Enoch Powell esete Orbán Viktorral
Eredeti szerző: jotunder
A Guardian tegnapi cikkében Cas Mudde holland politikatudós Enoch Powell híres-hírhedt 1968-as „vérfolyam” beszédéhez hasonlította Orbán Viktor tusványosi beszédét. Enoch Powell Nagy-Britannia huszadik századi történetének egyik legnagyobb hatású parlamenti képviselője volt, és bár bizonyosan található analógia a két beszéd között, Powell az égadta világon semmiben sem hasonlított Orbán Viktorhoz. Ez a poszt leginkább erről a különbözőségről szól.
1968-ban a kenyai kormány gyakorlatilag kizárta a munkavállalói jogokból az ország indiai és pakisztáni származású kisebbségét, akik közül sokan (nem nagyon sokan, ezres nagyságrendről van szó) Nagy-Britanniába menekültek. A munkáspárti miniszterelnök Harold Wilson jelentősen veszített népszerűségéből, a bevándorlás kérdése fontos téma lett az országban. Wilson ráadásul az Anti-Diszkriminációs Törvény kiterjesztésére készült, és Enoch Powell éppen ekkor mondta el a beszédét Birminghamben. Mivel Powell kézirata már korábban egy televíziótársasághoz került, a beszédről felvétel is készült. Gyakorlatilag órák alatt mindenki tudott róla. Másnap Ed Heath a konzervatívok vezére kizárta Powellt a tory árnyékkormányból, a korszak egyik legismertebb brit konzervatív politikusa Iain Macleod pedig soha többé nem volt hajlandó szóba állni hajdani jó barátjával Enoch Powellel. Az ellenzék több politikusa egyenesen fel akarta jelenteni Powellt uszításért, miközben a britek többsége Powell mellé állt. Pár nappal később dokkmunkások tüntettek a Parlament előtt, Powellt támogatva, és a tüntetők egy része huhogni kezdett miközben a nemzetközösség néhány fekete diplomatája elhaladt előttük. Tegnap megnéztem David Frost (legendás brit televíziós újságíró, ő csinálta a híres Nixon-interjút) 1969-es interjúját Enoch Powellel, mindenkinek ajánlom, mert nemcsak az ügyről, hanem a hatvanas évek brit televíziós kultúrájáról is sok mindent meg lehet tudni belőle.
A beszéd teljes szöveget itt olvashatják el. Powell választópolgárokat idéz, az ő véleményüket és történetüket mondja el, valójában ezek a részletek okozták az igazi botrányt. Ha ez ember megnézi a televíziós felvételt, az „in 15-20 years’ time the black man will have the whip hand (ez azt jelenti, hogy többségben lesz, domináns pozícióban) over the white man” a vágás miatt azt gondolhatja, hogy ez Powelltől származik, valójában csak idézi ezt a mondatot. A beszéd tökéletesen van felépítve, a hihetetlenül művelt (erről később) képviselő az egyszerű brit választópolgár szavait felhasználva támogatja meg az érveit, pontos (vagy talán csak pontosnak tűnő, pontosnak gondolt) adatokkal támasztja alá mondandóját, de közben a hallgatósága érzelmeire is épít. Ez a beszéd nem közvetlenül szól a brit választókhoz, nem az ő nyelvükön beszél, hanem az upper class nyelvén, ez egyfajta közvetett populizmus, ami nagyon nehezen értelmezhető Magyarországon. Érinti az antidiszkriminációs törvényt, az önkéntes visszatelepítési tervet (ezt már korábban is felvetette), a kommunális jogok kérdését (a szikhek turbánviselési jogáról van valójában szó, arról, hogy viselheti-e a vallásuk által előírt turbánt egy buszvezető, ez egy nagyon konkrét ügyre vonatkozik, Powell választókerületéből, később ezt a csatát is elveszítette), elemeiben ez egy klasszikus politikai beszéd, amelyet a „River Tiber foaming with much blood” Vergilius parafrázis koronáz meg. Minden szava, mondata pontosan ki volt számítva, amit Powell katasztrofálisan elszámolt, az a beszéd egészének hatása volt, a felkorbácsolt érzelmek, az általa gerjesztett félelem, amelyik egészen biztosan nem volt a faji gyűlöletkeltés gondolatától is irtózó Enoch Powell szándéka. Miközben a konzervatív párt vezetése elhatárolódott tőle, a beszéd vélhetően hozzájárult ahhoz, hogy 1970-ben, amúgy teljesen váratlanul, a tory-k nyerjék meg a választásokat.
Enoch Powell életéről két dolgot szoktak tudni Angliában: 1. Ő volt a legfiatalabb egyetemi professzor a brit történelemben. Cambridge-ben végzett First Starred Degree-vel, tehát a valaha végzett legkiválóbbak közé tartozott, több mint tíz nyelven beszélt, a klasszika-filológia professzora volt, elsősorban az ógörög nyelvvel és kultúrával foglalkozott. Barátai szerint Nietsche-t akarta megelőzni, aki már huszonnégy éves korában professzor lett Basel-ben. 2. A második világháború kitörése idején tért haza Ausztráliából. Mélységes ellenszenvet érzett a müncheni szerződés, és általában a Chamberlain-kormány „appeasement” politikája iránt, és kihasználva azt, hogy ausztrál rezidens volt, azonnal be tudott lépni a brit hadseregbe, ahol azon két ember egyike lett, akik közlegényből dandártábornoki rangig (brigadier lett, ami Angliában nem jelent teljes értékű tábornoki címet) vitte egy háborúban. Ez nem egészen a magyar politikusok szokásos előtörténete.
Powell nem volt hagyományos értelemben vett ideológus, de a powellizmus Nagy-Britanniában egyfajta sajátos világnézetnek számít, amelyet sokan rokonítanak a thatcherizmussal, és általában is igaz, hogy Margaret Thatcherre nagy hatással volt Enoch Powell, akiről csal a legnagyobb tisztelettel tudott beszélni. Powell a klasszikus burkeiánus konzervativizmust ötvözte a brit libertarianizmussal, azok közé tartozott, akik mindig az alapelvekből (ezeket a brit politikában First Principles-nek nevezik) nyúltak vissza amikor konkrét kérdésekről volt szó, integritása legendás volt. Ő jellegzetesen egyéni képviselő volt, nem pártpolitikusok kiszolgálója. Ma gyakorlatilag csak a konzervatívok thatcheriánus kisebbsége emlékszik rá szívesen, és persze a powellizmust vásári bohócként eladni próbáló Nigel Farage. Powell neve Nagy-Britanniában egybeforrt a rasszizmussal, noha, kevés dolog állt tőle távolabb, mint az, amit mi itt Magyarországon rasszizmusnak, rasszista gondolkodásmódnak nevezünk. Ő egyszerűen a tizenkilencedik századot és a tizenkilencedik század jellegzetes brit kultúráját képviselte a huszadik században, különös zárványként élt tory, majd ulsteri unionista képviselőként a brit politikában.
Enoch Powell személyiségét, politikai alapállását semmilyen módon nem hasonlíthatjuk Orbán Viktoréhoz, és azt gondolom, hogy kettőjük beszédeinek morális és intellektuális tartalma is jelentősen különbözik egymástól. Ugyanúgy nem hasonlíthatjuk Powellt Orbánhoz, ahogy Nagy-Britanniát, a brit politikai kultúrát, Magyarországhoz és a magyar politikai kultúrához.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519074-67d7d5229562c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519074&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519074-67d7d5229562c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519074-67d7d5229562c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Orbán sosem beszélt még értelmes mondatokban.
Ez inkább Csurkára emlékeztet.
@a 17 éves Parker Schnabel: Csurkához sincs semmi köze.
@jotunder: Megríkatott azzal, amikor a néni rettegett a bedobott szar meg a skandálás miatt.
Én se örülök a mindent fölforgató fidesszaporulatnak a városomban, és tudnék ablakon kidobott nyers csirkékről meg büdös grillező szomszédokról irkálni, dehát a város és az ország nem falu, hogy egymás közt dagonyázzunk ezer évig, míg mindenkinek ugyanott lesz az anyajegye.
Basszus most már értem mért szemléz a mandi már a 3. posztjukban „külföldi” kommentelőket. Legutóbb ergé tálalt ilyet, „Azt mondja amit az emberek gondolnak” körettel. A kis rezsimszolga :).
@TG69: Nehéz meló az, ritka a sikerélmény, de akkor annál jobban esik:) Ezt juttatta eszembe, csak persze fordított az előjel:
„Munkám mindössze abból állt, hogy rendszereztem és értékeltem a rebolhák tevékenységéről beérkező híreket. A világsajtó egyöntetű lelkesedéssel méltatta teljesítményeiket, legnagyobb port a Times „The heroic rebolhas” című cikke váltotta ki, azt ecsetelte drámaian, hogy végzett négy rebolha a vérengző fekete tigrissel, mely évekig rettegésben tartott egy egész indiai tartományt, de nem kegyelmeztek gyerekrabló farkasoknak és kis halászhajókat orvul megtámadó cápáknak sem. Ti bátor és nemes lelkű rebolhák! – gondoltam elérzékenyülten, míg az újságkivágásokat rakosgattam.
Öt világrész ezerhetvenhárom lapját böngésztem át naponta, mégis évek teltek el, míg rábukkantam az első disszonáns hangra egy jelentéktelen marokkói újság „Itt a karavánvezetők beszélnek” című rovatában. A lap a „Szálem alejkum” fegyverszállító karaván vezetőjének levelét közölte, mely hemzsegett a karavánvezetők mindenki előtt ismeretes túlzásaitól.”
„Ugyanúgy nem hasonlíthatjuk össze Powellt Orbánnal, ahogy Nagy-Britanniát, a brit politikai kultúrát, Magyarországgal és a magyar politikai kultúrával. „
Mégis folyamatosan hasonlítgatod, nem csak ebben az írásban. Persze mondhatod, hogy az írásod nem erről szól (gyakorta használod ezt az érvet), de ebből legfeljebb annyi igaz, hogy nem csak erről szól.
@Mackósajt: Ez egy rossz szóhasználat volt, javítottam. Természetesen össze lehet hasonlítani Powellt Orbánnal, azt nem állíthatjuk, hogy hasonlóak.
Mindig „megnyugtatsz”, h akármilyen viszonyítási alapot veszünk a magyar mocsár mindig stabilan alul van.
Ez itthonról jobban szaglik, mint kintről. Alig várom, h kipróbáljam, mennyire fog érdekelni, mikor már én is kintről merengek vissza.
@félázsiai nagymagyar: ez nem egy egyszerű lineáris rendezés. Powellnek vagy Thatchernek egyszerűen nem is lehet megfelelője Magyarországon. de David Frostnak sem.
Mé@jotunder: Még rosszabb, mert így még a remény se lenne meg… Majd egyszer, valamikor. Ők sem voltak mindig ilyenek.
@jotunder: Nem értem, miért ?
Ezt a beszédet egy művelt, világlátott ember mondta el, ami kizárja, amit mondasz, hogy nem tudta volna felmérni, mit cselekszik.
Nem spontán csúszott ki a száján a vita hevében, hanem gondosan megírta és kiküldte a lapoknak, hogy elmondásakor egyből vezérhír legyen és berobbanjon vele a köztudatba.
Én itt is látom a tervezettség halvány nyomait.
És minden műveltségével, nyelvek sokaságával, amiken beszélt,
…a huhogó aljanépet akarta megszólítani, hogy lázadjon.
A beszédben a – fajvédő – szó is el van helyezve, mégpedig úgy, hogy annak csúfolják a gazok a szegény angolt, meg szarral dobálják, pedig nem is.
Pont, mikor a fidesznyikek éppen irtanának ki valakiket,
akikre éppen ” nincsen szükségük a magyarembereknek „,
és közben azzal vádolnak másokat, hogy lenácizzák őket, mikor nem is.
Abban biztos igazad van, hogy tipikus ilyen-olyan századi brit konzervatív, dehát nálunk is volt olyan évszázad, amikor a fajvédelem egy hagyományos konzervatív cél volt és nem tett senki semmi különöset, aki bevagonírozott néhány százezer másfajút.
De ez a beszéd 1968-ban hangzik el, amikor már megvolt Hitler a fajvédő céljaival, megvoltak az eredmények is, és egy művelt ember pontosan tisztában lehetett azzal, hogy mit csinál.
Szóval szerintem a beszéd eléggé sunyi, a professzor eléggé tudatos, a csőcselék eléggé hasonló,
úgyhogy nyilván el kellett olvasnunk, hogy máshol is van ilyen.
És népszerű is. És nyilván nem is véletlenül kaparták elő.
@jotunder: és David Cameronnak? Csak ezért jut eszembe, mert egy másik térségből érkezett bevándorló így látja őt: „David Cameron. The manipulative, populistic, clueless prick. I always thought Polish politicians are the worst, but not anymore. How someone like that becomes a Prime Minister, I don’t know. And people generally believe what he says. Which brings me to…”
http://www.reddit.com/r/unitedkingdom/comments/2ej1zf/random_stuff_that_baffles_me_as_an_immigrant/?limit=500
Ennek az írásnak egy kivonatos fordítása megjelent tavaly az Indexen, de ezt a részt egyszerűen kihagyták belőle. Nekem viszont mindig eszembe jut, amikor az angol politikai kultúrát dicséred.
@Mackósajt: ember, én itt élek, én ezt élő egyenesben is hallottam már kocsmában :)))
@jotunder: de, Frostnak igen. Amikor a Nixon-interjúkból illetve készülésükről készült színdarabot láttam, rögtön beugrott. Baló György. Valamivel kevesebb sztárallűrje van, viszont ezzel együtt a showbusinessben nem olyan jó. De képes magát a személyes irányultságától és különösen a volt sleppje politikai bekötöttségeitől függetleníteni, amikor dolgozik. Friderikusz Sándor próbálta eljátszani ezt a szerepet, de az ő kulturális és intellektuális képességeinek, no meg morális tartásának a hiányosságai mérhetetlenül más dimenzióba helyezték.
@jotunder: Én tudom hogy ott élsz. Kérdés az, hogy a kocsmai/idézettblogos megmondó a helikopter vagy te? 🙂
@Mackósajt: nem ertem, hogy jon ez ide. margaret thatcher egy egeszen kiemelkedo brit politikus volt, akinek a halalakor a ding-dong the witch is dead cimu szam a masodik helyre kerult a slagerlistan. nagyon sokan effektive gyuloltek ot. cameront annyira nem lehet gyulolni, mint amennyire thatchert lehetett, de van egy tabor, aki tenyleg rettentesen utalja. ezek az eros erzelmek szerintem nem igazan jellemzok angliara.
http://www.youtube.com/watch?v=xmmomV-ax-s
Érdekes közélettel megáldott egy ország, na. 🙂
@snakekiller23: a skótok annyira gyűlölték thatchert, hogy talán még az észak-ír katolikusokkal is meccselhettek volna. az a poén a skót ásókról, és lement a BBC-n, uramisten…
@jotunder: Az a problémám, hogy én nem látok olyan rettenetesen nagy különbséget az angol politikusok minősége és a magyar politikusok minősége között. Nem mondom, van különbség a politikai kultúrában, és Anglia javára, de ugyanazon a skálán vannak. (És akkor az USA-ról ne is beszéljünk, az tiszta Magyarország.)
A másik problémám, hogy időnként azt a benyomást kelted, hogy egyenlőséget teszel a szellemi kiválóság (mint intelligencia, képzettség, műveltség, felkészültség, stb.) és az erkölcsi kiválóság közé. (Akármit is jelentsen ez utóbbi.) Valószínűsítem, hogy Powell esetén történetesen igazad van, és tényleg rendes ember volt, de akkor is olyan jótündéres, ahogy a műveltségét és rekord fiatal professzorságát kiemeled a védőbeszédedben. Erre céloztam már a SCOTUM-os cikk alatt is, ahol odáig mentél, hogy nevetségesnek tartottad, hogy valaki szerinted kevésbé szellemileg kiváló (ráadásul az általad nagyon tisztelt angolszász kultúrkörön kívülről) kétségbe meri vonni a nagy Scalia _erkölcsi_ kiválóságát. (Amit egyébként egy pár amerikai liberális, köztük vezető értelmiségiek is megtesznek, ami azért árnyalja azt a képet, hogy még a liberálisok is tisztelik.)
Ez a TGM-ről írt szövegeiddel együtt kerek, róla lényegében azt mondtad bármit megbocsátasz neki, mert olyan okos. 🙂
„Enoch Powell életéről két dolgot szoktak tudni Angliában: 1. Ő volt a legfiatalabb egyetemi professzor a brit történelemben. Cambridge-ben végzett First Starred Degree-vel, tehát a valaha végzett legkiválóbbak közé tartozott, több mint tíz nyelven beszélt, a klasszika-filológia professzora volt, elsősorban az ógörög nyelvvel és kultúrával foglalkozott. Barátai szerint Nietsche-t akarta megelőzni, aki már huszonnégy éves korában professzor lett Basel-ben. —-Ezzel szemben orálviki szerzett egy jogi doktori diplomát és életében nem dolgozott egyetlen percet sem, műveltségi szintje alulró veri egy kisvárosi iskolásét.
2. A második világháború kitörése idején tért haza Ausztráliából. Mélységes ellenszenvet érzett a müncheni szerződés, és általában a Chamberlain-kormány „appeasement” politikája iránt, és kihasználva azt, hogy ausztrál rezidens volt, azonnal be tudott lépni a brit hadseregbe, ahol azon két ember egyike lett, akik közlegényből dandártábornoki rangig (brigadier lett, ami Angliában nem jelent teljes értékű tábornoki címet) vitte egy háborúban. Ez nem egészen a magyar politikusok szokásos előtörténete. —Az, hogy Magyarországon közel hatvan éve nem ovi bűne, két harci tette vitathatatlan, a prágai tavaszban való felesleges és kéretlen, felelőtlen hőzöngése, és 2006. történései.
3. ” Powell nem volt hagyományos értelemben vett ideológus, de a powellizmus Nagy-Britanniában egyfajta sajátos világnézetnek számít, amelyet sokan rokonítanak a thatcherizmussal, és általában is igaz, hogy Margaret Thatcherre nagy hatással volt Enoch Powell, akiről csal a legnagyobb tisztelettel tudott beszélni. ” Amikor egy későbbi miniszterelnök méltán elismert politikus volt. /Emmegnem./
4. TGM egyébként tényleg művelt, de, hogy okos lenne, hááát…
@Mackósajt: 1. Egészen máshogy nevelődnek ki a brit politikusok, mint a magyarok, és egy egészen más politikai rendszerbe épülnek be. Nagyon nehéz minőségről beszélni, kiválóságról politikusok esetében, és én nem is nagyon ismerem ezeket az embereket. Azt mondjuk sejtem, hogy a fura Boris Johnson lényegesen intelligensebb ember, mint a fura Semjén Zsolt.
2. TGM-ről azt gondolom, hogy rendesen fel van készítve, és ez nem egyenlő az okossággal.
3. Nem teszek egyenlőséget a szellemi és erkölcsi kiválóság között. Annyira nem, hogy az utóbbi pár posztom mögött húzódó történet, amiről nem írok, pont arról szól, hogy az intellektuális minőség nem implikálja az erkölcsi minőséget. Finoman szólva.
4. Ami valóban foglalkoztat, és tudatosan vagy tudattalanul többször is írtam róla, és nyilván fogok is írni, az az, hogyan érinti az emberi személyiséget a különleges képesség. Az világos, hogy Enoch Powell egészen kivételes képességű ember volt, és ha megnézed az interjút (apróság, Powell ugye First Starred volt Cambridgeben, David Frost Third, ami borzalmas nagy különbségnek látszik, és, hogy úgy mondjam nem jött le az interjúban) láthatod, hogyan szorul bele pár mondatba, gondolatba. Azt gondolom, hogy valamiféle intellektuális veszélyérzet csökkenhet kritikus érték alá ezeknél az embereknél. Nem nárcizmusról van szó, nem feltétlenül fensőbbrendűségi komplexusról, hanem a hétköznapian intelligens emberek természetes intellektuális veszélyérzetének hiányáról. Amennyiben ez a veszélyérzet túlságosan erős, az ember képtelen az alkotásra, ha túl gyenge, akkor elméleteket fog gyártani a filozófiáról Stephen Hawkingként, vagy esetleg morálisan ingoványos területre téved. Nem fogok róla regényt írni, de foglalkoztat a kérdés..
Belehallgattam az interjúba. Milyen szépen beszélnek ezek az urak, és milyen kulturáltan. Lehetne tőlük hangsúlyozást tanulni, ha az olyan egyszerű lenne.
És milyen erőszakos lehet a riporter, anélkül, hogy fél/negyed/nyolcad ország hördülne fel, hogy bántják szegény politikust.
Kevés interjúját láttam David Frostnak, és inkább csak az idősebb korában készülteket. Vállalom, ha igazságtalan vagyok, de nem találtam benne semmi különöset. Hogyne lenne magyarországi megfelelője. Sőt.
@jotunder:
egyszerűen mondhatjuk ezt a józan ész hiányának, a hétköznapi intelligencia hiányának vagy bárminek, mely hiány esetén bizonyos területekre nem feltétlenül célszerű tévedni, mert akkor jön az hogy a legésszerűtlenebb elvont teóriával vagy éppen a legtisztességtelenebb gyakorlatot implikáló nézetekkel való (jobbára sehová sem vezető) bírkózás során állandóan, szünet nélkül meg kell jegyezni hogy mennyire kiváló elme volt valaki, mennyivel okosabb mint mások, akik ugyanezeket mondják csak éppen kevésbé elvontan, ékesszólóan, teoretikus, stb.
@WiteNoir: de úgy tűnik hogy ez nem sem igaz. enoch powell a lehető leggyakorlatiasabb tudott lenni, ha erre volt szükség. az is lehet, hogy amit hibának vélelmezek az egyszerűen a konzekvens gondolkodásnak egy olyan szintje, amire nem vagyok felkészülve.
@jotunder:
én nem róla beszéltem, az interjút most nem igazán tudom megnézni, kár hogy írott változatban nincs meg
jótündér, annak alapján amit itt leírtál ( a beszédet majd később és a csatolt anyagot is) asszem, önellentmondásba keveredtél…természetesen OGV az Enoch Powell szerű zsenikhez képest nem is ember, hanem amőba, de!!!!!!!!!!!!!!!!!
sorsa az OGV sorsa is, hogy a bukás mindíg valami fatálas tévedés eredője az mindkét esetre igaz… ÉS SZVSZ EZÉRT MONDASSZ ELLENT ÖNMAGADNAK
kösz a bejegyzésért, rávettél hogy mélyebben merűljek eme téma megismerésébe…főleg a british -ség érdekel (sajnos??? Theatcher-t ki nem állhatom)
majd még gyüök olvasás után
az interview meghallgatása után -érdekes volt látni ahogy ültek egymással szemben- sok mindenben tisztábban látok, egy olyan GBR-ban ahol természetes a szinesek jelenléte a társadalom bármely rétegében rasszista megkülönböztetést tenni, pláne törvénnyel hogy mást ne mongyak egészségtelen, viszont beszélni róla és eszmét cserélni kiprovokálva a másik fél (vagy felek) véleményét az viszont egészséges…nem fog elűlni ez a vita több mint 50 év távlatában sem, és meg kell jegyeznem a Powell álláspontya amelyben szétválasztya a törvényes azaz állami és a magánszféra reakcióit az nagyon acceptálható, sőt alapállásnak kell lennie…még a beszédet nem rágtam meg…HATALMAS SZÜKSÉG LENNE HASONLÓ TV BESZÉLGETÉSEKRE LEVÉDIABASZNÁDON IS
a beszéd…tudományos, egy akadémikus szövege…
és ez mingyárt az elején:
„Above all, people are disposed to mistake predicting troubles for causing troubles and even for desiring troubles: „If only,” they love to think, „if only people wouldn’t talk about it, it probably wouldn’t happen.”
bármi ezután az általam korábban írtakat húzza alá, miszerint a cél nyiltan beszélni (durván, sprőden) gondokról még akkor is ha ez az ídézet vonatkozik rájuk!!!