Harminc év
Eredeti szerző: maroz
Furcsa egy jószág ez a véletlen. A fiam készül bőszen az elvileg ősszel kezdődő egyetemi éveire, és mint afféle lényeglátásban járatos emberke el is kapta a probléma gyökerét, vizuálisan olyan az, mint egy tőgy, így viszont már kijön a hasonlat, miszerint szarva közt. Lomtalanítás volt a városban, és ugye az egyetemi élet elképzelhetetlen néhány praktikus lakberendezési tárgy nélkül, úgyismint lelakott sezlony és egy kétmázsás fotel. Milyen jó lesz az majd a kollégiumban. Nem teljesen fogalmatlan, a nővére már lassan öt éve kollégiumban lakik, tudja milyen az, mondjuk inkább rá, hogy küzdő típus, és ezzel fejezzük is be a zrikálását, mert nem ez a lényeg.
Hanem az, hogy a nagy lomizásban talált egy régi újságot, egy megyei lap 1982-es példányát. Nagy röhögve mutatott benne egy hirdetést, arról szól, hogy a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat gebinbe’ adta az egyik csárdáját (olyan nosztalgia fogott el, 603-as számú vendéglátóipari egység, brrrr…) és az új üzemeltetők most már garantálni fogják az ízletes ételeket. Plusz hetente háromszor diszkó. Azért röhögött, mert pár szót átírva akár ma is ugyanúgy bele lehetne rakni ugyanabba a lapba, a kutya se venné észre, ennyit változott harminc év alatt a hozzáállásunk a vendéglátáshoz. A vendéglátóiparhoz. Ma nem 603-as, hanem Las Vegas presszó, elvégre valami változás mindig van.
Mondok ha már kezembe került, beleolvasok, lássuk, mit tartottak az MSZMP megyei bizottságában fontosnak közölni a harminc évvel ezelőtti zemberekkel. Böcsülettel átolvastam, részben azért, hogy a szükségesnél eggyel több magyarázatom legyen arra, hogy miért is nem olvasok én megyei napilapokat, és most ez az alaposság azt okozta, hogy újból furcsálkodhatok egyet a véletlenen. Az újságban ugyanis találtam egy írást, nem fogja elhinni a kedves olvasó, de 1982-ben is valamiféle válságról, gazdasági, ráadásul világválságról cikkeztek. Idézek az írásból:
Fokozottan kell vigyáznunk arra, hogy egyre nehezebben biztosítható kivitelünket ne zavarják minőségi problémák vagy olyan határidős túllépések, amelyek betartása elsősorban tőlünk függne. Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk, más szocialista országokkal közösen, a KGST keretei közötti együttműködés hatékonyságának növelésére és annak érdekében, hogy az jobban segítse valamennyi szocialista ország belső és nemzetközi problémáinak megoldását. Keresnünk kell az együttműködést mindazokkal az országokkal, amelyek számunkra elfogadható feltételekkel új kapcsolatok kiépítését ajánlják. Rugalmasabban, aktívabban kell kezdeményeznünk a nemzetközi együttműködés formáit tekintve is. A tapasztalatok arra utalnak, hogy még ilyen nehéz világgazdasági viszonyokban sem reménytelen az olyan országok helyzete, amelyek képesek ügyesen, gyorsan és rugalmasan alkalmazkodni, s ahol a közvélemény megérti a gondok súlyosságát, és a vezetéssel közösen keresi a kiutat.
Hát, igen, nincs új válság a nap alatt, de lássuk, ki jegyzi az írást? Aszongyahogy: Simai Mihály akadémikus, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóhelyettese. No, hát akkor ha nem reménytelen, akkor nem reménytelen, lássuk, mivé lett az olyan országok sorsa, akik képesek voltak ügyesen, gyorsan, rugalmasan alkalmazkodni, felcsapom a gépem fedelét, és ki jön velem szembe immáron valós időben a harminc évvel ezelőtti múltból?
Igen, Simai Mihály akadémikus.
Simai szerint a világon zajló nagy átalakulási folyamatok megkövetelnék azt, hogy a kormányok hatékonyabban működjenek (a gazdaságpolitikai hatékonyság radikálisan csökkent), javuljon a nemzetközi együtműködés és kívánatos lenne egy világkormány létrehozására is. Erre azonban – mint azt a jelen történései is mutatják – a világ döntéshozói nem képesek.
Sic itur ad astra, így jutunk el a KGST-től a világkormányig. Amúgy passz, fogalmam sincs, hogy Simai Mihály mennyire szakember, milyen ívet húzott a szocialista országok belső és nemzetközi problémájának a megoldásain való rágódástól a kívánatos világkormányig, ez a poszt semmi ilyesmiről nem szól, ez a poszt a véletlenről szól. A valószínűségekről. Hogy mindenféle furmányos körülmények közepette kezembe kerül egy harminc évvel ezelőtti újság, abból kiköszön rám egy Simai Mihály nevű ember, majd rá öt percre a net elé letelepedve úgyszintén egy Simai Mihály nevű ember kerül a szemem elé, és a két Simai Mihály nevű ember egy és ugyanazon személy.
Utóirat: ősztől lesz egy fölösleges sezlonyom meg egy közel kétmázsás, kellőképpen lelakott fotelem, érdekel valakit?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521128-6adea9cc6f6b0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521128&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521128-6adea9cc6f6b0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521128-6adea9cc6f6b0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Aha. És tartalmi észrevétel…? Érdemi mondanivaló…?
Én inkább az elvekről, gondolatokról, vagy eszmékről szóló beszélgetéseket szeretem mintsem az egyes emberek cselekedeteiről, vagy a hangulatok festéséről szólókat. Ezért a poszt Simai Mihály-os részéhez nem is szólnék hozzá. Viszont ez a „világkormány” téma nagyon érdekes. A dolgok mostani állása szerint három konkrét emberről tudok, aki üdvösnek tartaná a majdani (lehetőleg mielőbbi) világkormányt. Az egyik, mint látjuk, Simai Mihály. A másik Neumann János volt, a harmadik természetesen én vagyok. Érdeklődéssel várnám a további jelentkezőket.
@sörtelen:
Érdemi mondanivaló:
Vevő kerestetik sezlonyra, kétmázsás fotelre és világkormányra.
(Ja, és szvsz maroz fia külföldön tanul tovább.)
@sörtelen: Az érdemi mondanivaló az, hogy engem az ilyen dolgok nagyon meg tudnak fogni. Egy harminc évvel ezelőtti megyei napilap a kezembe kerül, elolvasok benne egy Simai Mihály által jegyzett cikket, majd öt percre rá bekapcsolom a gépem és ott is egy Simai-megmondásba futok. Én az ilyesmit önmagában véve is érdekesnek tartom, akkor is, ha nincs hozzá mély, magvas eszmei mondanivaló, sőt, talán éppen pont azért.
@ipartelep:
a világkormány lenne a legkisebb rossz azt hiszem, bár ez ellen is felhozható lenne minden, ami általában az államok ellen.
@Vortumnus:
Ha a világkormány ellen is felhozható minden, ami az egyes országok kormányai ellen, akkor mitől lenne az a legkisebb rossz? A világkormánynak éppenséggel az lenne a lényege, értelme, hogy egy internacionális, egyesült emberiséget kormányozna, olyat, ahol már nincsenek is „egyes országok”. Nyilván ez a helyzet újfajta, ma még esetleg beláthatatlan gondokat is generálna, de egyben meg is szüntetné a régifajta gondokat. Hiszen ha azokat nem szüntetné meg, akkor semmi értelme nem lenne neki.
Két dolog tudható még róla: Nem mostanában lesz „bevezetve”, de – ha az emberiség egyáltalán megéri – akkor szükségszerűen eljön az ideje.
@ipartelep:
ezt a posztot nem offolnám szét
itten az van kommunikálva meta, hogy itten jelentős tudományos teljesítmény nélkül hosszabb ideig topon lehet maradni. persze, ez így van, ahol mta van, ott mta van. vincenteseknek az akadémia eccer teccik, eccer nem teccik.
@tamtkr: Simai nyolcvankét éves.
@tamtkr: Még meta sincs semmi ilyesmi kommunikálva. Bonyolult ez az élet. Van, amikor az ember azt írja, hogy „nem” és ezzel azt sugallja, hogy „igen”, de az is előfordul, hogy a „nem” tényleg „nem”-et jelent.
Én tényleg nem tudom megítélni, mert nem értek a közgadaságtanhoz, és nem is akarom megítélni, mert minek. Ért egy benyomás, történt körülöttem egy nem szokványos esemény. Mások ilyenből mítoszt csinálnak, a helyből zarándokhely lesz, harminc év múlva turisztikai irodák tucatjai fognak oda csoportokat szervezni, és idővel valamelyik ügyeletes szent kongregáció elismeri csodának az eseményt. Ehhez képest én csak egy rövidke posztot írtam belőle.
@jotunder: Szent-Györgyi Albert talán már 83 éves volt azon a gólyavári előadásán; én is ott szorongtam azz öcsém mellett, aki biológus, és aki elhívott erre, nem vagyok biológus, de kémia-biológia gimnáziumba jártam. Életem egyik alapélménye lett az az előadás;
ahogy az a kicsi öregember hatalmas hangjával betöltötte a termet és ezer agyú egyetlen létezőre (egy 83 éves burokba zárt éltető tűzre) irányított figyelemmé, ámulattá változtatta át az ott lévőket néhány elhangzott szava után!
Új kutatási terveiről beszélt, arról, hogy ezután a figyelme az anyagi világ ama igen kicsi egységei felé, az elektronok felé fordul, mert
az életjelenségekben betöltött szerepük alapvető fontosságú.
http://www.google.hu/search?q=Szent-Gy%C3%B6rgyi&ie=utf-8&oe=utf-8&aq=t&rls=org.mozilla:hu:official&client=firefox-a&source=hp&channel=np#hl=hu&gs_nf=1&pq=szent-gy%C3%B6rgyi&cp=22&gs_id=nb&xhr=t&q=Szent-Gy%C3%B6rgyi%2BG%C3%B3lyav%C3%A1r&pf=p&client=firefox-a&hs=Bi3&rls=org.mozilla:hu%3Aofficial&channel=np&sclient=psy-ab&oq=Szent-Gy%C3%B6rgyi%2BG%C3%B3lyav%C3%A1r&aq=f&aqi=&aql=&gs_l=&pbx=1&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.,cf.osb&fp=4ae540e989c7aa34&biw=1120&bih=885
@ATCG: kémia-biológi gimnáziumba: kémia-biológia tagozatos osztályba jártam a gimnáziumban
@ATCG: Nem vagyok biológus, műszaki ember vagyok,
és nem én vagyok a betett linkben szintén erről az előadás élményéről beszélő Kamarás Katalin sem.
@ipartelep: Simai ötlete a világkormányról leginkább azt jelenti, hogy neki nincs használható ötlete. Meg, hogy kezd rajta elhatalmasodni az aggkori agylágyulás.
Ha valami, hát az EU az EP és az EB működése ékesen példázza, mennyire macerás 27 különböző nemzet érdekeit úgy összehangolni, hogy abból racionális, összehangolt, hosszú távon is működőképes gazdaság legyen.
Simai papát be kéne keretezni. Jobban tenné, ha szemlesütve nézegetné a nagylábujját. Meg az is jó lenne, ha nem egyedül tenné. Nagyon el tudok képzelni egy akadémikusokból álló Varga Imre stílusú szoborcsoportot Nagylábújjnézegetők címmel. Jól demonstrálná a magyar tudományos élet és az értelmiség szellemi frissességét.
A poszt hatására erőt vett rajtam a nosztalgia. Előkapartam egy 1975-ös Eric Clapton lemezt: E.C. Was Here. Ő viszont már akkor is jó volt. És most is qurva jól szól a Have You Ever Loved a Woman.
Kellemes vasárnapi dagonyázást mindenkinek!
ezek a régi, buta népek, haha mindig jót nevetek rajtuk!
bezzeg a mi, felylett tecnikkai cívilizácilyós korszakunk!
a disznajbirkák kora 😀
„Fokozottan kell vigyáznunk arra, hogy egyre nehezebben biztosítható kivitelünket ne zavarják minőségi problémák vagy olyan határidős túllépések, amelyek betartása elsősorban tőlünk függne.”
A főnököm ezt úgy mondja: Ezt a szart ki a franc veszi meg? Vagy megcsinálod rendesen még ma, vagy holnap be se gyere dolgozni!
Azért így kissé hatásosabb. 😀
Ez volt már?
A Fidesz egy 1952-es Szabad Nép cikkből nyúlta a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának a szövegét:
http://www.urbanlegends.hu/2010/07/szabad-nep-1952-nenyi/
@maroz: Azt hittem csak nekem vannak ilyen elmenyeim. Eletemben eloszor talalkozok valamilyen kifejezessel, fogalommal, emberrel, jelenseggel, majd ket napra ra valami teljesen mas szituaciobol kifolyolag ismet belefutok.
„világkormány”
Itt a bizonyíték, hogy a szoc. és a kapitali egyaránt az Illuminati találmánya!
:))
@Borenbukk: A gyakorisági illúzió egyik fajtája. Valaki egyszer elnevezte Baader-Meinhof jelenségnek, miután ugyanezt az ismételt beleütközést átélte a csoport nevével.
Asszem a lélektan úgy szokta magyarázni, hogy a memóriában nemrég megragadt információkra érzékenyebb az észlelésünk.
wikibin.org/articles/baader-meinhof-phenomenon.html
Kár, hogy az akkori írásban is csak annyi konkrétum van mint a mai politikai szónoklatokban. Sajnos ez történik, időről-időre.
Mi a megoldás?
kepfeltoltes.hu/120520/kommunist1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
kepfeltoltes.hu/120520/kommunist2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
kepfeltoltes.hu/120520/kommunist3_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Hát Vincent, én imádom a blogodat, de szerintem evvel a bejegyzéssel melléfogtál. Simainak igaza van. Nem feltétlenül a világkormánnyal, ezt nem tudom, hogy erre szükség van-e, de a megállapításai mindenképpen jogosak. Kár pont rajta gúnyolódni, inkább el kéne gondolkodni a dolgokon, amiket állít.
Szinte már alig áll valami a MiZo egykori csarnokából, melyet a Pécsi STOP információi szerint a drámaian megemelt ingatlanadó miatt bontott el a tulajdonos. Az egetverő sarc miatt a vállalkozók tüntetésre készülnek a baranyai megyeszékhelyen.
Még áprilisban számoltunk be arról, hogy több pécsi vállalkozás is ingatlana lebontásába menekül az idei évben drámaian megnőtt adók elől. Úgy értesültünk, hogy a bőrgyár egyes épületei és a MiZo csarnokai is erre a sorsra juthatnak az ingatlanadó miatt, de rajtuk kívül más, korábban jól működő cégek is ezt tervezik, sőt, van, aki már a bontási engedélyt is megkérte. A bontás nem mentesít a 2012-es adózásról, a jelek szerint a cégek inkább bevállalják a bontási költséget és csak egyszer fizetik ki az adót, minthogy hosszabb távú működésbe gondolkodjanak.
A MiZo egykori telephelyén már szinte semmi sem áll, előző cikkünk óta csak a kapu feletti cégfelirat emlékeztet már arra, hogy itt egykor komoly munka folyt. Eltűntek az épületek, a markoló szombaton is gőzerővel dolgozva küzdött a volt csarnok megsemmisítésén. (a jelek szerint manapság sajnos jobban megéri rombolni, mint építeni.)
A gyárvárosi Rácz Bútorház tulajdonosa, Rácz Károly is lehúzza a rolót az ingatlanadó miatt. Korábban úgy nyilatkozott: a város 2,6 milliós adófizetésre kötelezte, de nincs ekkora bevétele. Úgy döntött, felajánlja a városnak a bútorházat a 8000 négyzetméteres területtel együtt a legalacsonyabb, egy igazságügyi ingatlanszakértő által megállapított árért cserébe.
De „köszönjük” az új nemzeti egyetemet, a csodaszép kerényi festményeket, az új veszteségre ítélt nemzeti mobilszolgáltatót, a csillagászati euró és benzinárakat…meg a jó édes anyátokat!
Ébredj magyar, itt az idő, hogy ezek is eltakarodjanak!
A ’90-es évek végén jártam közgázra, és ismerős, hogy tanultunk világgazdaságtant Simai könyvéből/jegyzetéből. Sajnos, hogy mit és milyen színvonalon arra nem emlékszem, de arra igen, hogy maga a Világgazdaságtan tárgy bőven az értelmes/hasznos 20%-ban volt és a mai napig hasznos tudást adott (mondjuk főleg újságolvasóként).
Viszonylag sok olyan oktató volt a közgázon, akik már a ’80-as években is ott voltak, részt vettek nemzetgazdasági (ó bocs, népgazdasági) kutatásokban és ’87-’88 táján vagy utána ott voltak és elkezdték behozni a „kapitalista” közgazdaságoktatást.
ui: Világkormányra sok szempontból égető szükség lenne és sok szempontból életveszélyes lenne, de én se akarom szétoffolni a posztot.
@ingyenebed: Mikori megállapításai a jogosak? 😉
Ha jól hámozom ki a posztíró alig burkolt mondanivalóját, valami olyasmit akarna mondani, hogy kéne neki egy MTAs vagy Világgazdasági Intézetes zsíros állás, oszt mér nem húz már el az összes alte trottel.
Fizetési igény megjelöléssel, Párttagkönyvvel kéretik a Szentkirályi utcában megjelenni…
@Putyilov gyári melós:
Hmm, gondolta Stirlitz.
Ha jól hámozom ki a kommentíró alig burkolt mondanivalóját, valami olyasmit akarna mondani, hogy pina, gondolta Móriczka.
Stirlitz, gondolta Hmm.
@Putyilov gyári melós:
Amúgy a posztíró helyében én túl sok seggnyalást és energiát nem fektetnék egy ilyen bulista állásba, mert elnézve a társadalmi folyamatokat, pár év múlva úgy zajlik majd az efféle bulista állások újraelosztása, hogy az önjelölt pályázó összeszedi a Fradi drukker és Gój motoros haverjait, felbérel pár tucat ráérő alkeszt csőcseléknek és ezekkel megtámogatva megjelenik az adott hivatalnál és ősi magyar nemzeti érdekekre hivatkozva kipofozza az elődjét.
Még mielőtt újabb belelátók jönnének hámozni ki további pinákat, vagy ami a mindenkori móriczkáknak éppen a fejében jár.
Ha már mindenáron bele kell látni, akkor talán azt lehetne, hogy harminc évvel ezelőtt is az kapta meg a hatalomtól Érisz almáját, aki megbízhatóan meg tudta írni a pártlapba azt, amit a hatalom tőle elvárt. És ma is, és azóta is, egyfeszt. Annyi a különbség, hogy manapság már van más pálya is, vannak más almaosztogatók is, de valamiért még mindig a hatalom az igazi, arra hajtanak sokan és a közvélemény is leginkább a hatalom által kinevezett méltán hírest tartja annak.
Azért itt mellékszálon keményen megjelent az öregek fiatalok általi elintézése is.
A mellékszál mellékszála: remélem azért a Sánta Ferenc féle torjai büdösbarlangos öregek elhelyezése, szociális és tudományos munkásság megítélés „végső megoldásként”.
Újabb gondolattársítás: az MTA létrejöttét lehetővé tevő Széchenyi
valószínűleg forog a sírjában.
És még egy:
Az impresszionisták és a francia művészeti akadémia harca.
És még egy:
aki nem tudományos eredményei alapján került oda, vagy fog odakerülni (az MTA tagjai közé), azt tudományterületének valódi képviselői úgyis a helyére teszik.
És az is igaz, hogy időben kell tudni visszavonulni,
ezt egy ötven felé járó műegyetemi tanárom mondta egy 80 feletti prof.-ról, aki már felállni is alig tudott, beszélni is alig, mégis tanszékvezető volt, és előadásokat is tartott, mert a környezetének nem volt szíve nyugalomba küldeni őt, ő maga pedig elvesztette önkontrollját.
Egyébként ia posztban említett véletlen hírkapcsolás egy-két megjegyzést valóban megérdemel.
Csak az a baj, hogy ilyen kis mellékszálakká fajul mindig az adok-kapok.
Fölvetnék én is egy véletlent:
Karácsonyra – szokás szerint könyvet kértem a lányomtól – kiválasztottam egy pár kívánatos könyvcímet az internetről:
Végül a kiválasztottak közül az általam első és második helyre rangsoroltakat kaptam meg:
Mark Buchanan „Itt és mindenütt”c.
„… avagy miért egyszerűbb a világ, mint gondolnánk”
alcímű könyvét,
valamint Csermely Péter „A rejtett hálózatok ereje” c.
„Mi segíti a világ stabilitását?” alcímű könyvét.
A szerzőket nem ismertem, a könyvek témáját sem. Előzetesen pusztán a címük és alcímük fogott meg.
Az első véletlen olvasásuk közben döbbentett meg:
A két könyv ugyanannak a dolognak két oldalról történő megközelítéséről szól. (saját értelmezésem szerint).
A második meglepetés (véletlen?):
Mind a két könyv említi a Milgram kísérletekben igazolt feltevést a „Kis világságot”
a „Hat lépés”, vagy „Hat kézfogás távolság” az emberi világ alig hihető tényét.
A harmadik meglepetés, de erre már csak Csermely utal, és Csermely az, aki Buchananra hivatkozik is, miközben Buchnan Csermelyt nem említi sehol;
és úgyszintén Csermely az, aki a „Kisvilágság” kortárs kutatóinak jelenkori eredményeiről is megemlékezik:
„Linés mtsai 1973”, „Dodds és mtsai.2003”, „Skvoretz és Fararo 1989” „John Kleinberg 2000″, és Watts és Stogratz 1998”
és ezt a meglepetést szó szerint idézem Csermely könyvéből:
>>”Braun Tibor (2004) hívta fel a figyelmet arra. hogy a kisvilágokat először Karinthy Frigyes fedezte fel 1929-ben. Karinthy a ‘Minden másképpen van’ c. tárcagyűjteményének „Láncszemek” c. fejezetében a következőket írta:”Annak bizonyságául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott föl a társaság egy tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek-ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen ismeretség útján, mint ahogy mondani szokták: Kérlek, te ismered X.Y.-t, szólj neki, hogy szóljon Z.V.-nek, aki neki ismerőse…stb.”
Eddig az idézet.
Egyébként nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Braunon és Csermelyen kívül hivatkozik-e valaki is a világ tudományosságának a hálózatokkal foglalkozó kutatói közül Karinthyra, mint az elmélet szülőatyjára.
@ATCG:
…remélem azért a Sánta Ferenc féle torjai büdösbarlangos
öregek elhelyezése, szociális és tudományos munkásság megítélés „végső megoldásként”…:
..remélem azért nem a Sánta Ferenc féle torjai büdösbarlangos öregek elhelyezése, a szociális gondok enyhítésére, és az elaggott tudósok tudományos munkásságának megítélésére lesz az alkalmazott „végső megoldás.”
@ATCG: „Csak az a baj, hogy ilyen kis mellékszálakká fajul mindig az adok-kapok.”
Mire esküdjek meg, hogy engem tényleg csak ez a furcsa véletlen késztetett a poszt megírására? 🙂
Nekem tényleg fogalmam sincs arról, hogy ki ez a Simai, és hogy mennyit ér az ő munkássága, és őszintén szólva nem is igazán foglalkoztat.
Itt most tényleg ez a furcsa véletlen a főszál. Nem csak a harminc év, hanem hogy napra pontosan az az újság került teljesen véletlenül a kezembe, amelyikbe Simai is írt. Napilap! Engem az ilyesmi lenyűgöz. Lehet, hogy nem kéne, és mégis. 🙂
@ATCG: Ja, ezt elfelejtettem: Milgram híres kísérletét 1967-ben végezte, 38 évvel Karinthy gondolatkísérlete után.
@maroz: Tudom, látod mégis bejönnek a mellékszálak.
Azt hiszem pontosan az ilyen véletlenek miatt, mert a Te véletlened az olvasók agyában megrezegtet valamit, és a szavakban testet öltött mondatok már csak nagyon halványan kapcsolódnak a reakciót kiváltó mondatokra.
Engem csak a 82 éves kor említése bosszantott föl, pedig azt is tudom, hogy jotunder nem úgy általában célzott a 82 éves tudósokra, hanem csak és kizárólag Simaira értette.
@ATCG:
Igen nagy a valószínűsége, hogy a „kicsi a világ” elképzelés már Karinthy előtt is eszébe jutott többeknek. Csak mi erről nem tudunk.
Ráth Végh István az egyik könyvében (mindegyiket olvastam – de régen -, úgyhogy nem tudom, melyikben) ír egy zseniális, „mindent tudó”, emberről, akinek csak egy bibije volt: Semmit nem írt le. Aki csak beszélt vele, mindenki csodálta a tudásáért, de minden tudása sírba szállt vele. Hány ilyen lehet, lehetett?
Persze régen sokkal több ilyen lehetett. Nem csak azért, mert régen az íráskultúra kevésbé volt elterjedt mint ma, hanem főleg azért, mert régen a „köznapi tudás”, és az „elit tudás” közti távolság kisebb volt mint ma. Mára bármely tárgykörben nagyon nehéz újat mondani, kitalálni, hiszen (bárki bármit is mond erről) a tudásnak (a tudományoknak) van egy összegződő, felhalmozódó jellege is, és az újdonságok kitalálásához bizony többnyire az szükséges, hogy előtte átrágják magukat ezen az amúgy is nagyon specializálódó tudásmennyiségen (vagy egy nagy részén).
@ATCG:
ha tudós alatt a világ összes legalább docensi vagy ezzel többé-kevésbé egyenértékűne tekinthető beosztást elnyert személyt értjük, akkor simán lehet, hogy általában is igaza van a „82 éves tudósokkal” kapcsolatban. lehet hogy nem. de az biztos, hogy pár látványos példa vagy ellenpélda nem mond erről semmit.
@ipartelep: Igazad van. De Karinthy mégiscsak leírta, és még a későbbi kísérlet módszertanát is, szinte hajszálra pontosan úgy, ahogyan azt elvégezték.
Nagyon sok mindenről nem tudunk még.
Ezért jó keresgélni a könyvek között, valamire mindig rátalálhatunk.
Az meg, hogy Karinthyt nem ismeri a (tudományos) nagyvilág, az nem a szokásos magyar kesergés, a mi lett volna ha nem magyarnak születik…
Fogjuk inkább úgy fel mint: a „már csak félig van a pohár”
és a „még félig van a pohár”
szemléletbeli különbségét.
Azaz: milyen jó, hogy nekünk magyaroknak van egy Karinthynk.
@Vortumnus: Gondolod?
Az emberi agy kapacitása, az okosok, a hozzáértők mondják így:
a legmagasabb értéket adó becslés szerint is csak egy ötödére van kihasználva.
Szerinted az agysejtek pusztulása az ember 82 éves korára 80%-kos?
Tehát, aki ennyi idős, annak már semmi új nem fér a fejébe.
Nem indulhat el új felfedezni valók felé?
Nyilvánvaló tény az agysejtek fokozatos pusztulása.
De azért még akár 160 éves korunkra is maradna elegendő belőlük új gondolatkísérletek elvégzésére.
Szemerédi szerinted nem látja át a mai matematika eredményeit?
Vagy Reimann István idős korában nem látta át?
És Michelangelo?
És Monet?
És Illés Gyyula?
és Arany János?
És Déry Tibor?
Illés Gyula: Illyés Gyula
csermelyblog.tehetsegpont.hu/node/146
Buzsáki György,
Freund Tamás,
Somogyi Péter
Simonyi Károly
Csak magyar van annyi idős korban is friss, alkotó szellemű,
hogy órákig sorolhatnámi:
Kós Károly
ha elolvasnád amit írtam, nem másolnál be ennyi nevet feleslegesen
@ATCG:
Én teljesen egyetértek veled abban a gondolatodban, hogy a tudás általában véve nem függ össze az életkorral. Sőt, inkább azt gondolnám én is (mint valószínűleg te is), hogy általában egy korosabb (de szellemileg egészséges) ember több tudást, bölcsességet birtokol mint egy fiatalabb. Egyszerűen azért, mert többet tanult, tapasztalt, mint amennyit felejtett.
Azonban van legalább két, ha nem is direkt ellenható, de a fenti „törvényszerűséget” legalább gyengítő tényező itt: 1. a tudásnak vannak bizonyos struktúrái, vagy fajtái. Ez azt is jelenti, hogy nem mindenféle tudás támaszkodik ugyanazokra a típusú szellemi, kognitív képességekre. Erre pregnáns példa a matematikusok, és mondjuk a filozófusok (de azt hiszem, szinte bármely más szakmára is érvényes ez) ténykedése közti különbség, ahol is a matematikusok ált. sokkal fiatalabb korban állnak elő nagy teljesítményekkel, mint a többi szakmacsoportban. (Hogy ennek mik az okai, azt most hagyjuk.) 2. Egy fiatalabb embernél számos olyan pszichoszociális tényező van, amelyek az idősebbnél már nincsenek meg vagy gyengébbek, és amelyek nagyon serkentik az „alkotóerőt”. (Hogy pontosan mik ezek, az sem ide tartozik, csak érdekességként említem, hogy olvastam már ez ügyben olyan elképzelést is, miszerint a szerelem, illetve a szeretett nőnél való kítűnés, jó szereplés, nagyon erős alkotói hatótényező.)
Viszont amit az emberi agy 20%-os kapacitáskihasználásáról mondasz, az tévedés. Szimpla urban legend, semmi alapja nincs neki. Viszont nagyon elterjedt tévhit, ez kétségtelen.
Egy pillanatra visszakanyarodva még az általad említett Sánta Ferenc-féle „büdösbarlanghoz”. Bizony a „büdösbe” nem csak a saját lábán gyalogol be az ember, hanem gyakorta küldik, vagy akár viszik is. Az idős emberek potenciális, de már kihasználatlan (de javarészt fel sem ismert) bölcsességével, és tudásával, már nem tudunk mit kezdeni. Főleg úgy, hogy az már nem is „manifesztálódik”.
@ipartelep: A 20%-ot olvastam, és eddig elhittem, de majd utánakeresek agykutatóknál. Ez is izgalmas vadászat lesz.
@Vortumnus: elolvastam, de egy öreg (én) (feleslege dolgokat bemásoló) is leírhatja a véleményét az életkorról.
Még öreg matematikusokkal. vagy Hawkinggal is példálózhatnánk.
A pusztán öreg korra való tekintettel, vagy a hatalom kegyéből adományozott egyetemi és más tudományos címekről hasonló a véleményem, mint Neked.
@ipartelep: Sánta Ferenc írása eléggé megdöbbentő, és sok mindent előre megérző.
Egyszer egy Kucka Péter szerkesztette Kozmosz Könyvek (az Ötvenedik-ben) gyűjteményes kötetben egy fordított „végső megoldás”-ról olvastam, ahol egy „világállam”-félében az abortuszpártiak kerülnek többségbe a törvényhozásban, és a népesedési problémák megoldására azt találják ki, hogy a nem kívánt gyerekeket ki lehet vonni a társadalomból és meg lehet őket semmisíteni, ehhez csupán annyi kell, hogy a szülők nem kívánatossá minősítsék gyermeküket egy nyilatkozatban.
Ezután jöhet az „abortuszautó” a nem kívánt gyermekért.
Az abortuszpártiak kimondják, hogy egy emberi lény a törvény szerint csak akkor minősíthető nemkívánatosnak ha nincs lelke.
És mikortól nincs lelke az emberi lénynek? Erről folyik a vita és a korhatár, különböző előrángatott kritériumok alapján a magzati kortól fokozatosan kitolódik.
A történet idején a 12 éves kor betöltése, illetve a magasabb matematikai ismeretek birtoklása az, amelynek alapján egy emberi lény lélekkel rendelkezőnek tekinthető, és ily módon védettséget élvez.
Nem tudom… Sánta Ferenc valószínűleg hitt abban, hogy a társadalom nem csak változik, de fejlődik is. A „Húsz óra”-t is ő írta, nem csak a „Sokan voltunk”-at. Sánta valószínűleg hamisnak gondolta volna az említett sci-fi világát. (Egyébként olvastam azt is.)
Mi itt az általánosabb tanulság? Hát valami olyasmi, hogy ha nem hiszünk abban, hogy a társadalom (és ugye benne az élet, a világmindenség, meg minden) alakítható, jobbá tehető, akkor megette a fene az egészet. Ugyan egy maradi, őskonzervatív világnézettel is el lehet lébecolgatni (mert ahogy öreganyám mondta: „úgy még sose vót, hogy valahogy ne lett vóna”), vagyis valami mindig lesz, csak hát az nem biztos, és garantált így, hogy az a valami emberhez méltó lesz. És mostanában pontosan az az egyik baj, hogy a változtatásra, és a tervezésre irányuló elképzelések bátortalanodtak el. De ennek a bővebb kifejtése már igencsak szétfeszítené eme topic kereteit. 😉
Egyszer voltam egy író-olvasó találkozón, az Eötvös egyik kollégiumában.
Sánta Ferenc volt a vendég. (Hetvenes évek közepe!) Szóba került,
hogy miért hallgatott el, miért ír olyan keveset?
A válaszára már nem emlékszem, csak arra, hogy megválaszolta a kérdést becsülettel.
Nem ködösített, nem bújt ki alóla.
De ezt Te biztosan sokkal jobban tudod, mint én.
Látod nekem a „Sokan voltunk” címe se jutott eszembe.
Ezért is jó itt beszélgetni.
@ATCG:
kicsit keresgéltem az emberi aggyal kapcsolatban.
A bemásolt linkek csak azt igazolják, hogy mennyi mindent nem tudunk még az agyról,
agyunk tényleges kihasználtságáról, annak számszerűsíthetőségéről:
magyartori.b13.hu/index.php?f=7&s=2&blogid=9578&bm=220488
physics2.kee.hu/__fizika/kutatasmodszertan/book/p0010.htm