Kikkel is akart leszámolni Békés Márton?
Mint azt kommentelőnktől megtudtam, és aránylag könnyen ellenőrizni tudtam, tegnap Itt az idő: végleg leszámolhatunk a balliberális erők száz éve tartó egyeduralmával- címmel jelent meg egy írás a Mandineren, a címet később valamilyen okból, hogy mik vannak, módosították.
Békés Márton, a Nyugatot nevezte meg a leszámolandó balliberális erők első zászlóshajójának, és öt nevet is megemlített. Hatvany Lajosét, Fenyő Miksáét, Ignotusét, Jászi Oszkárét és Lukács Györgyét. Öt zsidót nevezett meg az egykori szkinhed, aki annak a Schmidt Máriának a kisnyuszija, aki nemrég arról értekezett, hogy jellegzetesen zsidó fejformájú embereknek nem kellene politikai szerepet vállalniuk. A cikkben Békés büszkén közli, hogy 15 ideológiai munkát adtak ki a balliberális erők ellen, például a Petschauer Attila megkínzatását férfias szivatásnak nevező, tudományos karrierjét érdemi publikációval nem szennyező Molnár Attila Károly előszavával megjelent A magyar konzervatív pénisz hossza című kötetet. Békés Márton a saját csajának (aki valamilyen titkárnő volt a Kommentárnál) is kiadta a tézisét, a saját tézisét is kiadatta, gondolom a csecsemőkorú Békés Böbike kötete is megjelenik nemsokára Konzervatív pelus és ami benne van címmel.
Békés be akarja fejezni, amit elődei 1944-ben elkezdtek, elfelejtve, hogy elődei valójában be is fejezték, amit elkezdtek, a magamfajta csak műveleti hiba. Kikkel akarsz leszámolni Marci? A dédanyámmal? A nagyanyám testvéreivel? Kurvára elkéstél. Saját végtelen tehetségtelenséged fog majd szépen lassan halálra frusztrálni. Zsidót te itt már nem találsz. A Bodó Viktort még elüldözheted az országból, mondjuk Stuttgartig, a Mundruczót, talán egy napon a Tarnóczi Jakabot is, bezárathatod a Katonát, az Örkényt, kicsinálhatod Pintér Bélát, de attól még Lánczi, MAK, GFG és a többi rövidítés (mondjuk ezeken a fütyiken nagyon keveset lehet csak rövidíteni) akiktől elélvezel, mert nálad nem a méret a lényeg, utolsó, jelentéktelen kis senki marad, ahogy te is az maradsz. Talán sikerül a saját képetekre rondítani az egész országot, talán Kemény közéleti lírája is a múlt része lesz, elbúcsúzik a búcsúlevél is, de azért álljon itt mégis sokadjára, hogy tudjuk mi is ez az egész.
Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.
Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.
Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.
Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél,
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszer csak öreg lettél.
Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.
Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.
Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
véget érhet, mint egy verssor.
Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzád öregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.
Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek. (Kemény István: Búcsúlevél)
Emlékszem, a Mandiner hőskorszakában, 2010 előtt én minden mandis arcot menőnek gondoltam, így Békést és Szilvayt is. Egy jóbarátom (naggyon konzervatív család sarja, 2018-ig Fidesz-szavazó) akkoriban Békés évfolyamtársa volt az ELTE történettudományi doktori iskolájában, és kedvesen felvilágosított, hogy Békés rendkívül buta ember, nehogy egy percig is komolyan vegyem. Egy másik, hasonló körökből érkező jóbarátom Szilvayt ismerte családilag, és csak nevetve legyintett, amikor hallotta a nevét.
Én sose voltam mandiner-rajongó, de volt egy korszakuk, amikor vitaképesek voltak és normálisak. Akkoriban kommenteltem is arrafelé, értelmes vitáim is voltak.
A mai mandiner már rosszabb, mint a kuruc.
A „hazából” kiiratkozni azért ma már baromira nem azt jelenti, mint akár 30 évvel ezelőtt.
Simán lehet napi élő kapcsolatot tartani azokkal a maradottakkal, akikkel még érdemes.
(És nem mindenkivel érdemes, akivel akár öt évvel ezelőtt is érdemes volt. )
Az egészben azt legfájdalmasabb, hogy a minimális eredetiség sincs meg bennük: ez az mantra a tízes (mármint a huszadik századi tizes) évek óta megy, aztán sehogy se akar sikerülni, pedig igazán mindent bedobtak. És hát egyes időben még voltak valakik, akik ilyesmit mondogattak, Szabó Dezső, mondjuk, le is szoktak róla, amikor belegondoltak jobban.
Azt hiszem, kommunistálulásban és nácilálódásban senki nem lehet elég komcsi vagy vagy náci, mert mindig van nála ~bb, még ~bb és még annál is ~bb, de el kell ismerni, hogy vannak, akik rendkívüli eredményeket mondhatnak a magukénak! Mint ez a Marci.