Kirángatás avagy Kertész Imre esete Orbán Viktorral I.
Eredeti szerző: jotunder
” És végül ami a legdurvább vagy legerőteljesebb mondata volt Kertésznek, a migráció kapcsán aztán ezt más formákban – mint migrációellenes ember egyébként – tovább erősítette, és kulcsmondat szerintem az életművének megértéséhez. Ez úgy hangzik, hogy: „olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik.”
” Akkor még nem volt arról szó, hogy antiszemita jelölteket baloldali képviselőjelöltnek el lehet indítani.”
Ilyetén módon rángatta bele Kertész Imrét Orbán Viktor a szerencsi/tiszaújvárosi választásokba a Kertész Imre Intézet megnyitóján, ahol gondolom díszvendég volt az Orbán által kitüntetett, az Imre Kertész kifejezést meghonosító antiszemita senkiházi Takaró Mihály.
Amiről persze eszembe jut egy idézet. A poszt végén kiderül, hogy ki írta.
….erről a különös európai típusról, az úgynevezett baloldalról, a vörös pestisnek ezekről a vak indulataiknak engedő, s valljuk be, leginkább zsidó származású terjesztőiről. A lábam körül ugrándozó hízott, vörös patkány az egyik legjellegzetesebb képviselője e típusnak…..
Én ezt most ki akarom írni magamból, két részben. Az első részben idézetekkel próbálom kontextusba helyezni Kertész szövegét, a második, talán kontroverzálisabb, részben arról szeretnék írni, amit számomra ezek a szövegek jelentenek. Szeretném kirángatni onnan Kertészt, ahová Orbán belerángatta. A korrupt, újfasiszta miniszterelnökről, a magyar politikai fekáliáról egyáltalán nem lesz szó, sokkal inkább a halálról. Igen, szenvedésről, depresszióról, halálról.
**********************
Az Orbán által idézett mondat Kertész Imre „A végső kocsma” című kudarcnaplójából származik, egy soha meg nem írt regény regényéből, ami talán egy Sonderberg nevű doktorról szólt volna, de a Végső kocsma végül a fájdalommal, a betegséggel, az öregedéssel, az elmúlással, a megnemértettséggel való szembenézésről szólt.
” Gyilkos világ kezdődik, nacionalizmus, rasszizmus; Európa kezdi felismerni, hová juttatta őt liberális bevándorláspolitikája. Hirtelen ráébredtek, hogy olyan állatfajta, amelyet multikulturális társadalomnak hívnak, nem létezik. ”
Pár bekezdéssel később ezt írja. Ezt valamiért nem idézte a miniszterelnök.
„Az általános félelem és hisztéria keltette indulatok által felkavart mélységekből előbukkanó politikusok inkább a saját hatalmuk javára akarják majd fordítani a helyzetet, semmint hogy valódi megoldásokon törnék a fejüket. Magyarán: megnyílt a lehetőség az új diktatúrák előtt, amelyek a veszélyhelyzet ürügyén elsősorban a saját állampolgáraikra hoznak veszedelmet.„
Antiszemitizmusról is ír persze Kertész, egészen konkrétan Márai Sándor antiszemitizmusáról (Kertész amúgy olvasott Márait és értékelte Márai irodalmi nagyságát)
” Berlin felé jövet a repülőgépen Márai Sándor Ami a Naplóból kimaradt című munkáját, illetve a munkája selejtjét olvasgattam: szerfelett sok lapos ostobaságot tartalmaz, ráadásul antiszemita megjegyzéseket a „levantei cigányokról”, akik – úgymond – akadályokat gördítettek Bartók amerikai érvényesülése elé.”
Bartókról többször is ír Kertész:
„Őszintén szólva nem szeretem Ligetit, és a zenéjét sem. Ha Bartókot hallgatok, akkor érzem csak, mekkora a nagyságrendi különbség. Ugyanez vonatkozik Kurtágra, aki ráadásul teljesen elmerült autizmusában.”
„A koncert folyamán lassan teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Bartók mindmáig nem vert gyökeret a magyar kultúrában. Érdekes lenne kielemezni az okát. Magyar gyökerekből táplálkozik, és Magyarországon idegen maradt. Igazán csak a zsidók szeretik.„
És most néhány kegyetlen mondat, amelyek talán megvilágítják, hogy milyen lelkiállapotban írta Kertész a Végső kocsma naplórészleteit. Ezekkel a mondatokkal szembe kell néznünk, mert a mi mondataink is lehetnének, sőt, lehet, hogy egyszer lesznek is.
” Az ágyra dőltem, s néhány percre elaludtam. Bár a szervezetem romokban hever, hiányzik a szexuális aktivitás.” „Budapest. Megszülettek az ikrek. Megszületik Sonderberg. Megalakult a „Magyar Gárda”. A házasság a posztszexuális kasztráció fázisába lépett. ”
„Az élet dicstelenebb szakasza. Csupa kínzás, csupa nyomorúság. Elhatározásom, hogy nem tágítok, lejegyzem megaláztatásom rettentő történetét. Egyelőre nem tudok kimenni az utcára, itthon öl a depresszió. Az írói csónak valami ólomtengerfélében elakadt. Házasság: a posztszexuális kapcsolat minden ingerültsége, minden frusztrációja. Féltem a szellememet, egész írói oeuvre-met féltem a fáradtságtól, az inspiráció hiányától. Éjszaka két óra ötvenöt perc. Félek a haláltól, másrészt semmi reálisabbat nem kívánhatnék e kínos vegetáció helyett.”
„Most már sosem fog kiderülni, hogy a Sorstalanság tulajdonképpen irodalmi paródia, semmi más… – Elakadás a naplóban, elakadás az életben… Valójában elkényeztetett luxus-emigráns vagyok, aki visszaél helyzetével, az iránta tanúsított szeretettel, egyáltalán…”
” „Exitnaplót” megnyitottam. Nem tudom, van-e értelme. Egy ideje a saját és a mások depressziójának légkörében élek. Valami megakadályozza bennem – s kívülem – az előrelépést. Az alkotást. Szembe kell néznem a szörnyű ténnyel, hogy egzisztenciámat a leépüléstől való félelem uralja. Félek írni, s ezért inkább nem írok. Úgy teszek, mintha a jegyzeteimet gyűjteném össze, valójában azonban iszonyodó tekintettel meredek a papírjaimra.”
„Semmi haladás, elveszítettem a regénnyel való kapcsolatot. – Akivel csak beszélek, mindenki megállapítja, hogy fáradtnak látszom vagy (telefonon) hogy fáradt a hangom. – Radnóti „elvető” kritikája a Holminak nevezett agresszív bulvárlapban. De miért is szeretné szegény a könyvet, ha egyszer a könyv az őféle emberek csődjéről szól. Én már különben régen megértettem, hogy miért örvendenek akkora ellenszenvnek világszerte a liberális zsidók. Ez a bizonyos zsidó liberalizmus nem egyéb frusztrációnál (legalábbis Kelet-Európában), öntagadásnál, dogmatizmusnál (gyakran kommunizmusnál), gyávaságnál és – tulajdonképpen – igenis, nemzetrontásnál – bár ha ezt én mondom, mást jelent, mint amikor a nyilasok mondják. „
„Elgondolkodtam – T. G. M. egy cikke nyomán – erről a különös európai típusról, az úgynevezett baloldalról, a vörös pestisnek ezekről a vak indulataiknak engedő, s valljuk be, leginkább zsidó származású terjesztőiről. A lábam körül ugrándozó hízott, vörös patkány az egyik legjellegzetesebb képviselője e típusnak, s jól illusztrálja, hogy a kommunista elsősorban jellem és alkat, s csak másodsorban úgynevezett meggyőződés. Ez a jellem a késői európai dekadencia jellegzetes civilizációs terméke. Ez is, a fasiszta is a saját létalapját támadja. De maradjunk a kommunistánál: a zsidó reménység, hogy a kommunista utópia internacionalizmusában a zsidóság is feloldódik s eltűnik majd, Sztálin és a kommunisták antiszemitizmusa következtében szétfoszlott. Így hát, mivel szeretetüknek nincs többé tárgya, megmaradt, sőt fokozódott a civilizáció iránti gyűlöletük, amely egzisztenciájukat egyáltalán lehetővé teszi.„
„A külvilági fenyegetettség; az antiszemitizmust komolyan kell venni. Valójában most először látom teljes pompájában a bűnbak villámgyors kifejlődését. A New York elleni terrortámadásnak mindjárt Izrael volt az oka. Izraelnek a zsidók az okai. A zsidók Auschwitzot rendeznek be az arabok számára. Európában elkezdődnek a palesztinbarát tüntetések. Tartalmuk: Izrael tűnjön el a föld színéről. A sok nemzetközi zsidó, aki dühödten, tajtékozva Izrael ellen fordul, mert ki akar bújni a zsidókra zúduló gyűlölet alól.”
„Európa pusztulásának nyomorúságos hétköznapjai. Európa kegyelemért könyörög az iszlámnak, csuklik és vonaglik az alázattól… Undorít ez a színjáték; Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni… A keleti zsarnokság elleni fölkeléssel kezdődött (a perzsa háború), és a legméltatlanabb keleti hatalomnak való megadással végződik (a palesztinok)…”
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517957-6ae387004aebb' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517957&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517957-6ae387004aebb&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517957-6ae387004aebb' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nekem úgy tűnnek ezek a késői naplójegyzetek, hogy Kertész soha nem tudta megbocsátani (magának sem), feldolgozni élete első hatvan évét. Meg a Sorstalansággal együtt sem. És ezeknek az írásoknak a tisztázására már nem volt 13 éve.
@miért: nem nagyon késeiek. beleírhatott a 2010-es években, az a gyanúm. itt elvileg 2003-as szövegekről van szó.
@jotunder: nekem úgy tűnik, a Nobel-díj után sajnos elsősorban már csak saját hérosza érdekelte.
Nem magyar viszonyokat tárgyal, hanem nyugatit, gondolom. Mert eközben itthon éppen nagyban 9.11-eztek Csurkáék, és egy darab kommunista nem volt, aki palesztinát éltette… csak jobboldali.
@kemény keleti kommentelő: és az Orbán-kormány sok-sok napon keresztül hallgatot!
Kertész botcsinálta író volt, szó szerint. Muszáj volt megírnia a Sorstalanságot, hát megírta. Az egy muszáj-könyv, és pontosan emiatt jó könyv is. Kertész nem volt különösebben jó író, se gondolkodó, annyira sem, amennyire Petőfi vagy Radnóti jó költő volt, mondjuk. Persze egyik se számít igazán, mert egy mű vagy életmű értéke messze nem pusztán az alkotója tehetségétől függ, vannak feladatok és szerepek, néha fel kell lépni a pástra, és ők felléptek (ezzel szemben pl Márai tényleg csak félig lépett fel). Nem provokálni akarok ezzel senkit, mindhármat szeretem, de a post szempontjából igenis fontos, hogy volt e igazi nagyság benne.
Kertész végigcsinálta az egész mocskos, megalkuvó magyar történelmet, árulásról árulásra, és az egészet mindig alulról, a béka segge alól. A NER-rel való békülési kísérletet pont úgy, mint addig mindent. Fontos tanúja annak a fostengernek, amit magyar történelemnek hívunk és azon belül a magyar zsidóságnak is. De azt soha nem láttam, hogy fontos tanúja lenne az emberi nagyságnak, a szellemnek, az emelkedésnek. Idáig nem ért el, ennél alacsonyabb volt, és ezt tudta is magáról, legalábbis minden gesztusa, amit láttam, erről tanúskodott.
Az idézett gondolatok félig meggondolt, keserű, naplóba való jegyzetek. Tökmindegy, hogy kiadta e őket ő maga, vagy nem. Lehet őket továbbgondolni, vitatkozni vele, gyurmázni, el is lehet őket ejteni akár. De bálványt faragni Kertészből teljes félreértés, ahogy politikai vagdalkozásra, neadjisten komolyabb gondolati küzdelemre használni is az. Nem arra való.
Az utolsó idézet teljesen jó példa erre. Nincs benne akarati vektor nyomokban sem, ezért végül nyafogás lesz belőle. Tökéletesen felhasználható a nagy magyar rinyapárt számára.
@Strawdog: azt hiszem Kertész rájött és nem tudta elfogadni, hogy a Sorstalanság megismételhetetlen..
Kicsi, savanyú, de a mi Nobel-díjasunk. Wagner se volt valami nagy ember, csak egészen tűrhető zenéket írt.
@balmoral: ahogy állítólag Rossini megjegyezte: Wagnernek csodás pillanatai vannak és rémes negyedórát.
@ámbátor: *negyedórái
@balmoral: nekem ezzel az egésszel nincs semmi bajom. végtelenül emberi. szeretem kertészt. a fájdalom is része a dealnek, a kétségbeesés, sok minden.
Vannak ilyen nagyok, akiknek csak egy könyv stb sikerül, de azt nem megismételni már nem jelent semmit. És hogy ezeket a naplókat nem kellene túl komolyan venni, mert szerintem nem nekünk szólnak. De ha már idéztél belőle, hát kb látszik mért fogadta el ennek a rezsimnek a díját, holott nem volt rá szüksége és olyan jó lett volna, ha nemet mondott volna rá.
@TG69: súlyos parkinsonos volt, már akkor szenvedett miatta, amikor még nem volt biztos diagnózisa. ezeket a naplókat nem kell sehogy sem venni, érdemes elolvasni és gondolkozni rajta, ennyi az egész
@jotunder: Mint orbán beszédein…
Mégha a delirium is szólt belőle,is nemzetibb,mint a nyilasra hajazó nemzethy fostalicskák ál-magyarsága!
@Strawdog: @miért: @TG69: Van ilyen, hogy egykönyves író. Pl. Temesi Ferenc. Volt egy jó belépő novellafüzére, „Látom, nekem kell lemennem”. Aztán megírta a „Por”-t, amitől fizikailag, szellemileg, mindenféle módon kikészült, kiégett. Aztán megírta a „3. könyv”-et, amiben mindezt bevallja és azóta nincs is pozitívan értékelhető munkássága — én már nem is próbálok tőle olvasni semmit. Ha leütésszámban tippelnem kellene, az életműve 90%-a hulladék. De a „Por”… az nagyon kell a magyar irodalomba, nagy veszteség volna, ha nem lenne.
kösz.
(eszméletlen amúgy ez a „politikus idézget egy írótól félmondatokat” műfaj. de ugyanezt megcsinálták Máraival is, amikor még a wermer kitalálta, hogy a polgár szót kell beleilleszteni az emberek agyába, hogy elmenjenek jóhelyreikszelni. Ott is ledarálták kis fecnikre az egész életművet és a nagy papírhalomból emelgettek ki kis fecniket és nagy hangon olvasgatták fel, mi van rájuk írva. Ez annyira ment, hogy még 5 éve is komoly érv volt, hogy Márai mire mit mondott.)
(amúgy az is jó, hogy Orbán egyik nap megdaradóráztatja az egész könyvipar, másnap fennhangon olvasgat Kertészt. de hát persze ezt imádják, ebben van a feszkó, hogy ezt is meg lehet csinálni, hisz szabadság van, végre nincsenek gátlások.)
@balmoral: hát nem. „Nincs többé helyem a frusztrált Magyarországon, ahol – akut irigység fennforgása miatt – elvesztettem legtöbb barátomat; ebben az országban, amelyet a hazámnak kellene tekintenem, nem értik, és soha megérteni nem fogják, hogy miért is kaptam „éppen én” a N.-díjat; mert zsidó, mondják, nagyokat bólintva, mint akik jól értik a világ folyását.”
A naplójából is (és akkori nyilatkozataiból szintúgy) világosan kiderült az egyik legfőbb frusztrációja: hogy a Sorstalanságot holoakuszt-regénynek olvasták mindenütt. Pedig ő valóban nem annak írta és ha frissebb szemmel olvassuk, nem is az. Egyrészt egy igazi esztétikai-irodalomelméleti bravúr, a szöveg eltávolítása a tárgyától és ami még zseniálisabb, a főszereplő eltávolítása a megélés minden erővel behúzó kontextusától. A tartalmi üzenete pedig egyáltalán nem a zsidóság kiirtási kísérletének náci kora elleni mementó, hanem kifejezetten a Kádár-kor analízise (ezt maga Kertész is elmondta). Ezeket sajnos sem az egyik, sem a másik oldalról nem vették figyelembe, a csurkista (és fideszista, ezt se feledjük!) gyalázkodásoknál talán még jobban fájhatott neki a ún. övéi értetlensége.
Nem csoda, hogy a betegségekkel stb. együtt végképp összevisszává vált gondolkodása. Egy naplószövegből, ami a küszködése volt végülis az írói (kudarcosnak bizonyult) kihívással, sztem értelmetlen a világnézetére hivatkozni.
@OoOoOo: Erre nem az a szó van használatban, hogy „köpönyegforgató” ?
„Valójában már régen leírtam szegény Ligetit, aki – rendkívüli művész, nagyszabású koponya – annyira kicsinyes, hogy képtelen megbocsátani nekem a díjat. Zsidó-irigység ez, amelyet annyira ismerek, még gyerekkoromból; az a fajta jellegzetesen zsidó mentalitás, amely Berger urat, akinek két segédje volt: egy zsidó – Feldmann – meg egy keresztény – Sütő úr –, arra késztette, hogy a zsidót megvető, ellenben a másikat hangsúlyozottan kitüntető bánásmódban részesítse. Ligeti is jobban szerette volna, ha a díjat valaki más (nem zsidó) kapja. „
zseniális. tele van az egész ilyen szövegekkel. nagyon mélyre megy, és nem érdekli semmi.
„Az úgynevezett terrorizmus azonban – bármilyen vadállati formában is jelentkezik – mégiscsak a tehetetlen frusztráció eredménye; az arabok, akik mindig is büszkeségükről és könnyen sérülő öntudatukról voltak nevezetesek, 1948 óta rettentő megaláztatásokat szenvednek el, amelyeknek csúcspontja a hatnapos háború volt, 1967-ben. Teljesen mindegy, hogy ezeknek a megaláztatásoknak maguk voltak az okai, az ő hibáik, a türelmetlenségük, a tehetetlen lustaságuk, az államalakításra való képtelenségük; s ha emellett tekintetbe vesszük, hogy mennyi terület, mennyi gazdagság áll még a rendelkezésükre, amit vezetőik nem a népeik javára, hanem a saját egyéni hasznukra fordítanak, még inkább el kellene tekintenünk a részvéttől; mégis, ezeket a pusztító indulatokat a frusztráció hozza létre, a vereség, semmi más. A megvert népeknek valakit verniük kell, hogy ocsmány lelkük kielégülést találjon.”
ezt sem olvasta el Orbán…
@jotunder: Kérdés, hogy igazat mond-e Ligetiről. Tudsz-e más forrásról, ami alátámasztaná Kertész idézett sorait?
Kész szerencse, hogy a Sorstalanság díjazott lett. Mennyi mindent felszínre hozott a magyar társadalom legkülönfélébb bugyraiból? Már csak ezért megérte.
@netukki: @jotunder: ez nyilván hülyeség: amikor Kertész megkapta a Nobelt, Ligeti már haldoklott, egy éve nem komponált, nem volt szellemi képességei birtokában. a posztban is van egy Ligetis idézet, ami baromi slendrián, akárhonnan nézem: az első mondatban szó van Ligetiről, a másodikban Bartókról, aztán jön az a harmadikban, hogy „ugyanez vonatkozik Kurtágra” — melyik? amit Ligetiről vagy amit Bartókról mondott? író hogy írhat ilyet? a másik nézőpont: nekem is van több ilyen izém, hogy „milyen hülyék a népek, hogy X-et jobban szeretik Y-nál, pedig szerintem pont fordítva van, de nagyon”, de egyrészt tudom, hogy ez szubjektív, és ha már mindenképp a zsidóságra akarnám visszavezetni, mennyivel egyszerűbb lenne a saját zsidóságomra, mint a többiekére. aztán az mégis micsoda, hogy „Bartók nem vert gyökeret a magyar kultúrában” — illetve, ha ezt elfogadjuk, akkor más pláne nem.
évek óta erőlködöm, hogy felfogjam a kései Kertészt, de nem megy sehogyse.
@fortin2: Én is úgy olvastam, hogy … egyszerű lélek, hétköznapi ember sétál a tragédiában. Egyik lépés a másik után, mindig a legkönnyebb ellenállás irányában.
Ahogy bárki tenné. Hogy nem nehéz. Bármikor és bárkivel megtörténik, hogy megmondják, hova menjen és mit csináljon. Nincs sok köze hozzá, mert nem ő találta ki, csak küldték. Semmi katarzis. …katarszisz… Volt, ami volt. Ez is megvolt.
Viszont vannak kétségeim, hogy kik az „övéik”. Én úgy tudtam, hogy magányos volt.
Itt följebb barátainak azokat nevezi, akik a Nobel miatt kitaszították a nemzetből.
Azok meg nem mások, mint a fidesznyikek.
„az Imre Kertész kifejezést meghonosító antiszemita senkiházi Takaró Mihály”
Az Szentmihályi Szabó Péter volt.
A sors fintora, hogy Csurkához hasonlóan kifejezetten jó tollú író volt, és ugyanúgy Orbánra messiásként tekintve, annak seggében halt meg.
Ami meg a témát illeti, itt is bebizonyosodik, ami évek óta látszik, hogy OV szövegírói a béka segge alatt vannak, ott is kemény káderhiánnyal küzdenek. Hol vagyunk már a Fodor Gábor féle Nagy Imre temetéses beszédtől, a Vermer András által megszült „polgártól”, de a Doncsev András szülemény „a haza nem lehet ellenzékben” vagy a Giró-Szászék konyhájában kifőzött beszédek is több tartalommal bírtak mint ezek a förmedvények. Ha a közpénzből fenntartott M1 facebook kommenteket olvas be híradó gyanánt, ne csodálkozzunk, hogy a miniszterelnöki beszédek is onnan készülnek. Össze nem illő, kiragadott idézetek, lopott fordulatok, ez ma a szónokzseni.
@Fikalnyik Eugén: A Giró-Szász meg Török barátja egyetlen nagy közös mondókája a – szavazatmaximalizálás – volt. Ezzel magyaráztak minden hazugságot és gazemberséget. De nem hinném, hogy ez saját. Mind a Narvacsics tudományt tanulták. Nyilván a politológiaképzésünk erre fókuszált.
@netukki: valahogy barátok voltak, vagy nem tudok, sokat ír a Ligeti-házaspárról, beszélgetésekről. én úgy látom, hogy a Mentés máskéntban vannak az eredeti szövegek, onnan emelt át sok mindent a Végső Kocsmába.
„2002. április 8.
Az amerikai szólásnak: „A többségnek mindig igaza van”, mindig ellene vetem: A többségnek sosincs igaza. A tegnapi választásokon mégiscsak igaza volt, éspedig oly mértékben, hogy igen nagy kő esett le a szívemről.”
ez a Mentés máskéntból van, ezt sem idézte Orbán
@jotunder: eleve teljes képtelenség mondatokat idézgetni egy író életművéből (ez főleg Márainál volt szokás, de úgy tűnik, most már Kertésszel is ez lesz). Az életművet annak egészében kell nézni, és azon keresztül lehet látni, az író milyen változásokon ment át.
Kíváncsi vagyok azok közül az emberek közül, akik nagy hanggal idézgetik Kertész bevándorlásról szóló mondatait, hány olvasta el a teljes életművét – vagy hány olvasta el akár csak a Sorstalanságot, legmeghatározóbb regényét… Mert az az érzésem, hogy nem sokan. Ez megalázó.
@post @Strawdog:
Nem tudom honnan van ennyi energiátok, és sokakat olvasva itt, tudásotok.
Negyedszer olvasom el a posztot, és sok kommentet, téged kiemelve is Strawdog.
Én évek óta csak azon csodálkoztam, hogy Kertész megírta, pontosabban meg tudta írni a Sorstalanságot.
Na nem a rátermettségét kérdőjelezem meg. Az egy dolog, hogy volt tehetsége készsége hozzá. De kedve és irodalmisággá letusztult ereje hogyan volt?
Hozzá képest nyilván csak a töredékét szenvedi meg az, aki „csak lát” sok emberhalált a történések helyszínein, de aztán úgymond kiszáll az eseményekből teljesen, amikor hazaér. Persze még úgy sem könnyű, mert ugyan „csak” az emlékekkel él tovább, akár lehúzott redőnyök mögött fél évig is, de saját döntése mikor fejezi éppen be időlegesen, vagy végleg a merüléseket.
De a holokausztot túlélni, kikerülhetetlen alanyként, szenvedő résztvevőként, az egy másfajta reveláció egy életre, – ha egyáltalán túléli.
Nekem csak halott rokonok jutottak.
Ismertem többeket akiknek sikerült. Zseniális nőgyógyász orvos lett az egyik az USA-ban, kórházat épített és vezetett, Reagen elnök feleségét ő műtötte és gyógyította meg. Tőle keveset lehetett hallani az emlékeiről, ritkán nyílt meg a beszélgetésre.
Saunders úr Sidney-ben, aki nincstelenként ott megtelepedve az élete során egy mérhetetlenül gazdag ember lett. Sátoraljaújhelyről hurcolták el, és a táborok felszabadulása után azonnal emigrált. Ő alapította meg Sidney holokauszt múzeumát, és is segítettem neki anyagokat gyűjteni hozzá. Ő is csak azután beszélt a szenvedésiről, miután stabilizálódott az élete ott
Akármi is lett a sorsuk, az egész életük erről szólt, hurcolták magukban azt a naponként valahogy túlélt halál-határt, aminek a határán vegetáltak, miközben rabként akár több táboron keresztül is szállítgatták őket.
Kertész ezt az írott emberi történelem leggaládabb, ember-ember ellen elkövetett tettét feldolgozta egy absztrakcióvá.
A legmélyebb emberi métely, amit Kertész kiírhatott magából, és sikerült olyan térbe átemelnie, ahol az ember nem érzi az izzadság és a vér szagát. Valamiféle kedélyesség uralja a regényt, legalábbis számomra, pedig én láttam egy-s mást életemben, valódi gyilkolászást is átélve nem egyszer.
Egy önmagával, emberei létének bajaival vergődő író, elemeire szedett élet-lélek küzdelme. A Sorstalansággal magából kiírt és világszerte sikeres gyilok-sztori utáni, jellemzően kis magyar pillanatképét látjuk a vallomásában, amiben jut elég fény arra is, mennyire szétesettek vagyunk.
Hálás vagyok jótündérnek, hogy ennyire cizellált módon tisztázod ennek az orbáni kijelentésnek a szövegkörnyezetét. Aljasságára jellemző, hogy a szájára meri egyáltalán venni ez az ócska tolvaj, utolsó hazaáruló néplélek-romboló.
Persze érthető ez valahol, hiszen a moralitásnak az az elképesztő hiánya, amivel Orbán rendelkezik egyben azt is jelenti, nincs semmilyen határa a galádságának.
De nem tudom már jobban fokozni magamban az irányukba érzett utálatomat.
@jotunder:
Nem olvasta, vagy olvasta szinte mindegy, egy aprócska kérdés marad csak ha igen, akkor vajon felsejlett-e benne, mennyi vetülete van ami ránk magyarokra, – de leginkább rájuk, a trianoni szájhősökre vonatkozik.
(Amikor a minap a szlovákok államalapításáról, és viszonylagos sikereikről beszélgettünk egy társaságban, annyit találtam mondani, hogy a manapság ott élő magyaroknak nagy szerencséjük van Trianonnal. Velük legalább Orbán már nem tud kicseszni.
Sokak felhördüléséből azonnal tudtam, ezekkel többet nem kell találkoznom.) 😀
@Strawdog: Kertész nem volt különösebben jó író? Oké 🙂
Mert ki a különösebben jó író? 🙂 De igazából asszem hagyjuk, elég sok ilyen vitán vagyok túl. Azért persze nem állom meg egy kicsit.
Bár a témája kitakarja, hogy másról is legyen szó, de pl. kevesen tudnak annyira kompaktul és zenei hatásúan írni, mint ő. Mondjuk pl. a Kaddisban. Illetve sztem ő volt az utolsó írónk, aki normálisan oda tudott jelzőket, hasonlatokat.. öö ìrni. Egyszerűen konkrétan kurva jó író.
@jotunder: Vannak, akik most is pontosan értik a világ folyását… http://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=3327321700679073&id=100002038264412
@Pár titkár:
Előny nálad, mert én nem is értelek titeket, egyetérteni meg végképp, – de ez már következik abból.
Ritka pillanat ez, amikor egy „Pár titkár” nevű troll-t van még alkalmam személyes megszólíttatásomban is akár. Általában azonnal törölve vagytok, és régebben magam kértem, legalább lássuk kivel állunk szemben, mert gyorsan a nyomotok sincs itt már. De rendben van ez így. Éppen elég ha a széteső közéletben mást sem látni csak titeket.
A frusztrációim – ha vannak – máshonnan érkeznek, biztosan nem sejtenéd mennyire a tisztességes konzervativizmus irányából.
Egyébként pedig szándékosan nem gyűlöletet írtam, hanem utálatot. Tudod mi a különbség? Biztos nem ha megváltoztattad az általam leírtat.
Gyűlölném, ha bármit tudnék méltányolni Orbánban és az -izmusának nevezett tákolmányban. Ellenségeink között is van olyan, akit lehet tisztelni valamiért, még akkor is, ha nem értünk mindenben egyet, – akár lényeges kérdésekben is.
De csak egy mocskos tolvajnak tartom Orbánt és a bandáját, egy hatalommániás tolvaj habzsolónak, aki a céljai elérése érdekében minden mást megsemmisít. Az alapvető társadalmi erkölcsöt is, miközben annak piedesztáljának gondolja és hirdeti magát.
Abban még lenne valami építkezés, ha legalább a jó-k elemei be lennének építve a koholmányaiba – az Alkotmánynak nevezett jogtalanságba.
De sajnos csak a lopást és a rombolást lehet látni. Örültem a szerencsémnek nyomorult.
@dr Brcskzf Gröőő: átfutottam A végső kocsmát, és hát persze: ez A dokumentációja Ligeti leépülésének. nagyon sokszor említi Ligetit, nyilván nagyon fontosak voltak egymásnak, és ezek a kijelentések együtt nagyon más képet adnak, mint külön-külön: az első említés 2001-es, akkor Ligeti ugyan már mozgásképtelen, az agya még viszont működik. innen romlik az állapota egészen az Aimard-féle anekdotáig, ahol már szinte föl se ismeri a saját zenéjét és kb. ettől a ponttól kezdve már nem is a személyes találkozásokról-telefonokról ír Kertész, hanem hogy mit mesélt Ligeti felesége — persze a @jotunder: által kiemelt bejegyzés is ezen túl van, még épp Ligeti halála előtt.
@balmoral:
Jó írás.
A kommentek ott is érnek, ezek között volt egy link, amiben a Nobel díjas Louise E. Glück magyar gyökereiről ír egy vecsési tanár.
http://www.szombat.org/tortenelem/az-ertol-az-oceanig-a-nobel-dijas-louise-e-gluck-magyar-gyokerei
@jotunder: bár ha ezt én mondom, mást jelent, mint amikor a nyilasok mondják.
Aki Izrael bírálatát automatikusan antiszemitizmusnak állítja be, megfosztja a zsidókat attól a joguktól, hogy különböző véleményük legyen, és a „zsidó összetartás (összeesküvés?)” mítoszát erősíti. Ezt viszont nem lehet egy megkeseredett holokauszttúlélőn számonkérni.
@Kuviklacz: ez a zsidó összetartás (persze nem összeesküvés) biztos csak egy mítosz?
Mert én legalábbis úgy tapasztaltam, hogy létezik ilyen, és elég erős is.
Persze ez eléggé érthető, miután két évezreden keresztül üldözték és gyilkolták a zsidókat, és (legalábbis nekem, külső szemlélőként így tűnik) úgy tudtak túlélni és sikeressé válni, ha erős kötelékeket alakítottak ki maguk között.
@libernyák: érteni vélem, mire gondolsz, helyenként mintha tapasztalnám magam is, de az nem feltétlenül vezet sikerre, ha ragaszkodunk egy debil zsidó haverhoz, amikor esetleg egy értelmes gój is akad a feladatra 🙂
Én nem gondolom túl erősnek ezt a köteléket.
@libernyák: A személyes élményeim szerint: mintha inkább az emigránsok őriznék a zsidóságuk tudatát, egyes esetekben a vallást vagy legalább pár elemét is, és nemcsak a származást, 20. századi sorsot tartják számon. Az itthon maradtak esetében mifelénk legalábbis jellemzőbb, hogy teljesen hátrahagytak ebből minden aspektust. A családok nem tartják zsidóként számon magukat, maguk számára sem „felismerhetők” zsidóként, nemhogy mások számára, a kiirtott ágak, elmenekült családok, nevet változtató családok, élve hazatérő de máshol letelepedő személyek kevesebb lehetőséget adnak tágabb a rokoni kapcsolattartásra. Ránézésre: mint bárki más. De ami űzöttséget, szétziláltságot és hiányt fed, az szívszorító.
@balmoral: Orbán beszédein gondolkodni?
Véletlenül keveredtem ide. Rég leszoktam arról, hogy a komment szekciót olvasgassam. Itt viszont rögtön az első nagyon érdekes (értékes) volt, ezután egyre növekvő megdöbbenéssel olvastam végig az egészet. Remek, gondolatébresztő kommentek, értelmes párbeszédek, sehol a szokásos kontrollvesztett fröcsögés. Ilyesmi még létezik?
@kisa: Ugrattam Jótündért.
@Farkas68: És matyi sincs.
Az intézet Kertész Imréén kívül Koestler, Petri, Pilinszky és Sziveri hagyatékát is gondozza. Hogy tőlük mért nem sikerült idézni valamit, ki érti?
@wulfer: Egyetértek, alap könyv, meg kellett írni.
Orbán nemhogy a szájára meri venni, a NER nevű ideológiai koktélnak fontos része és alapja a postban idézett mondatok majd mindegyike. Ahogy a modern Izraelből is sokat tanult. Ha nem lenne egy lusta tolvaj, lehetett volna akár valaki is.
@OoOoOo: Azért nézd meg, kik mellé tettem, nem kell szégyenkeznie. De ha magyart kérsz, mert mást talán nem is fair, akkor nekem Nádas. Más irányba Karinthy, vagy ha olyat kérsz, ahol – ahogy Kertésznél – az író zsidósága is hangsúlyosan benne van a képben, Füst Milán.
A lényeg, ha te igazán nagynak tartod, az nekem nem fáj, sőt, majdnem automatikusan neked van igazad.
Érdekes volt olvasni a gyors Sorstalanság-értelmezéseket is itt.
@Strawdog: Füst Milán zsidótudatáról azért megoszlanak a vélemények. Konkrétan, antiszemitizmussal vádolták meg, mivel 1942-ben „kitagadta” magát a zsidóságból, és azt mondta, hogy ő nem tartozik a „jiddis” néphez.