Csurka István esete Lánczi Bubuval és Schmidt Marival
Lánczi András nem filozófus, Schmidt Mária nem történész. Van egy léc, amit legalább le kellett volna verni, legalább a kezükkel, legalább huppanni kellett volna egyet utána, mutogatni, hogy majdnem megvolt, legalább a nekifutás, aztán a fosbury, csak voltak ezek a kisebb technikai problémák, amelyek a magasságban, mint mérőszámban kulminálódtak.
Legalább kellett volna néhány hajnali edzés, valamiféle elszántság, hogy meglesz a százhatvanöt centi, annyi elég volt a bronzéremhez az athéni olimpián, hogy talán valakinek meg akarták volna mutatni, hogy legalább valakinél jobbak akartak lenni. Fel sem merült. Lánczi a marxista Világosság szerkesztőjeként kezdte karrierjét mint a budapesti pártbizottság felkaroltja, Schmidt Mária pedig Ránki kommunista akadémikus felkaroltja volt, ez a felkarolt egy jó szó, a kar eleve egy jó végtag, aztán Soros karolta fel, bár ő inkább csak fizette, mint karolta.
Van valami közös Ránkiban és Sorosban, amit szerintem Csurka István észrevételezett volna. Mindketten Györgyök voltak. Lánczi Bubu és Schmidt Mari most rehabilitálnák Csurkát, hátha ezzel elfeledtetik azt, hogy nem sikerült elemelkedni a földről, amikor magasugrónak képzelték magukat.
Csurka eleinte csak akkor volt antigyörgy, amikor még a szokásosnál is többet ivott és mindenkinek akinek olyan györgyszerű pónemja volt elmondta, hogy büdösgyörgy. Aztán kijózanodott és rájött, hogy Aczél sem kifejezetten Hubert. És akkor kapott fél év Il Silenzio-t, de a darabjait azért játszották a pesti színházak, például azért, mert az emberek szerették Csurka darabjait, és mit lehetett tenni.
Csurka a rendszerváltás idején makkant meg, utána főleg rosszat írt, egy idő után rosszat és gonoszat.
A Kettes Kolbászt találtam meg magyarul abban az amerikai egyetemi könyvtárban, elolvastam, és tetszett, azt nem tudom, hogy Lánczi Bubunak és Schmidt Máriának tetszene-e az a részlet, amikor Csurka eltemeti a Bánk Bánt, mert kicsit hörgedezős, kicsit lefúrt lábú, bár ezt Cserhalmi mondta, ott voltunk a könyvbemutatóján az Örkényben, az Isten éltesse sokáig. Cserhalmi amúgy játszott a Ki lesz a bálanya? tévés verziójában, Szilágyi Tiborral, és akkor maradjunk is Szilágyi Tibornál.
Szilágyi Tibor volt X a Deficitben, később rendezte is. Igazából X-nél szeretnék maradni. X valamikor kommunista volt, a fényesebb szelek idején. aztán 1956-ban valami történt, amit valahogy megúszott, de egy hegedűtokba rejtett két tárgyat, egy Kommunista Kiáltványt és valamilyen fegyvert.
És akkor most Lánczi Bubu és Schmidt Mari helyett jöjjön a Deficit utolsó jelenete, X monológja, mert Csurka azért nekifutott rendesen, aztán, hogy hol volt a léc és átvitte-e… Tulajdonképpen mindegy. Svungja az volt, és az a lényeg.
„Végül is, nem tudom. Ezek a végső dolgok homályba vesznek. És csak a tények beszélnek: nincs.
Talán nem is volt. Így jár az, aki leteszi a fegyvert, és eldugja a Kiáltványt! Mikor tettem le a fegyvert?
Nem tudom. Egyszer, régen, a sűrű idő folyamán letettem a fegyvert. Betéve tudtam a Kiáltványt, és egy ideig hirdettem is. Aztán elkezdtem dadogni, mert mindenki más is dadogott körülöttem, és olvastam az elemzéseket arról, hogy milyen nagy mű a Kiáltvány. Én is azt mondom, nagy mű, és nem harsogtam tovább a szövegét.
Kiütötték a fegyvert a kezemből, és betömték a szám cukorral. De én nem hajoltam le a fegyvereimért, én nem köptem ki a cukrot, hanem eloldalogtam fegyvertelenül, és meghúztam magam egy bokor alatt, cukrot szopogatva.
Azóta itt vacogok a bokor alatt, és zavaros, kusza álmaim vannak. Néha azt álmodom, hogy forradalmár voltam, és valamikor kivontam fényes szablyám, hogy megküzdjek a sárkánnyal a szocializmus fényességéért. Ez sem igaz. Csak az az igaz, hogy most itt vacogok a bokor alatt, és a hegedűtok üres. „
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16531963-678e85571b145' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16531963&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16531963-678e85571b145&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16531963-678e85571b145' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
.
@darnoknew:
.
Végre valaki, aki nem csak a kvantitatív kutatásokra esküszik, hanem a kvalitatívokra is. Mélyinterjúk, szociográfia, etnográfia, noch dazu etnológia.
A szociográfia globálisan a szociológia módszertani ága, de a két világháború közötti magyar irodalmi szociográfia (ld. népi írók, de nem csak ők) tényleg hungarikum. Részben a II. vh. utánra is átnyúlt.
.
Rögeszmém. hogy a kétfajta módszer kiegészíti egymást; de a kvalitatív módszerek – szaxerűen kezelve – sok fontos ismeretet tudnak adni önmagukban is a társadalomról.
.