A tehetség mítosz?
„A tehetség egy mítosz. Aki ebben gondolkozik, belecsúszik abba, hogy van eleve tehetséges és van eleve nem tehetséges gyerek.”
„…a tehetséggondozás egy jó szándékú, de nem szerencsés koncepció, amely helyett inkább a személyre szabott pedagógiát kellene gyakorolni, hiszen minden gyerek jó valamiben.”
Hm… hm… és megint hm…
Valamiféle képem kizárólag a matematikai jellegű tehetségről van: már egészen fiatal koromtól kivételesen tehetséges kortársak vettek körül, és magam is különleges tehetséggondozásban vehettem részt. A felső egy-két százalékhoz tartozó tizenhárom éves gyerek matematikai képességei jobbak, mint a mediánhoz tartozó tizenhárom éves gyerek szüleinek matematikai képességei. Az Olvasó esetleg azt mondja most, hogy kit érdekel a felső egy-két százalék. Azt gondolom, hogy az AI-korszakban a felső egy-két százalék, a különlegesen tehetséges magyar gyerekek jelenthetik az ország számára a legnagyobb fejlődési potenciált.
Ezzel nagyon sok mindent NEM állítok. Leginkább azt nem állítom, hogy a többiekre nem kellene odafigyelni, hogy a társadalmi státuszuk szerint az alsó harmadhoz tartozó gyerekek felemelése nem járulhat hozzá szignifikánsan az ország fejlődéséhez, ahogy azt sem állítom, hogy van olyan gyermek, akire nem kell odafigyelni. Itt most a két bolddal szedett szövegrészről van szó. Soha az életben nem lett volna belőlem az, aki vagyok, ha nincs Eglesz Vera néni, Pósa Lajos, KÖMAL, Csirmaz Laci olimpiai szakköre; ha enyhe fokú neurodivergenciára utaló módon (khmm) nem oldom meg egy kis füzetkében a Csencov–Jaglom-féle szovjet (ja) versenyfeladatokat… és ha nincs apukám, aki a Trabantban, reggel fél nyolckor, vicces feladatokat mesél nekem arról, hogy ha János most huszonnégy éves, és kétszer annyi idős, mint…
Úgy gondolom, hogy a magyar matematikai tehetséggondozás, amely úgy Erdős Pálnál és Neumann Jánosnál kezdődik, vagy korábban, a legcsodálatosabb hagyományaink közé tartozik. És nem, nem lehet személyre szabott pedagógiát alkalmazni, mert ezek a gyerekek már rövidnadrágos (kisszoknyás, kisszoknyás!!) korukban sokkal gyorsabbak és kreatívabbak, mint azok, akik ma egy tanárképzőt el szoktak végezni. Az élet nem olyan szép, rózsaszínű és gömbölyű, mint amilyennek szeretnénk látni.
Melegen támogatom a fent idézett sorok szerzőjének, Lannert Juditnak a miniszteri kinevezését, de azt ne kérje senki, hogy egy szót se szóljak, amikor pedig szeretnék egy szót szólni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16532898-6aa031ebc723d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16532898&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16532898-6aa031ebc723d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16532898-6aa031ebc723d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@bvr: : Konkrétan a matematikához @BigJT szintjén hozzá sem tudok szagolni, de annak amit ő meg a kollegái összehordtak évezredek alatt 😉 , a hétköznapi eredményét naponta használtam és használom (és itt értelemszerűen nem arra gondolok, hogy nyomkodok egy kütyüt). Ez igaz az elektrotechnikára (villamosságtanra) és az ‘ámítástechnikára is.
Amúgy meg fel se tűnt senkinek, miért kérdeztem a négy szám szóközökkel! láttán, hogy esetleg hány byte-ot látok és milyen vason (ha már @Big JT informatikust említett)? Mert én nem vagyok matematikus 😉
Hiv.: @ijontichy:
„Amúgy meg fel se tűnt senkinek, miért kérdeztem a négy szám szóközökkel! láttán”
Az eredetiben nincsenek ám szóközök 🙂 Csak a fórummotor nem jól kezeli a formázott beidézéseket. Katt a belinkeltésre melyik posztot idéztem.
„Konkrétan a matematikához @BigJT szintjén hozzá sem tudok szagolni, de annak amit ő meg a kollegái összehordtak évezredek alatt 😉 , a hétköznapi eredményét naponta használtam és használom.”
Amivel semmi gond, pontosan erre vonatkozott a Lakatos idézetem, amely szerint a halnak sem kell semmit tudnia a hidrodinamikáról ahhoz hogy úszni tudjon 🙂
@vattablz: Szerintem JT tehetséggondozás alatt nem arra gondol, hogy Marika néni, miután megtartota az óráit és hétfőn-szerdán bent marad, hogy a lemaradozókat felzárkóztassa, akkor még kedd-csütörtökön azért marad bent, hogy a tehetséges Karcsikát gondozza. Mindezt persze szabadidejében, plusz pénz nélkül, lelkesedésből.
A szervezett állami tehetséggondozásban Marika néni is foglalkozhat az osztály tehetségesebbjeivel (fizetett, óraszámba beszámított szakkörön, például) de ha kiemelkedő tehetséget észlel, akkor az a dolga, hogy a gyereket elküldje a megyeszékhelyre, fővárosba, ahol ha tényleg olyan kiemelkedő, akkor kiemelkedő tanárok, kiemelten foglalkoznak vele, „versenyistálló” jelleggel. Ez nem szükséges feltétlenül a jó közoktatáshoz, de az biztos, hogy nem árt.
@bvr: : A fene a fórummotorba (JT használjon „x”-et, a csillag speckó char). De jól példázza, a „mindenki magából indul ki”-t. Én ugye nem szorzatot láttam, szóval endianness?, de valahogy nem állt össze, ráadásul JT nem informatikus, se nem progmat, és egyáltalán… Ha nem „informatikust” említ, nem visz el az erdőbe 🙂 .
@nyulambator: : Szvsz. a kortárs tanerőknek most van mit kiheverni (burnout by NER és tsai), de egyébként igazad van.
@jotunder: Ez nagyon igaz. Egy orszag ketfelekeppen valhat gazdagabba.
1. Nehany termeket, amiket valakik feltalaltak, valoszinuleg nem mi, masoknal jobban vagy olcsobban legyartunk. Peldaul Nemetorszag, Japan, vagy Del-Korea jo ebben.
2. A gyartasban nem vagyunk jok, de tok jo dolgokat talalunk fel. Lasd USA, (AI, korabban facebook, youtube, google, stb).
Szerintem Magyarorszagnak a masodikra sokkal tobb eselye van, mint az elsore. Kinaban olcsobban es talan jobban dolgoznak, mint Ozdon.
@labrys: a közoktatás ezermilliárdokba kerül, a tehetséggondozás meg talán tízbe, de akkor nagyon sok mindent beleszámoltunk. ezek megközelítőleg sem azonos nagyságrendek. viszont magyarország (csehországgal és lengyelországgal együtt) úgy döntött, hogy megtartja a kutatási elitstruktúrákat az egyetemek mellett, itt van egy „talent pipeline”, amit karban kell tartani.
Én mint olyan (fuxos), nem tudok hozzászólni ilyen bonyolult vitához. Ezért egyik tanult barátomat idézem: ” Az igazi tehetség minden falon áttör és beteljesedik. Aki nem, az nem volt az.
@nyulambator: A tehetséggondozás első lépése a felismerés. Marika néni. Aztán jön a többi, ahogy írtad. Ez így van a fociban és a zenei talentumokkal is. Ebben nincs vita köztünk.
@Fuxos: ez egészen biztos, hogy nem igaz. vannak nagyon tehetséges emberek, akik olyan mértékben neurodiverzek, hogy semmin sem tudnak áttörni anélkül, hogy magukat jól össze ne törnék. és majdnem mindenkinek szüksége van valamiféle iránymutatásra, de legalábbis egy közegre, ahol fel tudja magát építeni. magyarországnak van egy hagyománya, amit nem szabad veszni hagyni. (a kömal pontversenynek nyilván annyi, a szelekciós mechanizmusokat át kell gondolni)
Szerintem a miniszterjelölt idézete korunk kontextusában arról szól, hogy olyan kevés már a gyerek, hogy nem bízhatjuk a véletlenre és a körülményekre, hogy a speciális tehetségét ki tudja-e bontakoztatni, hanem nekünk kell azt felkutatnunk. Tehát jó eséllyel még a gyengébbek és jók valamiben, és megfelelő támogatást kapjanak hozzá. Tehát ha jó a kézügyessége, attól még nem biztos, hogy sebész lesz, de esetleg kézművesszakmában tud majd működni, ha jó a memóriája lehet mondjuk pincér, de meg kell tanítanunk hozzá rendesen számolni, olvasni, hogy legyen csapatjátékos stb. Ez most itt nem a nagy betűs, hanem a kis betűs tehetség.
@jotunder: Erről jut eszembe, kaptunk egy teasert, hogy van legnagyobb szám (vége van Peano!), de aztán nem derült ki, hogy hogy is van ez 🙂
@jack_of_all_trades: jézusom… viccelődtem. véges mennyiségű lenyúlható pénz van az ismert világegyetemben.
@jotunder: Köszönöm, egy metával előbb lemaradtam 😀
Nem teljesen idetartozik, de egy kicsit igen. Most jon Horvatorszag tortenetenek legnagyobb beruhazasa.
https://www.wsj.com/opinion/the-best-place-for-a-data-center-croatia-1e096b90?mod=WTRN_pos6
„This is why I am in Croatia to announce Project Pantheon: a next-generation 1-gigawatt data-center campus on 310 acres. The campus will host 800 megawatts of usable IT load—enough to power the city of Baltimore. The facility is designed to be more resilient than most data centers in operation today, reaching 99.99999% uptime just as hyperscalers need facilities that can run massive workloads continuously and draw huge amounts of power without interruption.”
Az AI korszakban már pont nem számít a tehetség, hiszen a gép úgyis okosabb, és gyorsabb lesz bárkinél.
@Geza: És ha áramszünet lesz?
@vattablz: Lehet, hogy mire megöregszem, az, hogy valaki tud gondolkodni, olyan szenzációszámba megy majd, mint ma az, hogy valaki tud papíron gyököt vonni.
@excombo: Bizonyos területeken a gondolkodás képessége már ma is szenzáció, nem kell ahhoz MI.
Mindenki gondolkodik. Még a cicám is (akik mindig kis buta cicának hívok).
Én azt gondolom a blogposzt témájában (megkésve bár, de törve nem), hogy nem helyes, és célszerú ilyet mondani, mint amit az oktatási miniszter-várományos néni mondott. Nem csak azért nem, mert ez így, ilyen formában nem igaz (hiszen vannak tehetséges emberek), hanem főleg azért nem, mert az ő posztján nem az a feladat, hogy erről filozofáljon. De az aztán meg főleg nem lehet feladat, hogy egy téves elképzelésre alapozva alakítsa egy egész ország oktatását. Hogy mi az a „tehetség”, azt hagyjuk meg a filozófusoknak, rágódjanak ők rajta, ha van kedvük.
Sajnos az sem igaz, hogy „minden gyerek jó valamiben”. Sokan vannak, akik semmiben sem jók (hanem legfeljebb is közepesek, vagy rosszak), sőt megkockáztatom, hogy a legtöbb gyerek, és zember ilyen. Na és akkor mi van? Akkor bizony belőlük „személyre szabottan” se lehet kihozni semmi kiemelkedőt. Arról nem is beszélve, hogy ezt a személyre szabást meg sem lehet csinálni a nagy országos oktatási darálómalomban, hiszen mindenki örül, ha túléli az oktatási napot. Az oktatási miniszternek filozofálgatás helyett inkább az lehetne a dolga, hogy valahogyan emelje a mogyoró oktatás színvonalát. (Ne én és itt mondjam meg, hogy hogyan – az ő szakmája.)
De ez nem kritika. Még mindig örvendezek azon, hogy nem az a bigott nő lesz a miniszter. Na az lett volna a nagy hiba. Ahhoz képest, ez, hogy a miniszterjelöltek (nem csak ő, mások is), beszélnek néha badarságokat, potomság.