Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CXXIX.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Dáma Lovag Erdős Anna költészete egyszer elfoglalta már méltó helyét ebben a gyűjteményben, ám a Költőasszony továbbra sem lankad.
Apokaliptikus látomásaiban az Ararát hósapkája lecsúszik, a Maros torkolata meg felcsúszik a Hargitára, és ugrásra kész a manipulált vetés. Engem leginkább mégis az „Akkor és most Gróf Széchenyi István örökébe” és a Magyar Kultúra Napját méltató sorok ráztak meg (részlet; a helyesírás természetesen az eredeti):
„- Tudjuk, ismerjük a XX. sz. történelmét, ha Jókai jövendölése nem is valósult meg-, ha szét is esett az ország, a nemzetet,a nyelv ápolása ,a kultúrák ápolása tarthatja meg.
– A globalizáció, életmódváltozás, EU.-csatlakozás, a szétesett nemzet- mind-mind egy-egy veszélyt rejt magában,hogy a nemzet el- veszíti önmaga arculatát,kultúráját !
Ezért minden erőnkkel azon kell lenni,hogy megtartsuk Kulturális Értékeinket,egymással szeretetben,egymás megbecsülésével és Összefogással kell élni.
– Szomszédos és Uniós országokkal Kulturális téren fejleszteni kell összetartozásunkat,hogy-e kárpátokkal ölelt nemzet – boldog legyen !
– Ezt tapasztalom,ezt az igyekezetet Mosonmagyaróvár vezetőinél,lakóinál,kultúrával foglalkozók,milyen odaadással, – melegszívvel viseltetnek a kultúra és eredményei íránt.
– Munkájukhoz kívánok sok sikert,kitartást,eredményekben gazdag évet a Magyar Kultúra Napján.”
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519794-6804f31f6c59e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519794&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519794-6804f31f6c59e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519794-6804f31f6c59e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„Akinek hallásra
füle van: hallja meg!”
— mondja a Szentírás —
s ezt én így oldom meg:
Én ezt az egész rovatot, úgy ahogy van, egyszeruen nem hiszem el, pedig rendszeresen olvasom. Ne is próbáljatok meggyozni, hogy link ide meg oda. Ilyen állat pedig nincs.
@labrys:
Azóta volt alkalmam végigélvezni a néni ars poeticáját, és az a határozott véleményem alakult ki, hogy nem bánnám, ha nem jutna el sehova.
Talán az ő személyiségfejlődése szempontjából (vagy egészségileg, vagy ilyesmi…) előnyös, ha kiadja magából azt a sok izét, ami belülről feszíti szegényt, no de akkor ezt legalább valami zárt helyen kéne tennie.
—
( Hm. Gombolyaggal?)
@Érvsebész:
Kösz.
Érzem.
Fály.
@csársz:
A néni esetében már csak azért sem, mert a saját (alkotó)köreiben pont ez
az elvárás. Ez hozza a sikert, pénzt, csillogást.
Képzeld el a Batsányi Cserhát Művész Kör reakcióját arra, ha a lovagdáma fejlődni kezdene, és értelmet tükröző gondolatokat vetne papírra.
Na ugye.
@Érvsebész:
Coming out: én is Katona Laci bácsi hatására lettem ám függő. (Nem dog-, hanem borzalmasvers-.)
Csak én még az Indexen, anno.
@dogfüggő: pedig egy értelmista lovagdáma hatására én simán örök ámfüggő lennék. Ezt a katonalackófetisizmust kicsit háttérbe kéne tolni.
(Amúgyfüggőként sztem amúgy, ha elkezdenének a Cserhátban slammelni, abból még kijöhetnének kurva erős dolgok.)
@dogfüggő: Engem nem is annyira az érdekel, ahogy K. L. bácsi (gyermeki önfeledtséggel – lásd A Legyek Ura) vagy a dáma (kezében rózsaszín nyelű, hellokittys forrasztópákával) abuzálja a pincében székhez drótozott múzsát*, hanem inkább az a viktorista ikonfal a lovagnő környezetében.
A dámának – korából adódóan – legalábbis már értő szemű gyerekként kellett megélnie a személyi kultuszos kora ötvenes éveket. – Nem sejdül fel neki semmiféle párhuzam? Vagy a messiás-koncepttel mindig is ki volt békülve, csak a kopasz búzamorzsolgató pajtást ítélte hamisnak, de a focialista vezénylő tábornok már az igazi? Vagy hogy?
* Ámbár az öregúr valamit nagyon tudhat, ha így képes egyre-másra magába bolondítani a nőket 🙂
Amúgy alighanem @OoOoOo: -nak is nagy igazsága van a slammel kapcsolatban.
.
(Nem, mindenféle fonal, szövet vagy textil híján. Viszont olykor játszik más cicákkal.)
@dogfüggő: Számomra az is érthetetlen, hogy úgy tűnik, a Bácsinéni Cserhát Művész Kör tagjai fogyasztói is az irodalomnak, a megelőző posztban idézett lovag pl. rendszeresen próbálkozik a nagyokat parafrazálni (höh. azért ez lehet, túlzás),aztán pl. ez alá a videó alá Schubertet szerkesztettek, de közben Bordás Cecília magyarnótaénekeshez zengenek ódákat, szóval az hogy van, hogy valakit, aki elolvassa mondjuk a Himnuszt, a Kárpátok, sőt kárpátok bércén túl egyáltalán semmi se érint meg, és semmi sem alakít egy kicsit se az ízlésén. És mindenkinek van kötete meg antológiákba gyűjtött költemények, sőt, bizonyos Szabó Kila Margitnak „elektromos könyvei” is. (N. B. igen megrázó élmény)
Összességében engem az ostobaságnak ez a – kétségkívül a magyar közéletet is meghatározó – apoteózisa foglalkoztat (mint ami megmagyarázza a netes bolondok iránti, @labrys: által a minap észrevételezett fokozott érdeklődésemet)
@labrys: Hah.
Hímezhetem én neked a költészet aranyfonalával a szellem súlyos drapériáit, ha te rendre elutasítod a kelmék rendeltetésszerű használatát
@Érvsebész: a kelmék rendeltetésszerű használata az, hogy ledobják őket 🙂 Szóval szerintem jó úton haladunk.
…Amúgy meg tipikus: az ember szerelméről kiderül, hogy súlyos katonalacibácsi-függő királynéaspiráns (ez egy nagyon különös tagmondat 🙂 ), oszt’ a végén a bűnös mégis a (férfi)ember.
@labrys: Definíció szerint.
Esetünkben meg súlyos többlettényállással is szembesülünk, amennyiben te összeadtad magad egy turulmadárral, és hűvös közönnyel viszonyultál úri szerenádodra a honleányi kebelből hozzád felfakadt ódámhoz. Elcsábítva és elhagyatva, sebemre gyógyírt csak katonalacibácsi kínál. Az se lenne csoda, ha egy kereszténydemokrata túzokvadász karjai közt végezném.
@labrys:
Jesszus, most megjelent előttem a kép…
A lovagdáma a lovaglebernyegében, ahogy összecsippenti a rémült múzsa arcát, hogy „Jajj, eszem a dundi kis pofikádat, adj szépen egy puszikát Annus néninek!”
Brrr.
Ikonfal: ismertem én egy KISZ-aktivistát anno; sok-sok év után találkoztam vele, és hát nem Fidesz-aktivista lett?! De.
Méghozzá nem ám az opportunista fajta, hanem olyan igazi, mélyen hívő.
Mert hát a lényeg a hit, illetve a hit igénye.
Úgyhogy Anna néni szerintem a búzamorzsolgató pajtás ikonfala előtt is épp ennyire otthon tudta érezni magát (ld. kiváló ifjú mérnök-plakett), csak akkor nem lovagdáma volt, hanem a KISZ KB Ságvári Endre emlékérmével kitüntetett ifjúsági vezető, vagy ilyesmi.
És igen: most vagy úgy érzi, hogy akkor őt rútul becsapták, de most végre már az Igazi Vezető nyomában jár, vagy pedig sikerül úgy emlékeznie, hogy valójában ő mindig tudta, miféle ármányos társaság az, csak hát mit tehetett volna, akkoriban, ugye, nem volt választása.
@OoOoOo:
: ))
Igaz, igaz, van benne lehetőség…
(Pedig már így is ütős.)
@Érvsebész:
A Bácsinéni Rangkórista Alkotókör egyik fő jellemzője a tekintélyelvűség; ha valamiről komoly, hivatalos emberek nyomtatott könyvekben azt állítják, hogy szép, akkor az nekik tetszik.
És az a szép ám ebben, hogy akkor TÉNYLEG tetszik nekik… Ugyanolyan őszintén, mélyen hisznek József Attila nagyságában, mint Rákosiéban, vagy Orbánéban.
@dogfüggő:
… ja, és ettől persze ízlésszervük azért nem nő, tehát szépen egymás mellett él a lelkükben az, amiről tudják, hogy szép (mert megmondták a fontos emberek), meg az, ami viszont saját jogon tetszik nekik, pl. egy tengerparti naplementében könnycseppet hullató őzgidácska.
Ez kész, itt röhögök, pedig van benne jócskán sírnivaló is, dehát rég tudjuk, hogy sírva vigad a magyar.
Mondjuk más kérdés, hogy lassan én már előnynek látom, ha valaki „csak” enyhe nárcisztikus zavarral rendelkező teljesen hülye, feltéve ha nem ád néki hatalmat a magyarok istene.
A hétvégén ugyanis már oda jutottam, hogy elővettem Benedek István Aranyketrecét, ami valaha igen kedvelt olvasmányom volt, és mostanában egyes kórképek gyanúsan sokszor jutottak eszembe a net bizonyos bugyraiban, kommenteket és miegyebeket olvasva. Hát jelentem, ha tudok értően olvasni, az elmúlt héten összefutottam két nárcisztikussal, akik enyhe cezaromán beütéssel is rendelkeztek, három hiszteroid-neuraszténiással, illetve erősen gyanítom, hogy egyet hálójába kerített a paranoid pszichopátia, amit terjedelmes és nehezen értelmezhető mailekben is kifejezett. Optimista kicsengésben azt remélem, hogy mindössze valami ismeretlen tartalmút ivott meg, ami azóta per vias naturales távozott.
Dogfüggő, „Annus néniék” mindig tudják a helyes irányt….mikor mit. És mindig megsértődnek, ha nem adsz puszit.
@dogfüggő: Én egyszer örököltem egy föstött képet, szarvas állt szökőkút vagy forrás előtt, pont úgy nézett ki, mint ami épp egy lendületeset köpött a levegőbe.
Úúúúgy szégyelltem magam mégis, amikor eladtam kb. az első ószeresnek, mivel előző gazdájának valóban érdek nélkül tetszett.
@Vakmacska:
: ))) Köpködő Szarvas testvérünk új hazát keresett?
(Én még olyat is örököltem, amit az ismerősbácsi maga festett…
Annus néninek tetszett volna.)
@Vakmacska: Az képtelenség, hogy így nézett volna ki, az csak a te cinizmusod láttathatta köpetnek. Ezek nagyon szép képek, és meg van mondva bennük a mondanivaló. A csodaszarvas nem köp, csak tiszta forrásból. Az a láma, de lámát nem festünk, azért van nekünk csodaszarvas, hogy ne köpőslámát fessünk, na. Pozitív kisugárzással.
@dogfüggő: Nekem volt egy rokonom, aki festett, ajándékozgatta mindenkinek az eredményeket, aztán megsértődött ha látogatáskor nem látta a falon. Öreg volt már, betegeskedett, sajnáltuk, ez a festegetés pozitív hatással volt rá. Mikor meghalt szegény, akkor a többség megkönnyebbülten levette a falról. Múltkor találkoztam egy művével a padláson — amennyire meg tudom ítélni nem festett jól, de rosszul se, biztosan jobban festett mint én tudok. A művészet sok ember számára terápia, neki biztos az volt.
@tollaszerge:
Perszepersze, Annus néninek is bizonyára jót tesz lelkileg, hogy kijön belőle… ez.
Sőt, valószínűleg mindenki, aki alkot, az egyúttal saját magát építi, terápiálgatja, ilyesmi; függetlenül attól, hogy mi lesz az eredmény.
Az viszont valamiért nagyon a tenyerembe mászik, amikor az ilyen lovagok és lovagdámák egyrészt önmagukkal, másrészt egy rakás másik kevéssé okos emberrel elhitetik, hogy amit művelnek, az bármiféle értékkel bír.
(Egyébként mi mindig szépen felakasztottuk az ismerősbácsi képét, amikor az alkotó látogatóba jött.)
@dogfüggő:
Itt egy részlet Gál Mária Art-díjas költő művéből (az egészet nem másolom ide, mert nem bírná a karakterkorlát):
JÓZSEF ATTILA HALÁLÁNAK 75. ÉVFORDULÓJÁRA
LEVÉL JÓZSEF ATTILÁHOZ
„…„Mit ér az ember élete,
mondd mit ér, ha
asztalára nem jut kenyér,
jutalma csak szenvedés,
ilyen élet semmit nem ér,
amikor már nincs előre,
mert az útnak látod vége,
kapaszkodunk emlékekbe,
hogy összeszedjük erőinket,
de új életre ez már kevés, a
békét várjuk lelkünk mélyén,
szeretteink, kik maradnak,
talán egyszer megbocsátnak.”
Miért „romlik” el az ember,
hiszen jónak született, az
igazság, mi vezethetné
jó úton, a kóborló lelkeket,
felismerést meg sem értik,
rá, sokan nem figyelnek,
ha kimondják, kínos nekik,
mert, kemény szavak ezek,
tudjuk jól, hogy a világ
folytonosan változó, a
Földet még nem fonta be
az őszinteség s igaz szó,
„az igazság… a valóság”,
nézzünk körbe, érdemes…
…
A sárguló búzatáblát
ringató föld illata, a fény,
levegő, mely az életet adta…
– gondolatid szállhattak
szellők szárnyán magasra,
de csak csalfa délibáb volt,
nem csaphattad be magad,
múlt az idő, a kék eget,
szürke felhő takarta,
gyárkémények sötét füstje
a halált osztogatta,
fásult, szenvedő világ
gyötörte a lelkeket,
reménytelen, boldogtalan,
éhező embereket,
szavaiddal elém tártad
„Sorskönyvének lapjait”,
mit érezhet úgy az ember,
ha a remény elveszik.
kérdezted a jó Istentől,
mivé lesz majd e világ,
de a válasz későn jött, már
nem juthatott el hozzád…”
Újabb coming out: tizenöt évesen olvastam először az Eszméletet, és soha többé nem írtam verset.
(Lehet, meg kéne nekik mutatni)
@dogfüggő: már megint hülye vagyok, a „terápiálgatja” nekem úgy olvasódott, hogy te, rápiálgatsz???
A festést amúgy pártolom, sokkal kevésbé lehet nyomulni vele, mint a verbális műfajokkal, mint a lovagdáma költészete vagy a minden társaságban jelen lévő Viccmesélős Jóskabácsi, akitől nem lehet két mondatot elmondani, viszont a viccein csak ő maga nevet.
@Érvsebész: „Ezek nagyon szép képek, és meg van mondva bennük a mondanivaló. A csodaszarvas nem köp, csak tiszta forrásból. Az a láma, de lámát nem festünk, azért van nekünk csodaszarvas, hogy ne köpőslámát fessünk, na. Pozitív kisugárzással. „
Szerintem még Besenyő Műértő Mindent Tudok István is elgyönyörödne e mondatoktól, szinte hallom a hangján:DDDDDD
Hm.
Kemény szavak ezek…
(Fejtő Ferenc állítólag akkor hagyta abba a versírást, amikor elolvasta egy ismeretlen kezdő „Tiszta szívvel” c. versét.
Én azért írtam néha, de mindig tudtam, hogy ez csak játék.
Vagy terápia.)
@Vakmacska:
Rápiálgatás… Talán az kéne.
—
Van ebben igazság, másfelé nézni mégiscsak könnyebb, mint a fülünket befogni.
@dogfüggő: Nem „állítólag”. Ezt Fejtő maga mondja az önéletrajzában (Budapesttől Párizsig, Párizstól Budapestig). Akkor számára József Attila már nem volt ismeretlen kezdő, hanem egy új barát.
Szóval Fejtőnek jól működött az esztétikai érzéke.
@ipartelep:
Kösz. : )
(Off
@Érvsebész: nem is viszonyultam hűvös közönnyel. – Az egyik kedvenc magyar népmesémben a királylány ismételten kiszökik a kondáshoz, és egy-egy újabb malac fejében egyre erőteljesebben megpördül előtte, hogy a ruhája mind magasabbra szálljon, és a kondás megpillanthassa a testén a jegyeket…
A piros csizma már megvan 😉
On)
@Vakmacska: már nem is tudom, hol olvastam: szigorú értelemben véve a népesség kb. háromnegyede neurotikus, a maradék pedig paranoid zavarokkal küzd. Szóval, aki keres, az talál. 🙂
@labrys: + én is megfordulok malacok fejében 🙂