Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CXXI.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Remélem, a nagy többség egyetért vele abban, hogy az oldalas, az finom dolog. Így hát eheti összeállításunk oldalas lesz: egészen pontosan Vereckei Hunor-oldalas. Hogy eláruljam a titkot: Kárpátok+hazám+vers kereséssel bukkantam erre a gyönyörűséges oldalra, mert kíváncsi voltam, bővült-e a kínálat azóta, hogy sorozatunk 58. részét teljesen e témának szenteltük, illetve, hogy előtte a 14. részben lehoztuk Frankovics György örökbecsűjét (előfordult még néhányszor e kifejezés, de a többi szerző messze elmarad Frankovicstól). A beszédes nevű szerző nem okoz csalódást:
Vereckei Hunor: Itthon vagyok
Ma is korán keltem,
Aranyat mégsem leltem.
GYere testvér! keressük,
Amíg meg nem leljük.
Remény legyen, mi tovább él bennünk!
Szép hazám hova lettél?
Zengő válaszoddal meg nem lepnél!
Egyszer volt viszont Trianon,
Nincs nemzet, mily szenvedett volna íly nagyon:
Tiporja most földjét a sok idegen.
Küzdj a múlt feltámadásáért,
Országod szebb jövőjének eljöveteléért!
Rettegje Európa újra a magyarok nyilait,
Oltsa újra magyar ember a honért verejtékeit!
Nemzetedért, ha életed adod,
Angyaloknak mondhatod: Még mindig itthon vagyok.
Ezeket a nyilakat bizonyára az előző szakaszban emlegetett ílyból akarja kilőni. Lám, lám, Torgyán József (? — remélem, tényleg ő volt) is fokozható: azoknál a bizonyos, atombombás amerikaiaknál nem csak szuronyos puskával ér többet a magyar katona, de már „íllyal-nyíllal” is. (Torgyán, torgyánabb, legtorgyánabb, legeslegtorgyánabb, vereckei…)
Vereckei Hunor: Ópusztaszer
Egy hely, honnan ha szétnézel,
Ellátsz Nagy Magyarország minden szegletébe.
Ellátszm ha csak képzeletben is,
Mert tudod mire kell ilyenkor gondolni…
Gondolj hát a Kárpátok bérceire,
Honnan őseink jöttek hazát keresve!
Gondolj az Alföld végtelenségére,
S a magyar búza szépségére!
Amit Te vetettél egyszer,
Ne arassa más helyetted!
Nincs innen most sem messzebb,
Se Nándorfehérvár se Pozsony erődje,
Mégis most más népek velője,
Mindkét vár belseje.
Szép magyar földet a határ elvágta,
Magyarok a magyaroktól elváltak.
Így maradjon ez már örökre?
Hisz’ mi megmutattuk labancnak s töröknek:
Mi is a születés magyar földre!
Öleljenek újra régi hegyeink,
Folyjanak egybe drága folyóink!
Folyjanak Ópusztaszerre,
Hol lesz ismét a magyar világ közepe!
Ismét???
Vereckei Hunor: Kincs, ami van
Most találtam még csak rád édes hazám,
Ámbár régen véget ért a vándorlás.
Viszont minden magyarnak kell idő,
Hogy rájöhessen milyen dicső:
Ezer esztendeje töretlen erő!
Azt mondják halványodik fénye,
S nincs már erénye,
De affelől, hogy szép-e,
Senkinek nincs kétsége!
Ha elhisszük, hogy földbe dőle,
Hol lesz e nemzetnek szilárd erődje?
Szépsége is vesszen oda?
Nem, nem, soha!
Feltámadunk abból, amink maradt,
S hamarosan indul a had,
Összefog minden magyar,
Egyesül újra a nagy haza.
Nemcsak helyesírási hibákat nem javítok, de elütéseket se — főleg, hogy ezen a szinten nem tudni, melyik a hiba, melyik az elütés. Ezeket a szerző saját oldaláról hoztam: ő gondolja, hogy így vannak jól.
Igényesnek gumiszoba kiadó…
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519911-6ae86d206fd8a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519911&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519911-6ae86d206fd8a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519911-6ae86d206fd8a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Egyszer volt viszont Trianon,
Nincs nemzet, mily szenvedett volna íly nagyon:
– mivé lett a nemzeti íjvagyon? –
Tiporja most földjét a sok idegen
– ezért táncolok annyi idegen –
de tesz majd a magyar csak rája,
ha a nemzet csakrája
felé mutat minden nyíl
(meg íly),
ily módon:
Íj-módon.
Mea culpa, én tévedtem. Rákerestem, megtaláltam: Lányi Zsolt mondta (kisgazdaként a honvéd. biz. tagja volt). Szóval, Torgyánt azért ki is kellett termelniük vkiknek…
hirszerzo.hu/velemeny/2006/11/17/23297_a_magyar_szuronyos
@Pásztörperc: nem tagja, az elnöke.
a többi stimmel 🙂
„Oltsa újra magyar ember a honért verejtékeit!”
ha valaki megtenné, hogy értelmezi ezt a sort…
igaz, a többit sem egyszerű.
@nandras01:
Verejtéket honért oltott,
magyar ember nem hagy foltot.
@nandras01: „ontsa” és „verejtékét”
naponta benézek a Vincent blogra,-de ezeket a versszerűeket ma nem bírtam végigolvasni.
@nandras01: vért nem,csak izzad. –
@nandras01: Ő most verejtékesen hazát épít, és éppen a mészoltásnál tart.
köszönöm a sok kedves kommentelő társamnak, akik önzetlenül siettek a segítségemre az ominozus sorok értelmezésében.
egyelőre nem kérek több megfejtést. jelenleg folyik az adatok feldolgozása. ha megint megakadok, majd szólok 🙂
Nem értelek titeket, ezek a versek azért a szokottnál értelmesebb mondatokat tartalmaznak, van alany, állítmány:))
Ez már annyira szar, hogy nem is vicces.
Biztos, hogy ez a név nem művésznév? A szerző helyében én legalábbis nem adnám apám nevét ezekhez a… izé, mikhez is…
@Anarchista Nyárspolgár: Valószínűnek tartom, hogy a költő nem ezzel a névvel született. Költeményeinek tartalmi-formai jegyei alapján fölteszem, hogy saját elhatározásából magyarosított. Igaz Magyarok nem szívesen élnek afféle, szláv eredetű nevekkel, mint pl. Kovács.
Ma is ahogy esik,
Mégse úgy, puffan!
Több ember is lakik ahol lakok, a Hazámban,
De viszont, péntek van.
Nemzeti szín: piros fehér. Zőld.
Szebb Jövő! eljövetele, eljöhetne, ha megjönne.
Dicső múltunk elmult de, hátha vissza jönne.
Egy idő mulva, ha el jönne.
Véred cseppje kiálltsa, Magyar szív dobogás sóhaja.
Európa csonka ország vére reád jajdul vádló újával mutatva!
Édesanya Nyelvemet, én veritékemmel müvelem.
Hőseink azonban, harc örvén többször elestek.
Szinte mind. Óly hosszan miért-e szégyen,
Nemzetem nevében kérdem?
Egyébként pedig, több tengert is mostak partjai, régen.
Szerintem átjön a költő fájdalma, 100-as szögként az olvasó agyába.
Megnéztem az oldalát – érdemes volt – a szavazók 55%-a szerint nagyon jók az írásai… és csak nagyon kevesen szavaztunk arra, hogy előbb tanuljon meg fogalmazni.
( ez volt a legkeményebb kritika, amit választani lehetett)
@dogfüggő:
Mostak bizony, mostak … Galuska Galagonya galambocska… debizony hogy mostak…
… ha ezt a szegény Viktorics Viktorovics Vityuskánk megélhette vóna.
@TCmATIC:
Én se szavaznék arra.
Most képzeld, ha képes lenne ezt a sok észveszejtő baromságot magyarul leírni; sokat veszítene a bájából a produkció.
és az első vers első betűi a magyar szent koronáról szólnak, azért eztet szépen összehozta 🙂 🙂
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=1396970687195610&set=a.1379518852274127.1073741828.100006480751432&type=1&theater
nem tudom, hogy volt-e már, de az egyik legborzasztóbb, amit az utóbbi időben olvastam.