Harvey Weinstein hosszú árnyéka (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Sárosdi Lilla színésznő a Facebook-on vallott arról, hogy mit művelt vele egy „nagyrendező”. Az illető színházi próba után egy fehér BMW-ben mutogatta neki a péniszét. Nem sokkal az autó elindulása után a Margit-híd pesti hídfőjénél voltak, melynek vonzáskörzetében, mondjuk úgy, korlátozott mennyiségű színház található. Nem nagyon vannak kétségeim, találtam egy másik beírást is a Facebook-on, nyilván a teljes színházi szakma tudja, hogy kiről van szó, és most éppen gyűlik a feszültség.
El tudom képzelni, mi történhet akkor, amikor egy Harvey Weinstein lelkületű figura egy száz nőt foglalkoztató üzem kisfőnöke lesz. Nem kell ahhoz Jennifer Lawrencenek vagy Gwyneth Paltrownak lenni, hogy az ember kilátástalan helyzetbe kerüljön. Egy nyolc általánost végzett nő nem fog hashtagmetoozni. Talán nem is tudja, hogy mi történt vele, úgy érzi, hogy ez az élet része.
Majd pont én fogom megmondani, hogy hol kell meghúzni a határt, hogy a prostituáltak vagy a sugarbabyk beleegyezése valóban beleegyezés-e, milyen viccet tűrhet el egy nő, ha éppen szőke a haja, vágják-e pofon a demegező sutyerákot az utcán. És ha igen, nem fog ez az egész rólam szólni, ha mégis beszélek róla, mert sajnos kiváló öndefiníciós lehetőséget kínál ez a borzalom.
Igen, itt egy kulturális háború is folyik, Weinstein a liberális Hollywood reprezentása, szemben pl. Donald „Grab them by the pussy” Trumppal. A progresszív erők hashtagjeit a konzervatívok überfeminista morális pánikként írják le, mindenki megtalálhatja a történetben a csatlakozási pontot.
Mit tehetek akkor, amikor egyszerre látom a totális kiszolgáltatottságot, a kihasznált, megalázott, az öngyilkosság határára sodródott fiatal nőt és azokat, akik ebből a kihasználtságból, megalázottságból, szörnyűségből ideológiai hasznot remélnek, és néha összecsúsznak a képek a szemem előtt, nem tudom hol van kezdetük és végük.
Vannak könnyen leírható mondatok. Azokat már régen leírták. Vannak nehezebben leírható mondatok, amelyekhez nincs bennem elég bölcsesség és lelki erő.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518666-6ae5459a38376' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518666&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518666-6ae5459a38376&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518666-6ae5459a38376' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nem csak a 18 éves fagy le, ha zaklatják, hanem szinte minden nő, mert hinni sem akarja, ami vele történik. És utána bemocskoltnak érzi magát, hiszen rendes nővel ilyen nem történhet, ugye? Ezért nem is beszél róla, hiszen még a család vagy a barátok is először azt szokták kérdezni, és te mit tettél, hogy ez megtörténhetett? Rögvest érzékeltetve a szenvedő féllel, hogy ha ő ezt meg azt nem tette/viselte/stb. volna, akkor ez nem következhetett volna be. Ami konkrétan nem igaz. Már rég nem vagyok 18, igen konzervatívan öltözködöm, nem járok „veszélyes” helyekre, és a többi, és mégis, mégis érnek inzultusok, demegező sutyerákok, tömegközlekedési eszközön nyomulók, szakmai környezetben a nőiségemre megjegyzést tevők, stb. És még mindig, minden egyes alkalommal megdöbbenek, és szégyellem magam. Én. Helyettük, mert az a gyanúm, ők nem teszik.
Most HW ügye kapcsán végre megindult a beszéd erről, mert az amerikai és az európai társadalmakban immár lehet beszélni róla, jobb helyeken sajnálják az áldozatokat, a téma többé nem lesz tabu, bár ezt még a kellő áldozathibáztatással el lehet fojtani csírájában s Magyarországon láthatólag a többség erre hajlik. Végtelenül elkeserítő.
http://www.nytimes.com/2017/10/21/business/media/bill-oreilly-sexual-harassment.html
32 millió dollárt fizetett ki egy nőnek Bill O’Reilly és megújították a szerződését a Fox News-nál.
@Unseen Academical: egy kicsit azért árnyalja a képet:
index.hu/kultur/cinematrix/2017/10/21/asia_argento_harvey_weinstein/
nem mondom, hogy jó vagy rossz, de van, mint jelenség. Nem csak Magyarországon.
@jaegtoer: „Fontos, hogy megtört a jég,”
A jég akkor tört volna meg, ha valós időben jelentkeznének a zaklatottak.
@ámbátor: itt van:
index.hu/kultur/2017/10/24/eszenyi_eniko_semmit_sem_tudtam/
kicsit lassan, de csak rájött(ek) a megoldásra. A kis lassúságnak talán az lehet az oka, hogy hazudik/nak, de persze feltétlen meg kell menteni a Víget, nehogy aztán a víg végnapok következzenek.
itt meg az újabb #martonlaszlouriember:
444.hu/2017/10/24/stohl-marton-uriember-nem-tortent-eroszak-a-fonokok-kulonben-is-mindenhol-halalra-dugjak-a-beosztottakat
@OoOoOo: Ja, bocs. Az idézöjelek miatt azt hittem, ezt valóban mondta, nem gondoltam, hogy csak a szájába adod a szavakat.
@OoOoOo: stohl is azok közül való, azt az egyet nem értik hogy, még ha igaz is lenne, hogy az a világ (hallgatólagos) rendje, ha a főnök dugja a beosztottakat, most itt lázongás van a világ efféle rendje ellen. (az a hülye bakfis is voltaképp hálás lehetett volna, hogy a snájdig nagy fehér pólósfiúk unottan partiba vágták.)
tehát nem azon kell filozofálni, hogy a fennálló világrendben talpig úriember marton most igaztalanul van-e kipécézve a sok-sok hasonló talpig úriember társa közt. ahhoz kéne viszonyulnia, hogy az ún. „fasz rossz végén állók” nem óhajtanak a ebben a világrendben élni, és rohadtul nem ízlett nekik eddig sem a világrend (tetten érhető a hálátlanság itt is).
nem tudom, mennyi emberi-színészi tapasztalata van stohlnak azzal kapcsolatban, hogy sokak, tömegek élnek egy világrendben beletörődőn és többé-kevésbé némán, az ember azt gondolná, hogy itt a kárpátteknőben ez alapélmény.
@OoOoOo: Gondolom, Buci már a fedezéket kezdi kiépíteni magának…
Verebes valami minősíthetetlen mocskot okádott ki magából: 444.hu/2017/10/25/verebes-istvan-szerint-marton-laszlo-vagy-ongyilkos-lesz-vagy-meghal-a-vadak-miatt
Úgy tűnik, az ő világképében a zaklatás elintézésének az a helyes módja, ha a zaklatott nő birtokosa személyesen megfenyegeti a zaklatót, és utána ezt elhíreszteli. És mellékesen Lilla szégyellje magát, mert a vádaskodásával _megtámadta_ és megöli ezt a nagyszerű rendezőt, aki most bele fog halni a becsületén ejtett karcolásba, és aki egyébként talpig úriember. És különben is miért csak most szóltak ezek a nők, biztos valami vaj van a fülük mögött.
Olyan tempóban pakolja az érzelmi manipulációt Sárosdi Lillára, mint egy vérbeli pszichopata. Pedig neki nem is lenne muszáj kinyitnia a száját ebben az egész történetben.
@stefan75: aczél-szindróma. belekúrnak a fortymeleg bensőségbe, a körbe, ahová tartozni rang volt, és akkor most miafaszvan. oda a szaunás adomázás, oda a sikamlás, a paskolás, bele van pisálva a mézeskalácsba, nem csodálom a keserűséget.
A zaklatási szuverenitás védelmében: „a legfontosabb dolog az, hogy a migrációt megállítsuk, és ne engedjük, hogy a tömeges iszlám következtében a saría árnyékában és fenyegetésében kelljen élnie a nőknek”.
444.hu/2017/10/26/semjen-a-marton-ugyrol-az-a-helyzet-hogy-ezek-el-fognak-torpulni-amellett-amikor-majd-iszlam-tomegek-lesznek-itt
Nem elég gusztustalan dögnek kinézni, annak is kell lenni…
http://www.newyorker.com/news/news-desk/harvey-weinsteins-army-of-spies
http://www.nytimes.com/newsletters/2017/12/08/opinion-today
érdekesen alakulnak a dolgok. ahogy már idehaza is megszoktuk: ugyanannak a dolognak más a következménye, ha valami megszentelt kasztjában fodbalozol (pl. a nemzet kizárólagos képviseletére jogosultak közt), mint ha közönséges anya szülötte vagy.
járulékos előnye az ilyesminek, hogy az isteni nép tartósabb emlékezetében (ha van még egyáltalán ilyesmi) végső soron csak az eredmény csapódik le (ez lemondott, ezt kirúgták, lecsukták). aki leszarja, sőt szemberöhögi az ilyesmit, egy idő után kvázipatyolat tisztává nemesül. (ezért a finkelstein recept, hogy az ellenségre a mondókát naponta, folyamatosan rá kell olvasni akár évekig, sőt örökké, tök mindegy, hogy releváns-e, unalmas-e, vagy hogy egyáltalán igaz-e – nem ilyesmi számít, kizárólag az, hogy mi van a nép agyában, lehetőleg úgy, hogy más oda már ne is férjen)