Lex Haverok IV.

Eredeti szerző: Kettes

A Fidesz hatalomra jutásának első évét a párt által kiválasztott személyek személyre szabott jogalkotással történő hatalmi helyzetbe hozása, bebetonozása, a jogszabály szerinti személyi feltételek által támasztott akadályok elhárítása, illetve különféle indokolatlan gazdasági és politikai előnyök biztosítsa, például a közteherviselés alóli kibújás fémjelezte. A Lex Haverok című sorozatunkban a második Orbán-kormány első évének személyre szabott törvényeit tekintjük át.

Lex MAL (2010. évi XCIII. tv., kihirdetve 2010.12.12.)

A 2010. október 4-i kolontári vörösiszap-ömlés felelősének a kormány a 1221/2010. (XI.4.) határozatában a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt.-t (MAL) nevezte meg, egyúttal felhívta a közigazgatási és igazságügyi minisztert, hogy indítson kártérítési eljárást az állami kezelésbe vett cég ellen. A kormány ezzel a határozatával prejudikált egy majdani, a MAL-t esetlegesen (de valószínűsíthetően) elmarasztaló bírósági döntést. A MAL-t október 12-én állami felügyelet alá vette az állam, ezt a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV törvény Hende Csaba honvédelmi miniszter által T/1334 számon 2010. október 11-én benyújtott, majd másnap elfogadott módosítása tette lehetővé.

A módosítás szerint veszélyhelyzetben „Gazdálkodó szervezet működése rendeletben a Magyar Állam felügyelete alá vonható.” A veszélyhelyzetet az Alkotmány úgy határozza meg, mint „az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető elemi csapás, illetőleg következményeinek az elhárítása”. A miniszterelnök nem is titkolta, hogy a MAL állami felügyelet alá vonásának egyik oka a MAL vagyonának biztosítása a majdani, valószínűsíthető kártérítések fedezésére. Bár az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzet már októberben megszűnt, a kormány a veszélyhelyzetet előbb 2011. március 31-ig, majd június 30-ig meghosszabbíttatta (13/2011. (III. 9.) OGY határozat).

A miniszterelnök a MAL Zrt. működését felügyelő kormánybiztosnak Bakondi Györgyöt, az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség 2010-ben kinevezett vezetőjét jelölte ki, aki 2010-es kormányváltás előtt a Fidesszel kapcsolatba hozott, volt titkosszolgálati tisztek által alapított UD Zrt. felügyelő bizottságának tagjaként és az UD Zrt. ügyvédjeként dolgozott. Bakondi felügyelete alatt a MAL Zrt. átállt „száraztechnológiára”, azaz innentől az iszapot nem csővezetéken, hanem száraz anyagként, teherautókon szállítják a tárolóba.

Az átállás indokait a kormánybiztos nem támasztotta alá a nyilvánosság előtt. A nyilvánosság számára hasonlóan megítélhetetlen az ésszerűsége azoknak a biztonsági intézkedéseknek is, amelyeket a kormány az ömlést követő napokban elrendelt és amelynek a költségeit kétségkívül a MAL-ra fogja terhelni, mint például a falu köré épített gátak, a talajcsere és a mederkotrás. Miközben a kormányzat többnyire új lakóházakat építtetett vagy vásárolt a károsultaknak a részlegesen megrongálódott lakóházak helyett is, a Kármentő Alapban összegyűlt mintegy 300 millió forintot egyházi karitatív szervezetek között osztotta fel.

A kormány végül 2011. június 30-án szüntette meg a MAL állami felügyeletét. A MAL menedzsmentje a helyén maradt és – meglepő módon – 2011. áprilistól már nyereségről számolt be a felmerült 2,5 milliárd forintos technológiaváltási és kármegelőzési költségei, valamint a várható többtízmilliárdos kártérítési kötelezettségei ellenére. Jellemző, hogy a MAL Zrt.-nek a 100 leggazdagabb magyar között számon tartott tulajdonosai 2010. novemberében „önként” felajánlották a tulajdonrészüket az állam képviselője számára egy Pintér Sándor belügyminiszternek írott levelükben, azonban a MAL felügyeletének feloldása után a tulajdonosok ajánlata lekerült a napirendről.

A Lex Mal, azaz honvédelmi törvény módosítása alkotmányos jogokat korlátozott, amelyet természetesen egy élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető helyzet igazolhat. A kormány azonban a gyakorlatban alacsony szintű jogszabályban – alkotmányosan igazolhatatlanul – a kártérítési pozícióinak védelme érdekében hosszabbította meg az alkotmányos jogok korlátozását az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető körülmények megszűnte után is. A vörösiszap okozta veszély elhárult, de megmaradt a kockázat, hogy kormányközeli vállalkozások nyomására a kormány akár a MAL-t, akár más jelentős magánvállalkozást állami felügyelet alá vonhat és a nyilvánosság számára ellenőrízhetetlen üzleti tranzakciókra vagy akár tulajdonosváltásra is kényszeríthet.

Részletesebben:
Ki a bűnös? Ki a felelős?
Hűtlen kezelés

---

Lex Simicska (2010. évi CLXXII. tv. 4. §)

2010. decemberére a magyar közvélemény hozzászokott, hogy a Fidesz által benyújtott törvények elsőre rejtélyes rendelkezései mögött a párt mögött álló személyek magánérdekeinek államérdekké emelését keresse. Így történt ez az ártatlannak látszó, az egyes közlekedési tárgyú törvények módosításáról szóló T/1746 számú törvényjavaslattal is, melynek 4. §-a megtiltja reklámhordozók kihelyezését a közút területén, felette vagy mellette – kivéve a járdát. Az indoklás a közlekedés biztonságát veszélyeztető táblák, jelzések visszaszorításának szükségességére hivatkozik, de nem szolgál magyarázattal arra, hogy az úttesttől 100 méterre elhelyezett reklámtábla miért veszélyesebb, mint a járdán elhelyezett. Hasonlóan rejtélyes megfontolásból villanyoszlopon tilos hirdetést elhelyezni, de hirdetőoszlopon vagy házfalon például szabad. Ki érti ezt?

Bárki, aki tudja, hogy a Simicska Lajos tulajdonában álló Mahir Zrt. piacvezető a hirdetőoszlopok és a belterületi óriásposzterek piacán. A Lex Simicska az üzleti konkurencia állami szabályozással történő kiszorításának szép példája. A konkurencia ezesetben az ESMA Zrt. volt, amelyet a Mahir korábban sikertelenül próbált felvásárolni.

Simicska Lajos országgyűlési magánüzletelése azonban többtízmilliós nagyságrendű lyukat ütött az adósságoktól szorongatott önkormányzatok, különösen a megyei jogú városok büdzséjén, így Kósa Lajos a T/3408 számon benyújtott egy módosító indítványt a közúti közlekedésről szóló törvényhez, amely az önkormányzat képviselő testülete kezébe adná a reklámtáblák elhelyezéséről szóló szabályok felülbírálatát. Kósa azonban ezt a javaslatát öt nappal később visszavonta. Az önkormányzatok tovább fuldokolnak az adósságban, és addig nem is várható a Lex Simicska módosítása, amíg az ESMA be nem dobja a törölközőt.

Részletesebben:
Simicskának nem fog fájni: újraoszthatja a hirdetési piacot a Fidesz
Kósa lazítana a köztéri reklám szabályozásán

---

Lex Fühü

A Független Hírügynökséget (Fühü) az RTL Klub volt munkatársai hozták létre és éveken át az MTI konkurrenciájaként gyártott fizetős híreket a kereskedelmi média számára. A közszolgálati médiák médiatörvény által elrendelt összevonása nyomán létrejött MTI Hírcentrum „a tájékoztatáshoz fűződő alapjog megvalósítása érdekében” elindította ingyenes hírszolgáltatását, ezzel gyakorlatilag kirúgta a széket a Fühü alól. Az ingyenes állami hírszolgáltatás, amellett, hogy nem garantálja a tájékozódáshoz fűződő alapjogokat, versenykorlátozó, és nem csak a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvényt, de nyilvánvalóan uniós versenyjogot is sért.

Ez utóbbin nem, de az előbbin általában lehet segíteni a fülkeforradalom országában. „Az Index információi szerint már elkészült a Magyar Távirati Iroda ingyenes hírszolgáltatását támogató törvénymódosítás, amely kivenné az állami hírügynökséget a szokásos piaci szabályok alól. A javaslat szerint ugyanis a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény módosítása után nem minősülne erőfölénnyel való visszaélésnek az, amit a tavaly év végén elfogadott médiatörvény megálmodott.” – írta az index 2011 februárjában.

A Fühüt (pontosabban annak hírügynökségi tevékenységét) ennek ellenére 2011 januárjában Braun Róbert, az SZDSZ korábbi kabinetfőnöke, Medgyessy Péter korábbi államtitkára, az index.hu alapítója, a Simor András vezette Nemzeti Bank kommunikációs főtanácsadója felvásárolta. A Fühü új tulajdonosai szerint „éppen az lehetett volna legnagyobb vonzerejük a médiacégek szemében, hogy azokat a témákat is feldolgozták volna, amiket véleményük szerint az MTI nem, vagy csak nem elég hangsúlyosan.”

Nos, tévedtek. Braunék bevásárlása után a jobboldali média felmondta az összes szerződést, és Braun sem tudott tőkeerős partnert találni a nyilvánvaló kormányzati ellenszélben. A Fühü június 16-án bedobta a törölközőt, így a tájékozódáshoz fűződő alapjogokat mostantól a kormány biztosítja mindannyiunk számára.

A történet legszebb része azonban az, hogy a Lex Fühü a valóságban sohasem létezett. Sem törvénymódosítás, sem javaslat formájában nem került a parlament elé. Egyedül az „index információi” szerint készült el, de ez elég is volt ahhoz, hogy a független piaci szereplők értsenek a szóból és kitérjenek az állami médiaszörny útjából.

(Nyugi, folytatjuk. :-))

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521973-6a5d99ac10151' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521973&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521973-6a5d99ac10151&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521973-6a5d99ac10151' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>