Az Orbán-álom
Eredeti szerző: jotunder
Ebben a posztban tudatosan próbálok annyira megértő lenni a miniszterelnökkel, amennyire tőlem telik. Olyan feltételezéseket teszek majd, amelyeket nemcsak Ön, kedves Olvasó, hanem általában én sem fogadok el, de ez a poszt csak így működik. A poszt alapfeltételezése az, hogy Orbán Viktor ennek az országnak jót akar, talán nem a lehető legjobbat, de aránylag jót. Nem magának, nem Simicska Lajosnak, hanem az országnak általában. A poszt azt is feltételezi, hogy Orbán alapjában véve egy teljesen normális ember, aki nagyjából ugyanolyan, mint én vagy Ön, kedves Olvasó, és ami igazán borzasztó valójában, az az ország helyzete, és ezért a borzasztó helyzetért, ebben a posztban legalábbis, senkit sem fognak felelőssé tenni.
Magyarország egy évi 130 milliárd dolláros GDP-t produkáló ország. Szomszédunk, a nyolc és félmilliós Ausztria, GDP-je 400 milliárd dollár. Magyarország ebben az értelemben jóval közelebb van Botswanához vagy Gabonhoz, mint Ausztriához.
2002-ben a relatíve sikeres Orbán-kormányt egy szocialista-szabaddemokrata koalícióra cserélték a választáson. Medgyessy kormányfő — választási ígéretét betartva — olyan politikába kezdett, amely az életszínvonal jelentős javítását célozta meg. Az ország gazdasági növekedése a következő öt évben négy százalék felett volt; a mai GDP kevesebb, mint 2006-ban volt. A magyar GDP növekedése ebben az időszakban lényegesen gyorsabb volt Németország GDP-jének növekedésénél (ott a gazdaság átlagos növekedése két százalék alatt volt). A GDP jelentős növekedése mögött a kedvező világgazdasági környezet és a költségvetési deficit komoly növekedése állt. Az ország növekedési pályája ekkor változott meg minőségileg.
Ez volt a Gyurcsány-álom kezdete. A Gyurcsány-álom lényege az volt, hogy a nyugati országok gazdasági növekedését Magyarország kiválóan ki tudja használni, a költségvetési deficit fokozatosan csökkenthető, az államadósságot pedig ki tudjuk növekedni. Ebben az időszakban erősödött meg a magyar középosztály eladósodása — olyan ingatlanok épültek, amelyeket Ausztriában is megirigyelhettek volna. A Gyurcsány-álom arról szólt, hogy Magyarország a győztesek oldalára került, és a magyarok győztesként kezdhetnek viselkedni, győztesként, majdnem osztrákként, majdnem hollandként, majdnem dánként.
A Gyurcsány-álom vége nem az őszödi beszéd volt, hanem a 2006-os választás utáni megszorítások (a kormány népszerűsége valójában ekkor zuhant le). A kormányfő abban bízott, hogy 2008 környékére újra három százalék fölött lesz a gazdasági növekedés, és esélye lehet a 2010-es választáson. A Lehman Brothers bukása azonban elsöpörte a Gyurcsány-álmot. A gazdasági válság nem volt bekódolva semmibe, 2007-ben lényegében mindenki meg volt győződve, hogy ilyesmi nem következhet be. Aztán mégis megtörtént, a magyar GDP 6,5 százalékkal csökkent egy év alatt, a munkanélküliség ráta 10 százalék felé ugrott az addig hét és fél százalék körüli értékről. Nemcsak a Gyurcsány-álomnak lett vége, hanem a tizenharmadik havi nyugdíjnak és a közalkalmazottak tizenharmadik havi fizetésének is. Ekkor kezdődött el az Orbán-álom.
Orbán Viktor gyakorlatilag egyetlen lépéssel stabilizálta a költségvetést: megszüntette a kötelező magánnyugdíj-pénztárakat. A magánnyugdíj-pénztári befizetések mintegy a GDP másfél százalékával járultak hozzá a deficithez, plusz a kormány kapott háromezer milliárd forintnyi laufot. Igen, Magyarországon ma nagyon kevesen számíthatnak békés öregkorra, de az álmok már ilyenek: az álmok természetéhez tartozik a hit abban, hogy valami majd csak történik. Orbán kormánya jelentős adókedvezményt adott a középosztálynak (igen, nekem is). Egy aránylag szűk felső-középosztálybeli réteget megmentett a devizahitel-krízis következményeitől. Az Orbán-álom is egy középosztályos álom, de a középosztály opinion leaderként ezt az álmot is szét tudta teríteni a társadalom egészére.
Az Orbán-álom az én értelmezésemben nagyon hasonlít a Gyurcsány-álomra. Hasonlít rá annak ellenére, hogy kormányzati álomideológiájuk jelentősen különbözik. Az Orbán-álom is egy lehetséges nyugati növekedést feltételez, és azt, hogy egy ilyen helyzetben a magyar gazdaság ki tudja használni komparatív előnyeit. Erről szólt Matolcsy hét százaléka, nem a keleti nyitásról.
Az Orbán-álom nem értelmezhető azonban a Gyurcsány-álom bukása nélkül. Az Orbán-álom része az, hogy bár valamivel nehezebb a helyzetünk, mint a Gyurcsány-álom idején, de a bankok és egyes multinacionális vállalatok (Ed Miliband 2011-es liverpooli beszédét érdemes megnézni, különösen a „producers vs. predators” részt) rákényszeríthetőek arra, hogy kiváltsák a szükségesnek látszó megszorításokat.
Az Orbán-álom teljesülhet. Teljesülhet, ha stabil gazdasági növekedés indul meg Nyugat-Európában, de még teljesülése esetén is valószínűsíthető, hogy az eddigi kormányzati intézkedések nehezebbé teszik a komparatív előnyök kihasználását. Én azt gondolom, hogy az Orbán-álom is meg fog bukni, és nem azért, mert Orbán rosszat akar, vagy hogy ő egy őrült diktátor lenne, hanem azért, mert általában nem tartják esélyesnek az álom teljesülésének feltételét. Nem lehetetlennek tartják, de az az általános nézet, hogy aránylag kicsi az esélye.
A Gyurcsány-álom fenntartásában érdekelt balliberális értelmiségi elit 2005–2006-ban totálisan negligálta az aggasztóan magas deficitet, az egyszerűen nem volt része a közbeszédnek (előfordulhatott, hogy valakinek egy televíziós műsor második részében hirtelen nem jutott szék, miután egy rossz pillanatában a költségvetés hiányáról kezdett beszélni). A Gyurcsány-álom fenntartásában érdekelt balliberális értelmiségi elitet ezért az álom névadója némileg kompenzálta.
Az Orbán-álom fenntartásában érdekelt jobbkonzervatív értelmiségi elit ma totálisan negligálja az aggasztóan alacsony beruházási rátát, az alig létező növekedési potenciált, a szegénységet, általában az orbáni politika azon következményeit, amelyek az álom beteljesülése ellen hatnak. Az Orbán-álom fenntartásában érdekelt jobbkonzervatív értelmiségi elitet ezért az álom névadója némileg kompenzálja.
Nem igaz, hogy az Orbán-álom teljes mértékben hazugságokra épül. Nem igaz, hogy az Orbán-álom kizárólag a miniszterelnök körüli oligarchák meggazdagodásáról szól. Az Orbán-álom összefonódik vállalhatatlan dolgokkal, de Orbán nem III.Richárd, ő nem döntött úgy, hogy gazember lesz, ez nem egy Shakespeare-dráma. Egyszerűbb lenne egy olyan világban élni, ahol Gyurcsány és/vagy Orbán pszichopata, akit Grazban kezelnek, ahol minden a különböző méretű és pártállású nokiás dobozok körül forog. Egyszerűbbek lennének a döntéseink is. Én ezt nem így gondolom. Az Orbán-álom, persze csak a nem túl reményteli álmok műfajában, az aránylag tűrhetőek közé tartozik.
Nem tudom, hogy Orbán hisz-e a saját álmában. Azt gondolom, hogy Gyurcsány Ferenc hitt a sajátjában. Azt hiszem, hogy Orbán reménykedik az álmában, de elődjével szemben felkészült arra, hogy ebből az álomból is fel fog ébredni az ország. Tudomásul kell vennünk, hogy az ország nagyobbik részének már csak ez az álom maradt. Álom egy sikeres országról, békés, gazdag életről. A valóság azonban százötvenezer forint körüli nettó fizetés, vagy még annyi sem, csak egy olyan élet, amelyben elérhetetlen az, ami a brit, német, holland alsó-középosztálybeli számára természetes.
A fiatalok egy részét már nem érdeklik az álmok. tudják, hogy az osztrák per capita GDP megközelítése reménytelen az ország számára, de elérhető lehet az ő privát „capitájuk” számára. Egy másik részük már nem reménykedik semmiben, de nem képes menekülni az álom nélküli létből, belekeseredik, és sajnos néha belegonoszodik az illúziótlanságba. Sokkal rosszabb álmok is vannak. Olyan álmok, amelyeket már álmodni is alantas dolog.
Nehéz ezeket a posztokat befejezni. A legegyszerűbb az lenne, ha az ember csak kitenné a pontot. És ez lenne a legbecsületesebb is, mert a szerző csak ennyire képes, valójában nincs több mondanivalója.
Úgyhogy.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519979-6ae218bc959ad' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519979&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519979-6ae218bc959ad&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519979-6ae218bc959ad' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Kim Jong Un: Mondom, hogy először a mentális rendre van szükség :-((.
@saravad: ja, hogy akkor most boroljunk le mert dolgozol, meg beszelsz idegen nyelvet? Ertem. Tudod, itt koztunk ez az alap, es ez olyan termeszetes, hogy nem irjuk le, plane nem kerkedve. Na latod most is milyen szepen megmutattad a fogad feherjet.
@sajtohuba: es az szeritned hogy lesz? vagy hogy kellenne/lehetne azt megteremteni? Tenyleg kivancsi vagyok!
@Érvsebész: Most akkor a szegeny Bela a bunbak?
lol
@jotunder: „hát igen, a gazdasági növekedés még lehetne egy kicsit nagyobb, de legalább nem házasodhatnak a melegek” létező álom-mentő attitűd, de nem hiszem, hogy sokáig működtethető. „
de igen, működtethető. és működni is fog. amikor a jobb szárny észrevette, hogy semmi nem valósul meg abból, amire 2010-ben szavazott, akkor elővette a kisebb cukorkát, ami a „legalább nem a szocik meg a liberálisok kormányoznak”. és ez neki bőven elég. plusz rezsicsökkentés, amire mindig lesz lehetőség. majd megszabják a mobilszolgáltatóknak, hogy mennyi lehet a percdíj, majd a pékeknek, hogy mennyi a kenyér. nagyon kreatívak a fiúk, mindig lesz új ötlet.
az ellenzék baja éppen az, hogy az orbán-álomból akarja felébreszteni az embereket, amiből eleve esélytelen. ha lenne esetleg egy nagyjából igaz, de azért eladható társadalomképe, akkor tudna a bizonytalanokhoz beszélni.
@Kim Jong Un:
Te szerencsetlen, te!
„Mikozottunk ez az alap.”
Mik kozott? A jovõ csendõrei között? A jobbik szavazói között? A kurucon?
ez egy nagyon jó videó arról, hogyan látnak minket, és röhögnek rajtunk külföldön. hogy mennyit ér a szabadságharc és hogy mennyire érdekli őket az erőfitogtatás.
http://www.youtube.com/watch?v=C-pt7zcIf4U
1:07-nél röhögik ki először orbánt
a jobbos tábort ez nem hogy nem zavarja, egyenesen erősebb szabharcot követel. azt hiszi, egyszer majd nem nevetnek rajtunk, hanem megijednek tőlünk. és ezeket kéne nekünk megérteni. no way! legyen egy álmunk nekünk is, de ne ilyen hülyén összerakva. akkor meg lehet nyerni a választást és nem húz el mindenki
@Kim Jong Un:
Briliánsan érvelsz az integráció ellen. Ez a genetikai felsõbbrendûséged miatt lehet.
@saravad: azt gondoltad, hogy nem vágok ki egy nácit?
@jotunder:
Részemrõl rád bíztam 🙂
@ijontichy: Én az álomról írtam. Azt gondolom, hogy nagyon nagy valószínűséggel egy-két éven belül ennek az álomnak vége. Azt nem állítom, hogy ez Orbán azonnali bukásához vezet, de azt igen, hogy az álomnak vége lesz. Nem adódnak össze a számok. Nem a maffiaügyekről van szó, nem a trafikokról, nem a nepotizmusról, a stadionokról, a ráhelek vőlegényeiről, egyszerűen nem adódnak össze a számok. Kétezerötben senki sem tudott a deficitről, senkit sem érdekelt, nem volt téma, pedig folyt a túlzott deficiteljárás. Most arról nem tudnak, hogy Magyarországnak alig vannak növekedési kilátásai, hogy nincsenek befektetések, hogy lokális fogyasztási növekedésekből eredő ingadozást, a mezőgazdasági termelés fluktuációját állítanak be stabil növekedésnek. Gyakorlatilag ugyanúgy veri át Orbán az országot, mint 2006-ban Gyurcsány. És aztán megint jön az ébredés, egy újabb álommal lesz kevesebb, és kell jönnie egy új álomnak, és ettől az új álomtól még jobban tartok, mint az eddigiektől.
Ez a cikk nem sikerült jól. Nem sikerült, mert nem tud magyarázó értékkel bíró narratíva lenni ahhoz hogy mi történt itt az elmúlt 3 és fél évben. Elbukik a történtekkel való akár legfelületesebb összevetésen. Heti (ha valakinek van hozzá türelme, napi) rendszerességgel történtek (a már-már szánalmasan pititől az elképesztően brutálisig) dolgok amit a legjobb jóindulattal sem lehet besorolni a blogbejegyzés narratívájába, így azok bőven szétfeszítik annak értelmezési keretét.
Szerencsére vannak más, jóval nagyobb magyarázóerővel bíró narratívák is, az egyik történetesen itt van kéznél :))
orulunkvincent.blog.hu/2012/10/28/vincent_torvenyei
Nem kétlem, hogy Orbán jót akar az országnak. Ámbár szerinte mindig az a jó az országnak, amit ő akar. De:
Felmerül az egyáltalán, már mint Orbán elmeállapotának megítélésében, hogy hány szörnyeteget (értsd: gyengeelméjű vagy elmebeteg és/vagy amorális szarházi) helyezett és tart fontos pozícióban? Lehet egyáltalán normális (és ez csak egy példa a sok Winter tanárra), aki a gazdasági ügyeit a pirospöttyös babapopsik legfőbb kutatójára bízza? Mondható az ilyen politikus tehetségesnek, felvethető-e egyáltalán kormányzásának eredményessége?
Nem mintha hozzá akarnám hasonlítani, de Hitler is nagyon népszerű volt, nyilván jót akart Németországnak. Ettől még akkor is pszichopata tömeggyilkos volt.
@jotunder: „Gyakorlatilag ugyanúgy veri át Orbán az országot, mint 2006-ban Gyurcsány. És aztán megint jön az ébredés, egy újabb álommal lesz kevesebb.”
Nem. Pont ezt bizonygatjuk páran: ez messze nem ugyanaz a kategória. A jelenlegi állapot minőségileg (és nagyságrendileg), durván különbözik az előzőektől. (Akármennyire is az előző kormányok tevékenysége ágyazott meg neki.)
Nem szabad összemosni őket. Nincsenek egymást váltó álmok. Nincs közös, vágyott „jobbkonzerv” üdvtörténet (ahogy „balliberális” sincs, de ez most mindegy). Nincs „hát ez tényleg pocsékabb kormányzás, mint az előzőek voltak, de azért…”. Itt, most egyszerűen nem létezik a „de azért”.
Bármilyen baromsághoz és diktatúrához oda lehet erőltetni valamiféle „álmot” (pszeudoideológiát). Még az is lehet, hogy a népesség jelentős része* visszadadogja a propaganda egyes töredékeit, és ez rossz fényviszonyok között, messziről, félig behunyt szemmel akár még egységes vágyképként is értelmezhető.
De ez a modell semmit sem magyaráz. Kizárólag arra alkalmas, hogy összemosson, felmentést adjon.
* Az a része, amelyik kronológiai értelemben igen, de intellektuálisan, emocionálisan nem felnőttkorú. Az, amelyikre alkalmassági vizsga nélkül még egy büdösbogarat sem lenne szabad bízni, nem hogy egy gyereket, vagy egy súlyos politikai/gazdasági/szociális döntést.
Nem esett szo a hatalomvagyrol – pedig Schopenhauer visitana oromeben, ha latna a mostani helyzetet. Lehet alomnak, abrandnak, kepzetnek, otletnek, vagy tarsadalomatalakito elkepzelesnek nevezni, pedig valojaban a nyers hatalomvagyrol, a hatalom megszerzesenek es gyakorlasanak akaratarol van szo. Machiavelli es nem Jean Sorel, es semmikeppen sem III. Richard.
Nincs egyseges vilagnezet, koherens, modern elkepzelese a tarsadalom mukodeserol, valtozasarol stb., de a nemek emancipaciojarol sem: ‘az asszonyok dolga a siras’ – mikent a gyerekszules is, tegyuk hozza.
OV a szocialista tarsadalmi mobilitas produktuma: egyszeru, falusi csaladbol szarmazo gyerek a fovarosba megy es a miniszterelnoksegig viszi. Szedul is az emelkedestol. De a csaladi ertekrendszert, a kaparj kurta, neked is jut szemleletet, a szokasokat, a palinkaivas, a disznovagas es kolbasztoltes iranti vonzalmat megtartotta. Muveszetekre, olvasasra viszont mar nem jutott ido. A hatalom mindenekfelett koti ossze szocialista mentoraval, Horn Gyulaval es az OTP-s Csanyival. Nem csupan a szarmazasuk, meg a szovegek is azonosak.
@Incze „Azt beszéli, hogy a nyugatnak vége. Azt beszéli, hogy ami nem termelő munka (kapszli kapkodás), az nem munka. Azt beszéli, hogy nem életszerű, ha a hajléktalan nem bűnöző. Azt beszéli, hogy túl sok a diplomás. Azt beszéli, hogy erős központi hatalom.” Fajoan pontos a leiras…
Horn is tul sok filozofusrol beszelt! Emlekszunk meg?
@jotunder: „Én az álomról írtam…. és ettől az új álomtól még jobban tartok”
Így érteni vélem, de ez a poszt így, itt és most szerintem akkor is káros. Egy percig sem tételezem fel rólad a rosszindulatot, magamról meg a tévedhetetlenséget. De az öreg kaporszakáll (avagy Big JC) mentsen minket attól, hogy „KELLJEN” jönnie egy új álomnak. Az ébredés nagyon jó (lenne). De az ilyen posztok nem segítik elő szvsz. Itt és most végképp nem.
Néhány egyéb dologban sem értünk egyet (most sem 😉 )
Gyurcsány (ahogy tollaszerge is írta) egy rossz politikus, de egyébként „business as usual”. Amiért a helyzet mégsem „business as usual”, az viszont Orbánékból fakad, és ezt fel kéne ismerni.
Ellentétben veled, aronsatie-val és másokkal én egyetlen percig sem feltételezem, hogy Orbán bármikor elébe helyezné az ország érdekeit a saját hatalmi struktúrája stabilitásának. Egyszerűen nem ilyen alkat. Az ország érdeke alapvetően valami minimális egység lenne (két választás között), de neki ez nem jó. Meg is tesz ellene mindent, permanens kampány zajlik immár bő 15 éve sőt, ha úgy veszem ’98 óta háborút folytat és kurvára nem érdeklik a romok.
(azt most nem részletezném, hogy például még a saját embereinek jó ötleteit is rendre tönkrebaszta, azzal, hogy nem képes leállni a befelé szóló markecinggel).
Orbánnak nem tartozunk semmivel. PC-vel végképp nem. Háborút folytat a saját hazájában, és a háborúban nincs PC. Teljesen felesleges pölö ejnyebejnyézni egy szobordöntés miatt olyan platformokon, ahol a közönség zöme biztosan ejnyebejnyézik ezért magában. A szobordöntés nem nekik szólt. Ez az ajtó nem nekik volt nyitva, hát nem kell bemenni. És ha már értelmet ennyi idő alatt nem lehet adni, legyen akkor mindenhova valami más, valami amit az adott közegben várnak (elvégre Vityesz is ezt teszi), vagy elfogadnak. Legyen akár divat „Te még a Ray Ban-nél tartasz? Gáz kishaver, gáz!” „Viktor? Fidesz? Lejárt lemez ecsém! Dobj egy x-et… na jah, itt a problem” (szleng cserélendő). Vagy bármi.
Én – a „ha már használni nem tudsz, legalább ne árts” jegyében – egy szóval sem fogom ennek a mocsadék rendszernek a túlélését támogatni. Viktor és Tsai. jóindulatával és lelkivilágával meg foglalkozzon majd Szent Péter és Big JC.
@Érvsebész: Nem csak a GDP-ről van szó. Az országnak közel a fele (4 millió ember!) a szegénységi szinten és az alatt él: kilátástalan, halmozottan újratermelődő szegénységben. A „középosztály” (ami nálunk csak annyit jelent, hogy köztes réteg a jómódúak és a szegények között) rettegve és erején felül kepeszkedik, hogy a felszínen maradjon (pl. hogy fizetni tudja a rezsit és a törlesztőt, ne kapcsolják ki a gázt, ne veszítse el a lakását, a munkáját).
Kevés a GDP-nk, gyenge a termelékenységünk Németo-hoz v. Ausztriához képest, de távolról sem állunk olyan rosszul, ami a föntieket magyarázná vagy indokolná. Végül is egy nagy múltú, nagy kultúrájú közép-európai ország vagyunk, uniós tagsággal, egy sokak által irigyelt elit közösség tagjai. Hogy kerültünk ebbe a rémálomba?
@jotunder: Ezeket a városi legendákat (veri az asszonyt, grazi ápolda stb.) én sem hiszem el, nem is érdekelnek. A tágabb értelemben vett család feltűnő gazdagsága és álláshalmozása azonban tény, és igenis felvet morális és az „álom” minőségét, minéműségét illető kérdéseket.
Leegyszerűsítve úgy látom a dolgot (és ezt szavak és tettek támasztják alá), hogy OV álma az országról természetesen egy sikeres, erős és elégedett ország lenne – mely álmot kizárólag ő és a képére formált párt valósíthatja meg. És ezért az immanens, elidegeníthetetlen potenciálért neki és az övéinek (család, párt) előjogok és kivételes elbánás járnak.
Pillanatnyilag ott tartunk a megvalósításban, hogy az ország sikere, ereje és elégedettsége még hibádzik, viszont a kizárólagosság, az előjogok, a személyes gyarapodás és a kivételes elbánás terén már szép eredményeket lehet felmutatni.
Jotunder nyugodtan irhat ilyen elemzest, ez egy lehetseges megkozelites. Orbannak sztem is van alma, vizioja -mas kerdes, hogy milyen- es azt lathatjuk, hogy buzgolkodik is a megvalositasan. Emellett ott van a szemelyes motivum, a meggazdagodas, az hogy simicskaval szimbiozisban mara o az orszag egyik leggazdagabb emebere…hogy az egyeni motivum, meg a tarsadalmi vizio alom hogyan viszonyul egymashoz azt meg o sem tudja–ezert talalta fel es gyakorja az emberiseg az oncsalas muveszetet…
egy megjegyzes a pszichologiai kezeleshez–en nagyon remelem, hogy igaz… ilyen merteku mobilitast, ketszobas lakasbol a sokszobas parlamentbe, sok ezer milliardos dontesek, jogfosztasok, es igen egy stadion az sok sok meg nem vett lelegezteto keszuleket is jelent— szoval ezt nem lehet profi segitseg nelkul kibirni. Mindannyiunk erdekeben remelem, hogy ezt a segitseget megkapja.
@sok-sok: Jótündérrel összedobtok egy újabb misét a Bazilikában az Orbán lelkéért.
Amilyen fekete, ráfér minden segítség.
@Kettes: +1 @labrys: +1 @incze: +1 @aronsatie: +1
Senki sem él a kézenfekvő feltevéssel, miszerint ez a poszt a dadaista értelemben vett újraértelmezése a Török Gábor találkozása a hibás munkahipotézissel a boncasztalon toposznak.
Akármerről is nézem, egy beteg elme, beteg álma realizálódott az országban. Sok szervilis seggnyalóval, akiknek egyetlen lehetőségük PÁRTSENKIKKÉ válni, mert hát a versenyszférában dolgozni is kéne, nem csak pofázni.
Köze nincs a valósághoz a mai magyar valóságnak.
Megerőszakolása zajlik mindannak, amit a valós társadalmi, gazdasági, közgazdasági realitások megkövetelnének. Oldalsasszé és gesztusok a széljobb felé, odaszúrások és gáncsolások az elesetteknek, legyenek azok akár a sérült, beteg emberek, fricskák és beszólások a cigányok, a zsidók, a kékszeműek felé, majd médiafelhajtás keretében Pártunk és Qrmányunk „mi támogatjuk” a cigányokat, a zsidókat, a kékszeműeket…
A háttérben olyan másodlagos gazdaság, kézi vezérelt pénzelosztás és maffiaállam létrehozása történt meg – jogi, közigazgatási és törvényi körbebástyázással – amihez képest az olasz maffia szeplőtlen cserkészlányka a kupiban!
A társadalmi rétegeket szétszakítása egyre szembetűnőbb, az elosztható jövedelem csökken, ráadásul ezt csak az elosztási arányok átstrukturálásával lehet a felső 10% részére megoldani, tehát… az alacsonyabb jövedelmű rétegek még alacsonyabb jövedelmet kapnak, növekvő adókat, egyre kilátástalanabb életet ITT, a HAZÁJUKBAN.
A realitás?
Amikor egy 28 fős középiskolai osztály („elit” gimnáziumról beszélünk, az ország első 5 iskolája közül) 10. osztályosai közül 5-6 akar csak majd, az érettségi után is itthon tanulni (már itt komoly anyagi problémák vannak, spec. ebbe a középiskolai osztályba járók harmadánál, a másik harmad necces, még egyensúlyoz), akkor miféle jövő lesz?
Honnan lenne pénzük később, a későbbi magyar felsőoktatásban elvégezni apránként bármit?
Miközben 2 nyelvet beszélnek már, ne menjenek külföldre tanulni?
Ha meg kint tanultak, melyik akar hazajönni, hogy nyolcadrangú kis pártsenkik ugráltassák őket, 120.000 forintos fizetésért?
Mert dolgozni, ezért a kilátástalan országért már most látják, hogy nem érdemes, amikor látják, hogy a szülők a napi 12 órás szakértelmet kívánó munkájukkal alig boldogulnak, miközben az Ausztriába takarítani kijáró, 3-5 órát dolgozó gondtalanabbul él…
Csak szólok, hogy középiskolában röhögnek a gyerekek a stadionépítési hullámon és a magyar foci hollétét kérdezgetik… 🙂
(Az anyagi részét még nem nagyon értik, csak amikor mondod, hogy ez állami pénzből történik, magán focicsapatoknak, akkor azért valami megvillan.)
@smokey_shorthair: Szó sincs róla. Rendre eljön az idő, hogy már Bélának sem az álmai, sem a bókjai nem érdekelnek bennünket, végtére is azokat nem csomagolhatjuk el a gyereknek tízóraira, se nem fűthetünk be velük a kályhába. Igaza lehet JT-nek, szeretnénk elhinni, hogy Géza, aki újabban a buszmegállóban rendszeresen fixíroz bennünket, előzékenyen előre engedett a minap a közértben, meg van borotválkozva, s nem visel barna cipőt a fekete öltönyéhez, majd jobban bánik velünk, majd valóra váltja az álmainkat, s hát ennek érdekében Géza sem fukarkodik a bókokkal, miszerint ő inkább az eszünkért tudna bennünket szeretni. Géza és Béla meg is verekszenek értünk a lépcsőházban, és mi elhisszük (el akarjuk hinni), hogy ez azért történik, mert Géza komolyan ambicionálja, hogy naponta kivigye a szemetet.
Aztán Géza hozzánk költözik, a szemétről siet kijelenteni, hogy az tele van a még Béla által felhalmozott, lejárt szavatosságú mindenféle veszélyes hulladékkal, s azért kizárólag a Béla a felelős. De mert nekünk jár az álom, hát lekapja a lánykorunkban összespórolt pénzből vett faliszőnyeget, ráteríti a szemétkupacra, s csillogó szemmel közli, hogy lám, így már sokkal otthonosabb (VIII. emelet 32. jobban teljesít). Majd összevont szemöldökkel közli, hogy Béla mellett nagyon elszoktunk a munkától, ezért naponta négyszer ki kell fényesítenünk a fürdőszobában a csaptelepet, különben nem kapunk reggelit, valamint elveszi a bankkártyánkat, felveszi a számlánkról a pénzt és elviszi a cimboráinak a Nyalka Tetű sörözőbe. Közben lágyan megsimogatja az arcunkat, s biztosít, hogy ez azért kellett, mert ők sokkal jobban tudnak rá vigyázni, mindamellett nekünk van a legszebb szemünk a világon, és az általunk a lelencháznak szült csecsemőkből lett a legtöbb Nobel-díjas.
És tényleg, álmodjuk tovább. Felkészül Koppány, akivel, ha merevedési zavarai támadnak, majd azt kell álmodnunk, hogy az erkélyre nyilvánosan felakasztjuk a kutyát (elrettentésül a többinek, hogy ne ugassanak), kiválunk a társasházból és visszafoglaljuk Kocsiséktól a spájzot, és ajtót-ablakot vasráccsal szerelünk fel.
@Szocsó:
Egy szép, olyan igazi ágyútalpas temetésre szerzek ágyútalpat!
@labrys: Igen, messze nem ugyanaz a kategória. Orbán álma inkább hajaz Lukasenkáéra, mint Gyurcsányéra.
Alakul ez ettársak, alkul ez…
Minden a maff… izé a Pártté és az Ő Dicsőséges Vezényló Legmagasabb Vezéréé!
„Ha nem lenne olyan elkeserítően cinikus ez az újabb kormányzati agyrém, mondhatnám, hogy coki, pártállamban minden a párté és a vezéré, örüljenek ezek a nyomorultak, hogy egyáltalán alkothatnak még e szép magyar hazában. Sőt, adjanak hálát, hogy csupáncsak 25%-ra terjed ki az állam keze, mert lehetne sokkal rosszabb is a helyzet. Csakhogy ez az egész sokkal súlyosabb rendszertünet. Egy velejéig romlott, fekélyes rendszeré.”
hacsaknem.blog.hu/2013/10/05/jogdijmutyi_a_magyar_kultura_szegyene
Felkészülnek a gyógyszertárak, rövidesen a Párt szőrös mancsai elérik az ottani tulajdonosokat is…
Majd jöhetnek a…
@sajtohuba:
Legfeljebb az EU kellemetlenkedhet itt… De ilyen apróságok azért vannak, hogy a Magyar Focialista Párt és annak Magasságos Vezére legyőzze az ilyen csekélyke akadályokat és igazi Focialista Paradicsommá változtassa a zországot, kisvasúttal és lelkesen csóváló Focialista Nyugdíjasokkal.
Éjjen Kubatov, ÉJJEN A PÁRT!
Megjegyzések:
1./ Az számomra természetes, hogy az első vonalban ténykedő politikusok nem hatalomvágyból akarnak miniszterelnökök lenni, hanem azért, mert hatalom nélkül nem valósíthatják meg az álmaikat. Ez a lényegük, az álommegvalósítás, egyébként fölösleges az egész. Orbán nem gonosz (lehet, hogy III. Richárd se volt az), egyszerűen az álmát próbálja megvalósítani, az persze egy másik kérdés, mennyire tartja jogosnak, hogy ezért az „országjobbító” munkáért” annyit vehet ki a közösből a maga és az álommegvalósításban közreműködő kliensei számára, amennyit most kivesz. Ő valószínűleg jogosnak érzi az annyit az országért végzett fáradozásai ellenértékeként. Gyurcsány ebből a szempontból egy kicsit más volt.
2./ Létezik az a./ racionális álom, és b./ az irracionális álom. Mármint az ország jobbítása szempontjából. Gyurcsány álma racionális volt, és megfelelt a mai gazdasági berendezkedésünknek. Arról, hogy az MSZP néhány potentátja miatt bekövetkezett 2006., és nagyrészt ennek következtében elvesztette a „szociális népszavazást”, valamint a nyakába kapta a világválságot, szerintem, nem tehet, mások szerint meg igen, hiszen a végeredmény a fontos, ezért a FIDESZ-nek nem is volt más dolga a 2010-es választások előtt, mint a „végeredmény” hangsúlyozása.
3./ Orbán álma (egy van neki) a gazdaságilag irracionális álmok közé tartozik, és oda tartozott már az első regnálásakor is (hajdesokat írtam erről – feleslegesen). Az akkori irracionalitás következményeit Medgyessy (ő Járai miatt nem sokat tudott kezdeni vele) és Gyurcsány (ő tudott) kapta a nyakába. Ez az orbáni álom arról szól, hogy Magyarország polgárainak felemelkedését az itt tevékenykedő cégekkel kell megfizettetni, és mikor ők már felemelkedtek, lecseréljük a külföldi cégeket magyarra. A probléma az, hogy ezek tartják a vállukon a gazdaságot, nyerészkedni jöttek ide (a szemetek), és a GDP növelésén túlmenően a finanszírozást már nem akarják vállalni. Akik meg csak gondolkoztak azon, hogy idejönnek, azok szerint, ha plusz finanszírozni való is akad, akkor inkább mégse.
Mivel a hosszabb kifejtés ellenjavallt, itt ki is teszem a pontot. A két álomnak, azon kívül, hogy mindkettő az, semmi köze egymáshoz.
@vakapad:
Szóval az orbáni álom valami utonállás, vagy markecolás.
Becsaljuk a völgyünkbe a gazdag idegeneket, aztán jól megkopasztjuk, és ebből fogunk élni.
Szép terv.
@ijontichy: Jócskán alábecsülöd Orbánnak azt az emberre amúgy is
jellemző képességét, hogy meg tudja magát győzni saját jóságáról, jószándékáról és tehetségéről. Nyugodtan feltételezhető, hogy szent meggyőződése, hogy amit ő tesz, az az országnak jó, sőt, csak az a jó. Ebben semmi mentegetés nincs. A probléma az, hogy nem csak magát és környezetét tudja meggyőzni, hanem a lakosság igen jelentős részét is.
@Szocsó:
Orbán a robin hood-i jelentésében értelmezi az útonállást, amennyiben a kirablandó nottinghami bírótól mi csak visszavesszük a tőlünk elrabolt pénzt, amit szétosztunk a „szegényeknek”, akik aztán így gazdagok lesznek, majd a végén nottinghami bíró mindahány. És ez nagyon népszerű tud ám lenni.
@aronsatie:
Orbán beterjeszt egy népszavazási kérelmet és kimeredt szemmel lovalja magát bele,
hogy milyen gáncsokat vetettek neki, hogy nem lehet népszavazni még aznap, amikor kitalálta.
http://www.youtube.com/watch?v=-CZ9bNpVX_E
Annyira gáncsosak voltak vele, hogy elmúltnyolcévben 5 kretén kérdésben népszavaztatott ez a hisztériás.
Előtte 4 évben a saját kormányzása alatt, és utána 4 évig a saját kormányzása alatt,
valahogy nem akart – semmit se megnépszavaztatni.
Semmit.
Ez úgy hisztizik, mint egy elkényeztetett kölök…
… mert hogy a jogrendszer és a jogszolgáltatás csak azért van, hogy ő szabadon randalírozhasson.
Mert majd ha ő kiírja a népszavazást, majd akkor mondjanak véleményt róla az alkotmánybírók meg a választási bizottságok meg bárki rohattellenség.
Kapnak egy lehetőséget, hogy húzzanak egy ixet az Ő magasságos népszavazásán, mint bármely más alattvalója.
És csak rázza magát és meregeti a szemeit.
@aronsatie:
Orbán hívő tábora valóban igen jelentős rész, kb. a választópolgárok 25 %-a, de ez még normál esetben kevés lenne. Kell az az 25 % is, akik „megcsömörlöttek”, és nem mennek el választani. A maradék 50 %-ból az egyik fele sose volt választani, és most se fog, a másik fele meg a többi párt között oszlik meg (MSZP, Jobbik, Együtt-PM, LMP, DK).
@jotunder: Hamis reménynek gondolom, hogy a számok össze-nem-adódásának következményei lennének. A számok rég nem adódnak össze és nem hozzák ki a célzott egyenleget, de erre századok óta bevált megoldása van a politikának. Az egyenletek kiválóan működnének, ha nem rontanának nemzetünkre a tudjukkik. Meg a bolsik. A protestánsok. A tuszik. Ezért most nekünk hutuknak meg egyszer utoljára össze kell kapaszkodnunk, végső csapást mérnünk, és akkor szorgos népünk győzni fog. Hajrá mi! Hajrá mi országunk!
@sok-sok: A poszt az Orbán-álomról szól. Nem Orbán Viktor álmáról :((( Egyetlen olyan mondat van a posztban, amelyik összekapcsolja Orbánt ezzel az álommal.
A kérdés az, hogyha lefejtjük az összes politikai szart erről az álomról, ha megpróbálunk empátiával viszonyulni az álmodókhoz, és az álom potenciális megvalósítójához, mi marad ebből az álomból.
@jotunder: FWIW, az összes mainstream közgazdasági modell szerint lesz növekedés középtávon, ha az EU/világgazd növekszik. Nagyon durva feltételek kellenek hozzá, hogy ne legyen valami növekedés (1-2%ra gondolj). A lemaradás nőni fog a pre-Orbán korszakhoz képest, de növekedés lesz (amennyiben nem lökik Orbánék Magyarországot még lentebbi növekedési pályára valami csodaintézkedéssel). [erről majdnem írtam egy posztot, de nincs MathJax, ezért lefeküdtem és megvártam amíg elmúlik :-P].
Ha lefejtjük a politikai szart az álomról akkor nem marad semmi mert az egész egy politikai szar. Ettõl még, vagy épp ezért viszonyulhatunk empátikusan az álmodókhoz, de nem fogják megköszönni. Volt sok millió kicsi álom de már nincs. Harc van. Meg igény, Rendre és Erkölcsre.
@Érvsebész: Azok az adatok, miszerint a választók java része kormányváltást akar, de nem tudja, kire szavazzon, nem éppen egy ilyen felébredésnek a jele? Na jó, egy ébredező félálomnak?
Ugyanakkor nem tudom, milyen eszközei vannak Magyarországnak – meg általában egy társadalomnak – arra, hogy ébren maradjon. Nem mehet el személyiségfejlesztő tréningre, mint egy kodependens nő a huszadik faszfej Béla után. Nem is lehet önálló, olyan értelemben, hogy muszáj kormányt választania, és muszáj olyan hatalmat adnia annak a kormánynak, amit teljesen csak négyévente tud visszavonni. Még beszélni se tud egy társadalom, csak szószólókon keresztül, például az értelmiségén keresztül, akik megfogalmazzák a köz számára azt, amit gondol.
Szóval mindenképp felhatalmazást kell adnia a hatalomra is, és a közvélemény kifejezésére is (ebben gyökeresen különbözik a helyzet a párkapcsolati analógiától), és csak olyan alapon tud felhatalmazást adni, hogy melyik jelölt hangolódott rá jobban arra, amit a köz gondol arról, hogy szeretne. Az meg nem nagyon lehet más, mint egy álom, vagy ahogy nevezni szokták, politikai vízió.
Egy másik kérdés: ha annyira nem szeretjük az álmodást, akkor mit mondunk Martin Luther Kingnek, amikor elkezdi mondani, hogy I have a dream? Hogy ébredjen föl, mert ez így nem lesz jó? Vagy valójában egyes álmokat mi is szeretünk, mert jó érzést adnak és helyesnek tűnnek, és csak azokat nem szeretjük, amik számunkra nem tűnnek jónak?
@vakapad:
Mellesleg Robin Hood egy kiűzött arisztokrata volt.
Anélkül a kutyabőr nélkül nem népi hős,
hanem csak akasztófáravaló rablóbanda a rongyos serege.
Dehát vikikének is megvan még a piros kis könyve – a családi kutyabőr.
A hírös párttagkönyvös száműzött herceg és a gyülevész hadai.
Orbán álma az, amit Orbán álmodik, hogy milyen legyen az univerzum, az Orbán-álom pedig az, hogy Orbán milyen univerzum képet kínál népének, az istenadtának. Orbán egy olyan univerzum képet kínál, amilyennek ő akarja tenni saját álma megvalósítása érdekében.
@tollaszerge: Az van a posztban, hogy ideális helyzetben akár még teljesülhet is az álom. Azonban ennek kicsi az esélye. Magyarország nem tud annyit kihozni egy EU növekedésből, mint amiről itt beszélnek, négy-öt százalékos stabil növekedést évekig. Nem, 1-1.5 százalékos növekedésről lehet szó leginkább.
@jotunder: oke, de neha osszefolyik.. „Nem igaz, hogy az Orbán-álom teljes mértékben hazugságokra épül. Nem igaz, hogy az Orbán-álom kizárólag a miniszterelnök körüli oligarchák meggazdagodásáról szól. Az Orbán-álom összefonódik vállalhatatlan dolgokkal, de Orbán nem III.Richárd, ő nem döntött úgy, hogy gazember lesz, ez nem egy Shakespeare-dráma.”
de nem is ez a baj, hanem, hogy az orban alom aminek a lenyege hogy legyunk mi nemetorszag mexikoja valoban nagyon kicsi novekedest hoz majd–ui az erteklanc vegen valo butykolesre utazik. az innovativabb, magasabb profitot es gyorsabb novekedest kinalo fejlodest meg most vagja tonkre –es hogy ennek az orban alom vagy orban alma az oka az egy erdekes kerdes– de majdnem mindegy vegeredmenyben.
ha arra gondoltal, hogy lehet, hogy ez a dolog nem fog ferobbani, ahogy ma sokan josoljak–akkor nagyon igazad van–a vegetalo lassu lecsuszas, hogy ne mondjam pangas nagyon is benne van a pakliban.
@jotunder:
vagy nettó 49-100000 között, persze az alsó határ a közmunkásbér, de 70-80 ezrekért szakmunkások, irodisták dolgoznak, meg persze vannak száz alatt kereső diplomások
@jotunder:
Úgy érzem a Te álmod az, hogy legalább annyi teljesüljön az orbán-álomból amivel a legrosszabb, az a bizonyos robbanás elkerülhetõ.
Jó lenne, csak ahhoz nem elég némi GDP növekedés mégha lesz is.
@sok-sok: Szerintem az az elképzelés, hogy Mo a német ipar olcsó beszállítója lesz, ugyanannyira ad hoc mint a többi. Nem az eredeti elképzelés része, inkább a székelyes-faragós vicc jut eszembe róla (fogpiszkáló…). Ezek a nagy stratégiai célok és elképzelések félévente módosulnak, még egyik se bírta ennél tovább.
@saravad:
legrosszabb, az a bizonyos robbanás elkerülhetõ”
én ezidáig sehol sem láttam semmilyen meggyőző érvet a robbanás mellett. vegetáció már inkább lesz, kérdés hogy az mennyivel jobb
Magyarország, mint minden az exporttól nagymértékben függő gazdaság egyértelműen követi a tőle importáló országok gazdasági változásait, azaz ha azokban van gazdasági növekedés, itt is lesz. Az egy másik kérdés, hogy honnan. A jelenlegi beruházási ráta mellett egyértelmű, hogy a válság miatt leállított, illetve részterhelésre visszafogott termelőegységeket vonják be újra a termelésbe. Ha viszont azok már elérték a csúcsteljesítményüket, akkor vége. A kérdés csak az időpont. Félek, hogy közel van.
@jotunder „Az Orbán-álom is egy középosztályos álom, de a középosztály opinion leaderként ezt az álmot is szét tudta teríteni a társadalom egészére.”
A helyzet az, hogy ez az egész álomhiszti csak nem terült szét a társadalom egészére. Töredékeiből ez-az elterjedt, de összefüggéstelenül és nem kellő mélységben. Épp azért van szükség most a mindenkinek törvény erejével közvetlenül forintosítandó rezsiportyázásra. (Nekünk Lechfeld kell!)
@tollaszerge: De itt mar rovidtavon bukhat ez az alom, hiszen mi maradtunk a leggyengebb lancszem. Vegulis a Gyurcsany alommal is elvegetalhattunk volna, ha nincs valsag. Az almok minosege kozott nincs sok kulonbseg, teljesitmeny nelkul is elerjuk a nyugatot, mert ez nekunk jar.
@tollaszerge: http://www.hirado.hu/Hirek/2013/10/05/12/Heim_Jovore_eroteljesebb_gazdasagi_novekedes_johet.aspx?source=hirkereso
@Késes Szent Alia: Ugye itt a JT által folyamatosan rögzített keret az, hogy az Orbán-álom nem egyenlő az Orbán álmával, előbbit nem ő álmodja.
Amúgy meg az én gyerekem álma, hogy egyszer az Arsenalban fog focizni, és meghatóan cuki a sok arsenalos cucc a szobájában, és sok mindenre kész vagyok, hogy ezt az álmot megvalósíthassa, de olyan nem fordulhat elő, hogy az ő álma kedvéért mondjuk a testvére éhezzen, vagy akár annak az álma háttérbe szoruljon. Pontosabban: merjünk akkorát álmodni, amekkorát együttműködve tudunk finanszírozni. Nem leszek kevésbé szeretve, ha megmondom, hogy majd akkor lesz új stoplisod, ha megkerestük a rávalót, sőt, az új stoplis nem úgy lesz, hogy kijelentjük, hogy mostantól csak érvsebészék pityukája focizhat, ezért legjobb, ha a többiek szépen beszolgáltatják a magukét. Ja, és azt sem, hogy nem baj, hogy minden nap elveszít trehányságában egy sportszárt, megsegítjük, majd legfeljebb érvsebészék jolánkája nem jár különangolra.
Előfordulhatna aztán, hogy mégis sikerülne mások sok áldozatával érvsebészék pityuját bevásárolni az Arsenalba, csakhogy ott aztán iszonyat hamar kiderül, hogy hazugság volt az egész (lásd pl. JT-nek az egyetemi rangsorokról írott rendszerinti posztjait).
Úgyhogy ok, hogy vannak álmok, de ne gondoljuk már normálisnak, hogy mindenki 7/24-ben delirál.