Kétszer leantiszemitázva (Vári György írása)
Eredeti szerző: babarczyeszter
Az egész ügy, amennyire rekonstruálni tudjuk, egy aránylag tipikus munkahelyi konfliktusból nőtt ki. Egy jó képességű és ambíciózus fiatalember, bizonyos Demeter Tamás úgy érezte, hogy munkahelyének — a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének — szakmai teljesítménye nem elég színvonalas, munkatársai nem publikálnak eleget elismert külföldi szaklapokban stb. Ebben feltehetőleg volt némi igazság, némi túlzó türelmetlenség, figyelmetlenség és empátiahiány, némi generációs ütközés meg effélék, ahogy az társas helyzetekben lenni szokott. Aztán egy évzáró bulin mindenki feloldódott kissé, és Demeter durván összekülönbözött kollégáival. Amennyire tudható, lényegében azt állította, hogy az egyik pályázaton elnyert kutatási pénzeket rosszul használták fel, munkájuk nem több közpénzpazarlásnál. Kollégái visszautasították állítását — mondván, hogy az nem igaz — ő pedig egy felettébb szerencsétlen riposzttal felelt, hogy tudniillik vitapartnerei szoktak hazudni és a mispochéjük. A mispáhá héberül családot jelent, magyarul afféle pereputty-kompánia értelmében használják, akik használják. Nem tudjuk, hogy Demeter tisztában volt-e a szó rossz konnotációjával, azzal, hogy ez a megjegyzés akár zsidózásként is hallható vagy nem, hogy fel tudta-e mérni a vita hevében, némi alkoholfogyasztás után, hogy mennyire félreérhető, amit beszél — minden okunk megvan az ellenkezőjét feltételezni. Ezeket a mi kelet-közép-európai munkahelyi ordibálásainkat nagyon súlyos konnotációk telítik. Nap mint nap családtörténetek romjain mászkálunk, bonyolult és reménytelenül összegabalyodott érzékenységek hálójában vergődünk. És néha (szinte menetrendszerűen) bekövetkeznek az ilyen nyelvi karambolok. Ez nem azt jelenti, hogy okos embernek felhevülten, két sör után ne kéne tisztában lennie azzal, mit beszél. De egy ilyen mondat egészen bizonyosan nem jelenti azt sem, hogy Demeter antiszemita volna. A magyar zsidóság tekintélyes többségének szisztematikus kiirtása után antiszemitizmussal vádolni valakit, borzasztó súlyos vád. Nem árt mérlegelni, kire sütjük rá nyilvánosan és miért. Ezért volt helytelen, hogy az egyik napilap országos nyilvánosságot biztosított az ügynek, zsidózással vádolva Demetert. Az események ugyanis innentől a magyar szimbolikus politikai háború részeivé váltak.
Demeter Tamás gorombasága ebben a vonatkoztatási rendszerben önálló életre kelt, ő lett a „zsidózó filozófus”. A google ezt adja ki róla ma is, előbb szinte, mint bármit, amit életében művelt.
Mindezek után pár héttel megindult a Magyar Nemzet gyalázatos cikksorozata „a filozófus-ügy”-ről (ha valakit részletesebben is érdekel, miért tartom gyalázatosnak:
http://magyarnarancs.hu/belpol/lejarato_kampany_filozofusok_ellen_-_mintha_konyvbol-75388).
És végül, amiért egyáltalán nekiálltam ennek a posztnak: Babarczy Eszter bő egy hete felvetette itt azt a kérdést, kihat-e Demeter vélt erkölcsi állapota, „szoft-antiszemitizmusa” az ő munkásságára. Válaszul Babarczy elemzi egy Barry Smith nevű szerző Lukácsról és tanítványairól szóló, valóban ostoba és igazságtalan kitételeit, illetve hivatkozását az öngyűlölő zsidó Otto Weiningerre, mindezt a Századvég egyik számából, amely lapnak Demeter Tamás történetesen szerkesztője. Következtetése: „Erősen kétlem, hogy Barry Smith mélyen tanulmányozta volna Lukács magyar nyelvű írásait (vagy akár a német nyelvűeket), nem beszélve az 1919 és napjaink közötti magyar filozófiai értekezésekről. Más lábjegyzet híján, kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogy forrásként megelégedett Demeter Tamással, aki szerkesztőként sem látta indokoltnak, hogy a kis kitérőt, mondjuk így, pontosítsa”. Ergo alighanem Demeter Tamás súghatott antiszemita-gyanús kliséket Lukácsról és a Lukács-iskoláról Barry Smithnek, így tehát valóban, Babarczy „összbenyomása” szerint is „erkölcsi nulla”, bár ez a bírálókat nem menti. Nos, ez (hogy biztosan ő volt) talán kicsit mégiscsak kevés ahhoz, hogy meggyőzhessen bennünket bárki szoft-antiszemitizmusáról. A helyzet annyival még rosszabb, hogy annak, aki tájékozódni kívánna, mit gondol Demeter Lukácsról és tanítványairól, rendelkezésére áll a szerző magyar filozófiatörténeti tárgyú monográfiája:
Vári György
Uhh, basszer! Nem lehetett volna ezt valahogy rendesen betördelni? Kifolyik a szemem!
Én simán elhiszem, hogy Demeter úgy ismerte a „mispoche” kifejezést, hogy ugyanakkor gőze sem volt róla, hogy mit jelent. Ha kicsit bebaszok, én is keverek héber kifejezéseket az anyázásba úgy, hogy fel sem tűnik. 🙂
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Én azt hiszem Vári Györgynek (akinek ezúton is köszönjük a vendégposztot) igaza van.
„Nap mint nap családtörténetek romjain mászkálunk, bonyolult és reménytelenül összegabalyodott érzékenységek hálójában vergődünk.”
@jotunder: Kösz az átformázást.
http://www.facebook.com/ELTEBTKFilInt
Erdélyi Ágnes professzor nyilatkozata az ügyről.
Remek ötlet egy posztot babarczyeszter szerzővel feltenni, és Vári Györgyként aláírni, csak az utolsó részben válik gyanússá és az aláírással biztossá, hogy Nem Babarczy Eszter írta.
Az az antiszemita gondolkodás sikerének tartom, hogy sikerült valamiféle rettenetes jelzővé láttatni az antiszemita (vö: zsidóellenes) szót. Aki az antiszemitizmust a Holocausttal azonosítja, az nem ért semmit a dologból. Magyarország lakosságának túlnyomó része rasszista, antiszemita érzelmekkel terhelt, vagyis ellenérzéseket táplál a cigányokkal és a zsidókkal (meg sok minden mással) szemben Ha valaki ebből arra következtet, hogy ezek az emberek mind helyeslik a zsidók és cigányok megsemmisítését – akkor óriásit téved. Most elkezdünk gyártani idétlen szavakat – mint a szoftantiszemita – ahelyett, hogy a problémát magát vizsgálnánk. Nem okos dolog belemenni a szélsőjobb utcájába és kategóriákat gyártani. Demeter mispochézése antiszemita kijelentés volt, ezen kár szépíteni. Ettől még senki sem gondolja, hogy Demeter kivégezné mind, vagy akár egy zsidót is származása okán. Egyszerűen zsidózott, mert előítéleteket táplál a szidókkal szemben. Na nű, ki nem szarja le az előítéleteit, nem kell vele barátkozni – és főleg nem ilyen unfair módon bosszút állni rajta. Amit az ország morális állapotáról ír – a jotundér álatl kiemelt mondat remek, külön köszönet érte – azzal egyébként egyetértek. De az antiszemita csak egy szó, mint oly sok más minősítésünk, amit egymás fejéhez csapunk. Nem ezt a szót kellene gyötörnünk és kategóriákra bontanunk, hanem azért fellépni, hogy kevesebben tartsák ellenszenvesnek az övéktől eltérő mentalitást, gondolkodást, életet.
Na es mi van, ha ismerte a jelenteset a szonak, sot, szoft-antiszemita, ami a konkret esetben azt jelentene, hogy ha becsiccsent, akkor vita kozben akar ilyeneket is mond? Es mi van, ha a homokozoban Moricka vicceket meselt meg ovodas koraban? Vagy ha a mar spiccesen, vita heveben ki merte mar mondani eleteben a „buzi” szot, vagy egyeb, fajra, nemre, szexualis es nemzeti hovatartozasra utalo szitokszavaknak ismeri a jelenteset?
Kulonboztessuk azert mar meg ot azoktol az emberektol, akik hasonlo szavakat ordibalni mennek az utcara tuntetni, es nehogy mar szakmai alkalmassagnal, munkaszerzodesek alairasanal az legyen a fo kerdes, hogy a jelolt politikailag megbizhato-e, milyen jelenteseket irnak rola akozeli munkatarsai. Nevetseges, demokracia-deficites banda.
@uralkodo: Technikai problémáról van szó. Eszter nem tudta máshogy felrakni csak a saját nevén. Beélesítette, én meg áttördeltem, amennyire sikerült. Vári György nevét esetleg be tudom rakni a címbe, megpróbálom.
na, sikerült.
A Filozófiai Intézet karácsonyi buliján történt összeszólalkozás jóval súlyosabb eset, mint ahogy itt ábrázolva vagyon. A sértett Gábor György, zsidó vallásfilozófus volt. Amennyire a szemtanúk leírásából rekonstruálható – akik közül egyedül Demeter Tamás volt tajt részeg, a többi jelenlevő ilyen szokásáról nem ismert, és legalább kettő orvosi okokból nem is ihatott – DT részeg és gőzös fejjel, érvekből kifogyván valami baromi sértőt akart GGy-nek mondani, és így taposott bele annak – büszkén válallt – zsidóságába. Az egész kontextus teljesen hiteltelenné teszi azt a védekezést, hogy ő nem is tudta, hogy az a szó ilyesmit is jelent. Pontosan tudta, és azért használta. Ami nem bizonyítja, hogy józan fejjel zsidógyűlölő lenne, de ez különben is teljesen közömbös. Nem arról szól a dolog, hogy otthon, magában mit gondol, hanem arról, hogy nyilvánosan, munkahelyi közösségben hogyan viselkedett. Úgy, ahogy ember nem viselkedik – ezt normatívan, és nem leírásként értve. Ilyen normaszegést más is elkövetett már – ha megtörtént, megtörtént, folt nélkül nem múlik el, de legalább bocsánatot kell kérni utána. DT nemhogy nem kereste ennek módját, hanem demonstratívan elhárította. A pályázati pénzek elsinkófálására vonatkozó vádjait a következő alkalommal visszavonta (talán nem függetlenül attól, hogy az peresíthető lett volna), de a személyes gorombáskodást nem, és ehelyett kezdett bele a fent többször aposztrofált mellébeszélésbe.
A filozófusok elleni kampányban játszott szerepe és a Lukács, mint (majdnem az egyetlen) nemzetközi rangú magyar filozófus – Lukács, mint magyargyilkos komcsi (és persze a tanítványokra áteredő bűn) narratívákhoz való viszonya sem ilyen egyszerű. Kettős beszéd működik itt, kérem szépen.
De mindez valóban nem tartozik a pályázatának a témájához. Ami hozzá tartozik, és igenis vele kapcsolatban felvethető/endő etikai szempont, az az, hogy hány helyen nyerhetünk egy kutatással pénzt. Hasonlóan ahhoz, hogy hány címet lehet egy könyvvel elnyerni, és hányszorosan töltheti az ember egy nap 24 óráját (mínusz alvás) állások ellátásával. Demeter kolléga mindezekben a multiplicitási ügyekben igazi virtuóz. Talán nem véletlenül jutott eszébe arról, hogy a kollégái elnyertek egy nagy kalap pénzt és bűnös módon őt kihagyták a felhasználásából (igaz, hogy középkorkutatásról volt szó, amihez neki lövése sincs), hogy biztos talicskában vitték haza.
Ha én valakinek azt mondom, hogy „Te meg a pereputtyod/brancsod szoktak hazudni, nem én”, akkor az illető nem a pereputty meg a brancs szón kezd el lovagolni, hanem kikéri magának, hogy ő nem hazudik. A kérdés tehát az, hogy hazudik-e vagy sem, nem a pereputty. Hogy hú de sértő a pereputty kifejezés! Hogy oda ne rohanjak. Még meg is van tisztelve, mert ha Gábor György annyira büszke a zsidóságára, akkor meg lett tisztelve azzal, hogy olyan terminust használtak feléje, amit ő jól ért. Én nem értettem volna. Ha én pl a brancs/pereputty kifejezést használom valakivel szemben, akkor én magyargyűlölő vagyok?
A professzor asszony, véleményének 4. pontjában kitér a Bolyai – ösztöndij kiirásában meszövegezett “célcsoportjára” ( „Bolyai-ösztöndíj a PhD-fokozat megszerzése után a kutatói életpálya iránt elhivatott ifjú szakemberek tevékenységét támogatja az önálló kutatói állás elnyeréséig” ). Ha jól értem, ez azért eléggé világosan körülhatárolja hogy a kiirásnak ki is felel(ne) meg, létezik tehát egy világos szempont, amelynek elvben szűrőként kéne / lehetne működnie. Nem világos, hogy a gyakorlatban ez a szempont előzetesen szelektál -e, vagy inkább valamiféle gentlemen’s agreement- ben bíznak, amely néha khm nem jön be ? Kérdem, mert nem tudom hogy van ez…
BE írását én is túlzásnak tartottam és Várí álláspontja az ami most okos, higgadt és előremutató :). Jó volt itt olvasni!
Tulajdonképpen ez a dolog egyáltalán nem a filozófiáról szól. Demeter a pénz miatt szólt be, erre bosszúból kihagyták a következő körben.
Egyiknek sincs igaza és mind a kettő szarházi.
@mandras:
+1
Erdélyi Ágnes: +1
Ami pedig a posztot illeti: Babarczy Eszterről rég kiderült már, hogy minimum felkészületlen és felületes. Fogalmam sincs, miért fut neki újra és újra, hogy a felületes benyomásaiból formáljon nyilvánosan közreadandó véleményeket. Függetlenül attól, hogy a végeredmény ezúttal korrelál azzal, ami más megközelítésben megalapozottabb véleményként is napvilágot láthat (ld. a fenti kettőt).
A magyar értelmiség…tessék szépen továbbmenni, nincs itt semmi látnivaló :/
@Mystes: Tulajdonképpen azzal, hogy kihagyták a következő körben, a mispóche tulajdonképpen ‘visszaigazolta’ utólag Demetert, hogy tudniillik, aki a mispóche játékszabályait megszegi és azt nem tiszteli, az bizony tényleg nem kaphat pénzt.
Hatalmas öngól.
@Kowalski, helyzetjelentést!: Erdélyi Ágnes hatodik pontjával azért vannak problémáim.
@mandras: „Ezért volt helytelen, hogy az egyik napilap országos nyilvánosságot biztosított az ügynek, zsidózással ”
Ezt kiegészíteném avval, hogy nemcsak a napilap cselekedett helytelenül, hanem a cikk írója is, aki egyébként evvel lehetetlenné is tette a tisztességes rendezését az ügynek. Egyébként nyílván amikor valakit meg akarok sérteni, akkor azt gyalázom amit büszkén vállal (ha ez a zsidósága akkor azt és ennek már nem szabadna antiszemita üggyé kreálódnia), ez a veszekedések „normális” menete. Részegen meg egy kicsiti hamarabb és tovább ragozódnak a dolgok, de ha a másik fél pl nem részeg, akkor célszerű nem vitatkozni avagy provokálni de ez egy másik olyan értelmezés, amiről nem tudunk érdemben nyilatkozni, ugyanis nem voltunk jelen. Én mindenesetre a tajt részeg emberrel nem vitatkozom és ügyelek arra, hogy minél hamarabb leszerelejem.
Egy filozófust azzal mentegetni, hogy nem ismeri a „mispóche” szó megbélyegző hangulatát? Ugyanmár. Akkor nem lenne filozófus! Épp ez a tudományág az, mely rejtett fogalom-tartalmakkal (is) foglalkozik!
Ha mégis ez a helyzet, akkor DT nem jó filozófus, ha pedig jó filozófus, akkor igenis tisztában volt azzal, mit miért mondott.
Nincs igaza Várinak.
Egészen pontosan tudható, hogy nem véletlenül mispóchézett Demeter. Bebaszva zsidózott egy jót.
Egy szaralak.
Ettől még elbánni így egy pályázaton ekképpen valakivel biztosan nem emeli a pályáztató fényét.
-wilson
@TG69:
Egyébként nyílván amikor valakit meg akarok sérteni, akkor azt gyalázom amit büszkén vállal (ha ez a zsidósága akkor azt és ennek már nem szabadna antiszemita üggyé kreálódnia), ez a veszekedések „normális” menete.”
ez így van. kérdés, van-e alap azt feltételezni, hogy ha gábornak számos más ugyanilyen büszkén vállalt és támadható pontja lett volna, akkor is mispóchézott volna-e demeter? ha nem, akkor itt nem sok értelme van antiszemitázni
@wilson77:
honnan tudható?
@TG69: Tehát minden előítélet nélkül, ha gyalázkodni akarok, akkor a másikban azt fogom gyalázni, amire az büszke. Gábornak a zsidóságát, de pl. egy ismerősömnek, aki mániásan teniszezik, a backhandjét. Ez igazán életszerű, és a két eset teljesen egykutya.
@jotunder: Én sem értem sem a 4. (vö nerángass) sem az 5. pontot, mert ha ezek erős korlátok, akkor Demeter pályázatát nem lett volna szabad elfogadni, ha meg elfogadták, akkor érdektelenek a továbbiakban vagy külön meg kellene jelennie, mint pontozható szempontok de ennek sincs sok értelme, hiszen az ne pályázon akoira nincs szabva a kiírás. A 6. pont teljesen értelmetlen sőt annál is több. Az elején leszögezi, hogy nem is ismeri a pályázót, aztán azt mondja hogy beszerezte a szakma általános véleményét róla, mintha lenne a filozófia szákmának általános véleménye bárkiről is. Ha ő nem is ismerte, akkor milyen lehet ez az általános vélemény :)? És ha más teljesen mást gondol róla, akkor mi van? Netán még többen is?
@Wintermoots:
Kedves Wintermoots!
Demeter nyilvános megszólalásaiból, Fb-oldaláról stb.
üdv:
-wilson
@aronsatie: Mért dugjuk rögtön börtönbe, hogy így nem lehet veszekedni? Vagy egész életére bélyegezzük meg? Ha tudjuk, hogy egyébként normális ember, akkor ez teljesen magánügy és egy boccsánatkérés általában le is zárja az ügyet. De itt valaki cikket írt, mert ártani akart de nagyon…
@TG69: Tehát a történetben a cikkíró a rosszfiú? Dugjuk rögtön börtönbe, vagy bélyegezzük meg egész életére? Egyáltalán, honnan szedted a börtönt? Mióta fenyegetik a zsidózást börtönnel? Nem mellesleg, mióta kérnek érte bocsánatot?
@wilson77:
tehát több alkalommal is voltak ilyen megnyilvánulásai
@aronsatie: Ös is helytelenül viselkedett. Ha a sértés a zsidóságára vonatkozott, akkor azért kérnek elnézést ha másra akkor másért. Egyébként te jöttél a különbséggel, akkor mond meg mit érdemel az egyik sértegető és mit a másik :).
@TG69: Kérlek. A zsidózó: megvetést. A buzgó mócsing újságíró: helyreigazítást.
@TG69: Nem azt írta, hogy nem ismeri a pályázót, hanem azt, hogy nem ismeri személyesen. Nagy különbség. A negyedik pont teljesen rendben van. Egy tudományos tanácsadó ne kapjon Bolyait. Kapjon Lendületet, ha elég jó, általában kapjon egy nagydoktorit. Na, annyira azért nem jó.
Az ötödik pontban megemlített dolog is lényeges lehet. A hatodik az kicsit necces.
amint látom a magyar filozófustársadalom igen magas értelmi, szakmai és erkölcsi színvonalon található.
@wilson77: ??? Demeternek nem voltak antiszemita nyilvános megszólalásai, nem beszélve a FB oldaláról.
Ez volt Gábor György verziója, ez valóban elég kínos történet, de szerintem nem ez a lényeg. Ez nem a zsidóügyről szól. Nagyon nem.
„És amikor ez sokadszor ismétlődött meg, akkor én felemelt hangon azt mondtam, hogy Tamás, kérlek, hagyd abba, minden állításod hazugság. Erre Demeter Tamás felpattant, üvöltve azt mondta, hogy a te fajtád szokott hazudozni. Erre én megkérdeztem tőle, hogy mit ért azon, hogy az én fajtám, amire azt mondta, hogy pontosan azt, amit te értesz rajta, amit érteni kell, és te tudod, hogy mire gondolok. Majd a nyomaték kedvéért még hozzátette, hogy a te mispóhéd szokott hazudni. Hadd mondjam el a rádióhallgatóknak, nem biztos, hogy mindenki találkozott ezzel a kifejezéssel, hogy ez egy jiddis eredetű szó, famíliát, családot jelent, tréfásan pereputtyként is szoktuk használni. Ugyanakkor az új antiszemita kontextusokban ez a szó a zsidó fajtára utalva szokott megjelenni, sok példa van erre. Tehát ezt mondta, és közben nekem akart jönni, meg akart verni. Több kolléga állt közénk, így aztán tettlegességre nem került sor. Tulajdonképpen ez a pontos történet. Ennek a történetnek egyébként hat kolléga volt szem és fültanúja.”
Csak szólok, hogy a kijelentések nem szótári értelmezést kapnak.
A szavak értelmezése a hallgatókon-olvasókon át történik.
Hogy milyen teret kap egy kijelentés…. milyen ( mekkora és kikből álló ) közönség előtt hangzik el,
az dönti el, hogy mi a jelentése.
Ez sajtóperekben … rágalmazás és becsületsértés, személyiségi jogi perekben mindent eldönt.
Hogy mekkora nyilvánosság előtt hangzik el.
A helyesbítéseknek azért kéne ugyanazt a nyilvánosságot kapni, mint a rágalmazásnak.
Szűk körben sógor-koma osztogatással vádolni a zsidó kollégát az még csak villongás.
Nagy nyilvánosság előtt közszemlére tenni ezt a vádat, az már akár rasszista hangulatkeltés is lehet,
és utána ezt a hangulatkeltést felhasználni arra, hogy pénzeket zsaroljunk ki vele egy pályázaton,
mondván, hogy ha nem kapja meg, akkor az bizonyíték a rasszok közti nemtelen harcra,
az meg már nyílt antiszemita zsákmányszerzés.
Nem tudom, hogy Demeternek a kijelentésén kívül mennyi köze volt a
kijelentés nagy nyilvánosság előtti meglengetéséhez.
Lehet, hogy semmi.
De volt aki megtette, és az biztos, hogy…. tudta, mit csinál.
Bosszúról beszélt..
– Nekünk, magyaroknak nincs hova hátrálni! Az ellenfeleink kimutatták a foguk fehérjét, agresszívek, kíméletlenek és durva hatalomvágy hajtja őket. –
Ezt csinálta.
Egy ellenség képét festette fel.
@jotunder: OK, de akkor ezt a pályázónak is tudnia kell és eleve nem szabadna pályázni, vagy ki kellene zárni hiszen nem felel meg a kiírási követelményeknek. Az 5. pont szintén a 4-re hajaz. Ha ez fontos szempont, akkor nem szabad engedni, hogy több éves kutatási tervre pályázzon valaki a 2-3 év helyett. Ezek em pontozható dolgok, hanem vagy kizárandó feltételek vagy nem.
@Mystes: Már bocsánat: ha ilyet mondanak nekem, ahogy átírod, akkor igenis az jut eszembe, hogy nemcsak engem sérteget, hanem a brancsomat is. Éws ezt akkor is külön kikérem magamnak, ha a „brancsom” sértegetése nem különösen szenzitív kérdés.
@aronsatie: Kertész Ákos rossz napján magyarozott egy kiadósat. Evvel egyébként vannak mások is, elvileg megsértve magyarságom. Mégsem vetem meg érte, mert figyelembe tudom venni a cikk írásának speciális lélektani állapotát és el tudom fogadni bármilyen suta bocsánatkérését is. De ez nem kötelező, mint ahogy remélem megvetni sem az :).
@TG69: Én is azt mondtam az első pillanattól kezdve, meg most is azt mondom, hogy a karácsonyi buli-ügy (én nem is nevezem zsidózás-ügynek) egy tisztességes bocsánatkéréssel lezárható lett volna. És pont azt tartom DT viselkedésében igazán felháborítónak, hogy ehelyett elkezdett összevissza beszélni. Majd elindultak a feljelentések. Az újságba csak ezután került bele, hónapokkal az eset után. Én is vitathatónak tartom a tálalást (ez következik az előzőekből).
@jotunder: „Először egy Filozófiai Bizottsági ülésen hallottam a nevét”. ?
@mandras: Vélhetően ez az ügy tényleg másról szól (egy feljelentés utóélete) és más miatt tartják fent az ellenséges helyzetet.
@TG69: Nem „magyarozott”. Belülről magyarozott, nem kívülről, ugyanis tetszik, nem tetszik, Kertész Ákos is magyar. Óriási különbség, arról nem beszélve, hogy, minő csekélység, hiányzik a sértés mögül a népirtás, a sok halott rokon.
Aki részegen zsidózik, majd letagadja és mellébeszél (nemhogy bocsánatot nem kér), az vélhetően antiszemita. Ez nem bűn, és ezért nem lehet egy pályázatról kizárni, de én megvetem érte. Ehhez nekem jogom van.
@TG69: az elég régen lehetett. ez a Bolyai ügy 2013-as, és Erdélyi Ágnes vezette le a Demeter 2011-es nagydoktori vitáját. az azért sokkal de sokkal komolyabb dolog, mint a Bolyai.
@aronsatie: nem hiszem, hogy antiszemita lenne. csak így egyszerű a dolog.
GGy-nek nincs nemzetközi munkássága. DT-nek van. DT Cambridgeben végzett, hazajött és úgy érzi, hogy összezárt előtte a szakma, amiben lehet igazság, de az biztos, hogy nem a teljes igazság.
A szakma elemi érdeke, hogy erről az egészről végre nyíltan beszéljenek. Az antiszemitizmus ügyet ki kell vonni az egyenlet mindkét oldalából.
@aronsatie:” Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős” – írja. Hát elég nehéz ezt belülről magyarozásnak felfogni, hiszen ez azt jelenté, hogy ő mint áldozat egyben felelőse is lenne.
Igazából nem tudod mért beszélt mellé Demeter, sőt igazából neked erről nem is szabadna tudnod.
@jotunder: Ez egy relatív fogalom. Nekem pl. Mel Gibson nem antiszemita, mert (őszintén vagy sem) bocsánatot kért a részeg zsidózásért, és nem is egyszer. Ez a pasas egyszer sem, helyette hülye magyarázatokkal próbálkozik. Számomra ez a fontos kritérium. De nem tudom, miért fontos ez. Egészen nagy emberek voltak antiszemiták, mégsem arról nevezetesek. Demeter is lehet még nagy ember.
@jotunder: DT-nek a Filozófiai Intézet birtoklásáért folytatott harc megindulása és az abban való tevékeny részvétele előtt semmi baja nem lehetett a szakmával. Mindenki tudta, hogy egy jól képzett és értelmes fiatal, bár erősen túl sokat gondol magáról és minősíthetetlenül viselkedik a kollégáival – ezek nem szakmai szempontok. csak onnan váltak azzá, amíg egy szakmai pozícióharcban a személyes negatív tulajdonságai elkezdtek hozzápasszolni egy szerephez. Ebben a harcban, bár a hatalomhoz közelebb állók messze nem értek el annyit,amennyit szerettek volna,de pl. a Lukács-archívumot sikerült letarolni – az a magyar bölcsészet elég kevés nemzetközileg számító kutatóhelyeinek egyike volt.
@jotunder: Ez igaz.
Egyébként tfh nincs ilyen összbenyomás pontszám. Ekkor nem lehet majd mindenkinek max pontszámokat kiszórni a jól mérthető szempontokra, hanem munkát kell belefektetni egy tisztességes pontozásba. Ennek gátja lehet a nagy időráfordítás, a rossz szakmai légkör (esetleg egzisztenciális félelem) vagy a rossz pályázati szempontrendszer, amit aztán elfedhet egy ilyen szubjektív újraértékelés. Szerintem egyik sem védhető.
@TG69: Miért? Belülről magyarozva hogyan kellene elmondani, hogy nincs még egy nép, ami ekkora elszántsággal tagadná a felelősségét? Nincs még egy nép, melynek tagjai körében népszerűvé válhatna az a hülyeség, hogy Jézus is közülük való, nehogy egy más nép közül valónak kelljen elfogadni? Most már én se vagyok magyar, mert ezt leírtam?
Miért ne szabadna tudnom? Perelt, és a nyilvános tárgyaláson tette.
@TG69: „” Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős” – írja. Hát elég nehéz ezt belülről magyarozásnak felfogni, hiszen ez azt jelenté, hogy ő mint áldozat egyben felelőse is lenne. „
De bizony belülről van mondva.- Egy kicsit magyaráznám. Nálunk nem történt meg a következetes szembenézés a múlttal. (Az egyébként nem igaz, hogy egyedül nálunk – több országot lehet még mondani, jellemzően azokat, ahol el lehetett hinteni azt, hogy „mi is áldozatok voltunk”. Miiközben, bár ebben is van igazság, de abban azért inkább, hogy tevékeny résztvevők voltak.) A szembenézés hiányában állítanám, hogy a zsidó gyökerű értelmiségnek is van bizonyos felelőssége. Belülről állítanám.