Hogyan ne legyünk konzervatívok
A neonyilas Megadja Gábor, a kevésbé “neo” szadista tömeggyilkos Megadja Ferenc modorában jelezte, hogy nincsenek viták, a Nemzetvezető eldöntötte, hogy mit jelent a konzervativizmus, az ún. “igazikonzervatívok”-nak, akik nem kívánnak együtt működni a hatalommal kuss van, és jelezte, hogy olvasták a Válasz viccelődését Lánczi fajtestvéren. Mindezt egy ún. “egyetemen”, egy “tudományos” konferencián tette, ahol a main speakerek között volt a Békés-Szilvay-Megadja szentháromság. Utána levágta azt a közhelygyűjteményt a konzervativizmusról, aminek minden egyes mondatát fejből tudja az, aki legalább fél órán keresztül olvasta Russell Kirk “Csajozós dumák alabamai bárokban este tíz után” című alapvetését. Ide jutottunk, Molnár “Férfias szivatás” Károly, Mária asszony és a három nyomorult jelenti a magyar konzervativizmust, és pont azzal a kedves mosollyal igazítják el az ellenvéleményt, mint Andics Erzsi néni tette fénykorában.
Scruton “How to be a Conservative” című könyvét olvasgattam. Scuton ebben is előadja persze a “Hogyan tették tönkre a karrierem a gonosz liberálisok” című népszerű kupléját és az összes szokásos nyafit 1968-ról, de azért érdekes, sőt nagyon érdekes, mert Scruton tényleg érdekes fickó lehetett. Robert Conquestet idézi vérbaloldali apjáról írva, “everyone is right-wing in the matters he knows about”.
A leglibsibb magamfajta tud akkora “ultrakonzervatív” lenni ha a szakmájáról van szó, hogy megdöbbenne a kedves Olvasó. Hogyan kell dolgokhoz hozzáállni, mi a jó irány, mi az értékes és mi a szar, és így tovább. Mert benne van húsz-harminc vagy még több éve, és amit kutyaközönségesen Világnak neveznek, az számára a dolog.
Nemcsak Scrutont olvasgattam, hanem Susan Hurley Consciousness in Action-ját is. Hogy kontextusba kerüljön az Olvasó, mert ugye itt egy Lánczi Bubu Széchenyi-díjas filozófus…. Egy all-american (szép ruhák, tangó) csaj osztályelsőként végzi el az egyetemet Princetonban, doktorál egyet Oxfordban filozófiából, aztán egyet a Harvardon jogból, és ír egy alapvetést elmefilozófiából és liberális politikai morálfilozófiából. Aztán még az ötvenharmadik születésnapja előtt meghal (a Guardian és a Times is írt róla). Amikor a Consciousness in Action-t írta már diagnosztizálták mellrákkal, ez hátráltatta is a munkában, de olyan erő van benne, olyan “akkor én ezt most elmondom nektek fiúk” erő, amit én nem nagyon láttam még az életemben. “Ja te ezt mondanád ? OK, ezt leverem ezzel az érvvel kilépsz belőle balra, hopp akkor ezt, és mondom”, ötszázhúsz oldalon, és ebben a könyvben van a “szendvics érv” ami szerint a dolgok nem feltétlenül a cortex durvábbik részében dőlnek el, erő, erő és erő. Nem a Századvég állt mögötte, Mária asszony milliárdjai, facebook-os verőemberek, hanem….. próbálom magyarra fordítani, egyre nehezebb… tehetséges volt. Iszonyúan tehetséges.
Tehetségtelen hivatásos konzervatív nincs. Mert akkor nincs oka, hogy konzervatív legyen, nincs dolga vele. Az nem “dolog”, hogy fasiszta portálokon tizenéves lányokat dobunk a csőcselék elé (ezt pont most tette Megadja, valaki eszébe is juttatta, hogy tizennyolc éves anarcho-kommunistaként még nem volt ekkora fasz), vagy akkora szerelmetes kiáltványokat írunk egykori székesfehérvári KISZ-titkároknak, hogy még a Holdból is látszik. Semmik sem lehetünk igazán úgy, hogy nincs közünk hozzá, hogy nincs dolgunk vele, de konzervatívok azok aztán tényleg nem. Ma ifjú magyar konzervatívnak lenni, a havi másfél milla nettó utáni vágyat jelenti, semmi mást, viszonyt egy idegesítő félázsiai rezsimhez.
Nem tudom, hogy eljön-e a pillanat, amikor leszakad a magyar ég. Amikor az igaz újra igazat jelent a hazug hazugot, a tehetségtelen senkiházi pedig tehetségtelen senkiházit. Nem tudom, hogy eljön-e, csak azt tudom, hogy ha nem, akkor ennek az országnak vége, mert senkinek nem lesz dolga semmivel csak a rendszerrel. .
Már nem beszélhetünk feltételes módban. Bátran kijelenthetjük, hogy ennek az országnak vége. Elvegetálgat még akármeddig, de már nem ország többé.
nem tudom, igaz-e, vagy csak jól hangzik, miszerint idén összesen 22-en jelentkeztek fizikatanárnak
Magyarországon a természettudományok és a matematika oktatása az állami közoktatásban lényegében megszűnt, ez talán még megadja gábornál és a Tihanyi-félsziget ellopásánál is ijesztőbb, mert valahogy azt mutatja, kegyelmes úrék szerint tulajdonképpen nem para ha ismét a hárommillió analfabéta cseléd országa leszünk a XXI század derekán
Fleck Zoltánnak volt igaza, a fiatalok jövőjét most lopták el a saját szüleik és nagyszüleik
A “konzervatív” sokak számára egy nagyon kényelmesen viselhető címke, amit önmagára akasztott. Azért kényelmes, mert ideológiai alapon (legalábbis erre hivatkozva) tudja magát leválasztani mindenféle progresszív, balos, satöbbi irányzatról. Ennek pedig az a haszna, hogy megspórolhatja magának a szociális kérdésekkel való érdemi foglalkozást: miként lehet a leszakadók, a hátrányos helyzetűek, egyáltalán a különféle szegény, műveletlen, ápolatlan, undorító parasztok és prolik tömegei számára jobbá tenni az életet.
Ha ez a “konzervatív” még “keresztény” is (gyakori, praktikus kombináció), akkor pedig neki csak a túlvilágon, Istennel van valódi elszámolási kötelezettsége, tehát a jelenben kéretik őt felelősségre nem vonni, békén hagyni és nem vegzálni a tetteiért és mulasztásaiért.
@apokalipszistmost: “…most lopták el a saját szüleik és nagyszüleik” Hogy én hány embert sértettem már vérig az elmúlt években, amikor ebbe belevertem az orrukat 🙂
\
A 22 — akár igaz, akár sem — lényegtelen. 222 is kevés lenne, de nagyrészt azért ennyi, mert matekból és fizikából is ugyanazt a sz@rt ugyanolyan sz@rul tanítjuk mint 30-40-50 éve tették velünk a mi tanáraink.
Van nekik dolguk. A dolguk, hogy népszerűsítsék Orbánt. Nagy példaképük Rogán, aki ennek szentelte egész életét, és meggazdagodott belőle.
Tudják, hogy ott a lé. Az ország minden pénzén már rég túl van a lopás nagyságrendje. Már csak ki kell énekelni a róka szájából.
Ha úgy nézzük, kegyencek, mint nyaloncok voltak már évszázadokkal ezelőtt is, úgyhogy elég konzervatív a világról való gondolkodásuk, és az elfoglalt helyük is. Mint tányérnyalók és verőlegények, teljesen hagyyományos helyet töltenek be.
Az a világ, ahol a polgárnak foglalkozása van, egy másik világ.
Magyarország csak egy másolata akar lenni annak a világnak, ahogy ázsiának is. Ahogy Orbán mondta nékik, ” kényszerlakhely”. Kényszerlakhely betelepülteknek, akik csak arra a kis időre telepedtek itt le, amíg kifosztják a helyieket, aztán továbbcuccolnak a nomádok módján a vezérük mutatta irányban.
Erre az országra ez a nomád identitás a jellemző, hogy semmit sem vesznek komolyan. Némelyik ázsiából, más indiából, a többi meg a németalföldről szekerezett ide, de egynek sincs jövője, se dolga a napi leeső garason kívül.
@apokalipszistmost: “kegyelmes úrék szerint tulajdonképpen nem para ha ismét a hárommillió analfabéta cseléd országa leszünk a XXI század derekán”
(1) Szülőfalum szomszédjában a tesitanár tanítja a matekot és a fizikát (talán a kémiát is) az általános iskolában. Apámat nyüstöli, hogy legalább a dolgozatfeladatokat segítsen neki megoldani.
(2) Tanárszakos kollégáim szerint a szakiskolai tanárok 80-100 ezerrel többet keresnek, mint a gimnáziumi tanárok (nem közalkalmazottak), és ez az üres álláshelyek betöltésénél érződik is. (Kérdés, hogy a kolléga meddig bírja a szakiskolában.)
(3) Ez az országnak így jó, ahogy az egészségügy is. Nem lehet nem látni, hogy “80 évesek” a háziorvosok, gyerekorvosok és az óvónők (abból is brutál hiány van), már egy gyerekszemészetre is olyan várólista van, hogy addigra már nem aktuális.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Nem sokkal többen. Nem vonzó a pálya. Megnézi a diák, hogy él a saját tanára, aztán jelentkezik gazdálkodási és menedzsment szakra. Hogy biológia szakra miért jelentkeznek olyan sokan, az számomra rejtély. Vattát bálázni diploma nélkül is lehet. https://eduline.hu/erettsegi_felveteli/20220528_hanyan_jelentkeztek_iden_fizika_es_kemiatanarnak
Hiv.: @excombo: Igazából mindenféle szakemberből brutál hiány van. Úgy értem, korrekt, jól dolgozó, megbízható, becsületes szakemberből.
Hiv.: @apokalipszistmost:: És közülük hány fogja elvégezni az egyetemet? És azok közül hány fog elmenni tanárnak?
Ajándék aforizmának ne nézd a fogát, de azért. Szóval ez, hogy “everyone is right-wing in the matters he knows about” eléggé félrevezető. Inkább arról van szó, hogy minél inkább ért valaki valamihez, annál inkább fogalmaz, viselkedik normatívan. Tehát mondjuk tapasztalt onkológus határozottan megmondja, hogy ez és ez a diagnózis, és ez és ez a terápia. De hogy ez “right-wing” mentalitás lenne? Ugyan már. Ne keverjük a szezont a fazonnnal, a Scrutont a Scrotummal.
A csapos egy kicsit megint közbeszól.
Ha jól értem, itt a blogposzt fő mondanivalója az (egy mondatban elmondva), hogy bár a fasiszta (vagy neonyilas – mindegy) Megadja (- “… nektek a Megadja”… tényleg, ezek nem rokonok véletlenül?) még csak nem is konzervatív (hanem csak egy neonyilas), de azért vannak igazi konzervatívok is (nem Mogyoróországon), akik a grabancuknál ragadják meg a “dolgok”-at. Másképpen fogalmazva: ezek a mi nácijaink csak ugatják a konzervativizmust, azt, az igazit, amit azért tőlünk nyugatabbra néhányan jól csinálnak. Még másképp: a konzervativizmus jó dolog.
Ööööö… hogy is mondjam el ezt itt röviden? Ezt röviden nehéz elmondani. Az én tételem az, hogy nem, a konzervativizmus semmi szín alatt nem jó dolog, hanem rossz dolog. Haszontalan, sőt káros dolog is, és tulajdonképpen butaság, ostobaság. Semmi olyasmi nincs benne (ami esetleg értelmes, vagy helyes), ami éppenséggel nem lehet egy értelmes, racionális, felvilágosult, nyílt (stb.) világnézetben, viszont egy csomó olyan dolog van benne, ami téves (nem igaz), és vagy helytelen. Megint másképp: a konzervativizmusra ideológiailag egyáltalán nincs szükség, úgy az egy káros, erkölcstelen, sőt antihumánus ostobaság, a civilizációs haladás hátráltatója. Nem ideológiailag persze más a helyzet, úgy egy kicsit mindenkiben van némi “konzervatív”, hiszen az a korral, a tapasztalattal jár együtt, és arról szól, hogy az ember egy bevált módon interpretálja a világot, és a bevált módon használja annak a “dolgait”. De ez nem az itt szóban forgó ideológiai konzervativizmus (megtévesztő annak nevezni), ez az életmód- viselkedés- és gondolkodásbeli konzervativizmus, amit helyesebb hagyományos vagy szokásos hozzáállásnak nevezni. Fontos a kettő között különbséget tenni, mert míg ez utóbbi természetes, a korral jár, és a személyes viselkedésben elég nagy tere van, addig a valódi, ideológiai konzervativizmus a világról szó, azt interpretálja, és a hozzá való viszonyt próbálja alakítani, szabályozni – természetesen helytelenül, és hibásan. (Itt következnének a minuciózus részletek, amelyek most sajnos elmaradnak.)
Ehhez képest mellékszál, és nem is tudom, hogy Susan Hurley, konzervatív volt-e, vagy sem. Csak mert mintha Jótündér vele próbálná illusztrálni a jó, vagy okos konzervatív gondolkodót – amilyenek ugye Mogyoróországon, és pláne a bűnbanda környékén nincsenek. Szóval Hurley politikafilozófiai nézeteit nem ismerem, de szvsz a fő filozófiai elképzelése (amelyben talán nyomokban találhatunk konzervatív elemet, mégpedig azt, hogy meglehetősen idealista (filozófiai értelemben)), szóval az nem tűnik helyesnek. Egyszerűen nem tűnik helyesnek (igaznak) a “kiterjesztett elme” nevű elmélet. De őszintén szólva, én az egész “elmefilozófiát” sem tartom komoly dolognak. Hatáskörön kívüli témákról cseverészik, olyasmikről, amiket vagy tudunk már jó ideje (igen, a tudat székhelye az agy, vagyis a matéria és nem más, és nyoma sincs annak, hogy más lenne), vagy/és olyasmikről, amik nem az ő dolga: hogy hogyan működik a tudat, az a szaktudományok dolga. (Ebben nincs semmi csoda, a filozófia az évezredek folyamán egy csomó diszciplínát leadott a szaktudományoknak. nem tud mindennel foglalkozni, és nem is kell az neki.)
Tehát: a konzervativizmust nem igazán lehet védeni jó érvekkel sehogy sem. Végül is soha nem az számít, hogy egy eszmét “kik vallanak”, hanem mindig csak a szigorúan vett tartalmi-, és érték-szempontok számítanak. Hogy jó-e, helyes-e, igaz-e, bevált-e. Csak hát persze ezt sokkal nehezebb elbírálni…
Hiv.: @vattablz:: a tanári pályát 50+ éve nem tudják vonzóvá tenni. Tőlem még boldogult tanár koromban a 90-es évek elején kérdezték a diákjaim – és rendszeresen felmerült a kérdés -, hogy “a tanárnő ilyen jól beszél németül, miért lett tanár?”
Hát, már nem vagyok az…
@steinerzsiga: többről van szó szerintem. nyilván nem politikai értelemben vett jobboldaliságról, hanem a hagyományokhoz való ragaszkodásról, a tekintélyről, a burke-i értelemben vett előítéletességről és magáról a konzervatív hozzáállásról, arról, hogy a dolog túl kerül a Módszeren, hogy a részünk lesz. én így érzem.
@ipartelep:](#comment-318108) Hurley egy liberális igazságosságelméletet dolgozott ki, nyilván nagyon nem volt politikai értelemben konzervatív, őt valahogy a “dolga van” illusztrációjának szántam.
“Egyszerűen nem tűnik helyesnek (igaznak) a “kiterjesztett elme” nevű elmélet. ”
Egycikkű filozófus vagyok 🙂 Ha egyszer úgy adódik, hogy kiterjesztett elmeileg leszek kétcikkű filozófus, akkor írok róla egy rövid posztot, addig nem.
@jotunder: Igaz, van ebben valami. De a “right-wing” terminust akkor sem veszi be a gyomrom, egyedül a conservative-ot vagyok hajlandó elfogadni ennek a jelenségnek a leírására. Én nem vagyok tisztában a konzervativizmus 50 árnyalatával, de érzésem szerint Burke-öt senki nem nevezné “right-wing”-nek, abszurd lenne, nem?
@ipartelep: : Yin és Yang. Jó vagy rossz? Áhh… egy biztos: Asimov korai zsengéje, a “Leng az inga” (“Trends” 1937, bár a wiki ’39-re teszi) szórakoztató.
@poszt: Az egykori konzervatőrök közül a kispanyiból egész jó zsurnaliszta lett, a szilvaymegadja meg rájött, hogy az ő színvonalukhoz hol a könnyű zseton (+ Oakeshott-al csajozni cool ;-)).
(Zárójeles és egyáltalán nem ideillő személyes megjegyzés, vagy egy kicsit talán mégis. Nagyot fordult velem a világ, kilépve az akadémiából és belépve a versenyszférába. Itt is, ott is látom az embereket és tolódom jobbra. Nem nagyon, csak apránként, amikor az ember rájön, hogy hogy az akadémiai burok mennyi mindent elfed, az élet jó részét elfedi, megtart egy csomó mindenben az álmok szintjén, mert kizárja a világot, ami pedig egy alapvetően másfajta rendszer, más populációval és szükségszerűen más törvényszerűségekkel. Talán erre lehetne mondani, hogy na a csóka kiesett az elefántcsonttoronyból. Na mindegy is, nagyot nőtt bennem a megértés az igazi konzervativizmussal szemben. Ugyanakkor nagyot nőne bennem a megértés azokkal szemben is, akik valódi konzervatívként úgy vágnák szájon szinte bármelyik random kiválasztott magyar “konzervatívot”, hogy a sürgősségin kötnének ki.)
@Podvinecz marsall:
jójó, de mitől vagyok akkor én* világéletemben versenyszférában progresszív baller? ha valamerre, akkor középről még balrább tolódok az idő múlásával/tapasztalatok gyűlésével, meg persze ha az ember jó társaságot talál hozzá
*vagy ha nem én, akkor bárki, csak most a személyeset játsszuk
@allofarkucsillagnezo: gondolnám, szféra s szféra közt a különbség nem csekély, sőt, még köztünk sem az. Kit erre, kit arra billent a tapasztalás, ami kivált remek, ha bölcsüléssel párosul. Habár ezt mi főképp csak hisszük, s hátunk megett felnyihog a sors.
Hiv.: @ipartelep: Megadja nem rokona a nyilasnak. Elnézést, de kénytelen vagyok belinkelni. Aki nem akarja megnézni, hoggye el nekem becsszóra. “a nyilas Megadják egyikéhez sincs semmiféle közöm. ” – írja. https://mandiner.hu/cikk/20210209_nyilasok_megadja_444_valasz
Hiv.: @Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Tökéletesen igaz, hogy a “keresztény” és “konzervatív” nerencek szociális érzékenysége nem létezik, amire legjobb példa maga a vezír. Azonban idézőjelek nélkül ez nincs így; csak személyes ismeretségi körömből néhány ember: Szőke Péter (a Szent Egyed Közösség vezetője), Beer Miklós nyugalmazott püspök, Vecsei Miklós (a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke). Persze, a jézusi magatartás minden, csak nem konzervatív, mindazonáltal, az idézőjel nélküli kereszténység ab ovo szociálisan érzékeny, függetlenül attól, hogy politikailag-világnézetileg konzervatív, liberális vagy baloldali. Ha nem az, akkor nem keresztény, mert nem Krisztus-követő.
Erről már volt szó, most megjelent a teljes szöveg. (Amikor Körösényi Schmidt Mária, Békés Márton, Megadja Gábor és mások szemébe mondja, hogy “nem vagytok konzervatívok.)
https://www.valaszonline.hu/2022/06/14/korosenyi-andras-konzervativizmus-uj-jobboldal/
@Vidor Ferike: fogok is róla írni, ha levegőt kapok.
@Vidor Ferike: genetikailag elképzelhető, hogy nincs köze, de általában…. egyébként össze-vissza hazudik a múltjáról, miért pont ezt higgyem el neki.
@Vidor Ferike: Ez egy megsüvegelendően bátor szöveg. (Ezzel lehetett volna promózni ezt az érdektelen konferenciát, mint Ricky Gervais-zel egy Oscar-átadót.)
Hiv.: @Vidor Ferike:
Maradjunk inkább a következőben: nem tudjuk, nem derült ki, hogy Megadja rokona-e a “megadja nektek a Megadja testvér”-t sűrűn mondogató szörnyetegnek, vagy éppen a másik nyilas Megadjának, akit szerencsésen sikerült fellógatni. Az viszont teljesen biztos, hogy a csókának (a mi itteni Megadjánknak) egy szavát sem lehet elhinni, ahogy mondani szokás, “azt se, amit kérdez”. Azért, ha csupáncsak egy valószínűségi becslést kellene tenni, akkor azért én hajlanék arra, hogy szegről végről mégiscsak rokonok, hiszen ez a vezetéknév igencsak ritka. Azt viszont nem csodálom, hogy a mostani Megadja-testvér nem vállalja fel a rokonságot (ha úgy is van). A nácik sosem vállalják fel a náciságot, vagy – mint ebben az esetben – a náci-közelséget. Ki érti ezt?
Az viszont megállapítható, hogy mindenesetre szellemi rokonok. Náci-náci. És ez a lényeg itt.
E helyütt meg kell még mondani azt is (csak, hogy tévedés ne essék), és ez is fontos, hogy az embert csak a saját tettei, és elvei minősítik, és semmi más. A rokonai tettei nem, azokról nem tehet. Bár ezt a közvélekedés ált. azért nem így kezeli, hanem úgy, hogy a rokonok tettei árnyat vetnek a leszármazottra, de akkor ebben a közvélekedés a hibás. Mi mindannyian, és szó szerint, gyilkosok leszármazottai vagyunk, hiszen ugye melyikünknek nem volt olyan őse, aki valamikor nem ölt embert? Igaz? Igaz. Erről ennyit.
Tehát elmondható, hogy a mostani Megadja-testvér, csakis a saját jogán rongy ember.
Elég sokszor feltettem már ezt a kérdést a Venszan’ jó pár posztja alatt az utóbbi években, de mivel egyszer sem érkezett rá – számomra – meggyőző/érthető válasz, és mivel JT munkásságában afféle leitmotif az arisztokratikus/értékes/stb. jelzők szinonimájaként használt „(valódi) konzervatív”, nagyon hálás lennék, ha valaki megvilágítaná végre (mintha csak egy ötéves, nem túl értelmes gyerekhez beszélne), hogy mik azok az egyedi, csakis a konzervativizmusra jellemző vonások & alapvetések, amelyek a lényegét alkotják ÉS egyben sokak szemében ily értékessé is teszik.
Előre is hálás köszönet!
Hiv.: @labrys:
Hát… aztakurva… Jung ezt szinkronicitásnak nevezi. Szóval, éppen most akartam megkérdezni, hogy: mik azok a “konzervatív értékek”? Csak azért nem kérdeztem meg hamarabb, mert azt fontolgattam, hogy a kérdés kontextusát vázoljam-e egy kicsit, vagy inkább ne. De végül is, inkább nem. Úgyhogy csak marad a csupasz kérdés. Ha vannak itt konzervatívok, vagy afelé hajlók, biztos tudják a választ.
@labrys: 1989 őszén nem tudtam, hogy mit jelent a konzervativizmus, és azt hiszem nagyjából a vaskalapossággal azonosítottam. A kollégiumban beszélgettünk a konzervativizmusról (volt egy panamai-kubai srác, egy kenyai, aki Lukácsból írta a disszertációját és egy horvát-amerikai, aki néha összetűzésbe keveredett a hatóságokkal, de csak ha kissé illuminált volt). Na pont a horvát-amerikai srác írt egy könyvet (próbált írni) a konzervativizmusról, arra emlékszem, hogy nem írógépet használt, hanem már személyi számítógépet, én akkor tudtam meg, hogy van olyan, hogy email, meg még jó pár dolgot persze. Szóval, ő mesélt nekem a konzervativizmusról és ellentmondást nem tűrőn közölte, hogy el kell olvasnom Kirk Russell The Conservative Mind-ját, ekkor még pár hétig népköztársaság volt Magyarország államformája. Sok mást is olvastam, felkeltette a dolog az érdeklődésem, és hát olyan könyvtár volt ott, amihez hasonlót sem láttam addig. Alapvetően a konzervativizmus egy hozzáállás a világhoz, és elvileg (amúgy gyakorlatilag is) simán lehet valaki borzasztóan liberális (sőt akár baloldali, TGM-ben van valamennyi konzervatív tendencia) attól, hogy konzervatív módon áll a világhoz. A lényeg a descartes-i Methode elutasítása, és helyette a Felvilágosodás idején Vico által preferált tapasztalati, belső önépítésből való megismerés. Baromi nagyokat tudnak vitatkozni azon, hogy Hegel konzervatív volt-e. Az ifjú hegelisták szerint nem, de aztán később elég sokan konzervatívnak gondolták. Én ebből nyilván nem értek semmit. A descartes vs. vico-t valamennyire értettem. Ez a világkép átcsúszik persze a politikaibb világra, a konzervatívok számára a hagyomány erősebb mint a teória. Nem utasítják el feltétlenül a progressziót, de erősen gyanakodnak rá. Ha valami láthatóan nem működik ahhoz azért nem ragaszkodnak. Burke-t is olvastam, de ő tényleg borzalmas, mármint ne vicceljünk már, tizennyolcadik század vége. Bloom-ot is olvastam (aki vadkonzervatív volt és de facto melegházasságban élt, akkor amikor ez mondjuk nem volt annyira preferált dolog Amerikában).
A konzervatívizmus, mint olyan, a filozófusok meg az agytornászok számára egy dolog, biztos érdekes és értelmes agyalni rajta. Az egyszeri halandó számára ez az állandóság, az abszolút nulla fok, a Brown-mozgás nélküli világ. Tegnap is így csináltam, meg tegnapelőtt is, és holnap is így fogom, mert így van jól. Jóskapista meg Marirozi ne jöjjön ötletekkel, mert apám is így csinálta, meg apám apja, meg apám apjának apja / anyám, meg anyám anyja, meg anyám anyjának anyja (nem kívánt törlendő). Ez egy tartalom nélküli hívószó, ahogy a “jobboldal”, a “nemzeti”, meg sajnos lassan már a “magyar” is. Mint ahogy stigmáva vált a “baloldal”, a “liberális” meg sajnos lassan az “európai” is. A szavak meg vannak fosztva eredeti jelentésüktől, azt sem tudni, hogy ki miről beszél, mert csak dobálja a napi lózungokat egymás után, az emberek zöme pedig egyszavas (na jó, néhány szavas) transzparensek alá akar beállni: kona-kemon, két láb rossz, négy láb jó, double plus ungood. Felkészül homouzion-homoiuzion.
Zoránnal szólva ma a konzervatívizmus Magyarországon = “langyos a sör, de nekünk így is jó”
@SMFB: Boris Johnsonnak vannak dolgai, most éppen kicsi több is volt a kelleténél (bár ezek ugye tényleg elég viccesek a magyar balhékhoz képest, sörözött a covid lockdown alatt), de az állandóság és az abszolút nulla fok nem jut róla eszembe, amúgy Thatcherről sem, hát talán az Enoch Powell volt az egyik utolsó, a brit Torgyán (patakvér fog folyni), akiről kicsit, de Powell 25 éves korában full professor volt, a brit birodalom történetének legfiatalbb professzora, elképesztő nyelvtudással. az amiről beszélsz, leginkább a népi szociálkonzervativizmus.
@jotunder:
Az a baj, hogy Thatchert és Johnsont felhozni példának a konzervativizmusra pont a saját eddigi hozzászólásaiddal megy szembe. Eddig a konzervativizmust, mint eszmét (ha jól értem, kiemelve a hagyomány tiszteletét, mint lényeget) definiáltad, és filozófusokat hoztál föl, mint valódi konzervatívokat. Thatcher kb. az ellenkezője volt a filozófusnak. A brit értelmiségiek még különösebben okosnak sem tartották. Nála a konzervativizmus tényleg kb. annyi volt, hogy utálta a baloldalt, és a szociális érzékenységet akkor sem ismerte volna meg, ha megbotlik benne. Johnson meg inkább populista, és szintén nem igazán tudunk eredeti filozófiai gondolatáról.
@jotunder:
Azt simán elhiszem, hogy a konzervatív filozófia az valamiféle hagyománytiszteleten és értékek megtartásának vágyán alapul. Még ezt is több okból butaságnak tartom: egyrészt, mert a civilizáció O(10^4) éves, a Nap még O(10^10) évig működik, a megszerezhető és feldolgozható információ olyan kis részét szereztük meg és dolgoztuk föl eddig, hogy a fizikánál komplexebb rendszerekre (társadalom, politika) vonatkozó hagyományaink biztos, hogy nagyon messze vannak bármiféle optimálistól. Másrészt, az egyetlen, gyakorlatban bizonyítottan tudást produkáló módszerünkkel, a természettudományos módszerrel is szembemegy: aszerint ugyanis tudást szerezni a …->megfigyelés/kísérletezés->elméletalkotás->következtetések levonása->megfigyelés/kísérletezés->… körforgással kell. Annyi hagyománytiszteletnek van ebben hely, hogy egy elméletet nem módosítunk, amíg nem mond ellen a megfigyeléseknek, de csak addig.
A másik, hogy a legtöbb “konzervatív ember” nem konzervatív filozófiával, hanem konzervatív érzelemmel rendelkezik, ami tényleg nem más, mint a rettegés a változástól, amit majd nem ért, bele kellene tanulnia, de a nála fiatalabbaknak jobban megy.
@szazharminchet: Van filozófiai konzervativizmus és politikai konzervativizmus. Thatcher és Johnson politikusok (de azért Oxfordban végeztek) Az, hogy brit értelmiségiek minek tartották Thatchert… Mégis ki? Egy baloldali nyilván gyűlölte.
@szazharminchet: A természettudományos módszerekkel leginkább a természetet lehet megismerni. A társadalmat, az emberi viszonyokat nem. A filozófia egy furcsa dolog, nem értem, de attól még létezik.
@jotunder:
Igen, és mintha amiket eddig írtál, inkább a filozófiai konzervativizmusról szóltak volna. Thatcher és Johnson pedig politikusok, talán valamennyire konzervatívok is, de nem hiszem, hogy jó példa bármelyik (mintha egyik sem igazán elvek mentén kormányozna).
Thatcher-t pedig a baloldal nyilván utálta, és talán a mai Angliát (főleg északon) elnézve, joggal. De tudtommal a felsőoktatás finanszírozásának lecsökkentése miatt a konzervatív értelmiség egy része is barbárnak tartotta. A mai hatást nézve (hatalmas diákhitel-adósságok, nehezebb bejutás, kisebb társadalmi mobilitás), talán szintén jogosan.
@jotunder:
Az emberek is a természet részei. Nem hiszem, hogy ne lehetne minket is tudományos módszerrel vizsgálni. Ugyanakkor itt elsősorban nem a filozófiára gondoltam, hanem a társadalom bizonyos aspektusaira és a gazdaságra, aminél szinte biztos vagyok, hogy valamiféle (ha nem is nagyon precíz) tudományos módszer, lehetőleg kvantitatív, sokkal többet ér, mint a hagyomány.
Hiv.: @labrys:
Nem vallom magam konzervatívnak, filozófus vagy politológus sem vagyok, így amit írok fenntartásokkal kezelendő -😊.
A konzervativizmus nem kínál doktrínát, nem filozófiai rendszer, hanem inkább gyakorlatias-megközelítés. Éppen ezért rendszerbe foglalni sem könnyű, lehet, hogy nem is lehet (?).
Jellemző attitűdje, hogy elfogadja a meglévő, megörökölt viszonyokat, a status quo-t. (Ez tkp. a köznyelvi jelentése. Azonban ennek vannak korlátai. Köznyelvileg beszélhettünk „konzervatív” sztálinistáról is; ennek nyilván nincs köze az eszmei konzervativizmushoz.)
Ha már mindenképpen változtatni kell, akkor nem radikálisan, nem forradalmi módszerekkel.
Ami a gyakorlatban bevált, azt elfogadja. Akkor is, ha mondjuk a liberálisok hozták létre. Amíg jól működik valami (rendszer, intézmény), nem szívesen változtat.
Így pl. a klasszikus liberalizmus szabadságeszménye régóta beépült a konzervatívok szemléletébe. (Hagyományos emberi- és szabadságjok, az emberi méltóság tisztelete, törvény előtti egyenlőség stb.) (Vesd össze: ezért sem konzervatív a „konzervatív” sztálinista.)
Ehhez kapcsolódik, hogy a nemzeti eszmének fontosabb helye van, mint akár a baloldali, akár a mai (de nem a klasszikus!) liberális áramlatokban.
Tiszteletben tartja a fennálló törvényeket (joguralom), intézményeket, konvenciókat, eljárási szabályokat.
Van benne egyfajta tekintélytisztelet, beleértve a minőség tiszteletét is.
Jó értelemben vett hagyománytisztelet (nemzeti és lokális örökség ápolása).
@jotunder: Én a filozófiát minidg úgy tekintettem magamban, hogy a barkochba elején feltett három kérdésből (tárgy, személy, fogalom) az első a természettudományok hatóköre, a második a társadalomtudományoké, a harmadik meg a filozófiáé. Meg esetleg a mateké.
Szóval nekem a filozófia a fogalmak és azok viszonyainak vizsgálódása. Ebben az értelemben egy csomó minden, pont ami a haladár-maradi viszonyrendszerek mentén elemez inkább társadalomtudomány mint filozófia, mert az emberek közötti kapcsolatokkal foglakozik, nem elvont fogalmakkal.
De persze én kívülről nézem ezt, szóval nekem szabad bármit gondolni.
@nyulambator: én egy szűk területen nézelődök néha filozófiából, ami közel van susan hurley munkásságához. nem tudom, hogy valaha megértem-e. mármint azt, hogy mi ez az egész.
A filozófia megértése nem olyan nehéz, mint pl. a kvantumfizikáé (Feynman: “Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy senki sem érti igazán a kvantumfizikát”). A filozófia azért annál könnyebb téma. Viszont eléggé sokrétű dolog, és rálátás nélkül valóban nem nagyon jön össze a megértés. A rálátáshoz, vagyis a “mi egyáltalán ez az egész?” megértéséhez idő kell. Egyébként ez sem egy nagy csoda, minden területen, akár minden egyes konkrét szakmában is ez van, csak ugye a filozófia sokkal elvontabb, absztraktabb mint a konkrét szakmák, ezért ezt a rálátást itt kicsit nehezebb megszerezni. A rálátás tulképpen abból áll, pontosabban úgy alakul ki, hogy az ember induktív módon (a részletektől a nagy egész felé), egyre több apróságot ismer meg, felderíti, bejárja a filozófiai tájat, találkozik a szépségekkel, a csúnyaságokkal, lát viharokat, lát békés területeket, szóval egy minél nagyobb, minél összetettebb kép lesz róla a fejében. Hangsúlyozom, hogy ez nem filozófiai sajátosság, minden más területen is ez van. Csak a filozófia egy furcsa interdiszciplináris területen mozog, amit ugye még sokszor maguk a filozófusok is vitatnak, mármint olyan szempontból, hogy hol helyezkedik el a valóság, a tények, (és a tények interpretációi), és a “világalkotás” között. (Ennek a kettősségnek a megértése, ábrázolása, és szétválasztása, maga is egy elég fontos filozófiai probléma.)
Tehát a filozófiát egyfelől úgy lehet megérteni, ha valaki beleássa magát. Akkor idővel elkezdi kapisgálni, hogy mi a fene is ez. De persze sok diszciplinája van… És ez is egy út a megértéshez: hogy mivel foglalkozik a filozófia, mik ezek, az egymástól akár nagyon különböző diszciplinák. A logika, az etika, az esztétika, a tudományelmélet, az ismeretelmélet, a metafizika, stb. Mindegyikhez egyszerre érteni, na az nehéz, de ha rádöbben az ember, hogy hát jé, a filozófiának ezek a tárgyai?, akkor máris hozzáadott valamit a fejében lévő általános képhez, a megértéshez.
És hát a jellegén, és a tárgyán kívül arról is lehet beszélni, hogy tényleg mire való, mire jó, mi a “célja”, és “értelme” a filozófiának. Erre azt lehet mondani, hogy nagyon általánosan véve, az élet, a világmindenség, meg minden, jobb, teljesebb, mélyebb megértése. Ez a megértés itt már nem feltétlenül, és csak a részletekre vonatkozik, hanem a nagy egészre, minden misztifikáció nélkül mondva, arra hogy a gauguini kérdést ( honnan jövünk mik vagyunk hová megyünk?) meg tudjuk válaszolni.
@ipartelep: Azt, hogy honnan, hová, már Örkény kimerítően megválaszolta.
INFORMÁCIÓ
Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle.
– Merre vannak a Montex irodái?
Erre így válaszol:
– Az első emeleten, balra.
A második kérdés így szól:
– Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?
Amire ő így felel:
– Második emelet, jobbra a második ajtó.
Tizennégy év óta még sohasem tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:
– Kérem szépen, merre van a Montex?
Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, aztán így szólt:
– Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.
A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették.
Tényleg, nem olyan nagy eset.
@Vidor Ferike:: nagyon köszönöm a választ! (És bocs, hogy csak most reagálok, de ismét hosszan vendégeskedett nálunk holland ismerősünk, Van Dógom…)
.
Az általad felsorolt ismérvek jó részét már korábban is említették mások, de sajna már akkor sem tűntek – számomra – túlságosan tisztázó erejűeknek. Próbálom megvilágítani, hogy miért.
I.) A konzervativizmus nem politikai irányzat/ideológia, hanem megközelítés/attitűd
.
Emlékeim szerint jó pár politológiaszeminárium szokott úgy kezdődni, hogy az előadó az első órán felrajzol a táblára egy háromszöget, és annak három csúcsa mellé felírja a konzervativizmus, liberalizmus és szocializmus szavakat. Ekként jelezve, hogy e három alapvető eszmei irányzat alkotta képzetes térben helyezhetők el a különféle emberi csoportokra jellemző világszemléletek. (Lábjegyzet: ami engem illet, mindig is hiányoltam ebből a modellből a – térbeli 4. tengely mentén ábrázolt – anarchizmust, de ez mellékvágány…)
.
Persze lehet, hogy mindez csak a politológusok csínye, és amikor világméretű összeesküvési találkozóikon egybegyűlnek, akkor jókat kuncognak a megtévesztett tömegeken – de nekem mindig is úgy tűnt, hogy azok, akik azt hangoztatják, hogy a konzervativizmus nem ideológia stb., hanem gyakorlatias megközelítés/attitűd, csupán két dolgot szeretnének elérni ezzel a szemantikai manőverrel:
.
1.) kicsempészni a konzervativizmust az egyéb ideológiákra (liberalizmus, szocializmus stb.) jellemző keret- és szabályrendszer hatálya alól, hogy esetében ne lehessen alkalmazni a többieknél megkövetelt elveket & definíciós kritériumokat;
.
2.) az ekvivokációnak nevezett érvelési hiba (amikor valaki az érvelése során keverten használja ugyanazon kifejezés köznyelvi/pongyola és egzakt tudományos jelentését) tudatos alkalmazásával arra törekedni, hogy tetszésük szerint értelmezhessék, illetve jellemezhessék a konzervativizmust – ahogy az az adott helyzetben számukra a legkedvezőbb.
.
.
…Bár voltaképpen teljesen mindegy, hogy milyen címkét ragasztunk a konzervativizmusra; nyugodtan nevezhetjük akár krampampulinak vagy szlartibartfasznak is az ’ideológia’ helyett – a valóban lényeges kérdés ettől még változatlan marad: ha a konzervativizmus csupán attitűd/megközelítés (krampampuli), akkor a liberalizmus/szocializmus/stb. is az (mármint krampampuli)? Vagy ez utóbbiak nem azok? Miért nem? …Melyek azok a definíciós kritériumok, amelyek az előbbire igen, az utóbbiakra nem lehetnek érvényesek (vagy viszont)?
De rendben, fordítsuk akkor a konzervátumok fent említett kedvelt szemantikai manőverét saját kiötlői ellen! Az emberi történelem során többek közt az alábbiak voltak konzervatívoknak nevezhetők:
.
~ akik a rabszolgaság & a rabszolgakereskedelem eltörlése ellen voltak;
~ akik a jobbágyság eltörlése ellen voltak;
~ akik ragaszkodtak a vérbosszú, a nőrablás, olajban megfőzés, nyilvános kibelezés stb., stb. intézményeinek megtartásához;
~ akik a született arisztokrácia eleve elrendelt (genetikai/szociális) felsőbbrendűségét hangoztatták az emberiség zömével szemben, és akik szerint a (mindenkori) nemesség tagjai isteni rendelés alapján kínoztathatták, ölethették, erőszakolhatták meg, tehették tönkre, adhatták el, zsákmányolhatták ki (stb., stb.) az úgynevezett közrendűek tömegeit;
~ akik kínhalállal/gályarabsággal/stb. büntették a Biblia nemzeti nyelvekre történő lefordítását;
~ akik ellenezték a szabad vallásgyakorlást;
~ akik továbbra is szerették volna nagyon olcsó, egyszer használatos tizenévesekkel fejtetni a kőszenet (stb.) a bányáikban, illetve folytatni kívánták gyerekek halálra robotoltatását az üzemeikben;
~ akik ellenezték az általános & szabad választójog bevezetését;
~ akik ellenezték a világi és a vallási törvénykezés szétválasztását (azaz például a polgári esküvőket, a válást stb.);
~ akik ellenezték, hogy azonos jogok illessék meg a nőket és a férfiakat (azaz továbbra is olyan vagyontárgyakként kezelték volna a nőket, akik nem minősülhetnek jogi személyeknek, sem felnőtteknek, nem birtokolhatnak/rendelkezhetnek stb., stb.);
…és így tovább, és így tovább, a végtelenségig.
.
Vagy esetleg mégis van különbség a konzervatív attitűd és a konzervatív ideológia között?
A mindenkori konzervatív attitűd esetleg mégsem azonos a modern korban konzervativizmusnak nevezett eszmei irányzattal?
.
Ekkor viszont elég érdekes, hogy a konzervativizmus hívei, akik elsők között szokták megemlíteni sajátos …megközelítésük ismérvei között a hagyománytiszteletet, mereven elzárkóznak attól, hogy a korábbi évezredek konzervatívjaival azonosítsák saját magukat, és kategorikusan el akarnak utasítani minden olyan értéket & hagyományt, amit az elmúlt évezredek konzervatívjai képviseltek.
.
(…Arról már nem is beszélve, hogy vajon milyen megfontolásból választották a modern kori konzervativizmus hívei sajátos …megközelítésük nevének épp a konzervativizmus kifejezést, ha olyan gyökeresen nem értenek egyet az elmúlt évezredek konzervatívjaival… – Persze az is lehetséges, hogy valójában egyetértenek, csak nem szeretik ezt túlságosan hangoztatni. Ebben az esetben viszont – örömhír! – a definíciós dilemmáink nagyon egyszerűen megoldhatók: ugyanis konzervatív = ütni való gyökér.)
II.) A konzervativizmus ismérvei
.
Melyik az az eszmei irányzat (sőt, ki az az épelméjű személy), aki mindenféle vizsgálat, értékelés vagy elemzés nélkül automatikusan a meglévő, megörökölt viszonyok (az összes!) eltörlésére törekszik? Kortól, időponttól, társadalomtól és bármiféle gazdasági-politikai-történelmi helyzettől függetlenül?
.
Melyik az az eszmei irányzat (sőt, ki az az épelméjű személy), aki mindenféle vizsgálat, értékelés vagy elemzés nélkül automatikusan és radikálisan, forradalmi módszerekkel kíván változásokat véghezvinni – kortól, időponttól, társadalomtól és bármiféle gazdasági-politikai-történelmi helyzettől függetlenül?
.
Melyik az az eszmei irányzat (sőt, ki az az épelméjű személy), aki mindenféle vizsgálat, értékelés vagy elemzés nélkül automatikusan és azonnal tagadja mindazt, ami a gyakorlatban bevált?
.
Melyik az az eszmei irányzat (sőt, ki az az épelméjű személy), aki mindenféle vizsgálat, értékelés vagy elemzés nélkül automatikusan meg akar változtatni bármilyen olyan rendszert vagy intézményt, ami jól működik?
.
Ez így van. Azaz a konzervativizmusnak valóban differentia specificája, hogy ragaszkodik a XIX. századi ’nemzeti eszméhez’ (illetve annak szélsőséges – etnicista, nacionalista, soviniszta stb. – formáihoz is).
.
Melyik az az eszmei irányzat (sőt, ki az az épelméjű személy), aki mindenféle vizsgálat, értékelés vagy elemzés nélkül automatikusan nem tiszteli a fennálló törvényeket, a joguralmat, az intézményeket, a konvenciókat és/vagy az eljárási szabályokat?
.
A tekintélytisztelet és a minőség tisztelete két, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő minőség. (Személyes lábjegyzet: igazából igenis van köztük összefüggés – a tekintélytisztelet mértéke általában fordítottan arányos a minőség érzékelésére való képességgel…)
Így míg a tekintélytisztelet a konzervativizmus valódi ismérve, a minőség tisztelete semmilyen módon sem köthető immanensen a konzervativizmushoz (sem).
.
Melyik az az eszmei irányzat (sőt, ki az az épelméjű személy), aki mindenféle vizsgálat, értékelés vagy elemzés nélkül automatikusan nem tiszteli a (nemzeti & lokális) hagyományokat, nem ápolná az örökségeit? Milyen eszmerendszer hívei azok, akik – a konzervatívokkal ellentétben – nem akarják megünnepelni például a gyerekeik névnapját, a karácsonyt, megsemmisítenék a népdalokat, a táncokat, a nemzeti irodalmakat, értékeket stb., stb.? Ki az a hülye, aki nem akarja a „jó értelemben” tisztelni a hagyományokat?
.
Összegzés: eddig két valódi ismérve, differentia specificája került elő a (modern) konzervativizmusnak:
1. tekintélytisztelet
2. a XIX. századi ’nemzeti eszme’ erőltetése
@labrys: “Emlékeim szerint jó pár politológiaszeminárium szokott úgy kezdődni, hogy az előadó az első órán felrajzol a táblára egy háromszöget, és annak három csúcsa mellé felírja a konzervativizmus, liberalizmus és szocializmus szavakat.”
mert Marx Karcsit végzett. ez egy nonszensz. amiket leírtál, az a jellegzetesen magyar posztkommer felfogás, sorry.
a huszadik századi konzervativizmus nem egyenes folytatása valamilyen tizenkilencedik századi konzervativizmusnak. a brit és az amerikai konzervativizmus jellegzetesen huszadik századiak (és nem egyformák), a konzervativizmus annyira jellegzetesen angolszáz, hogy nagyon nehéz európai jelenségekkel összevetni. a szó ismert volt Magyarországon, a tizenkilencedik században, sőt még a 48-as forradalom előtt, és kb. egy ember volt, aki olvasott Burke-öt, a Dessewffy Aurél, bár talán Széchenyi is (vele is bajod van?) , akit az első magyar konzervatívnak gondolnak, alapvetően liberálisnak indult és újságíró volt, Asbóth János, de amikor ő megszületett Dessewffy már halott volt. Ez egy nagyon erősen marginális dolog volt a tizenkilencedik században, és ezek tényleg inkább fontolva haladók voltak, mint valamiféle de Maistre típusú reakciós dúvadak. Az amerikai konzervativizmus egy rekonstrukció volt, nem voltak igazi gyökerei az ötvenes évek előttről, és pont úgy reakció volt a szovjetkommunizmusra, mint Burke a francia forradalomra. Az angol helyzet más, ott 1789 fontos, de tudni kell, hogy ki kicsoda volt, hogy mi mit jelentett.
@jotunder:
1.) Sajna nemt’om, mi az a „posztkommer felfogás”. (A kifejezést képes vagyok értelmezni; azt nem tudom, te mit értesz alatta. Valami eszmetörténeti időponthorgony lenne, vagy…?)
.
2.) Tisztában vagyok vele, hogy léteznek jóval találóbb/pontosabb politológiai modellek az általam említettnél. De nem is azért hivatkoztam arra, mert tökéletesnek/legjobbnak tartom, hanem hogy rámutassak: a (modern) konzervátumoknál spermanens maszatolás folyik terminus-ügyben. Is. (Vö. szemantikai ügyeskedés).
.
3.) Tehát, ha jól értem, te azt a véleményt képviseled, hogy a modern konzervativizmus az drasztikusan más, mint az előző korok – érdekes módon ugyancsak konzervativizmusnak nevezett – konzervativizmusa. Pláne (ha jól értem), hogy több is van belőle, amelyek lényegüket tekintve ugyanúgy különböznek egymástól, mint …a kontinentális reggeli a brittől.
Ezt én abszolút el tudom fogadni – de akkor ennyit a hagyományokról és a kontinuitásról, továbbá a saját …attitűdösszesüknek nevet kereső (és ezek szerint hangsúlyosan nem hagyománykövető) modern konzervatívok nevezéktani képzeletgazdagságáról 😀
.
4.) Nem tudom, van-e bajom (bajom van-e) Széchenyivel, mivel annyira nem voltunk közeli ismerősök. (Néha a lovin egymáshoz közel követtük a gukkerral a pacikat, és emlékszem, hogy mindig nagyon ügyesen tudta köpni a tökmagot, meg se rezzent a cilindere. Meg egy-két bálon egymás mellett dugtunk a gardróbban, de olyankor általában inkább az én szobalányomra figyeltem…)
Komolyra fordítva: sajnos nincs elegendő ismeretem sem Széchenyiről, sem a teljes – valódi – világképéről, hogy rendesen ítéletet alkothassak. Valószínűleg rendes ember volt; mindenféle könyveket is írt meg nem ette a szappant. (Csak az élete vége felé, amikor már Szamóca játszotta – ami viszont már a művészi szabadság témaköre.)
@labrys: “Tehát, ha jól értem, te azt a véleményt képviseled, hogy a modern konzervativizmus az drasztikusan más, mint az előző korok – érdekes módon ugyancsak konzervativizmusnak nevezett – konzervativizmusa. ”
ilyen fogalom, hogy konzervativizmus gyakorlatilag nem volt. Ha lett volna, akkor lettek volna mondjuk konzervatív filozófusok, írtak volna konzervatív eszméről. Egy teljesen marginális politikus írt egy könyvet, aminek a hatása aránylag csekély volt, a konzervativizmus 1789-re adott válasz volt, a konzervatív jelzőt Angliában 1830 körül kezdték használni és eleve valamiféle ultrareakciós csoporttal szemben, érdemes megnézni, hogy mi folyt akkor Magyarországon mennyivel volt modernebb Anglia (lásd Széchenyit, aki értékelte Peel miniszterelnök óvatos de határozott reformizmusát). Konkrét kérdésekről volt szó. Nem éltem 1830-ban Angliában, és ha éltem volna, nem mindegy, hogy milyen családba születek. 1830-at csak és kizárólag 1830 lehetőségeihez mérten szabad vizsgálni. Amerikában pedig gyakorlatilag nem beszéltek konzervativizmusról 45 előtt. A konzervatív politikai filozófiáról lehet beszélni, de akkor konkrét személyek konkrét nézeteiről kell beszélni és nem arról, hogy mit jelentenek ezek a szavak a posztkommer Magyarországon, ahol ugye 1989 előtt semmit, de semmit a világon nem jelentettek.
Na ilyen az igazi mogyoró konzervativizmus (ha eddig nem tudtuk volna – bár tudtuk): Szabó László megmutatja: https://24.hu/kultura/2022/06/20/szabo-laszlo-interju-kulturpolitika-saul-fia-mephisto-oscar-dij-rapport-richard-sakk-atigazolas/amp/
Szabó László itt egyben azt is megmutatja, hogy ha valaki azt hiszi, hogy a konzervativizmus egyik differentia specificája az eszetlen tekintély- és hagyománytisztelet (egy másik, a nacionalizmus), azt jól hiszi, de emellett van még egy specificája: a bornírt ostobaság.
@jotunder:
összességében a vázolt eredettörténetek mindegyikéből az jön ki, hogy a konzervativizmus – ami nem ideológia, de nem ám – rendre egy ideológiára/ideológia percepciójára adott válaszként csomósodott össze a nevezet alá, és nem az ember társadalmi és személyes létezésére reflektáló, értékek által önmagát érvényesíteni tudó, korábbi eredmények vállán álló elgondolásként. csak minnig a dafke, majd azt én jobban tudom frissiben. egész egyszerűen tisztességtelen minden ízében. “minden idegen tőlem, ami emberi”, és persze még arról is hazudok