Bevezetés a habonyizmusba
Eredeti szerző: jotunder
1. Egy nemzetellenes párt népszavazási kezdeményezést akar benyújtani a népvédelmi törvény azon paragrafusának megváltoztatása céljából, amely biztosítja a magyar emberek jogát ahhoz, hogy az első számú néptestvér unokaöccsének boltjaiban vásárolhassanak ceruzahegyezőt. Ez nem jó dolog. Mit tenne Ön?
Demokráciákban szokatlan dolog ha ólmosbottal verik szét a térdüket, mindazonáltal értékeljük azt, hogy Ön nyitott az unortodox gondolkodásra. Igen, a helyes válasz az, hogy Özvegy Béláné, a mi Erzsi nénink, inkább azt kérdezi meg a magyar emberektől, hogy ha két néptestvér három nap alatt öt nagyméretű ingatlant szerez teljesen tisztességesen, akkor mégis mi a baj azzal, ha három néptestvér négy nap alatt egy kicsit többet.
2. Sikeresen benyújtotta Erzsi néni a kezdeményezést, ámde az ellenséges sajtó azt hazudja, hogy valamiért mégis szétverte valaki a rohadékok térdét ólmosbottal. Mi erre a helyes válasz? Nehezíti a helyzetet egy videó, amelyen harminc harciböbe szétveri a rohadékok térdét ólmosbottal.
Értékesnek találjuk a generalizáló megközelítését, miszerint az ellenséges sajtó térdét is verje már valaki széjjel ólmos bottal, de a feszült nemzetközi helyzetben ezt esetleg félreérthetnék. Jól látja a kedves hallgató, el kell magyarázni a magyar embereknek, hogy nem is voltak ott harciböbék, azok a harciböbék, akiket mi nem is ismerünk, és akik csak a nemzetellenes provokációra reagáltak arányos módon.
3. Egyes nemzetrontó orgánumok olyan képekkel próbálják a magyar néplelket mérgezni, amelyen harminc harciböbe éppen az első számú néptestvér lányának lábraállási ünnepén őrzi a néprendet. Az egyikük-másikuk mintha emlékeztetne egy-egy harciböbére a hamis és álságos videón. Meg mintha a többi is.
Az a felvetése, hogy „Pörsény a népvesztő a hibás!” , azt mutatja, hogy nem véletlenül írta meg sikerrel a felvételi vizsgáját. Igen, a helyes válasz: Mégis kinek az érdeke? Hát az első számú néptársé! – mondanák egyesek, ha nem verődne szét véletlenül a térdük ólmos bot által, ezért inkább csak néznek bambán.
4. A nemzetközi globalosintér sajtóhiénák erőltetik ezt a harciböbe vonalat és azzal vádolják a mi Erzsi néninket, hogy ő az, aki a mi drága első számú néptestvérünk lábát csókolja a gazok és rémpofák által kontextusából oly annyira kiragadott fotóművészeti alkotáson. Mégis mivel mutathatnánk meg nekik, hol lakik az Úristen?
Sajnos annyi harciböbénk nincs, de úgy van, természetesen közleményben kell visszautasítani azt, hogy. Mert nem úgy van. Vagy ha esetleg mégis, akkor is van más dolog a világon, és éppen ezekről a dolgokról számolt be a Néphíradó az Esti Migránsfigyelő adásában. A magyar embereket pedig az Esti Migránsfigyelő érdekli, azért is gondolta ma este is tizenhárom nagyon értékes néptárs, hogy figyelmével tiszteli meg ezt a napról napra egyre kiválóbb televíziós produkciót.
5. Látszólag nem tartozik a témához, de a mi Árpinkat, harcostársunkat, erkölcsi iránytűnket azzal vádolták meg, hogy négy thaiföldi fitneszvilágbajnoknővel épített ki szoros embertársi kapcsolatot Giovanni Crevolese itáliai kismester: Szent Hippolyt mártíromsága gyümölcshalmokkal című táblaképe előtt a Szépművészeti Múzeum különtermében. Hogyan utasítaná el a rágalmakat? Valamelyest komplikálja a helyzetet, hogy az eseményt véletlenül egyenesben közvetítette a Néptelevízió.
Látjuk a korábbi kurzusokon elsajátította, hogyan kell megvető arckifejezéssel elhagyni egy sajtótájékoztatót, miközben arra is jut ideje, hogy felírja, melyik újságíró adóbevallásának érdemes kiemelt figyelmet szentelni. Külön dicséretben és három piros népponttal jutalmazzuk azt, hogy eközben nem felejtette el megemlíteni, mely ellenséges tanári szervek kerültek Soros György uszályába, és hogy Sztálin is kockás inget viselt, nem beszélve Poncius Pilátusról.
6. Végezetül, de nem utolsó sorban. Hogyan győzné meg a magyar embereket arról, hogy az a hatszáz méteres gőzölgő domb az ország mértani közepében tulajdonképpen kellemes illatú, csak hozzá kell egy kicsit szokni?
Gratulálunk, teljesítette a kurzusban előírt tanulmányi feltételeket. Tökéletesen vette észre, a nép már megszokta a szagot, nem kell nagyon győzködni. Ha az erkölcsi iránytűnk magánvillamosában talált aranyfogak miatt nem gyújtotta ránk a Rottenbiller utcát, akkor pont egy kis adag szar miatt fog problémázni?! Növelni kell az Esti Migránsfigyelő műsoridejét, esetleg új nézőket kell bevonni (Erzsi néni?) és nem lesz itt gond, vagy ha mégis, még mindig szétverhetjük a rohadékok térdét ólmos bottal.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518932-6ae5ee9d01b38' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518932&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518932-6ae5ee9d01b38&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518932-6ae5ee9d01b38' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@csársz: Azon kívül, amit feketén-fehéren leírtam, mást nem akartam mondani, 😉 Csak úgy csevegtem… mint ahogy abban a nagyszerű mormotás filmben (Groundhog Day) van – amit egyébként az esztétizáló énem megint csak nem tart művészfilmnek, de az élvezkedő énem szarik erre, és már vagy 10x megnéztem.
Szóval… már egyre kevéssé tartom értelmes dolognak az esztétikai vitákat. Pedig régen… De most már csak utalok Karinthy nagyszerű „Nihil” c versére, abban kb. elmondta az én ide vonatkozó esztétikai álláspontomat is (amit fentebb is vázoltam), oszt jó napot.
Ugyanakkor, mégiscsak aggódva, vagy ha ez túlzás is, de nem túl nyugodtan nézem az általános elhülyülés szinte kézzel fogható jeleit. Az esztétikaiakat, meg a politikaiakat, meg a közéletieket, meg az intellektuálisakat. Azért itt volt egy olyan kultúra, amely bizony nagy dolgokat vitt véghez. Kicsit szomorú vagyok, ha arra gondolok, hogy milyen kevesen élvezik ennek a csúcsteljesítményeit. A moslékkal jól ellátott disznók rendkívül jól érzik magukat a pocsolyában dagonyázva. Csak hát ugye, az mégiscsak moslék, meg pocsolya…
– Pedig milyen nagy nap lehetett volna ez, Palikám! – fordult Petőfi Vasvárihoz 1848. március tizenötödikének estéjén a Pilvax kávéházban. Későre járt, a pincérek már kezdték az asztalokra pakolni a székeket.
– Hát! – bólintott Vasvári. – Nem emészd magad, Sándor! A versed remek volt.
– Remek, remek… a követeléseink is jók. A nép követelései!
– De mit tehetünk…? Már ott voltak.
– Ott, a kurvanyjukat! Talán ha nem állunk meg útközben annyiszor, hogy szónokoljunk, meg a Nemzeti dalt szavaljuk… akkor idejében odaérhettünk volna a Landerer & Heckenasthoz.
– Most már mindegy. Előbb érkeztek, slussz.
– Te, egyáltalán kik voltak ezek? A nagydarab fickók, meg az az öregasszony?
– Azt mondják, a bengák Zichy gróf versenyló-istállójának őrei. Az öregasszony meg Pumpetics Jenő abasári szolgabíró felesége. Tudod, ő volt azokon a plakátokon: „Egyre jobb a jobbágyság!”
– Tényleg? Egy brancs ezek, Palikám, én mondom neked! – sóhajtott Petőfi, és kikért még egy kancsó vöröset. A pincér lemondó, szemrehányó pillantással tette eléjük a bort. Indult volna már elfelé, de az ifiurak szemmel láthatóan megint hajnalig szándékoztak megváltani a világot. – Hej, Palikám, ha sikerült volna kinyomtatni a verset meg a pontokat! Egész Pest-Buda talpon lenne! S holnap az egész ország! Holnapután…
– Persze, persze… de a Pumpeticsné versét nyomtatták ki. Érdekes, még a címe is ugyanaz. Nemzeti dal. „Hallga, magyar! Eriggy haza!”. Mit csinálunk most, Sándor?
– Nézd, nekem már elment a kedvem az egésztől. Kaptam egy jó ajánlatot Oroszországból. Barguzin, jó messze innen. Állítólag gyönyörű ott a tél.
(Konok Péter)
@nerángass: +
@nerángass: 😀
bojtarok.tumblr.com/post/139848243499/a-n%C3%A9pszavaz%C3%A1sos-%C3%BCgyh%C3%B6z
@Érvsebész:
amúgy senkit sem zavar az egész módszer abszurditása?
eleve nem is szabadna felmerülni, hogy valakit kopaszok gátolhatnak-segíthetnek, nem a múlt század elején vagyunk.
komédia.
@ipartelep: furcsa, de én úgy érzem, sosem volt ennyire sokszínű, érdekes és mély kultúra, mint most Budapesten
egy igazi kultúrparadicsom, értő művészekkel és lelkes, mindenre jóra vevő közönséggel
@Érvsebész:
Ez már ki van találva:)
Verne: Sztrogoff Mihály, az angol és a francia újságíró páros jelenete.
Namost pipa vagyok. Védtem Nyakóékat meg az MSZP-t, ne őket hibáztassuk azért, ami kedden történt. Erre ezek a jóemberek beadnak egy olyan kifogást a NVI-nek, ami egyrészt slendriánul van megfogalmazva, és még a szükséges adatok (ha jól emlékszem, a beadványozó lakcíme) hibásak, így élből vissza is dobták. Mikor fogják fel végre, hogy hétpróbás gazemberekkel állnak szemben?!? Egy ilyen beadvány minden szavát kétszer meg kell fontolni, minden adatot kétszer ellenőrizni, nem árt, ha a beadványozó pontosan tisztában van a törvény összes finom részletével! Valószínűleg így is elakad az NVI-n, de akkor tovább lehet menni a Kúriáig vagy Strasbourgig, de így? Egy pártvezetőnek nem csak a lózungokat kell ismerni, hanem dolgozni is tudni kell.
@n0ri60: Arról nem is beszélve, hogy ha hibás a lakcímkártyája, akkor hiába futott volna be elsőnek, jó eséllyel ugyanezzel az indokkal a népszavazási kezdeményezését is visszadobták volna.
@Watchdog: A lakcímkártyás akadályt a Lukács nevű nagytestű Mszp-snek nem sikerült teljesítenie, a saját kezdeményezésüket viszont Nyakó adta volna be.
Talán össze kellene dolgozniuk, valami jó kis NFL-taktikával: a fürge és hibátlan lakcímkártyával rendelkező Nyakó sípszóra elindul a bélyegzőautomata felé, a kissé lomhább, és lakcímkártya-fogyatékkal küzdő, ámde terebélyes Lukács közben megpróbálja feltartóztatni a kopaszokat.
(ha már olyan demokratát megint nem sikerül találni az állományban, akit se Siposnak nem hívnak, se rendőri felügyelet alatt nem áll;)
@n0ri60: Ha jól értettem, az utcát nevezték át. Ha nem azt írja a papírra, ami a lakcímkártyáján van, azért dobják ki, ha azt írja rá (de az utca neve már más) akkor meg azért.
@ámbátor: Például nem ő adja be a kifogást. Amikor még szavazókörben voltam bizottsági tag, jóelőre figyelmeztettek, minden legyen rendben a személyimmel.
@n0ri60: Egy jogállamban az X évre kiállított papír X évig rendben van. Akkor is, ha átnevezik az utcát.
Én már jártam úgy, hogy a várost nevezték át, amiben laktam. Nem volt belőle gond, nem kellett kicserélni semmilyen papírt, szavazni is ugyanúgy beengedtek. Csak hát ez Angliában történt.
@nerángass: 😀
[Megint gyertyát gyújtok az ikonfalam Konok Péter-képe előtt.]
@csársz: Budapesten számtalanszor volt ilyen sokszínű, érdekes és mély a kultúra: a múlt század elején, a 20-as, 30-as években, vagy akár a 70-es években is.
@ATCG: de jó lehetett akkor itt élni!
(a 70-esekre emlékszem: kézből kontra, de jó sokat beszéltünk róla, milyen lehetne)
@csársz: Hát igen. Reménykedtünk.
@ATCG:
„Boldog békeidők…”
@esernyősEvezős: pontosabban: csak reménykedni lehetett a 70-es években egy a mainál sokkal kevésbé sokszínű kulturális élet eljövetelében
a kultúra szempontjából a rendszerváltás-határnyitás a reméltnél is többet hozott*, más kérdés, hogy a szellemi-társadalmi hatásukhoz fűzött reményekből mi vált valóra…
*tudom, hozott addig csak látensen létező mocskot is, de gondolkodó embernek az nem okozhatott meglepetést
@csársz: Yes, ezzel nincs vitám.
A boldog békeidők- a múlt század eleje – az első vh-ig -, fantasztikus volt (nyilván nem társadalompolitikailag és -szerkezetileg, hanem úgy életérzésileg és a kultúrában végbemenő gyarapodásilag – bár azt nem tudom megítélni, hogy akkor is érezhető volt-e ez, vagy csak így utólag látjuk szépnek?), ….aztán elromlott ez is, a háború és a nagypolitika ellopta a show-t kvázi -profánul szólva.
Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha ….:-(
@esernyősEvezős: a kérdés csak annyi: szerettél volna Pál utcai fiú lenni? Vörös inges: könnyebb a válasz (és éppen a fordítottja, mint amit gyerekként gondoltál: nagy író volt – akkor még – ez az MF.)
@csársz: és hová lettek a grundok?
és kérdezhetnénk egymástól azt is Thomas Mann nyomán, hogy a „szőke kékszeműek” vagy az ‘álmodozó szemű barnák’ tábora a kedvesebb neked?, de ülhetnénk Sullivan taoista bölcsével a patakparton egy napcsillámos koranyári napon, a kezünkben ecsettel, a kezünk ügyében egy pohár borral…
Már csak egy bökkenő van melyik táborba tartozzanak azok. akiknek a szeme kék, de a haja fekete?
@ATCG: de hiszen társadalmilag nagyon is pontosan körüldefiniált két csoportról van szó a regényben (nagyon pontos az is, hogy pont Geréb az átmeneti figura*)
*még pontosabban: jól mutatja a kort, hogy éppen mobilak a csoportok, úgy néz ki, hogy majd laza lesz az átjárhatóság (MF egyelőre még bizonytalan, de…), aztán ebből lesz a semmi (de az már egy másik történet)
ó, mennyire nem ifjúsági regény ez, de annak is mennyire jó, miközben, ha elolvassátok az első mondatot**, nem hiszitek el, hogy egy mai 12 éves érti, sőt azt sem, hogy ti értettétek, egyáltalán hajlandók voltatok végigolvasni 12 évesen
**hogy ne kelljen kikeresni:
„Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt. „
@csársz: Gyönyörű …
(És megvallom őszintén, nagyon régen olvastam, de most elolvasom újból. előre biztos vagyok benne, hogy másképpen látom majd – hála neked! 🙂
KÖSZ!)
@csársz: A grundok, a Bunsen-lámpa színtelen lángjában felvillanó smaragzöld csík, a verkli dallama (hajh, nálunk (fiúknál) a gimiben a gázlángnál ügyetlenül túlhevített kémcsőből a mennyezetre fölsüvítő azúrkék festékbombáktól, a nyitott ablakon beömlő orgonaillattól és a lányok gyöngyhajától szakadt vége minden komolyságnak).