Maróth akadémikus esete a publikációkkal
Eredeti szerző: jotunder
Szép lesz, amikor majd megint jön a párttitkár.
A munkahelyekről ki vannak tiltva a pártok. De legalább a főnök járjon körbe, hogy az illető kutató mire jutott a terveihez képest, megírta-e az elvárható számú cikket.
Aki nem teljesít, repül?
Szükség van fegyelemre. (interjú a 24.hu-n Maróth Miklóssal az MTA-tól elrabolt intézethálózat vezetőjével, az egész úgy rémisztő ahogy van, érdemes elolvasni)
Maróth Miklós az interjúban elmondta, hogy nem beszélt olyan akadémikussal, aki ne lenne híve a most zajló változásoknak. Az MTA közgyűlése óriási többséggel ellenezte a most zajló ún. változásokat, ezzel a többséggel nem érintkezett Maróth úr. Maróth Miklós rendkivül fontos ténynek tartja azt is, hogy egy nagyapja udvarolt Rogán Antal dédanyjának (ez komoly, benne van az interjúban). Nagyon nehéz most visszafognom magam. Ezért maradjunk a tényeknél.
A Scopusban 17 cikkét találtam meg Maróthnak. Ezek azok a cikkek, amelyek valamiféle értékelhető tudományos folyóiratban jelentek meg. Ezen folyóiratok között a legjobban minősített (Q2) az Altorientische Forschungen. Az Arabic Studies(Q3), az Acta Antiqua Academiae Scientarum Hungariae, ahol összesen kilenc cikke van, Q4-es, tehát a minősített folyóiratok között ez a leggyengébb negyedbe tartozik. Nincs egyetlen egy Q1-es cikke sem, nem beszélve a csúcskategóriás folyóiratokról. Szerintem a Vincent rendszeres kommentelői simán össze tudnának dobni száz darab Q1-es cikket, én kb. harminccal tudnék beszállni, és nagyon messze vagyok az akadémikusságtól (és ezen poszt után milyen messze leszek, ajvé).
Maróth beszél elvárható számú cikkről, ő fenyegetőzik? Mert azért van itt egy ilyen mondat is.
Az átszervezéssel megszűntek a közalkalmazotti státuszok, bárki könnyedén elbocsátható.
Ez a lényeg! A minap találkoztam az egyik nyugat-európai ország nagykövetével, neki is említettem ezt, mire ő felsóhajtott: „Ez az a lépés, amit mi odahaza nem mertünk megtenni!”
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy mostanáig egy szó nem esett arról, hogy megszűnne az intézeti dolgozók közalkalmazotti státusza. Mi folyik ebben az országban?
………………………………………………………………………………………………………………………..
Ez volt az utolsó posztom a témakörben. Nem akarok senkire bajt hozni. Ettől a pillanattól kezdve, kedves barátaim, tekintsétek a Vincentet féligszabadnak. Ez a legszomorúbb sor, amit az életemben kénytelen voltam leírni.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518287-6ae3dd3de093b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518287&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518287-6ae3dd3de093b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518287-6ae3dd3de093b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Senki A.: Hamarosan kreálnak egy új KSZ-t, amelynek legfontosabb fejezete az új kirúgás rendszer lesz. A szakszervezetet megfélemlítik, – mi kell még? A rendkívüli felmondásik alapja meg lesz, s végkielégítést sem kell fizetni.
Maróth úr tudta, hogy kikkel „kell” beszélnie…
A teljesítményéhez nincs más hozzáfűzni valóm (Jotunder „kiértékelte”), mint az, hogy nem ő az egyetlen akadémikus, akinek az akadémikussága… hmmmm… megkérdőjelezhető (volt korábban is). Ez azért „minősíti” az intézményt is… (vagy nem?)
Ebben a rendszarban -a korral haladva- már precízen irányítható paplanernyővel „érkeznek” a szervilis barmok az úr színe alá, a földi halandókhoz.
Ezzel a maróti maffiával évezredes történelmi sorsunk van. 🙁
mek.oszk.hu/02200/02245/02245.htm#36
Itt még Mén-Marót néven nevezték Marót vezért há nélkül.
Itt meg a (Pilis)maróti maffia leírása Moldova könyvében. 🙁
reader.dia.hu/document/Moldova_Gyorgy-Eg_a_Duna_-900
És még rémlik egy Maróti jóelvtárs is, de mára már „kikopott” a közéletből.
Kaptunk újat. 🙁
Évek óta olvasom ezt a blogot és azt érzem, hogy Magyarország végérvényesen elveszett azon ideák számára, amiket ti képviseltek. Ez nagyon szomorú, de egyben ideje hogy valami egész mást csináljunk. Az állandó ruhaszaggatás csak megöli a lelket.
Előbb fog elsöpörni minket a globális klímaváltozás, mint hogy itt a szabad polgárok öntudatára épülő emberi szabadság eszmény kiteljesedjen. Rolló lehúz, villany leo.
@Daenerys Targaryen: Elveszett? Inkább csak egy főldiekkel játszó
égi tűnemény volt. Attól persze még jogos, hogy kedv, remények, Lillák,
Isten véletek! 😉
Kis MTA történelem és összegzés, bárki számára érthető formában (sokakat idegesítő intonációtól kéretik eltekinteni). Sok munka van ebben. Kommenteket olvasva mégsem mindenkinek érthető.
http://www.youtube.com/watch?v=8pnSRHH4BGw
@Ra13: Volt jópár dolog, ami újdonság volt nekem, például a közgyűlés 75%-os szavazata az átalakítás mellett, de hiányos is nagyon erősen.
Az ellenállás szinte teljesen hiányzik, amit tudnék sorolni.
Az intonáció szükséges, mert ilyen tempóhoz szokott a médiafogyasztó.
@kemény keleti kommentelő: Engem nem zavar, de a kommentek fele erre reagál… Az idejáró embereknek ezek biztosan nem sok újdonságot hordoznak, de szerintem fontos, hogy közérthetően, koherensen a legfontosabb információkat összegyűjtötték, és hozzáférhető és érthető bárki számára, források, hírek, interjúrészletek illusztrálásával.
huszon- harminc éves kollégáim májusig semmit nem tudtak arról, hogy mi zajlik az MTA-val. Miközben Bólyai ösztöndíjasok, illetve arra pályáznak. Már nem a liberalizmus a szitok szó az egyetemeken és a közbeszédben, hanem a politika, politizálás, politikai véleménynyilvánítás, de már a történésekkel kapcsolatos információk is… Flegolet írta valamelyik poszthoz, hogy mennyire nem tudnak az eseményekről a 25 éves kollégái… az egyetemeken ez szerintem általános.
@Ra13: A munkahelyeken sem szabad politizálni. Mindenki zaklatásnak tartja a közügyeket. Még akkor is letagadná, ha amúgy ismerné.
@Ra13: @kemény keleti kommentelő: Pontosan ezt tapasztaltam az európai ügyészséges aláírásgyűjtés közben én is, amikor volt egy jó ürügyem mindenkivel beszédbe elegyedni, hogy volt egy elég tipikus válaszfajta, amiből ez hallatszott, hogy közügyekkel foglalkozni (akár csak passzívan is!) gáz, értelmetlen, vagy a tűrhetetlenségig kellemetlen. (És eközben fedeztem fel, hogy ez az én minimisszióm, személyes mozgalmam, a norma áthangolása, hogy a beszélgetésbe beemelhető legyen elfogadható témaként a politika. Ha a legelejéről kell kezdeni, akkor kezdjük onnan, de kezdjük el.)
@mafi mushkila: Köszönöm. Sikerült megértenem valamit… Közügyekkel való foglalkozás, ma jobban hangzik, mint a politizálás. Ez jó. Ezt fogom használni, ez lesz a dolog legeleje. Még egyszer köszi… kerestem ezt a kifejezést de nem jutott eszembe, pedig milyen triviális.
@mafi mushkila:
Gyönyörű példa. Nem mintha nem láttam volna eddig is jönni ezt, az itt általad leírtakat dettó végigjártam, beleértve a választási adminisztrációkban való önkéntes részvételt is, – pedig lenne jobb dolgom is, – de nem tudnám elfogadni, hogy semmit nem teszek, csak esetleg tűröm ami jön szemben.
hvg.hu/itthon/20190812_maroth_elkh_mta_kutatohalozat_itm_palkovics_orban_lovasz
„Maróth kitér arra is, hogy a jövőben testületi elnökként fog majd beszélni Orbán Viktorral, de ettől még a miniszterelnök tanácsadója marad. Három évre vállalta el ezt a posztot 2019 tavaszán, ezt tervezi kitölteni. Azért mielőtt vállalta volna az irányítótestület vezetését, megkérdezte Orbán Viktort, hogy ez belefér-e. Orbán szerint igen, így maradt. „
Ugye senkinek nincs se kérédése, se hozzáfűznivalója. Tehát beszélgessünk a pitypangok virágzásáról.
@Pelso..: Vissza kellett volna kérdeznie, hogy te hogy bírod Vikikém, belefér ez a sok minden az idődbe és abba a hatalmas fejedbe?
@ATCG: Az élőistennél nincs visszakérdezés, sem.
444.hu/2019/08/14/a-moszkvai-kozoktatasi-miniszterium-korlatozni-akarja-az-orosz-tudosok-kulfoldi-kapcsolattartasat
@jotunder:
„_Ez volt az utolsó posztom a témakörben. Nem akarok senkire bajt hozni. Ettől a pillanattól kezdve, kedves barátaim, tekintsétek a Vincentet féligszabadnak. Ez a legszomorúbb sor, amit az életemben kénytelen voltam leírni. _”
Kommentgyakoriságaim alakulásának kiváltó oka, valamint mindennapi tapasztalataim azt íratják velem (eszem-kezem-billentyűzet), hogy a harmadik mondatből hiányzik az: „eddig”.
Mindennél szomorúbb, hogy ‘csapataink nem állnak harcban’, még szomorúbb, hogy nincsenek csapataink, és nem is lesznek. A Vincent egyelőre és még mintha az intenzív osztályon a lélegeztető gép. Féligszabadon is.
Köszönöm.
@jaegtoer: És amikor Nagy Imre világgá kiáltotta a rádióban november negyedikén reggel, hogy „csapataink harcban állnak”, akkor is mi lett a vége? Mi lett a spártai háromszáznak? vagy a 48-49-es honvéd seregnek? és ennek ellenére őskövületként tudom és hiszem, hogy vannak még csapataink, nem kell feltartott kézzel eléállnunk ezeknek a mocskoknak.
Igaza van Jóskának.
A probléma az, hogy a vezetői sikerességet meg nem mérik semmiben, vagy lojalitásban – viszont sokkal jobban fizetik, mint a kutatót. Ezért lesz a sok vén hülyéből vezető, mert nem csak jobban kereshet, meg nem is kell érte csinálni szinte semmit, de megszabadul a fiatalokkal való versenytől, ráadásul olyan pozícióban, melybe belebukni, maga a tudomány.
Amúgy közalkalmazottként is bárkit bárhogyan ki lehet rúgni, ezen az alapon akárkit ki lehetne kapni a kjt. alól, ha ez fájna..(arról nem szólva, hogy a kjt.-t a parlament arra hajlítja, ahová akarja).
„Egy napjuk volt az MTA-ról leválasztott kutatóintézeteknek leadniuk a 2020-as terveiket”
hvg.hu/tudomany/20200731_MTA_kutatointezet_2020_ELKH
magyarnarancs.hu/belpol/maroth-miklos-jovahagyasra-bekerte-az-mta-rol-levalasztott-kutatointezetek-kutatasi-terveit-131958?fbclid=IwAR2p-TWsOflWpvFV5-hhGZRrwHX8kPae7ikfMTEUDBuX0-St0G5lurm7ZVo
@labrys: szerintem az elkh egy illusztraciot keszitett a leadott tervekbol, ami nyilvanos. stimmelni latszik a mennyiseg, most raktak fel, szerintem ez az.
elkh.org/digitalizacio/
erthetetlen, hogy miert fogalmaztak ugy, ahogy fogalmaztak.
Maróthról roppant szórakoztató kötelező olvasmány (Tatár György, BUKSZ, 2005): buksz.c3.hu/0502/02birtatar.pdf 😀
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: Kicsit vonakodva fogtam bele, de bőven megérte!
„Nehezen képes az ember elhárítani azt a benyomást, hogy fordítója e könyvet az elégetés helyett fordította le.”
@mafi mushkila: Volt erről annak idején egy wtfposzt is:
orulunkvincent.blog.hu/2019/07/25/a_kutatointezetek_esete_a_muszlimokkal_wtfposzt
Már akkor is nagy élvezettel olvastam a Tatár elemzést, sosem gondoltam korábban, hogy jeles bölcsészettudósok ilyen szinten cinkelik egymást a recenziókban.
@ámbátor: Elhanyagoltam az értékes linket még akkor 🙂
@Hölderlin ist ihnen unbekannt?: Ez az iromány egészen elképesztő. 🙂
Maróth szerint a spanyol inkvizíció célja az iszlám rejtett, ötödik hadosztályának számító zsidóság biztonságpolitikai okokból történő likvidálása (vagy csak „felkutatása és leleplezése”) volt:
„A zsidók ugyanis az iszlám kultúrájában nôttek fel, a mindennapi életben
anyanyelvükként az arabot beszélték, következésképp a reconquista idején legjobb esetben is megbízhatatlan, de sokkal inkább ellenséges elemnek számítottak a keresztény királyság szempontjából. Puszta létük, kulturális elkötelezettségük, neveltetésük az iszlám világhoz való kapcsolódás és muszlim gyökerei miatt (?)
mind fenyegetést jelentett a még meg nem szilárdult […] királyságnak.Voltaképpen ennek a keresztény királyságnak színre behódolt (!), ám szíve mélyén mégis az iszlámhoz húzó (?), tehát igazi arcát rejtegetô (!), […] potenciálisan az ötödik hadoszlop szerepét betöltô rétegnek a fölkutatására és leleplezésére hozta
létre az új spanyol királyság az alapjában véve biztonságpolitikai céllal (!) mûködô »Vizsgáló bíróságot«, közismert nevén az inkvizíciót.”
Ma publikált egy kb egyházi gimnáziumi dolgozatot a nemzetben. Kedvenc részem:
„Karácsonykor szembesültünk azzal, hogy a kis Jézus, aki nálunk mérhetetlenül különb, egy állatok istállójául szolgáló barlangban született. Ehhez képest az ötvenes évek első felének igen nehéz és nyomorúságos körülményei közt is azt érezhettük, hogy mérhetetlenül szerencsésebbek vagyunk nála, körülményeink az övéihez képest irigylésre méltóak, azaz röviden: meg lehetünk elégedve a sorsunkkal.”