Csak egy kis délelőtti zsidulás avagy TGM kontra Seres László
Eredeti szerző: jotunder
Yossi Amrani, Izrael Állam távozó nagykövete interjút adott a legjobb ellenzéki lapként működő Válasz Online-nak (leánykori neve Heti Válasz, igen az, I don’t fucking believe this shit) és beszélt az arab gyökereiről. Az Amrani egy marokkói-arab név, de valószínű, hogy Amrani nagyszülei is zsidónak tartották magukat, noha kuszkuszt és tázsint ettek.
Fogalmam sincs, hogy mit ettek Seres László vagy TGM nagyszülei, dédszülei, ükszülei, szépszülei és a potenciálisan ezerhuszonnégy darab, de valójában nyilván jóval kevesebb tízszülei. És azt gondolom, hogy a világegész szempontjából ez nem annyira releváns. A Herr Professor Kaslernek fontos, hogy ezredíziglen hun-türk származású, számomra ez lényegtelen.
A hibátlan kommunista pedigréjű Köves Mátéról a.k.a nagytiszteletű Slómo rabbiról nem hiszem el, hogy valóban komolyan gondolja, hogy Mózes történelmi személyiség volt, vagy pláne az Ábrahám bácsi és hogy az Isten (vagy ahogy a mi köreinkben szeretjük írni ‘sten, mert bakker ebből is vérsznobizmust kell csinálni miközben egy szót nem hiszünk el Noé bárkájából) 5779 éve teremtette meg a világot . Természetesen Jeruzsálemben, a Siratófaltól párszáz méterre. Gondolom a villamos is leállt arra az időre.
Fecsegek itten.
Ez az egész látszólag Izraelről szól. Valójában persze nem. TGM kicsit meg van keseredve, azaz nem mindig, csak néha, de akkor nagyon, Seresnek meg kell a pénz. Néha a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint aminek látszanak. Egyszer eltévedtem egy izraeli táborban. Konkrétan az történt, hogy korán odavittek, én azonnal elaludtam, felkeltem, és fogalmam sem volt, hogy hová kell mennem. Homok, por, vagy lehet, hogy a por is homok volt, pornak tűnt, és néhány hótfekete izraeli lány, de tényleg, a Béyoncé egy Greta Thunberg hozzájuk képest, komolyan mondom, nyakig M16-osban, fajtestvériség, ja. Izrael is a lelkekben van, nem a génekben. Attól még bele lehet halni. TGM és Seres nem fog belehalni Izraelbe, mert a Rumbach Sebestyén utca veszélyessége, mondjuk úgy, korlátozott. Ráadáasul egyáltalán nem biztos, hogy ők elmerészkednek egy olyan mondén, zsidulós helyre, mint a Rumbach Sebestyén utca.
Én gyerekkoromban Új Életen és, jujj, Új Keleten nőttem fel (azt hiszem pont Árpádnak hívták azt a bácsit, valamilyen izraeli rokonom, aki az utóbbiakat küldte). És az egészből annyit fogtam fel hétévesen, hogy engem ezért egyszer esetleg kurvára meg fognak verni a suliban (nem ,sohasem vertek meg, soha az életemben nem zsidóztak szembe, nem mintha feltétlenül egy kiváló ötletnek tartanám a dolgot, lehet, hogy neheztelnék az illetőre). Itt a vincenten szoktak gázkamerába küldeni időnként, az egyik ilyen keményvonalas bátor emberről derült ki, hogy nyolcvanhatéves és valahol Borsodban él tolószékben.
A zsidulás azt jelentette, hogy jöttek a nénik (unokatestvérei nagyinak, azt hiszem mind az volt) és remek történeteket meséltek el a nagycsoportos Jótündérke előtt, hogy ki halt meg ” a gázban” , ki nem jött haza innen vagy onnan, és volt rasasóne meg jankiper. De azért pl. ezt egyszer le kell írnom, Bánkra nem fértem be, talán nem volt eléggé polgári a családom zsidó atmoszférája (hát kurvára nem volt az, és?) talán valami másért.
Ma Orbán van, meg önkormányzati választás, MTA-beszántás, de pont gázkamra, az nincs. Ma Veszprémy Bernát László a főzsidó, Seres munkatársa, aki néhány éve elmondta a Schmidt Máriát minap vadállatias kegyetlenséggel megpuccsoló, sőt gyakorlatilag le is mészárló Szerencsés D. Mártonnak, hogy ő „teljesen elutasította Izraelt”, amíg meg nem tudta, hogy benne is van egy kis gefilte fish (most tudtam meg, apuka komoly CEU-professzor volt, és a kaftánproblematikát nem osztotta meg a gyerekkel?) .
Azt hiszem TGM és Seres azt mond, amit akar. Tényleg. Beszélünk bele a vakvilágba.
P.S Tegnap elolvastam Bede Márton írását a nagyapjáról, aki híres kémiaprofesszor volt és pár napja halt meg. Én most tudtam meg, hogy ők zsidók. Nem, nem a Bede, hanem az unokatestvérei, akivel a kislányom játszott West Lafayette-ben, persze nyilván arról sem tudtam, hogyan is tudhattam volt, hogy ők az unokatestvérei a Bedének, hogy ez az egész világ ennyire kicsi, és egy része zsidó, a másik része meg majdnem.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518273-6ae459bc772c8' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518273&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518273-6ae459bc772c8&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518273-6ae459bc772c8' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ez most kicsit szétesös lett.
Mi lett példjul a fekete lányokkal az izraeli táborban? és kit érdekel, hogy Bede unokatestvére zsidó-e? vagy nem-e.
Frappáns ez a ” ez az egész világ ennyire kicsi, és egy része zsidó, a másik része meg majdnem” szöveg – ha tudomást se veszünk Indiáról és Kínáról.
@ámbátor: kit erdekel? van ez a furcsa szubkultura, aminek resze vagyok, marmint csak neha, es abban konkretan mindenkit az ilyesmi erdekel.
@jotunder: Hát én nemrégiben kiderítettem, hogy legalább négy dédszülöm, de inkább talán öt még izraelita vallásúnak született, de sosem értettem, hogy az embereket miért foglalkoztatja, hogy kortársaink közül ki zsidó és ki nem az. Egy esetben van számomra érdekességfaktora, ha az illetö gyakorló antiszemita. Amúgy számomra pont annyira érdekes, mint hogy vörös hajú, kövér, heteró, vagy szöke, köpcös biszex. Szóval nem.
Nem az egész világ ennyire kicsi és zsidó, hanem konkrétan Izrael után Magyarországon a legnagyobb a zsidó származásúak aránya, akkor is, ha ezt a 20. század első felében olyannyira megtanulta tagadni az érintettek többsége, hogy a mai leszármazottak nem is tudnak róla…
@ámbátor: Mert nem eltel elszigetelt zsido kozossegben. En is csak delutanonkent eltem benne, de a hetvenes evekben ezek az emberek nem is nagyon erintkeztek „keresztenyekkel” (soha nem hasznaltak a goj kifejezest). Nem volt meg olyan messze 1944, es ja, nem volt olyan nagyon regen 1956, amikor egy akkora David csillagot meszeltek a haz kapujara, hogy szerintem meg akkor is latszott egy kicsit, amikor a hazat vegul lebontottak a ketezres evekben. Egyszeruen nem ugyanaz megtudni, hogy je, zsidok voltak a felmenoim, vagy kisgyerek korodban megtudni, hogy hello, ezeket a dedszuloket, rokonokat, itt a fenykepen, konkretan ezt a nenit es ezt a bacsit, megoltek a gazban (bakker, en konkretan sokat gondolkoztam ezen a gazon gyerekkoromban).
@jotunder:
„bakker, en konkretan sokat gondolkoztam ezen a gazon gyerekkoromban)”
[megölelem a kicsi jt-t]
@jotunder: Jah. Különbözö családok, különbözö reakciók. Apám, aki a nyolcvanat rugdossa, tölem tudta meg, hogy a nagyapja magyarosított és elötte Kohn volt (names changed to protect the innocent), nagyanyja családja németalföldi/porosz zsidó család, másik oldali nagyszülei meg kiterjedt vidéki zsidó familiákból származnak, és a saját anyja jó eséllyel azért élte túl a negyvenes éveket, mert két évesen félárva maradt és Pestre költöztek. Felmenök nem, de oldalági rokonok szép számmal jelennek meg a 45-ös hatósági holttányilvánításokban.
Apám pedig megérte ezt a szép kort, anélkül, hogy ezt neki bárki elmesélte volna.
@jotunder: Keresztény-ateistaként a neveltetésemhez tartozott, hogy elmentünk Auschwitz-Birkenauba – már nem is tudom, de láttam, amit láttam, és én is sokat gondolkoztam rajta.
@kemény keleti kommentelő: én is jártam Auschwitzban, (tiszta véletlenségböl, de tényleg) a Radnótiba jártam gimnáziumba, de nyilván más ez zsidó identitással nevelkedve.
Ezért nem értem én a zsidózást meg a zsidulást és ezért érti jótündér.
@ámbátor: en most talaltam meg az amerikai holokauszt adatbazist. a nagyanyamat is megtalaltam, mint tulelot a pontos cimmel, ahonnan deportaltak. ha a kisvaros nevet beirja az ember, csak jonnek es jonnek a nevek, es hat egy csomo nev dereng gyerekkorombol, a legtobbjuk meghalt. de volt, aki tulelte es kapott egy igazi nobel dijat.
@jotunder: @ámbátor: JT, ez lenyűgöző nekem, hogy ilyen nyíltan beszéltek előtted, sőt neked a múltról gyerekkorodban. Én még idén is tudok meg új dolgokat, pedig már elég régóta feszegetem. Viszont azt tudtam meg, hogy úgy lett a szüleim generációjába belénevelve a vészkorszakban a hallgatás, hogy amit a gyerek nem tud, azt a gyerek nem kotyogja ki. És rögtön jobban értem őket, miért nem jött elő soha, hogy ki keresztelkedett ki, ki házasodott a múltját hátrahagyva, ki bújt és ki bújtatott…
Csekélység. Tegnap óta tudom, hogy McEnroe is zsidó, azóta már a kutyáimra is gyanakszom.
A Bánkra be nem férést nem értem. Az enyém se polgári, se igazán zsidó nem volt, mégis befértem (pedig nem is szerettem ott lenni).
@mafi mushkila: ez kb. olyan lett volna, mintha a denzel washingtonnak nem mondjak el gyerekkoraban, hogy o tulajdonkeppen fekete. nem volt opcio.
@jotunder:
Be tudnád írni az adatbázis linkjét? Mostanában kezdtem el az ősök után kutakodni, és segítene. Köszönöm.
@jotunder: nyilván az én nagyszüleim már kereszténynek születtek, még az elözö generáció keresztelkedett ki, akik jobbára meghaltak apám születése elött. Ha a szülei tudták is a zsidó származást, (gondolom 44-ben ezt mindenki pontotsan tudta, csak nem reklámozta) semmiképp sem tudatták ezt apámmal. Egy „valódi”, zsidóságát megtartó család egész más.
i.imgflip.com/10ksh0.jpg
@Mozigépész: Itt találsz párat:
http://www.rootstech.org/blog/10-great-resources-for-jewish-genealogy
de a mormonoknak szédületes adatbázisa van:
http://www.familysearch.org/en/
Végigfényképezték az anyakönyveket, egyhjzit, államit, mindent.
@ámbátor:
Köszönöm, ezzel elleszek egy darabig 🙂
@ámbátor: http://www.youtube.com/watch?v=R1p_523SEO8&feature=youtu.be&t=9
@velőtanya: kedvenc
Ma lelkészi gallérban mentem a bevásásló központban. Egy férfi megállitott. A nyakában nagy kereszt volt és azt mondta, hogy libanoni és hogy a békéért imádkozik. Főleg Izraelért, hogy béke legyen. Ez egy sorosista liberális hazaáruló lehetett. A mindenhatónak köszönöm, hogy ilyen is van. Stockholmban történt.
.
Lehet, hogy széteső a poszt, de nem zavar. És jótündér egyik remekműve. Ha akarnék, se találnék rajta kekeckedni valót (persze, nem is akarok).
Külön érdekesség a sok személyes történet a kommentekben. Hogy mennyire eltérnek a tapasztalatok. Persze az enyém is szinte mindegyiktől.
Úgyhogy én is elkezdek gondolkodni, hátha még nem késő.
És köszönet mindenkinek.
(Ui.: Szerencsére senkinek sem jutott eszébe TGM és Seres (a László) pillanatnyi hibbantságain vitatkozni.)
.
TGM és Seres párharca amúgy vörös fonalként húzódik végig a rendszerváltás óta elmúlt három évtizeden, történelmi homályba vesző kezdetei még a nyomtatott újságok korába nyúlnak vissza. Nem emlékszem ugyan, mi volt eleinte a vitájuk tárgya, de talán akkorra eshetett, amikor Seres még anarchista, TGM pedig konzervatív volt. 😀
Nálunk is úgy volt az még gyermekkoromban, hogy a dédpapa sváb származású volt. Nem is tudom, miért, a családban ő volt az egyetlen ‘sváb’, nem a félelem miatt lényegült át németté.
Nekem három történet jutott eszembe
Az egyik, ahogy a nagymamám mesélte nekünk unokáknak, hogy a zsidótörvények kapcsán össze kellett gyűjteniük az ő nagyszüleinek a keresztleveleit a Monarchia legkülönbözőbb kisvárosaiból, hogy bizonyítsák, hogy ők, így mondta, „őskeresztények” (mármint hogy nem frissen kikeresztelkedettek). Én csak hittanóráról ismertem az őskeresztény szót: a cirkusz vértanúit, a Néró császár elől bújkáló római keresztényeket jelentette nekem, és kifejezetten komikusnak találtam ezt a használatot, hisz a nagyi, bár nem volt fiatal, de azért nem volt 2000 éves.
A másik, ahogy egyszercsak ugyanezen nagymamám elkezd mesélni, könnyezve, az 1944-es vidéki deportálásokról, és ennek kapcsán arról, hogy a szembeszomszédban laktak Miklós doktorék, akiknek későn született gyermekük, akit ezért körülrajongtak és óvtak, és egyszer 1944-ben az utcán összefutott ez a kisfiú nagymamámmal, és vidáman köszönt neki, így: „Csókolom, Gabi néni, megyünk a halálba!” Gyerekként egyáltalán nem értettem a történetet, utólag úgy próbáltam értelmezni, hogy akkor történhetett, amikor vitték a zsidókat a pályaudvarra menetoszlopban. Mígnem aztán most nemrég, pár hónapja, a történetmesélés után 20-30 évvel, utánakerestem a neten (Miklós doktor, település neve, holokauszt), és megtaláltam, hogy a Miklós család tagjai a deportálást kihirdetése után, még a deportálás előtt, öngyilkosok lettek.
Utolsó kép: öcsémhez odamegy általános iskolás alsós osztálytársa azzal, hogy „Ugye ti is zsidók vagytok?” Öcsém mondja, hogy legjobb tudomása szerint nem. Másnap, alighanem a saját szüleivel való konzultáció után, visszajön az osztálytárs azzal, hogy „De igen, csak a szüleid még nem mondták el neked.”
Fajgyalázó vegyesházasságban sem volt érdektelen felnőni, egyik ágon az antiszemiták, a másikon (a sokkal vékonyabbon) a túlélők, középen a dacos szerelmesek.
@jan: az őskeresztény teljesen hivatalos szakkifejezés volt: egy éve találtam néhány papírt nagyszüleimről, többek között egy igazolást, amin a községi elöljáró igazolja, hogy dr Brcskzf Gröőő őskeresztény származású (hely- és személynév kézírással, az összes többi nyomtatva), pecsét, aláírás. (meg az apja, dr Brcskzf Gröőő házassági anyakönyvi kivonatát, amiből kiderül, hogy már annak az apját is dr Brcskzf Gröőőnek hívták.)
@dr Brcskzf Gröőő: Pedig ez elég ritka név…
@jan: Ó, istenem! Ezt megkönnyeztem…
@balmoral: Régi bankigazgató-család
Én gyekekkoromban csak annyira kerültem közel zsidókhoz, hogy az anyám cseléd volt 45 előtt egy ( utóbb koncentrációs tábort megjárt ) zsidó házaspárnál. Én valamiért nagyon szerettem őket, persze akkor már nem volt anyám náluk cseléd, de gyakran elmentünk hozzájuk. Egy szobában éltek, ami az utcára nyílt. A faluban senki nem bántotta őket.
Később a zsidó kérdést André Schwarz-Bart Igazak ivadékában tanulmányoztam, és megértettem, hogy a tehetetlen, élhetetlen ember mindig irigy arra, aki küzd, és saját erejéből előre jut.
A legalaposabban akkor tanulmányoztam a témát, amikor tudatosult bennem, hogy Isten és az ő egyszülött fia is zsidó volt. Ez teljesen megzakkantott, mert ha Isten és az ő gyermeke is zsidó, akkor van egyáltalán ember a földön aki nem zsidó?;D
Továbbá, ha Isten teremtette az embert, mármit Ádit és Évit, akkor ugyé ők is zsidók? Van még kérdés?
Nekem van, mert ha Isten Ádit és Évit teremtette, akkor hogy is alakul a viszony Isten és az ő egyszülött Jézus nevű gyereke, meg Ádi és Évi vonatkozásában?
Mellesleg klasszikus kedvencemmel szólva ki a f* az a TGM, meg a Seres? Számítanak valamit, ha mindenki zsidó?
@jan: Az utolsó pont így történt velem is. Nem vagyok az öcséd, de azért: szia, tesó!
Kettő sztorit mesélnék el nektek, ha valakit érdekel:
Kicsi gyerek koromban nálunk se volt nagyon téma ez a zsidó dolog. Talán harmadikos lehettem, mikor egyszer feldúltan mentem haza, intővel az ellenőrzőmben. Megvertem valakit, mert kicsúfolta egy barátomat. Azt kiabálta rá, hogy anyád zsidó. És hát az nyilván valami disznóság. Mire a szüleim terítettek, a srác anyja tényleg zsidó, de az a helyzet, hogy az enyém is.:D
A másik sztori Péterről szól, aki a nagybátyám volt. Úgy volt nagybátyám, hogy valószínűleg nem volt az igazából. Nagyanyám egyik testvére, Erzsi néni Újpesten lakott és hát őt 44 júliusában vitték Bergen-Belsenbe, mint a huzat, meg is halt ott. Hanem két éves Péter fiát az utolsó pillanatban a szennyes alá rejtette és odasúgta a házmesternének, hogy hol a gyerek. A házmesterné rendes nő volt, nemcsak eljuttatta a gyereket a Lónyay utcai védett házba, de valahogy nagyanyámat is értesítette.
Nagyanyám és a dédi útra keltek a Murányiból a Lónyay utcába, és mondták, hogy ők Sz. Péterkéért jöttek. A nővér kinyitott nekik egy szobát, ahol kábé százötven darab, kopasz, és éhes kisfiúval néztek szembe. Rohadtul nem ismerték fel köztük Petikét.
Mit tehettek? Kiabálni kezdtek, hogy Petike, Petike! És az első kisgyereket, aki hallgatott rájuk, hazavitték. Na így lett ő a nagybátyám.
Tulajdonképpen igaz is lehet, ahogy öregszem, egyre jobban hasonlítok rá.
Csak ő csúnyább volt. Már meghalt, agydaganatban.
Hamár így comingoutol mindenki: velem édesanyám az „Üzlet a korzón” nagyjelenete és az én potyogó könnyeim közben közölte a jó hírt. 12 éves voltam, és mint majd mindenki az osztályban, lelkesen zsidóztam.
Erdélyi nagyanyám,” balkézről való gyerek ” Csizmás Rebeka volt. Talán zsidó, Erdélyben sok a bibliás név. A férje csíki székely, részeges verekedő fajta.
Anyám alföldi lány…,( hogy József Attilával szóljak, talán kun, Öcsödhöz határában ott van Kunhalom, nem messze pedig Kungyalu).
A párom – K. – családjából Kárpátaljáról 13 unokatestvér közül egy, azaz egy élte túl a táborokat. Anyjáék kilencen voltak testvérek. Nagyapja a zsidótörvények idején elköltözött otthonról, nehogy miatta elvigyék az egész családot a Lónyay utcából (ha már előttem @ghost recorn megemlített a Lónyay utcát), túlélte az egész család.
@Grrr azt írja @jan-nak „ó istenem!Ezt megkönnyeztem…
A Szerb Antal gimnáziumba jártam. Másodikos lehettem, amikor a gimink (Cinkotán) felvette a nevét. Töredelmesen bevallom 16 éves koromban még nem is nagyon tudtam ki volt Szerb Antal, aztán az irodalomtörténetei, a könyvei…
A varázsló eltöri pálcáját c. esszékötetében az egyik esszéjében – talán éppen a második világháború kitörésének évében – Párizsról, a nemzeti könyvtárban eltöltött órákról ír, és a végén megjegyzi, hogy a háború után újra várni fogja őt a könyvtár és újra ott lapozgathatja a könyveket az olvasóteremben…
Ezt olvasva kicsordult a könny a szememből.
@borzzz:
Stimmt.
Nem szoktam beszélni róla, mert kinek és minek. Hetedikben történt. Kb. egy hétig folyamatosan mondogatta az egyik osztálytársam, hogy megint sárga csillag nélkül jöttél, megint itt vagy, büdös zsidó. Azt se tudtam, miről beszél. Eljutott odáig (padtársam volt egyébként), hogy ő ugyan büdös zsidó mellé ülni nem fog. A hét utolsó órája volt, és a tanár mosolyogva kérdezte, miért nem ül a helyére (hát, szóval mellém). Legjobban attól féltem, hogy megmondja, miért nem, és akkor a tanár bólintani fog, hogy igaza van. De nem szólt (és megkönnyebbültem!!!), odadobta a táskáját, és leült.
/Felnőttként bocsánatot kért./
Otthon addig nem akartam ezt az egészet elmondani, de ezután annyira nem tudtam már tartani magam.
Akkor a nagymamám bocsánatot kért (tőlem!!), de ő kikeresztelkedett, és az osztálytársam onnan tudhatta, mert éppen a nagyapja ajánlotta fel, hogy elrejti nagymamámat a gyerekkel együtt, amit a nagymamám azért nem vállalt, mert tudta, hogy nagyapám antiszemita testvérei lennének az elsők, akik jelentik.
Ne haragudjatok, ez most kikívánkozott.
Talán két éve augusztusban történt. Összefolyik az idővel az emlékezet.
Az osztály (a gimis osztály egy része, 70-ben érettségiztünk) egy este Nagyváradon egy román asszony családi panziójának emeletén iszogatott. Csendes békés beszélgetésnek indult. Tíz tizenketten lehettünk a társalgóban, volt osztálytársak és tartozékaik. Talán egyszer már megírtam itt valahol, valamikor.
Már a beszélgetés elején egy kicsit felkaptam a fejem (Esterházyról volt szó) és egyik osztálytársnőnk élettársa valami nem túl hízelgőt mondott róla, de ekkor még nem vettem föl a kesztyűt. Aztán vesztemre ez Esterházyt becsmérlőnek -tudat alatt talán azért, hogy kedvezzek neki, hogy ne mérgezzük pohár borainkat, kútjainkat, semleges témának gondolván – Ungváry Krisztián Kitörés c. könyvéről kezdtem beszélni. Megdöbbentett a reakciója, mert Ungváryt egyből idegenszívűnek, nemzetellenesnek nevezte.
Rögtön darabokra hullott a béke. Szó szót követett ugráltunk ő és én ide-oda történelmünkben, az objektív, elfogultságmentes önvizsgálat szükségessége körül,
Cseres Tibor a Hideg napok, és a Bezdáni ember is szóba került.
A többiek hallgattak. Aztán egyszer csak nekem szegezte a kérdést, hogy mi a véleményem a cipőcskékről? Hirtelen nem is értettem miről beszél, néztem rá bambán. De kifejtette: a Duna-parti bronz cipőcskékről beszélt, hogy a Dunába lőtteknek csak egyharmad része áldozat, kétharmad részük viszont megérdemelten került oda, mert ezek nemzetárulók voltak, ezek ugyanis tűzvezetési információkat adtak az oroszoknak,hogy hova lőjenek.
Ránéztem és innen kezdve már nem volt szavam hozzá.
Az egészben a legnyomasztóbb a vita alatt a többiek hallgatása volt.
Na ezek azok a történetek, amiket az ország összességében és a családok egyenként nem tudt(n)ak feldolgozni máig se. A rendszerváltásig ez jobbára tabu volt, mindenki hallgatott, akkor meg előbújtak a nyilaskák meg a hungaristák, kinek kell a baj.
A szüleim nem voltak templomjáró vallásosak, da ahhoz az egyhez komoly veszekedésig ragaszkodtak, hogy minden unoka meg legyen keresztelve, még úgy is, hogy a pap fintorog a hiányzó egyházi esküvő miatt. Sose mondták miért, de biztos vagyok benne, hogy a hiányzó keresztleveleket kockázatosnak gondolták ebben az országban.
@Lee von Cliff: Eléggé kezd kiéleződni a helyzet, Lee von Ciff. Te seggfej vagy, ezért nem vagy képes megérteni a magyarság sortragédiáit, azonosulni a magyar nemzet érdekeivel.
@Lee von Cliff:
Hogy mersz te Cseh Tamásra utaló nicket választani magadnak??!! Cseh Tamás jobboldali volt, de ilyen gondolkodású lénnyel, mint te vagy, szóba sem állt volna. Azonnal válassz más nicket, ne gyalázd meg az emlékét!
@Külsős:
Nem kell törődni vele, csak Jótündér elmebeteg rajongója. Kíváncsi vagyok, milyen nicken jön holnap.
@Lee von Cliff: „Szerintem azon kéne elgondolkozni a fajtádnak, hogy nem lenne-e jobb megváltozni, mint egy újabb – a történelemben mindig újra és újra megismétlődő – tragédiának a szenvedő alanyává válni? Tényleg, miért van, hogy titeket, zsidókat annyian gyűlölnek? Nem lehet, hogy bennetek is van a hiba, és nektek kéne megváltoznotok ahelyett, hogy más kultúrákra kényszerítitek rá, hogy megváltozzanak?”
1. Milyen fajtának kellene megváloznia?
2. Honnan veszed, hogy a zsidókat annyian gyűlölik? Magadból indulsz ki?
3. Miért is „nektek kéne megváltozni”? Erre van valami törvény? Vagy csak azért, mert te így gondolod?
4. Az emberiség kultúrája azokon a vidékeken kezdett kialakulni, ahonnan a zsidók jöttek. Nem tudtad? Pedig van az a régi jó magyar mondás, hogy tanulj tinó, ökör lesz belőled!
5. Itt Magyarországon ki, mikor, és milyen más kultúrát akar bárkire kényszeríteni, ha csak nem tekintjük annak a nagy keresztényi hittértést? Ugye nem kötelező hívővé válni?
@ámbátor: „Na ezek azok a történetek, amiket az ország összességében és a családok egyenként nem tudt(n)ak feldolgozni máig se. A rendszerváltásig ez jobbára tabu volt, mindenki hallgatott, akkor meg előbújtak a nyilaskák meg a hungaristák, kinek kell a baj.”
Nem volt tabu, mint ahogy az orosz hadifogság sem volt tabu, csak magánügy volt. Az emberek nem tárulkoztak ki az utcasarkon, mint ahogy ez most divat. Szűk környezetben beszéltek ezekről a dolgokról.
Az én anyai családom is tudta, a létrejöttét részben annak köszönheti, hogy a nagyapám második feleségét felcsinálta az uraság intézője, aki éppen zsidó vallású magyar ember volt. Mert ugyé ha nem magyar, akkor nem lehetett volna inzétő az uradalomban. De szerencsére ez így történt, és az akkori szokások szerint a nagyinak csak özveg vagy elvált ember juthatot. Nagyapám özvegy lévén jó partit csinált vele, mert nagyon jó asszony volt, és született még öt remek gyereke. Nekem meg így lett szép nagy rokonságom.
@ámbátor: „Sose mondták miért, de biztos vagyok benne, hogy a hiányzó keresztleveleket kockázatosnak gondolták ebben az országban.”
Az én szüleim sem voltak házasok, és az ő gyerekeik is keresztvíz alá lettek tartva. A pap nem fintorgott. Ez is olyan, hogy papja válogatta, mint most is. Sokkal reálisabb ok lehetett a kis vagyonka sorsa, és a házasság kapocsolata. Mint most. Sok fiatal úgy él együtt, hogy külön kasszán gazdálkodnak. Milyen együttélés, milyn család az ilyen?
@Külsős: http://www.youtube.com/watch?time_continue=28&v=dLo2MLNxV_s
@kemény keleti kommentelő: Jó, jó, de akkor is.
@Külsős: Sajnálom.
@Lee von Cliff: Engem például mindenki szeret.
Jó tündér nem találja a „del” gombot..
@ATCG: „Az egészben a legnyomasztóbb a vita alatt a többiek hallgatása volt.”
próbálok jóindulatú lenni: hátha ők már előtted eljutottak a tűzvezetési információkig. és közben magamon agyalok, hogy milyen gyakran adok föl vitát (merthogy reménytelennek ítélem).