hogy rendkívül jól mennek a tárgyalások, Simicskáék zseniálisak, és meg fogjuk kapni, ami jár. Viktor foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, és el kellett fogadnunk, amit mond. Már nem volt rálátásom a legbelső ügyekre. Később úgy hallottam, hogy Simicska, Varga, Orbán, Kövér és néha Stumpf rendszeresen találkoztak bizalmas beszélgetésre a Századvég irodájában. Az elbeszélések szerint whiskyzés folyt, mert Simicska és Varga szerette a whiskyt. Közben megbeszélték az üzleti ügyeket, politizáltak. Valakik kitalálták azt a módszert, amit a későbbiekben tökélyre fejlesztettek, és amit később mozaikokból tudtunk összerakni. Politikai hátszéllel felvettek nagy pénzeket különböző bankoktól, ahol valószínűleg valamelyik belső körbeli pártvezető járt el. Elmondta a bankvezérnek, hogy a Fidesznek szüksége van pénzre, és jönnek majd az embereink. Nekem is voltak kapcsolataim az üzleti világgal, sok bankárt ismertem, és visszahallottam, hogy a Fidesz nevében a gengszterfilmekre emlékeztető két ember járt náluk. Bundában, vastag aranygyűrűkkel, napszemüvegben, nagy Mercedesekkel, mintha egyenesen Ukrajnából jöttek volna. Az egész országgal együtt később tudtuk meg, hogy a fölvett pénzeken megindítottak cégeket, kiszivattyúzták belőlük az összes pénzt, majd a cégeket csődbe vitték, és 1995-ben eladták Kaya Ibrahimnak és Josip Totnak. Ma már tudjuk, csináltak vagy egy tucat ilyen céget. Volt, aki a Fideszen belül nem akarta nevét adni ezekhez a machinációkhoz, azt kirúgták, majd életveszélyes fenyegetéssel hallgatásra intették, és – véletlen egybeesés? – két nappal később ismeretlen tettesek éjszaka megrongálták a háza előtt álló autóját. Olyan megfélemlített, hallgatási fogadalmat tett emberrel is találkoztam, aki egy iratcsomót három példányban biztos helyre rejtett arra az esetre, ha történne vele valami. 1992-ben már ez volt a Fidesz.”
(Fodor a Csak a Narancs volt…-ban)
@Érvsebész: Nem, a család nem jó modell a képviseleti demokráciára. Ha azt várod az országtól, hogy úgy működjön, mint egy család, akkor olyat vársz, ami nem a rendszer jellemzője. Ha Jolánka és Pistike érdekei mindig ugyanannyira érvényesülnek, akkor nincs értelme a kormányváltásnak, mert akkor minden kormány csak azt csinálhatja, amit az elődje. A parlamentáris demokrácia a maga váltógazdaságával érdeksérelmekkel jár, ezt nem tudod kiiktatni belőle.
De amit voltaképp mondani akartam, a felébredésre reagálva, hogy az érdeksérelem mértékét nem a „nép” fogja szabályozni, hanem az elit által beépített fékek és ellensúlyok rendszere. A nép csak annyira tud felébredni, hogy kiábránduljon és megundorodjon valamitől, de hogy a valami helyett mi legyen, és mennyire legyen, azt nem tudja közvetlenül meghatározni, csak az „álmodókon” keresztül. Az álmodást se lehet kiiktatni szerintem.
„Úgyhogy ok, hogy vannak álmok, de ne gondoljuk már normálisnak, hogy mindenki 7/24-ben delirál. „
Említettem az 50%-nyi bizonytalant. Nekem ez nem azt mutatja, hogy pillanatnyilag mindenki delirálna.
Viszont érdekes módon az ellenzéktől épp azt hiányolják sokan – beleértve a választókat, akiket nem ragad magával ez az ellenzék -, hogy miért nincsen víziója…
@Érvsebész: Köszi, a dán história is érdekes, de nem érzem, hogy változtatnom kellene az álláspontomon.
Nem volt hülyeség, de rettenetesen megkésett a „tengerre magyar!”
Úgy 800 évvel.
Kereskedelem nélküli ország örüljön, hogy egyáltalán van.
@Érvsebész:
ez nem kelet-európa, ill. lehet a közmondásos szabályt erősítő kivétel.
semmit, de semmit nem mond el magyarországról.
@sörtelen:
na vajon rád is igaz, hogy pszichésen ép vagy?
@Kowalski, helyzetjelentést!:
A Postabankkal meg megismertük, hogy mire jó a magyar bank.
Hogy begyüjtse a pénzt, kiossza a politikusoknak aztán bedőljön, mint jófiú, hogy sose lássuk többet.
@TG69: Őszintén szólva én gyurcsányi álomról, abban az értelemben, ahogy orbán a maga gyakran változó full-univerzum látomásaival naponta meg vagyok kínálva nem találkoztam. Ha össze akarnám foglalni, mit mond Gyurcsán, legfeljebb annyi jut eszembe, hogy egy unalmas nyugatias demokráciát akar, amelyben polgárság van és kezdeményezés. Magyarországon ez a szerénynek tűnő vízió amúgy lényegesen fantasztább elképzelés, mint mondjuk a türkménbasi állam felé navigálni az osrszágot, ezt elismerem.
Ami a beáramló tőke, és az automatikus felzárkózás kapcsolatát illeti, ott nem lennék ilyen határozott. Egyrészt igenis nagyon határozottan fölzárkóztat (ld. leginkább a Balti-államokat, vagy akár Szlovákiát, Lengyelországot, Csehországot). Az a kettős gazdaságos megjegyzést nem értem teljesen, valóban van egy „viszonylag fehér” multigazdaság, amely a gdp, az export, az adó- és járulékbevételek tekintélyes hányadát adja, kiviláglik a gazdaság többi szereplő közt azzal is, hogy esedékes számláit viszonylag fizeti. A másik legnagyobb foglalkoztató, az állam/önkormányzat (tulajdonolt nagyvállalatain keresztül is) mindegyikben súlyosan elmarad, és a körtartozási láncban is főkolompos, magával rántva a tőkehiányos, tartalék nélküli magyar magánszereplőket is. Azt én tehát általában nem elsősorban vízionális, hanem nagyon is pragmatikus elemnek tartom, hogy állami kéznől kiszervezni, és külföldi tőkét behozni. Az állami-oligarchikus összefonódás az egyik legbénítóbb komponense a magyar gazdaságnak.
@Késes Szent Alia: nem állítom, hogy egy az egyben rá lehet húzni, bár értelmezésemben a liberális demokrácia valami hasonló: nem lehet _mindig_ _mindenkinek_ az érdekeit érvényesíteni, de 1) nem lehetetlenítjük el a vesztest (ha Pityu stoplist kap, Jolán attól még kap vacsorát) és 2) Jolánnak módja van artikulálni az érdekeit, és jövő hónapban kaphat mittudomén, valami menő sálat, és Pityu is tudomásul veszi, hogy az érdekérvényesítésének korlátját a Jolán érdekei jelentik. Továbbá van nekik apjuk, aki a fékek és ellensúlyok rendszerében ugyancsak kifejezésre juttatja, ha szerinte Pityu a Jolán rovására gazdagodik és viszont, ráadásul ezek a gazok a jogorvoslatok ezerféle módjával próbálkoznak, s nem is eredménytelenül…
@Késes Szent Alia: Ha megengeded, közbeugatnék:
„… Ha Jolánka és Pistike érdekei mindig ugyanannyira érvényesülnek,…”
Ha Jolánka érdeke Pistike érdekérvényesülése és vica versa, akkor teljes a kép.
Együtt és nem egymás rovására – na, ez nem sikerült még társadalmi méretekben _soha_.
Vajh’ miért nem?
@Wintermoots: Talán, ha kifejtenéd (egyértelműsítenéd), eltöprengnék és megpróbálnék becsülettel válaszolni.
De így…?
@Érvsebész: Püff neki, lassú vagyok, mint vizibihal a mocsárban. 🙂
@Wintermoots: szerintem se, de akkor most mi legyen? Kezdjünk kalózkodni? Induljunk el a tengeren nyugat felé vaníliáért, mert anélkül nem szerves a fejlődés? Hurcoljunk be fekete rabszolgákat? Kerítsük be a mit is, ahol a birkáink legelnek?
Vagy vessünk számot azzal, hogy az eredeti tőkefelhalmozást lekéstük párszáz évvel, s helyesebb valami korszerűbbel alkalmazkodni a világhoz?
Ha már mindenáron álmodni kell, akkor álmodhatnék én inkább iskoláról, felsőoktatásról, kutatóhelyekről meg innovációról, vagy muszáj nekem mostmár mindig az istállószagú dicső múltról meg a betanított munkáról álmodni a tökgyalu-összeszerelőüzemben?
Off. Nem lehet a kommentet formázni?
@Érvsebész: Megfeledkezel arrol, hogy Kocsisek spajzara mar nagyapo is fente a fogat a szoba-konyhabol, de meg az o apjanak is volt bizonyos elszamolasi vitaja Kocsisek elodjevel. Nem kell tovabba a racsokat minden iranyba feltenni. Jobbra, amerre a nap felkel, oda nem kell.
Raadasul, Belane’, a kesobbi Gezane’ elhallgatta lanykori – khmm – botlasait, jobbnak latta peldaul nem emliteni kapcsolatat Jenovel, talan mert szegyellte annak butasagat. De nem emlitette az otthonrol hozott krumplileves szeretetet sem, mikent a Fa szappan es sampon, illetve Gorenje hutoszekreny iranti imadatat. Es egyebkent is, kicsit nagyobb felelosseget kellene vallalnia azert, hogy alkalmi bodultsagban ures bokokra az agyaba enged parvenu jottmenteket.
A nagy buszken emlegetett merevedesi problema pedig nincs is, nem letezik. Gezaval meg nem tortent olyan, illetve csak egyszer, de az sem az volt, es kulonben sem erti. Es szerencsere, ez meg nem egyenlo az impotenciaval.
@TG69:
Érdekes ez a Gyurcsány. Ugyanis tényleg úgy gondolta, hogy a nagy elosztó rendszerek reformja meghozza az egyensúlyt, a tőkebeáramlás meg a gazdasági fejlődést.
Mint írod, „ezzel szemben nem tudtunk semmit a reformokról”. Én viszont úgy emlékszem, tudtunk. De még mennyire tudtunk. Nagyonis. Hogy az rossz. Le is szavaztuk, mint a sicc, sőt Orbán a nyilvánosság előtt üzente meg Gyurcsánynak, hogy bármi mással próbálkozik, azt is leszavaztatja, lévén még akárhány Albert házaspárja neki talonban. Sőt, azt is tudtuk (mint írod), hogy a „nagy rendszereket rosszul menedzselték”. Igaz. Ezer példát láttam arra, ahogy magyarázták a hülyék mindenféle fórumokon, médiákban, amihez csak hozzájutottak, hogy miért jó az (ennyiből az általad írt „ők se tudták” kifejezés kissé túlzásnak tűnik), miközben mindenki más kizárólag szitkozódott, meg röhögött. z volt ugyanis akkor a trendi. Így aztán annyira, de annyira nyilvánvaló, hogy (mint írod) „a nagy álom mögött nincsen semmi”.
Sőt, mint írod, „amit korábban megcsináltak, az el volt cseszve”. Nopéldául (mint írod) a nyugdíjreform (Horn-Medgyessy, 1997.). Most már ugyan végleg el van cseszve (mint tudjuk), de nem lenne rossz a korábbi elcseszés esetleges bővebb kifejtése, mert ex cathedra nem hangzik olyan jól.
@vakapad: Abban az időben a Fidesz masszív reformellenes kampányt folytatott a médiájában, az mno.hu például a reform szót csakis idézőjelben írhatta le minden nap legalább egyszer címlapon.
Higgadtabban visszatérve a témára (és észrevéve, hogy médiumok helyett médiákat írtam), Gyurcsány valóban nem tudta elfogadtatni a néppel még a kezdeti reformlépések szükségességét se. Az persze nem véletlen, hogy a kormányokat négy évre választják, ugyanis, ha a politikusok mindig azt csinálnák, amit a nép akar, az a hamari államcsőddel azonos.
Gyurcsány persze jókora hendikeppel indult, köszönhetően az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének és az ebből adódó forrongó ősznek, ráadásul álmában se számított arra, hogy ezt a népszavazási kezdeményezést a korábban Sólyom által vezetett AB átengedi. Jöhettek hát a demagógok, mondván, miért fizessünk ugyanazért kétszer (a vasútnál, Volánbusznál, BKV-nál, színháznál ezt senki sem nehezményezte, de az egészségügy meg az oktatás ezen a téren valóban új terep volt). És a népnek elég volt ennyi tudás. A többit meg se akarta hallani.
Gyurcsány vesztett. És, mint tudjuk, nem az okok, hanem a végeredmény a fontos. A többi mind csak magyarázkodás. De az elképzelése racionalitását azért nem javasolnám vitatni.
@tollaszerge: én, sajnos, teljesen zokni vagyok a közgázhoz, de mi van a szegénységi csapdával? Cseszhetjük mi a neoklasszikus modelleket, ha egy olyan pályára sikerül (sikerült?) a basinak állítani az országot, ahonnan még elvileg sem lehetséges pár évtizeden belül a régiós felzárkózás sem – nem?
@vakapad: A korábban Sólyom által vezetett helyett írhattál volna tán korábban MSZP-s Bihari Mihály által vezetettet, de egyébként stimmt és +1 vagy mi.
@Érvsebész: @sörtelen: Ez a családi idill azt feltételezi, hogy nincsen jelentős ideológiai eltérés a felek között, hanem csak gazdasági kérdésekről folyik a vita: mennyi lehet a családi költségvetés deficitje, előbb lesz-e a stoplis és utána sál, vagy fordítva.
De a politikában éppen is, hogy ideológiák mentén szerveződnek a pártok, és a gazdaságpolitikájuk is az ideológia szolgálatában áll. És nemcsak nálunk, mert mi ilyen bénák vagyunk, hanem például a modern köztársaság egyik etalonjának számító országban, ahol egy hete leállt a kormány egy ideológiai alapú gazdasági ütközés miatt, és még állni is fog egy darabig.
És nem lehet kompromisszumot találni abban, hogy bevezetik-e az Obamacare-t vagy sem (ideológiailag: hogy az állam gondoskodó szerepét tovább terjesztik-e), mert vagy meglépik, vagy nem, valamelyik fél vélt érdeke mindenképp sérülni fog.
Nálunk sem lehet kompromisszum aközött, hogy európai stílusban modernizálunk-e, vagy félázsiai jellegű rendszert építünk. És ha mondjuk nyer az ellenzék jövőre, akkor milyen stoplis cipőt fog venni a mostani kormányoldalnak, hogyan hozza közös nevezőre a kétféle ideológiát?
És miért kell egyáltalán ilyen fantasztikusan nehezen, vagy sehogy nem elérhető ideált megcélozni, és keseregni, ha nem sikerül – nem egy delíriumos álom ez is?
@labrys: @vakapad: @Kettes:
Tudom, hogy Gyurcsány nem túlzottan népszerű, de azért leírom a véleményem róla.
1. gyf láthatólag teljességgel alkalmatlan és készületlen volt kormányfőnek 2004-ben. Ő egy kalapból előhúzott nyuszi, egy elsült kapanyél volt a kormányválságban tanácstalan mszp belső frakciói, csákmátéi és bázisa közti viaskodásban. 2004 és 2006 között tanácstalanság, rögtönzés és píár (vö. öszödi beszéd). És a fő célját egy spds, vagy a blairizmushoz hasonló nyugatias fordulatot az mszpben, nem tudta végrehajtani, sőt. A pártja egy pillanatig sem állt mögötte, sem a 2004-es népszavazásnál (amivel 2004 szépen el is ment), sem a rákövetkező évi köztársasági elnök választásnál (ott egyenest szembefordultak vele a királycsinálók.) Én azt gondolom, gyf épp azért lehetett miniszterelnök, mert súlytalan, átmeneti megoldásnak gondolták az mszp korifeusok.
2. A megnyert (Orbán által elvesztett) választás után tiszta lapott nyitott volna (Öszöd), vége a rögtönzésnek, kapkodásnak: kemény költségvetési korlát, rászorultsági alapú szociális támogatás rendszer, eü reform, a fejlesztési források pedig az EU-ra, magántőkére alapozva, az államnak nincs. Fordulat kizsarolása az mszp-ből. Nem sikerült, nem is sikerülhetett, Gyurcsány nem nézett szembe az mszp valódi összetételével és érdekbeágyazottságávall. Megbuktatták. Nem az szdsz, nem a fidesz és a széljobb, mindenki, az, hogy nem állt mögötte semmiféle szevezett politiai erő. Az ellenzék a médiafölényével és tényleges, harcos politikai munkával, ígéretekkel, demagógiával, a nulla politikai ellenállás mellett, sikerrel szembe tudta állítani vele az összes befolyásos társadalmi réteget. Itt követte el a következő poiltikai hibát, hogy nem mondott le (igéretével szemben).
3. Az eü reform még kiherélt formájában is voltaképp valódi siker volt, ezért azt is ki kellett nyírni („szociális” népszavazás). A fizetési válság kitörése új helyzetet teremtett, nem kormányzást, hanem válságmenedzselést igényelt, amit a magyar kormány jól abszolvált. Görög típusú válság itt nem 2010-ben volt, ahogy orbán hazudja, hanem 2007 őszén, amiből meglepően jól kecmergett ki az ország. (Semmilféle alternatív válságkezelési politikáról nem tudok, legfeljebb annak sulykolásáról, hogy a világ pénzügyi válságáért is gyurcsányahibás, meg hogy ezt is meg azt is a válságra fogja, pedig van itt pénz, egy kormánynak mindig van pénze arra, amit el akar érni.)
4. 2008-ban gyf (sokkal később, mint kellett volna) levonta a konzekvenciákat. A kormányzás átadása Bajnainak sikeres volt, neki amúgy sokkal könnyebb volt a helyzete, legalább az mszp-n belül nem támadták, sőt biankó felhatalmazással folytathatta a válságmenedzselést.
Én tehát ebben az egész gyf sztoriban nem látok semmi rendkívülit (amitől gyf-et nagyon nagy, vagy nagyon szar embernek kéne látni). Egy tök konvencionális politikai bukástörténet játszódott le 2004 és 2008 között, melyben gyf a hirtelen és véletlenül nyakábaszakadt miniszterelnökséget laikus és dilettáns módon próbálta „modernizálásra” használni. Világos, hogy tapasztalatlan idealistaként működött, sokat hibázott, a régi rókák leiskolázták, de a fő ok nem ez, hanem az, amit ma már láthatólag jobban tud: a társadalom nem úgy működik, hogy az embereknek elmondjuk az igazat, megértik, biccentenek, és.
@incze: +1
@incze: +2
@ijontichy:
egyszerű a megoldás, hova kéne dobni az x-et:
két lépésre kell bontani a játékot.
először csak egy alkotmányozó nemzetgyűlésre kell fehatalmazást kérni, kötött mandátummal. így csak egy droidot kell közös jelöltként indítani, és a droidokból álló közös listát. ezekre mindenki szavazhat, aki el akarja küldeni orbánt.
a droidok visszaállítják a 89es alkotmányt, visszavonják a stadionpénzeket, stb.
elfogadnak egy új választási törvényt alacsony küszöbbel, majd ez alapján új választást írnak ki pár hónapon belül.
azon aztán virágozhat minden virág és mindenki szavazhat arra, akire akar.
ez a megoldás. pofon egyszerű.
és kivitelezni is egyszerű.
a kieső kispártok összefognak, és előállnak ezzel a programmal, felszólítva az mszp-e14-et, hogy fogadja el.
Bajnai hipphopp átállna, az mszp egyedül maradna. kénytelen lenne beleegyezni.
a kicsik így kapnának egy esélyt a bejutásra a második választáson, és az egész ellenzéknek nagyobb esélye lenne leváltani orbánt.
csak mert most bukóra állnak.
Rekonstruálom a poszt gondolatmenetét (részben a szerző kommentjei alapján):
1. Feltételezzük, hogy Orbán jót akar az országnak és „teljesen normális ember” (=ugyanazokkal a morális mércékkel mérhető, céljai és eszközei beleesnek a „normális” tartományba (?)). Ami a reménytelenségig rossz, az „az ország helyzete” (=gazdasági helyzet és kilátások, GDP-ben mérve).
2. Vázlatok a Medgyessy-, a Gyurcsány- és az Orbán-kormányok által megcélzott gazdasági fejlődésről (=”álmok”), konklúzió: valójában marginális jelentősége van a kormányzati-törvényhozási tevékenységnek, az említett kormányzásoknak nem csak közös elemük, hogy a nyugati növekedés kihasználására és/vagy az eladósodásra építenek, hanem valóban kizárólag ezen múlik, hogy mi történik Magyarországgal.
3. Kitérő arra, hogy az Orbán/Gyurcsány-„álom” fenntartásában érdekelt értelmiség elhallgatásokkal, manipulációval asszisztál az „álom” fenntartásához és ezért jutalmazásban részesül.
4. Kvázikonklúzió: OV nem III. Richárd, nem pszichopata és nem maffiózó, _hiszen_ az Orbán-álom lényegileg nem más, mint a többi, az pedig a középosztályi ábránd a békés jómódról.
5. Visszacsatolás: csakhogy ez az álom elérhetetlen, ld. GDP. Ezt a fiatalok látják, ezért lelépnek – vagy az Orbán-álom hiányában rosszabb álmok (ld. Jobbik) kezdenek feltünedezni.
Mindezzel több súlyos probléma is van. A legelső az, hogy egy olyan összefüggést (a magyar gazdaság függését a nyugati fejlődéstől) helyez a kérdéses politikák középpontjába és tételezi ennek alapján magukat a politikákat lényegileg hasonlónak, amely összefüggés pusztán evidens technikai peremfeltétel, olyan, mint mondjuk a földrajzi elhelyezkedés. Önmagában nem következik belőle a politikák hasonlósága vagy különbözősége, ebből a szempontból tehát éppenhogy nem lényegi, hanem irreleváns. (Ellenpróba: az ezt az alapösszefüggést nem elfogadó lehetséges „álmok” kívül esnek a minimális racionalizmus terrénumán is, ld. a sámántáncot vagy mit a makói gázlelőhely körül.) A második probléma szervesen összefügg ezzel: a politikáknak ugyanis meghatározó vonásait adja épp mindaz, amire a poszt nem tér ki, az elvi, jogi, kulturális, államszervezeti, propagandisztikus stb. összetevőkre, amelyek például az Orbán-álmot elviselhetetlenné, rémálommá teszik (demokratikus európai jogállam vs. parazita félázsiai maffiaállam). Végül a harmadik probléma ugyancsak szorosan összefügg az első kettővel: a Nyugat-függő fejlődés és az „álom” politikai tartalma nemcsak meghatározza a gazdaságpolitika alakítását, hanem evidenssé teszi, amit a poszt tagad, hogy tudniillik a kormányok által kínált „álom” jelentékenyen befolyásolja a növekedési potenciált. Feltéve, hogy pl. a Bajnai-kormány szolid növekedési pályát eredményező és egyéb tartalmában sem elviselhetetlen politikája marad, nem túl nagy kockázat azt feltételezni, hogy a fiatalok nem fognák tömegesen menekülőre sem az osztrák per capita GDP megközelíthetetlensége, sem a teljes illúzióvesztés miatt.
@ingyenebed: Kezdetnek nem rossz…:-) Aztan a tobbi jon majd magatol!
@ijontichy: Apró megjegyzés, de már most nyersanyaghiányos a felsőoktatás. Az ELTE matematikus szak fő forrása a Fazekas Gimn specmatja szokott lenni. Csakhogy az idén érettségizettek közül 11-en Cambridge-be, 5-en Amszterdamba mentek, 2-en az ELTÉ-re, úgy tudom.
@incze: +3
@Mister Gumpy: Orbán álmához ők nem is kellenek. Közmunkára kriplik, meg még tán gondolkodnának is.
„új irányt kell szabni a gazdaság számára, új politikai gondolkodásra van szükség, le kell számolni például a piac mindenhatóságának illúziójával. A gazdaság talpra állításához nem elméletek kellenek, hanem harminc markos legény”
hirszerzo.hu/profit/2010/2/18/140768_magyar_labak_mit_igert_ma_eppen_orban_vikto
@incze: Teljesen egyetértek, de kiegészíteném még egy nagyon lényeges dologgal, ami Gyurcsány bukásához vezetett. Ez pedig az, hogy GYF átakarta alakítani a rendszerváltozást remekül „átvészelő” (valójában továbbélő, abból hasznot húzó, mozdulatlan és rendületlen „nemzetbiztonsági kockázata” mondta Boross Péter belügyminiszter arra a jogos igényre, hogy tegyük nyílttá a kádári titkosszolgálatokat)) titkosszolgálatokat. Azaz azt is modernizálni szerette volna, és a kádári vezetőket leváltani.
hvg.hu/velemeny/20121008_Magyar_Szocialista_Ellenzek
„A megnyert 2006-os választás után magabiztossá válva két olyan tabut sértett meg (GYF), ami ugyan nem volt benne az 1989-es megállapodásban, de a nagy pártok működési alapelveihez tartozott.
Azzal, hogy menesztette Tóth Andrást (Fejti György valamikori jobbkezét) és Lamperth Mónikát (miután 2004-ben már megakadályozta Gergényi Péter országos főkapitányi kinevezését), és régi bizalmasait nevezte ki a nemzetbiztonság, illetve a rendészet felügyeletére, kenyértörésre vitte a dolgot a továbbszolgáló kommunista állambiztonsági branccsal meg az ahhoz kifürkészhetetlen pontokon kapcsolódó rendőrtiszt-lobbival.
Majd elmondta az őszödi beszédet, amelyben az MSZP-elitet felvilágosította arról, hogy hazugságalapon működik. Ez a tény láthatóan újdonság volt a jelenlevők többségének. Legalábbis úgy tettek. Vagy ha nem, utálták, hogy valaki emlékezteti őket, és megbénultak a rémülettől, amikor az őszödi beszéd nyilvánosságra került.
A két alapvető, elhallgatott játékszabály megsértése pusztító hatású volt. A kádári erőszakszervek továbbszolgáló képviselőinek és a Fidesznek az érdeke egybeesett.”
Egyébként is nagyon jó Tokfalvinak ez az írása, én iskolai kötelező olvasmánnyá tenném, annyira pontosan írja le Magyarország rákfenéjét. Hogy miért itt tartunk. És miért nem látszik semmi remény arra, hogy kilábalunk ebből, majd csak elmúlik. Az ellenzék pont ugyanolyan szarfos, mint a mostani kormánypárt, és meg se próbál más lenni, kivéve GYF-t, bazmeg a végén még rászavazok. Pedig már eldöntöttem, hogy ez lesz az első „szabad” (? haha) választás, amin nem veszek részt.
@ingyenebed: Van ilyen elképzelés a neten is: modernmagyarorszag.blog.hu/2013/09/30/emeld_fel_a_fejed_magyarorszag