Kövér László és Orbán Viktor közös cikke 1985-ből

“Mintha a közép-kelet-európai nemzetek még mindig a nemzeti államok kialakítására való törekvések korában élnének, mintha még mindig hatna az önállótlanság tagadásából fakadó – az Osztrák-Magyar Monarchia korából eredeztethető – autarch szemlélet. Mindezek tetejébe mintha egyre inkább legitimációs szükséglet lenne a nemzeti- nemzetiségi szembenállás fenntartása. Márpedig sikeres modernizálódás – szerintünk – legvalószínűbben egy valódi regionális integráció keretében képzelhető el. S lévén a nemzeti problematika a legtöbb kelet-közép-európai országban belpolitikai kérdés is, mindez a társadalmi autonómia oldaláról is megfogható. Ez az autonómia erősen csorbát szenved ott, ahol a nemzeti tudat fejlődése korlátozás alá esik, akár a többségi nemzet szupremáciája, akár más országok “belügyeinek” tiszteletben tartása nevében .” (arcanumon találtam)

És akkor 2 for 1, egy Benda Gyula-Orbán Viktor cikk a Figyelőből (1987)

“1987. november 21-22-én az ELTE Jogász Társadalomtudományi Szakkollégiuma Network for East-West Dialogue (továbbiakban Hálózat) nevű szervezettel közösen nemzetközi konferenciát szervezett. A résztvevők három problémakört vitattak meg. Az első napon a Gorbacsov politikájának következtében kialakult új európai helyzetről, a második napon a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók helyzetéről és egy összeurópai demokratikus mozgalom esélyeiről volt szó.”

“Ha számbavesszük a találkozó magyar résztvevőit, talán nem túlzás azt állítanunk, hogy hosszú évek óta nem volt Magyarországon olyan esemény, amelyen a magyar értelmiség különböző politikai nézetű csoportjai közül ilyen számosan képviseltették volna magukat. A hivatalosság részéről jelen voltak az Országos Béketanács, a párt TKK osztálya, a KISZ KB megbízottai, és eleget tett meghívásunknak az ELTE Jogi Karának dékánja és több oktatója is — a vártnál és az ígértnél ugyan kevesebben.”

“Eleget tett meghívásunknak Kis Gy. Csaba, Bába Iván, Kodolányi Gyula, Magyar Bálint, Vezér Erzsébet és a hivatalosság által „ellenzékiekként” aposztrofált Kis János, Bence György, Kovács András, Kenedi János, Vajda Mihály, Haraszti Miklós, Konrád György, Demszky Gábor, Kőszeg Ferenc, Petri György, Mécs Imre, Szalai Pál is. Szervezőként működött közre Miszlivetz Ferenc az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa, a Fejlődés-tanulmányok c. sorozat szerkesztője.
Mind a magyar, mind a nemzetközi sajtó nagy számban képviseltette magát, talán elegendő megemlíteni a DPA, a Reuter, a Washington Post, a New Statesman, a L’Unita, a Heti Világgazdaság, a Mozgó Világ, a Népszabadság, az MTI, a Magyar Rádió és a különböző egyetemi lapok tudósítóit. A magyar tömegkommunikáció képviselőinek ígéretes és számottevő érdeklődése mellett különösen sajnálatos, hogy elmaradt a magyar közvélemény pontos és részletes tájékoztatása.”

tehát a Washington Post akkor még bejuthatott egy orbánista rendezvényre, a CPAC-ra már nem… 🙂