Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXXIV.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Év végi összesítő a nagyválogatott tagjaival, 4. rész.
Azt hiszem, a borzalmas versek kedvelői közt nincs senki olyan, aki el ne várná, hogy az utolsó, mindent megkoronázó részt Katona László költészeténexenteljük. És ez így is van jól.
Katona László: MÁS A TUDÓS, MÁS A „MODERN” EMBER
Csillagokat ostromló,
Te, komoly tudós ember,
előtted meghajolva,
tudásod elismerem!
Ismered a nagy Világ
titkának egy részét,
de szíved alázattal
kutatja tovább Őt!
Te nem állsz meg fél úton,
te nem vagy műkedvelő;
aki pár lépés után
úgy hiszi, hogy ő a nagy hős!
Légy csillagász vagy mérnök,
vegyész, vagy jó kutató;
precíz eredmény fontos,
az nálad a mutató!
Munkádban egy belső erő
hajt folyton csak előre,
mégy újabbakat keresve
új felfedezésre!
E cél elérésében
adod tudásod javát,
természet törvényeit
tisztelve haladsz tovább!
A tudós stílusában
nincs csűrés, csavarás;
ismeret és fegyelem
jellemzi a munkáját!
Más csoportba sorolom
a „modern” embereket,
akik nagyon műveltnek
tartják önszemélyüket!
Lépten-nyomon hallani:
„Ma modern korban élünk;
nem vagyunk maradiak,
és buták, mint őseink”!
Hát ti kedves „modernek”,
nincs ok hencegéstekre!
Sőt, nem egy-két esetben
okom van a feddésre!
A mi „buta” (?) őseink
harcoltak, és küzdöttek!
Nehéz körülmények közt
bennünket felneveltek!
Élhettek, és zülhettek
volna ők is, mint ti most;
de, volt bennük még erkölcs,
becsületből pedig sok!
Most pedig kritikaként
szólok oly „művészekhez”
kik „modern” felfogásban
alkotják „műveiket”!
Legyen szobrász, festő, író,
színész, vagy más alkotó;
A szépet, és jót hozza ki,
ne pedig a rombolót!
Ne züllesszünk, ne romboljunk,
ha nevelni nem tudunk!
Ha pedig nincs jó erkölcsünk;
rossz példákat ne adjunk!
Művészetben — úgy nézem —,
visszaestünk jó sokat;
szobrász, festő egy része
csak farag, vagy „mázolgat”!
Láttam már sok „modern” szobrot,
egyik nem régit bronzból;
úgy nézett ki, mint amit
gyerek készít gyurmából!
Festészet is „remekel”!
Csak a „pacsnik” láthatók:
megfejtésre váróan,
míg mások; szörnyek, torzók!
Semmi arány érzékük!
Míg az anatómiát
mintha nem is ismernék;
vagy magukat formálják?!
Sokszor az az érzésem,
hogy az atomkor utáni
nyomorékok tára
van itt provideálva!
Láttam Rómában Mózest:
Firenzében Dávid szobrát!
Megcsodáltam Párizsban
a híres Mona Lisát!
Azok, mintha élnének;
arányosak, szépek!
Nem lélektelen masszák:
szemgyönyörködtetőek!
De, van nekünk is mércénk!
Nézd meg a Hősök terén
a szobrok mily élethűek;
szinte él a Hét vezér!
Munkácsy szép festményét,
„Ecce homo”-t ha látod
néhány mai „festményről”
úgy vonhatsz tanulságot!
Mélyen egyetértexépkorú lángoszlopunkkal abban, hogy a „modern művészet”: fogalmi ellentmondás. Csak én nem tudom ezt ilyen mesterien lírába önteni… No és most lássuk, mi jut eszébe erről másik nagy kedvencemnek:
Normal
0
21
MicrosoftInternetExplorer4
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:”Normál táblázat”;
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:””;
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:”Times New Roman”;}
Dogfüggő: Más a pajzsmirigy-elégtelenségben szenvedő, és más a bélyeggyűjtő
Nincsen annak sok irigye,
Kinek rossz a pajzsmirigye.
Ám a bélyeg kartotéka
Több, mint tarka papírkáknak
Kartonkertje, tarka tára.
Mennyi éjjel gyűlt remény,
Mennyi bájjal tűnt erény,
Mennyi kéjjel gyűrt regény..
– Ez a bélyeggyűjtemény!
Az új évben legyetek jobbak! Fogadjátok meg Katona László intelmeit! Ezeket korcsoportos bontásban közöljük:
1. IFJÚSÁGUNKHOZ!
Szeretettel köszöntjük
akiket szeretünk,
vagy a barátainkat,
akiket tisztelünk!
Most hozzátok fordulok
Hazám ifjúsága;
kik, talán nemsokára
léptek a munkába!
Tanulásban, munkában
ne legyetek lusták;
büszkén tekintsen rátok
egész Magyarország!
Legyetek gerincesek,
soha nem imbolygók;
Nemzetünk ügyeiben
soha megalkuvók!
Tudjátok Petőfiről
hogy küzdött Honjáért;
nem kímélve erejét,
szolgálta a Népét!
Allítsátok már vissza
ifjúságunk hírét;
jellemben és erkölcsben
növeljétek fényét!
Mind testben, mind lélekben
legyetek jók, épek;
sportoljatok okosan,
nyerve dicsőséget!
Kívánom: szeressétek
éltetek végéig
a szép zenét, és táncot,
hetenként éjfélig!
Találd meg hű párodat,
ki nagyon szeretve
boldoggá tesz majd Téged
egész életedben!
Ha munkádból fáradtan
hazafelé sietsz;
négy gyermeked öleljen
mindent feledtetve!
A költőnek ismét teljesen igaza van. Kiváltképp abban, hogy rendkívül fárasztó úgy sietni hazafelé a munkából, hogy közben négy gyermek még öleli is. Ez valóban kiver minden mást az ember fejéből…
2. FELNŐTTEKHEZ
Szeretettel köszöntöm
magyar véreimet;
hódolattal illetem
magyar Nemzetemet!
Két korosztályt köszöntök,
hallják Apák, Anyák;
és a már elfáradott
drága, jó Nagyikák!
Kívánok a családnak
erőt, egészséget;
és másoknak szavával;
búzát, békességet!
Bort csak mértékkel mérem,
tudva, hogy, sok család
életét tette tönkre
a „torok-orvosság”!
Kedves Szülők! Most pedig
azokat köszöntöm,
kik méltóan nevükhöz
gyermeket neveltek!
Kívánom én azoknak,
kik eleget tettek;
mint a gerlék párosan
sokáig éljenek!
Gyermekekért előbb már
írtam egy kis verset;
mert sok gyászos család van;
nem akar gyermeket!
Jó lenne, ha jogrendünk
olyan törvényt hozna,
hogy a házasságtörő
börtönnel lakolna!
Szebb lenne az élete
mindjárt sok gyermeknek;
nem csellengne szanaszét,
huligán nem lenne!
Nem lehetne vezető az,
aki erkölcstele ;
aki önhibájából
vált el nem is régen!
De, nem firtatom tovább,
mert másik versemben
veszek bonckésem alá
„modern” embereket!
Hódolattal köszöntlek
ezeréves Hazám;
hol bölcsőnket ringatták,
Te vigyáztál reánk!
Századokon keresztül,
viharon, vészen át;
Te fogtad a kezünket
Óh, drága jó Anyánk!
Te tudod, ha bajban van,
Néped Hozzád kiált!
Te továbbítod mindig
Nemzetünk óhaját!
Nevedben száll fohászunk
Népünk énekével:
„Isten álld meg a magyart
jó kedvvel, bőséggel”!
(A helyesírása végig eredeti, még az „idézeté” is az!)
<
p class=”MsoNormal”>
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516789-6a2646113102c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516789&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516789-6a2646113102c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516789-6a2646113102c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Találtam…
Ideillik =))
gyaloghartur 2010.12.29. 10:17:00
„Európa csendes, újra csendes…”
P.S.
Európa hangos, újra hangos.
„kongatják” vészmadarait*,
úgy tűnik nem kívánatos
vendég a magyar itt !
Károgva kering körötte
vesztét leső sisere-had,
az lesz valódi öröme,
ha csak csontja marad…
Akkor majd helyébe léphet
az „echte” európai,
kinek-találsz ilyen népet-,
kellenek javai.
Holland, kit a tenger űz el,
zsidó, akit rokon arab?
Neki mindegy…-mondja Brüsszel,
csak mennél hamarabb !
Tótok, oláhok, cselákok…
és persze szapora romák:
bábeli hangzavar, mit „látok”**
toroznak a komák!
S a Bábel csonka tornyán,
füstbe ment országa felett,
áll búsan, komoran Orbán,
a Nagy Szárnyaszegett!
Hú, ez elég debbenetes volt. Kongatott vészmadárnál megképzett előttem egy harang, aminek egy gumicsirke a nyelve. De az első versenyző szobrászati gondolatmenete se bakfitty, remélem, nem leendő kolléga, a lelkem:)
@PR-küszöb: de ebben legalább néha vannak rímek. Bár a brüsszel/űz el rímpár büntet.