Egy bankár naplójából
Eredeti szerző: Kettes
2011.05.30 hétfő Nagyszerű nap! Megegyeztünk egy ötpontos otthonvédelmi akciótervben a kormánnyal. Úgy érzem, ezúttal menni fog az együttműködés.
2011.06.06 hétfő Bízom benne, hogy a jövő hét első napjaiban mi is megismerhetjük a bankokkal való megegyezést tükröző jogszabálytervezeteket.
2011.08.31 szerda Azért ami sok, az sok! A bankszektor már kivette a részét az adósmentés terheiből, amikor befizette a bankadót, illetve vállalta az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos konstrukció kidolgozását. Ráadásul Orbán Viktor bankár elvtársaknak nevezett minket, amikor pedig megegyeztünk, hogy csak magunk között elvtársazzuk egymást.
2011.09.12 hétfő A devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztésének lehetősége elfogadhatatlan, de a többi, a bankokat érintő javaslatról készek vagyunk tárgyalni. Remélem, a kormány értékeli a konstruktivitásunkat.
2011.10.17 hétfő Na most mind kiakadtunk, az Alkotmánybírósághoz fogunk fordulni. A végtörlesztés súlyosan alkotmánysértő, mert szerződéses szabadságot sért. Még ilyet egy jogállamban!
2011.11.03 csütörtök A Bankszövetség együtt keresi a kormánnyal a megoldásokat a devizahitelesek problémáira. Matolcsy György megígérte nekünk, hogy a kormány nem áll elő olyan újabb bejelentéssel, ami veszteséget okozna a bankoknak. Csak azt nem tudtuk eldönteni, hogy melyikünknek ígérte, pedig kerestük vele a szemkontaktust.
2011.11.23 szerda Hallatlan dolog történt! Az egyeztetésre időzített további, új jogszabályok elfogadása, kommunikációs felhanggal erősített GVH-vizsgálatok alapjaiban kérdőjelezik meg a megállapodási szándékot és hozzáállást.
2011.12.15 csütörtök Nagyszerű nap! Megállapodást kötöttünk a kormánnyal, hogy a banki különadó mértéke és alapja 2012-ben nem változik, 2013-ban pedig a felére csökken. A Miniszterelnök Úr tárgyalás közben leküldött az utcasarokra, hogy nézzem meg, ott van-e, de nem volt ott. Alig tudtam visszaérni a tárgyalás végére.
2012.01.03 kedd A lakossági jelzálogalapú devizahitelesek helyzetének rendezéséről decemberben kötött megállapodás nyomán helyreállni látszik a bizalom. Ma kibontottunk az elnökségben egy üveg pezsgőt.
2012.01.13 péntek Ez a fajta közös tehervállalás, azaz, hogy a kormány és a Magyar Bankszövetség tagbankjai bizonyos törlesztőterheket átvállalnak a lakosságtól, egyedülálló egész Közép-Kelet-Európában. Úgy hallottam, hogy szóba jött, hogy felterjesztenek Köztársasági Középkezdésre.
2012.02.20 hétfő Reméljük, hogy jövőre teljesen megszűnik a banki különadó. Kizártuk a szövetségből a kishitűeket, mert mindannyian úgy véljük, hogy a kormány ragaszkodik majd a Bankszövetséggel közösen elfogadott szakmai programhoz.
2012.03.08 csütörtök Túl vagyunk megint egy kemény tárgyaláson. A szakértői szintű egyeztetéseken megtárgyalt javaslatok nem módosítják a kormány és a Bankszövetség között megkötött stratégiai megállapodás alapvető feltételeit. Ha jól értettem. Sajnos elfelejtettek értesíteni minket sajtótájékoztató időpontjáról, majd este megnézem a híradóban, hogy végül miről állapodtunk meg.
2012.04.11 szerda Na most meg mi van? A Magyar Bankszövetség várja a kormányzati megkeresést a szakmai egyeztetés megkezdésére a tervbe vett új adónem kapcsán.
2012.05.10 csütörtök A szövetség vezetői teljesen elképedtek ezen a pofonon, amit a kormány tegnapi döntése jelent. Hát erre aztán nem számítottunk.
2012.06.14 csütörtök A kormány bejelentése, amely szerint pénzügyi tranzakciós illetékből származó bevétel elérheti a 280 milliárd forintot, ellentmond a kormány és a bankszövetség 2011. decemberi megállapodásának, és a közelmúlt szakmai egyeztetéseinek, hiszen az eddigi szakmai elemzések ezen összeg kevesebb mint a felére vonatkoztak. Itt van előttem, hát írásba adták!
2012.06.28 csütörtök Nem is tudtunk róla, hogy megadóztatják a jegybanki tranzakciókat. Vagy igen? Lehet, hogy volt róla szó a tárgyaláson, csak épp akkor, amikor a kávémat kevergettem? Csak el kellett volna kérni azt a jegyzőkönyvet…
2012. október 17. szerda Megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a kormány a korábban közösen elfogadott és aláírt együttműködési megállapodásokat egyoldalúan megszegi. Megígérték! MEGÍGÉRTÉK! Hát szabad ilyet?
2012. október 22. hétfő Most tudtam meg, hogy mégis csak mi szegtük meg a megállapodást, mert nem bővítettük a hitelkihelyezésünket. Esküdni mertem volna rá, hogy nem volt ilyen pont a megállapodásban, de majd megnézem a Hírtévében, hogy mit írtunk alá.
Azáltal, hogy a kormány felmondta ezt a megállapodást, nem tudjuk a jövőben védeni az anyabankok felé a decemberi megállapodásunkat. Bár, hogy miért kellene megvédenünk az anyabankok felé egy megállapodást, amit a kormány felmondott, azt én sem értem. Ezek után nagyon nehéz lesz a kötelezettségeket teljesíteni, főleg hogy most már azt sem tudom, hogy a felmondott szerződésben nem rögzített kötelezettségeket kell-e még teljesítenünk vagy valami mást.
2012. november 9. péntek Úgy tűnik, végre rendeződik az önkormányzatok adósságának a helyzete, mert az állam átveszi az adósságuk egy részét. Ma jó hangulatú egyeztetést tartottunk a kormánnyal, a többségünk úgy ítélte meg, hogy egy 10% körül diszkontnál még mi is jól járunk és a kormány is. Igazi win-win szituáció, biztos, hogy ráharap a miniszerelnök úr. Nagy várakozással tekintünk a döntése elé.
2012. november 22. csütörtök Sajnálattal értesültünk róla itt a Szöviben, hogy Patai elnök úr lemondott. Nagyon sajnáljuk, mert úgy érezzük, hogy már csak egy kevés hiányzott hozzá, hogy elfogadtassa a kormánnyal a szövetség álláspontját. Remélem, a Sors kárpótolja az erőfeszítéseiért és legalább elnyeri az Év Bankára díjat. Szerintem megérdemelné. Ha ő nincs, nem is tudom, mekkora tőkevesztést lettek volna kénytelen elkönyvelni a magyar bankok.
2013. március 11. hétfő Hosszasan beszéltem Matolcsy Györggyel, a Magyar Nemzeti Bank új vezetőjével. Biztosított afelől, hogy Magyarország és jegybankja komolyan érdekelt a jó kapcsolatok fenntartásában az országban tevékenykedő bankokkal. Matolcsy úr biztosította a központi bankot afelől, hogy nem tervezik a bankok átvételét, nem gondolkoznak a bankok államosításán, vagy ehhez hasonló lépéseken. Én bízom Matolcsy úrban, mert eddig még mindig megtartotta, amit ígért.
2013. április 11. szerda Végre rendszeres konzultáció kezdődik az MNB-vel. Sajnos ez az elmúlt húsz évben nem volt jellemző. Csak eseti konzultációk voltak, meg a havi, negyedéves és éves jelentések, de soha nem volt például közös munkareggeli az európai pénzügyi kultúra jegyében. Az Elnök Úr együttműködő volt, konzultált, megígérte, hogy ez rendszeres lesz, a bankokat érintő kérdésekről a jövőben is mindig kikéri majd a véleményünket.
Nagyon örülök, hogy így alakult, mert magunk közt szólva a korábbi nemzetgazdasági miniszter nem volt valami szavatartó ember. Az Elnök Úr viszont egészen más, ő igazi európai pénzügyi kulturális értelemben vett úriember. Bemutatta az alelnökét is, akit én őszintén szólva először a zumbaoktatójának néztem, de mint kiderült, elismert monetáris szakember. Eztán vele fogunk tárgyalni. Arra kért mindenkit, hogy a következő konzultációra hozzunk magunkkal sportruházatot és egy könnyű tornacipőt.
2013. október 25. péntek Szakértőink heteken keresztül, éjt-nappallá téve dolgoztak az adósságmentő csomagon. Igyekeztünk maximálisan figyelembe venni a Varga Mihály úr által közölt elvárásokat, noha szakértőink nehezen tudták értelmezni őket. Biztos vagyok benne, hogy a javaslataink ezúttal nyitottságra találnak a kormányzat részéről, és nem fordulhat elő, hogy Varga úr elolvasás nélkül lesöpörje őket az asztalról, és ehelyett egy előre bekészített sajtóközleményben alázzon meg minket.
2015. február 19. csürtörtök Végre letöltötte a bankrendszer a rá kiszabott hosszú büntetést. Áttörést értünk el az Orbán-kormánnyal. Ez a megállapodás a korszakváltás ígéretét hordozza. A kormány megígérte, hogy tartózkodik attól, hogy olyan új jogszabályt vagy intézkedést hozzon, amely negatív hatással lehet a bankszektor profitabilitására, kivéve, ha erre EU-s szabályos implementációja kötelezi. Most már biztonságban van a szektor!
2015. március 12. csütörtök Állítólag Rogán Antal azt mondta, hogy „az jogi kérdés, mire vonatkozik a Beva-védelem és mire nem, ezt nem az én tisztem megítélni. Valamit azonban világossá szeretnék tenni: a Quaestor-csoport kötvénytulajdonosait – úgy, ahogy a Buda-Cashnél – a pénzügyi szektornak kell kártalanítania.”
Nem tudom elhinni, hogy a kormány képes lenne felrúgni az Erstével és az EBRD-vel kötött megállapodást. Nem emlékszem rá, hogy bármi ehhez fogható történt volna a magyar banktörténelem során! Nagyon el vagyok keseredve. :((
2015. április 20. hétfő Ma sokat gondolkodtam az elmúlt évek eseményeim. Azt hiszem, nem mindig döntöttem helyesen. Illetve: döntöttünk a bankszövetségi kollegákkal együtt. Egy pár évvel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy a bankszektort szétverni és a bankok versenyképességét lerontani kiváló ötlet a miniszterelnök úr részéről, és egy kicsit meg is pirongattuk egymást a kollegákkal a szövetségbe, hogy miért is nem nekünk, szakembereknek jutott az eszébe ez a formabontó, de zseniális gondolat. Talán túl sokáig ragaszkodtunk ehhez az elképzeléshez. Utólag most azt látom, hogy alapvetően rossz lépés volt a banki szektort ilyen szinten szétverni és a versenyképességét lerontani. Na mindegy, kár a múlton keseregni. Azt hiszem, most elmegyek a golfpályámra ütni egyet.
2015. december 8. kedd Bonyolult év volt az idei, mégis sikerült megtalálnunk a hangot a szabályozókkal. Idén minden fontos kérdésben sikerült egyeztetnünk a kormánnyal és a jegybankkal. A bankszövetség több száz munkatársa folytat napi szintű egyeztetést a szabályozókkal.
Az új Quaestor-törvényről folyamatosan konzultáltunk a kormánnyal, és konszenzusra jutottunk, de részleteinek a bemutatása a kormány feladata. Most olvasom a hvg-ben a törvénytervezetet, ez ugyan nem pont az, mint amit a konzultáción ideadtak, de bizonyára a kollégák egy elhasználódott változatot kaptak, nem úgy mint mi, mert mi friss, ropogósat.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521055-6ae4e925aa931' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521055&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521055-6ae4e925aa931&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521055-6ae4e925aa931' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@G Hardy: bocs, hasonlítsd össze Te. Amiket én írtam, azok létező tényezők, a mérleg másik oldala, amibe nem gondol bele az átlag. Amit Te írtál azok közül a hazai leányvállaltok nagyob éhsége létező tény lehet (nem tudjuk), a hazai üzletfelek hülyesége valószínüleg tény. Ami viszont biztos: a magyar poltika évekig hagyta ezt a mértékű devizahitel-kitettséget és soha-semmit nem tesz azért, hogy a magyar ne legyen pénzügyileg hülye. A mostani szabályokkal pedig kinyírták a magyar KKV hitelpiacot. (cégvezetek, szopok is miatta). Az eféle területi paralell összehasonlítások helyett érdemes megnézni az MNB stabilitás jelentéseit, amely 2006 óta a bankrendszer nagyjából folyamatos nyereségcsökkenését riportolja.
@Mészáros Laci:
„nagyszerű, akkor a szegény bankok most megtanulják a közgázon kb I. félévben tanított pénzügytani alapismereteket, a profit és a kockázat összefüggését. a devizaalapú hiteleken nagyot kaszáltak — a kockázat viszont olyan, hogy néha beüt.”
Csakhogy a kockázat nem csak a bankokat üti. Azért van a kormány+pszáf hogy ezeket előre kezelje.
„a magas profithoz társuló magasabb kockázat gyakrabban. ez történik most, lehet sírni, akciós papírzsebkendőt adok ajándékba egy raklappal. „
Főleg nem a bankoknak van a zsebkendőre szükségük, hanem a gazdaságnak.
@V mint…: pontosítok: az OTP felvett talán 200 Md-ot, de 2010.-ben visszafizette. A többiek azért nem vették igénybe, mert a sokat szidott anyabankok tőkésítették fel (a német, osztrák, belga,olasz adófizetők pénzéből!) a magyar bankjaikat.
@Kettes: a cikkbe bele van írva, hogy igen: „szigorították a például hitelelbírálás szabályait és figyelembe vették a fedezetül szolgáló ingatlan értékének esetleges csökkenését is – nálunk ez a fék sem létezett.”
Az hogy nálunk majdnem önerő nélkül lehetett hitelhez jutni valós jövedelemigazolás nélkül teljesen nonszensz. És az is, hogy a banki szerződések az összes kockázatot átháríthatták az ügyfelekre. Egy 50% önrész, jövedelemigazolás és hogy az adós csak a hitelezett ingatlan erejéig felelős előírással az egész probléma nem létetzne. Ezzel persze a gazdaság jóval korábban padlót fogott volna és a szocik 2006ban talán buktak volna.
Egyik rokonom a hitelboom idején banki kockázatkezelőként dolgozott és a folyósított hitelek nagy részére a szerződéskötés előtt nagy kockázatú besorolást adott mégis mindet megkötötték, merthogy a piacról nem lehet lemaradni. Aztán amikor beütött a krach és elkezdődtek a leépítések repültek a kockázatkezelők is…
@Kettes:
„Ha a Bankszövetségben ülő uraknak lennének tökei, akkor a bankok már rég aktív lépéseket tettek volna, hogy külföldre telepítsék a legjobb ügyfelek számlavezetését és hitelezését…”
Ez nem töki kérdés. A bankvezetői érdekeltségi rendszer alapvetően igazodik a leány- vagy bankfióknál kezelt betétállomány alakulásától. A hiteldöntéseikkel elérhető hatalmas anyagi- és egyéb előnyökről nem is beszélve.
Bankár a bankárnak farkasa.
@lajafix:
„2. pénzügyi stabilitás fenntartása”
dehogy is.
nemár. új MNB törvény 4. paragrafus:
(7) Az MNB más felelős hatóságokkal együttműködve támogatja a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitására vonatkozó politika hatékony kialakítását és vitelét; ennek érdekében különösen feltárja a pénzügyi közvetítőrendszer egészét fenyegető üzleti és gazdasági kockázatokat, elősegíti a rendszerszintű kockázatok kialakulásának megelőzését, valamint a már kialakult rendszerszintű kockázatok csökkentését vagy megszüntetését.
a régi MNB törvényt (ami ugye hatályban volt) most nem találom, lehet, hogy más legfogalmazásban, de a pénzügyi rendszer stabilitása explicit követelmény volt abban is. az MNB régóta negyedévenként adott ki stabilitási jelentéseket.
@Mészáros Laci: „profit és a kockázat összefüggését. „
a kockázatot nem a törvényi feltételek drasztikus változásába szokták
kalkulálni, hanem a piac változásába.
ha egy eleve magántulajdont nem védő törvénykezést kalkulálnak be mint kockázatot akkor 20% lenne a devizahitel kamata is.
@lajafix:
„Főleg nem a bankoknak van a zsebkendőre szükségük, hanem a gazdaságnak. „
persze, csak az átlagnál jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkező bankok intenzívebben sírnak, annak ellenére, hogy még mindig legjobb helyzetben vannak a gazdasági szereplők között.
@Mészáros Laci: igen benne van hogy az elsődleges cél mellett támogatja a pnzstabot is. node sem az eszközei, sem a feladatainak nem ez a fő területe. Cselekedni érdemben a lakossági hitelpiac leszabályázásával lehetett volna, de persze ha a tart rátát felnyomják 100%ra és mellette a kamatot is vagy 30%ra már 2003ban, akkor biztos nem lett volna akkora baj, csak már akkor padlót fogtunk volna. Ágyúval nem szoktak verébre lőni, főleg nem a tatfedélzeten keresztül.
@lajafix:
természetesen nem fogtunk volna padlót.
a kerbankok a devizaalapú hiteleket kolosszális marzzsal forgalmazták, és csak azért volt ekkora forgalmuk belőle, mert még így is a forintalapú hiteleknél alacsonyabb THM-eket hoztak ki. ha nincs (vagy a bankok számára) drágább a devizaalapú hitel, akkor a forinthitelek kamataiből kellett volna engedniük.
@elwood:
a devizahiteleknél a bank mint a pénzügyi élet szereplője, szakismerettel kellett rendelkeznie a kockázatokról (forrásköltségek változása + árfolyamváltozás), az ügyfél meg nem pénzügyi szakember, neki az a dolga, hogy kenyeret süssön, vagy villanyt szereljen és a keresetéből törlesszen.
a világ nem úgy működik, hogy a villanyszerelő a bankár lakásában csak összesodorja a vezetékeket a kötéseknél, mert így olcsóbb, és az apróbetűs részben felhívja a kockázatokra bankár figyelmét, majd mossa kezeit. A villanyszerelő ugyanis NEM TEHETI MEG ezt, személyes büntetőjogi felelősség terheli — a bankár miért állna efölött?
Magyarország megállíthatatlanul az EU és Európa szegényháza lesz.
És ez kizárólag (nem kell az agyhalott elmúttnyócév orkduma) Orbán Viktornak és kormányának köszönhető. Ha tehát eljön az idő, erről ne tessék elfeledkezni.
@Kettes: Miért, szerinted még nem tették/teszik ezt?
http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_stabil/mnbhu_stab_jel_201204/jelentes_penzugyi_stabilitas_201204_hu.pdf
javaslom a 25. oldaltól….
Ez nagyon szar volt. Nem kéne a bankokon gúnyolódni, amikor a bank fizet, akkor is mi fizetünk.
Szeretném a magántulajdon és a szerződések korlátlan tiszteletét. Az lenne a jó. Nem lesz itt jó.
@Mészáros Laci:
„a világ nem úgy működik, hogy a villanyszerelő a bankár lakásában csak összesodorja a vezetékeket a kötéseknél, mert így olcsóbb, és az apróbetűs részben felhívja a kockázatokra bankár figyelmét, majd mossa kezeit. A villanyszerelő ugyanis NEM TEHETI MEG ezt, személyes büntetőjogi felelősség terheli — a bankár miért állna efölött?”
Ezt igen széles körben kellene terjeszteni.
Nem kell itten sirni meg hangulatot kelteni a miniszterelnok ur ellen!!!!!!!!!!!!!
Nesztek es varja’tok, hogy megvalosuljon!!!!!!
http://www.hir24.hu/gazdasag/2012/06/18/meg-par-ev-es-a-magyarok-is-600-ezret-kereshetnek/~~fokusz
Még pár év, és a magyarok is 600 ezret kereshetnek
151 komment|
Megjelent: 2012.06.18. 15:43|
Frissült: 2012.06.19. 10:31
A világ gazdagsága és polgárainak fogyasztása 1990 óta szárnyal, s ez így lesz a jövőben is. A magyarok egy évtizeden belül érett fogyasztókká válhatnak – véli egy tanácsadócég.
Egyre gazdagabbak leszünk, csak nem vesszük észre
Húsz év alatt megduplázódik a világ fogyasztása: 2020-ban már évi 40 ezer milliárd dollárt költünk majd el. Ez óriási boommal jár majd, hisz ez az összeg majdnem másfélszer annyi, mint amennyit 2010-ben vásárolgattak el a világ polgárai – írja tanulmányában az AT Kearney nemzetközi tanácsadócég.
Fotó: MTI / Kosztincsák Szilárd
Aha, hát persze, a formálódó kínai középosztály végre megkóstolja majd a marhahúst, életében először – gondolhatnánk, de tévednénk. A növekedésből a legnagyobb részt még mindig az USA hasítja ki: az amerikai polgárok fogják a 2010 és 2020 között elköltendő „plusz” 12 ezer milliárd dollár negyedét elverni. Kína 19 százalékos részével csak szoros második, a harmadik India pedig már csak a növekmény 8 százalékára fogja tudni rátenni a kezét. Magyarország növekedése pedig – nem túl meglepő módon – nem is látszik a világ gigászaié mellett.
Ám abból, hogy melyek lesznek a legnagyobb üzleti lehetőségekkel kecsegtető területek ebben az évtizedben, mégiscsak látszik, hogy a növekedés a fejlődő világot sem hagyja majd érintetlenül: a legtöbb „új” pénzt tartós fogyasztási cikkekre és különböző szolgáltatásokra vernek majd el az emberek, ám a közlekedés és az egészségügy, az élelmiszer követi. Csak utánuk jön az érett fogyasztói társadalmakra jellemző költekezés a hotelekre, éttermekre, szórakozásra.
Érdekes mód a tanácsadócég elemzői szerint a civilizációk közötti különbségek nem is akkorák: ha betör valahova a fogyasztói kultúra, akkor már szinte mindegy, hol vagyunk, ugyanazokat a mintákat veszi fel a népesség. Ha Kínában,ha Németországban vagy ha kis indonéz szigeten vagyunk, az emberek fogyasztását három dolog alakítja: hol tart személyes életük (házasok-e, gyermekesek-e, gyakori-e társadalmukban a válás), milyen a foglalkoztatottság (nagy-e a munkanélküliség, s melyik szegmens a legnagyobb foglalkoztató), s mennyire iskolázott a népesség (sokan szereztek-e felsőfokú végzettséget, hányan tanulnak külföldön).
Érdekes összefüggések
Ha sok a munkanélküli nő és a dohányzó férfi egy országban, akkor ott kevesebbet költenek tisztálkodásra, testápolásra
Ha egy országban sokat költenek tájékozódásra vagy hosszú ideig vannak szülési szabadságon a nők, akkor ott sokat költenek testápolásra.
Ahol sok a házasság, ott több bort és sört lehet eladni, mint azokban az országokban, ahol több a válás.
Ahol sok külföldi egyetemista tanul, ott többet fogyasztanak az emberek.
Ahol sok egyetemista tanul külföldön, ott nagyot változnak a fogyasztói szokások, valószínűleg azért, mert a diákévek alatt megszeretnek bizonyos termékeket az emberek, és otthon is azokat keresik.
Ha egy országban nő az infláció, akkor az emberek kevesebbet költenek gyógyszerekre és tisztálkodásra. De nem fogyasztanak kevesebb húst és alkoholt.
Ha nő a minimálbér, akkor az emberek többet szánnak magukra, és kevesebbet húsra és alkoholra.
A kultúra azért valamit mégiscsak nyom a latban: Kínában például kicsit más szempontok szerint osztják be a polgárok a pénzüket, mint az Egyesült Államokban. Például nem isznak és dohányoznak annyit, mint az amerikaiak, helyette inkább az oktatásra költik el a többletjövedelmüket. Az indiaiak a pakisztániaknál sokkal többet költenek távközlésre, szállodákra, de sokkal kevesebbet táplálkozásra.
Az AT Kearney kutatói szerint a világ fogyasztói négy alaptípusba sorolhatók be. Vannak a legszegényebbek (akik országaik átlagában évi 4000 dollárt – azaz havi körülbelül 70 ezer forintot – tudnak elkölteni). Az AT Kearney szerint 2010-ben még majdnem kétmilliárd ember élt ezen az életszínvonalon, ám 2020-ra mindössze 700 millió ember tartozik majd ebbe a kategóriába. Ezek a fogyasztók pénzük zömét étkezésre és tisztálkodásra költik el, illetve a munkába járásra. Másra alig marad – legfeljebb újságokat vesznek, s ékszerekbe fektetik megtakarított pénzüket.
A küszöbön túl
Algéria, Tunézia, Egyiptom, India, Montenegro és Nigéria tartozik egyebek között ebbe a csoportba. Kilép majd belőle 2020-ig az AT Kearney szerint India és Azerbajdzsán, míg több afrikai ország akkor fog tudni csak belépni a fogyasztói társadalom e legalacsonyabb szintű kategóriájába.
A lépcsőn
A feltörekvő fogyasztói társadalmakban kétszer annyi pénz jut egy fogyasztóra. Ma körülbelül 2 milliárd ember él ilyen országban – sok dél-amerikai állam vagy szovjet utódállam tartozik ide – de nyolc év múlva sokkal nagyobb csoportról lesz szó. Ezek a fogyasztókat a kutatók négy csoportba sorolták: vannak az információéhes ingázók, a fázós polgárok, az egyensúlyi költekezők (akik ugyanannyit költenek az élelmiszerhez hasonló szükséges dolgokra, mint a „felesleges” tárgyakra) és az átmenetiek (ők az érett fogyasztói társadalmak mintáit követik.)
A liftben
Magyarország a harmadik csoportba tartozik – Argentinával, Boszniával és több kelet-európai állammal együtt. Ezekben az országokban körülbelül 16 000 dollárt költenek el fejenként az emberek egy évben. Nagyjából 600 millió ember él ilyen körülmények között: sok állami állás már fizet annyit, hogy az embereknek nem kell minden fillér elköltését kétszer is meggondolni, s vannak gazdagok is.
A penthouse-ban
Az érett fogyasztói társadalmakban még egyszer ennyi pénzt költhet el egy ember: itt már évi 32 000 dollár (havi körülbelül 600 000 forint) fejenkénti kiadással számolnak. Az AT Kearney szerint Csehország már ma is ebben a kategóriában rajtol, s Magyarország is átkerül ide 2020-ig. Ebben a csoportban kiemelkedően sokat költenek az emberek társadalombiztosítási és egészségügyi szolgáltatásokra, tájékozódásra, nyaralásra, borra és vasúti közlekedésre. Az élelmiszerkiadások szinte meg sem látszanak a büdzséjükben.
Az ebben a csoportban élő mintegy 1,2-1,3 milliárd fogyasztó három csoportba sorolható: a napimádók szeretik kiélvezni viszonylag új gazdagságukat utazásokkal. A nyugati államokban élő „régi” gazdagok autókra, éttermekre, márkás ruhákra verik el a felesleges pénzüket, míg a szolgáltatóágazat legnagyobb megrendelői – ilyenek az amerikaik is – arányaiban jövedelmük kis részét költik „dolgokra”, s nagyobb részét szánják éttermi vagy egyéb szolgáltatásokra. Utóbbi lényegében még két államra jellemző a Földön: Svájcra és Hongkongra.
@Mészáros Laci: „az apróbetűs részben felhívja a kockázatokra bankár figyelmét, majd mossa kezeit. A villanyszerelő ugyanis NEM TEHETI MEG ezt”
a villanyszerelő az adott törvényi feltételek között dolgozik amint a bankok is, nincs olyan, hogy egy törvénymódosítással a villanyszerelőknek visszamenőleges szabályokat alakítanak ki és elvonják a nyereségüket.
a kormányok tűrték a devizahitelezést, a bankok pedig csinálták amit megengedtek nekik.
@lajafix: Csak még egy mondattal kellett volna tovább olvasni: „Ezek a lépések azonban leginkább arra voltak alkalmasak, hogy felhívják az ügyfelek figyelmét a kockázatokra, a deviza alapú hitelek a kamatkülönbségek miatt továbbra is népszerűek maradtak.”
„Az hogy nálunk majdnem önerő nélkül lehetett hitelhez jutni valós jövedelemigazolás nélkül teljesen nonszensz.” Egyetértek. Az nem nonszensz, hogy egy strandpapucskereskedőnek az állam tiltsa meg, hogy olcsóbban adja a strandpapucsot, mint amennyiért veszi? Most úgy teszünk, mintha teljesen hétköznapi fejlemény lenne, hogy egy egész ágazat elkezd észellenesen működni, és lennének bevett eljárásaink arra, hogy államilag leápoljuk. Szerinted mi történne, ha mondjuk az üzemanyag-kereskedelem egyszer csak elkezdene figyelmen kívül hagyni egy jelentős költségtényezőt és elkezdené alulárazni az ólommentest? Az állam odabaszna egyet?
@Kettes:
Igazán szomorú vagyok, amikor egy kifejezetten szatirikus posztot (mert én ilyennek olvastam, talán végtelenül szubjektíven és eltorzítva) követő kommentáradat következtében és minekutána a szerző magyarázkodásra szorul, más szavakkal elhagyja az egyébként általam nagyra becsült és kiváló humorérzéke.
@elwood:
„a villanyszerelő az adott törvényi feltételek között dolgozik amint a bankok is,”
így van, és személyes véleményem, hogy a bankok az adott törvényi feltételek között sem tehették volna meg, hogy a kockázatokat az apróbetűs részben az ügyfelekre terhelik.
a spec. törvényekkel a kockázatokból származó veszteség egy részét visszakapták a bankok. végtelenül sajnálom, hogy hat évnyi kolosszális profitot hozó hitelezés után most van két nullszaldó közeli évük.
ettől függetlenül gondolom azt, hogy amit és ahogy a devizahitelezés rendbetétele körül orbánék csináltak, orbitális melléfogás volt, de ez már eső után hányózacskó.
@elwood:
„a villanyszerelő az adott törvényi feltételek között dolgozik amint a bankok is”
akkor szeretném megismételni: a devizaalapú hiteleket folyósító bankok szakemberei vagy kóklerek voltak és maguk sem látták a kockázatokat, vagy jó szakemberek voltak, de azt hitték, hogy az apróbetűs részben a kockázatokat átháríthatják az ügyfelekre, és a felelősségüket azzal próbálják mentegetni, hogy a magyaroknak nincs pénzügyi tudatossága.
erre válaszképpen felhívhatnám a figyelmet a bankárok fizikai ismereteire (remélhetően érettségije mindnegyiknek van, bár Kulcsár Attila óta ez sem biztos), és életveszélyesen kivitelezett villany- és gázszerelési munkák kockázatait rájuk hárítanám. néhány bankárnak leég a háza, másokat gázrobbanás tesz hajléktalanná, kb mint ahogyan a devizahitelek kockázatainak áthárítása miatti bedőlés a villanyszerelőket.
@Kettes:
Nem akarlak heccelni, nem azért írom, amit, de:
” Az nem nonszensz, hogy egy strandpapucskereskedőnek az állam tiltsa meg, hogy olcsóbban adja a strandpapucsot, mint amennyiért veszi?”
Az nem nonszensz, hanem a modern kereskedelem egyik legfontosabb piacvédelmi követelménye. A dömping-ár elleni törvényi (állami-)fellépés általános piaci követelmény.
Ilyenre ugyanis a való világban akkor kerül sor, ha egy pl. sok ezer árut forgalmazó cég – jól megragadható okból, pl a strandpapucs gyártásba történő befektetését megelőzően – tönkre kívánja tenni az eddigi gyártót, s kereskedelmi és egyéb költségei terhére egy időre szétosztja a papucskereskedelemben elszenvedett átmeneti veszteségét, és olyan árat diktál, amit a konkurens gyártó nem bír el. Amint így megszerezte a piacot vígan elemi vissza az árat a piaci beavatkozása előttire (Sőt…)
Szóval a kapitalista gazdaság vörös posztója miatt alapvető törvény a dömping (beszerzési ár alatti forgalmazás) tilalma.
A piaci kivezetés, készletfelszámolás, csőd, outlet, stb. az más dolog.
@HaKohen: Mostanában már naponta előfordul, hogy elhagy.
@Mészáros Laci:
nem kisebbítve azt, hogy a bankok kihasználták az ügyfelek tudatlanságát, ők ezzel csak azt csinálták amit a piac.
ha egy bank adott devizahitelt akkor hiába próbáltál volna „etikusan” eljárni és forinthitelt eladni, nem kellett senkinek.
a pszáf-nak és az államnak kellett volna közbelépni.
@elwood: És akkor jött volna a Fidesz, hogy a kormány ellehetetleníti a hitelpiacot, és az emberek nem tudnak hitelt felvenni a lakásukra.
@Szindbad:
erre pedig a jogos reakció annak kimondása, hogy a fidesz aljas:)
@elwood: Ez teljesen életszerűtlen okoskodás. A gazdaságban úgy alakultak az ösztönzők (magas forint kamatszint, fogyasztási éhség, olcsó források), hogy a résztvevőket a verseny ésszerűtlen viselkedésre ösztönözte. És ti utólag azt kéritek számon a gazdaság más aktoraitól, hogy miért nem lépték át a saját árnyékukat, ha már a bankok, a hitelfelvevők, az ingatlanfejlesztők és a tartós fogyasztási cikkek kereskedői nem voltak képesek. Ilyen nincs. Ha ma kialakulna egy ilyen anomália, az állam ma sem avatkozna be (minusz matolcsyzmus, oké).
@Kettes: pedig szerintem az állam feladata, hogy ahol a piac teljesen torz irányba megy ott szabályozzon
például a pilótajáték törvényileg tilos, akárhány bebukott pilótajáték után jön egy következő, mert az emberek többsége hülye megérteni hogy azon bukni fog.
@Szindbad: ezt én is így gondolom. az akkori kormánynak tenni kellett volna, de nem mert. nem tudom, hogy féltek, vagy csak nem látták milyen veszélyes. vagy mindkettő.
@elwood: És hogy mikor megy a piac torz irányba, azt majd megmondja az állam. :))
@elwood: És azt honnét, milyen jelekből fogja tunni a zállam – vagy bárki más, főleg előre(!) -, hogy a piac teljesen torz irányba megy?
@Kettes: Megelőztél… 🙂
Amúgy télleg kéváncsi vagyok, mitől van ez az eszelős igény arra, hogy a zállam mindent szabályozzon? Ennek előfeltétele, hogy mindent tuggyon előre, mongya is meg a hülye póggárnak, törőjje meg a taknyós nóziját, há’ ezér’ tarcsuk…
@Kettes: hát sajnos, ki más ?
én maximálisan annak a híve vagyok, hogy mindent a piac döntsön el, de az emberek hülyeségétől meg kell védeni saját magukat …
kötelező felelősségbiztosítás miért kötelező ? nyugdíjat miért kell fizetni, miért nem gondoskodik mindenki előrelátóan saját magáról ? miért van sebességkorlát az utakon ? miért kötelező egy védőoltás ? miért van tankötelezettség, magad is tudod, hogy többre mész ha tanulsz ….
a devizahitel egy veszélyes termék volt amiről a stupid emberek nem hitték el, hogy veszélyes és talán még a bankok sem. ez állami feladat lett volna. most kifosztották a bankokat úgy hogy pont a tudatos devizaspekuláns ügyfelek jártak jól, a rászorulók meg szívnak az ország többi részével együtt
@elwood: Ezeket a piacokat az állam a kudarcok felismerése _után_ szabályozta. Te pedig most azt kéred számon, hogy a devizahitel-termékeknél miért nem előre, de legalább is menet közben avatkozott közbe. Ilyen alapon az államnak ma le kellene állítania a metrót Budapesten. Tudod, mikor fogja? Amikor majd bennég néhány ember. Ezért mondom, hogy te teljesen életszerűtlen dolgot kérsz számon.
Piaci vs. Állami?
Konzervatív vagy liberális?
Nem ezen múlik az alábbi Nobel díjas közgazdász szerint.
Ezek csak hitviták.
http://www.portfolio.hu/gazdasag/egy_unortodox_kozgazdasz_emlekere.168832.html?utm_source=index_main&utm_medium=portfolio_box&utm_campaign=portfoliobox
Mellesleg, ha a bankok csaltak is, az az államot nem jogosítja fel egy joker kártyával arra, hogy ő is csaljon. Ha ez lenne az általánosan elfogadott, akkor nincs jogállam, nincs jogbiztonság. Egyszerűen minden szituációban az erősebb kutya baszik, és még ezt éltetjük is, mert nem látjuk át, hogy ez miért is problémás.
@Kettes:sztem nem
én nem vettem fel devizahitelt mert amikor felvettem volna akkor lejáratig annyi idő telt volna el amit visszafelé számolva még Kádár János beszélt az MSZMP kongresszuson,
ezért azt gondoltam pár évre ok, de 10-20 évre öngyilkosság
nem én voltam egyedül ennyire intelligens, (bár nem vagyunk sokan), az államot is figyelmeztette tán a PSZÁF tán az MNB is, cselekednie kellett volna
@Mészáros Laci: ez a kerdes bizonyara elkerulte a figyelmedet, ezert felteszem megint:
irnal valamit a harmincmillioig felveheto, 20 evig kamattamogatott, 40%-os adokedvezmennyel IS ( !! ) megtamogatott forinthitelekrol, illetve azok koltsegvetesre gyakorolt hatasarol?
na akkor kik is felelosek a devizahitelezes elterjedeseert? ( es akkor arrol, hogy a forint is deviza, meg nem is beszeltem, pedig akkor meg egyertelmubb a valasz )
@elwood: Attól tartok, kissé pongyolán alkalmazzuk a zállamnak, mint szabályozónak a szerepét. A zállam ugyanis csak joxabályok úttyán képes a szabályozásra, és a jogalkotás a képviselők dógga… Most tekincsünk el a saját képviselőink kissé gyér szellemi bútorzatától, hogy mi mindent képesek mexavazni, de akkó’ is felmerül a kérdés:
Ha azt láttya a zeccségsugarú képviselő, hogy lehet, veszélyes a devizahitelezés, de pörgeti a gazdaságot, növexik a GDP, virul a statisztika, tán még újra is választyák, vajon mexavazna-e egy azonnali hatású beruházáscsökkentő – ezáltal munkanélküliséget növelő -, GDP-gyilkos szabályozást, mer’ holmi borúlátó közgazdák, egyéb népek ezt taláják mondani?
@becsoccsent:
„iirnal valamit a harmincmillioig felveheto, 20 evig kamattamogatott, 40%-os adokedvezmennyel IS ( !! ) megtamogatott forinthitelekrol, illetve azok koltsegvetesre gyakorolt hatasarol?”
1. az I. Orbán uralkodása idején elfogadott lakáshitelek kamattámogatása az 5 éves államkötvények hozamszintjéhez kötődött; ha azok a pénzügyi konvergenciafolyamatok, amelyek 2002-ben még a szlovénekkel párhuzamosan zajlottak, nálunk is folytatódnak, a kötvények hozamcsökkenésével a kamattámogatás mértéke is csökkent volna, és kb 2005-re nullára fut ki. A konvergencia a szlovénoknál folytatódott, nálunk a 2xszáznapos tojás alaposan betett.
2. az adókedvezmény nekem nem rémlik, de az már jó rég volt
3. mi köze ehhez a devizahiteleknek?
„na akkor kik is felelosek a devizahitelezes elterjedeseert?”
1. hu.wikipedia.org/wiki/Deviza bár globálisan tekintve a forint is deviza.
2. deviza alapú hitelezést gyűjtőfogalomként használjuk, a CHF, EUR és yen forrásokból fedezett, forintban folyósított hitelek egyszerűsítő megnevezésére.
3. a felelősség azé, akinek a kockázatok felmérése a feladata (és megvan hozzá a szakérteme). Lásd villanyszerelő: nem az a cél, hogy a baj bekövetkezésekor legyen egy bőrpapír, amit lobogtathatok, hogy „aláírta”, hanem az, hogy megelőzzük a bajt.
@LocomotiveAnchorMan: jó meglátás.
az egyszeri képviselő hülyébb mint az átlagember.
mégis, azért vannak szakértők a pszáfban jegybankban, elvétve a minisztériumokban.
szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban, (mint nálunk is 2010-ig) nem egy ember szellemi kapacitásán múlik a rizikó felismerése.
(hogy a mostaniak explicit falnak menése, majd ennek újra és újra ismétlése, milyen mélységekbe löki az intelligenicájukról való vélekedést, az nem jelenti azt, hogy de igenis az előző kormánynak kellett volna legyen ennyi esze.)
@fzoli77:
„Mellesleg, ha a bankok csaltak is, az az államot nem jogosítja fel egy joker kártyával arra, hogy ő is csaljon.”
így van, az állam ne csaljon. érdemes lenne megkérdezni a devizahiteleket folyósító bankokat, hogy 5-6-7 éve milyen kamat- és árfolyamprognózisokat készítettek, és a törlesztőrészleteket az alapján számítsák.
amelyik bank annó decibel korrekt módon tájékozatta az ügyfeleket arról, hogy az éppen 140 forintos CHF lehet még 240 is, és a CHF források kamata is jelentősen emelkedni fog (erre már akkor is korrekt számításokat lehetett végezni), az érvényesítheti a törlesztőrészletekben a 240 forintos árfolyamot.
amelyik bank átverte az ügyfeleket és max 160 forintos árfolyamot és nulla közeli forráskamatokat füllentett, az igenis járjon pórul. a normaszegő magatartás megtűrése növeli a normaszegés gyakoriságát.
@elwood:
„az nem jelenti azt, hogy de igenis az előző kormánynak kellett volna legyen ennyi esze”
a kormánynak csak közvetett befolyása van erre (a pénzügyminiszter vagy megbízottja az MNB monetáris tanácsának állandó meghívottja, illetve a pénzügyminisztérium a PSZÁF felettes szerve), ezért én az MNB, a hitel kockázatairól szóló tájékoztatás kapcsán részben a PSZÁF felelősségét emelném ki.
@lajafix:
„de persze ha a tart rátát felnyomják 100%ra és mellette a kamatot is vagy 30%ra már 2003ban, akkor biztos nem lett volna akkora baj, csak már akkor padlót fogtunk volna. Ágyúval nem szoktak verébre lőni, főleg nem a tatfedélzeten keresztül. „
nem tartalékrátát, csak a deviza alapú hitelek kockázatosságához mérten minden 1000 forint CHF alapú hitelkihelyezés mellé a valós árfolyam és kamatkockázatokat tükröző, 500-600 forint céltartalékot kellett volna képezni. ettől nem fogtunk volna padlót, csak sokkal kevesebb lett volna a devizahitel.
@Mészáros Laci: a kormánynak a törvényhozás révén van közvetlen befolyása
már említettem a pilótájátékot amit törvény tilt, bár mennyi tájékoztatás után is jön a következő pilótajáték a mai napig is.
@elwood: Én sem vettem fel devizahitelt, sőt megpróbáltam lebeszélni az egyik ismerősömet róla. Megmutatta, hogy mennyibe kerülne neki ugyanazt a hitelt forint, illetve svájci frank alapon felvenni. Azt mondta, érti, hogy kockázatos, de lakást KÖLL venni a gyereknek. Ezen az észjáráson, ezen a KÖLL-ön, mit szabályozol??? Mi a fenének akarnak az emberek öröklakást venni, ha nincs rá pénzük? Felfoghatatlan és megváltoztathatatlan nemzeti sajátosság. És akkor te jössz holmi fedezet beszámítási szabályokkal. 🙂
@Mészáros Laci: 2002-ben nem voltak nálunk a szlovénekkel párhuzamosan futó konvergencia-folyamatok. Ez a „2005-ben bevezettük volna az Eurót, ha a Fidesz marad” c. fideszes legenda egyik mellékszála. Valójában soha nem konvergáltunk párhuzamosan a szlovénekkel. A legkevésbé 1999 környékén divergáltunk, azt lehet mondani.
@elwood:
ezt értem, csak amíg a forint konvertibilis, és a bankok hitelfolyósítási tevékenysége legális, addig nem igazán lehet betiltani a két legális műveletből létrehozott konstrukciót…
@elwood: Ezek a szakértők – úgy általában, nemcsak mifelénk -, többnyire egymásnak homlokegyenest ellentmondó, de mégis racionálisnak láccó érvkészlet mentén kialakított szakvéleményeket tesznek le az asztalra.
Melyiknek higgyen a jogalkotó – az eccségsugarú képviselő?
(Csak roppant halkan jegyzem meg – nem is akarom ezzel félrevinni a vitát -, azt például egészen biztosan tuggyuk, hogy az egészségügy, nyugdíj, szociális transzferek fenntarthatatlan pályára állították a gazdaságot, de nehány erőtlen, legfőjjebb csak a felszínt kapargató megoldást izzadtunk ki.)
Vagyis olyanoktól vársz el előrelátást, népszerűtlen politikai akaratot kifejező szabályozást, akik ebben maguk is többszörösen ellenérdekeltek.
@Kettes:
„2002-ben nem voltak nálunk a szlovénekkel párhuzamosan futó konvergencia-folyamatok.”
lehetséges — de a hosszúlejáratú kötvények hozamai tartalmaztak ilyen trendeket. amikor a befektetők 10-15 éves kötvényeket vásárolnak százmilliárdos nagyságrendben, az elég erős fogadás a konvergencia mellett.
„Ez a „2005-ben bevezettük volna az Eurót, ha a Fidesz marad” c. fideszes legenda egyik mellékszála.”
Minél öregebb a nagypapa, annál jobb tanuló volt gyerekkorában 🙂 Szóval ilyen legenda nem volt sose. valamikor 2002 magasságában (a kamatkonvergenciát és az inflációs trendeket látva) voltak olyan cikkek, hogy elvben 2006-ban bevezethetnénk az eurót, persze csak akkor, ha 2003 január 1-től EU tagok lehettünk volna, amiről Orbán álmodozott. A belépés tolódása a minimálhatáridőkkel is 2007 január 1-et tett volna lehetővé. Hogy ez nekünk jót tett volna vagy sem, most nehéz megmondani, az euró bevezetése befagyaszt egy adott árszintet, nálunk a 2007 még korai lett volna, 2008-2010 inkább.
De nem is az euró bevezetéséről volt szó, hanem az 5-éves magyar államkötvények hozamszintjéről. A száznapos programok bevezetésekor a hozamszintek megugrottak, ezzel együtt az ehhez kötött kamattámogatási kötelezettség is.
@Mészáros Laci:
„
amelyik bank átverte az ügyfeleket és max 160 forintos árfolyamot és nulla közeli forráskamatokat füllentett, az igenis járjon pórul. a normaszegő magatartás megtűrése növeli a normaszegés gyakoriságát.
„
A probléma csak ott van, hogy a bank nem járt – annyira porul – miközben te azt hiszed. Az állam meg nem úgy tesz igazságot, hogy a hiteles kapja vissza a pénzét. Hanem hagyja a bankokat még nagyobb kamatot szedni – lásd kamatbevételek alakulását mondjuk az OTP eredménykimutatásában – és azt a pénzt elszedi egyéb céljaira. Kvázi úgy segíti meg a hiteleseket, hogy elszedi a tolvajtól a pénzt, de nem a meglopottnak adja azt vissza, és tovább hagyja ténykedni a bankokat. Látszatra ez a bankoknak is jó, de mivel a bankok se tudják mikor mennyit lopnak el tőllük, ezért nagyobb kockázat miatt, még jobban leverik a port szegény hiteleseken. Mivel majd minden szituáció keretei az állami erősebb kutya baszik hozzáállás miatt nem kiszámítható, ezért az a pénz amit az állam elvesz, azt az állam – mint kiszámíthatlan(abb) / kockázatosabb hiteles, mintha jogkövető lenni – el is veszti az államadósság megújításakor a kamatokon. Ennek így nincs nyertese ebben az országban. Úgy is hívhatjuk, mint az emberi sötétség netovábbja.
@fzoli77:
hipotetikus javaslat volt.
amit a fideszkormány a devizahitelek körül (is) csinált, arra nehezen találok szavakat. nem is mentegettem őket egy szóval se, csak a szegény bankárok sirámai miatt ragadtam billentyűzetet.