Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Holnap cigányozni fogok, és azt hangulatilag elő kell készíteni — úgyhogy versek!
Röstellem, de eddig egyáltalán nem ismertem Prókai Tamás költészetét: ezekre a gyöngyszemekre most bukkantam frissiben. Szokásom szerint hadd hívjam fel Nb. Figyelmeteket a nyelv és hejesírás (ez itt a sírás helye) kreatív alkalmazására! Hasonképpen egyedi a költemények „rím”képlete, amit bízvást nevezhetünk prókikus strófának (x x x x x x x x x és ennek változatai). Az olyan mű, amiben ennyi szépséget találhatunk, el kell hogy bírja az olyan hiányosságokat, mint a földrajzi nevek pontatlan ismerete és a Kárpát-medence honfoglaláskori növényföldrajzára vonatkozó bármiféle tudás totális hiánya.
Olvassátok, és meglássátok, egyet fogtok érteni velem!
Atilla
Pusztuljon Bizánc, pusztuljon Róma,
Atilla előtt a végtelen róna
Ontja hun vitézit, számosat,
Lesúlytani készül Isten Ostora!
Égiek küldték Hit védelmében,
Hadak Ura kardja jobb kezében.
Pannónia pusztáján gyűl a had,
Világ nem látott még ily hatalmat!
Megindulnak, menetelnek hosszan,
Ellenállás sehol egy városban.
Catalaumnál Aetius várja,
Roppant hadak feszülnek egymásnak.
Valaha jóbarátok voltak Ők,
De szembekerültek a harcmezőn.
Egymást ismerve győzni nem tudtak,
Hosszú gyilok után elvonultak.
Róma kapuiban Leó pápa,
Retteg Atillától, remeg lába.
Nagykirályunk nem szomjazza a vért,
Sarcot vet ki, s békében hazatért.
Nemsokra rá lakodalmat tarta,
Germán leány, Ildikó az ara.
Folyik a dínom-dánom, lakoma,
De nász közben, Ó! mily tragédia!
Nagykirályunk fulladt envérébe,
Vagy végzett vele Ildikónak mérge!
Délceg hős, de megkapta a halál,
Ily fejedelmet a hun többé nem lát!
Fektetik őt hármas koporsóba,
Helyezik azt mélyen egy folyóba.
Sírnak helye örökre elrejtve,
Vele pusztult hunoknak ereje!
Testvérharc mi halálát követte,
Hun a hunt ezerszám ölette.
Csaba népe egy részét itthagyta,
Azóta Erdőelvét vigyázza.
Várja a Nagykirály visszatértét,
S véle a népének dicsőségét.
Hadak Útján a hunok robognak,
Hamarosan új hazát foglalnak!
2007.03.12.
Magyarok Istene
Én Istenem, jó Istenem,
Segíts árva nemzeteden!
Porba hullik magyar feje,
Elapadt az anyák teje!
Szolga lett a magyar népből
Nem látszik ki az ínségből.
Mikor lesz már ennek vége?
Mikor lépünk újra Fényre?
Van még Remény?
Sok a kérdés…..
Választ reá kitől kérnék?
Szózat hallik messze Égből,
Istenünk szól, szava fénylő:
Hol a hited, délceg magyar?
Hagytalak én búval, bajjal?
Emeld fel büszke szép orcád,
Nevem zengjed, és jer hozzám.
Bármi legyen, kedves népem,
Szíveteken az én pecsétem.
Ez a pecsét egyetlen szó:
Szeretet! Mely örök, s való.
2007.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521854-6ae341b08a49c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521854&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521854-6ae341b08a49c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521854-6ae341b08a49c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Az istenes vers a magyar költészet
Minden tiszteletem a tiéd amiatt, hogy ijen csodálatos költe… zengeményeket tudsz előbányászni valahonnan.
De azért igasságtalan vagy nagy költőnkkel szemben.
Rímképlet xx??? És az efféle rímeket hová sorolod:
„Catalaumnál Aetius várja,
Roppant hadak feszülnek egymásnak.”
avagy:
„Délceg hős, de megkapta a halál,
Ily fejedelmet a hun többé nem lát!”
Elaléltam.
Az balladisztikus hangvételű, történelmi múltunkat megidéző elbeszélő költemény ereje nem csupán tartalmában van, hanem archaikus, tiszta, látomásos , bátor nyelvezetében is. A költő, mint hírmondó – mondhatnám, hogy regős – idézi meg saját egzaltációját.
Az istenes vers népköltészetünk ősi, apokrif imádságainak erejével hat.
A párbeszédes formával a költő a nemzetéért fohászkodó, könyörgő hazafi és az Isten élő, közvetlen kapcsolatá ábrázolja. A költő az imaműfajban tökéletest alkotott.
Mindkét költemény a magyar néplélek ösi értékeit tárja elénk.
Ezért is nagyon indokolt és köszönni való, hogy itt és most olvashatjuk ezt a két rólunk és nekünk szóló költeményt.
Én itt ámuldozva csak édesdeden örömködni :-))) és könnyezni:-((( tudok az élménytől.
Mi van a növényföldrajzzal? Árpádék krumplnyomdával pecsételték meg a Hétszövetséget?
@Kettes: Az az állítása, miszerint „Pannónia pusztáján gyűl a had” — közönséges baromság; ilyen nagy költőhöz méltatlan. Alföldeink (Eupannonicum flóravidék) uralkodó növényformációja azidőtájt a ligetes sztyepp volt. Az egybefüggő pusztaságok a török hódítás alatt alakultak ki.
@Pásztörperc: „Pannónia ligetes sztyeppéin gyűl a had ” ez még hülyébben hangzik mint az eredeti.
@art deco arckép:
Khm… Nem te kaptál megbízást az új magyartankönyvek megírására? (Amelyek borítóján állítólag egy rózsa lesz látható.)
@jotunder: Hát az, hogy a tényhű megfogalmazásra csak ezt az egy lehetőséget látod, egészen pontosan mutatja, miért is okoz nekünk több örömet Prókai Tamás látomásos költészete, mint amennyi élvezetet a Te (remélem, nem létező) zsengéidben találhatnánk.
@Pásztörperc:
„Pannónia ligetes sztyeppéin gyűl a had. De ennek történetünk szempontjából nincs jelentősége, mert az Bohémia lugasos sivatagjaiban játszódik (Stephen Leacock) „
Ejnye-bejnye! A művészetek nagy, szent csarnokában félre a 2×2 józanságával.
Át kell engednünk magunkat a műélvezetnek. Kell a katharzis!:-(
Vagy legalább a humorérzék! :-)))
Példaképunk lehet hős államtitkárunk, Hoffmann R., hiszen naponta heroikus harcban áll Petőfiért, aki olyan ostobaságnak vélt dolgokat írt, mint hogy Taljánországban örökös tél van, vagy hogy Franciaország Indiával határos.
És megvédik hála Istennek Alfölditől is a János vitézt.
Hát én csak remélni tudom, hogy Prókai Tamás méretes nemzeti és keresztény költőnk ügyében is azonnal mozgósul nemzeti kormányunk és az összes keresztény egyház.
Akkor megnézheti magát mindenki, aki becsmérel itt és növényföldrajzozik.
Na eddig van. Most pedig megtanulom a költeményeket.
@jotunder: „Jótündér, a nevelőnő kipillantott az ablakon, és meglátta a kertben az iflyú Prókai Tamást. Egy sündisznón ült, s az ég felé fordított arcán kimondhatatlan szenvedés tükröződött.”
@HaKohen:
Örülök, hogy rám ismertél. Bizony, a törzsanyagban (értsd: mindenki számára kötelező) fog szerepelni Prókai költészete!
A borítón egy hervadó narancssárga rózsa lesz. Tudod: A hervadásban is van költészet. 🙂
@art deco arckép: A rothadó narancs szagolgatása pedig kiválóan illik a hegyvidéki sillerhez…
„Valaha jóbarátok voltak Ők,
De szembekerültek a harcmezőn.”
Ilyet utoljára Besenyő Pista bácsi mert papírra vetni. NOOOOOORMÁÁÁÁLIS?
„Lesúlytani” ???
Az eredetiben is így van?
@Poor Yorick:
Mint Prókai fogadatlan prókátora megnyugtatlak, hogy igen. Ez a költészet már 2007-ben megelőlegezi a Schmitt Pál által 2010-11-ben újítmányozott helyesírást.
Ez bizonyítja, hogy költőnk látnokként a múltat és a jövőt egyaránt képes megidézni. 🙂
@Poor Yorick: Komolyan úgy gondolod, hogy meghamisítanék egy ilyen műremeket?
„Lesúlytani készül Isten Ostora!” keresésre Gugli doktor 5 (öt) független találatot hoz. Természetesen mindegyikük Prókai Tamás költeményét közli (rajongó kommentárokkal).
@Pásztörperc:
Egy törzsökös magyar érzelmű poéta nem tehet a laptopja mellé magyar jonathant. Már ugye a színe miatt sem ….
@Pásztörperc:
És ezt már láttad?
mandiner.hu/cikk/20110919_gubcsi_lajos_elersz
@HaKohen: Error 503 Service Unavailable
@Pásztörperc: igazán nem kötekedni akarok, de Pannónia a Dunáig tart. Onnan egész Daciáig nincs neve, mindenféle barbárok lakták, bár Ptolemaiosznál előfordul a Iazyges Metanastae elnevezés. (Jászok is lakták, feltehetően onnan kapta a nevét.)
Ezek szerint tehát az alkotó a pusztát valahova a Dunán inneni területre teszi. Ez persze nem tudom, hogy belefér-e a költői szabadságba, de nálunk Pécsett például kurva ritkán fordul elő az ilyesmi. 🙂
@Pásztörperc:
Jó, jó, én nagy ívben elkerülöm általában a Mandinert, de egy másik helyen láttam két versszakot e gyönyörű zengzeményből + egy linket, ami sajnos a fenti szájtra mutatott, és csak így volt módomban elolvashatni jeles költőnk jeles alkotását. Na persze ilyenkor derül ki, hogy mennyire viszonylagos a „jobboldali” jelző.
@HaKohen: Kár, pedig ilyen jó mondatokat olvashatnál, mint például ez:
„Orbán a dolgozó emberek oldalára állna”
@Humperdickk: A Drávamenti-síkság (növényföldrajzilag) a közép-európai flóraterület Pannonicum flóratartományának alföldi flóravidékéhez (Eupannonicum) tartozik. Egyes szerzők a dél-alföldi flórajárás (Titelicum) részének tekintik, míg mások önálló, Dravense flórajárásként (Drávamenti flórajárás) különböztetik meg
@Pásztörperc: na most köpjél le, de mi van, ha én meg a dél-alföldöt flórailag tökre másnak tekintem a a drávamentitől? Egyrészt értek hozzá, mert én pécsi vagyok, asszony meg vásárhelyi, másrészt az asszonynak van három még nálam is erősebb, szintén földművelő öccse is, úgyhogy gondold át ezt még egyszer! 🙂
@Poor Yorick: Komolyan feltételezed rólam, hogy meghamisítom költőinket???
http://www.magyartaltos.info/index.php/kozzetett-rendezvenyek/31/79?format=pdf
szekelymagyar.hupont.hu/1/versek
blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1725&n=petofihsandor&blog_kategoria=Pr%F3kai%20Tam%E1s
blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=1521&n=hunjano
prohungaria.ning.com/
csillagvandor.freeblog.hu/archives/2009/01/08/3687168/