Magyarország pillanatnyi helyzete
Eredeti szerző: jotunder
Ez nem poszt, csak egy po, vagy inkább csak egy p.
Kihirdették az idei ERC Starting Grant eredményeket. Ez a fiatal kutatók részére kiírt legnagyobb uniós tudományos pályázat. 536 pályázatot támogattak összesen 800 millió euróval. A kutatóhelyek szerinti megoszlás a következő : 532 nyugat-európai és 4 kelet(közép)-európai. Összesen két magyar, egy lengyel és egy szlovák kutatóhelyet támogattak. Hollandiában ellenben 51, Svájcba 33, Izraelbe 23, Belgiumba 18 grant került. Valóban ideje kivonni egy kis pénzt a magyar felsőoktatásból, mert már tényleg borzasztóan versenyképesek vagyunk. A két nyertes magyar kutatóhely egyébként a CEU-n van, humán tudományokból nyertek. Természettudományi és élettudományokból nem nyertünk semmit. Magyar állami kutatóhely nem kapott egyetlen egy grant-et sem.
Magyarország ma egy Hoffmann Rózsika nevű exkommer iskolaigazgatónőre bízza a magyar felsőoktatás távlati fejlesztését. Mi teljesen meg vagyunk őrülve.
@maroz:
van egy ismerősöm kint a rohadó usában. innen “menekült el” még 90-es években. A kölykei közül az egyik “repülőgép hordozó” kapitány akar lenni(16 év körül lehet). hajt mint a güzü. és akkor a faterja aszondja, hogy egész hihetetlen számára(túl azon hogy jut eszébe ilyen :)) hogy a gyereknek milyen lehetőségei lettek csak azzal, hogy abba az országba született. mintha egy másik bolygón lenne magyarország és az usa. (és most ne menjünk bele, hogy rengeteg negatív dolgot is felsorol az usáról pl azt is hogy romlik az oktatás színvonala. de akkor mi hol vagyunk?)
@Belpo: Az USA közoktatása is elég egyenetlen színvonalú, van aki oda születik és nem olyan jó neki (de persze valszeg jobb mint BAZ megyében romának születni). Akik Mo-ról mennek oda, általában a jobb helyeket találják meg (különben miért mennének oda), de attól még simán találsz a két szélső decilisben lévő iskolákat mondjuk 30kmes körön belül.
@tollaszerge:
persze, ez így van. viszont rengeteg olyan lehetőséged van, ami itt nincs
vadakat terelő juhász mindenhol lehetsz, űrhajós kevés helyen. de ugye az is egy érdekes kérdés, hogy is jó az egyszínvonalú oktatás. mert skandínáviában okés, de a cucilista tábor mire ment vele. de még mindig az usa az a hely, ahol nagyon magasra törhetsz nagyon alacsony sorból
@Belpo: Az USA általában az élmezőnyben szokott lenni amikor intergenerációs mobilitás hiányát mérik. Vannak akik nagyon magasra törnek alacsony sorból, de a releváns kérdés az hogy mennyien vannak; nemsokan.
Félrevezető pusztán “egyszínvonalúság” alapján osztályozni anélkül, hogy megmondanánk mi ez a színvonal, nem lehet egy paraméterből értelmeset mondani. Szocialista Mo egyébként nem volt annyira equal access, mint azt a propaganda szerette nyomatni, és nemcsak oktatásban.
Minden országnak van egy önképe arról, hogy ő mennyire equal opportunity, de ez nem mindig fedi a tényeket, mert rengeteg legenda és ideológia torzítja. Az OECD pl elég jó összehasonlító statisztikákat csinál a kérdésről, érdemesebb azokat nézni.
http://www.oecd.org/edu/eag2012.htm
– amennyiben erre gondoltál.
@tollaszerge: Azt mondják, hogy nem annyira a valós átjárhatóság számít, hanem az, hogy erről az adott ország polgárai mit gondolnak. Én úgy gondolom, hogy ebben lehet valami. Ha egy polgár azt hiszi, hogy ez a mobilitás egy létező valami, akkor fontosnak, értékesnek fogja gondolni az intézményeit is, leginkább az oktatást.
Nálunk sajnos túl sokan vannak azok, akik nem hisznek az átjárhatóságban, azzal vannak, hogy a jóba beleszületni lehet csak, és iszonyúan kevesen értenek egyet azzal a kijelentéssel, hogy tanulással, szorgalmatos munkával előrébb lehet jutni. Így már érthető, hogy az intézményekkel szembeni attitűdjük is álságos: mondani mondják, hogy hű, az oktatás, na, az aztán fontos, de valójában nem tekintik értéknek. Olyan ez, mint a hit: ha rákérdezel, hogy vallásos-e, rengeteg ember azt válaszolja, hogy ajjé, háppersze, de ha felteszel még vagy öt kérdést, akkor az azokra kapott válaszokból az jön ki, hogy lófaszt.
És itt ez az egyik nagyon nagy baj, hogy sokan, túl sokan nem tekintik az oktatást, a tudományt, a kutatást értéknek, így ha jön egy faszkalap és kitörli a seggét vele azon se nagyon háborodnak fel, hiszen háborodni akkor szoktunk, ha számunkra tényleg fontos értéket bántanak. Szerintem a jó kérdés az, hogy hogyan, milyen eszközökkel, milyen módon lehetne hatni annak érdekében, hogy ezek az attitűdök idővel valamelyest megváltozzanak.
@maroz: Nagyon sok igazság van abban amit mondasz, de nem tudom mennyit segít az oktatásba vetett hit azon, akinek nagyon korlátozott a hozzáférése a minőségi oktatáshoz. Képzelj el egy 2-3. jövedelmi decilisbe tartozó, vidéki faluban/kisvárosban élő szülőt, aki éppen el tudja tartani a családot. Legyen az az intervenció hogy ő hirtelen rádöbben hogy az oktatás milyen roppant fontos, és esetleg tegyük fel hogy a minőségi oktatás hozzáférhető, de ehhez neki és a gyereknek nagy erőfeszítéseket kell tennie. Valahogy nem tudom rajta számonkérni, ha nem sikerül motiválnia egy 12 éves gyereket arra hogy tanuljon keményen még 10 évet, és akkor esetleg, 10% eséllyel kiemelkedik egy kicsit, de az is lehet hogy nem, mert az egyetemet már nem tudják neki finanszírozni.
Nem tudom hogy az oktatással kapcsolatos attitűdök mekkora része énvédő mechanizmus. Nekem nagyon könnyű volt az oktatásban hinni, mert tudtam hogy elérhető. Egy svéd gyereknek nagyon könnyű az oktatásban hinni. Ugyanakkor nem egy embert ismerek, aki a nemtandíj bevezetése után azt mondta, hogy neki erre a szülei anno azt mondták volna hogy bocs, de ezt nem tudjuk vállalni.
@tollaszerge: Na itt jön be a @maroz: által említett “az ország polgárai erről mit gondolnak”, meg a fentebb említett versenyszellem. Az USA meghatározó kultúrája még mindig a “self made man” kultúra, kivéve egyes szubkultúrákat (talán, egyébként ez utóbbiakból vannak a konfliktusok, amelyeknek némely csoportoknál az volt az eredménye – a pozitív diszkriminációval társítva -, hogy onnan is kiemelkedtek emberek és lassanként elkezdett az egész csoport integrálódni), tehát a rosszabb oktatási háttér nem akadályoz meg feltétlenül abban, hogy feltörjél – ugyebár az oktatás eredménye kevésbé a tárgyi tudás, amelyre hivatkozva nálunk sok “nagyokos” isteníti a magyar oktatási rendszert (azt, amelyik volt) és leszólja a kintit, hanem készségek és attitűdök.
De, itten Nyugat-Európa utolsó szocialista országában is látok olyat, hogy a 60-as években a nyomor elől kivándorolt spanyol munkás lánya, aki egy kisvárosi helyi középiskolába járt, egész jól fizetett értelmiségi lett és egy legalábbis közepesen élenjáró technológia meghonosításán dolgozik.
Pontosan ezeket a lehetőségeket akarja pártjuk és kormányunk elzárni vagy nem is akarja, egyszerűen világnemlátásuk folytán ez a ténykedésük eredménye, és nem csak, megkockáztatnám nem elsősorban a pénzelvonás révén, már amennyi még maradt.
@tollaszerge: Ezért mondtam feljebb, hogy az attitűdváltozást nem a kisközségben kellene kezdeni, de még csak nem is a kisvárosban, hanem a nagyobbakban, mert az ottaniaknak azért tényleg van reális esélyük arra, hogy tanulással tényleg meglépjék ezt a generációs előrelépést, de még ők sem hisznek benne.
A usában sokkal, de sokkal többen elhiszik ezt az átjárhatóságot, mint ahány embernek tényleg lenne erre valós esélye, nálunk pedig pont fordítva, alig hisznek benne, holott ha megnézzük azért elég sok embernek van rá esélye. Most hirtelen nem tudom előkeresni a vonatkozó attitűdkutatást, de úgy rémlik, hogy olyan 80+ százalék gondolja úgy, hogy ebben az országban nincs esély az előrejutásra.
Attitűdváltozást pedig nem csak a rációra hatva lehet elérni, sőt, többnyire leginkább sőt, így én azon spekulálok, hogy vajon meg lehetne-e mindezt szerettetni az emberekkel, el lehetne-e érni azt, hogy mintegy szurkolói legyenek ennek az egésznek. Mert ha ebben sikerülne valamelyest előbbre jutni, akkor egy-egy választáskor, vagy egy-egy kormányzati döntéskor (például költségvetés) ugyanúgy feldemhednének az emberek akkor is, ha az oktatástól, a kutatástól vonnának el pénzt, mint amikor a focitól.
@maroz: “nem a kisközségben kellene kezdeni” Bárhol lehet. Például a Vincenten 😉 Az úgy müxik, hogy Dr. Maroz üzembiztosan el tudja különíteni a “miért bántod gyurcsánkát, olyan fess ember”-t a kissé ismerethiányos, ám jóindulatútól, és utóbbit finomabban (értsd: tánc- és illemtanóra anyaga szerint) küldöd a pi… akarom mondani a Wikipédiába, alapfogalmak tisztázása céljából. Ez lenne a maroz-féle attitűdváltozás (és nem a patologikus elitizmus) :-D.
@Kettes: Azért árnyalnám egy picit a képet. Orbánt nemcsak a foci, hanem a történelem és a nyelv is érdekli:
“a Turul a magyarok ősképe, melybe mindenki beleszületik, mint a nyelvbe és a történelembe. “Onnantól, hogy a világra jövünk, a mi hét törzsünk köt szövetséget, a mi Szent Istvánunk alapít államot, a mi seregeink vesztenek csatát Mohácsnál a Turul madár pedig, a most élő, a már meghalt és majd megszülető magyarok nemzeti azonosságának jelképe” – hangoztatta Orbán Viktor. “
Csak nem tudom, hogy ez jobb-e nekünk, mintha csak a foci érdekelné.
atv.hu/cikk/20120929_orban_a_jo_pasztor_megkeresi_az_elveszett_juhot?source=hirkereso
@ijontichy: Jó, akkor udvariasan mondom: ez egy marhaság. 🙂
Egyrészt annak, hogy itt nyolc-tíz, hosszú-hosszú évek alatt fórumozáshoz, virtuális csatározgatáshoz szokott nicknek változik-e az attitűdje nincs az égvilágon semmi, de semmi jelentősége. Másrészt pedig az esélye annak, hogy változzon erősen konvergál a nullához. De ha mégsem, akkora munkát, annyi erőfeszítést igényelne, amennyivel már ki lehetne világítani a fél Dunántúlt.
Az, hogy mi itt mit csinálunk, az egy vonásnyit sem baszik sehol. Ez egy hobbi, egy játék, egy – megengedem, csak a másik poszt alól ide ne jöjjön valaki beszólni – perverz szórakozás, aminek a jelentősége nulla. Amiről én beszéltem annak a való életben kellene zajlania, és úgy, hogy tíz- és százezrekre legyen hatással. Számolj utána: a társadalmunk egy százaléka úgy durván százezer ember. De még ha a nagyon fiatalokat és az aggastyánokat nem számolom akkor is nyolcvanezer. És ugye egy egy százalékpontnyi eltolódás egy tetszőleges attitűdöt illetően még alig több, mint semmi, sőt, inkább kereken semmi.
Kezeljük már helyén a dolgokat: egy egy játék, egy hülyéskedés, egy passzió, az pedig egy komoly dolog. Lenne, ha lehetne.
A vilagon nincs olyan hogy az utca embere tamogatna vagy ertene a kutatast, persze az ilyen “egy fore juto nobeldijasok” szintje folott. A fenti statisztikaban jol szereplo orszagokban rajottek arra hogy ez egy tamogatando terulet ami erositi egy orszag versenykepesseget. Es ezt az eppen a hatalmon levo oldal fuggetlenul a masik oldaltol egy emberkent tamogatja.
Mindig megdobbenek azon hogy milyen bagatel osszegekrol megy a felsooktatasban a vita, amit kiosztanak, visszatartanak, zarolnak bla-bla-bla. Par km autopalya vagy nehany kommunikacios tender. Ezt beletennek, az ebbol kifejlodo ipar es az ehhez kapcsolodo humantoke siman megdobna a gazdasagot de olyan szinten hogy utana mar nem is fajna hogy annyit lopnak. De nem. Na ezert nem lesz semmi itt.
A magyar kutatas azert is lehet vacak mert nincs elegge beagyazodva a nemzetkozi eletbe, a nyugati egyetemeken valami hihetetlen mozgas van, az epuletben levok fele gyakorlatilag mindig valami vendeg, vagy kulfoldi osztondijas stb. Igy aztan a magyar kutatas koldoknezos, magarautalt. Nehezebb publikalni, konnyebb zsakutcaba keveredni. Persze en mar regen lattam ezt es akkor is csak egy kis szeletet de nem hiszem hogy olyan eszbontoan sokat valtozott volna.
@xylon: “A vilagon nincs olyan hogy az utca embere tamogatna vagy ertene a kutatast”
Azért én úgy hallottam, hogy például a Holdra szállás elég nagyot szólt az utcán is… 🙂
@maroz: ugye nem akarunk ezen a szinten vitat nyitni.
Mondjuk annyi penzbol tenyleg meg lehet erinteni a tomegeket. De elegge el kell gondolkoznom egy masodik ilyen szintu tomegeket erinto esemenyen.
@xylon: Inkább sok-sok aprón gondolkodj el, kutatók éjszakája, hasonlók.
Ha az utca embere nem támogatja a kutatást (meg úgy egyáltalán, az oktatást, a tudományt, az innovációt), akkor egy kalandor, ostoba, aljas (közte tetszőleges kombinációban és/vagy logikai operátor) hatalom minden további nélkül megteheti, hogy ezeknek az intézményeit elsorvasztja, kivérezteti, vagy odadobja valamelyik potentátjának szórakozás céljából.
A “támogatja a kutatást” alatt azt értem, hogy értéknek tartja, fontos értéknek, és kellően pozitív attitűdökkel viseltetik iránta. Ilyen esetben még a kalandor, ostoba, stb. hatalom is óvatosabb, mert azért egy kicsit minden hatalom tart attól, hogy mi lesz, ha nagyon erősen felbosszantja a tömegeket. Lám, a komcsik is felemelték a sajtospogi árát, és meg is buktak, pedig figyelmeztették őket jóelőre!
@maroz: kisközségünk kugliversenyét ma elbuktam (sajna), de az ezüst is fényesen csillog. Kerestem a szálat, hátha valaki abban látná reményét, hogy mitől döglik a légy. De már a birgermájszter is visszaadta a titulust és a labancoknál csempézik! (szó szerint!)
Valahogy ezekről nem születik népnemzeti hűdekonzultáció…(műfelháborodás)
Aggyunk a népnemzetnek 30 évet. És már nem leszek sehol, csak növekszik az esély a jobblétre. szenderedve!
Na, majd a foci! Abban világelsők leszünk.
Tetszettek látni a négyes útról a már majdnem kész debreceni fociakadémiát?
Brrr. az MONUMENTÁLIS. Legalább 8 füves pálya, mindegyik éjszakai kivilágítással, egyenként körbekerítve, meg a központi épületek, és még nincs vége, ahogy látni.
Az ilyesmikre mindig van pénz.
De pl. a tanárok fizetésemelésére nem lesz. Azt már most megmondta a velejéig gonosz IMF, hogy életpálya modell bevezetése nóóó.
Mérhetetlenül sokba fáj nekünk a Kedves Beteg mániája. Mind.
@maroz: Gondolod, hogy bármi különbség van a kisvárosi és a falusi ember között?
Elárulom: nincs semmi.
Pesti vagyok, ott laktam harmincX évig, már jópár éve vidéken élek.
Először kisváros(ok), most falu.
Semmi különbség az emberekben, azt leszámítva, hogy -talán a zártabb közösség miatt- falun (dumában) prűdebbek az emberek, de ez is csak színjáték.
Minden ugyanúgy megy, talán a tálalás más; esetleg az unalom miatt több a pletyi.
De aki itt bunkó, vagy csak szimplán sötét, az nem sötétebb, mint a kisvárosban, ne adj’ isten Pesten.
Az okosabbja, törekvőbbje – már aki nem a mezőgazdaságban képzeli a jövőjét- elpályázik, de nem csak a munkahely miatt, hanem a nagyobb merítés miatt több esélye van hozzá hasonlókkal, dolgozni, találkozni.
Tehát én miután most közelről látom a dolgokat, nem látom értelmét a kisvárosi-falusi megkülönböztetésnek.
Ezért kommunikációban sincs rá szükség, SZERINTEM az csak erősítené a -kétségkívül meglévő – frusztrációt.
Kommunikációs különbséget én a kvalifikált – kevésbé kvalifikált – csonthülye vonalon tennék.
@akela_a_hun: Nem gondolom, tudom. Induljon el egy falusi a háza elől, célozza meg a legközelebbi gimnáziumot és számolja a lépéseket. Majd ugyanezt egy városi. Ha a két érték között nem lesz lényegi eltérés, akkor neked van igazad. 😉
Nem a kisváros, hanem a nagy. És ez nem egy értékítélet, ezek praktikus szempontok. Egyet mondok: könnyebb meggyőzni azt az általam vázolt dolgokról akihez háromszáz méterre van egy gimnázium és ezerötszázra egy felősoktatási intézmény, mint azt, aki mindezektől negyven kilométerre él. Na jó, mondok még egyet: elérni is könnyebb a (nagy)városi embereket.
És újfent: nem az eszére kell hatni, hanem az érzelmeire. Ne értse, csak szeresse. 🙂
Köszönöm vincentnek, hogy megírta ezt a bejegyzést, már évek óta figyelem én is ezeket az adatokat, és elképesztőek. A kk-európai régióban él asszem tán az EU lakosságának 20 százaléka, de a részesedésük az európai grantokban ennél jóval alacsonyabb, és ahogy látom, ez romlik is (pl valaki megjegyezte, hogy pár éve volt jónéhány nyertes magyar pályázat – hát igen, de most már kevesebb van.) Ahogy többen mondták, ennek oka nem lehet a jelenlegi kormány, ennél nyilván sokkal mélyebb és strukturális összefüggésekről van szó, de számomra az is nyilvánvaló, hogy amit ők csinálnak, az nem fog ezen a helyzeten segíteni.
Egyébként Pálinkás MTA elnököt szidta itt valaki, pedig neki vannak jó ötletei ezzel kapcsolatban. A Lendület program az egyik legjobb kezdeményezés, amiről utóbbi években hallottam. Ebben a programban a magyar egyetemi fizetéseknél jelentősen jobb feltételekkel hoznak haza külföldről magyarokat. Érdekes, hogy a CEU mostani két nyertes pályázója is külföldi tanulmányok és állás után visszatért magyar. Csak az a baj, hogy a Lendület sem elég, és az is a baj, hogy ennek a fajta incentivanak jelentős korlátai vannak az egyetemeken. Pl tudok egy olyan esetről, amikor magyar kutató nyert társkutatóként pénzt a fizetésére európai pályázatban, de ez a fizetés jóval magasabb lett volna, mint amit az illető munkahelyeként szolgáló magyar egyetem adott. Az egyetem nem fizette ki a kutatónak az egész pénzt, hanem csak annyit, amennyit egyébként is keresett volna, és a többit visszaküldte az EU-nak, merthogy egyébként ‘bérfeszültség’ keletkezett volna. Hát ez a legjobb, bérfeszültség.
@maroz: Zavart érzek az erőben! “Az, hogy mi itt mit csinálunk, az egy vonásnyit sem baszik sehol” vs. “Ez a blog többet tett ezek bukásáért…” 🙂
“itt nyolc-tíz, hosszú-hosszú évek alatt fórumozáshoz, virtuális csatározgatáshoz szokott nicknek változik-e az attitűdje nincs az égvilágon semmi, de semmi jelentősége.” NEM erről vagyon szó! Trivia, erre én egy bitet sem veszetegetnék.
Áber… “Gutta cavat lapidem”, avagy milyen hülyeség már kitüntetni az utolsó cseppet a pohárban az “utolsó” jelzővel, elvégre a megelőzők nélkül nem leheten utolsó. Hogy a gázmolekulák mozgásásról már ne is beszéljünk… dominókról meg végképp ne, ugye?
No persze személyes szükségleteidet (ti. minél szofisztikáltabban elküldeni a delikvenst a wikibe) lehet magasabb pócra tenni, csak az a “egy vonásnyit se baszik” irányába hat.
Ezt: “nem az eszére kell hatni, hanem az érzelmeire” megértetted? vagy csak úgy dől belőled, mint tehénbül a terágya? 😀
@Csavar Palma: Ha megnézed a listákat, a Lendületben nem csak olyanok nyertek, akik külföldön voltak és visszajöttek. Olyanok is nyertek, akik nem kellett “hazacsábítani”, merthogy soha nem is dolgoztak külföldön. Bérfeszültség: a Lendület ugyanolyan bérfeszültséget generál, csak éppen afelett az egyetem szemet huny, mert kénytelen. Ezzel nem azt mondom, hogy az egyetem korrekten járt el az említett esetben, ellenkezőleg, csak azt, hogy a Lendület nem old meg semmit, legfeljebb egy maréknyi embernek biztosít az átlagkutatóénál messze jobb életszínvonalat egy időre. Aminek a lejárta után egyébként esélyes, hogy ki fognak menni ők maguk is. Ami hab a tortán: a Lendület beadásához csak magyar nyelven lehet és kell a pályázatot megírni. Ez akkor komolyan arról szólna, hogy a nemzetközi tudományhoz közelítjük az országot? Valamiért az az érzésem, hogy ez inkább egy kisakadémikus képző: ezekből az emberekből lesznek majd később az akadémikusok, akik döntenek a pénzek elosztásáról.
@ijontichy:
“Ez a blog többet tett ezek bukásáért…”
Látod, ezért nincs értelme energiát feccölni a mibe is, nem teljesen értem, hogy mibe, mindegy, a lényeg, hogy nagyon-nagyon sok energia kellene. Itt most ezzel a kijelentéseddel kapcsolatban el kéne mondjam, hogy ezt azért Kettes kolléga már elmagyarázta, és az volt a lényege, hogy még akkor is többet tettünk, ha ez a tevésünk kerekítve nulla, mert mi legalább nem hatottunk ellene, mint. A kijelentés lényege: a nulla az egy hangyányival több, mint a mínusz akárhány. 🙂
“Ezt: “nem az eszére kell hatni, hanem az érzelmeire” megértetted? vagy csak úgy dől belőled, mint tehénbül a terágya? :-D”
Könyörgöm, értsd már meg, hogy itt nem lehet hatni, ezek a dolgok nem így működnek. Ne keress már ott is ellentmondást, ahol nincs. De hadd kérdezzem már meg, hogy miért pont ezzel rugózol? Miért pont arra vagy háklis, ha éppen pont a Gyurcsányisták lelkecskéjére nem vagyok tekintettel? Miért? 🙂
@hower: Igen, a Lendületben éppen azt tartom többek között jónak, hogy bevállalja a bérfeszültséget. És persze nem old meg semmit önmagában, ezért kéne ebből a típusú dologból még több.
Mondjuk amit a kisakadémikusokról mondtál, az érdekes, én is láttam már többször, hogy az akadémia milyen sikerrel termeli újra önmagát. Nemi megoszlás, képzelőerő és a világra való nyitottság hánya, az öltönyök szabása – ugyanaz a minta ismétlődik.
@Csavar Palma: Én nagyon nem tartom jónak ezt a mértékű bérfeszültséget. Nézd, a választás mindenképpen szubjektív lesz (egy ilyet volt szerencsém viszonylag belülről végigkövetni, egyértelmű volt, hogy ki miért akarja a jelöltet). Magyarán nagyon jó, időnként a nyertesnél is jobb kutatók fognak szükségképpen kimaradni, csak mert kevés a hely és mert esetleg nincsenek olyan támogatóik. Ezekben az emberekben emiatt tovább nő keserűség, és ők valóban kimennek, ha előtte esetleg hezitáltak is, vagy a számukra perspektívátlannak tűnő pályát hagyják el végső esetben. Az ő távozásukat nem kíséri bugyuta csinnadratta az MTA részéről, de ettől még tény, hogy nincsenek (itt) többé, vagy magasról tesznek az egészre ők is.
A rendszer alapvető rohadását kéne megállítani. Tudom, ez olyan, mintha azt mondanám, állítsuk meg a Dunát. Egy ennyire a kontraszelekcióra és a becsületes verseny elkerülésére építő országban a legjobb szándék is csak a pokolba vezető utat kövezi ki.
@maroz: “Miért pont arra vagy háklis, ha éppen pont a Gyurcsányisták lelkecskéjére”
Feladom. A jelek szerint képtelen vagy felfogni, hogy a jelek szerint képtelen vagy üzembiztosan megkülönböztetni “Gyurcsányisták”-at az egyéb “Kovács 23. Jánosok”-tól. Én róluk beszéltem/beszélek. Vegyük “aronsatie”-t (1) meg a “miért báncsátok szegény gyurcsánkát, olyan fess ember”(2). Ami (1)-től fölfelé, meg (2)-től lefelé van, az nem tárgya a rugózásnak, ahogy az sem, hogy (1) attitűdjei változnak-e.
Ugye tudod, melyik az egyik legismertebb könyv (nem, nem a
Brealey/Myers 😉 ), s azt is, hogy de facto, kocsmai szintű adomázással van tele (csak tekintélyelvből példabeszédeknek hívják). Belekattantál ebbe a gyurcsánkába, holott részemről csak_azért gyurcsánka, mert sok példa adódik gyurcsánkából. John Doe följut a Neccre, eltalál az index ketrecig, és aszondja: “Né má itt ez a maroz, ez ugyanúgy bazdmegel, mint én vagy a szomszéd Jóska. Pár szót ugyan nem értek, de azér’ jól mondja”. Hozzászól, aztán kap a pofájára, hogy “x”, vagy “y” fogalmat se tudja, a bazdmegelős maroz (TM), meg hirtelen “argumentálva, attributálva és attitűdölve” hisztizik. “Mer’ a stílus, mindig az a kibaszott stílus!”. Méghogy nem lehet hatni? “Ezek az értelmiségek – hiába tanultak meg bazdmegelni – pont olyanok, mint azt a NER-es gyerekek monnyák”. Nesze bémeg, érzelmi nemhatás. És holnap elmeséli haveroknak… de mondok mást! Ha én egy NERmarkecinges gyerek lennék, az évek alatt csak innen több tucat John Doe buksi fejecskéjét simogathattam volna át. És mindegyik hozott volna még egy-két-há… embert.
Na jó túl van ez trágyalva. Csak évek óta böki a szememet egy picit az a (létező) ellentmondás, ami a posztjaid, meg a kommentelésed között van. Jó ez a blog, egy kiváló vegyestál. Hogy épp jótündér a languszta-, te meg a rántotthús-gyártó, az lényegtelen. De ha lekúrod a delikvenst, miszerint mekkora paraszt már, hogy a langusztához felrakott étkészlet egyes darabját dugóhúzónak nézi, akkor legközelebb a kolbásztöltő-gyerekhez megy. Az a 8-10-100 nick meg sok megabájtot telekesereghet, hogy “mily kááár, hogy a magyar meggyet nem eszi senki…”.
Egyébként onnan jutott ez a téma (megint) eszembe, hogy a fentiekben egy csomó jó dolgot, hasznos dolgot írtál a kommentekbe. Annak van teteje.
Ja még annyit: “ez a tevésünk kerekítve nulla”.
t=Ceil(t). Ezt még a kolbásztöltő gyerek is tudja 😉
Floor(t) nem való isteneknek 😀
@ijontichy: A posztjaimat olvassa néhány ezer ember. Jobb esetben. És tipikusan olyanok ezek a “jobb esetek”, amikor az a poszt lényegében véve semmi érdekeset nem tartalmaz, csak vagy poénos (legalábbis én szeretném azt hinni), vagy rezonál az olvasó indulataira, “jól megadtuk a zorbánnak, bazze!”. Amelyeket viszont alkalomadtán esetleg szeretném is, ha többen olvasnának megkattintja néhány száz, de jó esetben is olyan ezer körüli ember. Ergo: a posztok hatása ha nem is nulla, de közel áll hozzá. Semmi érdemi változást nem okoz, legfeljebb megerősíti a meggyőződésében azt, aki olvasta, bármi is legyen a meggyőződése.
A kommenteket pedig követi néhány ember, én olyan két-három tucatnyinak számolom a statisztikáink alapján, persze kivéve, mikor a trollmadzagról idetéved egy eresztés, de azoknak is a 90+ százaléka csak idepetél valamit és már rohan is tovább.
Amit te mondasz, azt egyáltalán nem igazolják vissza nekem a számok, a statisztikáink. Elenyészőek azok, akik a kommenteket is követik. És igen, pontosan úgy van, ahogyan mondod, én tudatosan elriasztom innen azokat, akik a “néddmár, de jól beszél!”-hozzáállással érkeznek, de közben irtózatosan ugyanúgy hülyék, mint azok, akik idecsuláznak egyet, hogy mekkora egy idióta is ez a szerző. Értsd már meg, hogy én nagyon nem szeretnék a posztjaim alá egy virtuális kurkászdát, ahol ott látok összeborulni és egymást izgatni mindenkit, aki esetleg egyszer egyetértett valami megmondásommal.
Nem tudom, olvastad-e anno Pető Iván szdsz-megdöglendését elemző írását. Egy nagyon érdekes jelenségre utalt, arra, hogy a párt támogatói között óriási volt a fluktuáció, jöttek-mentek, és ő emögött azt látta, hogy nagyon sokan, akik beleszerettek a pártba azok valójában nem a pártba szerettek bele, hanem abba, amit ők a pártba bele akartak látni. És ennek a párt érthető okokból nem tudott megfelelni, így amikor a hívek azt tapasztalták, hogy a párt nem olyan, amilyennek ők azt látni akarják, hanem olyan, amilyen, akkor iziben ki is szerettek belőle. No, valami hasonló motoszkál bennem is. Nagyon sokszor megfigyeltem én is, hogy csak addig haver velem valaki, amíg pontosan azt mondom neki, amit hallani akar. Ha már mást mondok, akkor azon minutumban kiszeret belőlem. És én nem akarok beleesni abba a hibába, hogy elkezdjem figyelni, hogy mit mondjak és mit nem mondjak, hogy jajjistenem, ki ne szeressen ám belőlem balambér47 nick. Itt megengedhetem magamnak, hogy szelektáljak, mert ez csak egy hobbi. Máshol, a valós életben nem engedhetem meg magamnak, ott egy vesszőhibára is csak két hetes sündörgés után hívhatom fel egy olyan embernek a figyelmét, akiről tudom, hogy nehezen tűri a kritikát és fontos, hogy nagyon jó legyen a kapcsolatunk. Az az élet, annak van súlya, jelentősége, ez a hobbi, ennek nincs. A jó dolgokat, a hasznos dolgokat pedig az életben kell (már ugye ha lehet, amiben nem vagyok biztos, sőt) megcsinálni, nem a virtuális térben, blogon, fórumokon, kommentekben. Az egy teljesen másik világ és én igyekszem a kettőt amennyire csak lehet szétválasztani.
@maroz: jotunder is pedzegetett a minap valami ilyesmit- hogy, ti minek szánjátok a blogot.
Ez egy dolog.
Mi meg majd eldöntjük, hogy minek látjuk/akarjuk látni.
@stefan75:
Egy sor tudományos kérdésre van (relatíve tartósan) egyértelmű válasz, egy sor esetben meg azt sem lehet tudni, mi is a kérdés.
A magyar tudományos intézményrendszer egy kicsit megrekedt az inkább 19. mint 20. századi közgondolkodás (még csak nem is tudományfilozófia) modelljének szintjén: vannak az egyértelmű tudományos kérdések, amelyekre egy nagyon okos ember sok-sok gondolkodással megadja a helyes választ.
Ennek a modellnek a centruma, és legfőbb őrzője a magyar tudóstársadalom és főképp az akadémia (a legfőbb érvtípus pedig pontosan az, ami itt a vitában előjött: arról, hogy 2 + 2 = 4, nem lehet szavazgatni). De nagyon kényelmes ez a politikának is.
Így a tudományfinanszírozás kérdése lényegében a “nagyon okos” emberek kezében van, ők azok, akik megmondják, mit kóstál, hogy ők maguk eljussanak a helyes válaszig, és a nagyon okos emberek hatalmi pozíciójától függ, hogy az ekképpen a nagyon okos emberek költséges hobbiijának tekintett tudományos kutatásból mire ad, és mire nem ad a kegyúrként és mecénásként működő közhatalom (Valami kis haszna, ugyi, van, mer’ dicsőség, meg nemzetkarakter, meg nemzetkebel, de azért etéren sok az olcsóbb versenytárs, jó huszárok, fütyülős barack, effélék.)
Én azt hiszem, hogy a grantek ennyire aránytalan eloszlása azzal is összefügg, hogy nálunk ily módon egy viszonylag üres intézményrendszerbe esnek a kiírások.Az itt fingáló tudományos kishercegségek vagy telibe vannak trafálva egy kiírással, vagy nem.
Hogy teljesebb legyen a kép, igazából azt kéne megnézni, hogy a népességhez/gdp-hez valamihez viszonyított “elvárható” pályázatmennyiséghez képest hány pályázat született egyáltalán, és az milyen arányban nyert. A teljesebb képhez azt is hozzátenném, hogy az adott ország területén működő nemzetközi intézmények grant-jeit szétosztanám a fenntartó oszágok között (valamilyen arányban, és persze az otthont adó országot valamelyest jutalmazva, hiszen az nem véletlen, hogy egy ilyen intézmény hová települ). Satöbbi.
@maroz: Két megjegyzés:
“de közben irtózatosan ugyanúgy hülyék” ebben nem értünk egyet. (nem is kell).
“jajjistenem, ki ne szeressen ám belőlem balambér47 nick” ez a ló egyik oldala. A másik oldala, amikor reszelőzsírért küldöd. De a lovon ülni is lehet.
“Pető Iván…” Nem olvastam. Nem is érdekel. Talán annyi, hogy a liberális (jellegű) pártok vs. egyéb pártok esetében statisztikailag hogy néz ki ez a fluktuáció (tagok és támogatók bontásban is)?
@ijontichy: Kár, hogy már nem emlékszem hol is olvastam, még keresőszavak se nagyon jutnak eszembe, pedig érdekes írás volt, szdsz-től függetlenül is. Mintha valami magyarázatfélét találtam volna benne arra, hogy miért is nem tudnak nálunk az ilyen… öööö, na, szóval az ilyen rétegpártok? ideológiai pártok?, szóval egy ilyen nemnéppárt jellegű izé, mint például egy liberális párt működni, gyökeret ereszteni.
Valami olyasmi volt, hogy szinte ahány tagja volt az annyiféle dolgot keresett benne, és ezek a dolgok sokszor egymással eléggé ellentétes dolgok voltak. Legyen betegesen antikommunista, mondta az egyik, míg a másik hogy legyen súlyosan baloldali liberális. És az okozta a nagy problémát, hogy mindenki hisztérikusan olyannak, és csak olyannak akarta látni, amilyennek ő elképzelte. Ha a párt ettől egy picit eltért, akkor már be is duzzogtak rá, ki is szerettek belőle nagy garral. Hogy ezt unták meg egy idő után az idealisták, és hagyták rá az egészet a megélhetésiekre.
És hogy ez a fajta viszonyulása a polgárnak mintegy borítékolja, hogy nem is nagyon fog tudni ilyen rétegpárt komolyabban kialakulni mindaddig, amíg nem lesznek kellően sok olyan emberek, akik elfogadják, hogy nem lehet mindig minden pontosan olyan, amilyennek ők azt elképzelik. Ha az első számukra nem tetsző megnyilvánulásnál üvöltve és köpködve kiszeretnek belőle, akkor szükségszerűen oda fognak jutni, hogy előbb-utóbb mindenki ki fog szeretni belőle.
Mellényúlt a posztíró.
Magyarország mindig nagyon jól teljesített ERC grantokban. Még pár éve is több grantot is elhozott. Jóval nagyobb teljesítményt nyújtott mint a többi volt szovjetek által megszállt ország.Sőt pár éve még mind többet kaptak ezek az országok.
Most miért van kevesebb? Nem az Orbán miatt. Nem at Orbán miatt van kevesebb lengyel grant.
A hátteret nem ismerem, lehet, hogy valami szelekciós szabály változott. De úgy változott, hogy M.o. és egész Közép-Európa kiesik, ahol pedig nagyon jó az oktatás, de kevés a pénz. Ide kellenek az ilyen grantok.
Véleményem szerint egyszerűen a spanyolokat, olaszokat nyomják pénzzel. Ezek amúgy sem versenyképesek a németekkel. Ezek az országok a “jó gayarmatok”. A lengyeleket, cseheket, magyarokat nem nyomják, mert a végén még a német szintre jutnak.
Aki ismerik a spanyolországi helyzetet a kutatásban, az tudja miről beszélek. Spanyolország természettudományban nulla. Akkor minek kapnak ERC grantokat?
blogs.nature.com/news/2012/07/european-research-chief-warns-that-austerity-is-hitting-science-excellence.html
“Some countries are unhappy with a lack of return, a juste retour,” said Nowotny, in a reference to dissatisfaction in eastern Europe at how few of their researchers have managed to win ERC grants. A letter submitted by 11 eastern states to the European Union (EU) Council of Ministers in June demanded a dedicated article in legislation establishing the new seven-year science-funding programme, Horizon 2020, that would “ensure equal access” and “fair conditions for newcomers”, and that would put an end to the “closed clubs”, by which they mean the dominance of western EU states in winning the bulk of funding.
Mégegy: nézzétek meg az egyetemek rangsorolását. Ezek M.o.-nak egyáltalán nem kedvező mérőszámok alapján lettek szerkesztve. Vagyis pl. mennyi pénzt költ az egyetem. M.o.-on nyilván keveset, mivel a bérek is alacsonyabbak.
Mégis. ha jól emlékszem, az ELTE fizikus szakánál/természettudoméyni karánál (nem emlékszem) nem volt jobb fizikus szak Spanyolországban… Akkor miről beszélünk? Mi az ami rossz Magyarországon és emiatt nem adnak ERC grantot? És miért kapnak ilyen grantot a spanyolok?
@Bilbo: Arról szó nincs, hogy OV-nak bármi köze lenne bármihez. A versenyképességi hadováról van szó. Magyarország, a per capita GDP-jéhez képest jól teljesít.