California Dreamin’
Mama Cass Elliot 33 éves korában halt meg szívrohamban. Nem tudott lefogyni, sikereinek csúcsán egy elátkozott londoni lakásban halt meg.
Karen Carpenter is 33 éves korában halt meg szívleállás következtében. Ő viszont anorexiás volt.
California Dreamin’ by Mama Cass :
California Dreamin’ by Karen Carpenter :
all the leaves are brown and the sky is grey I've been for a walk on a winter's day I'd be safe and warm if I was in L.A California Dreamin' on such a winter's day stopped into a church I passed along the way well, I got down on my knees and I pretend to pray you know the preacher likes the cold he knows I'm gonna stay California Dreamin' on such a winter's day all the leaves are brown and the sky is grey I've been for a walk on a winter's day if I didn't tell her I could leave today California Dreamin' on such a winter's day
Hatvanévesek lennének. Mint Michelle Phillips a szőke lány a Mamas and the Papas-ból.
… és ahogy nem lett sohasem hatvanéves Buddy Holly, Elvis Presley, John Lennon, Janis Joplin, Jim Morrison. Tündöklően tehetségesek voltak, annyi ideig amennyi adatott nekik.
Ez az ország, amelyik ugye tisztán technikai értelemben még mindig az én országom, belesüllyed a középszerűségbe, a kereskedelmi tévék tehetségkutató show-ival, a mindenhez azonnal és magabiztosan hozzászóló féltudású szakértőivel, a hazug politikusaival, ezzel az egész végeláthatatlan kínossággal, ami mindenünnen árad. Mit mondhatok egy húszéves tehetséges gyereknek, hogy maradjon, hogy éljen le itt még hatvan évet, húzza meg magát, próbálja megszerezni azt amit a szülei, nagyszülei a Kádár rendszerben szereztek? Most nem érdekel a magánnyugdíjpénztár, az Orbán Viktor, a Hoffmann Rózsa, a pribékblogok, most nem az aktuális hülyeségekről van szó, aktuális hülyeségek miatt az ember nem megy el. Nem mondhatom, hogy maradjon. Egy élete van, az övé, Isten neki adta, és nem azért adta neki, hogy ő debil balkáni poliltikusoknak adja, valahogy megússza. Az életet nem lehet kibekkelni.
<
p style=”text-align: justify”>Stop into a church, you pass along the way, and please, get down on your knees and just pretend you pray… and then go away.
Legutóbb amikor ezt a videót láttam (http://www.ted.com/talks/eva_vertes_looks_to_the_future_of_medicine.html) Eva Vertesről, pont azon gondolkoztam, hogy milyen lehetőségei lennének neki itthon 25 évesen?
Nagyjából egyetértek veled, de nem látom olyan végleges döntésnek. Olyan tudásra érdemes szert tenni, amit a világon sok helyen lehet használni (igen, ilyen tudásra általában nem Magyarországon lehet szert tenni, pár terület kivételével). Aztán az ember eldönti, hogy hol lesz. Ha egyszer jó lesz itt, akkor vissza is jöhet, ha nem, nem. Semmit nem kell egy életre eldönteni, csak az opciókat kell nyitva hagyni.
Ha valaki nem akarja itthagyni Európát, akkor is rengeteg lehetősége van. Olyan lehetőségek, amik az előző generációnak közel sem voltak meg. Ez már nem az a világ, amelyben az ember ott éli le egész életét ahol megszületett. Simán lehet lábbal szavazni.
Rátapintottál! 🙁
Egy olyan szülőnek, aki nem a morcos önző bunkók közé szeretné felnevelni a gyerekét, sajnos csak a lábbal+útlevéllel szavazás az egyetlen lehetősége!
De ez nagyon nem frankó!
Azért, mert a lakosság 60% olyan mocsári tapló, hogy hozzá képest az átlag bolgár egy világfi, miért nekem kelljen elmennem??
Miért akarják a mocsári taplók is lehúzni magukhoz azt, aki normális életet szeretne élni?
Miért kelljen miattuk itt hagyni azt is, amit/akit szeretek itt?
Miért nem lehetne egy rész Magyarországot leválasztani és ott normális, felvilágosult, fejlett országot csinálni?
Szerintem a dolog ennél komplikáltabb. Nehéz döntés. A saját sztorim:
Fiatal koromban 6 évet éltem Moszkvában, később hármat Finnországban, majd egyet Franciaországban, másfelet Bajorországban. félévet Kairóban (ami majdnem Egyiptom), évente többször járok előadni az USA-ba. Mindenhol jól éreztem magam, mindenhol megbecsültek, mindenhonnan hazajöttem, pedig konvertibilis szakmám van az egész világra érvényes diplomával.
A fene tudja. Sehol sem éreztem OTTHON magam. Ahol bármelyik kocsmába nyugodtan bemehetek és szidhatom BÁRMELYIK kormányt. És nem néznek csodálkozva, mi köze ehhez ennek az idegennek.
Korán kiderült, hogy az ember maga teremti meg a maga környezetét, elfoglaltságait, barátait. Külföldön és itthon egyaránt.
A tágabb környezete is számít, de inkább csak díszlet. És olyasmivel kell foglalkozni, amit nem sokan irígyelnek.
Aki ki akar menni, az menjen ki és próbálja meg először, de ne égesse fel a hidakat. Aztán majd meglátja. Nem mindenkinek könnyű, egyéniség-függő. Aki külföldön is magyar zenét hallgat, interneten blogol, nem teremt sasját baráti kört, nincs jó nyelvérzéke, és nem tud “külföldivé” válni, az nem kivándorló, hanem önkéntes száműzött.
Arról nem is beszélve, hogyha az értelmesebbje elmegy, akkor a 60% taplóból 70% lesz, meg majd több. Nem is beszélve az igen nagycsaládos kisebbségekről.
És akkor kire lehet majd kiróni a nekem elosztandó nyugdíjat?? Ne izéljetek má, hé! ;-D
Persze, különleges a helyzet. Magam is csodálkozom, milyen hamar a nyakamba ömlött az egész, mint a paraszt bácsinak a repülőben.
@XPS: Nem tudom. Nincs minden történetnek jó vége. Van olyan, hogy a legjobb megoldás nem jó.
Magyarország (nem tudom mióta, de kb 10 éve biztosan) egy hazugságra épül. A hazugság lényege az, hogy nem kell semmin változtatni, mert eddig is megúsztunk mindent, ezután is kihúzzuk valahogy a jelenlegi megoldásokkal. Ennek a hazugságnak vannak konkrét vetületei az oktatástól a gazdaságpolitikáig, de most nem fejtem ki, lusta vagyok, meg úgyis mindenki ismeri itt őket. Nem mindenki hiszi el ezt a hazugságot, de akik elhiszik, azok elegen vannak. Nem tudod őket különválasztani, ez nem lehetséges. A többiek nem tudnak mit tenni, csak maradni és tűrni, vagy elmenni egy kis időre. Annak, aki nagyon kötődik a szülőhelyéhez, ez nagyon rossz. Sajnálom, de nem tudok mit tenni.
Szerintem egyébként nagyon egészséges minimum pár évet külföldön tölteni, annak is, aki nem akar kint maradni. Ez akkor is így lenne, ha Magyarország lenne a legélhetőbb ország a világon.
Még egy optimista szcenáriót írok a végére.
Ha így meg tovább, Magyarország egyre inkább olyan ország lesz, ahol nem annyira jó élni. Sokan elmennek, főleg fiatalok. Kint töltenek 5-10 évet, keményen dolgoznak, jók lesznek a szakmájukban. Egyszer ők majd vissza tudnak jönni normális elitként. Vannak országok, ahol többé-kevésbé ez játszódott le. Nem feltétlenül hátrányos az országnak sem hosszútávon, ha emberek megkóstolnak egy kis külföldet.
Egyébként köszönöm a megható, jól megírt posztot. Ilyenkor az ember kicsit szégyelli, hogy már elmúlt hatvan. Amikor annyian mások is nagyon (talán jobban) megérdemelték volna ezt.
Azért azt a “go away”-t jól gondoljuk meg.
@tollaszerge: Sőt, bizonyos szakmákban ez elhagyhatatlan.
Csak nem mindegy, hogy az ember tapasztalni megy, szerencsét próbál, vagy menekül.
A szerbek példája jól mutatja, hova lehet egy országnak jutni, ha az invenciózusabb fele távozik. A románoké is.
Mindegy, nincs más, reméljük a legjobbakat.
Most majd lesznek változások. Csak nem biztos, hogy azok, amelyeket szívesen láttunk volna …
Jahahaj. Szörnyű ez az ország, el kell innen menni. Itt annyi a bunkó meg a hülyemagyar, hogy az elviselhetetlen. És ez már legalább száz éve így van:
“Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.
Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.
De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.”
Ezt 104 évvel ezelőtt írták.
Az idézetet mintha már bekommenteltem volna egyszer, de nem árt az ismétlés.
Egyébként a jobboldaliak is hasonlóan szoktak siránkozni, hogy “birkanép”, meg “panelprolik”, amikor épp nem jobboldali kormány van.
Mielőtt egyszerre öt nick írogatna nekem itt epés válaszokat: nem mondom, hogy nincs igazatok. Nem tudom, hogy mi az igazság. A kommentem csupán apró adalék a kérdéshez. Annyit mondok: ezek a gondolatok egyáltalán nem újak, régi mémcsomagról van itt szó. Talán az ország periféria-jellegéből adódik.
Witten, E., “The New Left: Rhetoric of Ambivalence ,* Nation, Dec .16, 1968
Ez az írás a Nation-ben (baloldali irányultságú ismert amerikai lap) jelent meg. Sajnos nem tudom megszerezni, pedig érdekes lenne beleolvasni. A szerző egy tizenhét éves gyerek volt. Elhatározta, hogy politikai újságíró lesz, és harmadikos gimnazista korában elérte, hogy a Nation és a New Republic publikálja az írásait. Aztán szegénynek nem teljesült be az álma. Viszont ő lett a ma élő legnagyobb fizikus, aki matematikai fizikai eredményeiért megkapta a Fields medált. Minden nem sikerülhet.
@tanarseged ur: Én Mama Cass-ról és Karen Carpenterről írtam, birkanépről és panelprolikról egy szó nincs a posztban. Belehallgattam a magyar tehetségkutató borzadályokba, és eszembe jutott ez a két szerencsétlen sorsú művész. Szeretem ezt a számot, szeretem azt a sort a templomról, ahol úgy teszünk mintha imádkoznánk. California Dreamin’, hatvanas évek, hallgasd meg a Procol Harumtól a Whiter shade of pale-t.
http://www.youtube.com/watch?v=PbWULu5_nXI
nem gyönyörű ? És nincs “oldala”. Ja, és igen, ez egy aránylag szörnyű ország és igen, nagyon megértem azokat a tehetséges fiatalokat akik innen el akarnak menni.
@jotunder: Ezt a számot mintha már ismertem volna. Úgy rémlik, a szüleim hallgatták. Vagy ha nem ezt, akkor valami hasonlót. 🙂 Nekem meg vagy rossz az ízlésem, vagy botfülem van, vagy mindkettő. 🙂
“ez egy aránylag szörnyű ország és igen, nagyon megértem azokat a tehetséges fiatalokat akik innen el akarnak menni”
– Mondtam, ezzel az állítással nem akarok vitatkozni. Csak annyit mondok róla, hogy nem 2010-es gondolat, és nem is 2006-os, hanem jóval régebbi. Attól még igaz is lehet. A “birkanép” meg a “panelproli” pedig az “Ez egy szörnyű ország” c. dal jobbos hangszerelésben. 🙂
Mi bajod a tehetségkutatókkal? Nekem nem tűnnek borzalmasnak (már amennyi áthallatszik, amikor a feleségem nézi). Nézz bele a “Való világ” c. rémségbe (annyira ez folyik a csapból is, hogy sajnos belefut az ember), és vagy a távkapcsolóhoz fogsz kapni, vagy Szalai Annamáriáért fogsz kiáltani. 🙂
@tanarseged ur: Dehogy nézek !!! Semmi hasonlóba nem vagyok két percre sem hajlandó belenézni, fizikailag fáj. Pedig én az “alacsonykultúra” nagy barátja vagyok. Szeretem a Doors-t, a Real Madridot és Tarantinot, de a Barátok közt-öt egy percig sem tudom nézni (de mondjuk négy-öt NCIS-t képes lennék megnézni egymás után).
@tanarseged ur: Volt a Megasztárban (régen) olyan énekes, akit szerettem pl. Póka Angélát.
@jotunder:
“Barátok közt”-öt ne is nézz, árt a mentális egészségnek. Elképesztő, hogy a maga primitív, de hatásos módján mennyire manipulatív. Az NCIS viszont gondolom, valami olyasmi lehet, mint a CSI. A mostani tehetségkutatók énekesei nem jók?
@tanarseged ur: http://www.youtube.com/watch?v=M8Y4G1jcMwo
Ez magyar. És nagyon jó.
@tanarseged ur: Nyilván valamennyire jók. Egy részük hivatásos zenész. Maga ez az egész észak-balkáni trutymó, ami ebből mára lett elviselhetetlen számomra. Ez persze mellékszál, ennek az egészhez kevés köze van.
@jotunder: Milyen észak-balkáni trutymó? Mármint a tehetségkutató műsorokkal kapcsolatban mi az észak-balkáni trutymó? Az, hogy a kereskedelmi tévé az összes létező bőrt lehúzza a produkcióról? Nos, azért készítik. Meg kell válogatni, mit néz az ember, és kész. Most, hogy belegondolok, én már alig nézek tévét…
@jotunder: (poszt)
“Mit mondhatok egy húszéves tehetséges gyereknek”
Hehe, ha már zene, akkor kalandoztam a youtube-on, és megtaláltam, hogy mit:
http://www.youtube.com/watch?v=e91GMLmcAjU
Ez magyar, és nem olyan nagyon jó, de mondjuk nem is rossz.
Ez is egy átverés.
http://www.youtube.com/watch?v=NYvGtfxowNY&feature=player_detailpage
Ez viszont már nem az
http://www.youtube.com/watch?v=w9TGj2jrJk8&feature=player_detailpage
@jotunder:
Jellemző, hogy a mi kis házi Susan Boyle-unk (Szij Melinda) elsősorban előnytelen külsejű és visszahúzódó, s csak sokadsorban rendelkezik valami (abszolút nem átütő) tehetséggel. Ezueket a műsorokat tényleg rossz nézni; 20 produkcióból 15-nél én érzem magam kínosan, ha belegondolok, hogy itt un. tehetségeket keresnének.
@snakekiller23:
Vsz a modern zene akkor kezdett elkurvulni, amikor már adni kellett az előnyös külsőre.
Csak a zene számít, szerintem, más semmi. Példa
http://www.youtube.com/watch?v=dh0woT7NkKI&feature=player_detailpage
@snakekiller23: Az a nő olyan hamisan énekel, hogy még én is észreveszem, át is kiabálok a feleségemnek, aki nézi, hogy “hamis!” (Most már ne legyetek indexcímlaposak, mert jönnek a szíjmelindafanok! :-))
A rivális csatorna műsorában azért jobb énekesek vannak. Ne felejtsük el, hogy ez egy tízmilliós ország, itt nem fognak évente 10-20 világsztárt felfedezni. Ehhez képest rendben vannak ezek a műsorok. Én ugyan nem nézem őket, de rendben vannak. 🙂 Nem rosszabbak, mint annak idején a “Ki mi tud”. A hájp meg a kereskedelmi jellegből következik.
@tanarseged ur: Magyarországon professzionális énekképzés van mindenféle szinten. Ez egy szakma, amit meg lehet tanulni. Másfelől Mama Cass-nak vagy a Procol Harumnak 1968-ban jelentése volt, kifejezett valamit, megérthetted általa a korukat, azaz művészet volt, ami ezekben a műsorokban folyik az pedig ócskaság. Magyarországon a kereskedelmi televízióknak van egy képe a nézőikről, erről lehet tudni, néha beszélnek is róla. Van egy elképzelésük, hogy milyen a 19-48 éves korosztály jellegzetes gondolati struktúrája, intelligenciája, és ha teljes mértékben igazuk van, akkor nagyon bátor dolog kimerészkedni Magyarország utcáira.
@tanarseged ur: “A kultúrsokk (ang.: culture shock) mint tudományos kifejezés 1954-ben született és Kalvero Oberg nevéhez fűződik, habár azóta számtalan tudományos kutató foglalkozott ezzel a témakörrel.
A kultúrsokk általában azon érzések, aggodalmak, ill. tünetek – meglepetés, összezavarodottság, értetlenség, ellenséges érzelmek az új kultúra iránt stb. stb. – együttes leírására szolgál, amelyen minden ember átmegy, amikor egy, az addigi tapasztalataitól eltérő kulturális vagy szociális környezetbe kerül. […] Ez gyakran erős esztétikai és erkölcsi undorral párosul az új kultúra bizonyos vonásaival kapcsolatban.”
Én ilyesmit élek meg a saját hazámban. Immáron évek óta, de az utóbbi időben különsen intenzíven. Haza akarok menni. 🙁
@jotunder:
The Nation, 12/16/1968 – Rhetoric Of Ambivalence By Witten, Edward
THE NEW LEFT RHETORIC OF AMBIVALENCE edward witten Mr and elsewhereattempts to provide collective alternatives in the absence of personal ones.
http://www.nationarchive.com/Summaries/v207i0021_05.htm
Extractions: Rhetoric of Ambivalence From The Nation – America’s Longest Running Weekly Magazine. Rhetoric of Ambivalence by Witten, Edward Open the article in The Nation Digital Archive Abstract: The American Left suffers from a curious ambivalence. The young radicals face a poverty both of personal and of political alternatives. They have met personal questions such as the draft and career selection by attempting to transform individual into collective decisions. Thus the rhetoric of “resistance” and “confronting the war makers” undertakes to transform draft resistance from an act of personal morality to a collective strategy. The rhetoric also lacks political content. Failing to create the possibility of even potentially effective collective action, it leaves the radical trapped between personal defiance and jail, or personal acquiescence and betrayal. Selections from Full Text: …parents, of the public school systems… …Because the radicals are largely limited to the campus, they have also been unable to create serious alternatives to the established forms of political action… …Such loose comparisons as these, however, do not form the kernel of an analysis of domestic imperialism that could provide a program of political action toward liberation…
Csak ennyit találtam, de gondolom, ezt már láttad
@jotunder:
/10 🙂
Bátor ember vagyok, simán kimegyek a sok X-faktor néző közé az utcára. 🙂
@Szindbad: A tiéd nem tér-, hanem időbeli változás okozta kultúrsokk lehet, és akkor nem jutsz haza. Otthont kereshetsz máshol vagy építhetsz magadnak itthon, vagy lehetsz idegen. Ez van…
@jotunder:
Az is elég volna, hogy ha olyan volna a közeg, hogy ha pár lelkes fiatal összeáll egy garázsban abból nagyságrendileg 1% esélyel valamilyen mércével mérve érdekes és figyelemre méltó is születhessen. Nem baj ha addig a legkomolyabb képzettségük némi gyakorlás a zuhany alatt, meg talán a szolfésórák, csak legyen benne ihlet, korszerűség, valami. (Az ifjúradikális “nemzeti rock” vsz. jellemzően minimum iszonyatos, ha az ember nem végletesen elfogult a tartalom kapcsán, de mégis van benne valami manapság ritka őszinteség, időszerűség, ha más nem is) De ez is egyre ritkább nálunk, az önálló alkotáshoz hiányzik a termékeny közeg és a motiváció. Az alibizés, seftelés, sunnyogás kultúrája dívik minden szinten.
A magyar kereskedelmi média még mindig viszonylag visszafogott mondjuk az amerikaihoz képest. A sokat emlegetett kibeszélőshowk a legrosszabb pillanatokban sem közelítették meg a Jerry Springer enyhébb epizódjait. Furcsán vegyül a bulváros harsányság és gátlástalanság a későkádári, “kispolgári” szürke prüdériával. Ízléstelen, pocsék, ócska, de még nem olyasmi ami miatt aggódnék.
@snakekiller23: “A sokat emlegetett kibeszélőshowk a legrosszabb pillanatokban sem közelítették meg a Jerry Springer enyhébb epizódjait”
Ebben is középszerűek vagyunk. 🙂
index.hu/kulfold/2010/12/18/marad_a_tronon_az_utolso_europai_diktator/
alig mennek el tobben tuntetni Lukasenka ellen mint a magannyugdijpenztarake. meg lehet szokni a dolgot.