Kedves sportszurkolók!
Eredeti szerző: maroz
Nektek igazatok van. Stadiont szeretnétek és ezt követelitek, határozottan és radikálisan, amitől a ballibek vagy összeszarják magukat vagy előveszik a soha el sem ásott, zsírpapírba gondosan be nem göngyölt gyűlöletüket és lövésre kész állapotba fényesítik azt. Ne foglalkozzatok velük, ti csak követeljétek a stadionotokat, határozottan és radikálisan, mert ez így van rendjén. Majd rátok mondják, hogy személyesen Orbán áll mögöttetek, sms-ben (azóta megtanult) utasította Szepesi Miklós Zsoltot, te, Zsolti, figyelj már, van itt ez a pár buzi kisköcsög, dugjátok már fel nekik a mikrofonjukat, szóval valahogy így, az ultrák mögött Orbán áll, és aki ezt nem hiszi el helyből az agyhalott, mint ahogyan agyhalott az is, aki ezzel szemben elhiszi, hogy a diákok mögött Soros áll és a júdeoplutokrata világösszeesküvés. Tehát leszarni, és bátran követelni a stadiont, mert az a ti ügyetek, de ha megengeditek felhoznék néhány szempontot, ami esetleg árnyalhatja a stratégiátokat, már ugye ha van kedvetek árnyalni.
Szóval hogy követelni lehet és kell, de nem árt azt szem előtt tartani, hogy az államnak nincs pénze. Onnan lesz, hogy elveszi az emberektől. Tudtátok, hogy nálunk a diplomások lényegesen többet keresnek és ebből következően többet is adóznak, mint a diplomával nem rendelkezők?
De haladjunk, nézzük közvetlenül.
Egy stadiont meg kell tervezni. Ugye tudjátok, hogy ezt egy ekkora volumenű munkánál, mint amekkora ez a stadion is több tucat mérnökember végzi, akiket az országunk egyetemein képeztek/képeznek ki? Vannak köztük építészek, akiknek nem csak az a dolguk, hogy egy meglévő gyűjteményből kimazsolázzák az elemeket az épülethez, hanem biza rengeteget kell agyalniuk (kutat, fejleszt, ismerős a fogalom?) azon, hogy hogy lehetne még jobbat, még használhatóbbat és igen, még szebbet kitalálni. Statikusok baszakodnak matematikai modellekkel azért, hogy biztosan ne szakadjon a fejetekre a féltető.
Aztán ugye gépészet is kell abba a stadionba. Fűtés, szellőzés, világítás, ésatöbbi. Egészen biztosan tudjátok, hogy ezeket a szakembereket is az egyetemeken képzik, és úgyszintén nem csak a tanulásról szól a dolog, hanem itt is ugyanúgy megy a kutatás, az agyalás azon, hogy például milyen fűtés lenne a leggazdaságosabb, vagy milyen világítást találjunk ki ahhoz, hogy még szebb, még élvezetesebb legyen ez az egész.
Majd amint elkezdődik az építkezés jönnek az építőmérnökök. Meg még kismillió egyéb szakember, akik nélkül úgyszintén nehéz elképzelni, hogy nektek stadionotok lenne.
Ha már felépült a létesítmény, akkor működtetni kell. Amihez ugye kellenek gazdasági szakemberek, pénzügyekhez értők, menedzserek, olyanok, akik egy ekkora monstrumnak át tudják látni az adminisztrációját, és ugye ezek zöme is diplomás, akiket valahol képeztek, és az utánpótlásukat is képezni illene valahol. El kell majd kezdeni használni is a stadiont, amihez újból szakemberekre van szükség, azt hallottam, hogy ez egy komplex, többcélú létesítmény, lesznek benne egyéb programok a meccseken kívül, amihez persze kell valaki, aki ezeket a programokat megszervezi, és az ilyen valakiket is az egyetemeken képezik ki. Kell sajtós is, aki segít hírt adni a stadion életéről. Tudtad, hogy nálunk az ilyen szakembereket (rendezvényszervező, kommunikációs) előszeretettel gúnyolják büfé-ruhatár szakosoknak?
De mondok jobbat is. Bármibe lefogadom, hogy lesz ott néhány sportpszichológus is a környéken, tudod, olyan szakemberek, akiknek az a dolguk, hogy a sportolóknak segítsenek abban, hogy lelkiekben is a lehető legjobban rá tudjanak készülni a versenyekre. Tudtad, hogy a pszichológus az valójában egy bölcsész? Most akkor dögöljön éhen Londonban gyorséttermi mosogatóként, vagy inkább pesztrálgassa a sportolóink lelkét a jobb eredmények érdekében?
Ha szépen melléültök és végiggondoljátok, akkor azt fogjátok találni, hogy ehhez a stadionprojekthez elengedhetetlen egy csomó, nagyon különböző végzettségű szakember, akik felépítik, majd működtetik a ti nagyobb boldogságotokra. És bizony így van ez az ország összes többi dolgával is, nem csak a stadionokkal.
A Hallgatói Hálózatnak az a fontos, azért küzdenek, hogy jobb, minőségibb legyen az az intézmény, az a struktúra, amelyik biztosíthatja azt, hogy az ország (és ugye benne a ti stadionotok) építéséhez, működtetéséhez elengedhetetlenül fontos szakemberek meglegyenek. Ez az ő ügyük, mert ők úgy gondolják, hogy a stadionok mellett képzett emberfőkre is szükség lenne. Nem öncélból, hanem azért, hogy ez az ország, ez a nemzet előbbre jusson. Ők a diákok ultrái, pontosan olyan radikális eszközökkel próbálják meg ráirányítani a figyelmet az ő ügyükre, mint amilyennel ti is a sajátotokra.
Magyarok, akik itt szeretnének maradni, és szeretni szeretnék a hazájukat, de nem kényszerből. Ők annyit kérnek mindenkitől, hogy hagyják őket szabadon szeretni a hazájukat, és ezt radikálisan, majdhogynem ultrakonform módon kérik.
Miért is háborgatjátok ki őket ebben a törekvésükben?
@jotunder: Szerintem meg te valójában azt szeretted volna írni, hogy ne kezdjek olyannal, akit – például te – fasisztának címkéztek. És erre azt fogod válaszolni, hogy hagyjalak békén, mert te nagyon jól tudod, hogy kit kell fasisztának címkézni, és akit te fasisztának címkézel, az nem fasisztának van címkézve, hanem fasiszta, és kész. Azzal pontosan úgy kell_ene_ eljárni, ahogyan azt te gondolod, illetve ahogyan azt Kettes gondolja, kirúgni a lábát, hókon baszni egy kriglivel, és úgyszintén kész. Szerintem te valójában ezt szeretted volna írni. Tévednék?
Láthatod, hogy ebben a kérdésben még veled sem tudok szót érteni, akkor miért is gondolod, hogy egy (két, három,…) kommentelővel szót tudnék érteni? 🙂
Ja megszólítani, észérvekkel győzködni lehet, gondolom úgyse probálták sokan velük ezt, a meglehetősen furcsa…civilekkel
Tóta szerint meg kell simogatni a buksijukat mert frusztráltak attól, hogy mindenki köszönés helyett kapásból lenácikozza őket és meg sem próbál belelátni a lelkükbe ( a négyéves kisfiamat ki akarom vinni….stb ) Ki érti ezt ? Ellágyult az üllő )))))
@nerángass: Ó, ne tudd meg, pláne mostanság, egyfeszt csak rinyálok, állandóan megállok alibiből fotózni, ha kell valaki, aki tábort őrizni hátramarad egyből jelentkezem, áhhh, semmi sem a régi. 🙂
Én Orbánt kigyomláltam magamból, nem érdekel, aminek következtében bizonyos helyeken összeütközésbe kerülök emberekkel, olyanokkal, akik ezt nem tették meg és nem akarják elfogadni, hogy ha levetjük ezt a torzító szemüveget egészen más tud lenni a világ. Nyilván ez a párbeszédet is eléggé ellehetetleníti, de hát ki mondta, hogy bizonyos döntéseink ne járnának fájdalommal, káros következményekkel? A sors olyan, hogy ezért más helyen kompenzál, és én úgy érzem, hogy megérte, hogy kibaszottul megérte.
@maroz: mi volt a közös a 2 focista akcióban?
az pl., h elmondták a véleményük, mindenkinek kellemes meghalódást kívántak, majd válasz nélkül leléptek. kíváncsi vagyok, hogyan akarsz kommunikálni velük.
de tedd meg, majd egy oktatóvideo-t jútyúbozz róla, hogy kell ezt.
@maroz: Örülök neki, hogy megérte, Őszintén..
@aritus: “Ha bagyon őszinte akarok lenni, akkor semmit se akarok tőled”
Akkor oké, így rendben. Felületesen ránézve úgy tűnt, mint ha azt szeretnéd, hogy beszélgetőtársamul elfogadjalak, de ha nem akarsz semmit, akkor így már teljesen érthető minden.
További kellemes kommentelést!
@maroz: Nézd lehet, hogy csak úgy beszél mint egy fasiszta, de
nézd csak meg
http://www.szud94.hu/?action=kepek&szezon_id=39
az ott az ő általa vezetett lokis ultrák honlapja, és bizony ott a sarokban az a Credere Obbedire Combattere, a csinos sapis bácsival, szerintem az az olasz fasiszták elsőszámú jelszava volt. 🙂
@maroz: és nem én akarom az illető urat kihallgatni, hanem a rendőrség. mosom kezeimet.
@jotunder: Mondtam, hogy ez lesz a reakciód? Mondtam! 🙂
Te is ezer éve eldöntötted, hogy hogyan viszonyulsz ehhez a kérdéshez, és lassan már nem neked van véleményed, ha a véleményednek van jótündére. Mit kezdhetnék én ezzel? Megingatni a meggyőződésedben semmi esélyem, mi mást tehetek, mint azt, hogy igyekszem veled a témáról az eszmecserét elkerülni? 🙂
@maroz: Nem értelek. Én nem mondta semmit. Megmutattam a honlapját, egy szép, kövér, fasiszta jelszóval. Megnézheted,hogyan beszél, hogyan kommunikál, úgy általában. Én ugyan nem akarlak rávenni semmire, de a saját blogomon, ennyi jogom hagy legyen, hogy belinkeljek valamit. A másik úriember esetében egyszerűbb a helyzet, ő Incze Béla, és ő magát nemzetiszocialistának nevezi, és ki akarja irtani a zsidókat. Ezt nagyon határozottan jelentette ki.
Nem tudom, jól értettem-e, de kérdezem.
Tehát az Maroz kisérlete, hogy úgy tekint a politikára, mintha Orbán nem lenne, vagy kómában lenne, ilyesmi.
Kiveszi az Orbán szorzót az egyenletből, mert az nulla.
Ezután a politika szabadgondolkodó spontán civil polgárok felelős döntéseinek terepeként látszik.
Mondjuk a békemenet azért ment, mert sok ember egyszerre gondolta, hogy békésen nem lesz gyarmat.
A futballszurkoló meg utánanézett a hahások cionista órabérének kiváncsiságból és azt találta, hogy 25 forint.
@én már a fény gyermeke vagyok: kacaghaatnék, mert tényleg abszurd a helyzet, de nem tudok kacagni, mert nem értem marozt. Mi a fasz baja van neki, Mi történt vele, hogy sose érti, amit mondok, sőt, az az érzésem, hogy direkte nem érti amit mondok.
Komolyan gondolja, hogy Orbánt ki lehet vonni a magyar közéletből????????
@jotunder: Ezt te mondtad, vagy nem te mondtad?
“Szerintem, tényleg magánvélemény, lehet, hogy tévedek, ha te aritus-szal nem tudsz szót érteni, akkor nem biztos, hogy egy száznegyvenkilós örjöngő fasisztával kellene kezdened.”
Hogy a bánatba jutsz el ettől oda, hogy mihez van neked jogod a saját blogodon és mihez nem? Láttál a részemről olyan szándékot arra, hogy korlátozni akartalak? Miért jutunk el mi szinte permanensen három üzenetváltás után oda, hogy értelmetlenségekről beszélgetünk?
Te valamiért azt vélelmezted, hogy én száznegyvenkilós őrjöngő fasisztákkal nem tudok szót érteni. Miért írtad ezt nekem? Csak úgy, mert jól mutat egy ilyen karaktersor a blogodban, vagy azért, mert esetleg, talán szeretnéd, hogy reagáljak rá? De ha reagálok, akkor meg eljutunk oda, hogy valamiféle jogaidat kéred számon rajtam amit te gyakorolni szeretnél a blogodon. Én meg nézek ki a fejemből bután, hogy mivan???
De ha így van, ha te a jogaidat félted a blogodat illetően, akkor hogyan tudnék én hozzájárulni ahhoz, hogy felőlem ne érezd őket fenyegetve? Kéred azt, hogy teljesen ignoráljalak, hogy egyáltalán ne reagáljak semmire, amit te – akár nekem, akár bárki másnak – leírsz a te blogodon? Mondd ezt, és nehéz szívvel bár, de igyekezni fogok megfelelni ennek. Nehogy már én legyek az, aki csorbítja a jogaidat.
@jotunder: Én csak úgy tudom kimagyarázni, hogy teljességgel elviselhetetlen, ami ma Magyarországon történik. Tényleg. ELVISELHETETLEN. És akkor a maroz aszonta (érthető!), hogy akkor én élni szeretnék, nem őrjöngeni, kiborulni. És akkor el kezd úgy csinálni, mintha itten a normalitás van, a normális diskurzus. Aszonygya, hogy én maroz normális vagyok, és akikkel vitám, beszélgetésem stb van, az is normális. És akkor hurrá, az is normális, hogy a magyar politikai és gazdasági elit az olyan, mint a debreceni “úriember”.
És akkor csak szeretni kell egymást gyerekek.
@maroz: Sőt, ha gondolod kérd meg Kettest, kattintsa meg a nevemnél a “nem tag” jelölőnégyzetet és nyomjon egy okét. Ígérem, hogy utána még csak a környékére sem fogok jönni a blogodnak, és akkor részemről a jogaid teljesen védettek lesznek.
@nerángass: Exorzcizmushoz még nem volt szerencsém, de a dohányzásról már többszőr leszoktam ;))))))
@nerángass: A dohányzásról leszokni szerintem lópikula ahhoz képest, amekkora kín és strapa egy orbánfixált látásmódtól megszabadulni. Mondom ezt én, aki gyakorlatilag soha a életbe’ nem dohányoztam. 🙂
@maroz: Engem az nem zavar, ha te azt mondod, hogy ” a balliberálisoknak nagy felelősségük van, plusz állandóan csak orbánoznak, és annyi eszük sincs mint egy kanárinak”. ebben vannak sajnos fontos részigazságok :(( Csak az zavar, hogy törzsolvasóink kapnak az arcukba. Nem politikusokról van szó, hanem teljesen normális kommentelőkről. Ők ugyanis konkrét személyek, adott esetben ismerőseim, és ez nekem kínos. Az, hogy X.Y közbolond orsósozását nem tolerálod, az márcsak azért sem zavar, mert én sem tolerálom jól. Az rendben van, ha vitatkozol velük, sőt, szerintem alapvető kérdésekben van igazad, de nem kellene durvának lenni olyan emberekkel, akik tényleg semmilyen értelemben nem szolgáltak rá. Ezek az emberek nem trollok. Évek óta írnak ide.
@maroz: Szerintem legyünk méltányosak egymással, és a törzskommentelőinkkel is. Ebbe sok minden belefér.
@aritus: Vedd úgy, hogy Orbán az évezred zsenije.
A tehetsége útján került a hatalomba, mert az emberek szeretik az okos embereket és Orbán a legokosabb és az emberek szeretik a jó embereket és Orbán a legjobb és szeretik az emberek az ilyen nagyságokat a helyükön látni az ország élén.
És ezért ő nem más lett, mint első polgár az okosok és jók szabad és virágzó országában.
Ha így veszed, akkor belátod, hogyha nem szereted ezt a nagyszerű embert, vagy valami rossz dologgal hozod összefüggésbe,
akkor csak a hataloméhség szól belőled, mert elkúrtad a kormányzásodat.
Úgyhogy kilóg a lóláb.
@maroz:
Ne is mondd. Nemrég arról álmodtam, hogy rágyújtok és bőszen pöfékelek ( vagy tíz éve leszoktam ). Remélem tiszta szívemből, hogy neked ehhez hasonló nájtmerek nem mérgezik a pihenésedet ;))))))
@jotunder: Most konkrétan kivel voltam durva, és miben nyilvánult meg a durvaság? És ha így gondolod, akkor miért nem egyből ezt mondod, miért baszogatsz százötvenkilós fasisztákkal? Ez lenne a méltányos módja a minek is? Tényleg nem értelek.
@aritus:
Igen. Precízen leírta. Csakhogy ez nem egy túlélési technika, nem gyógyulás, hanem maga a Leverkühn-ség.
“A sors olyan, hogy ezért más helyen kompenzál, és én úgy érzem, hogy megérte, hogy kibaszottul megérte.”
Oszt jónapot.
@maroz: Úgy vélem, amennyiben levesszük a szemüveget/kigyomláljuk, akkor ő győzött.
Félreértelmezem, de: igen, akkor lesz csak igazán más a világ, végleg.
@maroz: “Én Orbánt kigyomláltam magamból, nem érdekel, aminek következtében bizonyos helyeken összeütközésbe kerülök emberekkel, olyanokkal, akik ezt nem tették meg és nem akarják elfogadni, hogy ha levetjük ezt a torzító szemüveget egészen más tud lenni a világ.”
Legalább annyit föl kéne fognod a feléd áradó hitetlenkedő érdeklődésből (meg az ebből fakadó motivációkutatásból), hogy ez a gyomlálás művelet legalábbis meghökkentő. Vonatkoztassunk el teljesen attól, hogy orbának van-e nemi szerve, és ha nincsen, akkor patás-e, vagy az úr jobbján szotyizik. Vegyük csak azt az egyszerű strultúrális képletet, amely pillanatnyilag Magyarországon fennáll.
1. Orbán személyesen irányit egy pár tucatnyi emberből álló stábot (csak Orbánnak felelős választókerületi felelősök, személyes bizalmasok). Ez rövid pórázon tartja a fideszt, és az egész önkormányzati közéleti elitet.
2. Orbán személyes válogatja ki ezen felül az országgyűlési képviselőket, akikkel szinte akadálytalanul irathatja át nem csupán a napi szabályokat, de azokat a kereteket is, amelyek közt a szabályok végrehajtása zajlik. Ezek az emberek nyilvánosan kezet csókolva veszik át a megbízásukat, és nyilvánvaló, hogy valójában kinek tartoznak húséggel.
3. Orbán az általa, (nagy ritkán) grémiumai által javasolt személyek kezébe adja az összes állami terület, nemzeti intézmény feletti diszpozíciót ÉS egyúttal törvényileg centralizálja is mindezeket a területeket.
4. Orbán mindemellett még bőségesen kitömi állami pénzekkel azokat a nemzeti tőkéseket, amelyek fő feladata egy virulensnek látszó (egyszerűen tűrhetően megfizetett) álcivil szféra, vagy áltfüggetlen sajtó zajos és állandó működtetése.
Gyakorlatilag a teljes magyar államélet működésének javarésze Orbánnak közvetlenül jelentő, vagy ilyen személy által közvetlenül felügyel emberek kezében van.
E struktúra működésének egyébként jelenleg már csak egyetlen korlátja van, az a nemzetközi és jogi konstelláció, melyet ha feszegetni és lazítani is igyekszik a ner, pragmatikus okokból fönntart.
Ebből a képletből Orbánt csak úgy “kigyomlálni” megdöbbentő vállalkozás (és itt érdektelen, hogy közömbösként, támogatólag, vagy elutasítólag viszonyulunk a személyiségéhez, a képességeihez, vagy elgondolásaihoz). Orbánt a közéletből struktúrálisan nem lehet kivenni.
Az megint más kérdés, ha az ember azt veti föl: van-e a neren kívül élet ma Magyarországon (gyakorlatilag ennyit tesz, hogy az ember Orbán struktúrális szerepét kigyomlálja). Senki nem vitatja, hogy van élet a neren kívül. Ha szerencséd van, és nem ner-foglalt területen működsz (pl. borászat, sajtó, reklám, építés, ilyen-olyan kereskedelem, mozgolódás ner hatásköri listán lévő ügyekben, etc.), akkor nyugodtan művelheted kertedet.
@Pelso..: Ez a kigyomlálás nekem valamiféle misztikus állapotváltásnak tűnik, ami előfeltételezi azt a percepciót, hogy korábban bele volt gyomlálva. Ezt az állítást kérdés formában is fel lehet tenni, persze: “Igaz az, hogy…?”, “Jól látom azt, hogy…?”
Na de a dolgokat a maguk általánosan elfogadott arányaiban szemlélő emberbe miért volna belegyomlálva speciálisan az ország akarnok, pancser, hazug, kártékony és gátlástalan miniszterelnöke, konkrétan meg bármely más miniszterelnöke?
És milyen eredményekkel járna a kigyomlálása az ország közjogi, politikai, gazdasági viszonyainak leírására, hiszen a miniszterelnökök jelentős befolyást gyakorolnak az ország közjogi, politikai és gazdasági viszonyaira, a kétharmadosok még inkább, az identitáspolitizáló akarnokok, akik lebontják a hatalmuk korlátozására szolgáló intézményi és törvényi gátakat, még ennél is inkább…?
Mi értelme van annak, hogy a miniszterelnököt a közjogi, politikai és gazdasági, részben kultúrpolitikai kérdések tárgyalásából kihagyjuk, holott az ezekre gyakorolt hatása nyilvánvaló?
Hogyan lehet e tárgyakra (közjog, politika, gazdaság) is vonatkozó olyan leíró modelleket jobbnak tekinteni, amelyekből ki van gyomlálva az ország miniszterelnöke, azoknál, amelyekből nincs kigyomlálva?
Vagy ha nem a leírásokból gyomláljuk ki, hanem “magunkból” , akkor azért a politikai, közjogi és gazdasági természetű leírásokban benne maradnak?
A kigyomlálással hogyan egyeztethető össze egy olyan állítás, ami emlékeimben úgy maradt meg, hogy ‘érdekeimnek jobban megfelel, ha Orbán marad’? Vagy ez még a kigyomlálás előttről van (2013)? Hogyan egyeztethető össze az, hogy az Orbán egyértelmű felelősségével kapcsolatos tényeket nem tekintjük nemlétezőknek, kigyomláltaknak, hanem többnyire valaki másnak/másoknak a felelősségét felvető párhuzammal állítjuk értelmezési keretbe?
Vagy a társadalmi folyamatok mélyáramát kontempláljuk csupán a kigyomlálás után, ahová a felszín csacska habjait fodrozó efemer miniszterelnök hatása nem ér le? Ha igen, ezzel maghaladjuk illetve érvénytelenítjük a tényeknek azt a leírását, amelyben viszont szerepel az ország miniszterelnöke, vagy e két leírás megfér egymás mellett, tárgyukban különbözvén? Arányos képet kapunk-e a valóságról, ha az ország miniszterelnökét és felelősségeit kigyomláljuk, de az ellenzékét, ezen belül mondjuk szanyitiborét nem gyomláljuk ki, ellenkezőleg?
Forty years had it taken him to learn what kind of smile was hidden beneath the dark moustache? A cruel, needless misunderstanding? A stubborn, self-willed exile from the loving breast? How many gin-scented tears trickled down the sides of his nose? But was it all right, everything was all right, as the struggle was finished? Had he won the victory over himself?
@Montefiore: Amennyiben saját védelmünk érdekében ma falat építünk az aktuálpolitikai hatásokkal (magyarabbul: mocsokkal) szemben -ennek egyik eleme a kigyomlálás-, az egyenlő a feladással, beletörődéssel.
A begyomlálás volt a cél, kétféle eredménnyel: az egyén legyen én (ÉN!) kutyám kölyke vagy teljes passzivitás, némi fatalizmussal vegyítve, c verzió nincs.
@Pelso..: “ma falat építünk az aktuálpolitikai hatásokkal (magyarabbul: mocsokkal) szemben”
Szerinted az falépítés az aktuálpolitikai hatásokkal szemben, ha valaki az orbáni rezsim felelősségét felvető dolgokra rendre szanyitibor- és ballibbashinggal válaszol kiegyenítő párhuzamként? Kigyomláló megújhodás, melyben a lélek szeme mintegy varázsütésre megnyílik a teremtés mélydimenzióinak aurasugarai előtt, vagy egyszerű, közhelyes, untig látott, és így legpontosabban közhellyel leírható egyszerű, stockholmszindrómás apológia?
@Montefiore: Ez kész :))) Az utolsó bekezdés meg egész katartikus, a kérdő mondatokkal.
Másrészt persze a kérdőjelek sokasága éppen arról tanúskodik, hogy te valójában nem kérdezni akarsz. Nem őszintén kérdezel, a szándékod a felforgatás, nem adod jelét az útmutatás iránti alázatos vágynak, ami pedig minden rendes kérdezőtől elvárható. Mondhatjuk úgy, hogy te már kiírtad magad a nemzeti együttkérdezés rendszeréből. Ezek ignorálva lesznek, mert meg kell védeni a Beszélgetéseket, amikre rárontottál…
@incze: Érdeklődés??? Na, azt én speciel itt egy centit sem tapasztaltam. Lehülyézés, félremagyarázás, elemezgetés, szörnyülködés, na de érdeklődés? Ne nevettess már, mert mindjárt méltányos leszek veled is! 🙂
Tetszik ez a posztokon átívelő indirekt kommunikáció 🙂
@Montefiore: Nem,általában gondoltam, nem leragadva szanyis párhuzamoknál, ami e személyek tekintetében itt torz,erőltetett párhuzam. Dehogy, semmi nem nyílik, falépítést itt a teljes gondolatai passzivitást takar.
Incze vázolta feljebb: abszolút kézivezérlés működik most. Tételezzük fel ennek megszűnését, persze nem feledve az elmúlt 23 év politikai-morális “tradicióit”, s a kérdéseidre adekvát válaszok teremnek.
@Késes Szent Alia: Nem felforgat, szélesíti a diskurzust.
@maroz: Márpedig én érdeklődnék: konkrétan mit takar ez esetben a kigyomlálás, s eredménye (?) miként változtatja meg a hétköznapokat?
@Pelso..: Azt takarja, hogy szakítottam azzal a berögzülésemmel, hogy mindent csak Orbánon, de ezen kicsit azért túl is mennék, mindent csak a pártpolitika szűrőjén keresztül értelmezzek. Azzal, hogy Orbán és a pártpolitika segítségével mindent magyarázni lehet.
Úgy változtatta meg a hétköz- és ünnepnapjaimat, hogy egyre több olyan összefüggést látok meg, amelyeket eddig a torzító szűrőim miatt nem láttam meg, és így sokkal jobban megértem a világomat, valamint így sokkal elfogadhatóbbnak tűnő személyes stratégiákat tudok kialakítani, mint azzal a bizonyos szűrővel a szememen.
@Montefiore: Two gin-scented tears trickled down the sides of his nose. But it was all right, everything was all right, the struggle was finished. He had won the victory over himself. He loved Big Brother”
Én nem hiszem….jók azok a ??? jelek
@nerángass: Jaj te… Az volt az igény, hogy kérdezve legyen, hát kérdeztem.
@maroz:
Nézzünk akkor egy igazi civil ügyet, az önkormányzatok ügyét.
Nagy tüntetés volt az önkormányzatok jogaiért 2009 októberében.
Kósa nagyon népszerű volt az egész népességben.
Meg is nyerték Kósáék a választásokat rá 5 hónappal.
Aztán elvették az önkormányzatoktól a feladataikat és vagyonukat,
és látható, hogy most ennek nagy a népszerűsége.
fn.hir24.hu/itthon/2009/10/10/kosa_12_pontja_video
mandiner.hu/cikk/kosa_lajos_a_legnepszerubb_politikus
nol.hu/archivum/budapest__huszszazalekos_leepites_a_varoshazan_
Én kizárnám a képletből Orbánt, hogy végre tisztán lássam az összefüggéseket, hogy miért akartak a tömegek önkormányzati szabadságot 2009-ben,
és miért akarják most ugyanezek a tömegek, hogy az önkormányzatoktól végre elvegyék az iskolákat, kórházakat, vagyontárgyakat?
Kósa ugyanazt a várost vezeti már 20 éve.
A civis várost.
Népszerűsége nem kérdés.
Segíthetnél ezt a fordulatot megvilágítani pártpolitika és Orbán nélkül.
@én már a fény gyermeke vagyok:
Ha hihetünk Tarlós Istvánnak, aki nem pártpolitikus, akkor a városi önkormányzat jogainak 20%-át mostanra az állami kormányzat gyakorolja.
És a polgármesterek nem szerveznek ellenállást.
@én már a fény gyermeke vagyok: “Én kizárnám a képletből Orbánt”
Annak a “paradigmaváltásnak”, kigyomlálásnak az alapjainál, amiről maroz revelációként, megszabadulásként, hályoglehullásként számol be ( azaz így: “egyre több olyan összefüggést látok meg, amelyeket eddig a torzító szűrőim miatt nem láttam meg, és így sokkal jobban megértem a világomat”), én azt a jelenséget látom, amelyet jobb híján “deconstruction fallacy”-nak neveztem el.
Ez abban áll, hogy komplex, egymásra ható, osztott közrehatásokat, felelősségeket, motivációkat és kauzalitásokat felmutató rendszerekben e kauzalitásoknak, motivációknak és felelősségeknek a szereplők közötti azonos eljárással való attribúciója és elosztása helyett egyszercsak az egyik elemet kivonjuk ebből, és úgy állítjuk fel a modellünket, hogy annak az egy elemnek a közrehatását, felelősségi, kauzális és motivációs viszonyait nem vizsgáljuk, kizárjuk a leírásból, gyakorlatilag nemlétezőnek tekintjük (persze ez nem így van kifejezve, és igen gyakori egy ‘genus proximum’ megnevezése is az önleírásban, itt ‘a pártpolitika’, másutt ‘a világ megalázottjai és megszomorítottjai’ – a ‘pártpolitika természetesen valójában nem hiányzik a leírásból, sőt ).
Ebből természetesen az jön ki, hogy a vizsgált folyamatokban (társadalmi viszonyokban) jelentkező motivációkat, felelősségeket, kauzalitást, közrehatásokat aránytalanul és “igaztalanul” a többi szereplőre hárítjuk, manapság jellemzően a hozzánk, szubkultúránkhoz, nemzetünkhöz, csoportunkhoz valamilyen szempontból közel álló csoportra. Így a “saját bűneinkkel” megalapozott világmagyarázat nemcsak revelatív lesz, amennyiben tényleg úgy lehet ilyenkor érzeni, mintha “lehullana a hályog a szemünkről”, hiszen “új” (irreális) összefüggések tárulnak fel, hanem egyben morális katarzist is előidéz. Ez a jutalmazó mozzanat még inkább megerősíti az “egy új világra tártam ki a szememet és a lelkemet” fílinget.
Valójában minden komplex társadalmi-történelmi eseménysor és konstelláció leírható ilyen módon, az egyik szereplő közrehatásának, motivációinak és felelősségeinek a többi szereplőre hárításával Persze az így létrejövő modell (narratíva) védhetetlenül torzabb és hibásabb annál, mint amit e nélkül a transzformáció nélkül kapunk. Ez azonban már nem számít a páciensnek, mivel elég jutalmat kap a revelatív és katartikus élmény által, a modellje és a valóság ismert tényei közötti kiáltó ellentmondásokat pedig az itt korábban az “elemzésekben” ismertetett (és szembeszökő) leírási hibákkal “korrigálja”.
Ilyenekkel bőven találkozhatunk személyes, mondjuk családi-válási események racionalizáló leírásakor, de a politikai-társadalmi érdekűek közül ilyen jellegű ismertebb leírás a “propalesztin narratíva”, tágabb értelemben a marxista kizsákmányoltosztály-teória, valamint sok “good savage” történet.
Ez utóbbiakban azonban az szokott a közös ismérv lenni, hogy a felelősségeiből és motivációs rendszereiből kiemelt elem rendszerint “elnyomott”, “áldozat” szerepben láttatott csoport, nem pedig egy hatalma teljében regnáló miniszterelnök, (hogy e hatalomgyakorlás sajátos minőségét e helyt ne is méltassam).
Az, hogy itt az eseményekbe és folyamatokba nyilvánvalóan igen erősen beavatkozó, erős motivációs rendszerrel, közrehatással és felelősséggel rendelkező hatalmi figura legyen ennek a preferenciális eljárásnak a tárgya, az eljárást morálisan is sokkal abszurdabbnak tünteti fel és ez indokolta nálam a kissé talán túlhasznált utalást (“But it was all right, everything was all right, the struggle was finished. He had won the victory over himself.”) és a “stockholmszindrómás apológia” jelenségmeghatározást.
@maroz: Nem mindent csak OV-n, viszont nála koncentrálódik a hatalom, ezzel fel kellene vállalnia a felelősséget s következményeket is.
Amíg áll az őt támogató tábor, gondolati kiiktatása inkább neki kedvez, az általa gerjesztett társadalmi és egyéni anomáliák nem fognak csökkenni, a Te minden napjaidat is kihatnak.
Ha nem is egyetértve (mindegy), de tiszteletben tartva döntésed, egy aprócska gyakorlati-költői kérdés fennáll: mi lesz az iksszel jövőre?
@Montefiore:
Tulajdonképpen nem a hatalma teljében lévő miniszterelnököt zárja ki a képletből,
hanem a miniszterelnököt, mint a nemzet hangját, kezét, lábát,
mint a nemzeti demokratikus akarat hatalomra kerülését értelmezi.
Tehát ami történik, az nem azért történik, mert Orbánnak ez az akarata, hanem azért, mert ezt akarja a nemzet.
Orbán csak a demokratikus nemzeti hatalom keze és lába, valamint szája.
Tehát Orbán nem a hatalom, hanem a hatalom módja.
A hatalom a dolgozó nemzeté, és választott képviselői, a párt útján gyakorolja.
Na, ezért vagyunk demokratikus ország. Nincs diktatúra és Orbán sem diktátor.
Viszont ami zajlik, az a nemzet és a nemzet ellenségeinek akarataként leírható.
Ha valamit nem értettél, akkor a nemzet helyébe tedd a szövegbe
a nép,
az emberek,
a polgárok,
a civilek
szót, és máris megvilágosodsz.
@Pelso..: És ha én mindent csak és kizárólag az orbánszemüvegen keresztül néznék, akkor attól jobban felvállalna, jelentsen bármit is ez? 🙂
A gondolati kiiktatása nekem kedvez, és ha minél többen kiiktatnák, akkor meggyőződésem szerint másoknak is kedvezne. Orbán hatalma a mi fejünkben van, és azért van neki akkora hatalma, mert mi hiszünk benne. Neki, az ő hatalmának pont az a jó, sőt, szinte elengedhetetlen feltétele, hogy higgyünk abban, miszerint itt, ebben az országban ő az alfa és az ómega, ő a kezdet és a vég, minden csak általa és rajta keresztül nyer értelmet, mozgás csak belőle származtatható, ő a mozdulatlan mozgató, ő a mi mindenhatónk. És amíg mi ezt hisszük, addig így is lesz. Én ebből az istengyárból iratkoztam ki, és tény, hogy ebben a képletben én csak egytízmilliomod súllyal szerepelek, de egyrészt nekem ez az egy élet jutott csak, így az számomra azért mégiscsak fontosabb, mint amekkora súly ez az egytízmilliomod, másrészt pedig amint azt már korábban is mondtam, ezt a kiiratkozást egy kifejezetten jó stratégiai alapnak találom.
“egy aprócska gyakorlati-költői kérdés fennáll: mi lesz az iksszel jövőre?”
Már hogy mi várható, vagy hogy én hová fogok ikszelni? Az, hogy mi várható passz, én pedig a mostani folyamatokat elnézve igen jó eséllyel a környékére sem fogok menni a szavazóhelyiségnek.
@én már a fény gyermeke vagyok: “ami történik, az nem azért történik, mert Orbánnak ez az akarata, hanem azért, mert ezt akarja a nemzet”
Ez a vizsgált jelenségnek csak az egyik megjelenési formája, de teljesen egyetértek veled abban, hogy nagyon hangsúlyos. És persze nincs érdemi válasz arra a felvetésre, hogy a hatalom, különösen pedig a partikuláris értékpreferenciákat érvényesítő hatalom is befolyásolja azt, ami a lakosság egyes rétegeiben magas presztízsűnek feltüntetve van jelen, illetve kifelé is megmutatkozik.
De ugyanakkor jelen van az ezzel ellentmondásban álló állítás: “a ballib elkúrás felelős az orbánizmusért”. Tehát egyfelől a néplélek emanációja Orbán, másfelől viszont a ballib elkúrás tehet a rendszeréről. Amiből természetesen igaz az, hogy a hatalomra jutásában vagy a mértékében jelen van a korábbi rossz kormányzás, de amit tesz, azért alapvetően ő felel, sem a néplélek, sem a ballib. Mint az emberrablós filmekben: “ha kinyírjuk a feleségét, arról kizárólag Ön tehet majd…”
Az ilyen tudatállapot lényegi eleme, hogy a katartikus megvilágosodás jutalmazó narratíváját fenn kell tartani, akármilyen abszurd és önellentmondásos állítások és az ellentmondó tények kihagyása vagy átkeretezése mellett. Az állítások valójában nem érvek, hanem illusztrációk egy megragadott mélyebb igazsághoz, innen az irritáció, ha valaki kétségbe vonja vagy az állításokat, vagy az eljárásokat.
És itt van a revelációt megelőző, “meghaladott” állapot már kifejezetten szektás ízű, irreális mértékűre kiterjesztett groteszk leképezése: “szakítottam azzal a berögzülésemmel, hogy mindent csak Orbánon, de ezen kicsit azért túl is mennék, mindent csak a pártpolitika szűrőjén keresztül értelmezzek…”
A tények világában maroz természetesen nem értelmezett mindent Orbánon vagy a “pártpolitika szűrőjén keresztül”, és itt nem gonoszkodom a “minden” szótár szerinti értelmével, hanem a kontextusnak megfelelően azt a “minden közéleti jelenséget” értelmében fogom fel…. Az lehet, hogy maroz korábban túlértékelte Orbán szerepét sok mindenben, de emlékeim szerint korábbi élvezetes és láttató posztjai alapvetően egy kiegyensúlyozható, de a közrehatásokat és felelősségeket és kauzalitásokat racionálisan kezelő szemléletet tükröztek. Na de ha ebből indul ki, akkor hol marad a drámai ellenpontozás a megvilágosodás előtti és utáni állapot között (vö.: “és akkor Jézus belépett az életembe”)?
Amúgy sok karikaturisztikusan orbánfixált szöveg jelenik meg, valóban, amelyek alapja az itt vázolt “deconstruction fallacy” más alanyokra való alkalmazása, de ez ellen a helyes arányokkal, nem pedig egy ellenirányú fallacyra épülő megvilágosodással érdemes fellépni.
@Montefiore:
Azért látsz még mindig ellentmondásokat a hatalom és a felelősség kérdésében, mert ballib történelemleíráson nyugszik a világszemléleted, ami nem csoda a te korodban, akárhány éves is legyél.
S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni.
Azt tagadja az Alaptörvény, ami a nemzet nevében írdott, hogy 1944.márciusa óta ez az nemzet, ez az ország létezett volna.
Nem voltak tehát kormányok, csak idegen megszállás volt.
A Haza ellenzékben volt.
Tarlós István szerint a nemzet 65 év után visszakapta fővárosát.
’44 után 2010-ben zökkent helyre az államiságunk.
A 65 év a szabadságharcunkkal telt, amit az idegen megszállók és a szálláscsinálóik ellen víttunk.
És vívjuk ezt még most is.
Ha ezt a történelmi fix pontot a magadévá teszed, akkor látnod kell, hogy mi a különbség idegen hatalom sanyargatása és szabad népi-demokratikus ország felelős kormányzása között.
@maroz: Nem kell kizárólag, de ami az ő kreatúrája, az az övé marad a szemüveg levetése után is. (gyanítom, itt egy halmazon belül ugyan, de fix saját pontok között ugrálnak álláspontjaink).
Ugyan az összeharácsolt hatalma fennáll, de nem hiszünk benne, ezzel ő is tisztában van, ezért van szüksége a folyamatos manipulációkra, a mítoszok és lózungok bevetésére, ettől persze még sokan tarják mindenhatónak, neki ez jutott az életből, nem sajnálom őket. Az istengyáron belül egy pillanatra sem voltam, ezért voltam értetlen, s nem tudtam magam közös gondolati pozicióba helyezni veled.
A távolmaradással kizárólag az ő hatalmát konzerválod.
@Pelso..: Te nem tartod mindenhatónak? Én olvasom a kommenteket és azt látom, hogy mintha te is mindent, de mindet csak és kizárólag Orbánnal magyaráznál. Ezt értettem a mindenhatóság alatt.
“A távolmaradással kizárólag az ő hatalmát konzerválod.”
És? Mondtam én, hogy nekem fontos lenne az, hogy 2014-től ne Orbán legyen a miniszterelnök? Engem a legkisebb mértékben sem érdekel az, ha Orbán 2014-ben nem lesz elzavarva. De nézzük másként: az sem érdekel, ha te ezzel szemben el szeretnéd zavarni. Én a legcsekélyebb mértékben sem akarlak téged arról meggyőzni, hogy ne érezd fontosnak az elzavarást. Te el tudod cserébe azt viselni, hogy én meg azon a meggyőződésen vagyok, hogy a kisujjamat sem mozdítom Orbán 2014-es elzavarásáért?
@maroz: ad fasisztátlanítás, beszélgetés
Amikor a minap azt írtam, hogy az utóbbi időkben kelt hozzámordulásaidat meglehetős, bár elképedt érdeklődés övezi, sem nem ironizáltam, sem pedig nem udvariaskodtam. Ami itt körülötted kavarog, sokkoló. Az agyonhasznált autópálya viccet idézed föl az emberben. Van egy poszt, többé-kevésbé egy sodrásban rezonálnak a hozzászólások (sokfélék, itt elég sok “a személyiség”), de bármiről van szó, egyszer csak megjelensz padlógázzal, szemben, kiosztasz néhány sallert, en passant orbánfóbiásnak és ballibsinek nyilvánítasz mindenkit, fölszólítod, hogy azonnal gondolja végig az összes tényről, hogy honnan tudja, végül egy ponton megsértődsz, hogy nem figyelnek, hogy nem értik, hogy elemezgetnek, hogy nem beszélgetnek, hogy nem kérdeznek, hogy inszinuálnak.
Aztán unszolásra írsz néhány posztot, ami elég nagy megkönnyebbülés, mert legalább ez az abszurd autópályafíling elmarad, és akkor most legalább fölvillan valami abból, amiért ezt az idegölő tripet vitted itt hosszú heteken át. De nem villant föl gyakorlatilag semmi.
Hogy valahogy kigyomláltad magadból az Orbán-fixációt, elpárolgott a pártszemüveg, és ettől új élet kelt és új összefüggések világosodtak meg. OK, olvassuk újra a III. Richárdot úgy, hogy kihúzzuk a címszereplő mondatait és tetteit. Bizarr vállalkozás, de talán kipróbálná az ember, ha legalább valami lenne mutatóba az új felismerésekből. Amiért érdemes elvetni a szokásosabb mérlegelést, amely tényekből, szereplőkből, ismert és sejthető érdekekből és álláspontokból építkezik, azt vitára kínálja, etc.
De nincsen semmi még mutatóban sem az új felismerésekből.
Ellenben jött itten Menenius Agrippa fabulája a stadionépítésről, melyben az egyszerű kétkezieknek el van magyarázva kinek mi a funkciója a világban, mert biztos azt gondolják, hogy az egyetemisták csak esznek-isznak, és ezért haragusznak. Pedig nem így van. Ez valamiféle minta lenne arra, miképpen érvel az ember, ha kitette magából Orbánt és nincsen már rajta a pártszemüveg. Ebben nem vagyok otthon, de valahogy az a benyomásom, hogy ha jól megtanulnám a szöveget, akkor valahol a “biztosan tudjátok, hogy ezeket a szakembereket is az egyetemeken képzik” résznél bármely drukkerkocsmában szó nélkül belenyomnák a fejemet a vécébe.
Ma megjött az első új felismerés, ez a fasisztátlanítás. Ez egy elég furcsa darab.
Van eszerint pár száz főnyi ártalmatlan, veszélytelen habókos, akiknek az a passziója, hogy évente egy párszor szabad ég alatt adnák elő a Diótörőt. Elég jelentéktelen dolog.
Van viszont egy mágikus erejű csoport (az állattanilag a struccokhoz tartozó kultúrliberálisok egy alfaja, a mániákus hobbinácileső), amely bő húsz évnyi ténykedéssel elérte, hogy tengermély szar borítsa az országot. Van ehhez egy gigászi többfokozatú ventillátoruk, no meg egy emberes bruttó emésztési teljesítményük, és ezt a masinériát akkor vetik be, amikor a normálisak vonakodnak a “cimkézd, rekeszd határolódj” ritusukba belépni.
Bibliai erejű a leírás, de azért van néhány komoly kérdőjelem. Honnan a francból van ennek a láthatólag csekély létszámú mániákus hobbinácilesőnek ezzel a szögegyszerű csököttségével ilyen démoni ereje és pokoli felszerelése? Miért pont Magyarország? Európa más tájain a megszólalásig hasonló helyzetekben valahogy elég rövid úton lecseng, hogy fasiszta, vagy sem, és ha igen, akkor azzal senki aznap nem ül le egy asztalhoz. Miért pont itt nincsen így?
És végül. Ha jól értem itt valami világszemléleti vagy módszertani hiba van.
Miben áll az adott kérdésben a világszemléleti hiba? Nincsen antiszemitizmus? Azért úgy néz ki, van valamicske (http://www.adl.org/press-center/press-releases/anti-semitism-international/adl-survey-in-ten-european-countries-find-anti-semitism.html ). Ahogy a közlemény fogalmaz a magyar adatok kapcsán, azok kiütik a grafikont.
Szóval módszertani a baj. Úgy tűnik, ami itten erősen kárhoztatva van, az a klasszikus felfogás, hogy hatalom, elit csúnyán nem beszél, és nem áll szóba olyanokkal, akik csúnyán beszélnek, így a csúnyán beszélők eljelentéktelenednek, minthogy ekképpen azok számára sem válnak vonzóvá, akiket ez az egész nem érdekel. Csúnya beszéddel nem előrejutni lehet, hanem marginalizálódni. De ha ez itt Magyarországon kárhozatos, mi lenne itt a helyes módszer? Értem, most jönne tán megint a beszélgetés, de ki beszélgessen kivel, miről, hol, mikor? Mi lesz a beszélgetőkkel, ha a beszélgetésre kiszemeltek vonakodnak beszélgetni?
@incze:
Van az a helyzet, ahol az ember szembemegy mindennel.
Például, ha felnevelte a gyerekeit, akik fölcseperedvén a felnőtté válás szakítópróbájaként közlik vele, hogy minden dolgok oka és eredője a zsidó világösszeesküvés, amire számtalan tanulmányt tudnak mutatni neki a netről, és ha ezt szüléjük nem képes átlátni, akkor lássa be, hogy komenista nemzetáruló zsidóbérenc, de legalábbis ballibsi agyhalott antifa őskövület és nácizzon a hülye haverjaival a nyugdíjasházban, ne pedig a családban.
Aztán ekkor van az az ember, aki szivesebben szakít a múltjával meg a jelenével, minthogy felvegye a sárga csillagot a családban és induljon Auswitzba,
úgyhogy egyetlen esélye a párbeszéd. És mivel a gyerekei folyamatosan kapják a lelkimasszázst az internetről a szép, csillogó, vadiúj fajvédő világképükhöz, ezért nem csak velük, de az egész szubkultúrával kénytelen a szülő felvenni a párbeszédet.
Nem mondom, hogy így volt, de akár így is lehetett.
Drágám, a kölkök összementek!
@incze: “Ma megjött az első új felismerés, ez a fasisztátlanítás. Ez egy elég furcsa darab.”
Nem tartom ízlésesnek támadni valakit, aki éppen erős retorzióban részesült, függetlenül a retorzió méltányosságának kérdésétől. Ez nem rád vonatkozik, ellenkezőleg, te kifejezetten tapintatosan, megszólítólag adod elő a véleményedet. Magam ennél is tovább mennék, és elismerésemet szeretném megfogalmazni.
Adott ugye a megvilágosodás, amely kigyomlálta Orbánt, és ezáltal egy új világra tárta ki a szív ablakát.
Ez valahogy úgy van leírva, hogy a lelki ébredés és hályoglehullás előtt az volt a világnézete szervező elve, hogy “ő az alfa és az ómega, ő a kezdet és a vég, minden csak általa és rajta keresztül nyer értelmet, mozgás csak belőle származtatható, ő a mozdulatlan mozgató, ő a mi mindenhatónk”
Mivel természetesen nem igaz az, hogy a szerző korábbi szövegeiben Orbán “mindennek” az ősoka lett volna, hanem többnyire csak annak okaként volt megnevezve, amiről valóban többé-kevésbé tehet, valamint a szerzők és törzskommentelők írásaiban seholse találkoztam az orbáni princípium mint primus movens tételezésével, még metaforikusan sem, azt gondolom, hogy ehhez a hamis állításhoz a hályoglehullásos megvilágosodás megfelelő dimanzióba állításához volt szükség, megengedve, hogy belülről, a lelki megújhodás revelatív folyamatának átélésében a múlt valóban ebben a köntösben jelent meg, ismert dinamikák alapján.
Visszatérve most már a lélek vegykonyhájából a társadalmi-politikai viszonyok talajára, ha a kegyelem sorsfordító pillanata valójában nem az “Orban primus movens” állapotából ragadta ki az elragadtatottat, hanem az “Orbán felelős azért, amit közvetlenül és részben azért, amit közvetve okoz” közmegegyezés szerint tényszerűségközeli állapotából, akkor nyilvánvaló, hogy az eredmény Orbán apológiája lesz, hisz az új világkép szerint Orbán nem tehetvén arról, amiről tehet, beleértve azt a jelentékeny részhalmazt, ami abból nem dícséretes, akkor arról nyilván valaki más tehet, hiszen az oksági és felróhatósági viszonyok általános felfüggesztését azért nem kontemplálta a marozi megvilágosodás.
Így a megvilágosodás koreográfiájának szükségszerű implikációja az, hogy elő kell lépniük azoknak, akik magukra veszik a bűnöket, és az meg már csak természetes, hogy ezek első renden a zsidófájdalom és a fasisztátlanítás körül ügyködők közül azonosíthatók, és esetleg az Izraelbe kivándorlás gondolatával játszanak, valamint köztudomásúan gyártják az antiszemitákat, hogy is lehetne másként.
Az én értelmezésemben ez az oka annak, hogy a megvilágosodás első gyümölcseként éppen ez a kisesszé jelent meg, és nem más: valójában ez a megvilágosodás kvintesszenciája.
És persze nem igaz az, hogy pártpolitikai szempontok meghaladása történnék ott, ahol a Fidesz képviselőjelöltjének és egy szatellitpárt megyei elnökének orbánközelségére vonatkozó vélelmet a világszanhedrin közrehatásának vélelmével mint lényegében azonos megalapozottságú vélelemmel próbáljuk kiegyensúlyozni, és ahol a “ballib”, valamint “szanyitibor” betűsorok felszaporodása egyszerű statisztikai úton igazolható.
Elismerésem maroz irányába annak szól, hogy míg tapasztalatom szerint az objektív orbánapológiába torkolló megvilágosodásról számot adók – a gondolatmenet szükségszerű implikációi miatt – rendszerint 48 órán belül fordítják figyelmük fókuszát a zsidófájdalmat meglovagoló antiszemitagyárosok és fasisztákolók felé, a szóban forgó esetében – nyilván az elkerülhetetlennel szembeni erőforrásemésztő és tiszteletreméltó belső ellenállás elapadása nyomán – csak két hónap elteltével következett be ez, még ha, mint megfigyelted, a megvilágosodás nyomait hordozó első érdemi dokumentum közreadásakor is. Riszpekt.
@incze: “Ma megjött az első új felismerés, ez a fasisztátlanítás. Ez egy elég furcsa darab.”
Ma? :))))
Parancsolj:
orulunkvincent.blog.hu/2012/05/21/horthy_miklos_emlekposzt
Ezt május 21-én írtam, háromnegyed évvel ezelőtt. Igen, most képzeld el, én már akkor is azon agyaltam, hogy hogyan lehetne ebből a szar helyzetből kikeveredni, hogyan lehetne valamit tenni, mi lehetne az a valami azért, hogy ne ez az értelmetlen és sehová sem vezető szimbólumharc bassza el a gyerekeink jövőjét. Arra gondoltam, hogy ez a valami lehetne akár az inklúzió is, elfogadni a másikat olyannak, amilyen és megpróbálni vele közös célokat találni, majd ha ez megvan ezekre a közös célokra irányítani a figyelmet és a figyelem az olyan, hogy ha valamire irányul, akkor egyúttal másvalamiről meg elterelődik. És akkor mit látok? Ezeket:
“Végül is két dolgot tehet az ember: nem száll be és nem viszonyul, amikor Dánielre vagy pl. Kertész Ákosra hörögnek, míg ellenben viszonyul, amikor, mint most, horthyznak. Mindkettőt indokoltnak tartom, viszont az itt is tapasztalható függetlenségnek(?) és pártatlanságnak(?) álcázott közönyt elfogadhatatlannak. Akkor már inkább vagyok “kultúrliberális” (©maroz).”
“én inkább veled értek egyet, mint maroz kollégával”
“Lehet az egészet taktikai kérdésként kezelni, szerintem nem az. Nem először írom meg, hogy ez becsületbeli kérdés, pontosan úgy, ahogy a németek már egy jó ideje kezelik. Ha nekik bevált, nálunk miért lenne reménytelen?”
“namost nem kell megolni senkit. nem kell bantani sem senkit […] en semmit sem varok el ezektol a senkiktol.”
“lehet, hogy nem vagyok elég cuki a nácikkal, de asszem ennél van jelentősebb hibám is :)))”
“nem, egyaltalan nem akarok tarsalogni ifju horthy rajongokkal, nyirojozsef temetgetokkel. egyre inkabb azt gondolom, hogy valahogy kettevaghatnank a vilagot, az egyik legyen az ovek, az 93000 negyzetkilometer, es tolem avatnak amit akarnak, a masik reszben meg csak elferek en. annyit kernek, hogy maradjanak a sajat reszukben.”
Namost, ha úgy gondolom, hogy mindez egy nagyon, de nagyon élhetetlen ország irányába visz, ha arra jutok, hogy teljesen hiábavalóan beszélek, mert van egy viszonylag könnyen tipizálható viszonyulási forma, amelyik sajnos még mindig komoly akadálya annak, hogy elindulhasson valamilyen normalizálódási folyamat, akkor nem teljesen ésszerű, ha én, aki ebben az országban leszek kénytelen élni bosszús, ingerült és effélék leszek ha folyton tolják az arcomba azt a viszonyulási formát, amit én a probléma, és nem a megoldás részének tartok?
“De ha ez itt Magyarországon kárhozatos, mi lenne itt a helyes módszer? Értem, most jönne tán megint a beszélgetés, de ki beszélgessen kivel, miről, hol, mikor? Mi lesz a beszélgetőkkel, ha a beszélgetésre kiszemeltek vonakodnak beszélgetni?”
Az a problémám, hogy az első két kérdésedre azért nem tudok neked választ adni, mert a válaszhoz elengedhetetlen, hogy legalább néhány alapfogalmon ugyanazt értsük, és annak, ahogyan mi ketten értjük legyen legalább némi köze ahhoz, ami a fogalomnak a bevett, ismert jelentése. Veled ott szakadt meg egy talán el sem kezdett párbeszéd, hogy te ragaszkodtál ahhoz, hogy ezt a fogalomtisztázó vitát nem vagy hajlandó lefolytatni, mert ragaszkodsz ahhoz, hogy a fogalom az pontosan az, ami róla neked a fejedben van. Én ezt végső soron el tudom fogadni, de cserébe te meg fogadd el, hogy amíg nem zajlott le ez a tisztázó vita addig én nem tudok neked semmit se mondani, illetve teljesen értelmetlen, ugyanaz lenne belőle amit itt többen is előszeretettel űznek, szórják tele a kommentfelületet olyan nekem tulajdonított megmondásokkal, amelyeket mondott a fene, és nekem semmi kedvem sincs naponta ötször azzal baszakodnom, hogy nem, kedves kommentelő, én nem ezt mondtam, hanem. Az utolsó kérdésedre a választ pedig elég frappánsan megadta Jótündér, ez lesz a beszélgetőkkel, ha a beszélgetésre kiszemeltek vonakodnak beszélgetni. Visszabasszák a saját részébe azt, akit inkább be kéne vonni. Ez a visszabaszás az elmúlt 23 évben semmit nem oldott meg, pedig ezt óbégatta végig az szdsz is – igen, én is óbégattam velük, mert nem jöttem rá, hogy ez sehová sem vezet – és erről szól a ballib egy igen jelentős része is, ami arra már szerencsére nem elég, hogy hatalmat is bírjanak szerezni, de arra még igen, hogy einstandolják vele azokat a kommunikációs tereket, ahol mód, lehetőség lenne arra, hogy egy célravezetőbb megoldási javaslatokat is kiizzadni képes formáció létrejöhessen. Olyan, amelyik a megoldáshoz visz közelebb, mert nekem az a fontos. Ha én is Svájcban ülnék egy kellemes egyetemi környezet egy kellemes foteljében, akkor lehet, hogy nekem is a szájkarate lenne a preferált modus operandim, mert ugye kibicnek mi drága, de nekem itt kell élnem, és pont ezért nem elfogadható számomra ez a sehová sem vezető hiszterolib acsarkodás.
Kemény szavak? Nahát, mit nem mondasz. De gondolj már bele, ha Jótündér és lassan úgy látszik, hogy a teljes Vincentközösség sem bírja még ezeket sem elviselni, akkor hogyan tudna párbeszédeket folytatni olyanokkal, akik ennél ezerszer keményebb szavakat használnak? Ki is az, aki valójában képtelen a párbeszédre? Ki is az, aki engem egy kurva mondatért úgy baszott ki innen, mint macskát a hóra? Na, kábé ez a válaszom az utolsó kérdésedre. Az előtte lévő másik kettőre is van, és ha majd meglesz, vagy hajlandóságot mutatsz a közös alap megteremtésére, azokat is elmondom.