El kell menni
Eredeti szerző: jotunder
Valamivel kettő után indultunk el. Borult volt az ég, de nem volt hideg és nem esett az eső. A trolival lementünk a metróhoz, onnan csak egy megálló a pályaudvar. Ez egy Székesfehérvár méretű város. Két metrója van, és tucatnyi trolibuszjárata. Vevey negyedóra. Kisváros a tóparton. A főutcán ott is troli jár, lemegy egészen a fogaskerekűhöz, ami felmegy a hegyre. Elsétáltunk Montreux-ig. A világ egyik legszebb sétaútja.
Ez alatt a három óra alatt hazudta rekedtre magát az Orbán-rezsim hírszolgálata, verték meg a náci patkányok az indexes tudósítót, üzentünk hadat sokadszorra Barrosóéknak. Itt meg senki sem tudja ki a miniszterelnök. Svájcnak nincs is miniszterelnöke, egy kollektív államfői testülete van, de az országot ezernyi helyen kormányozzák, formálisan és informálisan. Itt úgy sem Ő lenne a fontos, hanem Te. Nem arra büszkék, hogy kiknek üzentek hadat, hanem arra, hogy pontosak a vonatok, tökéletes a tejcsokoládé, jók az egyetemek, és, hogy össze tudtak fogni nehéz időkben.
Magyarország arra büszke, hogy nemsvájc. Ez a szerencsétlen ország, büszkén megy körbe Ópusztaszeren, eszi a tőgypörköltjét a turulba’ stanicliből és közben marhára büszke arra, hogy nemsvájc. És persze mindenki tudja, hogy ki a miniszterelnök, ki volt a miniszterelnök, és ki lesz a miniszterelnök, mert az a legfontosabb. Magyarországot mindig is egyetlen székből kormányozták. Itt nem Te vagy a fontos, hanem Ő. Magyarország arra büszke, hogy még Guatemalának is hadat üzent, késnek a vonatok, pocsék a csokoládé, rosszak az egyetemek, és, hogy bármilyen időben szét tudnak húzni.
Magyarországon eljátszották az apáink jövőjét, aztán a mi jövőnket, és most kedves fiatal barátom, a te jövődet játsszák el. Nem, nem vagy az aktuális vezér unokahúga, nem meneteltél az első sorban, nem álltál a Hát mögött. Nincs esélyed. Mondhatnám neked, hogy: látod a jobbarcú ember egészen értelmes dolgokat mondott, és talán el is hiszi, amit beszél. Valóban mondhatnám, és nagyon közel voltam ahhoz, hogy mondjam, de hidd el, aki ilyesmire bazírozza az életét, az nem teljesen normális. Ezt a hülyeséget hagyd meg… mondjuk nekem.
Hogy a romkocsmák a Kazinczy utcában? A séta a Ligetben? Ezt nekem mondod? Olyan romkocsma nem lesz, olyan séta sem lesz, még Vevey és Montreux között sem.
De nem zabálják fel az életed. Nem törik darabokra a reményeid, nem kell gyűlölnöd a tegnapi barátot, nem kell fülkeforradalomnak hazudnod a mindennapos politikai szart. Húsz év múlva késő lesz. Nem, otthon megölni nem fognak, nem zárnak börtönbe, csak a reményeid törik darabokra. Szépen, lassan. Nem úgy fogják elvenni a szabadságod, mint a nagyapádét. El fogják magyarázni, hogy minden a te érdekedben történik, és lehet, hogy egy nap el fogod hinni. Mert a nagyapádék is elhitték, mert egy idő után nem lehet máshogyan élni. Egy idő után elalszol, nyitott szemmel fogod végigaludni az életed, és elhiszed, amit az újságok írnak. És amikor felébredsz, már késő lesz.
Magyarországon nem lesz polgárháború. Magyarországon már ma is polgárháború van. Nem a golyó, a vér és a halál jelenti a polgárháborút. Amikor arra gondolsz, hogy az aki az utcán szembejön veled, aki melletted ül az előadáson, aki előtted áll a sorban a moziban, ellenség lehet, mert másik tüntetésen volt, másik idióta blogot olvas, másik politikus baromarcúságát hiszi el, akkor polgárháború van.
Ez az ország ezt akarja, úgy szorítja a fogaival a maga kicsi polgárháborúját, mint valami pitbull. A legrosszabb ami történhet, hogy egyszer a te életed is ez fogja kitölteni, hogy felszívja a lelked ezt a mocskot, mint valami szivacs, és nem tudod már kimosni magadból. A döntés a te kezedben van. Nem az övékben. Egy életed van, amit most el akarnak venni tőled. Ne add oda.
P.S fél éve még „lehet„-et írtam.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520671-6ae5881dd4f70' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520671&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520671-6ae5881dd4f70&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520671-6ae5881dd4f70' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Ezekkel nem értek egyet:
„…csak a reményeid törik darabokra. Szépen, lassan.”
Ez neked lassú? Alig két és fél éve csinálják. Bár elég hosszúnak tűnik.
„A döntés a te kezedben van.”
Na, na. Azért ez nem ilyen egyszerű.
Az összes többi viszont stimmel. Nem kicsit.
Ez most nálam betalált. Köszi, hogy megírtad.
@aronsatie: „Ez neked lassú?” – én úgy számolom 8-10 éve megy, kb azóta kezdjük elveszteni a reményt. 10 évet végig lehet hazudni, de a második 10 év végére az emberek már nem hisznek, összetörik a hit és a remény.
„A döntés a te kezedben van.” – szerintem ez arra vonatkozott, hogy mész vagy maradsz. Az tényleg a te kezedben van.
Kedves Jótündér, ha nem gond megosztom másutt is, természetesen a forrás megjelölésével.
@Morcos Kartal: Nem egészen. Nem szeretnék igazságtalan lenni, így hát különbséget teszek az elmúlt két és fél és az azelőtti nyolc között.
Nem csak tőlem függ. Attól is, kikért tartozom felelősséggel.
@poszt: Kiváló.
Puchbergben is jobb volt a levegő, mint itthon, de már sajnos hazaértünk. A seggszájak bűze még érződik 🙁
„verték meg a náci patkányok az indexes tudósítót” a tudósítót sajnálom. Csak éppen az index címlapján órákig az virított, hogy a Jégbüfénél (mint igen fontos tény!) verték meg a tudósítót. Az, hogy kik, az jóval később került fel. Ezt az ótvaros, sunyi metódust viszont @Morcos Kartal: jó 15 éve éreztem előstör :-(.
És megint itt van. Elég Kettes minapi posztjának kommentfolyamát végignézni.
„Amikor arra gondolsz, hogy az aki az utcán szembejön veled, aki melletted ül az előadáson, aki előtted áll a sorban a moziban, ellenség lehet, mert másik tüntetésen volt, másik idióta blogot olvas, másik politikus baromarcúságát hiszi el, akkor polgárháború van.”
és aki nem gondol arra, annak mi van? a mai Bajnai performansz épp azoknak szólt, akik nem arra gondolnak. csak élni akarnak, mert egyébként beleszarnának ívesen, ha nem dilettáns és gonosz marhák ülnének a nyakukon. folyton. szóval nem lehetne most, hogy talán lesz valaki, aki a józanságot hozza el, legalább egy kicsit, felhagyni a jajongással?
csak kérdezem, persze. nem muszáj. Svájc biztosan szép hely, meg jó a levegő is. menjen oda mindenki, ez az ország meg rohadjon szét. legalább egy gonddal kevesebb.
Biztos, hogy el kell menni? Bajnai nem pont az mondta, hogy itthon kell megküzdeni és boldogulni? Nem győzött meg? Miért pont ma posztoltad ezt?
@Daniel W. Mcload: Azon gondolkodtam a Bajnai beszéd alatt, hogy a valószínű választóinak a fele pont külföldön van már.
@tucano: Onnan is lehet szavazni
@melchi zadok: azért kicsit bonyolultabb, mint lemenni a körzeti suliba:(
@Malachi: +1
én pont tegnap éreztem végre újra azt, hogy lehet, hogy mégis itt akarom leélni az életemet, hogy lehet hogy van értelme mindennek, hogy lehet, hogy csak hinni kell, hogy tényleg erősebbek, bátrabbak, és többen vagyunk, mint gondoltam.
nekem ez a poszt nagyon nem talált be.
tipikus magyar lett. siránkozzunk?
hát most NE!
@Morcos Kartal: kb. 2000 óta nincs remény. Akkorra vált nyilvánvalóvá a fideszes garnitúra alkalmatlansága és hataloméhsége. Orbán történelmi lehetőséget szalasztott el, amikor modern országépítés helyett hatalomkoncentrációba és klientúraépítésbe fogott, valamint meghúzta a határt barát és ellenség között a hagyományos „jobboldal-baloldal” értelmezés mentén, amivel végleg kettészakította az országot.
Mérhetetlen butaságában ezt a határt nagyjából a félpálya tájékán jelölte ki, ezzel bekódolta saját időszakonkénti bukását.
Attól kezdve alulmúlási versen van, a választásokon az az oldal győz, amelynek sikerül éppen kevesebb ostobaságot elkövetnie, viszont a győzelemről azt hiszi, az ostobaságainak folytatására, sőt kiterjesztésére kapott felhatalmazást. Valamint arra, hogy a nyerés által megnyílt közpénzforrásokat minél alaposabban megcsapolja.
Nyilvánvaló, hogy addig nincs remény, amíg az ország föl nem ismeri, hogyan lehet ebből az ördögi körből kitörni. Még az sem megoldás, ha egy pártok feletti összefogás, vagy az életkörülményeik miatt elégedetlen tömeg kiszavazza a hatalomból a mostani ostobákat.
Mindenesetre én a gyerekeimet angolra és németre tanítom.
@Malachi: aki nem gondol arra, annak az életét is átszövi a többi mocsok, a törtetés, mások gátlástalan eltaposása, az utcán az emberekből sugárzó ideg és feszültség.
Tényleg itt kellene boldogulni, de mindenkinek csak egy élete van, és az túlságosan rövid. Majd 50 év múlva talán jobb lesz. Nincs annyi időm. Én úgy gondolom, hogy a három kiskorú gyermekem érdekében kell elmenni. Nekem talán már mindegy lenne, de nekik nem az.
„tipikus magyar lett. siránkozzunk?
hát most NE!”
Nekiduráljuk magunkat, ami azt jelenti, hogy négy évente valaki másra szavazunk mert az megígéri a változást. Aztán négy év múlva megint. Kurva unalmas. Közben az ország szétrohadt.
Hmm …pedig az a tegnapi beszéd majdnem tökéletes volt, ha van ilyen ebben a műfajban ( persze, hogy van „four score and seven years ago” ).
Sok mindent kimondott, legalább kimondta, bassza meg, már ez is valami, hiszen évek óta dúl „ a mondatok uralma a tényeken” .
„mi nem olyan országot akarunk a gyerekeinknek, amelybe egyszer talán majd jó lesz visszatérni – hanem olyat, ahonnan nincs miért elmenni.”
négy évente -> négyévente
@hannawald: +1
Minden országot a polgárai tettek jobbá. Most rajtunk a sor.
@Apeiron:
én eddig egyszer szavaztam. nekem még nem unalmas.
de elhiszem és megértem, ha valakinek az.
én most szeretnék hinni (talán mindenki így van ezzel a 2. „választása” előtt), s jó érzéssel tölt el, hogy közel 2 év kétségek közötti hánykolódás után, valaki végre van, akinek tudok hinni.
szip-szip.
@royslade: „Attól kezdve alulmúlási versen van, a választásokon az az oldal győz, amelynek sikerül éppen kevesebb ostobaságot elkövetnie” – és természetesen nagyobbat hazudnia
@hannawald: „én most szeretnék hinni (talán mindenki így van ezzel a 2. „választása” előtt), s jó érzéssel tölt el, hogy közel 2 év kétségek közötti hánykolódás után, valaki végre van, akinek tudok hinni. „
Ha nem haragszol… Ez a tipikus magyar. Hinni valakinek, de sohasem magunkban. Hinni, hogy lesz máshogy, pedig sohasem lesz az. Hinni abban, hogy négyévente megmzdítva a seggünket bármit is el lehet érni.
@hannawald: „nekem még nem unalmas”
Egyébként irigylem a lelkesedésedet. Kívécsi vagyok, kitart e még nyolc évig?
Néhányszor próbáltam tenni valamit, na nem nagy dologokat, csak a saját mikrokörnyezetemben. Egyszer próbáld ki. A környzetem elemi erővel állt ellen mindenfajta jobbító szándéknak. Valójában ez a lagymatag magyar fos egy érdekszövetségen alapszik. Ezen az érdekszövetségen alapszik a társadalom. Változás nem lesz, Svájcot sohasem közelítjük meg semmiben, mert gyűlöljük azt az életformát, ahol felelősséggel tartozol minden napod elvégzett és el nem végzett dolgai után.
@Apeiron: nézd, nem haragszom. de egyrészt nem abban hiszek, hogy négyévente meg kell mozdítani a seggünket, lévén, hogy most is félidő van épp… másrészt pont magukban kezdtem el hinni, és abban, hogy van valaki, vagy vannak valakik, akik ezt támogatják, akik erre sarkallnak minket, hogy higgyünk magunkban.
ha azt gondolnám, hogy sohasem lesz máshogy, akkor bizonyára most kötném fel magam.
és állítom, hogy a tipikus magyar inkább az (kicsit elgondolkodtató, hogy szitokszóként használjuk a „tipikus magyar” kifejezést…), aki olyan pesszimistán látja a dolgokat, mint ahogy leírtad, hogy nem lesz változás SOHA, felesleges hinni bármiben, felesleges megpróbálni tenni bármit is…
@nerángass: A mondatok MINDIG uralják a tényeket, legalábbis beláthatatlanul sokelemű, verifikációs célú ismétlésre alkalmatlan közegekben, egyszerűen azért, mert a tények interpretációs szintjén mondatok vannak, nem tények, a tények pedig nem közvetlenül jelennek meg a tudatban és a döntésekben, hanem interpretációk (illetve interpretációnak látszó nem-interpretatív mondatok) közvetítésével… A nagyok szerint egyébként minden érzéklet (azaz a tények mikénti létezésének vélelmét megalapozó információk) maga is interpretáció.
Léteznek olyan mondatok, amelyek olyan narratívák elemei, amelyek szerkesztése során betartanak bizonyos eljárás szabályokat, meg olyanok, amelyek nem. Nagyon elemi módon azt lehet mondani, hogy Bajnai és Orbán beszéde között ez a különbség – illetve hogy Bajnai mondatai inkább referálnak egy tényekkel és érzékletekkel koherens induktív felépítésű világképre, míg Orbánéi markánsan deduktívak.
@rhubarbjelly: a gyerekeseknek a legnehezebb. hogyan mondod meg a lányodnak/fiadnak, hogy hiába tanul, hiába kiváló valamiben, a főnöke suttyó pártkatona lesz, de minimum féltudású önhype-oló, vagy valami ki tudja kinek a kije, ejtőernyős, aki agyatlanul, de önmagát maximális biztonságban érezve, minden egészséges gátlástól mentesen osztja az észt. és megkap felülről minden támogatást, pénzt paripát, meg ami kell, merthogy közülük való. az hogy ki a közülük, az változik. komcsik, nemzetiek, liberálisok, tökmindegy. lényeg hogy a valakihez való lojalitás, és nem a tudás alapján kerülnek pozícióba. így aztán a tudás, a hozzáértés és a teljesítmény félelmetes. titkolnivaló. mert nem csak a király meztelen már régóta. na ezt magyarázd el a gyerekednek.
én tudom, hogy a meritokrácia illúzió, részemről mégis nagy híve lennék.
@Apeiron: Hé, ember!
nem tudom, mi lesz 8 év múlva. lehet, hogy már bolygónk se 😛
vannak nekem is tapasztalataim a mikrokörnyezetemből. és most figyelj: több pozitív, mint negatív!
lehet, hogy nem is magyarok vesznek körül?? vagy mi lehet a baj szerinted?
ui: persze tisztában vagyok azzal, hogy lehet, hogy 8 év múlva én is irigyelni fogom a mostani lelkesedésemet. vagy még korábban…
Köszi, hogy megírtad, nagyon sok mindenben igazad van – egyet teszek hozzá/vitatok(?):
…van az a kor, amikor már – és még – nem lehet elmenni. Hol fogadnak közel ötvenévesen? Milyen kilátásokkal lehet új egzisztenciát teremteni úgy, hogy a nulláról kezdi valaki? Mi legyen a még, hálaistennek élő, ámde beteg, idős szülőkkel: nem lehet őket sem itthagyni, sem az ismeretlenbe, a bizonytalanba magunkkal cipelni?
Ezért aztán ezt a helyzetet csak „belső emigrációval” lehet megoldani(?), kezelni. Sokan csinálják, sokan gondolkodnak rajta – a környezetemben pl., és igen, én magam is. Már majdnem tartok ott, hogy teljesen reménytelen minden/bármi, amit tettem, teszek, tenni tudok és inkább kiszállok. Már majdnem. Nagyon picike lökés hiányzik csak. Aztán: új szakma, új elfoglaltság, új gondolkodásmód és igen: a közélet teljes és totális hanyagolása. Aki amúgy is arra hajlamos – amiről Te itt és most igen szépen írsz -, hogy nem akar semmi mást, csak élni, normális körülmények között és úgy, ahogyan jónak érzi, és egyébként meg virágozzák száz virág, annak legkésőbb tegnap délután rá kellett jönnie, hogy ennek harangoztak. Igen, pont azért, mert nem történt semmi. Emberek összegyűltek, tök jó happening volt, szónokoltak – inkább megpróbáltak! – páran (és meg kell mondanom, pocsékul, sajnos, ez van, a MILLA-szeánszon felszólalók egyike sem mutatott semmiféle szónoki képességet, semmi olyat, amiből kisarjadhatna bárikor is egy elementáris felháborodás, a mostmáraztánelég!-stílusú érzet és e nélkül viszont az egész egy nevetséges, indiánnyári-délutáni program volt csupán, semmi más), aztán mindenki jól hazament. A koleszbrigád meg – az a legborzasztóbb, hogy a legtöbbet az mondja el erről az országról, hogy olyanok vezetik ma, akik harminc éve, heti szinten egymás mellett hánytak a wc-ben, mikor kiszabadulva a vidéki családi létből, hirtelen valakinek érezték magukat egy fővárosi kollégiumban – megvakarta egymás tökeit a tegnap esti fogadáson és két pálinka között röhögő szájjal, böfögve állapíthatta meg, hogy igen, a hűbérbirtok immáron kiépült, ma ugyan pár jobbágy a főkegyúri szentleckeolvasás meghallgatása helyett a patakparton piknikezett egyet, de nem baj, hagyni kell, jobban húznak majd a jövő heti roboton, ha rendben a lelkük.
Na, ebből szállnak ki sorban azok, akik kivándorolnak, és azok is, akik nem tudnak elmenni az országból, de mostantól kizárólag arra koncentrálnak, hogy a saját életük lehetőleg a létező legkevesebb ponton érintkezzen a birkanyájéval.
Én egy vagyok ezekből. Meguntam, meguntuk, nincsen már sem húsz, sem tíz, sem öt évem arra, hogy pöcegödör aljából a felszín felé ússzak. Illetve van időm, erőm és energiám – de csak magamra, magunkra.Abban a pillanatban, amikor „bejön” az, amibe most belefogok – és nagyon jó esély mutatkozik rá – tökéletesen leszarom, kik és mit akarnak játszani még x éven át. Leszarom a koleszrezsimet is és mindent, de mindent megteszek azért, hogy az általam megtermelt javakból a lehető legkevesebb(megkockáztatom: semmi) ne jusson a kezeik közé.
Fizikailag nem megyek el – mert nem tudok, több okból kifolyólag sem -, de mégis elveszt az ország, mert nem érdekel, mi történik. Nyilván szerencsém is van, mert olyan helyen lakom, ahol ez megtehető és működik is. Nem mindenki „szerencsés” e téren.
Annyit fogadtam meg: ahogy tudom, segíteni fogom azokat, akik önhibájukon kívül áldozatai ezeknek.
Amúgy pedig azt az életet fogom élni, amiről jótündér Svájcj kapcsán írt. És nem lesz lelkiismeretfurdalásom.
@Evezős: ez huszoneveseknek szol. akkor meg hozhat valaki dontest, negyven felett mar nagyon nehez.
@Montefiore: Atyám uram, mibe léptem !? Te aztán el tudod venni a kedvét az embernek, hogy tizenhét hattyúból idézzen ! Csatold talán magvas meghatározásodat Esterházynak is, ragyogó volt, köszönöm.
Most látom, mi a baj igazán Orbán halandzsáival, nem az, hogy révületben fogannak és csupa bullshit, hanem hogy markánsan deduktívak ! Ráadásul feltételezhetjük, ő az – I presume – aki narratívája felépitése során nem tart be eljárási szabályokat . Mi, ott kin az ugaron, trollok közt, ezt pofátlan hazudozásnak nevezzük, eléggé el nem itélhető szabadsszájúsággal.
Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal……
viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi ex-em
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét
viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké-Moszkva-
Moszkva teret
apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a csokoládé-
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is
viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet
viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja, lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ…
@poszt: Szerintem teljesen normális dolog az, ha egy 21.sz-i európai országban a fiatalok eltöltenek pár évet külföldön, és egy részük értelemszerűen hosszabb ideig marad. Ehhez az se kell hogy az ország szar legyen. Magyarország eddig inkább abban volt kivétel hogy nagyon kevesen vállalkoztak erre, az európai átlaghoz képest. Persze rossz hogy ha vkinek azért kell elmennie mert itt kilátástalan a helyzete, de minél többen nézik meg egy kicsit a világot annál jobb.
@jotunder: Értem, de a negyven feletti is itt él és qrva nehéz szembesülni olyasmivel, hogy nem tehetsz semmit sem.
Erre írtam, amit.
A „lehet”-es posztnál írtam, hogy Orbánék legnagyobb bűne, hogy szisztematikusan elölték a reményt, hogy itt jobb lesz valaha. Tegnap Bajnai azt mondta, hogy van egy szűkös ösvény, amin verejtékezve felkapaszkodva el lehet jutni egy helyre, ahonnan talán látható a remény néhány sugara. Ez nem sok és teljesen érthető, ha valaki számára ez nem lesz hívószó. De mások még ennyit sem mondtak, csak a münchausenbárók hőbörögetk a Kossuth téren, hogy nekik megvan a tuti hajhúzós receptjük, hogy kikerüljünk a sz@rból, amibe előtte röhögve ők toltak bele.
http://www.holmi.org/friss/17.html
„Ha eltekintünk attól a lehetőségtől, hogy egy katasztrófa döntően megváltoztatja a világ és Európa közeljövőjét, akkor az én nemzedékemnek kemény kérdésekre kell válaszolnia most a huszonegyedik század elején: mit tudunk mondani az okos gyerekeinknek, hogy ne hagyják itt végleg Magyarországot? Mivel tudjuk őket magunkhoz láncolni öreg napjainkra? Van-e valami, amiért érdemes lenne itt maradnia a most felnövő nemzedékek legjobbjainak? Mit ér a szülőföld, ha magyar? „
ez 2005. semmi nem változott. csak eltelt.
7 év.
@dolphin:
Tegnap mondta a hülye Havasnál Váradi Júlia, hogy lehet reménykedni a tegnapi MILLA-szeánsz alapján, de a legnagyobb baj az, hogy hiába lesz győzelem (talán), akkor kell majd szembesülni sokaknak azzal, hogy nagyon sok minden, amit ezek elkövettek, egyszerűen NEM VISSZACSINÁLHATÓ.
Nekem ez a legborzasztóbb és ezen nagyon nehezen, sőt, szinte sehogyan sem tudom túltenni magam.
Ez a legnagyobb bűnük – bár amit te említesz, az sem kisebb szinte semmivel.
@jotunder: Ja…
Azt lehagytad.
@Evezős: A negyven feletti azon azért gondolkozhat, hogy a gyereke(i)t hogy menekítse ki.
@Evezős: Visszacsinálható, csak erőszakkal. Jogszerűen nem, de ahogy létrehozták, az sem volt jogszerű.
@Evezős: Nincsenek „nem visszacsinálható” dolgok. Lehet, hogy nem azonnal lehet majd változtatni, de egy ellenzéki győzelem elég sok mindent megváltoztatna a fideszes klientúra számára is. Nagyon sok érdeksérelem lesz a Párton belül, rengeteg biztosnak vélt megélhetés kerül veszélybe és ezért sokan olyan lépésre szánhatják el magukat a hűnek vélt káderek közül is, ami ma még nem valószínűsíthető. De ez még egyelőre anniyra tárgytalan úgyis.
@aronsatie: A gyerek is eljutott már oda, hogy megy.
De én most is inkább azokról írtam, akik negyven múltával, egyfajta szakmával – ami nem feltétlenül piacképes kinn -, idős, beteg szülőkkel (és persze még sok egyéb hozadékkal a) hátukon nem tehetik meg, hogy elmenjenek, nincsen idejük arra, hogy várjanak már – és nincs is mire -, és nincsen kedvük azt megvárni, hogy nyugdíj nélkül, orvosi ellátás nélkül, egy eladhatatlan lakásban/házban 15-20 év múlva elpusztuljanak.
Ezeknek mit lehet ajánlani? Mert sokan vannak ám ilyenek!
@Evezős: Én már közelebb vagyok az ötvenhez, de ha a kölök jövőre végez, húzás. Utálok bérrebszolga lenni, húsz év alatt hozzászoktam, hogy – a piac után – nekem csak egy főnököm van, de ha Mo. ennyire ragaszkodik az „újviktoriánus” korhoz, legyen nekik.
Mellesleg már megint megjelent a sunyi marketing az itteni kommentekben. Azt írni, hogy Viktor fasza gyerek, egy ilyen blogon nyilván kínos. Helyette megy az „á, mind egyforma, úgyse változik semmi, soha a ballibre, akkor inkább Orbán… ” stb. Hányinger.
Pedig: „Gondolkozás nincs, enyém lesz a kincs!” 🙂 Orbán-klikk elzavar… és pont. Elsőre ennyi épp elég (lenne). 🙂
@aronsatie: Hogyan csinálod vissza az államosított oktatást mondjuk? A létrehozott(???) Klébersberg-izékkel együtt, az állami fenntartást, az egyházi kezekbe juttatott rettentően sok intézményt?
A megszüntetett, tönkretett szociális ellátóhálózatot?
Az államivá tett, majd bezárt, lerabolt kórházakat?
Vagy amit most hallottam: állami lesz a patika-hálózat …
@royslade: egyetértünk, csak Te jobban fogalmaztad meg, mint én. Ami a gyerekem oktatását illeti, én is így teszek, és arra fogom bátorítani, hogy induljon el külföldre.
@jotunder: tanúsíthatom 🙂
@aronsatie: én pl a családomért, és pont emiatt gondolkozok külföldi munkán.
@ijontichy: az indexet rühellem, aljas, sunyi hazug lap. És a Jobbikot is egyre inkább rühellem, mert ez nem megengedhető. Akármilyen az index, akárkik vezetik és szerkesztik, akkor sem verhető össze egy ember az utcán csak úgy. Ez így egy csürhe.
@Evezős: Persze, a többség ilyen. Azt lehet ajánlani, amit a Monte Kristóf a könyv végén: Várni, és remélni.
@Evezős: Jó, ezeket valóban nehéz, és idő kell hozzá. Azt hittem, a bebetonozott emberekre gondolsz, meg az áterőszakolt „alkotmányra”. Mert ezeket röpíteni kell, nincs mese. Nem lehet akadály, hogy amit hatályon kívül akarsz helyezni, nem engedi meg gyakorlatilag sehogy se, hogy hatályon kívül helyezd.
@dolphin: A nem visszacsinálható dolgok alatt nyugodtan lehet azt érteni, hogy tzí-húzs évekbe tellhet, míg valamiféle változást lehet végrehajtani.
Fentebb sorolom, mik ezek.
Ez egy negyvenes, ötvenes ember életében a visszacsinálhatatlan kategóriába tartozik.
Kit vigasztal az, hogy ő felfordul egy gyógyszer hiánya miatt, a kórházi ellátás megszűnte miatt, megfagy az utcán, mert nincsen szociális ellátóintézmény – de majd, egyszer, valamikor visszacsinálják?
De, szerintem meg pont az lenne a fontos, hogy ezekről szó essen.
És nem hiszek abban, hogy a közel tíz évre bebetonozott fideszes klientúra-réteg belátható időn belül feladjon bármit is., Hiszen lám, 2002 után is visszajöttek uraik…. (és akkor nem szóltam arról, hogy a jövedelem, amit kapnak, nyugodttá teheti őket a megélhetés tekintetében is.)
@nerángass:
„Most látom, mi a baj igazán Orbán halandzsáival, nem az, hogy révületben fogannak és csupa bullshit, hanem hogy markánsan deduktívak !”
Azt, hogy révületben fogannak-e, nem tudhatom, de nem hiszem. Sokkal több jel mutat arra, hogy ezek a szövegek igen szakszerűen, „patikamérlegen” vannak kidolgozva, legalábbis fő vonalaikat tekintve. Hogy bullshit, azt én is hasonlóképpen érzékelem ugyan, de ha a terjedésüket meg akarom akadályozni, és így azokkal akarok a siker reményében kommunikálni, akik számára nem bullshit, akkor objektív és egyben célszerű eszközöket kell alkalmaznom. Ha csak az indulataim kifejezéséig látok, akkor nyugodtan nevezhetem bullshtnek, minden bizonnyal nem tévedek nagyot.
„Ráadásul feltételezhetjük, ő az… aki narratívája felépitése során nem tart be eljárási szabályokat . Mi, ott kin az ugaron, trollok közt, ezt pofátlan hazudozásnak nevezzük, eléggé el nem itélhető szabadsszájúsággal.”
Ugyanígy: ha pofátlan hazudozásnak nevezem, lehet, hogy kibeszélem magamból a dühömet, de az elemzésnek ez a szintje, bár nem ellentétes az észleleteinkkel, sajnos nem operacionalizálható. Valójában ezek a szövegek nem az igazság-hauzgság tengelyen vagy oppozícióban értelmezendők, és főleg nem úgy támadhatók a siker reményében, hanem annak a narratívának a keretein és szerkezeti törvényszerűségein belül, amelyben hatni képesek.
Elég sokan vannak itt olyanok, erkölcsi ítéleteiknek, illetve dühüknek, vágyaiknak vagy levertségüknek – egyszóval emócióiknak – adnak hangot, talán elfér egy olyan figura is, aki megpróbálja megmutatni a jelenség leküzdése felé vezető út egy-egy lépését.
@ijontichy: Na, én ezt csak úgy tudom megoldani, hogy kiszállok a piacról, ahol eddig eladtam a munkaerőmet, olyasmibe kezdek, aminek van jövője és mindent megteszek azért, hogy a megkeresett jövedelmemből ezek ne lássanak semmit sem.
Tegnap meghallgattam/megnéztem Gyurcsányt, a MILLA-szónokokat.
A véleményemet inkább megtartom, illetve jótündér posztját olvasva, abból sok mindent mégis ideöntöttem.
Pár napig menni fog a föld felett lebegés, aztán a koleszrezsim kitalálja az ellenszert és lehet újabb összekovácsolási gyakorlatot szervezni – legközelebb március 15-re.
És majd lesz nagy meglepi, ha 2014-re olyan választási rendszert alkotnak -előtte egy bő hónappal -, hogy mondjuk ilyen választási szervezetre nem, csak pártokra lehet szavazni, a bejutási szintet meg 10 %-ra emelik.
Addig meg hadd szervezkedjenek kedvükre ….
@aronsatie: Nem, azt elhiszem, hogy a Tákolmányukat egy pillanat alatt lehet semmissé tenni, a bebetonozott klientúrát is lehet olyan helyzet elé állítani, hogy mondjuk önként takarodik – valahol olvastam, hogy van az a munkaidő- és munkahelybeosztás pl., ami egy köztisztviselőt arra késztessen, felmondja az állást -, de ezek az intézményrendszert rengetik meg éppen alapjaiban (és gondoljunk akkor mondjuk a visszahozott járásokra is), amit visszacsinálni …. hát nem tudom, hogyan lehetséges. A benne levők, a rendszer felfordításának elszenvedői pedig mind-mind áldozatok. És nem kevesen vannak, lesznek.
@Evezős: szerintem viszonylag világos, hogy szavazni csak pártokra lehet, nem a szövetségre, Bajnai mintha ki is mondta volna. továbbá a jelöltállítási határidő után módosítani a választási törvényt (a jelölésmódosítás lehetősége nélkül) olyan dolog lenne, amit remélhetőleg _nagyon_ nem hagy szó nélkül se az EU, se az USA.
az én fő aggodalmam, maroz terminológiájával, az, hogy a Nagykörúton belül maradunk.
@jotunder: Azt gondolom, hogy a közönség jó részében még mindig nem elég erős a helyzet belátása és megváltoztatása iránti igény ahhoz, hogy érzelemkitörések, projekciók és erkölcsi ítéletek helyett a konkrét helyzet konkrét elemzésének, majd az elemzés nyomán a helyzet megváltoztatásának lehetséges optimális eszköztárán töprengjenek, vagy legalább odafigyeljenek azokra, akik ilyesmit vetnek fel. Tartok tőle, hogy a még sokáig kitart az a komfortérzet, amit a „nagyon szar itt, és elhatárolódom tőle, de nincs mit tenni, mint felháborodni” különböző regiszterekben történő megszólaltatása okoz.
Ezek se elmenni, se változtatni nem fognak, emlékezhetünk a kádári „exkluzívan ellenzéki vagyok, alternatív és szubkulturális” fílingre, jó is volt az….
Az én személyes előrejelzésem meg az, hogy annyira rossz az üzletmenet és annyira nyilvánvaló a szakadék közeledte, meg ahogy látom, az egész performansz még a haszonélvezők nem is csak külső köreiben is kifejezetten szégyellendő, kényelmetlen, zsenáns kezd lenni, hogy a burzsoázia európai/eurotlanti kapcsolatrendszerrel rendelkező vagy annak előnyeit elveszíteni nem kívánó része rá fog jönni arra, hogy a rezsim tarthatatlan. És meg fogják találni a maguk Salina hercegét. A burzsoáziának és a jó üzletmenetnek az én – lehet hogy kivételesen jó tapasztalatokra és hagyományokra alapozó – véleményem szerint alapvetően az alkotmányos jogrend és a véleményszabadság, a kormányhatalom kontrollja és az ellensúlyok meg a visszajelzések rendje felel meg inkább, mint a pancser akarnok teremtette káosz. Márcsak afféle Bildungsbürgertum-nosztalgiák miatt is…
És ha igazam lesz, akkor az itt maradók megint egy rövid időre átélhetnek valami rendszerváltó eufóriát, persze rengeteg öncsalással, csalódással és felületességgel, de mégis, az események okának és értelmének képzelhetik magukat egy időre, és az sokkal több, mint amit a többségnek a sors általában kimér.