Az újságíró és a halál
Eredeti szerző: jotunder
A világnak egy áprilisi délutánon lett vége. Legalábbis annak a világnak, amit én ismertem.
Az életünk egy véget nem érő szieszta volt. Hoztam pár üveg Colónt, Pedro öcsém halat sütött, élveztük a jó időt, úgy volt, hogy este levillamosozunk anyámékhoz Chapineroba. Egy nagy vásznon dolgoztam, egész nap festettem, aztán lekapartam az egészet, minden ragadt az olajtól. A Mester azt mondta, hogy a kezem és a szemem már olyan mint az övé, csak még nem szokták meg egymást, ahogy a sok vörös sem szokta meg még a sok feketét. Szerettem a vöröset, a hosszú tubusban árult olcsó kárminvöröset, amelybe az ember annyi feketét kevert, hogy az éjszaka előtt utolsó pillanat színét lássa. Akkor még nem tudtam, hogy akkor kezdődött el az éjszaka előtti utolsó pillanat.
Aznap negyed kettőkor, megölték Jorge Gaitant. Gaitan a legérdekesebb kolumbiai volt. Talán nem a legbölcsebb, nem a legjobb, de a legérdekesebb. Egy olyan ember, akitől egy kicsit mindig féltél, nem tudtad, hogy mire gondol valójában, de hinni tudtál benne, hogy arra gondolt, amire te. Meg Pedro, meg anyámék, meg a fiúk a galériában. Egy Juan Roa nevű ember lőtte le Gaitant. Senki sem tudja, hogy miért. A világnak azon a délutánon lett vége, az volt az utolsó boldog nap az életemben.
Először nem értett senki semmit. Az emberek, mert akkor még emberek voltak, egy pillanatra megdermedtek, egy pillanatra ők maguk voltak Jorge Gaitan.
Aztán öldökölni kezdtek. Mintha tízezernyi fehér cápa támadt volna a városra. Meglincselték Juan Roát, megízlelték a vért, és csak öltek és öltek. Aznap több ezren haltak meg Bogotában. Addig a napig, addig a délutánig lehettél diák, festő, boltos a Chapineróban, attól kezdve vagy ők voltál vagy mi, vagy ezen az oldalon álltál vagy azon, nem volt más választásod.
Talán Alonsónak sem volt választása. Egy konzervatív lapnak dolgozott, amikor a Violencia elkezdődött. A lap Gomezt támogatta, az ország legbefolyásosabb konzervatív politikusát, akit nem sokkal később elnökké választottak. Gomez „bandolerót” látott mindenkiben, aki csak szemernyi kételyt is érzett iránta. A liberális lapok szerkesztői pár hónappal Gomez elnökké választása után elmenekültek az országból.
Alonso világa azon a napon ért véget, amikor a főszerkesztő megbízta azzal, hogy írjon cikket az egyetemi klub és a „bandolerók” kapcsolatáról. Akkoriban a társasági rovatnál dolgozott, a fizetéséből éppen hogy csak megélt, pedig már elmúlt negyven. Amikor húszéves volt, megígérte magának, hogy negyvenéves korára háza lesz a Minachieróban. Hol az a ház? — kérdezte mindig magától, hol az a ház. Aztán megírta a cikket. És pár hét múlva ő lett a társasági rovat vezetője, háromszoros fizetéssel. Megismerték a nevét a Párton belül, szinte már látta a minachierói ház spalettáit, az amerikai autót, a szép Maria Gonzalesszel a hátsó ülésen.
Pedrót egy halálbrigád ölte meg az egyetemi klubban pár órával azután, hogy Alonso cikke megjelent. Elnöki biztonsági egységnek hívták őket, vagy ahogy Gomez nevezte, az Elnök Angyalainak.
Eltelt néhány hónap. Alonsót már nem érdekelte a ház, az amerikai autó, és a szép Maria Gonzales sem. Revolvert vásárolt, egy angol zárat tetetett fel az ajtajára. Valaki követte. Soha nem látta, csak érezte. Valamit érzett, valamit, amitől rettegett, ami miatt percenként meg kellett fordulnia az utcán. Úgy hívta, a Holló. Soha nem látta a Hollót, ahogy senki más sem, akinek kétségbeesetten elmondta, hogy követi őt. A kerületi rendőrparancsnok kirendelt egy hadnagyot, aki napokig járt Alonso nyomában. Ő sem látta a Hollót. Megbolondult a fickó, megbolondult — mondta a hadnagy Olisario őrnagynak.
Alonso 1951 májusában Párizsba szökött. A kolumbiaiak összetartottak. Egy olyan liberális újságíró osztotta meg vele a lakását, akivel halálosan gyűlölték egymást Bogotában. Valamennyi pénzt is kapott az emigráns szövetségtől, és szereztek neki egy spanyol fordítói munkát. Nem élt jól, de újra tudott aludni, egészen szeptemberig. A kávéházból jött hazafelé, amikor megérezte a Hollót. Nem látta, nem hallotta, hanem érezte. Minden nap más úton ment az irodába, más bisztróban ette meg a szendvicsét, néha megállt egy kapualjban, és várta, hogy feltűnik a Holló, de soha nem látott semmit.
Pontosan tudta, hogy miért keresi a Holló, pontosan tudta, hogy a cikkről van szó, arról az átkozott cikkről, amit a minachierói házért írt.
Egy nap, az éjszaka előtti utolsó pillanatban, éppen ki akarta nyitni a háza kapuját, amikor egy férfi leszúrta. Élete utolsó percében jött rá, hogy a Holló szagát érezte mindig, a hosszú tubusban árult, olcsó kárminvörös és a fekete festék szúrós szagát.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520281-6ae61c74a4461' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520281&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520281-6ae61c74a4461&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520281-6ae61c74a4461' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Boncorvosi jegyzőkönyv
A halott neve: Igazság. A halál beálltának időpontja nem állapítható meg. A tetem feltalálási helye: a városi szemétdomb szélén, újsághalmokon feküdt. A tetem leromlott, oszladozó állapotában is sokak számára elviselhetetlen volt. A maradványt kicsavart állapotban találták, arca a haláltusától eltorzult. Részei elváltak egymástól, és külön-külön is vádló bizonyítékai a gyilkos hazugságának.
A halál oka: fulladás, melyet hosszan tartó, kínzó elhallgatással véghezvitt fojtogatás idézett elő. A nyilvánosság megvonása, a bűnökkel való együttélésre kényszerítés okozta idegkimerülés következtében rendkívül leromlott állapot.
Állandóan eltitkolták a létezését, sötétzárkában tartották, ócska, kis megvesztegetett, vagy megfélemlített szerkesztőségi szobákban. Soha nem engedték fényre derülni, így rossz kedélyű lett. Soha nem engedték megmutatni. Lesoványodva, meggörbítve, befeketítve sem. Helyette kövér, vaskos, felcicomázott hazugságokat állítottak a nép elé példaképnek. És a nép tódult a zsíros, kézzelfogható valóság után. Mára kipukkadt az ideál. Sovány, üres mellét dühvel rágják a becsapottak. Állandó stresszben élt, mi lesz, ha mégis kitudódik. Ez elpusztította a nép idegeit, a valóság és a jó érzékelőit. Hamis képzetek, ideológiák kerítették hatalmukba. Összezavarodott, egyensúlya megbomlott és állapota a skizofréniáig fokozódott. Érdekes módon dührohamot negyven év óta nem kapott. Negyven éve, amikor rohama volt, nagyon megverték, megalázták.
Azóta óvatos, szégyellős, alázatos, bujkáló lett. Akkor telepedett rá a gyilkos kór, a „szocializmus igazsága”, amely felőrölte az egészségét, és amely a végső pusztulásához vezetett.
Pótolhatatlan veszteség ért bennünket. Az igazság olyan a társadalomnak, mint az embernek a szem. Szem nélkül nem látjuk meg a valóságot. Folyton mindenbe beleütközünk. Beleesünk minden válsággödörbe, és nem látjuk meg az igazi kapaszkodót. Azt a kötelet, amin az Ő gyilkosait kellene felhúzni.
Megjelent, 1997.01.23. Kórboncnoki jelentés címmel a Magyar Fórumban
Nekem erről szólt: Mindenki lehet terrorista, még TE is.
Szenzációs írás.
http://www.masodikvh.hu/erdekessegek/elozmenyek/1554-a-spanyol-polgarhaboru
Hátborzongató időszak a La Violencianak nevezett évtized, amely Jorge E. Gaitan Ayala meggyilkolásával kezdődött 1948 Április 9 én.. De Kolumbia sohasem volt valami békés ország. A kolumbiai Konzervativ és a Liberális Párt történetében egyaránt külön fejezetett szentelnek a La Violencianak.
óóóóóóóóóóóó de qrva jó volt ez!!!!!!!!!!Tündéééééér! Köszi.
Áhhhá.
Már nem csak a kommentelők családját fenyegetik a vincenten, hanem közelebbről meg nem nevezett újságíróknak címeznek halálos fenyegetést. De mi tudjuk kire gondolnak és ha csak egy haja szála is meggörbül, tudni fogjuk ki a felelős!!!!
@nerángass: Vannak azér’ vad vidékek közelebb hozzánk. Egy qva jó irás Berezovszkij halála kapcsán :
nplusonemag.com/boris-berezovsky-1946-2013
Csakhogy: mi világunknak nem így lesz vége. Nem ilyen hirtelen, egy nap alatt. Igen, persze, a mi világunknak is vége lesz, de ravaszdi módon. Úgy, hogy észre sem vesszük, hogy vége lett. Hogy már más világ van. Sőt. Olyan fokozatosan lesz vége és úgy épül fel a másik világ – hogy észre sem vesszük, hogy már nem a mi régi világunk van. És ha valami mégis feltűnik, akkor megmagyarázzuk magunknak, hogy ez így van jól, ez az élet természetes rendje, hogy a világok változnak.
És nem lesz szükség „Hollókra” sem. Mi magunk leszünk a saját hollóink.
Csaxólok, hogy már elkezdődött.
@nerángass: Nézegetem ezt a Kolumbiát. Van benne sok érdekes.
Kétféle ember lakja, a tengerparti meg a hegyvidéki. Ők egymást más neveken illetik.
A konzervek huntát akarnak, a köztársaságiak meg … nos, szabad köztársaságot.
Miután aprították egymást, született egy megállapodás, hogy felváltva kormányoznak.
Ezt be is tartották, csak közben alakultak sorra a radikális fegyveres alakulatok.
A kokainbandák pénzelték őket.
A kábítószermaffia saját törvényt kapott, hogy nem adnak ki állampolgárt külföldi bíróságnak.
Na, eddig jutottam. Olyan ismerős.
@nerángass: Kösz a cikket, tényleg érdekes.
„an accomplished mathematician, a corresponding member of the Soviet Academy of Sciences”
Miből lesz a cserebogár:)
Latin – Amerika
http://www.markdanner.com/articles/show/the_truth_of_el_mozote
Köszönöm ezt az írást!
Senor Vivo és a kokainbáró. Olvasta még valaki?
@Vakmacska: hát hogyne. zseniálisan jó. néha röhögsz, néha összerándul a gyomrod. de sajnos a trilógia harmadik kötetet nem jelent meg:((((( csak az első kettő: a don emmanuel háborúja és a senor vivo.