Demokrácia és jogállam
Eredeti szerző: Pásztörperc
Anno amikor a rendszert váltottuk, akkor követeltük ezt a kettőt együtt. Bele se gondoltunk, melyik mit jelent, de jól hangzott. Azóta tudjuk, és egyre kevésbé tetszik. Anno összevetettük az ama régi, jó kis átkos rendszer működéséről megtanultakat a valósággal, és rájöttünk, hogy nem egyezik. Hogy az egész hazugságokon alapszik, hogy a „szoc. polgaz” masszív hülyeség, és hogy semmiféle „gazdasági versenyben” nem állunk nyerésre, a világ nem a mi paramétereinkkel mérhető, mostani kormányunxókincsével szólva „nem a mi pályánkon focizik”.
Azóta megtanultuk, hogy a demokrácia a népfelség elvének érvényesítése, a jogállamban pedig a joxabályok stabilak és mindenkire egyaránt kötelezők. Összevetjük a minderről megtanultakat a valósággal, és rájövünk, hogy nem egyezik. Nem, nem arról beszélek, hogy a magyar demokrácia ne lenne stabil: az. A kormány bármely választáson szabadon leváltható, és a választók hajlamosak is erre. Meg is teszik, mihelyst olyasvalaki hívja ki, aki el tudja hitetni magáról — nem azt, hogy jobb, ennyire nem vagyunk igényesek: beérjük azzal, ha kevésbé rossznak látszik. Demokrácia O.K.
Arról beszélek, hogy a jogállamot viszont leromboltuk. Kádár alatt itt jogállam volt. Félreértés ne essék: jogegyenlőség, az nem volt; az önmagukat „élcsapatnak” nevezőknek (eredeti foglalkozásuk: munkás) több járt, és azt el is vették. De mindenki tudta, mit engedhet meg magának ő és mit a másik — és mindez stabil volt: ami tegnap a tiéd volt, arról tudhattad, hogy a tiéd lesz holnap is. Mára megtanultuk, hogy a politikában a gránit a legképlékenyebb anyag: amit belevéstek (esetünkben az alkotmány) akár naponta változtatható, és ehhez elég, ha a miniszterelnöknek megtetszik egy ház valahol. Ha kell, hát elveszi, és ehhez törvényt hoz. Ha a csodaváró (magyarul nem túl jól tudó vezérünxerint: unortodox) gazdaságpolitika lyukat üt a költségvetésbe, simán lenyúlhatják az állampolgárok megtakarításait a lyukakat alkalmilag betömendő. Magyarországon mexűnt a vagyonbiztonság: bármikor elvehetik, ami a tiéd.
Még véletlenül sem kívánok bármi olyasmire utalni, hogy a jogállamot valaki néven nevezhető, megmutogatható főgonosz rombolta volna le: mindenki, minden kormány hozzátette a magáét. A parlament minden év végén elfogadja a költségvetést, az állam köv. évi gazdálkodásának alapját — és már amikor elfogadja, akkor tudni lehet, hogy minden másként lesz. Aztán a kormány „zárolja” belőle a nemszeretem intézményeknek (jellemzően nem a focicsapatoknak, hanem az egyetemeknek és kutatóintézeteknek) megítélt pénz jó részét, és mindenki tudja, hogy ezt sosem fogják már kifizetni. Nem is fizetik, de ez ugyebár nem a ktg.vetés módosítása, amire a kormány nem jogosult, hanem „apró trükk”. Nem hozom a további példákat, apró trükk van akár ezer is. Magyarországon mexűnt a ktg.vetés, a gazdálkodás biztonsága.
Az „apró trükkök” persze a demokrácia érvényesítését is megnehezítik, lévén ahhoz hiteles, új kihívóknak kell színre lépniük. Ez azonban egyszerű, formális eszközökkel simán megakadályozható. „Ügyes” emberek, akik tudják, milyen néven alakul vmi új tömörülés, seperc alatt bejegyeztethetnek ezen a néven vmilyen alibiszervezetet, aztán mire a megalakultak végeznek a demokratikus tökölődéssel, kereshetnek új nevet, megpróbálhatják azt megismertetni. Már ha a bíróság egyáltalán hajlandó őket bejegyezni. De nem: a hazai joggyakorlat jellemző elemeként a bíróságok újabb és újabb, előző határozataikban nem szereplő kifogásokat találnak. Egyáltalán nem csak az Együtt példa erre, hanem a 4K! is. Magyarországon mexűnt az intézményes jogbiztonság.
Van valami fonák bája annak a jogértelmezésnek, amelyben a bíróságok a jogalkotó szándéka helyett a szöveg „grammatikai elemzésének” adnak elsőbbséget — főleg olyankor ugyebár, amikor uszító, fajgyűlölő nácikat akarnaxabadon engedni. A „báj” attól fonák, hogy ezekkel a „grammatikai elemzésekkel” társadalmunk a nyelvtanról talán legkevesebbet tudó csoportja (hangsúlyosan az összevetésbe vonva a funkcionális analfabéta segédmunkásokat is) „indokolja” döntéseit. Így aztán ha egy gazdasági társaság alapszabálya kimondja, hogy annak gazdálkodásáról közgyűlésen kell dönteni, akkor a bíróságnak nem kell azt mondania, hogy „a gazdálkodásukról döntöttek, tehát közgyűlés volt, ráadásul méxabálytalan is”, hanem mondhatja azt, hogy nem nyitották mexabályosan, tehát „nem volt közgyűlés” stb. stb. Ha egy betiltott egyesület egyetlen szó névváltoztatással, azonos tagokkal, külsőségekkel és beltartalommal újraalakul, az persze nem a joggal visszaélés, nem a bíróság határozatának kijátszása, hanem teljesen rendben lévő kultúrmisszió: éljen és virágozzék! Magyarországon újra mexűnt a jogegyenlőség, de vele mexűnt az egyéni és kollektív jogbiztonság is.
Az ügyészség azt az ügyet vonja magához, azt a gyanúsítottat találja meg, akit akar. Ugye, emléxünk még Schlecht Csabára, aki benne volt a telefonkönyvben, rendszeresen interjút adott különféle újságoknak, egyedül a nyomozóknak nem sikerült rábukkanniuk egészen addig, amíg ügye el nem évült?
Ki nem látta még a körút környékén tobzódó náci verőbrigádokat? És ugye, mindnyájan látjuk, hogy a rendőrök először mindig a cigányokat és a négereket igazoltatják? Meg persze a „buzikat” és „buzibarátokat”, ahogy a mai melegfelvonulás után is. Rugdosni meg verni őket, azt szabad. Felpanaszolni a verést, azt nem szabad, mert azzal „provokálják a rendes embereket”. Ugye, mindenki ismeri a „futballhuligán” kifejezést? Futballhuligán az olyan garázda náci, aki lerombolhatja, felgyújthatja a köztulajdont, laposra verheti neki nem tetsző embertársait, mert kijár focimeccsre. Tehát neki szabad. Magyarországon mexűnt az egyének testi- és életbiztonsága.
Kis hazánkban a bíróság, az ügyészség és a rendőrség gyakorlatilag bűnszövetkezetként működik. Magyarország nem jogállam.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520087-6ae0f6342feb5' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520087&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520087-6ae0f6342feb5&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520087-6ae0f6342feb5' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: Ha választhatok, inkább az előbbi. Ha van szabad opció, úgy perverz élvezetet találok a karakterspórolásban (az benne a perverzió, hogy a stílusom kimondottan terjengős).
@Pásztörperc: az akadémia természetesen megnyalhatja, mit tud az a pár vén hülye arról, hogy én mit is akarnék kifejezni.
a dolog ennél végtelenül profánabb: a netes szlengben az ember el-elnézni felebarátai textuális, stilisztikai (és uram bocsá’ grammatikai) ámokfutását.
most viszont, hogy reávetült a rivaldafény, szeretném tisztelettel megjegyezni, hogy ez az izé ’99 óta, (vagy 5773 éve, mindegy is) kifejezetten irritáló, zavaró, bántó, érthetetlen és gáz.
eddig bírtam (tuk) – kvázi jófejként- visszatartani az építő kritikát, mert a szöveg sokszor kárpótolt, vagy legalábbis máshova helyezte a hangsúlyt.
önkéntes mérvadóként azt is megkockáztatnám, hogy lehet, hogy ez a szöveg tartalmát tekintve kicsit hígabb lett, ezért a népek már nem csak a kávé ízét jelzik félrehúzott szájjal, hanem arra is próbálnak rámutatni, hogy nem az a baj, hogy nem kínai a porcelán, hanem, hogy törött.
@wilson77:
ez nem játszási.
nézz Tarantinót!
hidd el, könnyen lehet, hogy viccelődve fogjuk halomra öldösni őket.
ez lehet majd a történelem legviccesebb polgárháborúja.
aztán majd elemezgetheti a sok märha politológus.
pedig csak vicceltünk.
x ide vagy oda.
egyébként nézz már rá szijjártó frizurájára. szted ez egy komoly kormány?
@snakekiller23: Nagyjából korrekt – és lényeglátó – amit írsz (na jó fekete autó, meg kilakoltatás stb. az a konszolidált időkben már nem volt). A lényeg a „személyes indíttatásból, a pártra hivatkozva, lokális élet-halál ura” címszavakban van. Akit összehozott a sors valami barommal, az szívás volt. Ugyanakkor azt is állítom, hogy 90 után hirtelen tele lettünk „üldözött partizánnal” (ha érted).
(Pl.: én nem voltam Kisz-tag, saját elhatározásom alapján, és ezt a sulipárttiitkár ofőm minden gond nélkül elfogadta, a felvételimen se hagyott nyomot, mindez átlagos nem párttag, de nem is „osztályidegen” átlagszülőkkel. Ez tehát egyéni szerencse kérdése).
Szvsz ott a félreértés, hogy a posztban szereplő „jogállam” kifejezést nagyon szó szerint értelmezi mindenki. Aki élt abban a rendszerben és nem vált álszentté/adja a hülyét, az pontosan tudja, miről ír P/c. A divatossá vált ördögkép+patakvér csendéletet nyugodtan el lehetne végre felejteni. Az a rendszer nem volt élhetetlen, csak éppen nem volt jó.
A jelen rendszer, amit orbánék már vagy évtizede építgetnek pontosan az általad oly jól leírt mintára épül – no persze a mai körülmények megkövetelte módosításokkal. A gazdaságilag szerencsétlenebb környéken, kisebb közösségekben, ma nem párttitkár/tanácslnök/téeszélnök-nek hívják ugyan, de ott van az, aki képes egzisztenciálisan ártani a renitenseknek, méghozzá sokat. A közalk szembesülhetett azzal, ha nem adja a manyupját önként, ugrik az állása. ~3M ember életét nehezítik ~5E kedvéért (trafik). Visszamenőleges, évközbeni adóváltozás (földesúr asszonykájának új ruha kell/Szélltolcsy elszámolta, nem mindegy?) a vállalkozásbarátság jegyében. Jogállam?
Ez a rendszer „de facto” a Kádár-rendszer reinkarnációja, amely az évtizedekkel később fennálló, megváltozott körülmények figyelembevételével épülget. A magyar értelmiség körében divat lett ugyan Orbán farkán a pörsenést retusálni (részleteken nyammogni, hogy miért nem), ez azonban két szem mogyorót sem számít. A különbség, ami igazán számít, hogy nincs megszálló hadsereg. Ezt a bulit magunknak hoztuk össze. Lényeges még látni, hogy 98-ra Orbán mögött pont a pártállam azon rétege sorakozott föl, amelyik a rendszerváltással elvesztette a „lokális élet-halál ura/kivételezett apparatcsik” pozícióját. A „selejt”.
„Tyúkperekben” számíthattál régen is korrekt (Ptk) bírósági döntésre, és számíthatsz ma is. De ha valami „nagykabátos” az ellenfeled, akkor ma is egyre kevésbé. A NER terjeszkedik, és már a látszatra sem nagyon ad. 2/3 és kész!
„De jure” jogállam és jogbiztonság (bár egyre kevésbé), de facto egy kalap trágya. Igaz, legalább a határ nyitva, tehát el lehet menni.
Még egyvalamit a „nosztalgiáról” Nem nosztalgiázom. Pontosan ellenkezőleg. Nem szeretnék egy KS v2.0-t. Ezért nem szoktam leállni lényegtelen részleteken vitázni, mert minek? Hiába volt némi renoválás, ez attól még messze nem komfortos. És a körülményeink most aztán nem is indokolják.
@ijontichy: nagyon fontosat írtál
de éppen emiatt nem szabad a Kádár-kort jogállamnak beállítani
mert az hiteltelenné (kevésbé hitelessé) teszi a mostani bírálatát
és még valami: a jogállam egyáltalán nem hibátlan, ahogy a demokrácia sem
éppen az a kérdés: meddig lehet elmenni (meddig ment már el Orbán) a demokrácia keretei között a demokrácia leépítésében
és a jogállam keretei között a jogállam leépítésében
hogy még demokrácia maradjon (demokrácia van-e még nálunk)
hogy még jogállam maradjon (jogállam van-e még itt)
ebben nem segít a Kádár-rendszer jogállammá minősítése, hanem árt, mert akkor egy csomó minden nem jogállami dolog azzá válik: hiszem Kádárnál is így volt (legföljebb kedélyesebben)
@ijontichy:
a demokrácia, a jogállam legragyogóbb akadémiai alapvetései is csak birkaganéj a havon ezen / e nélkül / ehhez képest:
http://www.youtube.com/watch?v=HXtDflT38AQ&feature=player_embedded
esetleges áthallások a mo.-i, törökországi, mégegyébb viszonyokkal kapcsolatban nem a véletlen műve, hanem egy minta jelenléte, amit ez a kisfiú bizonnyal fel fog ismerni, ha allah megnöveszti a szakállát. hogy az európai / amerikai intelligenzija hübriszébe gyógyulva erre képes lesz-e, azt majd elmondja az idő, ha addig ‘meg nem torpan’.
@riennevaplus: Koppant az állam………..
@nerángass:
az állam ott, ahol te élsz, orbán viktor.
@ijontichy:
Pontosan így látom én is.
Az országot a benne élők teszik azzá, ami; a benne élők pedig, úgy tűnik, generációról generációra sikerrel örökítik át önnön lényegüket.
(Költők-írók különböző korokban született országgyűlési tudósításai, közéleti publikációi sokszor megdöbbenően aktuálisak. )
Magyarország sajnos jellemzően mutyista, kisstílű ország volt a Kádár-korban is, előtte is, és utána is; államformája lényegében változatlan: alkotmányos urambátyámizmus.
Ezen belül persze – nagyrészt a főurambátyám(ok) személyiségének függvényében- mutatkozik némi játék; olykor centralizáltabb, máskor decentralizáltabb a forma, olykor állandóbbak, máskor változékonyabbak a szabályok, olykor több, máskor kevesebb egyéni szabadság jut a népnek – és ennek megfelelően bizonyos korszakokat élhetőbbnek tartunk másoknál.
A Kádár-kor közepe-vége olyan időszak volt, amikor a politikailag nem különösebben aktív, magánéletében pedig leginkább a biztonságra törekvő állampolgároknak – tehát az emberek igen nagy többségének – jó esélyei voltak az élhető életre; a szabályok világosak és állandóak voltak (ld. P/c-féle jogállam) ; ennek megfelelően snassz kis spektrumunkon belül az egy viszonylag élhető korszaknak számított.
Persze aki nem tartozott az előbb említett többségbe (pl. mert politikailag aktív volt), annak akkor sem volt könnyű.
A civil kurázsi, a polgári tartás mindig kivételes emberek kivételes attitűdje volt errefelé.
90-ben mi, naivabbak abban reménykedtünk, hogy gyökeres változás jön, hogy vége a snassz kis spektrumon belüli snassz kis csúszkálgatásnak.
(Így utólag be kell lássam, elég vicces elképzelés volt.)
Most meg azon vesszük észre magunkat, hogy nemcsak a spektrumon maradtunk, hanem annak egy igen vacak részére sikerült átvergődnünk; lassan a legmegengedőbb jogállamértelmezésbe sem lehet minket bepasszítani.
Ócska egy ügy.
P. S.:
Nekem tetszenek az ikszek. Kicsit eksztrém, kicsit unortodoksz,
de a miénk.
@csársz: Átgondolva igazat kell adnom. Ne állítsuk be jogállamnak, elvégre közben felnőtt egy generáció.
Kicsit OFF ugyan, viszont a hitelesség emlegetése okán jutott eszembe: ebben Fideszéket nem lehet alulmúlni. Ennek pedig egy oka van, nevezetesen az ügynök-akták. Miközben teleordítják Európát az antikommunista tirádájukkal, a 2/3-os hős Fidesz csapatai ezt a harcot valahogy „elbukták”. 😉 ON
Tárgyra:
Tavaly a dinnyések és a kereskedők megállapodtak, hogy a dinnye kilónkénti kiskereskedelmi árát 99 forinton tartják. A GVH csak a sajtóból értesült az állami kérésre és támogatással tető alá hozott kartellről, és vizsgálatot indított. Pócs János fideszes országgyűlési képviselő – és nem mellesleg dinnyekereskedő – javaslatára azonban a parlament visszamenőleg úgy módosította a versenytörvényt, hogy a GVH mezőgazdasági kartelleket csak az agrártárca engedélyével vizsgálhasson.
index.hu/gazdasag/2013/07/10/nem_kernek_az_aruhazak_a_dinnyekartellbol/