Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CLIII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
“A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem érthetünk, nem tudhatunk. Ezért nem szabad soha azt mondani valakiről, hogy ez ilyen vagy olyan ember, mert ezt és ezt csinálta. Nem, ezt nem szabad mondani soha. Mert nem lehet tudni, mi mozgatja az embereket. Mi az, ami ide vagy amoda löki… Valami történik, és az egész elfordul erre vagy arra. Az ember sohasem tudhatja, mert amit az ember lát, az semmi. A nagy dolgok úgy történnek, hogy nem láthatja senki más, csak akinek szól.”
A fenti szabadvers a szubjektív idealizmus néven ismeretes filozófiai irányzatnak azt az alapvetését fejti ki a maga meglehetősen ügyetlen módján, hogy a lételmélet (milyen a világ valójában) és az ismeretelmélet (honnan, hogyan és mit tudunk a világról) között nincs szabályos kapcsolat. E gondolatmenet végállapota a szolipszizmus, amelyben egyedül az bizonyos, hogy maga a filozófus létezik. Ennek legjobb, általam ismert irodalmi feldolgozása Lemtől a Corcoran professzor. Az alapeszme egy kissé kevésbé végletes változatát Descartes-né a következőképpen fogalmazta meg: “A férjem gondolkodik, tehát vagyok”.
A fenti sorokat azonban magyar ember költötte.
Méghozzá nem más, mint maga Wass Albert.
Igazsáxerint egy másik Albert után keresgélve bukkantam erre az izére. A rovatunkban már többször idézett Szuhanics Albert: Csillagokban írva sorsunk c. költeménye imígyen néz ki:
Hová lett a dicső múltunk,
siralmas a magyar út.
Elvesztettünk több száz éve
mindenféle háborút.
Nem nyertük meg a békét sem,
kopott, rongyos, a ruhánk.
Zsebünk üres, gyomrunk korog,
az Isten sem ismer ránk!
Mint foghíjas ember szája,
olyanná vált a hazánk.
Elfogyunk és kihunyunk majd,
mint füstölgő gyertyaláng?
Sohanapján nem történik
ilyen végzet mivelünk.
Csillagokban írva sorsunk,
örök a mi életünk!
Államiságunk ünnepén
a víg kenyér mosolyog.
“A vetett mag kalászban nőtt,
s kenyér lettem, itt vagyok!
Isten malmai őrölnek,
s lisztből lesz az új kenyér.
Örök élet ígérete
áldás, munka, hit, remény!
Királyságunk nem a földön,
az égben vert gyökeret.
István király népe jöjj hát,
szegjetek meg engemet!”
Apostoli királyságunk,
Szent koronánk van nekünk.
Boldogasszony a patrónánk,
s ez a mi nagy ünnepünk!
Ez afféle határeset: a bökvers elég borzalmas ahhoz, hogy helye legyen a rovatban, de Szuhanics már tényleg többször volt, és hát hol van ő mondjuk, Katona Lászlótól, Gavallér Jánostól vagy Kenéz Heka Etelkától? Úgyhogy keresgéltem volna tovább, ha nem lett volna hozzá az illusztráció… de hát igen. Ide-oda nézelődve apránként rá kellett jöjjek, hogy az általam (általunk) borzalmasnak tartott verseknek van egy meglehetősen homogén közönsége, amelyre az önjelölt költők bizton számíthatnak. És ezeknek a zömmel középkorú nőknek nemcsak az irodalmi, de a vizuális ízlése is megdöbbentően hasonló. Többen közülük általuk kedvelt képekkel díszítik fel az általuk kedvelt verseket, tévedhetetlen ízléssel teremtve meg a tartalom és a forma egységét. Nézzétek, milyen képet választ a talán leggazdagabban illusztráló Földes Éva Wass Albert: godolata c. művéhez! Ide csak az újabb prózaverset másolom be:
Az ember tervez, és tervez az ember egész életén keresztül, mind csak tervez. Ezt, meg azt. Mert szép az, tervezni. Az életben aztán úgysem az történik, amit az ember tervez, de az már szinte mindegy. A tervezésről úgysem szokunk le soha. A tervezés maga az élet. Addig él az ember, amíg tervezni tud. Mikor már az sincs meg, akkor… hát nincsen igazam?
A képért el kell látogatnotok a művésznő honlapjára — de megéri, mert a jobb oldalsáv címkesorából Wass Albertet választva további, rajongható verseket és nagy műértéssel hozzájuk válogatott képeket találhattok.
Csemegézzetek!
az az illusztráció…
azt hiszem, fökdes éva művésznőnek fennakadnának a szemei, ha valamely hozzáértő elemezné neki az általa találónak vélt alkotást.
nem hiszem, hogy tévednék, ha azt vélelmezem, hogy a mi éva barátnőnket szent borzadály tölti el, ha valaki előtte akár csak utalást is mer tenni a pornográfiára 🙂
Igazi kincset talált Pasteur/c ezzel a kisded hölgyi honlappal. Ez olyan, mint egy úriasszony budoárja keresztezve az emlékkönyvével a 18. században. Nekem Zsefy Zsanett verse jön be a legjobban, kimondottan a neve miatt kattantam rá, de megérte. Ime:
Nappal-őrző
Hajnal hozza, s alkony kapja ölbe,
ne rejthesse senki se ökölbe,
jusson abból Északnak és Délnek,
ha csillagok éppen máshol égnek.
Hogyha rövid, megtoldja egy sóhaj,
szebb a nyár – de van, ki telet óhajt -,
ám, ha hosszát épp elégnek látod,
nem kívánsz mást, csakis szabadságot.
Mikor gondok a fejedre nőnek,
sietősre fogod, hogy legyőzzed,
de ha öröm köszönti a házad,
úgy szeretnéd, soká legyen nálad.
Alkony viszi, hajnal hozza másnap,
időt hagynak közben az alvásnak,
attól lesz szebb mindenkinek álma,
ha úgy tudja, újabb szép nap várja.
Zsefy Zsanett
Azok a legelő kicsiny birkák manapság is szorgalmasan oktatják a versírást az arra érdemtelenek körében.
Sohanapján nem történik,
Ilyen végzet mivelünk.
Fekete lyukba írva sorsunk,
Örök a mi életünk!
Eseményünk horizontján
Vörös felé tolódunk,
Világvégi Békemenet,
Mindörökké vigyorgunk!
@nandras01: Ami Wass Albert “Gondolatát” illeti, ilyet még Coelho Mester is csak akkor tudna, ha előtte átvernél a fején egy sínszeget.
@balmoral:
Belátom, a Kun Magdolna név kevésbé ütős, ám a költönő
“Mi a hűség?- kérdezem magamtól” c. verse szerintem már-már zsanettesen lehengerlő:
Mi a hűség?- kérdezem magamtól.
Kötelék, mi fogva tart a láncoktól?
Gyertya, minek lángja kisérti az útját
és viasszá válik, ha kanócát gyújtják?
Szoros, mi tengerbe torkollik habot ékesítve,
és szerelmesen öleli fodrozó vizébe?
Délibáb, mi a távolból csodásnak tűnik,
de közelebbről nézve a ködfelhők elűzik?
Miért fáj, ha nincs?
Ha van, miért vétkezünk?
Vagy mikor megleltük, már akkor tévedtünk?
S miért múlik el az érzés, a szerelem?
Mert
csak áltatott, de nem volt az sohasem?
A hűség, miben élünk emberi csapda.
A gyorsan szálló idővel,
megöli álmunkat féktelen haragja.
@dogfüggő: Hah, ez aztán szép lett!
@Pásztörperc:
Ugye?
El is gondolkoztam a kérdésen.
Tényleg, mi a hűség?
Részint persze lángkísértett gyertya és lánctól fogva tartó kötél,
meg hát a habékesítőn tengerbe torkolló szoros is igen találó kép; mégis úgy érzem, személyesen talán inkább rózsalugasként remegő szélfútta befőttesgumihoz hasonlítanám.
@dogfüggő:
Nem tudom miért, de lelki szemeim előtt egy benyugtatózott, háromlábú ló jelent meg, ahogy keresztülbotladozik a Déry “X” városát körülvevő roncstemetőn.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Ebből a háromlábú alighanem a vers, a ló lehet a költő, benyugtatózni pedig téged kell, hogy végig tudd olvasni. A zöngeményt afféle esztétikai roncstemetőként veszik körül a nagy bevásárlóközpontokban kapható festményekre hajazó illusztrációk…
@dogfüggő: de mi a beföttesgumi? Tejbefúlt hûség kicsorbult tajtékzátonya? Lángoló vérmagány csobogó szigete? Szellõpofozta zseléilllat?
@Érvsebész: erre könnyű válaszolni: egy holdsarló, mely a nők által elköltött szellemiség szálain libeg, míg alatta roppant tálban fekete tej háborog. (vagy ez mégis inkább a hűség lenne?)
@Érvsebész:
A kör, mint tudjuk, a kezdet és vég nélküli örök létezés ősi szimbóluma.
Nyilván ez az oka annak, hogy a romlandóság törvénye alól kivont gyümölcsöt ezzel a mágikus formával zárják el, kvázi jelölik meg.
A kör, mint oltalmazó, beburkoló forma (vö. városfal) szerepe, gondolom, szintén nem szorul különösebb magyarázatra ebben az összefüggésben.
A befőttesgumi mindazonáltal nem csupán a kör misztikus erejének, mondanivalójának megtestesítője, több annál.
Anyaga az állandóság és a változás örök dinamikáját, a térben és időben létezés vibrálását, mondhatni: magát az életet szimbolizálja.
Talán sikerült nyilvánvalóvá tennem, miért is találom annyira megfelelőnek a hűség, az elköteleződés, a rugalmas alkalmazkodásban, ám visszavonhatatlan szövetségben töltött/töltendő élet megjelenítésére.
—
Egyébként meg lárvalehelletben fájó körömcsipeszek jázminkebelű harántterpesze.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: azt mondod Gondolat? De akkor miért godolat van írva? Csak melléütésből? Hülye vagyok, fél óráig gondolkodtam, mit jelenthet. Vagy csak godolkodtam?
@dogfüggő: tök jó, hogy visszatértél 🙂
Ugyancsak fenti kincsestárból válogatva Dr. Sándorné Manyika (oh, mily poétikus névvel látta meg a napvilágot!) mellbevágóan személyes hangvételű, már már az önmarcangolásig őszinte költeménye:
Akarat
Akarok szeretni
S kell, hogy szeressenek!
Akarom azt is hogy
Álmaim legyenek!
Akarok hinni, s jó
Hogyha nekem hisznek,
Mert hit nélkül élni
Nagyon nehéz lehet.
Akarok segíteni
S jó, ha segítenek,
Egyedül az ember
Oly elveszett lehet.
Önző vagyok talán,
Hogy ez mind kell nekem?
Ezek nélkül mit sem
Érne az életem!
Dehogy tetszik önzőnek lenni Manyika néni! Csak így tovább, tessék sok ilyen szép verset írni minékünk, hogy bemásolhassuk a Zemlékkönyvnkbe! Be bizony, még beljebb! Persze falvédőn is szépen mutatna a költemény…
@dogfüggő: jól mondod ; lekvár a szerelem, s szalicil rajt’ a házasság!
De az igazi kincsesbánya persze a poet.hu, ahol előre tematikusan kigyűjtötték számunkra az előreláthatóan borzalmas verseket, pl. “Társadalom”, azon belül “Haza” címszó alatt. Itt nem kevesebb, mint 2177 ún. verset tanálunk. Pásztörperc posztja örök életű leend, hiszen a borzalmasvers ráadásul spontán újratermelődő természeti erőforrás.
különben meg befôttesgumi… piha! Ez itt, na. emmán valami:
azeletvan.network.hu/blog/az-elet-van-mely-gyonyoruseges-hirei/szathmary-olga-ottilia-hazudj-utemhangsulyos-10-es
most megyek nyakam fojtogató kezét nyaldosni, igazi kihívás, tényleg
Az igazi marhaságokat természetesen a “Természetvédelem” címszó alatt találjuk. Jó szórakozást! Tehát: http://www.poet.hu.
@balmoral: ezt a szép ökopszichoszocioelégiát küldöm neked, P/c-nek, meg mindenkinek, aki szereti:
azeletvan.network.hu/blog/az-elet-van-mely-gyonyoruseges-hirei/szathmary-olga-ottilia-cifra-nyomor
@Érvsebész: Csak annyit tudok rá mondani, amit Piszkos Fred meghatottságában: Micsoda marhaság, micsoda marhaság! És az illusztrációk hozzá! Valódi Gesamtkunstwerk!
@Érvsebész:
Höhö.
Összenő, ami összetartozik.
A Költőnő echte nénibácsista.
A linken megcsodálhatjuk Chev. Bornemissza Attila lovagparancsnokkal.
http://www.montazsmagazin.hu/szathmary-olga-ottilia-a-versiras-szerelmese/
@labrys:
: )
Kösz, jólesik ám.
@balmoral: . Annak, hogy ‘á sok szellemi erővel rendelkező zsidóság az irodalom terén csak reklám-silányságokat tudott termelni: nem csak racionalizmusa az oka. Racionális volt a római is, irodalma mégis világképletté lett. Legfőbb oka éppen az, hogy a zsidó írók mindenütt hazug alapra: más faj pszichéjébe, vagy egy gyökértelen „nemzetközi” ideológiába, hamis elvonásokra helyezkednek.
„ Erős benne a becsvágy, ami csak hiúság, szereplési vágy, olvasmány gyáros, (hírlapíró lesz) Sok ezek közül, mestere az olcsó gondolkodásnak, szellemességnek és szellemeskedésnek. Alapelve: nem harcolni, hanem tetszeni. Ha kérdőre vonják, ártatlanul a közönségre és a sokezres példányszámra hivatkozik. Az olvasmány gyárosok légiója hajszolja a sikert és a pénzt! S megtalálják a közönséget, amely éppen nekik való. Ezeken keresztül van siker, és pénz, Ő ezeknek ír! Ő csak tetszeni akar, mint a színész, vagy utcalány!”
Egy súlytalan semmi ember, aki minden élményt átereszt magán, s amit megélt, mindent megírt, de magából nem adott hozzá semmit! Helyette ír, „fantasztikus” halandzsákat! Valóban Iroda Lom!
Veres Péter író mondta!
@lényeglátó: Lehet, hogy Veres Péter mondta, de jó nagy baromság.
@lényeglátó: A válaszom a következő: Franz Kafka, Karinthy Frigyes, Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szerb Antal, Rejtő Jenő, Radnóti Miklós. Sorolhatnám. Hol van hozzájuk képest Veres Péter? Lényeglátás: egyes. leülhetsz, fiam!
@balmoral: hetvenes évei végén járó, mozgássérült öregemberről van szó.
@jotunder: Bocs, akkor hanyatt eshetsz, fiam! Mi az, hogy öreg? És én? Nekem vénségemre is eszemnél kell lennem? És milyen mentség az, hogy mozgássérült? Az antiszemitizmus önmagában nem mentség?
Szegény jó Veres Péter bácsitól ez kb. olyan eszmefuttatás, mint ha én most arról kezdenék filozofálni, vajon miért nincs a zsidók között egy valamirevaló matematikus, a balmazújvárosi gazdák között meg egy rendes honvédelmi miniszter. Szerencse, hogy egyébként sok maradandó művet is írt, pl. a… , vagy inkább a …most hirtelen egy sem jut eszembe. Mentségemre szóljon a műveletlenségem.
@balmoral: nagyon durván néz ki. mint, akit agyonvertek, és lehet, hogy tényleg. általában valamiféle ötvenes évekbeli kalandról szokott delirálni.
@balmoral: verset is ír. Ha lenne még ez a rovat, kiadna egy posztot.
@jotunder: Láttál engem mostanában? Irtózatosan nézek ki, mégsem vagyok antiszemita. De igazad van, ne foglalkozzunk vele! Hogy klasszikus szerzőt idézzek: ne zavarjuk őt az elmúlásban!
@Érvsebész: Beszélj Jótündérrel, és csináld meg! Rám is számíthatsz! Pásztorperctől megszerezzük a kopirájtot.
@balmoral: nem.
Egyrészt ez a P/c rovata, brandje, vendégnek lenni megtiszteltetés volt, de helyette nem lehet.
Másrészt, ahogy JT körülírta a bácsit, nem szórakoztató a vele való játék.
Ellenben volna itt egy feladvány, Google nélkül ki fejti meg?
“a bársony ráncai kisimultak
a festékfoltok eltűntek
a formák torzulásai
alig észrevehetővé váltak
már a szar szagát sem érzem”
—–
“intoleráns és antiszemita félvér istenekkel
találkoztam
ültek a hegytetőn
szotyiztak
egyszer az egyikük engem is leköpött”
—-
“hazamentem
anyám elkeseredetten néz
apám elkeseredetten néz
feleségem elkeseredetten néz
testvéreim és gyermekeim elkeseredetten néznek
én is elkeseredetten nézek”
… pedig:
“öt évente adtam magamnak egy fontos díjat”
Én is elkeseredetten nézek:
“később részt vállaltam
a hold és a mars felparcellázásában
a jövőben tett utazásaim meggyőztek arról
hogy az ufókutatók próféciái
valóban az emberi tudat feletti
éntudat nélküli tudattal folytatott kommunikáció
lenyomatának fragmentumai”
@Érvsebész: hááát, Érvsebész megpróbálta összegyúrni Varga Mátyást és L. Simont?
@dr Brcskzf Gröőő: Gratulálok, a megfejtés majdnem helyes, de efféle értékek előállításához Varga Mátyásra semmi szükség.
Jutalmul hadd kedveskedjek neked az érvsebészeten a minap végrehajtott baracklekvárfőzés nyomán két széthajtott Nemzeti Sporton száradó barackmaggal, egy praktikus kalapáccsal és ingyenes látogatással a költő webshopjában!
@Érvsebész: pedig az első versszakot olyan vargamátyásosnak találtam. a jutalom nagyon jólesik, hálás köszönet! (de megjegyzem (mint látható, zárójelben), hogy barackmagot mindig keramittéglával törtünk, sose kalapáccsal.)
@Érvsebész: Kár, hogy lekéstem, mert dolgozni voltam, mert azonnal ordítottam az elsimont. Hiába, koszorús költőnk minden egyes betűjéről felismerhető. Azokat is lopta…
@balmoral: azért gratulálok neked is, és engedd meg, hogy átnyújtsak egy praktikus féltéglát @dr Brcskzf Gröőő: ajánlásával, használd belátásod szerint (bár ötleteim volnának)
@Érvsebész: Köszönöm, és lám keramitféltégla! Annak idején, amíg elterjedtebb volt a festői Budapesten (én a Pannónia, ideiglenesen Rajk László utcában emlékszem egy kies szakaszra), baleseti sebészek generációinak adott munkát. Tehát nem csak a barackmagfeltörés autentikus szerszáma volt, hanem a végtagcsonttöréseké is. Ún. univerzális eszköz volt, kár hogy mostanra felváltotta az unalmas és snassz beton kockakő.
“Mikor hazatértem családomhoz
szédületes intellektusommal szinte mindjárt
felismertem, hogy nekem van olyanom,
néhány gyerek, meg talán valami asszonyféle is
utóbbiból csak egy, ha jól számolom
de akkor miért kerestem én
keresztény kurvák hónaljszőrzetében
az igazság redestruáló magvait, melyet inkább
a klasszikusan szép arcélemhez
hozzávágott szecessziós Zsolnay virágcserépbe
kellett volna elvetnem, mielőtt
nadrágtartómat egykedvűen a radiátorcsőre
hurkoltam volna.
És akkor hirtelen úgy éreztem,
rabok dolgoznak a földemen.”
@balmoral: :DDD
@balmoral:
Tökéletes. 😀