Ennek az embernek fogalma sincs(bizonyosemberlegóposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Bizonyosemberlegó elmagyarázta, hogy az a baj, hogy Magyarországon csak 250000 cikket termelnek évente, miközben Csehországban 360000-t.
Nem tudom, hogy mikor osztott utoljára Bizonyosemberlegó… Tegyük fel, hogy egy kutató évente két cikket ír. Akkor ahhoz a 250000-hez 125000 darab tudományos kutatóra lenne szükség, azaz a budapesti villamosokra nem lehetne felszállni a tudományos kutatói tömegben.
A valóság az, hogy Magyarország sokkal több nagygrantot nyert el, mint Csehország, de az is igaz, hogy Prágában ma sokkal jobb akadémiai kutatónak lenni, mint Pesten. Például nem ültetnek a nyakukra Bizonyosemberlegókat…
Ennek az embernek lövése nincs a tudományról, össze-vissza halandzsázik, most a Harvard kontra Bizonyosemberlegó meccsről ne is beszéljünk.
Önkormányzati választások lesznek, és mindent, de mindent ennek fog alárendelni Tádzsikfölde kormánya. Lehet itt mondani 360000-t, a rezsimlapok majd ezzel fognak minket vádolni, nem írjuk meg a heti másfél kiló magas sikértartalmú cikket a kohóban.
Én azt gondolom, hogy.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518270-6ae4361647205' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518270&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518270-6ae4361647205&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518270-6ae4361647205' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Flageolet: @lemniszkata: ez hogy megy a rothadó nyugaton?
Kabe ahogy a naiv kerdeseimbol latszik… Jo, leirom, ha megigered hogy nem robbansz fel…
1) Poszter nyomtatasa: A titkarno megy nyomtatni, ha nem boldogul, akkor a komputer-maniakus PhD diakom segit. En azt sem tudom hol van az intezetben a poszternyomtatonk. Valahol az alagsorban.
2) Penzugyek: sajat alszamlam van az intezmeny penzugyi rendszereben, barmikor megnezheto mi van raterhelve. Havonta kapok kimutatast a bevetelekrol/kiadasokrol, egy emaillel vagy jovahagyom, vagy ha valami nem stimmel szolok. A titkarno ellenorzi a sajat nyilvantartasaval osszevetve. Az alszamlan a kulonbozo grantek fel vannak sorolva, a penzugyi osztalyra egy emailt kuldve atpakoltathatok egy kiadast innen oda. Tipikusan a titkarno eleve tudja hogy milyen tipusu kiadast hova kell konyvelnie, ha bizonytalan, megkerdezi tolem, ha teved, javitunk.
3) Penzforgalom: a legtobb kiadast (hotel, repjegy, regisztracios dij, vasarlasok) a titkarno fizeti a business hitelkartyajaval. Megmondom neki melyik jaratra akarok jegyet illetve melyik hotelbe foglaljon, max egy napon belul elintezi. Ha valami nagyon surgos (utolso olcso jegy), akkor beviszem hozza a laptomat az altalam kikeresett jeggyel es megkerem hogy gepelje be a hitelkartyaja szamat. Publication fee ugyanigy. 1000 Euro alatti kiadast formalis jovahagyas nelkul egyedul is csinalhat, efolott egy emailt kell kuldenie nekem, hogy rendben van-e, amire valaszolok hogy igen, s akkor fizet. 5000 Eu folott a beszerzesi osztalynak van a dologhoz szava (mert onnan esetleg kozbeszerzes), de nekem ilyen nagy kiadasom egyszerre meg soha nem volt. Munkaszerzodest nem kothetek egyedul, de minden mas 5000 Eu alatti kiadashoz senki mas jovahagyasa nem kell (IT eszkozt az IT-dept-en keresztul kell megrendelnem — jotallas, flottaszerzodes miatt — tanaccsal segitenek).
Neha nekem kell direkt fizetni (pld a hotelben kiderul hogy a titkarno kartyaja csak a foglalasra volt jo; vagy kisebb utikoltseg merul fel amit a helyszinen egyszerubb kifizetni — pld buszjegy a repterrol). Az utazas vegen az igy osszeszedett szamlakat a titkarnonek adom, aki megirja az elszamolast, alairom, es nehany napon belul a bankszamlamon van a penz. Utazasnal fix napidij van, szamla nelkul. Ha hetvegen surgosen kell jegyet vennem, vagy valamit fizetni, akkor sajat zsebbol kifizetem, s szamla elleneben nehany napon belul megteritik. Senki jovahagyasa nem kell, de alapszabalyok le vannak fektetve (pld. business class tilos),
s ha megszegem, akkor rendes fejmosas a penzugyi osztalytol. Nincs elvarva a legolcsobb jegy, sot premium economy is rendben, csak business class nem.
PhD diak/posztdok esetben az eljaras ugyanez, de jova kell hagynom. Posztdok kikeresi maganak a repjegyet, emailben elkuldi nekem es a titkarnonek, visszairok hogy rendben, s a titkarno megveszi. Posztdoktol elvarjak hogy az utazasbol visszaterve az utielszamolasi nyomtatvanyt maga toltse ki, de mivel tipikusan elrontja, igy ha kelloen hizeleg a titkarnonek, akkor inkabb megcsinalja neki.
4) Vendeg: A vendegtol elvarjuk hogy maga vegye meg a jegyet, s utolag teritjuk (hazaterte utan nyomtatvany kitoltve, jegyek beszkennelve, emailen atkuldve, titkarno atnezi, en alairom es 2-3 heten belul megkapja a penzet). Kiemelt vendeg eseteben (pld job interview, kollokviumi eloadok es egyeb nagykutyak) vagy ha valaki nagyon szegeny orszagbol jon, van arra is lehetoseg, hogy a vendeg jegyet is a titkarno vegye meg direktbe. Szeminariumok utani vacsora egy epeszu osszegig elszamolhato. Bajororszagban alkohol elszamolasa tilos, de a s”or nem szamit annak… Ausztria liberalisabb.
5) Grant management: a Grant office figyeli a kiadasok idoaranyossagat, felevente kimutatast kuld hogy hol van under vagy overspending. Ha nagy elteres van, akkor leulunk a grant officeremmel es megkerdezi hogy mi a tervem (tobb vagy eppen kevesebb embert fogok felvenni?).
Ismeri a grantok parametereit, tudja hogy mit lehet mozgatni es mit nem. A grant lezarasaval elkesziti a zarszamadas penzugyi reszet. A funding agency-vel a grant office tartja az elsodleges kapcsolatot, ok rakjak fel a kulonbozo dokumentumokat online, en meg a grantemhez tartozo passwordot sem tudom.
6) Munkaszerzodesek: a grant terhere, a funding agency szabalyait betartva barmikor felvehetek embereket. Ha bizonytalan vagyok, a grant officer segit. Az HR elintezi a szerzodest, a penzugyi osztaly ellenorzi hogy van-e eleg penz a szamlamom es lekoti ezt az osszeget. Atfutasi ido 2-3 het. Az international office elintezi a vizumokat/munkavallalasi engedelyt. Egy ramenos dorzsolt ficko az ottani fonok, ha kell, felhivja a pekingi kovetseget, s ha kell, elkiseri az ujdonsult posztdokot az idegenrendeszetre.
Nagyjabol hasonlo volt procedura a korabbi helyeimen is, a titkarno company credit card-ja az egyetlen ami masutt nem volt (igy mindig utolag teritettek a kiadasokat, bar eloleget kerhettem). Az alapelv: a PI-ban megbizunk, az admin dolga a segites.
@lemniszkata: kb ugyanez van az Egyesult Allamokban is.
@kiazmarmegint: Igen, tudom az USA is hasonloan mukodik. Amit a korabbi ameriakai helyemen viszonylag komolyan vettek, az volt, hogy US flag carrier-t kovetelt meg az NSF grant (szabadverseny, ugyebar, kiveve ha….); ha megsem, akkor magyarazkodni kellett hogy miert nem lehetett ugy tervezni az utat, hogy megis. Code-shared jaratot azonban siman elfogadtak, lehetett LH geppel repulni felteve ha UA jegyet vettel ra.
Europahoz kepest nagyobb macera az USA-ban kulfoldieket fizetni, akar szamla elleneben is, adohivatali nyilatkozatot kellett a delikvensnek kitoltetni.
Komolyan vettek meg az alkoholtilalmat, a bort tartalmazo vacsoraszamlat kulon, nem allami penzbol kellett fizetni; szerencsere a tanszeknek volt egy kicsi, teljesen szabadon felhasznalhato kerete (valaki vegrendeleteben rajukhagyta a valamijet). Konferenciaszervezesnel celszeru volt olyan kulon (privat vagy society) tamogatast is szerezni amibol pld a bankett fizetheto, illetve amibol az olyan vendeg repjegyet lehetett fizetni, aki trehanysagbol vagy kuruckodasbol figyelmen kivul hagyta a US flag carrier szabalyt. Volt olyan allami grant amely semmifele hedonizmust nem toleralt, meg a kaveszunet koltseget sem, de az ilyenekre voltak mas forrasok. Illetve a registration fee-t kellett ilyenre hasznalni: a vendeg szamara a registration fee hivatalosan elszamolhato kiadas, mig a konferenciaszervezo szamara no strings attached bevetel.
Helyi korrupcio azonban volt: a campus teruletere konferenciat csak az egyetem Events dept-jan keresztul lehetett szervezni, amely ceruzaja igencsak vastagon fogott amikor a sajat munkadijukat allapitottak meg. Trehanyan, rugalmatlanul, csereben viszont piszok dragan dolgoztak, ahogy minden monopolium. De ez helyi sajatossag volt.
Tovabba a financial admin szamara ismeretlen volt (talan mar nem az) a banki atutalas, minden reimbursement fizikailag kiallitott csekkel ment, jo esetben a helyi bank logojaval. Hogy ezzel a meghivott kulfoldi vendeg a csajagarocsogei takarekszovetkezetnel mihez kezdett (es foleg ez mibe kerult neki), azzal nem torodtek.
Mindenhol vannak aprobb helyi idiotizmusok (megspekelve egy-egy helyi admin fafejusegevel es/vagy stupidsagaval), de alapjaban ezek max aprobb bosszusagokat okoznak, es utolag szorakoztato anekdota szintjen meselhetok. Arra azonban mindenutt figyelnek, hogy a rendszer alapjaban a kutatot tamogassa. Bar a tanszek/intezet financial officerje sehol sem orvend altalanos szeretetnek, hiszen a burokracia szabalyait kepviseli, neha zsebbevago modon, de azert minimalis segitokeszseg elvart tole. Ha ennek hosszabb tavon nem tesz eleget, repul.
Hasonlo modon, egy 10-15 tanszek, osszesen akar 100-200 professzor feletti dekan eleg nagyhatalmu ember, de ha a president/Rektor konzisztensen olyan visszajelzeseket kap a professzorok nagy reszetol (s foleg a vezeto professzoroktol), hogy a dekannal gondok vannak, akkor az esetek tobbsegeben nem sokaig lesz dekan. Ugyanez van az intezetvezetovel; bizony lehet menni a dekanhoz panaszkodni, ami foleg csoportosan sokszor hatekony. Normalis helyen a faculty elleneben tartosan nem lehet fellepni. Egyszeruen senkinek nem erdeke a tartos elegedetlenkedes, galibak, mert ez vegsosoron az eredmenyesseg rovasara megy.
Na jo, abbahagyom az ilyen reszletekkel valo traktalast, de Flageolet leirasa egy annyira mas vilagot mutat, hogy nehany konkret procedurat ismertetni talan nem volt erdektelen annak aki egy egeszen mas strukturanak van kiteve.
Meg egyszer, nagyon sajnalom, hogy az otthoni kollegak ideje, energiaja ilyen baromsagokra megy el; kulon bosszanto, hogy a problemak egy (s talan novekvo) resze, ugy tunik, nem egyszeru stupidsag, nemtorodomseg, hanem szisztematikus gonoszsag.
@Flageolet: Bar ez egy masik hosszu diszkusszio lenne, csak arra reagalok, hogy
szerinted a legjobb ha a fiatal kutato rogton kimegy PhD utan posztdoknak.
Bar nyilvan egy csomo mas tenyezo is belejatszik (maganelet, csalad stb.), de szigoruran a tudomanyos karrier szempontjabol nezve az a legjobb ha mar PhD-re is kulfoldre megy, sot szamos tudomanyteruleten meg elobb (alapkepzes utan, mesterszakra). De csak jo helyre erdemes menni. Elsosorban persze azert mert hamarabb bekerul a verkeringesbe, tudomanyos kulturaba (amely pld. mentes a pipetta meg poszter problemaktol). De azert is, mert bizony a kesobbi karrier szempontjabol szamit hogy milyen egyetem milyen hiru iskolajaban kapta a PhD-t. Mindenki tud persze ellenpeldakat, s ha valaki tenyleg zsenialis, akkor Mo-rol is tud ervenyesulni kesobb is, de ha valaki „csak” nagyon jo, akkor a rangos kulfoldi egyetem hatszele szamit. Ez nemcsak rangkorsag, van mogotte komoly tartalom is. A jol ismert egyetem neve egyfajta minosegbiztositas, mig egy magyar egyetemet (akar az ELTE-t is) tipikusan nem ismerik igazan. Persze mindenki tudja, hogy van Bp-en egyetem, talan meg ismernek is nehany embert onnan, de hogy az egesz ottani kepzes s az azt lezaro PhD milyen szinten van, abban mar sokan bizonytalanok. A PhD temavezeto szemelye lehet az athidalo kapocs: szerencsere vannak Mo-n temavezeto, kulfoldon is nagyon elismert tudosok (matematikabol egesz biztosan), ilyenkor az altaluk irt ajanlolevel az igazi minosegbiztositas es nem az ELTE pecsetje a diploman. Az utobbi igazabol senkit nem erdekel, az ELTE nagyon messze van attol a szinttol, hogy megakadjon rajta egy felveteli bizottsag szeme — ilyen szinten kabe 10-15 europai es 10-15 amerikai egyetem van. Igy hat ha valaki egy magyar egyetemen egy nemzetkozileg kevesbe ismert „nagykutyanal” PhD-zik, akkor egyertelmuen hatranyba kerul a kesobbi allaskeresesnel.
Utolso gondolat: nem hiszem, hogy „megerdemeltem” a mostani felteteleimet (amelyek egyebkent jok, de nem rendkivuliek). Esetemben a dolog kulcsa abban van hogy nagyon jo tortenelemtanarom volt. Megtanitott tortenelmi esemenyekrol praktikusan gondolkozni, es megprobalni azokat hosszabb tavra jol elorejelezni. Tobbek kozt nem beugrani semmifele lozungnak. Tanitasai alapjan azt hiszem eleg jol belottem, hogy hol fog Mo tartani 20-25-30 evvel elore, es azon belul milyen megbecsulese lesz egy kutatonak. Talan nalad a jo tortenelemtanar hianyzott…
@Flageolet: Én is hoztam már néhány borzalmasan rossz döntést… De hát nincs mit tenni: fel kell állni, továbbmenni. 🙂
A ‘töréskár’ a laboratóriumi hídpénzt jelenti?
@Flageolet: Eloszlatnam azt a tevkepzetet, hogy matematikaban nem hatrany a szegenyseg. Persze joval olcsobbak vagyunk mint a legtobb kiserleti tudomany, de az embert ugyanugy meg kell fizetni, sot. Nekunk tobbek kozott a Morgan Stanley, a Google, a Facebook, az Allianz, a nemet Bundesbank, az osztrak Nationalbank stb. allasajanlataival kell versenyeznunk az okos fiatalokert, s akkor meg a start-up-okat nem is emlitem. Csak fizetesben nem tudok persze ezekkel direktbe versenyezni, de a feladat erdekessegeben, kotetlensegben, anti-corporate culture-ben neha igen, neha nem. Ilyesmikkel azonban egy masfel, esetleg talan max ketszeres szorzot tudok kompenzalni, otszorost mar nem tudnek.
Tovabba egy matematikus mobilabb mint akar egy laborigenyu kutato vagy akar olyan teruleten dolgozo ahol a nyelv fontosabb; igy konnyebben elmehet oda ahol jobbak a feltetelek.
Ugyhogy nem, nem vagyunk olcsok… Egy matematikus beret (sem) ahhoz kell
szabni, hogy mennyibol nem fog meg eppen ehenhalni…
Mint targyaltuk, egy itteni posztdok egyevi teljes berkoltsegebol (mintegy 24 millio Ft) annyi pipettat vehetsz hogy nyugdijig minden nap ujat bonthatsz, s meg poszterek nyomtatasara is boven maradna…
@Flageolet: Nekem személy szerint sejtelmem sincs, mi az a „töréskár”.
@Lajszlo: Három hónapja küzdök, mert azt állítják a gazdaságisok, hogy sem részvételi, sem tagdíjat nem lehet kifizetni! Tavaly még lehetett, most meg nem. A miért kérdésre meg nem adnak választ, gondolom, azért mert a csak óvodás kor fölött már nem meggyőző.
@Unseen Academical: Ez arra a 90-es évekbeli esetre emlékeztet, amikor az autópályrendőrségnek elfogyott hónap végére a benzinkerete. A béreket, juttatásokat, az épületek és a gépjárműflotta fenntartását, irodaszereket, közműveket fizették a gazdaságisok, de a benzint nem. Így a produktivitásul nullára esett vissza, hiszen a core funckiójukat, az autópályán való járőrözést és ellenőrzést nem tudták teljesíteni, miközben a költségek 95%-a megmaradt.
@lemniszkata: „Arra azonban mindenutt figyelnek, hogy a rendszer alapjaban a kutatot tamogassa.” Ez a kulcsmondat és ez nem működik itthon. És igen, a témavezető személye sokkal többet nyom a latban, mint bármelyik magyar egyetem neve, ezért itthon megszerzett PhD-val is ki lehet még menni és kutatói karriert befutni, ha jól választ témavezetőt a hallgató.
@flageolet: Én megerősítem a közbeszerzéses rémtörténeteket és irigykedem azokra, akiknek nem kell ezzel bajlódniuk. Szerintem az mindent elmond a helyzetről, hogy a kollégáim hülyének tartanak, mert pályázom és nyerek, annyi adminisztratív vesződség van velük.
@Grrr: És mint csinált az autópálya-rendőrség? Némán elszenvedte? (Bocs, akkoriban nem voltam itthon.)
@Unseen Academical: Nem is nagyon volt a sajtóban 🙂 A rendőrök meg persze nem kritizálhatnak, ott az már egy lépésre van a zendüléstől…
@Grrr: Nem lep meg, hogy a sajtó nem írt erről, bár mint mondtam, nekem a kilencvenes évek nagy része teljesen kimaradt, csak családlátogatásra jöttem haza, meg konferenciára, előadni. A rendőröknek nem volt egy balhézós szakszervezete? Vagy az későbbi?
@Unseen Academical: Én az esetről valami minisztériumi projektegyeztetésen hallottam még anno, csak a közszféra bizonyos hatékonyságbeli problémáinak kis színes illusztrációjaként. 🙂
@Flageolet: „Elmehetek a p*ba a nyöszörgésemmel, ha ilyen emberekkel kell egy TT-n versenyeznem.”
Jó, de azért ez már megintcsak a „hack the system” megnyilvánulása.
Mármint, aki ennyi PhD-hallgatót témavezet, az nyilván teljesen mást ért „témavezetésen”, mint mi (te tudnál akár hatot egyszerre, úgy, ahogy szoktad?), illetve évi 17 ilyen cikkben a társszerzőség sem az, mint amit alapból „társszerzőségen” érteni kellene. (Vagy esetleg annyira átfednek a cikkek, mint amennyire fönt (vagy egy másik szálon?) a bölcsészek fejéhez lett vágva, ami amúgy megintcsak nem ismeretlen a bezzegnyugaton amúgy.)
(Arról most nyilván ne is beszéljünk, milyen vackok mennek át elvileg neves helyre csak mert az utolsó szerző ismert/neves. Az első verzió olyan gány volt, hogy hazai lapba nem küldtem volna be, nekik meg átment két major rev. után, hiába nyomogattam szorgosan a rejecteket — de ez más téma.)
Szóval itt tényleg az van, hogy nem ugyanazt a játékot játsszuk, de kivételesen nem az erőforráshiányunk miatt.
@Flageolet: „.el tudja bárki képzelni, beleértve közösperonos átszállást”
Elmész te a francba, köszike.
@Flageolet: „A leírtakat három magyar egyetemről szedtem össze, ahol hivatalosan oktattam. Mindháromra ez volt/van jellemző.”
Oké, és akkor ez mit is jelent? Hogy ha nekem csak két magyar egyetemről van ellenkező tapasztalatom (itt ugye, csak hogy tisztázzuk, arról van szó, hogy a komplett adminisztráció úgy áll hozzád, mint hogyha te lennél az ő csicskájuk), akkor te nyertél, mert 3 > 2, és törvényszerűen ez van minden magyar egyetem minden karán és azok minden tanszékcsoportján és azok minden tanszékén?
(Ja, a kettőből az egyik a BME.)
És azért azt is vegyük már észre, hogy ha valamiben nem olyan tapasztalataim vannak, mint neked, az nem jelenti automatice azt, hogy kompletten a másik végletet tapasztalom, ráadásul mindenben. Légyszi nyugodj le.
@lemniszkata: „Eloszlatnam azt a tevkepzetet, hogy matematikaban nem hatrany a szegenyseg. Persze joval olcsobbak vagyunk mint a legtobb kiserleti tudomany, de az embert ugyanugy meg kell fizetni, sot. Nekunk tobbek kozott a Morgan Stanley, a Google, a Facebook, az Allianz, a nemet Bundesbank, az osztrak Nationalbank stb. allasajanlataival kell versenyeznunk az okos fiatalokert, s akkor meg a start-up-okat nem is emlitem. Csak fizetesben nem tudok persze ezekkel direktbe versenyezni, de a feladat erdekessegeben, kotetlensegben, anti-corporate culture-ben neha igen, neha nem. Ilyesmikkel azonban egy masfel, esetleg talan max ketszeres szorzot tudok kompenzalni, otszorost mar nem tudnek.”
Mókás módon az amúgy drágának tartott CS/IT vonalon tökugyanez a helyzet: persze kell hardver, és előny egy komoly szerverpark, de majdhogynem otthoni PC-konfigurációkkal is lehet labdába rúgni (nem minden-minden kutatási témában, de nagyon-nagyon sokban). Viszont már egy junior Java developer fizetéssel sem olyan egyszerű versenyezni itthon… A kurrens témában kutatók meg persze brutális pénzeken kereshetnek az óceán túlpartján, de ott sem az akadémiai szférában. Tehát itt is a bérköltség az, ami erősen megnyomja a kutatási költségeket.
@közösperonos átszállás: Hozzatennem, hogy IT hardverre mindenutt sokkal konnyebb penzt szerezni mint allasokra/berkoltsegre. Minden eddigi helyemen volt valami kulon IT beszerzesi keret, amibol csak ketyereket lehetett venni, sokszor akkor is ha nem igazan kellett. Valami miatt a politikusok azt hiszik, hogy az a rendes matematikus, akinek nagy kapacitasu szamitogepekre meg mindenfele draga programcsomagra van szuksege, persze 90%-unknak egy sima laptop boven megfelel. Ugyanakkor az a matematikus, akinek csak kreta, tabla meg nyugalom kell, neadjisten egy kanape, az valami gyanusan logos alak. (Az egyik hadakozasom a nemet egyetemi burokraciaval az volt, hogy egy kanapet ket karosszeknek el tudjak szamolni. Karosszekbol akarmennyit lehetett venni, de kanapet elvileg egyet sem… Azon esetleg meg szunyokalnank…)
Bocs, külföld, konf. Újra itt.
@Flageolet: „1/ Persze, elmehetek a francba. Az az egyik megoldás. „
Azt hittem, teljesen egyértelmű, hogy az a személyeskedéssel megfűszerezett szalmabábozásodnak (szalmabábozással megfűszerezett személyeskedésednek) szólt. Arra kábé nincs más megoldás, mint felhívni az illető figyelmét, hogy figyumá, paraszt voltál, pedig az előzményekből ezt semmi sem indokolta (persze cizellálhatnám, személyeskedhetnék én is, hidd el, menne — csak tényleg, minek).
„fel kell ezek ellen lépni”
De most ehhez nekem mi a túró közöm van, hogy személyesen nekem címezted, baszogatás-felhanggal? Mondtam én valaha is bármit ezzel kapcsolatban?
Ja, nem.
(Ha esetleg nem értetted volna, mit jelent a személyeskedés-szalmabáb kombináció.)
„Hogy három több-e kettőnél? Tudja mit, ne legyen. „
Ó, és most a magázás. Nem lekezelő, és egyáltalán nem is nevetséges. 🙂
Arra próbáltam fölhívni a figyelmed már nem egyszer, hogy egyrészt a tőled különböző emberek tieidétől különböző tapasztalatai (még ha esetleg valamivel kevésbé szerteágazóak is) pont ugyanannyira írják le a világot, mint a tieid, másrészt hogy akkor ebből következően talán óvatosan az ilyen nagyívű kijelentésekkel, mert lehet, hogy az egyes intézmények közötti valamint az egyes intézményeken belüli szórást (ami amúgy nyilvánvalóan nagy probléma) ignorálod teljes mértékben.
Ja, és hogy esetleg az, hogy „a problémát” esetleg nem tekintenéd egyetlen összefolyó masszának, segítene abban, hogy a vitapartnereid álláspontjait is ha nem is a maguk cizelláltságában, de legalább egy picikét árnyaltan látnád. Egy picikét. Látod, én merészeltem veled nem egyetérteni két konkrét dologban (még csak azt sem mondtam, hogy hülyeséget írsz, csak azt, hogy az én tapasztalataim mások, így helyesebb lenne kevésbé általánosítani), erre egy oldalvágásban a komplett világfájdalmad okait tetted az én nyakamba, mint hogyha én mindenben a status quót védeném, ajkamon a Lego-filmből ismert dallal (és látod, most megint, és sőt).
Több odafigyelést, több tiszteletet a vitapartnereidnek, plíz.
Látod, a kettes pontodban például nem vitázunk (sőt képzeld, én teljesen végig itthonról, „Ms USA” társszerző nélkül küzdöm-küzdöttem végig az egészet). Illetve azt azért hadd tegyem hozzá, hogy felénk az ilyen nagypofájúak is kevésbé nagypofájúak, valamint a biast nem teljesen ignorálva, de elég korrekten lehet velük kommunikálni.