Lengyel László esete Lattmann Tamással és az „elittel”
Eredeti szerző: jotunder
” Ezért kérdezem, ki az a Lattmann Tamás. A szakma, amelyet művel, nem tartja őt számon, és nem tudom, hol és mikor állt ellen. Ez a döntő. Mikor Majtényi László köztársaságielnök-jelölt lett, az elitben mindenki tudta, hogy kicsoda: ismerték a teljesítményét és a bátorságát.”(Lengyel László)
Lattmann Tamásnak két scholar.google accountja is van, egy Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez, egy pedig a prágai Institute of International Relations-höz van rendelve. Ezen oldalak nem látnak egyetlen egy idézetet sem Lattmann (google.scholar által észlelt) cikkeire. A prágai intézet linkjére kattintva látható, hogy Lattmann az egyetlen olyan nyilvántartott munkatársuk, akit nem idéztek (két munkatársnak is ezernél több idézete van). Lattmann 2013-ban védte meg a doktoriját és szinte azonnal ki is nevezték docensnek, ami meglehetősen szokatlan dolog. A témája nemzetközi jellegű és megmagyarázhatatlan (haha), hogyan lehetséges az, hogy egyetlen egy értékelhető publikációja nincs egy olyan területen, ahol ez szokásosnak nevezhető.
Fogalmam sincs arról, hogy kikből áll a Lengyel László-i „elit”. Hogyan tartják számon a teljesítményeket, mit nevez teljesítménynek ez az elit a tudományosnak mondott életben, el sem tudom képzelni. Lengyel évtizedek óta beszél egy megfoghatatlan és szemlátomást megnevezhetetlen magyar liberális értelmiségi elitről, akire fel kellene néznem. Nem tudok hosszú ideig felfele nézni világos célpont nélkül, mert megfájdul a nyakam.
Ebben a blogban általában a konzervatív értelmiségi „elit”-ről szoktam dehonesztáló megjegyzéseket tenni. A konzervatív értelmiségi „elit”-nek azonban vannak tagjai, akikről legalább lehet valami vicceset írni, Lengyel baloldali/liberális teljesítményelitje olyan mértékben fiktív, hogy még beszólni sem nagyon lehet nekik.
Egyáltalán nem gondolom azt (lényegében az ellenkezőjét gondolom), hogy egy miniszterelnök-jelöltnek tudósembernek kellene lennie, és bevallom, nem is nagyon érdekel, hogy ki éppen az aktuális miniszterelnök-jelölt, pontosan tudom, hogy ki lesz a miniszterelnök egy év múlva. Az érdekel, hogy mégis kikből áll az a titokzatos értelmiségi elit, amelyik képes arra, hogy 1. kivívja Lengyel László csodálatát, és 2. mintegy szimultán véleményterrorjával idegösszeomlásba taszajtja Schmidt Máriát és barátait.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518672-6ae55e17c195d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518672&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518672-6ae55e17c195d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518672-6ae55e17c195d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: A kérdés az, hogy mit tekintesz szakmának. A nemzetközi tudományos közösség tényleg nem ismeri, a magyar (néhány tucat főből álló) nemzetközi jogi közösség viszont igen. A publikációs teljesítménye és a nemzetközi idézettsége tényleg védhetetlen, viszont ez Magyarországon (sajnos) egyáltalán nem szokatlan.
@cruickshank: vágom, csak azt akartam jelezni, hogy lehet ezeket a kritériumokat elfogadni és el nem fogadni. De ő azt választotta, hogy elkezdte bizonygatni (félretájékoztatással) hogy márpedig neki igenis megvannak ezek a kritériumai hiszen tádámm, előadott egy nápolyi konferencián, meg benne van egy finn tankönyvben. Ezt a tempót eddig csak nógrádi gyuri bácsitól láttam 😉
@harmadikszem: Ez csak részben van így, a legnagyobb nemzetközi konferenciákra abstractok alapján válogatnak, ezekre tényleg nem könnyű bejutni, ráadásul nagyon durva az üvegplafon: szinte kivétel nélkül csak egy embert vesznek be a kelet-közép-európai térségből (kell egy kvóta-KKE-i), az viszont a leggyakrabban politikai alapon megy.
Más kérdés, hogy Lattmann azért finoman csúsztat pl. a nápolyi konferenciával, mert ő nem a rendes konferencián vett részt előadóként, hanem az azt megelőző Interest Group ülések egyikén, amire szintén nem könnyű bejutni, de nem ugyanaz, mint a rendes konferenciára. (Itt viszont bejön a képbe, hogy a prágai Intézet elég ismert, onnan szívesebben beválogatnak valakit, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről…)
@harmadikszem: Mások a pályák a trükközésre, nem mindegy, hol végzett és hol él valaki, kinek a pap, kinek az mtmt. — Van egy remek hallgatóm, aki Nemzeti Kiválóság programon ösztöndíjat nyert, éppen javasoltam neki, eszébe ne jusson magyarul írni a dolgozatát, amire tájékoztatott, h a jeles program csak magyar nyelvű szöveget ismer el és fogad be. 2017-et írunk, ellenőriztem azért. Ha publikálja is valaha, az legfeljebb az mtmt számára lesz ‘láható’.
@cruickshank: Ez semmi, az MTA doktori címre néhány éve nem lehet idegen nyelvű munkát benyújtani jogból, az mtmtből pedig ugye 2 éve törölték az impact factort. Biztos kínos volt egyeseknek…
@cruickshank: ez teljesen így van, a nemzetközi lés a hazai akadémiai szocializáció gyakorlatilag két párhuzamos valóság, ami inkább divergens, mint párhuzamos. A remek hallgatóknak nem szoktam magyar egyetemet tanácsolni, sem magyar ösztöndíjat, mert tisztában vagyok a teljesítési feltételekkel. Kurva szomorú dolgok ezek valójában.
@capacete: Ez jó, nem tudtam. Nekem még az volt meg, h ha nem magyarul nyújtod be a PhD-t, akkor magasabb eljárási díjat kell fizetni. — De ugye az általam említett baromsággal a mostani kiváló egyetemistákat sújtják, akiknek épp elég hátrány (az esetleges későbbi nemzetközi karrierjük szempontjából), h egy hazai egyetemen szereznek diplomát. Meg is fenyegettem, ne merészeljen hazai doktori programra jelentkezni. — Nyilván, ezekkel a módszerekkel termelik újra az mtmt népét. Akik aztán olykor napilapban megjelent hozzászólásaikat is feltüntetik.
@capacete: minden normális konferenciára absztraktok alapján válogatnak és ja, van ahova könnyebb, van ahova nehezebb bejutni. De semmiképp nem nevezném a „legtöbbnek, amit a szakmában el lehet érni” ha az ember kijut egy ilyenre. Velem is előfordult, de nem érzem, hogy nem lenne hová haladni 😉 Még az se a szakma csúcsa ha meghívnak egy ilyenre keynote speechre, de az már kicsivel közelebb áll hozzá. Ha egy tanszéket vezetsz az UCLA-n, valamelyik nemzetközi flagship folyóiratnak vagy az editor in chief-je legalább egy cikluson keresztül, Nobel díjad van, mittudomén, akkor elkezdhetsz ilyeneket mondani hogy ez a szakma csúcsa. De érdekes módon olyankor már nem mond ilyeneket az ember. A nápolyi Interest Group ülésén, na ott, ott igen.
de bemásolom az egész részt, egészen fantasztikus, nógrádi györgy, mondom én.
„Az általam 2010-ben kiadott, az ELTE nemzetközi jogi tanszékének vezetőjével közösen szerkesztett, és a hazai szakma nagy részét szerzőként felvonultató nemzetközi jogi tankönyv jó eséllyel az egyik legnagyobb példányszámban eladott ilyen mű. Ezek az emberek nyilván azért dolgoztak velem. mert kalandvágyók, azt sem tudták, ki vagyok. Javaslom, hogy beszélgetni kéne a „szakma” képviselőivel, néhány gyors telefonhívásomból az derült ki, hogy ilyesmi nem történt. Ennyit a hazai szakmáról. Most hétfőn egy olyan konferencián adtam elő a nyitó panelben a prágai Károly Egyetem szervezésében, ahol mellettem a Libanon Nemzetközi Törvényszék elnöke, és a Nemzetközi Büntetőbíróság egyik bírája és vezető tanácsadója szólt hozzá. Három hete Nápolyban a European Society of International Law éves konferenciáján adtam elő, ami szakmailag nagyjából a legmagasabb szint, ami elérhető. A kiberhadviselés témájában az elmúlt néhány évben csak Tallinnban, Szöulban, Bukarestben, Prágában és a CEPOL szervezésében Budapesten adtam elő, mindezt azért, mert „nem tart számon a szakma”.”
@harmadikszem: Más terület, más elvárások. Magyarországon sajnos ez már valóban teljesítménynek számít, bár az tényleg vicces, hogy ez lenne „a szakma csúcsa”, vagy egy finn katonai tankönyv egy fejezete…
@harmadikszem: Hát igen, ez tényleg sajnálatos, de még egyszer, Lattmannt a magyar szakma tényleg ismeri, ebből a szempontból érthető a felháborodása. Más kérdés, hogy ennek kellene-e bármilyen jelentőséget tulajdonítani…
@capacete: valószínűleg csak túlreagálta lengyel szerencsétlen mondatait, egyébként nem tűnik antipatikus fickónak.
@harmadikszem: Egyáltalán nem az, a baj, hogy ő magyar mérce szerint gondolkodik, márpedig ez egy nemzetközi jogásznál nem elég, más kérdés, hogy az átlagembernek ez tényleg úgy tűnhet, mint „a szakma csúcsa”…
@capacete: Az impact factort azert toroltek, mert fizetni kellene erte, es erre a teljes magyar tudomanynak nem volt fedezete… Az elvvel amugy egyetertek, kell a halalnak egy fizetos baromsag, amikor ugyanazt a baromsagot ingyen is meg lehet kapni mashonnan (scimago).
@Mister Gumpy: Tudom, hogy ez a hivatalos magyarázat, de a kisördög bennem mégis azt mondja, hogy sokan nem bánkódtak túlzottan emiatt…
@trbnt: Komolytalan közgazdász sem lehet. Vagy ez, vagy az.
@Fuxos (ex bömis): mi történt? 😀
@capacete: „Tudom, hogy ez a hivatalos magyarázat, de a kisördög bennem mégis azt mondja, hogy sokan nem bánkódtak túlzottan emiatt… „
Sokan pedig az IF visszaállítása miatt nem bánkódtak volna… Ezt én sem érzem valami erős érvnek.
@harmadikszem: „minden normális konferenciára absztraktok alapján válogatnak”
És még ez is tudományterülettől függ, nálunk (CS) pl. csak nagyon gyenge konferenciákra válogatnak absztraktok alapján, a normálisak és a simán gyengék is teljes cikket várnak. Kívülről amúgy is nagyon nehéz belelátni, a matematikusok szerint pl. a konferenciacikk per def vicc (ez inkább azért zavaró, mert azt hiszik, hogy a CS-ben is, pedig nem, és mégis sok területen össze vagyunk zárva), mások azt kérdezik először, hogy mennyi az elfogadási arány, mikor egy 45%-os konf. is lehet igen húzós. Indexelve meg megint ilyen mesebeli („hol volt, hol nem volt”, tehát esetleges) módon szoktak lenni. Igazából egyes területeken azért ír az ember folyóiratcikket, hogy a más területekről átnézők ne nézzék amatőrnek.
@közösperonos átszállás: ez annyi mindentől függ hogy nehéz lenne itt megtárgyalni. Vannak konferenciák (ezek általában igen jó helyen vannak és nem is feltétlenül olcsóak) ahol lehet tudni, hogy a beválasztott absztrakt/cikk az magas IF-os folyóirat különszámában fog megjelenni. Itt nem ritka a 10% körüli elfogadási arány, ami, hozzáteszem, még mindig könnyebb, mint a vezető folyóiratok 4-5%-os acceptance rátiója. Ezért van, hogy sokan bevállalják rá a horror árat, mert utólag meg fogja érni. Azonban ezek szerintem soha nem lesznek olyan értékesek mint a tényleges kettősvak bíráltatású flagship folyóiratokban emgjelent publikációk, és a tenure bizottságok is egyetértenek ebben velem szóval amit a pasas állít az egy outsider faszság/parasztvakítás
@Fuxos (ex bömis): Ja. Egyszer peldaul Pogatsa azzal indokolta, hogy Obama nem volt jo elnok, hogy keves torvenyt fogadtatott el. Mintha nem lett volna hat evig kisebbsegben a kepviselohazban.
„Lattmann 2013-ban védte meg a doktoriját és szinte azonnal ki is nevezték docensnek, ami meglehetősen szokatlan dolog.”
Nem szokatlan. A cseheknél egyrészt nincs adjunktusi pozíció, másrészt a kinevezéshez nem szükséges semmi: pl. k_1 db cikk, vagy k_2 db hivatkozás.
@baloghbala86: nem is csehországról volt szó, hanem magyarországról. kilenc évig volt adjunktus Ph.D nélkül, és amikor megszerezte, kinevezték docensnek. nem tud már felkavarni a dolog, bevallom.