Lukács György esete Kiss Lászlóval (privátposzt)
Eredeti szerző: jotunder
Magyarországon egy morális pánik alakult ki, amelynek része, hogy a mára teljesen megbolondult X.Y lepatkányozta azokat, akik Kiss Lászlót támadták, hogy Z.W gyakorlatilag lekurvázta az ügy azóta elhunyt sértettjét, ahogy az is, hogy Kisst Jack the Ripper és Ilse Koch szerelemgyerekeként írták le. A morális pánik lényege, hogy nem a pánik tárgyáról szólnak, hanem a pánikban résztvevőkről, Kiss ügye egészen látványosan nem szólt Kiss Lászlóról, csak a róla beszélőkről, az X.Y-okról, Z.W-kről, azokról, akiknek fontos, hogy róluk szóljanak a dolgok.
Egyszer megkérdezték Heller Ágnest, hogy mit gondol arról, hogy Lukács György B-listáztatta Hamvas Bélát és ő meglehetős határozottsággal azt felelte, hogy Lukács nem volt abban a helyzetben, hogy B-listázhatott volna, hiszen csak egy egyetemi tanár volt. Azt is hozzátette, hogy középszerűnek tartja Hamvas műveit. Nem vagyok filozófus, annyira nem, amennyire egy ember képes nemfilozófus lenni, és nem fogok állást foglalni Hamvas kvalitásait illetően. Azt gondolom, hogy Lukács Györgynek komoly szerepe lehetett abban, hogy Hamvas Béla élete rettenetesen szomorú fordulatot vett, és azt is gondolom, hogy Heller akadémikus nem is gondolhatta komolyan, hogy Lukácsnak nem volt köze Hamvas ellehetetlenítéséhez. Igenis köze volt hozzá, ahogy mások ellehetetlenítéséhez is köze volt. Lukács Györgyöt is érték megpróbáltatások, nagyon súlyos megpróbáltatások, de Hamvas Béla szempontjából ez ugyanannyira másodlagos dolog, mint az 1961-ben megerőszakolt lány szempontjából is másodlagos lehetett sok minden, ami a szörnyű nap előtt és után történt. Az ő élete akkor megváltozott, csak remélni tudom, hogy nem tragikus módon, mint Hamvas Béláé. Tudatosan választottam Lukácsot, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar gondolkodóját, hogy legyen valamiféle tétje ennek a szövegnek, ha már az eredeti tétet nem voltam hajlandó tartani.
Jobb lett volna egy olyan Magyarország, ahol egy Lukács és egy Hamvas is alkothatott volna, ahol a bírósági ítéleteket fél évszázad után is tudomásul lehet venni, ahol a közös dolgainkat legalábbis megpróbálhatjuk rendezni, ahol a fehér fehéret jelent, maximum világosszürkét, de semmiképpen nem feketét. Nem lett ilyen Magyarországunk, és sajnos nem tudok bízni abban, hogy lesz. Itt most egy személyes mondat következik. Kedden megnéztük a Korrup Schőn-t a Tápszínházban, ahol az előadás egy olyan szöveggel zárult, amely egykor a Vincenten jelent meg. Ez olyan privát katarzist jelentett számomra, amire talán egész életemben emlékezni fogok.
Katarzisra van szükségünk és nem morális pánikra. Olyan gondolatokra van szükségünk, amelyben benne van a kudarc lehetősége. Kételkednünk kell az igazságainkban, éppen az igazságaink érdekében. Nem mondhatjuk azt valakire, hogy bűnös vagy bűntelen, csak azért, mert úgy gondoljuk, hogy jól áll nekünk a bűnösség vagy a bűntelenség kimondása. El kell tudni viselnünk az ambivalenciát, akkor is, ha az nem kellemes, ha jobb lenne túl lenni a méricskélésen, ha jó lenne kimondani már valamit, mert elváratik a kimondás. Ez most nem az a kor, ez most a gyors erkölcsi győzelmek kora, itt minden mondat egy nagy háború része lehet, és a nagy háborúk sok mindent igazolni tudnak. Holnap új botrány lesz, gyors botrány, lehet róla írni posztot, publit, fél flekket vagy tán egészet, nagyon gyorsan, hogy le ne maradjon az ember.
Márpedig én most le akarok maradni, szeretnék csak nézni magam elé, mint kedden a színházban.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518914-6ae37181d6445' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518914&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518914-6ae37181d6445&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518914-6ae37181d6445' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@aronsatie:
Ebben történetben az a nyomasztó, hogy a „megbocsátás” és a potenciális haszonszerzés túl közel esik egymáshoz.
@Muad’Dib: ebben az országban, ahol egy olimpiai aranyéremnek ekkora szerepe van, azt kell mondanom, igazad van. kissnek nem volt/nem lehetett más választása, mint elfogadni a posztot.
@parti_giano:
Az fel sem merül, hogy ezt szerette csinálni, azért fogadta el? És úgy érezte itt tud alkotni, értéket teremteni?
@panelburzsuj: És ki szerezte a hasznot?
@Muad’Dib:
Vagy mert máshol meg nem. Vagy több kínlódás árán.
@Muad’Dib: @aronsatie: Szavakon lovagoltok.
A „bocsanatos bun” helyett „kis sulyu bunt” gondoljatok a kerdesembe. Szerintem ezt (is) jelenti.
@panelburzsuj:
Tehát továbbra is ott tartunk, szégyellje magát, amiért sikeres, mert lenni abban, amit csinált. Hiszen bűnöző, az ilyen legyen sikertelen, lehetőleg visszaeső, hogy mindenki lássa milyen ember.
@Muad’Dib: Biztos vagyok benne, hogy szerette, amit csinal, es buszke az elert sikerekre. Szerintem meg nem lett volna szabad csinalnia akkor sem, ha masban esetleg nem tudott volna ennyi erteket teremteni.
@aronsatie:
Az élsport, mint sikerágazat. Mindegy, milyen morális áron.
A közreműködőknek egzisztenciális előny – az „útegyengető” politikának nettó haszon.
@Muad’Dib: arra utalsz, hogy determinált pályán mozgott? mert a sportolóknál tényleg megfigyelhető egy ilyen vonulat: élsportoló-edző.
@pont7: Az más. Valóban lehet rossz üzenete. De egy életre akkor sem szólhat.
@panelburzsuj: Lehetséges, de a konkrét esetben nem hiszem. Akkor ugyanis sokkal egyszerűbb lett volna, ha ejtik a vádat, mondván, nem sikerült a bizonyítás.
@parti_giano:
Egyrészt igen, másrészt pedig megtalálta azt, ahol sikeres tud lenni, és hülye szóval élve törleszteni tudja a tartozását, megpróbálhat olyan dolgot elérni ami jó és értékteremtő.
@Muad’Dib:
Én Kisst kevésbé hibáztatom, mint a környezetét. (Már persze abból kiindulva, amit eddig „látok”.)
Szakmailag megbecsült ember lehetett volna tiszteletbeli alpolgármesterség, meg róla elnevezett uszoda nélkül is. De már ifjú korában hozzászoktatták, hogy neki több „jár”, mint a hétköznapi halandóknak – és ő meg elfogadta ezt a többet vénségéig.
@aronsatie: ezek szerint a kakasnak is előre szólt jézus.
@panelburzsuj:
De milyen több járt neki, amit nem „szolgált meg”. Rossz edző volt? Sokan sikeresebbek voltak, mint ő? Nem bizonyított nemzetközi színtéren? Én még emlékszem hány gyerek kezdett el úszni (nem versenyszerűen, csak hobbiból) az ő által nevelt úszok sikerei miatt. Ez nem kevés elért eredmény.
@aronsatie:
Ez a „volna”, a
volt meg az, hogy két lépcsőben is csökkent a büntése: másodfokon, amit aztán nem kellett teljesen kitöltenie.
@Muad’Dib: csak utánérzés, de nem gondolkodott szerintem, főleg ilyeneken, hogy törlesztés és értékteremtés.
@panelburzsuj:
Lett volna „lehetősége” nem elfogadni?
Egy olyan széljegyzettel, mint a 61-es eset, minden olyan törekvése, mely nem igazodik az „elvárásokhoz”, a bukásához, megsemmisüléséhez vezetett volna?
Hibáztatható-e Kiss, hogy a bűnbocsánat éveiben és azután, sikeres edzővé és a társadalom megbecsült tagjává kívánt válni?
@parti_giano:
Lehet, hogy nem, de ez lett belőle.
@aronsatie:
Ezt is elfogadom.
De mégis ott a kérdés, hogy a szűk közösség ismerte-e az előzményeket. Esetleg előlük is elhallgatta.
Abban az esetben, ha a munkatársai, tanítványai ismerték a múltját és így is együtt tudtak vele dolgozni, akkor rendben van. Az ő döntésük volt és az eredmények szakmailag igazolták is őket. Ráadásul igen nehéz döntést hoztak és ezért csak dicsérni lehet őket.
Ha azonban előttük is titok volt, akkor az másik történet.
De ez még mindig az edzői szint.
Azután meg Virág et.-vel értek egyet.
Ha valaki az egész sportágat képviseli, akkor az nagyon magas elvárásokkal jár.
@Muad’Dib:
Ezt akkor tudnánk pontosabban megítélni, ha ismernénk a többi korabeli elítélt pályafutását. Milyen eltiltásokat kaptak, mennyi időre, milyen támogatást az újrakezdéshez.
Kiss gyakorlatilag rögtön ott folytathatta, ahol a börtön előtt abbahagyta.
Olyannyira, hogy a nyilvános életrajzaiban föl se tűnik semmiféle „lyuk”.
Természetesen nem aronsatie, hanem: @Behaton:
@panelburzsuj:
De szerinted élt a lehetőséggel, amit így-úgy a társadalomtól kapott vagy elherdálta azt?
@Muad’Dib: @panelburzsuj:
Mármint élt vele, és hasznos, értékteremtő munkát végzett?
Mert szerintem igen.
@maybach: @panelburzsuj:
A legfontosabb „lyuk” a történetben. Ez a fekete lyuk rejti az igazság egyik kicsi, de legfontosabb szeletét.
Nem tudjuk, hogy miért folytathatta életét különösebb és nagyobb törés nélkül.
Zsarolás?
Beszervezés?
Tévedés?
Ártatlanság?
Politikai nyomás?
Stb…stb…
@Muad’Dib: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb.
@Muad’Dib: Így van. A Kiss ügyet nem tudom megítélni, mert még mindig nagyon sok részlet van, amit nem ismerek. De attól én is teljesen meglepődtem, hogy olyan emberek, akik magukat liberálisnak és/vagy baloldalinak vallják, teljesen magától értetődően olyan dolgokat írnak, mondanak, amiből az derül ki, hogy a rehabilitáció lényegében fogalmilag kizárt, ha valaki egyszer súlyos bűnt követettel. És nem arról van szó, hogy átnézték a Kiss ügy részleteit és azt mondják, hogy itt nem adottak azok a körülmények, amelyek kapcsán egy megfelelő rehabilitációról lehet beszélni. Ez elképzelhető, de szinte senki nem ezzel érvel. Sok normális, okos ember szerint ab ovo kizárt, hogy valaki megfelelő életvitellel kiharcolja, hogy megint a társadalom alkotó, sikeres tagja lehessen. Ha ez ki van zárva, az baj.
Egyúttal az is fatális lenne, ha Kiss László megítélése azon múlna, hogy milyen nagyszerű és milyen sportteljesítményeket nyújtott. Ez ugye a Bayer-féle érvelés. Szerintem részben az viszi félre a vitát, hogy sokan úgy érzik, hogy megint egy befolyásos embert védenek a bűnei következményei elől.
A releváns kérdés a Kiss ügyben és bármilyen hasonló ügyben az, hogy amúgy az élete megfelelt-e azoknak a követelményeknek, amelyet egy (nem prominens) bűnöző rehabilitációjához támasztanánk vagy sem. De nem erről folyik a vita, sőt, ez mintha teljesen irreleváns lenne:-(
@Muad’Dib: @Behaton:
Igen, megragadta a lehetőséget. Az ilyet úgy is hívjuk: opportunista.
Amit én feszegetek, az az, hogy sportolói-edzői siker magától értetődően „emberi nagyság”, „példakép” is lesz-e? A szakmainál jóvabb tágabb kör számára?
@panelburzsuj:
Nem, de talán megfelel annak, amit @ulloiut írt: „…hogy amúgy az élete megfelelt-e azoknak a követelményeknek, amelyet egy (nem prominens) bűnöző rehabilitációjához támasztanánk vagy sem…”
@maybach: „Szóval sem írtam, hogy élete végéig legyen kiközösítve, de elsunnyogni sem kellene.”
Nem azt állítom, hogy tévedsz, mert lehet, hogy igazad van. De nem kellene többet tudnunk a körülményekről, ahhoz hogy biztosan állíthassuk az elsunnyogást? Megfelelően nyilvánosan tematizálni ezt a 60-70-es években kellett volna, és az nem teljesen Kiss László bűne, hogy ezt akkor nem lehetett. Hogy mi történt a Kiss ügyben a releváns időszakban, azt csak úgy tudnánk megítélni, ha mélyebben beleássuk magunkat abba, hogy a szűk (főleg a szakmai) nyilvánosságban hogyan kezelték ezt a kérdést, illetve hogy Kiss maga hogyan viszonyult ehhez. Erre nem nagyon került sor a nyilvános vitában. Nem mellékes kérdés az eset megítélésében, hogy Kiss maga mit gondolt a tettéről akkor, amikor újrakezdte a szakmai pályafutását, mit gondol róla ma, és főleg hogy volt-e utána valaha olyan mozzanat, ami arra utal, hogy megint elkövetné ezt a büntetett, ha lenne rá lehetőség. Ha mindenki, aki azóta vele dolgozott őszintén úgy gondolja, hogy a nemi erőszakot elkövető Kiss egy teljesen más ember volt – nem azért, mert sikeres, hanem mert emberileg más -, mint az, aki az erőszakot elkövette, akkor ennyi évtized után vélelmezhető, hogy maga sem azonosul a bünőző Kiss Lászlóval, mert igyekezett egy másik emberré válni. Hangsúlyozom: ezek nem állítások, mert nem ismerem az ügyet kellő részleteséggel, de szerintem jogos megfontolások és megítélésem szerint a statáriális eljárásban, ami most a nyilvánosságban zajlik, nem kapnak kellő súlyt.
@Behaton:
Nem tudjuk.
Két-három nap után ott tartunk, hogy Kiss lemondott a tisztségeiről, de ezzel párhuzamosan olyasmit is pedzeget, hogy már annak idején is ártatlanul hurcolták meg.
Innentől kezdve megint teljesen nyílt a „játszma” – fogalmunk sincs ugyanis arról, hogy akkor végül is megbánta, vagy tagadja a neki fölrótt tettet?
Nem tudjuk, mit követett el. Zavaros, ellentmondó. És innentől a későbbi életpályája ugyanúgy lehet a bűnbánó ember erőfeszítése, mint a bűnét önmaga előtt is tagadó görcsös önigazolása – ugyanazokkal a sikerekkel.
@Virág et.:
Egyetértek veled.
Haaaat……..nem minden eroszakost, szexualis bunozot akar elitelni a köz. Siman atmegy a vakkomondoros ficko, most mentegetve van az uszoedzo……ezek eroszakos cselekmenyek, azutan nem beszelunk kulonosebben a katolikus papokrol, de meghurcolnak eroszakmentes de szexualis jatekokat jatszo tanart. Ha akarom, lathato valamifele tendencia. Az egyiknek tulajdonkeppen kis kiabalas utan megengedjuk hogy normalis eletet eljen, a masikat kidobjuk……Es az uzenete is borzaszto. A ferfiak egymast vedik. A nagy magyar omegahim csapat……Es legendakat gyartanak. Mindig mindenfele hazug tortenet, sosem az igazsag keresese, vallalasa…… Nem mondom, hogy a buntetes letoltese utan rekessze ki a tarsadalom a szexualis bunelkovetoket, de tartsak oket nyilvan, es lehetoleg ne eresszek oket olyan kozegbe, ahol kisertesbe eshetnek……..mert a statisztika azert megiscsak azt mutatja, hogy a visszaeses meglehetosen gyakori. Es az eroszakos szemelyiseg sem szelidul meg. Ezek az esetek valahogy mindig azt mutatjak nekem, hogy mennyire nem fontos itthon a gyengek vedelme….nem szamitanak a nok, a gyerekek, az oregek, a serultek, csak a mindenaron karrierepito ferfiak szamitanak……Gyerekeket adnak eroszakolo keze ala, es meg annyira is arrogansak, hogy lanyokat is. Edzhetett volna csak es kizarolag fiukat, es akkor legalabb valami icipici szandek latszana, hogy tesznek valamit, hogy ne ismetlodjon a bun.
Nem hiszek K.L. buntelensegeben. Ha koncepcios per lett volna, a rendszevaltaskor kerhette volna a tisztazasat. Egy ilyen vád, ha igaztalan, annyira fajdalmas es feldolgozhatatlan, hogy az elso lehetosegnel tisztazni akarna magat aki elszenvedte. A tekintelye mar akkor megvolt, ha tiszta lett volna, hoskent kerul ki az eljarasbol. Most akarja ujratargyaltatni, most, amikor a vadlo mar meghalt, es erzi a hata mogott a sok-sok befolyasos partfogot……ez az undoritonal is undoritobb……ezek kozott valodi ferfi egy sincs…..csak puhapocsu gerinctelen aljahimek.
@maybach: Ismert volt és tudták. Még én is tudtam. A pontos részleteket persze nem, de azokat most is egy hiteltelen oldalon megjelent szöveg alapján csócsáljuk.
@aronsatie: de maguk az iratok hitelesek. azt még kiss sem tagadta.
@tyto:
Nem is értem miről beszélsz. Mit tehet ő róla, hogy ilyen lehetőséget kapott? Esetleg arról is ő tehet, hogy volt pofája jól dolgozni, és eredményeket elérni? Jobb lett volna, ha újra erőszakol, ugye? Akkor megnyugodnál, hogy rendben van a „statisztika”?
@parti_giano: Csak részletek jelentek meg, és a kutya sem vizsgálta meg, hogy vannak-e az elbeszéléseken kívül hiteles bizonyítékok. Ez nem oknyomozó újságírás.
@aronsatie:
Ez klasszikus bulvár újságírás – hasonló közönségnek.
Most már a Bors is bekapcsolódott a szerintük 300 oldalas perirat szemelgetésebe.
Fogalamam nincs a „szakma” lehetőségeiről, de azt vélem, hogy amihez a bulvár hozzáfér, ahhoz a „komoly oknyomozás” is talál bejáratot – ha keresi.
@tyto:
„Nem hiszek K.L. buntelensegeben.”
En sem, de ez nem hitvita. Egyreszt nagyon helyes, ha idorol idore nyilt parbeszed zajlik moralis kerdesekrol. Nem tesz jot az illiberalizmusnak.
Masreszt, kicsit deja vu erzesem van. Par eve felmerult, hogy egy sikeres sportember, aki sokat tett a hazajaert, a: plagizalhatott-e egyaltalan; b: ha igen, szabad-e ezt szova tenni, nem kellene-e tullepni az ilyesmin a magasabb cel (tarsadalmi elony) erdekeben.
Egyetertek, ha a tarsadalmilag hasznosabbnak itelt polgartarsainknak tobbet nezunk el, mint az… ertektelenebbeknek azzal meg is erkeztunk a gyengek kiszolgaltatottsagahoz. Ez most, 50 ev utan, nem KL-rol szol.
@aronsatie: kiss esetével kapcsolatban, de általánosítva, mit gondolsz arról, hogy egy élő személyről neveznek el intézményt, közterületet?
@Muad’Dib: a társadalom nem tudott arról mit követett el, így nem is adhatott esélyt semmire.
@Muad’Dib: nem erted hogy mirol irtam. Arrol hogy egyreszt a tarsadalom nem vedi a gyengeket, most is kizarolag Kissrol beszelunk, de alig esik szo az akkori aldozatrol, a korulmenyekrol, es hogy ez megint ferfihangsulyos megkozelites ……..meg arrol is irtam, hogy az azonos tipusu bunelkovetokkel is maskepp banunk. Attol fuggoen, hogy melyik hordahoz tartozik. Egyiket felmentjuk, masikat kirekesztjuk ……..nem is cel az igazsag kideritese……vagy valamifele helyes kozos hozzaallas kialakitasa. Mindenki hasznot akar ebbol is. Szemelyeset („lam en egy kovet fujok az erosekkel, hozzatok tartozom am en is” tipusuak) vagy anyagit (mint a bulvarsajto). Pedig peldaul meg lehetne nezni az amnesztiakor szabadult tobbieket, hogy hanyan mehettek vissza az eredeti szakmajukba, hany lett ismert, hires, stb……lehetne probalni megerteni. Tanulni belole.
Nem vitatom K.L. eredmenyeit. De normalisnak tartanam, ha benne lenne az oneletrajzaban……mondjuk ugy hogy :21 evesen eliteltek eroszakos kozosulesert, bunteteset letoltotte, azota semmilyen kifogas nem merult fel vele kapcsolatban. Hogy az a nyomorult szulo, aki hozza viszi a gyereket, donthessen. Egy felnott tarsadalom kepes ilyen dolgokkal megbirkozni. Nem kellene kepmutatasra nevelnunk egymast. Nem lenne kevesebb ez az ember, ha benne lenne ez a ket mondat az oneltrajzban. ….. Ha tudni lehetne a botlasokrol. Sot. Azzal hogy utolag el akarjuk torolni a bunoket, elvesszuk a megvaltozas, a megjavulas lehetoseget, dicsosegét az emberektol. Pedig az legalabb annyira nehez, es legalabb akkora dicsoseg mint aranyakat nyerni. Es ugye ismert az is, hogy nagyobb rocksztar egy megjavult bunos, mint egy eleve artatlan ember. Szoval egeszen sok alapot ad egy ilyen eset az elgondolkodasra, meg a fejlodesre ……es ezeket a lehetosegeket, ahogy most latszik, megint ki fogjuk hagyni.
@punkfrog:
De igen. Az eset benne volt az újságokban, így szabadulása után igazán nem beszélhetünk arról, hogy nem tudtak róla.
@tyto:
Nem hinném, hogy jó, vagy hasznos dolog lenne a büntetett előéletű emberektől azt várni, hogy életük végéig minden cv-jükbe arról értekezzenek miért és hogyan voltak elítélve évtizedekkel ezelőtt.
@ulloiut: @aronsatie:
Az igazságot gondolom sosem fogjuk megismerni.
Ha a környezete ismerte a történteket és így is tudtak vele dolgozni, akkor számomra rendben van. A sunnyogás azért merült fel bennem, mert úgy tűnik velem együtt sokaknak újdonság volt.
Az kicsit azért zavar, hogy most állt elő az ártatlanságával. 89′-óta lett volna rá alkalom.
Persze mindenki másként csinálja.
@Muad’Dib:
Sokadszor hivatkozol erre.
Felülír MINDENT az, hogy sikeres volt? Mindent? Minden körülmények között?
@esernyősEvezős:
Mit kellene felülírnia? Bizonyította, hogy a bűncselekményért kapott büntetés letöltése után hasznos, és eredményes tagjává tudott válni a társadalomnak? Igen. Mit lehet mást elvárni egy büntetett előéletű embertől a rehabilitáció során?
@Muad’Dib:
Értem. Akkor jól érzékeltem: te nem találsz kivetnivalót sem abban, hogy simán azzá lehetett, amivé, ellenben abban, hogy ez most előkerült és nem siklik át felette senki egy kézlegyintéssel, abban igen.