Hogy a hangfal adja a másikat…

Eredeti szerző: szempontpuska

<

p style=”text-align: justify”>Az első igazi nyári hosszú hétvége, aki csak tud lehúz a Balatonra, Velencei tóra, Dunakanyarba, kimegy telekre vagy a strandra. Régóta vártam ezt a ziccert, hogy elsüthessem a hangfal-sorozatban életem első bakelit lemezét. Karton borító, belül pedig még nem nylon, nem is az a vékony hártya-, hanem merev, kemény papír tokban ott csillogott a csodálatos fekete barázdált korong.

Ideális hangulatra őszi, sötét esték, bezárt szobaajtó, hangulatvilágítás, fülhallgató és plafonnézés. Indulhat az erőmű-zene!

A Kraftwerk az akkoriban még meglehetősen eszközhiányos elektronikus zene úttörője volt a maga korában. Zenei törzsfejlődésem (igen messziről indultam) első állomása volt. Ma már nehéz megítélni, mi is volt az ami megfogott benne, de nem is teszek rá kísérletet, hiszen ennyi idő távlatából már nem tudom lecsupaszítani a zenét annak a kornak a rárakódott érzéseitől, emlékeitől.

Mai epizódunkban a Man-Machine című album legjobb számaiból válogattam.

Műfaját tekintve a Kraftwerk a rockzene progresszív jellegű német vonulatából, az ún „kraut-rock”-ból (bármi is legyen az) különült el. Ami engem illett sokkal találóbbnak (és egyben bántóbbnak) éreztem Anyám műfaji meghatározását, amikor egyszer benyitva a szobámba, elkerekedett szemekkel megkérdezte, hogy mi ez az agyreszelő zene? Innentől fogva nem is volt hajlandó máshogy nevezni. Csak nagy erőfeszítések árán sikerült megakadályoznom, hogy ha lemezboltba mentünk, akkor így érdeklődjön a választék iránt nekem.

– Jéééé, ezt a zenét eredetileg a Kraftwerk találta ki? – csodálkozott a párom, amikor biztosnak látszó fedezékből elindítottam a számot. Igen, van pár olyan momentum, amit valahonnan mindenki ismer, de fogalma sincs, hogy ez eredetileg Kraftwerk.

A következő szám is ilyen (kíméletből nem a német nyelvű verziót vágom be)

Kaotikus zenei kezdés, majd a ködfoszlányokból kibontakozó melódia. Abban az időben (1978-at írunk) amikor az Orion űrhajó már legenda volt, az Alfa Holdbázis viszont minden csütörtökön (vagy kedden?) a fekete-fehér Orion TV elé szögezett.

Becsukott szemmel hallgatva megelevenedtek előttem Königh kapitány (Martin Landau) és Helena Russel doktornő (Barbara Bain) kalandjai. A szám címe persze Spacelab.

Mára ennyi. Most még gyorsan megírom a holnapi-, és a hétfői posztot aztán elhúzok vidékre, hogy meg se tudjatok szólítani, amíg a Kraftwerk trilógia lefut.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16527567-6ae780d1a5271' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16527567&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16527567-6ae780d1a5271&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16527567-6ae780d1a5271' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>