Bódvalenke
Eredeti szerző: Pásztörperc
Volt egyszer egy felső középosztálybeli, budai úrilány, aki ha ki is mozdult a városból, csak olyan helyekre ment, ahol úgynevezett látnivaló volt. Jól fizetett szakmát tanult ki, és nagyemberekkel dolgozott. Munka közben jóformán csak úgy ráragadt egy csomó dolog a menedzserszemléletű vezetés módszereitől az üzleti tervek készítéséig. Meg miegymás. Élte a tehetősek életét, és rózsaszín ábrándokat szőtt arról, hogy milyennek is kéne lennie a világnak. Még rózsaszínűbbeket arról, hogy milyen is az most.
Valóságos pofonként érte, amikor meghallotta, hogy alakult itt egy félkatonai erőszaxerxezet. Elkezdte hallgatni, miket is válaszolnak társadalmunk problémáira ezek az emberek ott az akkor még nem parlamenti pártban és környékén — elborzadt attól, hogy ezek a válaszok mennyire egyszerűsítők és undorítók. Arra gondolt, hogy ha itten emberek időt, pénzt, lelkesedést nem kímélve azon mesterkednek, hogy gyűlöljék, másokkal is meggyűlöltessék embertársaikat, akkor kellenek olyan emberek is, akik időt, pénzt, lelkesedést nem kímélve megpróbálják elfogadni és elfogadtatni őket egymással. Mármint nem valahol messze, általában kellenek ilyen emberek, hanem például ő.
Első, ma már számára is hihetetlenül naívnak tetsző ötletével felkereste Horváth Aladár roma vezetőt, és Horváth Aladár nem hajtotta el. Adott mellé néhány szakértőt, és ők elkezdték megmutatni neki, hogyan élnek a cigányok. Mármint tényleg. Vidéken. A hátrányos helyzetű térségekben.
Így jutottak el egyebek közt Bódvalenkére. A lakosok több mint 90 százaléka cigány, több mint 90 százaléka munkanélküli. Az átlagos jövedelem havonta és fejenként 16 ezer forint (volt; két éve — most 12 ezer). Ahogy kiszálltak az autóból, köréjük gyűltek a helybéliek, és szinte egy emberként kérdezték, valamennyien ugyanazt: Nem tudna-e nekik valami munkát adni? És ő addigra pontosan tudta, hogy nem: ez a munkaerő nem piacképes.
Eszébe jutott viszont egy egyiptomi falu, amely azzal emelkedik ki a több ezer hasonló porfészek közül, hogy a házak falait színes, turistacsalogató képek díszítik. Mi lenne, ha kifestenék Bódvalenkét is, méghozzá nívós képekkel? A cigánylakta falut cigány festők cigány témájú alkotásaival: hitelesekkel és jókkal. És akkor oda is jönnének majd a turisták, és lenne az embereknek munkájuk: a boltban eladó, a vendéglőben felszolgáló (legfeljebb) nyolc általánossal is lehet az ember.
A festős részét meg tudta csinálni. Elkezdtem feltölteni a képeket a wikire: hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%B3dvalenke Ha időnként odakattintotok, egyre többet láthattok majd belőlük. A helyszínen még sokkal szebbek — a jó képekhez kell a méret. Bolt még nincs, vendéglő még nincs, munka még nincs. Mert a turista, az nem jön. Egymást érik a TV-s stábok, a lapok tudósítói Európa boldogabbik felének országaiból: jóformán hetente egy riport. A kulturális örökségnapjának fő rendezvényeként hirdették meg: www.bodvalenke.eu/hu/kulturalis-orokseg-napja-bodvalenken
<
p style=”text-align: justify”>Csak éppen nem jött senki. Pontosabban: szombaton mintegy heten voltunk; nem tudom, hogy vasárnap volt-e valaki. Mi ketten ettünk fejenként egy adaxékelykáposztát á 1500 Ft, vettünk két fánkot á 300, és ezzel két családot hozzásegítettünk ahhoz, hogy egy kicsit kevésbé nélkülözzenek ezen a héten. A kis purdék körénk gyűltek, és lelkesen mesélték, hogyan vettek részt a képek megalkotásában, a Büdibanyáról szóló mese kitalálásában, az Európai Parlamentet is megjárt asszonykórus pedig ugyancsak lelkesen készülődött — és mi nem vártuk meg, mert tovább akartunk menni Tornanádaskára. Pedig mindenki reménykedett. Mindenki reménykedik.
Menjetek el, amikor csak tudtok! Mert szép.
Tisztelt Pásztörperc!
Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmet, én 20 km-re a falutól élek, és nem is hallottam nevezetességéről.
Az első adandó alkalommal felkeresem.
Tisztelettel:
anonymand
A feltörekvés, kiemelkedés rohadtul nem megy egyik napról a másikra. Olyan nincs, hogy százéves hagyományt teremtünk néhány hónap alatt. Szívós, kitartó aprómunka kell. Hajrá Bódvalenke!
@anonymand: Azt hiszem, ezzel minden érdemlegeset elmondtál kulturális értékeink népszerűsítéséről és az ezért fizetett „kreatív csapatok” hatékonyságáról.
Ha már vigyázó szemünket a távoli Kelet felé veti Szeretett Vezetőnk, akkor az Ő balkeze átvehetné a különleges gazdasági övezet rendszerét, amikor csökkentett vagy 0 sarc mellett lehet bizonyos vállalkozásokat indítani és működtetni az adott területen.
Az gyorsabban segítene mint az -egyébként aranyos és üdvözlendő- falfestés.
@XPS: A falat nem Kedves Vezetőnk festi (bár azt is megnézném; bizonyára ebben is kiváló). Itt éppen arról van szó, hogy milyen túlélő stratégiáink lehetnek Kedves Vezetőnk kedves vezetésének túlélésére…
Klassz vagy, köszi! 🙂
@Pásztörperc: Tisztelem az ilyen elszántságú embereket.
A kulturális értékeink népszerűsítéséből jelenlegi hatalmunknak nem származik semmiféle anyagi haszna, mint egy tőzegbányából, ezért nem fektetnek rá hangsúlyt. Pedig ez igazán nagy dobás volt.
Azok a lovak gyönyörűek.
Hoztam egy jó írást: epiteszforum.hu/node/13945
A káposzta meg a fánk hol kapható?:) (merthogy írtátok, hogy nincs vendéglő) Elmegyünk valamikor megnézni, lenyűgözőek a festmények.
ligetmuhely.blog.hu/2011/09/14/kutas_jozsef_a_naprablo_sarkany_freskofalu
Itt lehet csatlakozni hozzájuk, esetleg betehetnétek a cikkbe is:
http://www.facebook.com/group.php?gid=117027078337121&v=wall
@randomburvi: A káposztát meg a fánkot vagy 4-5 portán főzték, sütötték külön a kultúrnapra — ezért is volt olyan mellbevágó, hogy nem jött rájuk vásárló, de egyáltalán.
Az optimális megoldás, ha felhívjátok a projektirodát, hogy mennétek látogatni, és szívesen ennétek ott helyben: meg fogják Nektexervezni, és még örülnek is neki.
@randomburvi: Úgy döntöttek, hogy a sárkány lesz „a falu állata”, mert ez a jószág sok cigány népmesében előfordul. Évente megrendezik a sárkányünnepet. Ha nem jön senki, hát elzenélgetnek-énekelgetnek maguknak.
A zenekar ritmusszekciója állítólag egészen lenyűgöző — pedig jóformán csak kannájuk meg kanaluk van.
Elismerésem az ötletgazdának és a megvalósítóknak.
Az ilyen dolgok általában nehezen indulnak, de lehet ez sikeres.
Azért gondolom ezt, mert a kezdeményezés – bár kívülről érkezett a faluba – arra alapoz, amit bennük van, amit ők tudnak adni.
Én hallhattam egyszer égy cigány mesemondót, őstehetség volt.
Csodás spontaneitással szőtte, fonta a történetet. Ott és akkor született meg a mese, de érezni lehetett, hogy benne „készen van”.
20 év körüli fiatal lány volt.
Nagyon jól, hogy a falunak hírét keltitek.
Én is voltam a múlt hónapban már másodszor (először akkor, amikor még csak 3 festmény volt). De nem volt kultúrnap, úgyhogy csak egészségrontó chipset vettem. A képek viszont igen jók. Döbbenetes is van köztük.
Egész tűrhető kis poszt… legalább utal a projekt problémáira.
Az a helyzet, hogy nem lesz turizmus egy cigány gettóban.
Meg az a helyzet, hogy ez a „milyen csodálatosan zenéltek a cigányok” is egy baromság… a „cigányok” nem tudnak zenél… vannak falvak, ahol van zenei kultúra, és van, ahol nincs, utóbbi pl. Bódvalenke.
Sajnos ez a projekt ilyen formában szerintem rövidesen ki fog vérezni… és ez mindenki tudhatná, ha gondolkodna egy kicsit… persze, aranyos, megható, kedves… de szakmailag egy baromság.