John Lukacs a nacionalista populizmusról
Eredeti szerző: jotunder
„The kind of populist nationalism that Hitler incarnated has been and continues to be the most deadly of modern plagues.”
Amikor John Lukacs meghalt számos lap idézte ezt a mondatot nekrológjában. John Lukacs a populizmus és a nacionalizmus esküdt ellensége volt, talán ezért sem beszélnek róla ma szívesen a magyar jobboldalon. A másik híres magyar-zsidó származású konzervatív, John Kekes, fel volt terjesztve egy magas állami kitüntetésre, de aztán valamiért mégsem kapta meg.
Lukacsról azt illik tudni, hogy szerette magát reakcionáriusnak nevezni. Ő egy ősjobboldali ember volt, először jobboldali és csak aztán konzervatív. Erről a jobboldaliságról írta „Democracy and Populism. Fear and Hatred” című könyvében, hogy az emberiség történetét keretezi a baloldaliság és a jobboldaliság dichotómiája, Lucius Cornelius Sulla hadvezér és konzul volt az ősjobboldali számára, ellenfele Gaius Marius pedig az ősbaloldali, a katolikusok (Glück Magdolna, Lukacs édesanyja, zsidó származású katolikus volt, ő nevelte fel a fiatal Lukács Jánost katolikus hitben) jobboldaliak, a protestánsok baloldaliak, John Adams elnök jobboldali, Samuel Adams alapító atya baloldali. Lukacs Churchillt tartotta archetipikus jobboldalinak, szemben Adolf Hitlerrel, akit nacionalista, rasszista baloldalinak gondolt . A fasiszta Franco jobboldali volt számára a fasiszta Mussolini és Juan Perón baloldali és nincs kétségem afelől, hogy Donald Trumpban is felismerte volna a baloldalit.
Lukacs demokrata volt, reakcionárius demokrata, aki az emberek eredendő esendőségében és tökéletlenségében hitt nem a korlátlan progresszió által nemesülő lélekben. Bár kacérkodott a gondolattal, hogy az ősreakciós, betegesen antidemokrata Joseph de Maistre-t tartsa előképének, valójában a Tocqueville által leírt tizenkilencedik század elejének Amerikája volt számára az ideális állami berendezkedés, ahol még felismerhetők voltak az arisztokratikus, sőt monarchisztikus jegyek, melyek ellensúlyt képeztek a tömegdemokráciával szemben.
A Democracy and Populism egyik fő gondolata az, hogy a modern jobboldal egyre inkább populistává válik (2005-ben jelent meg a kötet) és ez aggodalommal töltötte el Lukacsot, azt is ijesztőnek tartotta, hogy a jobbdoldal összefogott a szélsőséges nacionalistákkal. Lukacs demokrata volt, de nem fogadta el azt, amelyet az Alaptörvény (és az Alkotmány) úgy fogalmaz meg, hogy minden közhatalom forrása a nép. Igen, Lukacs nem hitt a totális népszuverenitásban, de Maistre-t idézte, hogy még ha igaz is lenne, hogy a népben gyökerezik a szuverenitás, ezt jobb nem nagydobra verni.
Lukacs a Periklészekben hitt, akik a nép barátai, a polisz érdekeit nézik, de képesek arra, hogy ha kell szembe forduljanak bizonyos népszerű, de veszélyes ideákkal. Ilyen veszélyes népi gyökerű idea a nacionalista populizmus. Lukacs reakcionáriusságának lényege a gondolkodás mélysége (amúgy nem vette komolyan a tudományt, a cikkírást, az akadémiai életet, magának akart megfelelni nem másoknak, megőrült volna attól, hogy megnézem az mtmt.hu-n), a kompromisszumok nélküli arisztokratikus értékelvűség. Hadd idézem egy gyönyörű mondatát a Párbajból (Churchill és Hitler „párbajáról van szó)
It was, and it remains, inspiring that in their duel, on which the
destinies of the world depended, near the middle of the twentieth
century, toward the end of the Modern Age, a great statesman prevailed
over a great revolutionary; the writer over the orator, a cosmopolitan
over a racist; a democratic aristocrat over a populist demagogue;
a traditionalist over a radical; a patriot over a nationalist —
during the Second World War which was a catastrophe for millions of
people but whose outcome spared the world an even worse one.
Az, hogy a magyar „jobboldal” Donald Trumpot választja John Lukacs-csal szemben sokatmondó, de ne is essék róluk szó, legyen ez a nap John Lukacs ünnepe. Ő persze Joseph Robinette Biden Jr.-tól is rosszul lett volna, de nem lehet minden tökéletes.
UPDATE: töröltem egy bekezdést. kizárólag John Lukacs véleménye marad a posztban. mert én most ezt így akarom. pont.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517937-6ae359fcf3598' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517937&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517937-6ae359fcf3598&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517937-6ae359fcf3598' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Strawdog: „hanyatló”, „dekadens”, „rohadó” – és mindezzel együtt konzervatív is? Azért az „Exhalation” olvastán, rezonálva arra fantasztikus tudományos megismerési projektre, amit nyugati tudománynak nevezünk és aminek ma is az innovációs ereje az olvasztótégelyben dübörög, nem biztos, hogy ezek a régiveretű amerika-ostorozások juthatnak csak az eszünkbe… Persze, Lukacs sem volt oda a nyugati világ több jelenségéért, de az ezeken való úrrálevést, legalábbis reflexiót éppen a klasszikus értékek életerejének tudta be. A kegyetlenség hatalmának csökkenése és a nyomorultság lassú visszaszorulása csak-csak sikertörténet, amiben Amerikának akad némi szerepe.
Nem igazán értem, hogy hogy jön ide Lukacs. Történész volt, nem politikus, méghozzá olyan, aki szerint a történetírás nem tudomány hanem inkább az irodalomhoz áll közelebb.
Volt neki kompromisszumok nélküli arisztokratikus értékelvűsége (pl. szerinte az értékelhető könnyűzene a szving korszakkal befejeződött, minden utána zene jövő brutális, közönséges és kártékony :)) és tényleg tetszettek neki az olyan von Hause aus művelt népbarátok, akik a nép érdekeit nézik, de ha kell szembefordulnak bizonyos népszerű, de veszélyes ideákkal (pont mint ahogy a JT által sokszor ostorozott, kigúnyolt körúton belüli elefántcsonttoronyban okoskodó liberális elit tette).
Nade, mi köze Lukacsnak Trump-hoz vagy Biden-hez, vagy akár a még belátható republikánus elnökökhöz bármelyikéhez (Bush-ok, Reagan, Nixon) vagy plánepláne a magyar jobboldalhoz? Kitérő egyenesek…
Hogy mit írt volna Lukacs Trumpról, azt rajta kívül senki sem tudhatja és mivel már nem írhatja meg, találgatni sem nagyon érdemes.
@acc2s: de, lehet tudni, hogy irtózott tőle. lukacs tavaly halt meg. a poszt pedig a nacionalista populizmusról szól, és a könyve is arról szól.
Nos, ebből látható igazán, mennyire tiszteli a NER az intellektuális teljesítményt. Nagyon.
Édesítsd meg az életet a Scruton tejcsokival!
@Wolff: én szegényt hónapok óta automatikusan scrotumnak olvasom, ez itt igazán delikát…