Értelmiségi belharcok
Eredeti szerző: jotunder
1971-ben a francia elit (több elit is van Franciaországban, ez most az ún. Grand Établissement elit, ami az állami tudományos intézetrendszerhez, esetünkben az École des Hautes Études en Sciences Sociales-hez kötődik) történelemtudományi lapja az Annales publikálta Francois Furet híres cikkét a Le catéchisme révolutionnaire-t. Az írás nyílt támadást jelentett egy, a hagyományos felsőoktatási elitet képviselő, a Sorbonne “Francia Forradalom” tanszékét vezető professzor ellen. Az egykori kommunista Furet már a harmadik mondatban megnevezi ellenfelét, a továbbra is kommunista Albert Soboult. Ezt a cikket fordulópontnak tartják a francia intellektuális életben, egy igazi nagy vita kezdetének, amely vitát amúgy minden kétséget kizáróan Francois Furet nyert meg.
Ha az Amerikai Egyesült Államokban történt volna valami ilyesmi, arról én jó eséllyel nem tudnék. Amerikában nem fordul fel attól a világ, ha valaki hirtelen átértelmezi Jefferson szerepét, vagy esetleg a polgárháborút. Franciaország más, ott nem mindegy, hogy valaki Pascal vagy Descartes oldalán filozofál a metrón, ott bizony komoly politikai bonyodalmat tudott kelteni Wajda Danton-filmje.
Még egyszer, nem a Galamus portálon jelent meg Furet Soboul-ellenes cikke, hanem az Annales-ban, és előtte Furet hatalmas monográfiát írt a forradalomról. Nem, nem mindegy. Nem mindegy, hogy valaki Furet vagy Gerő, nem mindegy, hogy a budapesti internetes margón szól be Schmidtmari csicskája egy akadémikusnak, vagy Furet a Soboulnak az Annales-ban. Tudom, hogy elitistán hangzik, de azt is akarom, hogy elitistának hangozzék, ez az én kis beszólásom akar lenni, kedves jó Olvasó.
Minap jelent meg Bojtár Endre Antiszemita vagy-e című cikke az Élet és Irodalomban. Ez a cikk tulajdonképpen sokkal keményebben támadja Romsics Ignácot, mint Gerőé, és mégis, ezen valahogy nem háborodtam fel. Bojtárt meg tudom érteni, Bojtárral együtt tudok érezni — közben, bevallom a Romsiccsal is — Gerővel nem.
Bojtár Endre a közéleti antiszemitizmus fenntartásában részvétellel vádolja Romsicsot, és beleilleszti Romsics pár írását a magyarországi horthyretró és antiszemitoid mocsok történetébe. Bojtár egyenesen beszél, meghúzza a határokat, és kálvini hevülettel ostorozza azokat is akik ezt a határvonalat akárcsak megérintik. Bojtár szerint Romsics átlépte a határokat, és hozzájárul ahhoz, hogy a határátlépés elfogadható legyen. Bojtár számára ezek a határok szentek. Nem azért, mert jópofizni akar erről Kálmán Olgával, hanem mert szemlátomást valóban azok.
Én katolikusabban állok ehhez hozzá. Nagyobb szürke zónával képzelem el ezeket a határokat, és inkább azokat küldöm el a francba (vágom ki innen pl.) akik büszkén taposnak a határvonalamra. Másfelől, nem vagyok értelmiségi. A szó pozitív értelmében sem vagyok az. Nekem nincs és nem is lehet szerepem a közgondolkodás, a társadalomkép, a történelemhez való közösségi viszony alakításában, érintőlegesen sem. Ahhoz egy másik élet kellene, én meg örülök, ha megküzdöm ezzel itten.
Bojtár értelmiségi. Egy tiszteletre méltó értelmiségi. Romsics is az. Furet és Soboul is az volt. Romsics nem akarja megsérteni Bojtár határait (tézis következik), hanem egy a határoktól teljesen független kiegyezésre törekszik, egy nemzeti minimum megteremtésére. Ezt onnan tudom, hogy ott voltam egy előadásán, amikor is az akkori miniszterelnök Gyurcsány Ferenc jelenlétében beszélt a Horthy-korszakról. Bojtár nem akar kiegyezni senkivel, ragaszkodik a határaihoz. Számomra ez ennek a vitának a lényege. És nem fogok ítéletet mondani, mert nem tudok ítéletet mondani. Van, amikor inkább Bojtárral értek egyet, van, amikor inkább Romsicsot védeném Bojtártól. Ez a helyzet.
A kötcsei univerzumban élünk, egy félázsiai hazugságtömkeleg kellős közepén, de úgy tűnik, ezt a vitát le kell folytatni, akkor is, ha naponta dúlják fel a határainkat, ha gonosz és tehetségtelen kurzusértelmiségiek akarják megállapítani a határokat, akkor is, ha soha ennyire nem voltunk távol a párizsi Annales világától.
@jotunder: Hol van pl. ebben történelemhamisítás?
http://www.scribd.com/doc/46483547/Romsics-Ignac-Magyarorszag-tortenete-a-XX-szazadban
Benne vannak a zsidótörvények, a munkaszolgálat, a deportálások. Ír a szelektív oktatásról, a korlátozott parlamentarizmusról, a külpolitikai sodródásról, a politikai osztály megmérettetéséről és bukásáról a kiugrással kapcsolatban. Nem tudom értelmezni ezt az állítást az elhallgatással! Ha csak azt nem, hogy nem úgy ítélkezik, ahogy azt egy korábbi kánon alapján elvárják még ma is, de ez meg nem elhallgatás. Rossz az egész lánc, ha a kiindulási feltétel maga sem igaz!
Olyan nincs, hogy büszkén emlegetjük nagy számukat a felsőoktatásban és elhallgattatjuk a nagy arányukat a Tanácsköztársaságban való részvételüknél. Egyik sem antiszemitizmus, hanem egy érdekes és megválaszolandó és megválaszolható releváns történész-szakmai kérdés. Ez nem erősít meg semmit (Romsics antiszemita), csak azt, hogy a régi kánon szerint hogy működött a világ :).
@iparterves:
meg lehet úgy is fogalmazni, hogy bármennyire homályos, de nem értelmetlen fogalom az antiszemitizmus és valóban vannak olyan történelemértelmezések, melyek nem csak hamisak, hanem kártékonyak is, de a Gerő-Bojtár-iparterves stb. által alkalmazott fogalomhasználat és történelemértelmezés valóban, ahogy tollaszerge írja, inkább egyfajta játszma, látszattevékenység (megjegyzem, erősen kontraproduktív), semmint értelmes tevékenység.
persze akinek ez a legfontosabb,vagy szórakoztatja, az űzheti, joga van hozzá.
@Tgr: Nem igazán ismerem ezt a világot, ki kinek mikor lépett a tyúkszemére.
@TG69: A Tanácsköztársaságot olyan emberek támogatták mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Uitz Béla, Babits Mihály, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Pór Bertalan, Ferenczi Béni, Márai Sándor, Ódry Árpád, Karinthy Frigyes, Kassák Lajos, Krúdy Gyula, Juhász Gyula, Móra Ferenc. Róluk azért általában szép nagy utca van elnevezve, nem nagyon vannak közöttük zsidók. :))
@TG69: Én azt gondolom, hogy a történelemhamisítás kifejezés túl erős, nem is beszélve az antiszemitizmusról. Azt is gondolom, hogy Romsics kritizálható azért amit mond. Én sokkal barátságosabban kritizálnám. A horthyretrót undorítónak tartom. De Romsics nagyon áttételesen felelős csak érte.
@jotunder: Én meg pont azt gondolom, hogy békén kellene hagyni és tevékenysége épp ezt a retrót szorítaná vissza.
@jotunder: Ezek a számolgatások persze csak apróságok egy nagy történelmi folyamatban, de egyrészt felettébb érdekesek és a tabusítás meg a hülyék malmára hajtja a vizet. Kb olyan, hogy mi az egy főre jutó olimpiai aranyban a másodikok vagyunk de egyben az egyik legegészségtelenebb nép is az EU-ban, rengeteg Nobel díjassal büszkélkedünk úgy, hogy a legjobb egyetemünk nincs a 200-ban stbstb.
@jotunder: én sem, de te el tudod képzelni, hogy bármi produktív jön ki egy olyan cikkből, ami megnyitásképpen a Romsicsot megvédőket részint leantiszemitázza, részint leelvtelenezi, részint lehülyézi? (Amit bizonyos fokig mentene, ha utána fényesen bizonyítaná, hogy az álláspontjuk tarthatatlan, de nem teszi; egy zavaros csúsztatáshalmaz az egész.) Igazán nem értem, miért pont tőle vársz valami nagy szellemi megtisztulást.
Én mondjuk arról sem vagyok meggyőződve, hogy Horthy értékelése egy különösebben égető kérdés lenne manapság; ez az egész antiszemitizmus-témakör nagyrészt a saját sebei nyalogatásába belefeledkezett fővárosi értelmiség álproblémája, miközben ha lesz Magyarországon valami etnikai alapú zavargás, annak a veszélyeztetettjei majdnem biztosan a romák lesznek, akik egyébként is valami egészen gyalázatos módon cserben lettek hagyva az elmúlt évtizedben.
Vajon biztos-e, hogy a Horthy-korszak megítélésénél lehet “két kánonról” beszélni, ahogy itt egyesek mondják. Van-e tényleges történész szakmai megalapozottsága ennek, tud-e bárki ezzel kapcsolatos releváns műről, bármifajta kanonizációról? Nem nagyon tudhat, mert nincs. Ha jól megnézzük, akkor éppen Romsics volt az, aki ezzel kapcsolatban a fentebb is idézett (és Gerő és Bojtár által sem kárhoztatott) művében mértékadó módon szólt – de az, alapvetően és lényegében nem tért el a korábbinak nevezhető kánontól. (Romsics: Magyarország története a XX. században)
Nem lenne-e érdemes végre odafigyelni Bojtár írásának legfontosabb értékére: arra, hogy kiemelte a Gerő-Romsics vitát abból a kátyúból, amibe – valószínűleg egyáltalán nem véletlenül! – a Rubicon az aláírásgyűjtő akciójával próbálta nagyon gyorsan belesüllyeszteni. Bojtár ugyanis írásának közepén pontosan megnevezi a folyamat kezdetét, és ami még fontosabb, legfőbb elindítóit (Az “Igaz ez a folyamat nem most kezdődött…” kezdetű bekezdéstől egészen a Komoróczy idézet végéig tartó rész.) Nem a rendszerváltást követően nagy számban előkerült, addig ismeretlen források nyomán feltámadt történettudományi igény volt a Horthy-korszak újraértékelésére – hanem politikai. Új források nem voltak, semmi olyan nem került elő, ami alapvetően megváltoztatná a Horthy-korszak lényegéről tudott ismereteinket. (Az addigi “kánonhoz” felhasznált források alapos és korrekt újabb elemzése sem képes ugyanis új kánont varázsolni, mert az elődök alapvetően jó munkát végeztek.)
Az újdonság a politikai akarat volt, és ennek a politikai akaratnak nem tudott – különböző okoknál fogva – a történész szakma egy jelentős része ellenállni. A különböző okok között voltak személyes motívumok: a jobboldali politikához való vonzódás és törleszkedés, a karriervágy. És vannak fél-szakmaiak is: a politika létrehozta és befolyásolta, nem organikus intézményrendszer (pl. a PPKE, vagy a Schmidt Mária-féle intézmény komplexum), amelyben alapvetően a jobboldali lét határozta meg a tudatot, és nem a vitathatatlan szakmai tudás a professzorátust.
A vitát elindító írásában Gerő ugyanis nem másra figyelmeztette korunk egy legmeghatározóbb történész akadémikusát, mint arra, hogy szakmai tisztességét veszélyezteti azzal, hogy nem tud ellenállni a jobboldali politika és a szakma egy (jobboldali) politika befolyásolta csoportja elvárásainak. Romsics ugyanis írásainak, megnyilatkozásainak zömében eddig képes volt független maradni az efféle elvárásoktól, vállalva az ezzel járó szakmai konfliktusokat. Gerő, becsületére legyen mondva, talán okulva Schmidt Mária “halálos öleléséből”, az utolsó pillanatban megszólította Romsicsot, és felhívta a figyelmét arra, hogy egyes műveinek bizonyos gondolatai az újraéledő antiszemitizmus “szálláscsinálójává” teszik.
Bojtár, a történész szakmán kívül álló, nagy tudású filoszként bátran szólt bele a vitába. Tehette: nem kompromittálódott, a politika szirénhangjának mindig ellen tudott állni, a szakmai és emberi tisztességét mindig megőrizte. És bele akart szólni, mert felfogta a dolog fontosságát, azt, hogy tisztességes, hazáját szerető értelmiségiként most kell felelősségteljesen megnyilatkoznia. Nem felszínesen és felelőtlenül, mint Tamás Gáspár Miklós, és nem megrettenve és gyáván, mint Gyáni Gábor (aki amúgy elsőként mutatott rá a Romsics szövegeiben tetten érhető antiszemitizmusra).
Bojtár írásában a lényegről van szó. Arról a lényegről, amiről a Rubicon szerkesztősége kétségbeesetten próbálta elterelni a figyelmet populista aláírásgyűjtő akciójával. Arról, hogy “Gerő bátor tettet hajtott végre, s hogy igaza van: Romsics, mint közszereplő, antiszemita.” Most már nemcsak a megosztó, Schmidt Máriával lepaktáló Gerő mondja ki ezt, hanem egy megkérdőjelezhetetlen tekintélyű bölcsész is. Higgadtan, példákkal, hogy ne csak az számítson, ki mondja, hanem talán az is figyelembe vétetik, hogy mit mond. És Bojtár kiviszi a vitát a történész körből a tágabb bölcsészettudományok irányába, kiviszi az Élet és Irodalom olvasóközönsége felé, ezzel mérve a Rubiconra és köreire a legnagyobb csapást. Mert Bojtárt elolvassák, és Bojtárnál azt olvassák érvekkel alátámasztva, hogy Romsics, mint közszereplő antiszemita. Már pedig egy immáron köztudottan antiszemita történész a Rubicon számára se hasznos. Hisz mekkora trófea lett volna Romsics átállása a napi politikai érdekeknek megfelelő relativizáló történészek táborába! Pedig mennyi munkájuk feküdt benne! A mind Gerő, mind Bojtár által joggal bírált A trianoni Magyarország első két évtizede. Mérlegen a Horthy-korszak című írás a Rubiconban látott napvilágot, a joggal kritizált módszer (a Horthy-korszak értékelése a befejezés, a második világháborús évek nélkül) a szerkesztőség szakmai álláspontjával is egyezik. Ahogy a Gyurgyák vezette Osiris bábáskodott Romsics Magyar sorsfordulók 1920-1989 című kötete körül, amiből kimaradt 1944 és 1945. Ha a szerző nem ír erről a két évről, akkor egy szakszerű kiadó kutya kötelessége rávenni a szerzőt e hiányosság pótlására, és addig nem megjelentetni a kötetet. Ha nagyon durván akarok fogalmazni: a Rubicon is, az Osiris is “csőbe húzta” Romsicsot. Hisz nem kell ahhoz történésznek lenni, hogy megértsük, miért szakszerűtlen és vállalhatatlan a 25 éves Horthy-korszak 20 évének értékelése egy népszerűsítő, ismeretterjesztő történelmi magazinban, vagy a sorsfordulatok közül kihagyni 1944-et és 1945-öt. Ami a normális történettudományban elképzelhetetlen, az a relativizálók számára napi gyakorlat: nem történeti egészében és összefüggéseiben figyelik az eseményeket, hanem csak apró részeket emelnek ki, olyanokat, amelyek politikai-ideológiai céljaiknak – vagy a politika céljainak – éppen megfelelnek.
(Amúgy ajánlom mindenki figyelmébe a Rubicon http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/antiszemitizmus/ oldalát)
Bojtár nem történész, de igazi bölcsész, így aztán kemény leckét ad azoknak a történészeknek szakmai tisztességből, európai történettudományból, módszertanból, akik feledve szakmájuk szabályait pillanatnyi egyéni boldogulásuk érdekében a történelem relativizálására, hamisítására vetemednek. Bojtár, nagyon helyesen, kérlelhetetlen: “A magyar állampolgárok százezreinek tömeggyilkosságába torkolló s tömeggyilkosságát okozó Horthy-rendszer, s benne Horthy megítélése nem lehet vita tárgya, az csak elítélés lehet; s noha Romsics természetesen egyetlen szót nem mond vagy ír, amit bárki zsidóellenesnek minősíthetne, mégis, ennek az elítélésnek az elmaradása bizony antiszemitizmus, s nem valamiféle szakmai hiba, mint jó szándékú védelmezői gondolják.” Vajon most Bojtár Endre ellen is aláírásgyűjtő akciót fog szervezni a Rubicon?
@iparterves: vannak sajnos még a legnagyobb tudósoknak is olyan személyes fogyatékosságai (hiúság, anyagi szempontok), amelyek az ilyesmit magyarázzák. Az általam nagyon tisztelt Romsics sem mentes az ilyesmitől… Így én is elfogadom a közös akarat fennállását.
Azt gondolom egyébiránt, hogy jelenleg Romsicsnak két barátja van e hazában: Gerő és Bojtár, akik az utolsó előtti (utáni?) pillanatban kongatták meg a vészharangot. Az a hisztéria, amit a Rubicon a saját felületein kelt a legrosszabb ötvenes évek hangulatát ébreszti, stílusában pedig egyértelműen azt tükrözi.
@jennings1:
te is azt gondolod, hogy ha valamit hosszan leírsz, igazzá válik?
lsd. mai írás a népszabadságban.
gerő és tsai. nagyon rossz módját választották egy talán szükséges történészi-értelmiségi vita indításához, kontraproduktív, csak még inkább elidegeníti az embereket a tgr által is említett fővárosi értelmiségiektől és nézeteiktől.
persze nyilván józan ész, emberismert, realitásérzék, stb hiányában ez nem tűnik fel.
@iparterves:
egy ember nem számít, az állampolgárok zöme már igen.
Hétköznapi Horthy-kultusz is van már:
nol.hu/lap/allaspont/20120731-horthy-szelet_elvitelre
@Vortumnus:
1. mindenről annyit kell írni, amennyit ér. Biztos lehet rövidíteni a szövegemen, de azt hiszem, minden mondata és gondolata alaposan meg lett fontolva.
2. említenéd egy jobb módját egy vita indításának annál, mint hogy nyilvánosan közzétesz az ember egy tényekkel alátámasztott véleményt egy kérdésben?
3. ezt a tgr-től idézett “fővárosi értelmiségiektől” kitételt két okból utasítom határozottan vissza: a) nem azt nézi, mit mond, hanem, hogy ki, b) ezt hívják zsidózásnak
4. amennyiben a józan észt, az emberismeretet és a realitásérzéket hiányolod belőlem, nem kell szóba állni velem. Ha ugyanis nem szólítasz meg, nekem eszembe nem jutna szóba állni veled.
@jennings1:
ezt hívják zsidózásnak “
tényleg csak hülye áll szóba veled:)
@Vortumnus:
remélem, magyar az anyanyelved – vizsgáljuk meg a hivatkozott szöveget:
“ez az egész antiszemitizmus-témakör nagyrészt a saját sebei nyalogatásába belefeledkezett fővárosi értelmiség álproblémája, miközben ha lesz Magyarországon valami etnikai alapú zavargás, annak a veszélyeztetettjei majdnem biztosan a romák lesznek, akik egyébként is valami egészen gyalázatos módon cserben lettek hagyva az elmúlt évtizedben.”
Azért idézem hosszabban, hogy ne lehessen azt mondani, kiragadtam a szövegösszefüggésből, bár értelemszerűen bennünket az első tagmondat érdekel.
1. Mit állít ez?
a) antiszemitizmus-témakör = álprobléma
b) az álprobléma birtokosa az értelmiség, annak is egy része, a fővárosi. (implicit jelentés: vidéki értelmiségnek nincs álproblémája)
c) ennek a fővárosi, álprobléma birtokos értelmiségnek 1. vannak saját sebei; 2. ezeket belefeledkezve nyalogatja.
d) ha az álprobléma az “antiszemitizmus-témakör”, és az álprobléma birtokosa a fővárosi értelmiség, akkor ebből az is következik, hogy az antiszemitizmus-témakör (mint álprobléma) birtokosa is a fővárosi értelmiség.
Eddig világos?
2. Ha az 1.d pont igaz, már pedig láttuk, hogy az, akkor értelmezni kell a saját anyanyelvünkön egy bonyolultabb viszonyt: a saját sebei nyalogatásába belefeledkezett fővárosi értelmiség, és az álprobléma antiszemitizmus-témakör birtokos fővárosi értelmiség viszonyát. Hisz nyelvünk jól mutatja, hogy van egy olyan halmaza a fővárosi értelmiségnek, amelynek van “saját sebe” ÉS antiszemitizmus-témakör álproblémája. Ki lehet az a fővárosi értelmiségi, aki az álproblémaszerű antiszemitizmus birtokosa.? Az álprobléma nem létező problémát jelent, tehát az álprobléma antiszemitizmus egyik jelentése: nem létező antiszemitizmus. Vajon ki lehet az, aki ma egy ilyen nem létező antiszemitizmust bármilyen okból is birtokol? Na ki? Ugye vicces lenne a Mária-lányok gyülekezetére, a református legényegylet tagjaira, vagy akár a horgászokra, bélyeggyűjtőkre stb. gondolni. Viccesnek meg egyáltalán nem nevezhető módon ebből a körből nyugodtan kizárhatjuk mindazt, aki magyar. Nem marad más hátra, nevezzük nevén bátran: álprobléma antiszemitizmus birtokosa csak az a fővárosi értelmiségi lehet, aki nem álproblémaszerű antiszemitizmust is birtokolhatna, tehát zsidó.
Ez a mondat tehát a maga brutális egyszerűségében (és nem az antiszemita közbeszédben alkalmazott sunyi módon kódolva) így hangzik: az egész antiszemitizmus-témakör nagyrészt a saját sebei nyalogatásába belefeledkezett zsidók álproblémája.
Szerinted ezt minek nevezik, ha nem zsidózásnak?
A nyelv a kommunikációnk eszköze, de ami ennél sokkal fontosabb, a gondolkodásunké is, azt is leképezi. Az antiszemitákét is.
@iparterves: @acs63:
Ehhez képest: @jennings1: 3. pont
Ti melyik oldalon álltok?
@acs63: leginkább a pirézekén tudnám elképzelni magam
@jennings1: Ehhez a “fővárosi értelmiségi” dologhoz:
Vagy azt mondod, hogy nem vagyok értelmiségi (ebben lehet valami), vagy Te most – a magyarázattal – “lezsidóztál” engem!
Akkor most ki az antiszemita?
(Vagy Te/ti a “Da Vinci kód” hívei vagytok…Ott is összefüggést láttok, ahol nincs.)
@iparterves: Nem mire! Kire/kikre!
@acs63: azt gondolom, hogy
1. egy magyarázattal nem lehet senkit se “lezsidózni”
2. csak akkor lehetnél amúgy is “lezsidózva”, ha saját sebeit belefeledkezve nyalogató fővárosi értelmiséginek tartanád magad, és azon belül is olyannak, akinek az antiszemitizmus témakör az álproblémája.
Őszintén szólva a kérdésfelvetésed alapján – és ezt megint csak a nyelvi megnyilatkozásodból következtetem ki, valószínűleg helyesen – nem vagy az antiszemiták által így kódolt csoport része… Sőt… (de tovább nem folytatom)
@iparterves: “Történelmi levezetés”…, a nagy büdös lószerszámot!
Én nem “nem óhajtok”, hanem _nem vagyok hajlandó elfogadni_a burkolt zsidózást se! Még a magukfajta (értsd: iskolázott, de sértett és ostoba) emberektől sem.
Levezetéseik semmivel sem különböznek a jobbikos logikától, ezért tettem fel a kérdést.
Akkor fussunk neki még egyszer:
Kivel vannak? Mik a céljaik?
@jotunder: Na, ein gespenst megtalálta a vincentet 🙁
@iparterves: Nem is olyan burkolt…
Örülök, hogy őszintén válaszolt a kérdéseimre, innentől világosak az indítékai, szóhasználata, lelkesedése és céljai.
@TG69: Megoldás kérdésében két napja ragozza a semmit. Először Gerőnére, vagy egy tanítványra tippeltem, addig udvarias voltam, nem piszkáltam…
@jotunder: Elnézést a közjátékért, ma egy kissé ingerlékenyebb vagyok!
@acs63: ha nem tűnt volna fel, a levezetés maga volt a jobbikos logika rekonstruálása…
sajnos azt hiszem, tényleg “sőt”…
@iparterves: A fakocka egy bonyolult alakzat hozzád képest. Igen, leírtad magad fakockailag.
A kérdés csak egy része volt a hozzászólásnak, gyengébbek (vagy konok bölcsészek) kedvéért: az utolsó mondat. (Talán, ha a többi részével foglalkoznál!)
Orbáni magaslatokba emelkedtél. Visszapattansz egy falról, nekimész nagyobb erővel. Okos…
Megértettelek. Nincs bennem kétség.
Vendég vagyok itt, ezért elégedj meg ennyivel!
@jennings1: ebből a kommentből most idő hiányában csak egy gyöngyszemet ragadnék ki (pedig lenne még mit pedig, igazi gyöngyszem-füzér): “Nem a rendszerváltást követően nagy számban előkerült, addig ismeretlen források nyomán feltámadt történettudományi igény volt a Horthy-korszak újraértékelésére – hanem politikai. Új források nem voltak, semmi olyan nem került elő, ami alapvetően megváltoztatná a Horthy-korszak lényegéről tudott ismereteinket. Az újdonság a politikai akarat volt…”
Vagyis a szocializmus alatti történelemszemlélet átértékelésének egyetlen legitim indoka az, ha új források kerülnek elő, mert egyébként teljesen elképzelhetetlen, hogy a pártállami diktatúra tudományos közvéleményét politikai vagy akár csak kulturális nyomás torzította volna.
@Tgr: bizonnyal vannak olyanok, akiknek van “szocializmus alatti történelemszemlélete” és mondjuk szocializmus utáni, vagy rendszerváltás utáni… (nem szeretnék neveket sorolni, pedig lehetne, és elsősorban a ma jobboldalon hangoskodók között)
Sőt: az sem elképzelhetetlen, hogy volt olyan történész, akinek a pártállami diktatúra “politikai vagy akár csak kulturális nyomása torzította” el a nézeteit, ezek között megtaláljuk a rendszer kritikátlan kiszolgálóit és szekértolóit, és/valamint az előző bekezdésben említetteket is. Őket amúgy nem nevezném tisztességes tudósnak, történésznek stb.
Nem olvastam semmi olyat, ami alapvetően változtatta volna meg az 1970-es, 1980-as években a Horthy-korszakról kialakult, a történettudomány igazi művelői által kialakított, a rendelkezésre álló forrásokon alapuló képet. Senki nem állt elő olyan új forrással, és azon alapuló nézettel, ami olyan szinten igényelne újragondolást, amit átértékelésnek nevezhetnénk. Romsics összes, a Horthy korszakra vonatkozó – főleg 2010 előtti – írása is ezt bizonyítja: ezek a korábbi nézetek szintetizálásai, de lényegi kritikát nem tartalmaznak.
@iparterves: írtam
http://www.es.hu/romsics_ignac;antiszemita_vagyok-e;2012-08-03.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201208
Romsics Ignac irasa. Nekem tetszik ez is.
@jotunder: Volt egy tippem, Romsics írását látva, hogy itt is találkozom vele.
Éshamár: nem értem hogyan lehet valakinek egyszerre szimpatikus Bojtár cikke és ez. Nem fogok az ide írt előző hsz-emre hivatkozni, leírom.
Bojtárnál értem az alapállást, megértem az alapállás mögött húzódó félelmet, de az érvelésének színvonala helyenként botrányos még logikailag is, a Romsicsot antiszemitának minősítő ítélete erkölcsileg sem fogadható el nekem.
Konkrétan: „A történész Romsics tehát antiszemitának minősíthető”, mert „nem ítéli el a Horthy-korszakot”, s ezáltal „történelmet hamisít” (Romsics által kiemelt, de tartalmilag helyesen idézett) Szerintem elképesztő.
A holokauszt utáni zsidó történészek származására való utalást pedig Romsics pontosan úgy értette, ahogy pl. én elsőre, magyarázat nélkül olvastam: az iszonyatos sokk hatását, holokauszt frissen égő identitását, aminek származáshoz áttételesen van köze.
@iparterves:
látom, dolgozol:))
@Vortumnus:
“Kétségtelen viszont, hogy a XX. századi magyar történelmet illetően a szélesebb nyilvánosságban egyre kevésbé mutatkozik igény az árnyalt megközelítésekre. “
@iparterves: Melyik történész nem úgy értette?
Bojtár így: “Romsics Ignác tehát antiszemitának minősíthető amiatt, amit nem tesz: nem ítéli el a Horthy-korszakot, s ezáltal tesz valamit: történelmet hamisít.”
Romsics így: “volt-e összefüggés a zsidó származásuk miatt szörnyűségeket elszenvedett fiatal történészek II. világháborús élményanyaga és 1945 utáni reintegrációja, gondolkodása és viselkedése között, vagy sem?”
ps: mivel eddig mindegyik vitapartnerét lehülyézte és/vagy leantiszemitázta csak egy A/B választ kérnék, az “A, tehát ön hülye”, vagy “B, tehát ön antiszemita” válasz teljesen felesleges időpocsékolás lenne a részéről. Egy “C, tehát ön egy szalamandra” jellegű meglepetés reményében várom a választ.
Romsics nem antiszemita, viszont – az És-ben megjelent reagálásában jelzett szövegösszefüggés ismeretében is – olyan módon hivatkozott emberek zsidó származására, hogy az antiszemita értelmezésnek adhat tápot.
Elsősorban a háború utáni történészmagatartás magyarázata necces (a két idézett történész közül is csak az egyik említi az antiszemitizmust, viszont ha elfogadjuk Romsics módszerét, akkor hangsúlyosan meg kell kérdezni: antiszemiták voltak-e az illetők, és ha igen, akkor ezt ugyanúgy jogos szóbahozni, mint ahogy Romsics is okkal-ok nélkül szóbahozta a zsidó származást). Emellett azt is megkérdezném, hogy 1945 után csak zsidó mondhatta bárkiről, hogy antiszemita?
@iparterves: Én csak feltételeztem, miután Romsics annak igazolására idézett két történészt, hogy a sértett zsidók mószerolták be a többieket. Ha nem voltak zsidók, akiket idézett, akkor nem igazolták azt, amit igazolni akart vele (legalábbis elég nyakatekert érvelés kellene hozzá). Ennélfogva én feltételeztem.
Az utolsó kérdést valóban nem magyaráztam meg eléggé: Romsics azzal igazolta, hogy a zsidó származású (de szerintem kommunista, tehát nem zsidó, de ez messze vezetne) történészek zsidósága szerepet játszott abban, hogy muníciót adtak a rendszernek mások kiszorítására (nem mintha annak erre különösebb szüksége lett volna rá, de ez megint messze vezet, és Romsicsot ezzel is cáfolhatnám), hogy a reakciós szemlélet mellett antiszemitizmusukat is felhozták ellenük. Én ezt azzal gondolnám kritizálni, hogy nem zsidó is mondhatta valakiről abban a légkörben, hogy antiszemita, azzal a céllal, hogy valami rosszat mondjon rá (mondjuk aztán Rákosi gond nélkül elkezdte előkészíteni Magyarországon is a zsidó orvosok perét, meg előtte is eltávolított sok zsidót a közéletből, sőt az életből is), tehát leantiszemitázni valakit szerintem akkor nem feltétlenül kellett zsidó sértettség (amelyet ő implicite egyetlen motívumnak tüntet fel). Ennélfogva az, hogy valaki másról azt írta, hogy antiszemita, ez nem bizonyítja, hogy az illető zsidósága miatt elszenvedett sérelmeit akarja rajta megbosszulni.
Romsics cikkében önmagát több szempontból is minősíti (és nem csak egyetlen szempontból, mint ahogy a Tanácsköztársaság vezetőit). Gerőt meg sem említi (az nem számít említésnek, hogy a hivatkozott Karsai cikk címében szerepel Gerő). Nyilván készen van az érv, hogy Romsics vitapartnerei azért Bojtár és Karsai, mert ők írtak cikket az ÉS-be, Gerő pedig nem. Parasztvakítás. Az nem történész, aki az első bekezdésben nem explikálja, hogy a Gerő által feltett kérdésre reagál.
Vö Bojtárral, aki előbb leplezetlen kárörömmel idézi a Gerőt érő (részben igaztalan, részben ide nem tartozó) vádakat, majd ezt írja “nem kétséges, hogy Gerő bátor tettet hajtott végre, s hogy igaza van”.