Cyrano esete a Kemény-lányokkal

Nyugi, lesz benne kis Orbán Viktor, a vége felé, eleve elég rövid lesz az egész.

Edmond Rostand 1918-ban halt meg spanyolnáthában, a Cyrano-t ifjabb Ábrányi Emil fordította, az ilyesmit nem illik megkönnyezni. És pont annyira leszarom, hogy mit illik és mit nem. Elvileg ezt a Cyrano-t Martin Crimp fordította (írta át teljesen), de Závada Péter addig fordította tovább, hogy ez már az ő darabja.

Cyranonak nincs hosszú orra, Roxanne akár bele is szerethetne, az a Roxanne, akinek Pelsőczy Réka talán azt az instrukciót adta, hogy „legyél kicsit Kemény Zsófi”, talán nem is olyan nagyon kicsit.

Nyilván nem mondhatok olyat, hogy nekem Budaőrs ma olyan volt, mint a nyolcvanas években sok pesti értelmiséginek Kaposvár, ilyet nem illik mondani, csak lásd fent, pont. A Móricztól bő negyedóra a kétszáznegyvenessel.

Hát ez egy művház, nem elegáns pesti kőszínház, mellette egy kertvendéglő van, szemben a buszmegálló, agglomeráció. Nem, kedves Olvasó, nem írok minden darabról, amit láttunk, most nagyon sokat voltam színházban, és nagyon jó darabokról nem írtam egy szót sem. Rostand és a Kemény-lányok túl szép volt most nekem. Kemény Zsófi Minden valamijét mondja el Koós „Roxanne” Boglárka, akit még fogok látni színpadon, ha minden jól megy, Kemény Lili az autofikció hercegnőjeként jelenik meg egy pillanatra, pár mondat, egy könyvborító, ez egy ilyen darab. Jaj, a kedves Olvasó most el fogja mondani nekem, hogy ők nem is tehetségesek, csak a papa, meg ilyesmi, harmadszor csak nem írom le, hogy pont mit csinálnék.

A Cyrano nagyon szép történet. A legboldogabb boldogtalanság a színműirodalomban, egy hálás szerep, lenge bájjal, de itt, ahogy orr sincs, úgy lenge báj sincs, van valami helyette, ami nagyon szép, és most jön az Orbán Viktor, legyen a kedves Olvasónak egy kis öröme.

Orbán most az Akadémiára uszította a vértehetségtelen bérgyilkosait, a mai adag Lentner Csaba volt, aki tényleg túlzás, még Nagy-Dzsungáriában is. Ma nem jutott idő színházak tönkretételére, nem olyan jó ez az ember multitaskingban, mint gondoltam.

És írtam volna róla valami kedveset, ha nem jön Cyrano, ha a szünetben nem csinálom meg azt a képet (annyira jó kép, de ilyet nem lehet feltenni) a két színészről, akik nem játszottak a darabban, kint az utcán álltak és beszélgettek, ők itt nézők voltak, mindkettőjükről írtam már. Írtam volna Orbánról, ha nem jön Böröndi Bence és Bohocki Sára, akiket sohasem láttam még színpadon. Orbánt állandóan látom, Schmidtmarit, Lánczibubut, a sok kártékony, tehetségtelen, ezerkilencszáznegyvennégyes mintájú seggarcot, és őket meg nem és a kedves Olvasó sem, tartok tőle. Milyen világ ez?

Gyönyörű darab és annyira vicces, amennyire valami vicces bír lenni. Nekem ma erre volt szükségem, ma ez segített túlélni ezt a sok gonosz hülyét.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532284-682673e82e608' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532284&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532284-682673e82e608&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532284-682673e82e608' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>