Mandiner: “Hörcher, Stumpf, Szakály kóklerek, nem beszélve Oli bácsiról!!” (heheposzt)
A Mandineren megjelent egy interjú Tóth János kommunikációkutatóval, egy a KOME-ban megjelent cikk kapcsán, amelyre ma Zsoldos Attila kutatóprofesszor válaszolt.
Az interjú üzenete az, hogy az intézetekben nem folyik érdemi munka, mert nagyon kevés a mérhető publikációjuk (mérhető alatt a Scimago adatbázisban Q1 (felső negyed)-től Q4 (alsó negyed)-ig besorolt publikációkat értették).
A KOME cikk végén van egy excel tábla, amelyikben kutatókra lebontva lehet látni, ki hány Q-t publikált 2014. január 1. és 2018 december 31. között.
Ezt a táblázatot a Mandiner újságírója szerintem nem nézte meg. Ebből ugyanis kitűnik, hogy az orbáni alapítású “tudományos” intézetekben szinte egyáltalán nem publikáltak Q-s cikkeket.
1. Nulla darabot az Alapjogi Központban (Szánthó, Fricz, Párkányi…)
2. Összesen kettőt a Migrációkutató Intézetben (Veszprémy Dandy, Speidl Bianka…), mindkét cikket Abdessamad Belhaj írta, egy Q1, egy Q2.
3. Nulla darabot a RETÖRKI-ben.
4. Nulla darabot a Pallas Athéné izében.
5. Nulla darabot a Veritas-ban.
6. Nulla darabot az MMA kutatóintézetében, ahol a szélsőjobboldali újságcikkeit az MTMT.hu-ra felpakoló Boros János filozóf vezető kutató.
7. Nulla darabot a Molnár Tamás Kutatóintézetben (de MAK-nak van egy könyvfejezete)
8. Egy darabot a Nemzetpolitikai Kutatóintézetben (itt egy Q1-es cikket írt Ferenc Viktória a Nationalities Papers nevű brit lapban)
Látható, a teljes rezsimintézeti szektor három darab Q-s publikációt termelt.
A Mandiner alapítója, Oli bácsi, nulla Q-val szerepel az excel táblán, akárcsak a Mandineren “Gyurcsány a pusztító címmel” publikáló Fodor Pál professzor (aki amúgy komoly ember) vagy Szakály Sándor. A fideszkonzervativizmus élcsapata Hörcher Ferenc, Stumpf István és a Stonenail-i Institute of Advanced Studies vezető kutatója Magyarics Tamás sem rendelkezik Q-s publikációval.
Publikálhatott volna Oli bácsi Trianonról Q-s lapba? Ebben egyáltalán nem vagyok biztos benne, irodalomtörténészek, Árpád-korral foglalkozó kutatók, de még ókortudósok esetében is nagyon nehéz ilyet produkálni, mert esetleg a téma legjobb lapja Q4, és ez nem a témát minősíti, egyszerűen mások a publikációs/idézési szokások és ez hozza őket hátrányos helyzetbe. Vannak olyan területek persze, ahol nem világos, hogy miért lehet egyáltalán magyar újságokban publikálni, mi értelme van ennek, és itt végtelen szelídséggel nézek Lánczi Bandi bátyánkra. Ez az egész végtelenül bonyolult, és Zsoldos Attilának teljesen igaza van abban, hogy nem lehet a mi (természettudomány/matematika) sztenderdjeinket ráerőszakolni a humán tudományokra, erről azonban lehet, sőt megkockáztatom, kell beszélni.
Azért azt is tegyük hozzá, amit Zsoldos Attila a saját példáján is bemutatott: a szerzők kőkeményen hamis adatokat adtak meg számos MTA-s kutató esetén. Értsd: vannak ugyan Qx-es publikációi, ott is vannak az MTMT-ben, csak a szerzők nem vették figyelembe. Gyakorlatilag hitelrontás zajlik az ex-MTA-s intézetek kárára. (PS. Ókortudósok is tudnak Q1-2-be írni (mégha a Scimago számos alapvető nemzetközi ókortudományi folyóiratot nem is ismer, no comment) és vannak olyan magyar ókortudósok, akik írnak is 🙂 )
Ugye ez az a Tóth János aki az angyali kommunikációból írt PhD-t?
https://orulunkvincent.blog.hu/2015/12/26/a_corvinus_egyetem_esete_a_satannal
Igen, és ő a lap szerkesztője is, amiben a cikk megjelent. Nem tudom pontosan mi is az a Q1, de csodálnám, ha vezető tudományos lapokban a szerkesztők saját közleményeket jelentetnének meg.
Nagyon érdekes, minden intézetről ott az ábra is a grafikonnal, ami elég egyszerű, ha a táblázatban minden adat 0. Azt mondja, hogy ez egy “data article” amiből még nem sokat láttam. Hol az elemzés? Egy bekezdés kellene, hogy a NER intézetei nem folytatnak kutatást, akár P-value-t is lehetne tenni a 0 vs. N cikk összehasonlításához. Sajna a gyűjtött adatok sem megbízhatóak, vagyis tényleg nem marad semmi a cikkből. Ezért jó módszer, ha az embernek van saját újságja. Ahogy látom, mindegyik számba jut egy Tóth vagy Demeter cikk. És egy szerkesztői üzenet:
“Implications of these experiences to journal policy resulted in an editorial decision that, effective April 1, 2020, KOME will not ask external experts to review from countries where schools and universities are closed, until the coronavirus situation is under control and these institutions reopen.”
Az ilyen cikkekről mindig a halhatatlan dr. Ezésez Géza jut eszembe, aki a cikkírás kapcsán egyebek közt ezt találta mondani:
III. Kelesztési módszer
Az ábrák számának növelése
Ez viszonylag a legegyszerûbb. A-vegyület képzõdése esetében elegendõ tizenhat ábrán bemutatni az átalakulást a hõmérséklet függvényében, fokonként, 22 C és kb. 40 C között. Hogy mért nem lehet ezt egyetlen ábrán? Mert az átalakulás nem függ a hõmérséklettõl és a temérdek görbe egybeesne. Csak külön ábrázolható!
Az idézett “data paper” egészen minősíthetetlenül kínosan gagyi. Rossz módszertan, elképesztően trehány módon összerakott adatbázis és így totálisan használhatatlan adatbázis, nulla elemzés. Ez két ember személyes bosszúja (akart lenni) az őket szerintük nem a (vélt) érdemeiknek megfelelően elismerő magyar tudományos közeggel, és konkrétabban az ex-MTA kutatóhálózattal szemben. Nem meglepő módon, a harag itt sem bizonyult jó tanácsadónak. Az, hogy a két szerző főszerkesztője, ill. alapítója a journalnek, ahol ez a nívótlan kirohanás megjelent, végképp kínos.
Annyit tegyünk hozzá, hogy a Magyar Tudomány júniusi számában is megjelent egy cikk a problémakörben. https://mersz.hu/hivatkozas/matud202106_f59789#matud202106_f59789
A cikk elég fura, az ábrák gyakorlatilag nem mondanak semmit, nagyon nehéz az adatokat megtalálni, az excel táblában van az információ. Jobb lett volna, ha egy komolyabb, mélyebb, méltányosabb cikket írnak, így ezt könnyű leseperni az asztalról, pedig van itt egy kis adag mindazonáltal.
a sasváriék legalább fél tucat cikket írtak ebben a témában
https://scholar.google.com/citations?hl=hu&user=j97mTIIAAAAJ&view_op=list_works&sortby=pubdate
tény, ha valaki egy jellegzetesen nemzetközi témával foglakozik, ahol nincs is magyar közönség, rengeteg folyóirat van, akkor társadalomtudományi témakörben is elvárható a nemzetközi publikáció. fodor pál gyurcsányozás ide vagy oda, egy nemzetközileg elismert turkológus, és írt is pár cikket nyugati lapba, scimago pozitívba is, de nála nem ez a lényeg, hanem a mohácsi csata körülményeinek vagy az ottomán hódoltság megismerése, ő azért nem érdemli meg a lenullázást. ahogy oli bácsi sem, akit sokan dicsérnek a szakmában, nyilván sokkal fiatalabb. a tőzséréknek is van egy friss cikke, amelyben kiegyensúlyozottabb értékelést javasolnak. az persze elképzelhető, hogy elég kiegyensúlyozott értékelés mellett is csúnya dolgok látszanának.
az persze sokkal nehezebben prezentálható. persze végignéztem a listát, és érdekesnek találtam, nem tagadom.
Tök jó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karán, a Kodolányi János Egyetem – a Docler Holding Tagján, és SOTE Bioinformatika Tanszékén is publikálnak arról, hogy hányat kell publikálni, zseniálisan kiküszöbölve a kutatási téma választásának nehézségét. Nyilván semmi különleges képzettség nem kell a szakértelemhez a témában.
Akár indíthatnának egy Q1-es újságot is maguknak (címjavaslat: /dev/null).
nem értem mit mondasz, amiról a sasváriék és mások is pl a győrffy-ék ha róla van szó beszélnek az kőkemény policy, sok milliárd dollárokról van szó, az egész világ foglalkozik vele (HEI internationalization, globalization of research etc). Ebben a magyar akadémiai elit vagy részt vesz, vagy nem, de alakítani nem fogja tudni, max kimarad belőle, ahogy a cikk is írja.
fodor pált megnéztem a scopusban 6 hivatkozása van egész életében olyan cikkekből, amik scopusban jelentek meg. zsoldos attila kutatóprofesszornak 1 (azaz egy). És ők még a jobbak.
Túl jóindulatúak vagytok. Nevezzük nevén: ez egy rosszul kivitelezett hatchet job. Az adatbázist súlyosan gondatlan és felelőtlen módon dobták össze: tele van kutatókkal, akik a vizsgált időszak egészében vagy részében nem dolgoztak az adott intézetben, bekerültek adminisztratív dolgozók is… Nálunk tucatnyi ember van, akiknek az a job descriptionje, hogy nekik nem cikket kell írni, hanem egy tudományos igényű szótár szócikkeit. Az, hogy Tóth és Demeter az ő nevüket is nyilvánosságra hozta, csupa nagy 0-t írva mellé, azt inszinuálva, hogy ezek dologtalan semmirekellők, masszívan etikátlan és becsületsértő. Ők nyilván azzal védekeznek, hogy hát ezek “limitációk”. Hát nem, haver: ha nem tudsz épkézláb adatbázist összehozni, akkor vagy dolgozz rajta, amíg mégis sikerül, vagy engedd el a témát. Nyilván két kommunikációkutató nem ért a tudománymetriához, volt egy prekoncepciójuk, azt igazolandó gyorsan összedobtak valami szart, és lehozták a saját lapjukban. Ennél még a másik botcsinálta szcientométer, az orvos Győrffy hobbioldala is jobb.
fodor pál turkológiával foglalkozik és az nem igazán Q-s téma. ráadásul
ha valaki évek kutatómunkájával kideríti, hogy kik voltak a török csapatok főtisztjei mohácsnál, abból könyvet fog írni. zsoldos az árpád házzal foglalkozik,ahhoz a magyarok értenek a legjobban. a scopus publikáció nem a legjobb mérce az esetükben. számos területen igen, társadalomtudományi területeken is, hát pont az övéken nem.
a történelemtudomány egy része kifejezetten koszos, be kell mászni poros iratok közé köpenyben, fura nyelveken kell okleveleket olvasgatni, mérhetetlen mennyiségű információt kell a fejben tartani. most a józsef attila-kutatókat hagyjuk, ugyan miért publikálnának nyugati folyóiratokban, ahol senki nem hallott még józsef attiláról.
persze hogy nem a legjobb mérce, de része kellene hogy legyen a mércének. Aki hatvan éves és az egész életművére 1 azaz 1 darab scopusos hivatkozás van (vagy mint fodor esetében, 6) az para szerintem. Itt nem arról van szó, hogy kevés lenne-e a 100 (nem lenne az ezeken a területeken), itt arról van szó, mit jelent az, hogy 1 (vagy mint oly sokaknál, sok tudományterületen, a 0). Már ha a cél a nemzetköziesítés, ez a sasváriéknak tán pont az általad linkelt cikkében teljesen kulturáltan le van írva. De minden policy kérdése, nem filozófiai kérdések ezek, szerintem, manapság.
győrffy-nek az elmőlt három évből három cikke van a scientometria két vezető lapjában (scientometrics (2), journal of informetrics (1). Ha a saját szakmájában mindenki ilyen “botcsinálta” lenne, és lenne három cikke a terület vezető lapjaiban, hát akkor izé.
Mondom, publikálhatnak a saját Q1-es lapjukban. Pl. ez a nembotcsinálta [akkor ugyan mi, mert szcientometria PhD aztán nincs] Győrffy cikk a Scientometrics-ben egy analízis arról hogy ki hány éves korában a legproduktívabb: “Our results may help better tailor selection criteria in grants that target different age groups in different disciplines.” Köszi szépen.
De tegyük fel, hogy tényleg világnagyhatalom leszünk szcientometriából. Akkor aztán optimalizálni is lehet a dollármilliárdokat amit a szcientometria kutatására költenek. Másrészt a nem szcientometriai kutatóink is optimalizálhatnak, hogy jobb számok jöjjenek ki nekik a tudományosan megtervezett policy szerint. (Pl. szcientometriából publikálni.) A fix persze az lesz, hogy a legjobb szcientometriai mutatók pont a szcientometriai publikációkat fogják kihozni legnagyobb súllyal.
Az alapvető gondom az, hogy ugye van olyan mint teológia meg történelem, illetve vannak tudományok, amiben hipotézisekkel dolgoznak. Ami szcientometria cikket én láttam az mind bélyeggyűjtés volt nem tudomány. Ennyi az átlaga, ennyi a szórás, így néz ki a hisztogram róla.
Megyek azt írok is egy szcientometria cikket arról, hogy melyik diszciplinában hány betűsek a publikációk, aztán Fisher exact teszttel megnézem, hogy mennyire szignifikáns. Nem aggódom, hogy esetleg nem fog sikerülni.
Az a baj, hogy úgy tűnik, hogy a kitűnő Tóth-Demeter szerzőpáros excel táblázata teljesen megbízhatatlan, tömegesen hagytak ki publikációkat, így viszont sajnos a NER-intézetek kapcsán sem biztos, hogy igaza a teljes 0…
szerintem ezt túltolod 😀 scientometria egy módszer, rengeteg féle dologra lehet használni rengeteg fajtáját, ezek közül van olyan, ami szerintem értelmes (az optimalizálás például lehet stratégiai cél, a benchmarking is döntéshozatali folyamatokat támogathat…pl győrffyéknek is van cikke arról emlékeim szerint, hogy korábbi eredmények impaktjából hogy jósolható be későbbi impakt). Ezek a szó tiszta tudomány (legyen bármi) értelmében nem tudományok, hanem alkalmazások fejlesztése, tesztelése stb. De kifejezetten kritikai szociológiai vizsgálatok empirikus megalapozására is szolgálhatnak, még földrajzosok is használják, széles a repertoár. Én ezt a mi tudomány mi nem tudomány dolgot a leginkább meddő viták egyikének tartom semmi értelme, vallásháború effekt. Társadalomtudományi szempontból szerencsére ezeket azért elég jól le lehet írni mindenféle direkt tudományfilozófiai elkötelezettség nélkül (vagy pontosabban egy társadalomtudományos-intézményes tudományfilozófiai koncepciót elfogadva, ami persze maga is kritikával illethető, csak én ezt, még egyszer meddőnek tartom).
Ki mondta, hogy ezekben a neres intézetekben (=alternatívvalóság-gyárak) tudományos kutatást kell végezni? Legfontosabb feladat a költségvetési támogatás elköltése. (Nyilván megvan a kötelező visszaosztás, különben nem lenne nerkompatibilis.) És ha ezek az intézmények a titkosszolgálatnak dolgoznak különféle fedőneveken? (Pl. számolják a migránsokat.) Számomra legrejtélyesebb az Antall József Tudásközpont, melynek azon túl, hogy az egykori miniszterelnök fiának meglegyen a nyugodt élete, nem fedezhető fel más célja, vagy feladata.
Oké, akkor azt visszavonom, hogy egyáltalán nem értene a tudománymetriához. Ennek ellenére a tudomanymetria.com egy amatőr hobbiprojekt, amit súlyos hiba volt beemelni az értékelési rendszerekbe. Bizonyos területeken katasztrofálisan félrevezető eredményeket hoz ki (pl. humántudományok). De a fő téma itt most nem is Győrffy cucca, hanem a Tóth-Demeter cikk.
Kicsit szeretném, ha ezt jövőre átneveznék Horn Gyula Tudásközpontra és kineveznék oda ifjabb Horn Gyulát obercucfűrernek. Úgy meghallgatnám erről a mértékadó baloldal elfogultságmentes véleményét.
a Tóth-Demeter cikk kapcsán érintettként (szerepelek az egyik excelben) a hozzáfűznivalóim:
– a történészeket tényleg felesleges a scopussal cseszegetni
– az adatbázisban gyesen lévő kismamától 2018-ban felvett 23 éves PhD hallgatóig mindenki szerepel, tehát nincsenek jól tisztítva az adatok
de ezeket mások is elmondták már.
viszont ami még feltűnt:
– az én területemen (társtud) relevánsak a Qs cikkek. nekem vannak is Q1-es Q2-es publikációim. Viszont Q3 és Q4 nincs, és nem is lesz, mert az már inkább cikinek számít. Ami nem jön le egy legalább Q2-es lapban (és már az is kicsit határeset) azt sokkal inkább megjelentetném magyar nyelvű A besorolású folyóiratban. A kollégáimnak is ez a stratégiája. Tehát a Q3 Q4 oszlop sok-sok nullája szerintem nem releváns, azok helyett magyar nyelvű referált folyóiratcikkek vannak (amik amúgy tök fontos hogy legyenek a társadalomtudományban, ellentétben a term. tuddal. de ezeket a kutatás nem vizsgálta).
Azért Győrffy hozzáértéséről továbbra sem vagyok meggyőződve, szerintem annyira ért a témához nagyjából, mint én, csak én nem írok belőle cikket, mert nekem más hobbijaim vannak. 🙂
Viszont megnéztem ezt a cikket, hát ez valami gyalázat. Nincsenek benne értelmes, informatív ábrák (semmi nem látszik rajtuk, semmi), a táblázatban a számok hol egészként, hol egy tizedesjegyre pontosan, hol négy tizedesjegyre pontosan vannak megadva, mindezt balra igazítva, valamint tizedesvesszővel. Erre a reject egy dicséret.
Persze a metodika is szar; akinek van komolyabb helyen megjelent cikke, az tudja, hogy ez azért ritkán rövidebb egy évnél (főleg ha a megjelenés hivatalos évszámát nézzük (tehát hogy melyik issue-ba kerül be), ami fél évvel simán lehet későbbi (nekem a rekordom két év), mint az, amikor elfogadták meg minden egyéb), amit illene figyelembe venni, mind az adott kutatóhelyen alkalmazásnál, mind a Scimago besorolásnál, mert lehet, hogy az Q1 volt, mikor beküldted és mikor bírálták. (Amúgy a Scimago az országokat is sokszor rosszul tudja, echte szlovák lapot sorol németnek, minden második (de lehet, hogy még több) elsevieres lapot hollandnak, ilyenek, ennek utánanéztek vajon?)
Most arról már ne is beszéljünk, mikor totál nullának mutatott embernél megnéztem, és az érintett időszakban volt cikke ACL-en. Ja, hogy a szerzők nem tudják, mi az az ACL, mégis ilyen határozott a véleményük? Egy másik ismerősnél is utánaástam (=lekértem az MTMT-t meg a Scimago-t), az 1xQ1 + 1xQ2 az nekem 2xQ1 + 1xQ2-nek adódott, pedig duplán ellenőrizem. Ez most tényleg, micsoda, még az alapjában véve elcsűrt protokolljukat sem képesek hiba nélkül végigvinni?
Erre sincs rálátásom, ezért bátran beleszólok. 🙂 Érteni vélem, hogy a tudományos teljesítményt valahogy mérni kell és ennek jó eszköze lehet az idézettség. Szerzőé cikkéé. Jé? Ennyi é? 🙂
Alfréd Wégener (meteorológusként jött rá a kontinens vándorlásra, csak nem érte meg hogy kiderüljön az igaza – jé mégis mozog a Föld kérge is. :-)), vagy a fizikában – kozmológiában a húrelméletek képviselői (újabban számolta ki egy ifjú tudós, hogy ha – mondok egy számot, nem 11, hanem 13 tér dimenzió van, akkor a az elméletekből egy db elmélet lesz), vajon mekkora idézettségűek voltak?
Jó, ez legyen a legnagyobb baja az idézettségen alapuló tudományos teljesítmény mérésének, de ezt azért nem álltam meg szó nélkül. Ugye az sem véletlen hogy Nobel díjakat akár 35 évvel később is kiosztanak azért, amit 35 éve a tudós népek annyira nem vettek komolyan. 🙂
Szerencsére a tudomány önjavító. 🙂
Nem vitatva az összes többi kritikát, a tizedesvesszővel pont mi a bajod? Azt tesszük oda magyarul, és ez magyarul íródott, ahogy nézem.
És ki csodálkozik ezen? A szakmában köztudott és számos alkalommal kitárgyalt jelenség, hogy hackelték meg éppen a publikációs ipart ezzel a “folyóirattal”, miközben általában is a szerkesztettsége csapnivaló stb. A Demeter nevű volt az egyébként az, aki gyászgyertyát gyújtott az FB-n, amikor az EISz (végre) szembement az Elsevir rabló ár-politikájával és nem volt hajlandó tovább előfizetni a méregdrága adatátbázisaikra (hasonlóan amúgy a közismerten szegény és tudományellenes heidelberghez, Humboldthoz, a UC-hez stb.), amikről kiderült, hogy minimális itthon a központi olvasottságuk. A rendes magyar tudománymetriások minden fórumon megmutatták mér szép türelmessen, miért beszél badarságokat, de ez nem veszi kedvét, nyomul tovább. Például ilyen kártékony és buta szövegekkel, amelyek szakmai relevanciája és hitelessége erősen kétséges.
De tőlük függetlenül: egyértelmű, hogy komoly károkat okoz a humántudományokban a folyóiratcikk-kényszer, kihalnak a monográfiák, befagynak a regionális együttműködések, a magyar nyelvű tudományművelés feladása pedig nem csak a humán, de a reáltudományokban is negatv hatású a hazai tudományosságra, s ezzel nem is közvetve a közoktatásra is. Persze, a nemzetközi színvonal fontos mérce, de azt lecsupaszított tudománymetriával, ráadásul erősen torzított mechanizumsokkal (nyelvi-kultusális biasok stb.) terhelt rendszerben mérni, sem nem korrekt, sem nem informatív. Ezzel nem azt akarom modnani, hogy ne tegyünk fel kérdéseket, ha valakinek nincsenek nemzetközi megnyilvánulásai, de itt a válasz egyáltalán enm biztos, hogy 0, illetve viszont is: attól, hogy valaki impactbajnok, még lehet teljesne üres és érdektelen.
én ebbe nem fogok beleszólni, ezt szeretném jó előre bejelenteni. jogi képviselőnk szuicid hangulatban van…
A KOME-ben megjelent cikkre gondoltam, erre: http://komejournal.com/files/KOME_TothJDemeterMHASSONC.pdf
Ez angol (amúgy CS-ben meg alap, hogy tizedespont van, úgyhogy ott a magyar cikkekben szoktam szóvátenni a tizedespontokat. 🙂 )
Persze, emlékszem nagyjából az egész sztorira, de ennek az izének a primitívsége még így is szíven ütött…
Feljebb egy másik link volt itt, az magyar volt.
Én a posztban a “cikk” link alatti cikket néztem.
Nem is tudom, hova illik, mindenesetre annyian tolonganak az MCC Budapest Fellowshipjére, hogy éppen meghosszabbították a pályázati határidőt.
Zsoldos Attila – többek között – megírta az Árpád-kor archontológiáját (ami egy könyv, nem cikk/tanulmány), ami ettől kezdve MINDEN Árpád-korral foglalkozó számára megkerülhetetlen alapmunka és az lesz 100 év múlva is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha egy Árpád-korral foglalkozó munka nem hivatkozik rá, az ezzel önmagát minősíti komolyan vehetetlenné. Bölcsészeknél ez a LEGTÖBB, amit valaki elérhet.
Most minek kellene nemzetközi láthatóság és teljesítmény, ha ERC grant nagyságrendet lehet elkutatni uniós pénzből, legfeljebb a 15%-át vissza kell fizetni.
https://24.hu/fn/gazdasag/2021/07/02/kozszolgalati-egyetem-nke-unios-projekt-vizsgalat-ellenorzes-penzugyi-korrekcio-patyi-andras-hadhazy-akos/
További vicces dolgok az intellektuális teljesítményhez. A veszrémi egyetem főtulajdonosa (Navracsics) az ELTÉ-n, vagyis a konkurrenciánál fog tanítani a politológia új szakjPOlitikai elemzés szakon természetesen ki mással, mint Mráz és Török Gábor.
Ha már konkurencia, Navracsics nem csak a veszprémi egyetem főkurátora, hanem a Navracsics egyetemen működő Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője is.
https://ejkk.uni-nke.hu/kutatointezetek/europa-strategia-kutatointezet
Mégis oda megy ezek szerint tanítani, ahol még mindig nincs megbízható közalapítványi formára alakítva az oktatás, hanem az átkos, bűzhödt állami fenntartás rongálja az egyetemi pogárok életét.