Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LIII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Pontosabban, itt az -oldaliság egyáltalán nem jellemző. Mindössze arról van szó, hogy holnap alighanem vörösiszapozni fogok, és kell hozzá egy kis hangulati előkészítés.
|
Pete László Miklós: Vörösiszap
Vörös szenny folyt a földeken, Hitel-sújtotta otthonok Hány tározó rejt még halált, A pénzben úszó bankvezér Mindent ellep az iszapár, Szónoklatokban ott virít, Konfliktus-csecsemőt becéz, Vörösiszapba fúlt remény, Iszap zabál a földeken, |
||
|
A poet.hu-n, ahonnan hoztam, külön kategóriája van a vörösiszap-verseknek: www.poet.hu/cimke/v%F6r%F6siszap — szóval, aki akar, találhat még magának. |
||
Nem biztos, hogy ez a vers a legborzasztóbb versek sorozatba való. Nem hibátlan, de nem úgy vagy nem annyira borzasztó, mint az előzőek.
Itt nincs magyar virtus, délceg magyarkodás, heroizált nemzeti lelkület, széppé hazudott történelmi múlt, nemzeti küldetéstudat.
Első olvasásra, – a cím alapján, – belefeledkezve a versbe azt gondoltam, hogy a kolontári ipari katasztrófa okozta tragédiáról ír a költő.
Mádodszor olvasva – bár óvatosan igyekeztem hárítani a belemagyarázást – gyanankodni kezdtem:
A
„végigvert szegény népemen/ az ördög ostora.”,
sorok, majd az utolsó versszak befejező két sora
„ha ott hagyjuk vörösleni:/ nincs jövő, magyarok.”
a vörösiszap katasztrófán jóval túlmutat.
Ezt igazolja számomra a költeményben a nemzetverés és a több nemzedékes reményvesztés képe, a magyar jövő féltése és a vocatívusznak megfelelő „magyarok” végszó.
Ami vörös, az a magyarok számára csapás, vész, katasztrófa: nem kell hagyni vörösleni.
Az ömlő, zúduló vörösiszap a versben alig rajtakaphatóan átlényegül magává a VÖRÖS VESZEDELEMMÉ, melynek gyomra még mindig korog.
Értjük, ugye.
Ettől van oka még mindig félnie a magyarnak.
A költő szerint.
„Anyád sírjáról vörösen
Bámul rád és – röhög. „
rohadjak meg, ha értem, ez mit jelent.
@art deco arckép: Maradéktalanul egyetértek eszmefuttatásoddal.
SZVSZ a vers ott kezdődik, ahol a költőnek valamiről nem az jut eszébe, mint az olvasó átlagembernek. A költemény ott kezdődik, ahol erre a (legalább egy) más értelmezésre, jelentésre sikerül rávezetni az olvasót.
A rímbe szedett közhely borzalmasabb, mint ugyanaz prózában.
@mavo:
Te is jó kiszúrtad. Ezen a versszakon én is tartósan elméláztam. Az a nagyon bizonytalan tippem, hogy ennek a mondatnak az elveszett alanya csak a sok versszakkal korábban említett iszapár lehet.
(Eléggé gáz.)
PLM nem egy Arany János.))) Sok volt neki a sokk.
A költő érzékeny lélek.
Katasztrófaköltészet – ez is műfaji megnevezés nem csak a témát jelölheti. )
@Pásztörperc:
Megferedkeztem az általad ajánlott Kolontár-oldalon a költészetben.:-) Nem lehetett könnyű dolgod, amikor választottál.
Némi Disznófejű Nagyúros beütést vélek felfedezni.
@art deco arckép: Bő tíz perc tipródás-tépelődés után, nehéz szívvel…
@art deco arckép:
Az iszapár, amint az én anyám sírjáról bámul rám, méghozzá vörösen, és röhög?
Na ja, ha csak úgy nem. Gyűjti valaki az ilyen képzavar-gyöngyszemeket? Imádom az ilyesmiket, néha magam is gyártok – viszont éppen ezért én sem vagyok Arany János.
@HaKohen:
Tüzetesen keresgéltem. Előtte van említve a bankvezér.
Szerintem ennnyike a választék.
A pénzben úszó röhögő bankvezér most aktuálisabb? :-)))
No, megírtam az itt előkészített posztot. Fényképek holnap.
Hát azt ugye elírták már előlük, hogy
„Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!”
Így aztán maradnak a közhelyek… 🙂
@Pásztörperc: Ezzel viszont nem értek egyet. Petőfi épp a legjobb példa arra, hogy meg lehet azt is úgy írni, hogy zseniális legyen, amit a legegyszerűbb ember is gondol. Sőt, tán még ez a nehezebb. Ott van pl. az Egy estém otthon, amely ugye arról híres, hogy olyan, mintha nem is vers lenne, hanem csak úgy mesélné… Valamint telisteli van közhelyekkel, a végéről nem is beszélve.
Azt’ mégis… 🙂
@szerénységem: Jó, jó, egy bekezdéstől ne várjunk átfogó elméletet… Én csak 1 1*ű mérnökember vagyok, az én kenyerem, amint ezt J.V. Sztálin mondotta volt, a „konkrét helyzet konkrét elemzése”…
@Pásztörperc: :-DD
Viszont a link nagyszerű volt, milyen szellemi energiák mozdultak meg a vörösiszap nyomán… Egy helyen felsikított egy gólya, na az brutális… 🙂 Hogy sikít egy gólya?? Pláne fel?
Hatásvadász cím? Gyökér.
@Vincenzo90:
He?
@szerénységem:
Ha már Petőfi, aki némileg off itt, akkor posztmodern átirata („Füstbe ment terv” vége):
A kis szobába toppanék
S röpült felém anyám,
Én félreálltam szótlanul
S ő most is röpül talán.
@HaKohen: Némi gondjaid vannak a szövegértelmezéssel, de rá se ránts. Ha egyszer több eszed lesz, megérted.
@L. N. Peters:
Merhogy?
Rántani csak levest vagy főzeléket szoktam – néha. Gondom egy szál se – ugyan kinek vannak ma gongyaji? Szövegértelmezés? Mi az a szöveg? És mi az az értelmezés? Én aztán sok mindent szokok, de szöveget értelmezni, hát aztán azt soha! Nekem épp elég a lyelenlegi eszem, több soha sem lesz. Pláne rivalizálni nem akarok; így föl sem merül bennem, hogy a te sok eszedet elérjem.
@HaKohen: Ismerek egy jóval drámaibb, a konfliktust a szó szoros értelmében vett csattanóval feloldó változatot is:
A kis szobába toppanék
Röpült felém anyám,
És két akkora frászt adott,
Hogy tovább szakadt a gatyám.
@Pásztörperc:
Tartalmilag elfogadható, de blaszfémia, hogy Petőfi versének szótagszámát megszaporítja. Így éppen a költészet vész el belőle – bár lehet, hogy így is megtanulom.